Apuiak segítenek a Földnek
’Milyen roppant felelősség rejlik az apuiak munkája mögött, akik eonok óta foglalkoznak idegen bolygók civilizálásával a végtelen világegyetemben’, jutott Pedro eszébe, miközben Ivánka gondolatait olvasta. Egy pillanatra magába szállt, hogy aztán mosolyogva folytassa:
„Tudom, lépten-nyomon rendkívüli meglepetésekkel találkozol, mivel az az élet, amelyet az apuiak folytatnak, a legfejlettebb az összes máig ismert bolygó között. Ez azért van így, mertegy egyszerű véletlen következtében a bolygónk keletkezésekor, de később a katasztrófája után is olyan helyet foglalt el az űrben, amely nagy, pozitív ionsűrűségű helynek mondható. Ez hozzájárult a pozitív alkatú élőlények kifejlődéséhez. Mi azonban nem az egyetlenek vagyunk az univerzumban, akik ilyen formában léteznek. Más galaxisok bolygóinak nagy része a naprendszerünkön kívül hasonlóan él, mint mi; egyesek fejlettebbek, mint mások, de nincs közöttük olyan, amelyik elérte volna a mi jelenlegi fejlettségi szintünket. Ehhez azonban meg kell még említenem, hogy a Naprendszeretek bolygói között a Föld is el fog jutni hamarosan egy optimális pozícióba, és akkor az élet ott meg fog változni.
Az utóbbi évezredek folyamán mindig is azon voltunk, hogy a Föld segítségére legyünk és felhasználtuk az ismereteinket, hogy pozitívabb helyzethez segítsük hozzá. Különböző módokon nagy mennyiségű pozitív iont juttatunk a Föld légkörébe, hogy befolyásoljuk ezzel a bolygótokat. És a napsugarak heves reakciója ellenére az utóbbi évezredekben jó eredményeket értünk el. Amint már említettem, sok apui utazott a Földre, hogy emberi alakban távol tartsák a lakosokat az egoizmustól és a becsvágytól és hozzájáruljanak egy egyetértő társadalom kialakulásához, amelyben mindenki dolgozik és annak fejében megkap mindent, ami az élethez szükséges. Cél az, hogy képesek legyenek elfogadni és tiszteletben tartani egy királyok, elnökök vagy próféták nélküli életformát. A pozitív irányultságú és képzett egyéneknek nincs szüksége senkire, hogy ellenőrizzék vagy vezessék őket, mivel önálló életükkel lényegesen jobb eredményeket érnek el.
A Földre tett utazások az utolsó kétezer évben jó eredményeket hoztak, különösen az eltelt utóbbi két évszázadban. Viszont ehhez járul még, hogy a a földi lakosok az apuiakat mindenhatónak és csodatevőknek tekintették, és egoista szándékból gyűltek össze körülöttük, alkalmat adva így különböző ideológiák kialakulásához; ez a Nap keletkezése óta genetikailag a sejtekbe táplált félelem tiszta reflexreakciója. De minden létrejött csoport vagy vallás – ahogy ti mondjátok – őrzi azokat a pozitívumokat, amelyeket az apuiaktól tanult és szeretetet meg testvériességet és hasonlókat prédikál. Az egyes ideológiák mind a saját kedvenc prófétáját szeretné látni a dolgok csúcsán, de a közöttük keletkezett széthúzások ellenére az apuiak figyelemreméltóan hozzájárultak az egoizmus és a rabszolgaság csökkenéséhez. Ha a buddhisták azt hiszik, hogy az ő nézeteiket többre kell értékelni, mint az iszlámistákét, vagy ha a keresztények úgy vélik, hogy az ő nézeteik a legigazabbak az összes között, ez a földi társadalom számára jobban elviselhető, mint az, ha kölcsönösen brutális módon lemészárolják egymást. Mert így történt azzal a néhány szeretett képviselőnkkel a máglyán, hogy azzal a többiek kielégítsék a beképzelt mindenekfelett állásuk iránti szadista vágyukat. Így viselkedtek az emberek, mielőtt a Földre küldtük mestereinket, hogy testvéri szellemet terjesszenek ott. De ez nem volt elegendő. Az apuiak, akik elismerésre méltóan látták el feladataikat, mindig vissza fognak térni, amíg csak az emberiség meg nem tanulja, hogy egymásban testvéreket lásson, és hogy az életcélja csak egyet tartalmazzon: kölcsönös szeretetet, a szellem dominanciáját, örömteli munkát, gyarapodást és utódok nemzését.
A 19. század elején egy mester inkarnálódott a Földön és megpróbálta újra egyesíteni az embereket egy nagy családdá az egyenlőség és testvériesség zászlaja alatt. Mi azon a felfogáson vagyunk, hogy mesterünknek, Zay-nak a tanítása az idők folyamán sikeres lesz és az embereket el fogja vezetni egy testvéri egységre, úgy, hogy kevésbé lesznek egoisták, hanem pozitívabbá válik az életszemléletük, amivel egy fejlettebb civilizáció alapjául szolgálhatnak. Lesznek ellenzői is a tanításának, akik azonban kisebb mértékűek, mint azok, akikkel korábban más apuiaknak kellett megküzdeniük a Földön. Ezek már eljutottak az emberi egoizmusnak egy bizonyos semlegességére, amennyiben utakat mutattak a szeretet és testvériesség irányába és bemutatták, hogy az egymás kihasználása nélküli együttműködés egy igazságos és bölcs civilizációt tesz lehetővé. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a mester visszatérésekor megint lesz egy összetűzés az egoizmus és az altruizmus között, annak azonban pozitív kimenetele lesz. Az emberek nagy része össze fog nőni egy másfajta családdá, ami kevésbé egoista és inkább hajlandó konstruktív együttműködésre.” Ezzel Pedro befejezte hosszú gondolatmenetét és felállt.
Ivánka nem tudott mit válaszolni erre a bámulatos fejtegetésre. Számára még mindig minden úgy tűnt, mintha egy álomban lenne, de úgy látszott, hogy az álom egyezik a valósággal és nem tudta, hogy mit szóljon az egészhez. A Földön senki nem beszélgetett vele ilyen dolgokról. Ő nem járt iskolába, nem tanult olvasni,ezért nem tudta kellően megítélni az élet dolgait.
„Istenem, légy velem!”, kiáltotta és megfogta a fejét. Pedro megértéssel viszonyult ehhez, kézen fogta és így szólt:
„Nem kell félned, csak az igazságot mondom el neked. Hamarosan magad is fel fogod fedezni mindezeket.”
„Szeretnék még valamit kérdezni tőled, szabad?”
„Nosza rajta, mindent megkérdezhetsz tőlem, mert csak úgy jut a tudásvágyad egy kielégítő válaszhoz.”
„Miért nem hódítjátok meg egyszerűen ti apuiak a Földet? Úgy sokkal hamarabb célhoz érnétek.”
„Sokan kérdezték már ugyanezt tőlem. De el fogom neked magyarázni, hogy ez miért nem lehetséges. A hódítás erőszak alkalmazását jelenti és az senkinek se jó. Ellenkezne az elveinkkel, ha rá akarnánk erőltetni valakire valami számára ismeretlent.”
„Akkor miért nem jön több apui - ami véleményed szerint nem lenne nehéz dolog -, hogy sokan érhessék el az általuk felállított pozitív célokat?”
Pedro elgondolkozva nézett rá kék és barátságos szemeivel és egy szelíd mosoly világosította meg jó alakú arcát.
„Nézz rá erre a képernyőre!”, mondta neki és a szemben lévő falra mutatott.
Szemeik előtt a titokzatos csillagos ég számtalan bolygója vonult el. Vajon kinek a műve lehet ez, aki az ő sajátos rendjében állandóan valami újat teremt és szüntet meg. Végtelen sok növényekkel, tengerekkel és élőlényekkel teli világ vonult el előttük, de lakatlanok is, melyek meddőnek és terméketlennek tűntek.
„Látod, mennyi van?”
„Igen, végtelenül sok.”
„Napokon, hónapokon vagy akár évszázadokon keresztül is folytathatnád ezeknek a tovább szemlélését és még mindig fedeznél fel köztük újdonságokat. Mi arra köteleztük el magunkat, hogy mindannyiuknak segítünk, hogy ügyes betelepítés által megteremtsük az élet alapjait, fenntartsuk azt és férfiak és nők által biztosítsuk a szaporodást. Sok évmillió szükséges ahhoz, hogy akár csak egy kis részüket is betelepítsük.”
„Pedro”, vetette közbe Ivánka, „sok minden hihetőnek tűnik számomra, csak egy nem: az, hogy egy apui emberként él és cselekszik.”
„Nem csoda, hogy ilyesmi lehetetlennek tűnik számodra. Más bolygók élőlényei is csodálkoznak a mi hihetetlen fejlettségünkön. Te ugyan a Földön még sose élted át, hogy egy férfi vagy nő hirtelen megváltoztatták volna a véleményüket vagy jellembeli magatartásukat. De a Bibliában meg van írva, hogy például egy ember, aki egyáltalán nem járul hozzá ahhoz, hogy terjessze a szeretetről és testvériességről szóló keresztény tanítást, este Jézussal vagy Buddhával ellentétes gondolatokkal fekszik le, de a következő reggelen felébredése után a mester egyik hű követőjévé válik. ( Pálfordulás ) A múltban és a jelenben is sokan születtek bele a pénz által előidézett nyomorba, úgyhogy megfelelő orientáció nélkül nőttek fel. Egyik napról a másikra mégis bizonyos írók, költők, politikusok, humanisták vagy egyszerű emberek az embertársaik barátai lettek. Ezt ők mind a pozitív ionokkal való besugárzásnak köszönhették, valamint apuiak inkarnációinak, akik belső változást tettek lehetővé. Ily módon felgyorsítjuk tehát a Földön az emberek fejlődését.”
„Miért nem szervezitek úgy, hogy az összes emberre egyszerre hassanak ezek a pozitív ionok, hogy mindenki tökéletesebb legyen?”
„Amint egy ideje mondtam neked, már küldjük a Földre ezeket a pozitív ionokat és más bolygókra is. Minden élőlény már születése előtt kap belőlük a sejtek serkentésére, egyesek többet, mások kevesebbet attól függően, hogy kinek milyen az ellenálló képessége a káros napsugarakkal szemben. Az utóbbi két évszázadban születettek többsége többet kapott belőlük, mint az azelőtt született emberek. Az előttünk álló kétszáz év folyamán az emberiség jelentős haladást fog elérni, éspedig azzal arányosan, minél inkább veszít a pénz a jelentőségéből vagy teljesen el nem tűnik. Ha ez nem következik be, annak egy utolsó földi katasztrófa lehet a következménye, miáltal az ember teljességgel eltűnik a Földről.”
„Honnan tudsz te ilyen pontosan eseményeket a jövőből?”
„Figyeld egy kicsit a képernyőn látható folyamatokat és mondd el utána, hogy mit láttál.”
A monitoron egy óriási embertömeget lehetett látni két pártra szakadva, akik szánalom nélkül gyilkolták egymást. Majd egy kis szünet következett, amelyben a halálos ellenségek a fegyver-utánpótlásukkal törődtek. Ezt követően egy sűrű felhő szállt a Földre. Repülőgépek nagy magasságból bombákat dobtak le. Mikor felrobbantak, lángjaik egész falvakat, városokat és nagy területeket pusztítottak el. Óriási halakra emlékeztető hajók merültek le a vízfelszín alá, hogy más helyeken újra felmerüljenek, és fegyveres harcoló katonákat tegyenek ki a partra, akik mindenre lőttek. A hullák, a feldúlt mezők és kiégett városok szörnyű látványt nyújtottak. Ami megmaradt, az egy félelemmel telt hallgatás volt. A harcoló felek visszahúzódtak, hogy fegyvereiket újra bevetésre képes állapotba hozzák és újakat találjanak ki.
„Na, mit tartasz arról, amit az imént láttál?”
„Szörnyűséges”, felelte Ivánka nagy ijedtségében.
„Nos, ez a következő két katasztrófa, amit a Földnek el kell viselnie ebben az évszázadban. És ha az emberek nem szüntetik meg a pénzrendszert, akkor sor fog kerülni egy harmadik és utolsó katasztrófára is, ami lakhatatlanná teszi a bolygót és elpusztít minden emberi életet.”
„Lehetne látni a harmadik katasztrófa következményeit is, ami, ahogy mondod, bekövetkezhetne?”
„Természetesen. Annak kimenetelét illetően két lehetőség van, egy pozitív és egy negatív. Figyelj oda jól!”
Ebben a pillanatban a képernyőn a Föld egy égő fáklyává változott, a belsejéből nagy földdarabok repültek ki, amelyek a légkörön kívül meteorokká váltak. Amikor a tűz kialudt, a Földből csak egy kisebb rész megmaradt hegyet, sivatagot és krátert lehetett látni, mind bármiféle életjel nélkül. Nem voltak sem tengerek, sem növények, semmi…!
„Oh, mily borzasztó!” Ivánka iszonyodva fogta a fejét. „Őrület, a Földön nincs többé élet.”
„Pontosan így van, és olyanná válna a Föld, mint egy lángoló csillag.”
„Hogy kerülhetne sor egy ilyen katasztrófára? Mi lehet az oka egy ekkora káosznak?”
„A pénz, Ivánka”,felelte az apui és nagyon elkomolyodott, majdhogynem úgy, mintha egy barátjának a sírjánál állna.
„A pénz … hogyhogy?”
„Mint tudod, a Földön a pénz az egyetlen segédeszköz az élethez. Ez az oka minden nyomornak, a kizsákmányolásnak, és azoknak a rémtetteknek, amelyek az egységgé való fejlődést megakadályozzák. Az, hogy legyen pénzük, az emberek fő gondjává vált. Amint egy ember használni képes az eszét, máris azon fáradozik, hogy a lehető legtöbb mennyiségű pénzt gyűjtsön be, és azt egyre csak fokozza. Ez a szellemiség kerekedik fokozatosan felül, és meghatározza az emberek egész, csak a pénzre irányuló gondolkodását. A felfűtött becsvágy ahhoz vezet, hogy az erősebbek kihasználják a gyengébbeket, szabályszerű rabszolgákká teszik őket, és még azt a keveset is elveszik tőlük, amijük van.”
„De mi köze van mindennek a Föld elpusztulásához és lakóinak a kioltásához?”, szakította félbe Ivánka megdöbbenten.
„Nagyon is sok. Az egymás közötti versengés, hogy kié legyen a több pénz, szükségképpen háborúhoz vezet. Annak érdekében, hogy ki legyen az erősebb, új fegyvereket kell feltalálni, még ijesztőbbeket és pusztítóbbakat, mint az ellenségé, amelyek nem csak elijesztenek, hanem totális megsemmisülést vonnak maguk után. Nézd csak tovább a képernyőt, látsz ott egy kémikust, aki az egyik szuperhatalom számára egy új fegyver kitalálásán fáradozik. Hogy mit okozhatna ez a fegyver e század második felében vagy a következő század elején, azt láthatod a következő képeken. Nézd meg őket jól!”
Ivánka egy fiatalembert látott, aki magas volt és egy kicsit testes, aki egy sókból, gázokból és folyadékokból álló keverék előállításával foglalatoskodott. Egyszer csak hirtelen egy láng csapott elő egy piros csőből és beborította az embert és minden mást. A háznak az ezután következett felrobbanása soha nem látott erejű volt. Roncsok és óriási darab földek repültek ki az űrbe, majd az egész bolygó egyetlen hatalmas lángtengerré változott.
„Hogy történhetne meg ilyen? Mi vezethetne egy ekkora tűzkatasztrófához?”, kérdezte Ivánka teljesen kétségbe esve.
„Ez az ember új fegyverrendszerek feltalálója, és egy véletlen által sok eredménytelen kísérlet után egy olyan elegyre bukkant, ami felgyújtja a légkör negatív komponenseit. Az eredményt láttad a monitoron.”
„Hatalmas Isten!”, kiáltott Ivánka.
„Ez lenne aztán a negyedik katasztrófa és egyben az utolsó is. Már évmilliókkal ezelőtt is történt valami hasonló, de hisz azt tudod már.”
„Szívesen megismerném most a pozitív oldalt, ami akkor következne be, ha az emberek megpróbálnák megakadályozni ezt a katasztrófát.”
„Itt láthatod, Ivánka. Nézd olyan sokáig, amíg csak szeretnéd”, felelte Pedro és megnyomott egy gombot a mellényén.
Az előtte lévő képernyőn most egy nagy termet pillantott meg kristály-csillárokkal és egy hosszú, lekerekített asztallal, körülötte párnás székek, amelyeken helyet foglaltak a terembe lépő nők és férfiak. Amikor megtelt a terem, egy vita kezdődött. Mindenki össze-vissza beszélt. Akkor váratlanul megjelent egy nő, egy fiú és egy férfi. Ők egy oldalsó helyiségből jöttek elő, amelynek ajtaja abba a terembe vezetett, amelyben a gyűlés volt. A belépőknél volt egy nagy vastag könyv, melynek fedőlapján a glóbusz volt és két üdvözléshez felemelt kéz. Oda tették ezt a könyvet egy idős férfi elé, aki az asztal homlokoldalánál ült. A fiú odanyújtott neki egy arany tollat, a nőnek pedig egy tintásüveget. Akkor az öreg megragadta a tollat és aláírta vele a könyv egyik helyét. Aztán eggyel jobbra nyújtotta, hogy a többiek is mind aláírhassák. Zúgó taps és hangos hurrázás fejezte ki a jelenlévők hatalmas ujjongását. Azt lehetett volna hinni, hogy az egy égi szférákból történt látogatásnak szólt. Amikor mindenki aláírt, az a férfi, aki a nővel és a fiúval együtt behozta a könyvet, az alábbi deklarációt olvasta fel:
„E Föld minden nőjének, férfijának és gyermekének kívánságára gyűltünk össze Párizs városában, hogy véget vessünk a nyomornak, a háborúknak, a kizsákmányolásnak és egymás lenézésének, az erkölcstelenségnek, az egoizmusnak, a csalásnak, a gyűlöletnek és minden más perverziónak, amelyek elnyomják az emberiséget a pénz megjelenése óta. Azért gyűltünk itt össze, hogy megsemmisítsünk egy szörnyű bajt, ami társadalmunk gyökerét rágja, hogy e Föld lakóinak a szívei igazzá és érzelmekben gazdaggá váljanak, és hogy minden gyermek játszhasson egymással minden különbség nélkül. Hogy nők és férfiak tökéletes egységben egy új életmód felépítésére szentelhessék az életüket, amelynek kultúra, bölcsesség és szabadságban végzett közös munka képezik az alapját. Azért vagyunk itt, mint földi testvérek, hogy száműzzük társadalmunkból a pénzt, minden rossznak e mérges okozóját. Helyére egyetértést, bölcsességet, munkát, békét teszünk és egy idő után még a halhatatlanságot is el fogjuk érni. Az emberiség történelmének egyszeri aktusával írtuk alá itt az első oldalt. Ez egy új társadalom felállítását garantálja nekünk, amelyhez mindenki a képességei szerint járulhat hozzá. Aktivitásáért mindenki mindazt megkapja, ami gond nélküli létet és biztos jövőt tesz lehetővé számára anélkül, hogy aggódnia kellene a holnapért. Éljetek, tanuljatok és dolgozzatok egymással szeretetben.”
Ivánka egy nagy embertömeget figyelt meg, ami ugyanazt a vidámságot árasztotta magából, mert kimondhatatlan boldogság érte az emberiséget. Minden nyomorúságnak vége szakadt, és morajló ujjongás jutott kifejezésre mindenkinek a szavaiban, gesztusaiban és gondolataiban.
„Most nézd meg a Föld egyéb helyeit!”, javasolta Pedro és megnyomott megint egy gombot a mellénye bal oldalán.
Erre a jobboldali képernyőn sok embert lehetett látni, aki táncolt az örömtől az utcákon. Nők, férfiak és gyerekek értesültek az újdonságról és az volt a tudatukban, hogy az emberemlékezet óta ez volt a legjelentősebb cselekedet a Földön! Mindenki nagyon örvendett, és táncolt, ahol csak tudott.
’Semmi nem köti össze az embereket annyira, mint egy együtt átélt öröm’, futott át e pillanatban Ivánka agyán. Időközben a képernyőn pedig tudósítások jelentek meg az egész világról. Ivánka látott embereket tarka európai népviseletben örömmel táncolni, de másokat is Afrikából, Ázsiából és Amerikából, turbános fejek tarka keverékét, stb. Az emberek egyetlen nagy családot képeztek, és mind egy nyomor, kizsákmányolás és rabszolgaság nélküli jövőben hittek. Minden bőrszínű gyerekek ölelkeztek össze harag nélkül és az idősebbekkel együtt számolgatták az utcára kidobott és értéktelenné vált pénzérméket és pénzjegyeket és egy gigantikus méretű tüzet szítottak velük. Az összeolvadt masszából kézművesek különböző szerszámokat akartak csinálni.
Még az állatok is valamiféle örömöt fejeztek ki.Kicsi és nagy madarak magasan felszálltak az égbe, majd bátor zuhanórepülésbe mentek át. Felhőnyi lepkék röpködtek körbe-körbe és a virágok megnyitották virágzatukat. A gyógynövények kiárasztották illatukat, a fák meg ágaikkal könnyű szellőket keltettek, és azokkal simogatták a Földet.
„Milyen csodálatosan szép az élet, ha a testvériesség jegyében telhet” . Ivánka egy rövid pillanatra elgondolkozott, majd megkérdezte: „De hogy lehet pénz nélkül élni, Pedro?”
„Ezt majd később nézheted meg, azonkívül magad is át fogod élni. De most induljunk, mert kint már vár ránk egy jármű, ami az étteremhez visz minket. Ideje, hogy együnk valamit.”
