Ivánka meggyógyítása
A jelenlévők egyike megnyomott egy gombot az asztalon. Erre azonnal megjelent fölöttük egy készülék, melynek tetején világító számok voltak. Középen Ivánka képe volt látható, mint ultraviola fény fekete alapon. Felismerte teljes szervezetének funkcióit és látta, hogy pumpálja a szíve a vért a vénákon át. Első alkalommal vált tudatossá benne a szívnek az a titokzatos feladata, hogy a vérrel megállás nélkül táplálja az élőlény összes sejtjét az egész életen keresztül. Most kezdte megérteni, miért tartják a szívet az élet központjának, ami gyászt és örömöt ugyanúgy képes érezni, mint szeretetet és gyűlöletet, bár ezek a képességek inkább a kedély dolgai.
Megfigyelte az agyát is, a kreativitásnak ezt a soha csődöt nem mondó forrását. A vér útját követve aztán a tekintete megállt a tüdőnél, és észre vette, hogy a bal tüdején egy fekete folt van, amin a vér már nem tudott áthatolni. Tehát ez volt a tüdejének a megbetegedett része. Szégyellte magát a jelenlévők előtt és el akarta hagyni a helyiséget. De Pedro visszatartotta, és a fülébe súgta:
„Semmi félelem! Tudjuk, hogy mi van veled, hisz ezért vagy itt. A betegséged rögtön el fog tűnni; nézz oda, a fekete folt már húzódik vissza.”
Ivánka látta, hogyan vált a tüdeje a képernyőn fokozatosan egyre tisztábbá és átlátszóvá, és néhány pillanat múlva a folt el is tűnt.
„Egészséges vagyok!”, kiáltotta önkéntelenül. A jelenlévők mosolyogtak. Pedro megsimogatta a kezét, a szemébe nézett, és úgy mondta:
„Igen, teljesen egészséges vagy, de szükséged van még egy további kezelésre is.”
„Milyenre? Mi minden fog még történni?”
„Egy vércserére van szükség. Nekünk apuiaknak - úgy is lehet mondani - mesterséges a vérünk, amely folyamatosan megújítja az elhasználódott sejteket és ezért vagyunk halhatatlanok. A mi bolygónkon nincsenek betegségek. Itt évmilliók óta nem volt már beteg. Ne aggódj, a mi kezeléseinket nem lehet érezni. A fájdalmakat is épp ilyen régen leküzdöttük. Csak annyit kell tenned, hogy rárakod a kezeidet erre a készülékre.” Pedro bemutatta neki, hogyan. „Mi időről időre magunk megismételjük ezt a folyamatot. A vérátömlesztésnek nagy jelentősége van a szervezet számára, annak ellenére, hogy a táplálkozásunk majdhogynem tökéletes és minden vitamint tartalmaz, amelyek hozzájárulnak a sejtek megújításához. A nagyon távoli múltban a mi ősatyáink csak arra használták fel a vércserét, hogy elnyerjék a halhatatlanságot. De néhány millió évvel ezelőtt a tudósainknak különböző magvak kombinációja és termesztése révén sikerült megalkotniuk egy növényt, amelyik tartalmazza az összes vitamint, amelyek a vérsejtek regenerációjához szükségesek, és megakadályozzák azok leépülését. Gyermekek maradhatnánk, ha akarnánk.”
„És hogy csináljátok ezt?”
„Ez nem nehéz. A születést követően a test a táplálkozáson keresztül kapja meg a szükséges vitaminokat, amíg egy számunkra alkalmas testnagyságot el nem érünk. Ekkor áttérünk a felnőtt táplálkozásra, ami hozzájárul a sejtek megújhodásához és szükség esetén kikapcsolja a növekedésért felelős mirigyek működését. Ennek az az előnye, hogy mindenki elérheti az általa kívánt testnagyságot és hozzá egy maradandó fiatalos külsőt.”
„Azt jelentené ez, hogy valaki megtarthatná gyerekkori nagyságát, ha azt tartaná kívánatosnak?”
„Pontosan így van. Ha egy bizonyos nagyságot meg szeretnénk tartani, akkor csak le kell állítani a növekedést.”
„És ha valaki később úgy dönt, hogy mégis szeretne tovább nőni, az is lehetséges?”
„Természetesen. Ezt a megfelelő táplálkozással el lehet érni, és mindenki addig nőhet, amíg csak akar.”
„Azt jelentené ez, hogy ha mondjuk valaki azt határozná el, hogy még nagyobb lesz, akkor elméletileg akár egy kilométer magasra vagy még nagyobbra is nőhetne?”
„Igen, ez lehetséges lenne, de egy ilyen kísérletet eddig senki sem mert megtenni. Mindenesetre évi 20 cm-es növekedés egyáltalán nem szokatlan.”
( Megj : a Magasan Fejlett Társadalmakban az egyén vágyai teljes összhangban vannak az egész társadalom akaratával, ezért az ott gyakorlatilag létező korlátlan szabadsággal is csak odáig élnek, ameddig ez társadalmilag kívánatos – Ivánka kérdése pedig még épp azt mutatja, hogy a földi ego mindent a saját testisége szempontjából szeretne látni és elképzelni, és nem veszi figyelembe vágyai megvalósulásának társadalmi hatásait! )
„Olyan sok?”
„Miért ne? Én 2 m magas vagyok. Amikor 10 éves voltam, a növekedési vitaminjaimat visszafogtuk. Mostanság már csak tízévente egyszer vagy kétszer veszem őket be, azért, hogy a növekedési sejtjeim teljesítő-képességét fenntartsuk.”
Abban a helyiségben, amelybe időközben átmentek, sok készülék volt, melyek közül különösen egy kis szerkezetekkel felszerelt fotel tűnt fel. Egy magas, karcsú, finom alkatú apui hölgy – egyébként ilyen volt minden személy, akivel eddig találkozott -, arra kérte, hogy üljön bele abba a bizonyos fotelba. Amint leült, levetkőztették, a karjait és lábait egy szorosan felfekvő, puha habszivacsszerű szövettel fedték be és csatlakoztatták a műszerekhez. Kellemes csiklandozó bizsergést érzett a testében, majd hamarosan elálmosodott. A szemközti falon lévő képernyőn azt láthatta, amint számára ismeretlen, hihetetlenül finom tűkkel ellátott készülékek hatolnak be a testébe. Az átömlesztéshez szükséges vér egy az ülés mellett lévő kerek tartályból jött. Ivánka nem tudta megállapítani, hogyan vezették ki az ő saját vérét a testéből, de azt gyanította, hogy azok a tűk látták el ezt a feladatot, amelyek a jobb kezében és a jobb lábában voltak elhelyezve. Az egész procedúra 20-30 percig tartott. Aztán annyira erősnek érezte magát, hogy az volt az érzése, hogy szembenézhet minden jövendőbeli nehézséggel, ami a Földön várna rá, ha egy napon újra visszatérne oda. A fiatal hölgy gombnyomására a testét fedő szövet automatikusan eltávolodott.
„Nos, hogy érzed magad?”
„Kiválóan, Pedro, nem fogom elfelejteni. Úgy tűnik nekem, mintha nem lenne súlyom. A legszívesebben repülnék most valahova.”
„Ez nem nehéz. Ha úgy döntesz, hogy itt maradsz közöttünk, akkor megtanítunk rá. A legrövidebb időn belül ugyanúgy fogsz tudni repülni, mint én vagy a többiek.”
