Ivánka találkozása Aliffal
Néhány pillanattal később e különös „madarak” egyike odaszállt mellé a földre. Egy karcsú, nagy termetű, jó alakú férfit látott maga előtt. Keskeny arcú volt, sem különösebb előreálló, sem besüllyedt arccsonttal, hozzá keskeny állal és kis, finomvonalú, egyenes orral. Vidáman nézett rá hosszúkás kék szemeivel, a szája kicsi volt és alig feltűnő. Az a szimpátia, amit sugárzott magából, átragadt Ivánkára is. A ruhájának az anyaga egy különös, hálószerű szövetből készült, melynek színe meghatározhatatlan volt. Ivánkának erről a fókák fénylő bundája jutott az eszébe. Ezeken kívül még volt rajta egy mellény, ami a repülés alatt úgy nézett ki, mint egy orsó. De amint földet ért, a levegő kiment belőle és egy szokásos ruhadarabnak látszott.
Ivánka a férfi ruhája mellrészén különböző gombokat fedezett fel, amelyek nyilvánvalóan nem a begombolásra szolgáltak. A ruha alsó végének térdtől lefelé durvább struktúrája volt, és úgy fedte a lábakat, mintha valami könnyű csizma lett volna. A bokák magasságában valami csíkzsebféle volt odarögzítve, mint amilyeneket rendszerint a katonák hordanak a muníciójuk tárolására. A derekán övet viselt, ami sajátos tárgyakkal volt felszerelve, és felfújt állapotban nyakukkal lefelé fordított fél literes palackokhoz hasonlítottak. A fejét egy kapucni takarta, melynek arcrésze átlátszó anyagból készült. A füleinél két, kicsiny, csak néhány centiméter hosszú fehér csücsök állt el. A csuklóinál hasonló tárgyakat hordott, mint amilyenek az övén voltak. Ezeket egy karkötő tartotta, és a palackfélék nyaka az ujjai irányában állt. Aztán a melléje szállt ember elindult feléje. Az övén és a csuklóin rögzített tárgyakból kiszökött a levegő, melyek így úgy néztek ki, mint kis, üres zsebek. Akkor hátrahajtotta a kapucniját és felfedte az arcát. A haja meglehetősen ritka volt és rövidre volt vágva. Az arcbőre fénylően barnának látszott, és szakállal nem rendelkezett. Levette a kesztyűit és Ivánkához fordulva horvát nyelven szólalt meg:
„Téged hogy hívnak?”
„Ivánka.”
„Nem fogom elfelejteni. Az én nevem Alif. Az imént értesítettek a jöveteledről; tudom, hogy a Földről származol.”
„Hogy és ki hozott engem ide?”
„Nyugodj meg, Ivánka. A szállítás dezintegráció által történt ( de- és rematerializáció révén ). Ezt egy apui lakos irányította, akit már régebbről ismersz.”
„Én semmilyen apuit nem ismerek. Ki vagy mi az?”
„Kérlek, maradj nyugodt, Ivánka. Rögtön mindent elmagyarázok neked. Meg fogod látni, hogy itt az élet teljesen más, mint a Földön. Arra gondolok, hogy hamar be fogsz ide illeszkedni és mindig számíthatsz a segítségemre. Én már többször voltam a Földön. Azonkívül mi, apuiak pontosan tudjuk, hogy milyen ott az élet, meg Sin-en, Mu-n, Py-n, Num-on is, és ismerjük számos galaxis lakóit ezen a széles, végtelen csillagvilágon belül. Semmilyen nehézséget nem okoznak számunkra a csillagközi utazások, és segítségükkel már évmilliókkal ezelőtt sok problémát oldottunk meg. Ez a hihetetlen képesség azzal az elektromágneses energiával függ össze, amit a világűrben a pozitív ionok termelnek. Ez a természet által létrehozott leghatalmasabb erő. A földi emberek számára ismert legnagyobb sebesség a fény sebessége, ami 300.000 km másodpercenként. Mi azonban már évmilliók óta másodpercenként több trillió ( 30.000.000.000.000.000.000 ) km-es sebességgel utazunk. Ezenkívül képesek vagyunk az anyag dezintegrálására és integrálására. úgy technikailag, mint szellemileg. Ez a gondolat sebességével történik. Te például az ide vezető utat – ami több száz millió fényévet jelent – földi időszámítás szerint csak 3 nap és 7 perc alatt tetted meg, mert így tartottuk jónak. És – éreztél valamilyen kellemetlenséget?”
„Nem, semmilyet!”
„Na látod! Ez csak egy a mi vívmányaink közül, amit eddig megismertél. De lássunk másokat is; később majd eldöntheted magad, hogy tetszik-e neked a mi életünk. Kérlek, ne zavarjon az, hogy tegezve szólítalak meg, de a mi bolygónkon mindenki ugyanolyan méltósággal rendelkezik és ugyanazt a megfelelő udvariasságot és tiszteletet érdemli meg. Kérlek arra is, hogy te is tegezzél mindenkit, akit megismersz Apun. Mi ugyanis ellenezzük azokat a különbségeket, amelyek különböző okokból a Földön léteznek egyes személyek között. Mégis örülünk földi emberek hozzánk tett látogatásainak.
Ez most nem az első eset, hogy valaki idejött közületek. Már többször hoztunk ide embereket és sokan itt is maradtak. Te is meg fogsz ismerni közülük néhányat különböző korszakokból. Egyesek még abból az időből származnak, amikor először telepítettük be a Földet, mások a második betelepítési időből, és vannak, akik a mostaniból. Itt találkozhatsz az univerzum minden bolygójáról származó emberekkel. Néhányan közülük már évezredek óta itt élnek nálunk.
A Föld lakói nem az egyetlenek, akik annyira visszamaradottak, hogy pénzre van szükségük, fegyvereket gyártanak, hogy kizsákmányoljanak vele másokat; akik még nem küzdötték le a halált, háborúskodnak, ínségeket és nyomort okoznak egymásnak és a legkülönbözőbb módokon irtják egymást. Hidd el, magad győződhetsz majd meg arról, hogy vannak bolygók, ahol a család értelme csak most kezd kibontakozni. Vannak persze olyanok is, ahol az emberek ugyanúgy élnek, mint mi. De menjünk most be a városba! Ott háborítatlanul folytathatjuk a beszélgetésünket és jobban megismerhetjük egymást”, mondta Alif mosolyogva és a mellényén baloldalt megnyomott egy gombot.
