5. FEJEZET
EGY VÁROS, AMI ELKÁPRÁZTAT
Az utcák tökéletesen egyvonalban futnak, abszolút precízen egyenesen haladva; és intenzív forgalommal rendelkeznek, mégsem halad át senki az utak központi belső területén, amelyek a járművek biztonságos közlekedését szolgálja. Számos ilyen sugárút van, amelyeket szabályosan, szimmetrikusan, egy kilométeres távolságokként mások sugárutak derékszögben metszenek; a sugárutak 300-350 kilométer hosszúak.
A város külterülete ellipszis alakú, széles sávval körülvéve - hasonlóan a fent említett 40 méter átmérőjű járdákhoz –, ezért építészetileg négy nagy terület alakult ki, bizonyos értelemben négy égtáj. Ez azért van, mert a házak egy bizonyos pontig követik az utakat, és az utak kiterjednek az egész környékre, kinek-kinek az igényei szerint!
Ezek a területek nem egyenlő hosszúak, jelentősen különböznek egymástól. Például az északi és a déli területek sokkal hosszabbak, mint a keletiek és nyugatiak, mivel a sugárutak inkább észak-déli irányba haladnak, míg a keresztirányú utak rövidebbek.
Tehát a városi területek felépítése észak-déli irányban nagyban hozzájárul a szemköztieknél sokkal nagyobb lakóterületek kialakulásához. Ezért alakultak ki az észak-déli oldalakon nagyobb lakóterületek, míg a másik két végén kisebbek; észak-déli irányban az utak körülbelül 300-350 kilométer hosszúak, így átnyúlnak a következő városrészbe!
E bolygó lakóinak az élete körzetekre felosztott kultúrális területeken zajlik, amiket mi most zónáknak fogunk nevezni, kivéve az otthoni életüket, ami nem ide tartozik!
Első ilyen zónában kórházak, szanatóriumok és minden egészséggel kapcsolatos intézmény található, melyek higiéniai és közegészségügyi feladatokat látnak el.
Második zónához iskolák, egyetemek és minden, ami az oktatással kapcsolatos intézmény tartozik, beleértve a sportlétesítményeket, a stadionokat és edzőpályákat is.
Harmadik zóna gyáraknak, mágneses berendezéseket előállító kísérleti laboratóriumoknak, repülő csészaljak előállító műhelyeinek és hozzájuk tartozó kísérleti területeknek ad otthont.
Negyedik zónában mezőgazdasági munkálatok folynak, gyümölcstermesztés, lékivonóüzemekkel és egyéb létesítményekkel, amelyek a fogyasztásra szánt élelmiszereket dolgozzák fel és gyártják.
A járdák mentén, minden ház előtt és mellett egy körülbelül 20 centiméter átmérőjű oszlop van a földhöz rögzítve, amelyből a járókelők egy félhold alakú csövet húznak ki.
Ez a cső egy kamerával és mikrofonnal rendelkezik, míg a másik végén egy feltűnő, világító, korong alakú videoképernyő található, amely alapján azonosítják a hívott személyt.
Bármelyik oszlopból kivehetik ezt a csövet és bármilyen üzenetet továbbíthatnak rajta.
Ez természetesen egy olyan videotelefon-eszköz, amelyet az utcán járókelő emberek szoktak használni, így lehetővé teszi számukra a távoli kommunikációt, hogy a hívott személyre fókuszálnak, és ugyanakkor az a személy is rájuk fókuszál.
A nagy forgalom kizárólag a tömegközlekedésre kolátozódik.
A járművek itt hihetetlen sebességgel, akár 1500 kilométer/órával is haladhatnak!
Ezek a szállítójárműveken egy kupola található, átmérőjük körülbelül 10 méter, magasságuk pedig 5 méter. Félig átlátszóak, akár a tetejéről, akár padlóról, kár a kör alakú oldaláról van szó.
Belül számos kerek ülés található egyéni használatra a belső kerület mentén, középen pedig egy nagy, kerek asztal található, amely köré körülbelül húsz ember tud leülni.
Ezeket a járműveket, mivel automatikus vezérlésűek, azaz vezető nélkül működnek, maguk az utasok irányítják, akárcsak nálunk bizonyos épületekben a lifteket, melyekhez nincs szükség liftkezelőre.
Az ív alakú ajtó külső oldalán található egy gomb, amit az utas beszálláskor megnyom, amitől a jármű nagy sebességgel elindul. Ezzel szemben az ajtó másik oldalán egy másik gombbal megállíthatja a járművet.
Senkit sem érdekel a jármű mozgása, kivéve az utast, aki fel- vagy leszállni szeretne róla. Az ajtaja széles, és az utasok vagy be-, vagy kiszállnak rajta, mindig figyelembe véve a megfelelő oldalt; ez kötelezővé válik a leszálló utasnak, mikor leszálláskor aktiválnia kell egy külső eszközt, hogy a jármű folytassa az útját.
Bár a jármű nagyon gyorsan mozog, ebből belül semmi sem érezhető, rázkódás nélkül megy, anélkül, hogy az utasok összevissza hánykolódnának, ahogy ez sajnos a mi nagyvárosainkban a tömegközlekedésben gyakran megtörténik. (Megjegyzés: mert itt is függetlenítették a belső teret a külső gravitációtól, mint az ufóban!)
Úgy hiszem, legyőzték a tehetetlenség törvényét. Bár nem tudtam rájönni, hogyan tudták ezt megtenni.
Minden utca itt főútvonal, mivel azonos szélességűek és azonos forgalomsűrűségük van.
Bár a járművek önműködően és nagy sebességgel haladnak, amikor kereszteződéshez érnek, soha nincsenek ütközésveszélyben, mert van egy tévedhetetlen megfigyelő rendszer, amely azonnal beavatkozik, így az egyik jármű azonnal lelassul, lehetővé téve a másiknak az áthaladást.
Képzeld el, olvasó, azt a fenséges panorámát, amely két sugárút kereszteződéséből tárult elém, melyek 180 méter széles, ívelt formájúak, tökéletes szimmetria szerint megtervezettek, kidudorodásoktól mentesek, simák, mintha finom porcelánból lennének, és tedd hozzá még azt a körülményt is, hogy a járművek gyorsan, csendben, matematikai pontossággal haladnak el melletted, hogy felmérjed azt a látványt, amivel ott szembesültem!
Kedves olvasó, a belátásodra bízom, hogy megítéld, minek a pompás bemutatása adatott meg nekem, ha az intelligenciád és a képzelőerőd minden általam kínált leírást felülmúl.
A járdák a sarkoknál tökéletes ívet alkotva találkoznak, és az egyik ilyen szögben állva figyeltem meg mindkét utat, melyek grandiózusak és tökéletesen stilizáltak voltak.
Új irányba indultunk el, egy merőleges úton haladtunk tovább.
Aztán észrevettem a lakóházak ugyanazon sorát, mint amelyeket az előző sugárúton láttam, ahol elkezdtem a sétámat ebben a káprázatos és titokzatos városban.
Házaik azonos magasságban épültek, körülbelül 80 méter átmérőjűek voltak, egymástól pedig mindig tizenkét méter távolságra. Virágágyások húzódtak elöl-hátul!
Érdekes részlet volt még a lépcsők teljes hiánya! Később tudtam meg, hogy az egész városban egyetlen lépcső sincs. A bejárati szintnél és a házak belsejében épített járdák egyértelműen kizárták ezt a lehetőséget.
A másik, ami feltűnő volt számomra, a szögek jelenlétének teljes hiánya az ott gyártott tárgyak és eszközök esetében. A tárgyak kialakításánál egyetlen 90 fokos szög sem volt látható, és a tartózkodásom alatt ezzel a ténnyel folyamatosan szembesültem.
A sugárutakat a virágágyások végtelen sora díszítette, széles átjárókkal tarkítva, amelyeken áthaladva mindig gyönyörű zenét is hallgathattunk, ami viszont nem zavarta meg az uralkodó csendet!
Hogy az olvasó egy csekély benyomást kapjon arról, hogy mi is volt ez a különleges zene, ezt a hasonlatot tudnám alkalmazni:
Tegyük fel, hogy egy némafilm nézése közben egy zongora akkordjait hallanánk, de ez a háttérzene nem változik a film különböző jeleneteinél. Hasonlóképpen ez a furcsa, szüntelen dallam semmilyen módon nem zavarja a normális tevékenységet, ahogy a zongorazenének sincs semmi köze a film eseményeihez.
És így szól ez az örök dallam is, ami az űrből jön; néha mély és unisono, folyamatos akkordokban változik, egymást követő visszhangokkal, melyek ismétlődtek, majd együtt halkulnak el.
Folytattuk az utunkat, amikor a vezetőm megállt és így szólt hozzám:
- Úgy tűnik nekem, hogy a bolygódhoz képest nagy különbségeket fedezel fel itt, nem igaz?
- Igazán lenyűgöz, amit itt látok! - válaszoltam. - Igen: a városaink között mélyreható és alapvető különbség van! Azonban fogalmam sincs, hol vagyok, és még a nevedet sem tudom!
– Én tudom a neved. És ami engem illet, Jânsle-nek hívnak és orvos vagyok, ennek a bolygói közösségnek a polgára. (Megjegyzés: Jânsle portugálul ejtve: zsenzli)
Abban a pillanatban, félbeszakítva a válaszát, az út szélére mutatott, felhívva rá a figyelmemet.
- Nézd! - mondta, és az ujjával odamutatott.
Arra fordultam, és egy kis korongot láttam közeledni felénk.
Mely nyugodtan landolt előttünk a járdán; és Dr. Jânsle arra késztetett, hogy beszálljak ebbe a szerkezetbe, hogy átkeljünk vele az úton, miközben megpróbálta elmagyarázni nekem a szerkezet funkcióját.
Az utak közepén számos platform található, amelyekre repülő csészealjak landolnak. Ezek kétféle típusúak lehetnek:
1. amelyek kizárólag csak az utakon való átkelésre szolgálnak,
2. nagyobbak, amelyek sürgősebb feladatok elvégzésére vannak fenntartva. Esetleg különleges szolgáltatások vagy a közösség normális életével kapcsolatos feladatok ellátására, mivel ezek csak a bolygó szféráján belül mozognak!
Az utcák járdáin félkör alakú, patkó alakú mélyedések helyezkednek el, amelyeket az utcákat keresztező kisebb korongok rögzítési pontjaiként használnak. Ezek szélétől széléig körülbelül négy méter hosszúak, és a repülő korongok álló helyzetben tökéletesen illeszkedik ezekbe.
Ez egyfajta repülő átkelő szerkezet, így bárki bármelyik széles utcán át akar itt kelni, ezeket a kis két méter sugarú repülő korongokat kell használnia!
– Ezek a kis korongok afféle „közvetítők” – mondtam. Közvetítőként szolgálnak, erre a legmegfelelőbbek.
- Általában nem úgy hívjuk a repülő korongjainkat, mint ahogy a földiek szokták elnevezni a különböző típusú repülőgépeiket. Mert mind ugyanonnan származnak, és csak a rendeltetésükben különböznek egymástól!
A kis repülő korongok, amiket most “közvetítőnek” fogok nevezni, teljesen átlátszóak! Mintha üvegből lennének, mintha a belsejükben nem lenne semmi.
A közvetítőt egy ismeretlen erő hajtja, és arról a platformról, ahol parkolt, a sugárút másik platformjára repül, mindig az őt hívó pont közelében landolva. Hívásához elegendő megnyomni az oszlopok külső gombját, amelyek egyben a „videotelefonok” tárolójaként is szolgálnak.
Miután a hívásparancsot megkapta, egyenes vonalban átrepüli az utat, majd finoman landol az út másik oldalán. Visszaküldéséhez egyszerűen meg kell nyomni egy másik gombot, így békésen visszaszáll arra a platformra, ahonnan jött.
A közvetítő energiaforrása és irányítása a sugárutak kereszteződése alatti műhelyközpontokból származik, ahogy ezt Dr. Jânsle elmagyarázta nekem. Ez a járda-alatti irányítórendszer a közvetítő repülési szintjét pontosan a járdák helyzetével szinkronizálja, ami nagyban megkönnyíti a haladást és maximális kényelmet és biztonságot ad az átkelőknek.
Mivel nincsenek magánjárművek, mert minden közösségi tulajdonban van, így senki sem fizet a közlekedésért, minden ingyenes!
A járműveket egy központi forrásból érkező mágneses erő hajtja, és ez emeli őket megfelelő magasságba, amint reagálnak az elektronikus hívásra.
Érdekes volt látni, hogy a közvetítő néhány másodpercre megszakította útját, és teljesen mozdulatlanul állt a levegőben, mikor egy nagyobb méretű és nagy távolságon közlekedő légi jármű közeledett hozzá. Miután az elhaladt mellette, folytatta útját, és leszállt arra helyre, ahová hívták.
Az utak kereszteződésénél a távolsági légi járművek sebességét a közeledő közvetítő sebességével szinkronba hozva kellőképpen csökkentik, így elkerülik az ütközést! Jól érzékelhető itt egy láthatatlan erő jelenléte, amely tökéletesen irányítja, ellenőrzi és hajtja a járműveket, lehetővé téve a veszélytelen közlekedést.
Lehetséges, hogy egy számunkra még ismeretlen erőkből álló, nagy teljesítményű készülékekből kiinduló, rendkívül kifinomult rendszer működik itt, amelynek érzékenysége messze meghaladja a mi elektronikus eszközeinket.
Már tettünk egy rövid távot, amikor Dr. Jânsle a következő meghívással fordult felém:
- Megmutatom neked az egyik házunkat. Tudom, alig várod, hogy láthassad őket!
- Igen, számomra nagy öröm lenne, ha belülről is láthatnám az egyik ilyen lakóházat” – válaszoltam neki.
Majd Dr. Jânsle elvezetett egy közeli lakóházhoz, hogy megnézzem az összes szobáját.
