Howard Menger - Világűrből jöttünk hozzád 2. könyv

MÁSODIK KÖNYV

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A „REPÜLŐ CSÉSZEALJAK”-KAL KAPCSOLATBAN

A sok levél miatt, amelyekben bizonyos felvilágosításokat kértek tőlem, és a minden előadásom után szükségessé váló többlet idő miatt is, hasznosnak ítéltem meg, ha összegyűjtök néhány kérdést a leggyakoribbak közül és az én válaszaimmal az olvasók elé tárom.

( Howard Menger a válaszadó )

Kérdés: Mi egy „repülő csészealj”?

Válasz: Egy bolygóközi űrjármű.

K: Honnan jönnek ezek?

V: Naprendszerünk más bolygóiról, a Marsról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, de Naprendszerünkön kívüli bolygókról is. ( Vannak egyszerűbb építésű űrhajók is, amelyeket a mi bolygónk emberei építettek. Ezek az emberek más bolygókkal állnak kapcsolatban azok szolgálatára. Ők fejlett spirituális értelemmel rendelkeznek és a természeti törvények tudására tettek szert. Ezért rájuk bíznak olyan információkat is, amelyekkel ilyen járműveket lehet építeni.)

K: Ki látta a „repülő csészealjak”-at?

V: Emberek százezrei az egész Földön.

K: Hogy néznek ki?

V: Csészealjakhoz hasonlóan, innen az elnevezés, korongalakúan, harangalakúan, stb. Gyakran vesznek fel különböző alakot és színt azoktól a mágneses mezőktől függően, amelyek körülölelik őket.

K: Hol láthatjuk ezeket?

V: Repülés közben az égen, mindenütt az egész Földön. Csak félreeső helyeken szállnak le, ahol úgy tudnak kapcsolatba lépni emberekkel, hogy azzal nem keltenek feltűnést.

K: Milyen gyorsan repülnek?

V: A Föld légkörén belül óránként több mint 20.000 mérfölddel ( 32.000 km ) repülnek. Azon kívül túl tudják szárnyalni még a fénysebességet is.

K: Látta őket valaki leszállni is?

V: Igen. Rajtam kívül még sok ember látta őket leszállni, de sokan mások nem beszéltek az élményeikről.

K: Vannak emberek is ezekben a járművekben?

V: Igen, olyan fizikai élőlények kormányozzák ezeket a járműveket, mint amilyenek mi vagyunk.

K: Ezek az emberek ki is szállnak?

V: Igen, ha kapcsolatba szeretnének valakivel lépni vagy ismereteket szeretnének gyűjteni.

K: Hogy néznek ki ezek az emberek?

V: Ők is emberek, és úgy néznek ki, mint mi; szilárd fizikai testük van, csak másképp öltözködnek, mint mi.

K: Hány személy tartózkodik egy „repülő csészealj” fedélzetén?

V: Én sosem láttam többet, mint 6 személyt egy járműben. De utazhatnak 3-6-9-es vagy 4-8-12-es egységekben is, attól a bolygótól függően, ahonnan származnak, vagy azon emberek polarizált egyensúlyától függően, akik kapcsolatban állnak az űrhajó mechanikai szerkezeteivel.

K: Kérdeznek ezek az emberek valamit, vagy beszélgetnek egymással; hogyan nyilvánulnak meg?

V: Telepatikusan beszélgetnek egymással, de szájon keresztül is, attól függően, hogy kivel vesznek fel kapcsolatot.

K: Miket mondanak?

V: Azt mondják, hogy irántunk, a testvéreik iránt érzett szeretetből és együttérzésből jönnek, azért, hogy segítsenek nekünk eljutni az élet magasabb értelmére.

K: Milyen nyelven beszélnek?

V: Meg van a saját nyelvük, amely számunkra érthetetlen lenne, mivel egy magasabb frekvencián történik és egy másfajta harmóniában az ő hangskálájukon. Mindenesetre képesek arra, hogy rövid időn belül beszéljenek bármelyik földi nyelvet, amelyeket könnyedén, elektronikus készülékek segítségével sajátítanak el.

K: Értésre adják azt is, hogy honnan jönnek?

V: Igen, általában igen. Azok, akik velem vettek fel kapcsolatot, a Marsról, a Szaturnuszról, a Vénuszról és valószínűleg a Jupiterről is jöttek. ( Megj : elsősorban a legnagyobb Jupiter-holdról, a Ganimédeszről, ahol fejlett civilizáció van. )

K: Békés szándékkal jönnek hozzánk?

V: Ők azt mondják, hogy senki sem hagyhatja el addig a bolygóját, ha az a szándéka, hogy meghódítson vagy leigázzon egy másik világot. Ők általában nem ellenségesen viszonyulnak hozzánk, sokkal inkább szeretettel és a Végtelen Atya szolgálatában jönnek.

K: Látott valaki is valaha egy ilyen járművet felszállni a Földről?

V: Igen, emberek százai látták felszállni őket, sőt repültek is velük.

K: Keltenek zajt is ezek a járművek?

V: Ez a mi fülünk számára nem hallható.

K: Léteznek képek a felszálló járművekről?

V: Igen, nekem vannak színes felvételeim landoló és felszálló űrhajókról, valamint a ki- és beszálló emberekről. A polaroid kamerával készítettem róluk képeket - egy olyan kamerával, amelyik azonnal automatikusan elő is hívja az elkészített képeket. Ezeket a felvételeket a jövőben egyszer be fogom mutatni.

K: Ki van-e téve az ilyen járművek szemlélője valamilyen hatásnak, legyen az fizikai, érzelmi vagy mentális hatás?

V: Ha ilyesmi történik, akkor azt mi magunk okozzuk, tudatlanul és szándékon kívül félelem vagy pánik által. Szóltak tudósítások olyanról, hogy egy földi ember túl közel ment a járműhöz, akkor, amikor még működésben volt a meghajtó erő.

K: Ha vannak ilyen járművek az egünkön, miért nem látni azokat gyakrabban, úgy, mint a menetrendszerű repülőgépeinket?

V: Először is ezek nem felelnek meg a mi menetrendszerű repülőgépeinknek, másodszor a mi egünkön ezek a járművek valami idegenszerűt jelentenek, és harmadsorban ahhoz, hogy megnyerhessék a földi embereket, - a mi bolygónk ellenségeskedő természete miatt – mindennek nagyon lassan kell történnie.

K: Miért nem tesznek hivatalos látogatásokat a kormányokon keresztül, vagy tömeges látogatásokat és miért nem tartanak tömeggyűléseket?

V: A tömeges leszállások, a nagy felhajtások és hasonlók csak zavart okoznának, és a hadseregeket is azonnal mozgósítanák. A Föld kormányai nyugtalanokká válnának, és mindegyik azzal próbálkozna, hogy az egészből valamilyen előnyhöz juttassa saját magát. Ez valószínűleg hisztériához és pánikhoz vezetne. Ezért az emberiség érdekében jobb, ha az űremberek a legnagyobb elővigyázatossággal közelednek hozzánk. Ezenkívül a világűrből jövő látogatóknak természetesen nincs semmilyen igazolványa vagy útlevele. És miután mi elég gyakran minden idegen állampolgárról feltételezzük, hogy ügynök lehet, nagyon alapos vizsgálatnak vetjük őket alá. Nos, ugyan mit tennének a hatóságok, ha más bolygókról származó teljességgel idegen emberekkel találnák szemben magukat? Akkor csak véget nem érő nyomozások és huzakodások indulnának meg, miközben a más bolygóról jöttek küldetése elsikkadna a bürokrácia tengerében. Nagyon kétlem, hogy lenne idejük és kedvük belemenni az intrikáknak és kémkelődéseknek ebbe a bolond földi játékába. Ezért ők közvetlenül jönnek az emberekhez, úgy, hogy az övéikkel jutnak kapcsolatba, és így a többi földi ember majd fokról fokra ismeri meg őket, félelem, pánik és cenzúra nélkül. A Földön minden nagyobb mozgalom eddig mindig az egyszerű népben kezdődött. Így ez a világűrbeli történet is oda való, a nép köré.

K: Ha beszélik a mi nyelvünket, akkor miért nem keverednek el közöttünk és fedik fel a kilétüket?

V: Megpróbálták, de az emberek egyszerűen nem hisznek nekik, mégpedig azért nem, mert úgy néznek ki, mint mi, és nem valamiféle szörnynek hat vagy nyolc kézzel, stb.

K: Mennyi ideje jönnek már ide a mi légkörünkbe?

V: Évezredek óta.

K: Akkor miért nem beszélnek nekünk az űrutazás csodálatos élményeiről?

V: Bizonyos emberek által megtették ezt, mivel azok az emberek oda tudnak figyelni rájuk és el tudják hinni mindazt, amit mondanak nekik a földönkívüliek, még akkor is, ha nem látnak semmit. Aztán olyan is van, hogy bizonyos ezzel kapcsolatban feltárt információknak még titokban kell maradnia.

K: A kozmosz melyik részéről jönnek az űremberek; vagy különböző dimenziókból jönnek?

V: Ők hozzánk hasonlóan szellemi lények és van fizikai alakjuk is, ami bolygóotthonuknak megfelelő. Az ő bolygójukon a légkörön belül létezik az időtényező, ugyanúgy, mint a Földön, de a világűrben nincs idő. ( Megj : magasabb bolygókon csak szubjektív idő létezik . )

K: Ők most repülnek először a világűrben?

V: Nem, évezredek óta utaznak a világűrben.

K: Hogyan tekintenek ránk?

V: Mint testvérekre és szeretnek bennünket.

K: Miért jönnek ide és mi a szándékuk?

V: Megpróbálják elérni nálunk, hogy vágyakozzunk egymás jobb megértésére, hogy képesek legyünk segíteni magunkon, hogy megakadályozzuk bolygónk elpusztítását, amelynek – érthető módon – rossz hatása lenne az egész Naprendszerre. Legfőbb ideje, hogy mint emberiség felnőtté váljunk végre.

K: Mely bolygókról jönnek?

V: A Marsról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, a Jupiterről, de néhány Naprendszerünkön kívüli bolygóról is.

K: Jönnek járművek a Naprendszerünkön kívülről is?

V: Igen, sőt néhány anyahajó jött már távolabbi tejútrendszerekből is.

K: Melyek a fő járműtípusok?

V: Vannak a kis korongok, amelyek távirányítású ellenőrző és vizsgálati eszközök, amelyek a főhajókról jönnek, abból a célból, hogy rögzítsék azoknak az embereknek a gondolatait, érzéseit, hangulatait és más körülményeit, akik szívesen tartózkodnak az adott területen, de azért is, hogy egy leszállás előtt felderítsenek esetleg várható ellenségeskedéseket. Néhányat ezek közül arra is használnak, hogy később kapcsolatot vegyenek fel bizonyos, ily módon tesztelt személyekkel. E korongok átmérője 12 cm-től akár a 2,4 m is terjedhet.

Aztán vannak a harang alakú vénuszi vagy szaturnuszi hajók, melyek átmérője kb. 15 m, és kb. 6 m magasak, fémesen szürkék, de kinézetükben valamivel laposabbak, mint egy vénuszi felderítő hajó.

Vannak anyahajók vagy hordozóhajók, amelyek elliptikusak, szivar- vagy tojás-alakúak. Ezekről azt mondják, hogy akár 1000 m hosszúak is lehetnek, de úgy tűnik, hogy nagyságuknak nincs határa.

És vannak zöld tűzlabdák, melyeket az űremberek arra használják, hogy védjenek minket a légkörünkben bekövetkező atom- és hidrogénrobbanások hatásaitól. ( Ugyanezt mondja több más kontakta-személy is, pl. Orfeo Angelucci - megjegyzés a kiadótól )

K: Milyen a többi bolygó, pl. a Mars vagy a Vénusz?

V: A Vénusz valamivel kisebb, mint a Föld. Jelenleg abban az állapotban van, mint amilyenben a Föld volt sok ezer évvel ezelőtt: fiatal és egészséges, pompás zöld növényekkel, nagy tavakkal, hegyekkel, nagy erdőkkel és dombokkal. Van manapság Kaliforniában néhány vidék, ami hasonlít a vénuszi tájakra. Ezek szép tájak, pompásan zöldek, igazi paradicsomi vidékek. Dél-Amerikában is vannak helyek, amelyek hasonlítanak azokra, amelyeket a Vénuszon láttam. A vénusziak meg is tesznek mindent azért, hogy bolygójukat megtartsák fiatalnak, szépnek és egészségesnek. A légkörük a miénkéhez képest nagyon hasonló, de a nap romboló sugarai nem képesek behatolni. ( Megj : a vastag felhőréteg miatt, mely a vénuszi magasabb dimenzióban egy védelmet is jelent a káros külső hatásokkal szemben. ) Ezért az emberek többségükben világos bőrűek és szőkék.

K: Vannak kormányzataik, városaik és vidéki településeik, farmjaik, kertjeik, gyáraik, iskoláik, stb.?

V: Nincs semmilyen hatóság, nincsenek kormánytisztviselők. Békében és harmóniában élnek, és mindenki tudja, hogy miben van különleges tehetsége, így mindenki olyan munkát végez, amilyent szeret. Vannak épületek, amelyekben dolgoznak, vagy ahol a járműveiket állítják elő, de ezek az épületek szép helyek, nem olyanok, mint a mi gyáraink. Fémpénzt sem kapnak a munkájukért cserébe. Csak képességeket és lehetőségeket biztosítanak egymásnak. Mindenki a tehetségeinek és kívánságainak megfelelően kap javakat és senki sem szenved hiányt semmiben.

Mi, itt a Földön, azért dolgozunk, mert muszáj dolgoznunk. Ők azonban a Végtelen Atya szolgálatában dolgoznak. A farmjaikon megteremnek a gyümölcsök, a zöldségek és a virágok. Viszont húsukért állatokat nem tenyésztenek, mivel nem esznek húst. Az állatok szabadon kószálnak a tájakon és élik természetes életüket. Étkezési célra nem ölik meg őket.

Vannak ott a bölcsességnek iskolái, melyeket a gyerekek is, a felnőttek is látogatják. A legtöbb ismeret azonban velük születik a gyermekekkel, mivel ők már a múlt tapasztalatának a tudásával születnek meg. Az egykor megtanult ismeretek képezik mai tudásukat, amit alkalmaznak jelen életükben, hogy bölcsességet szerezzenek a jövőbeli használatra. Kis településeken laknak, amelyek erdőkben és szép természeti környezetben létesülnek. Nem tarolják le az erdő összes fáját és bokrát, hogy aztán, mint a földiek, nagy kalitkákat építsenek maguknak. Településeik kicsik, néhány ezer embernél többet nem foglalnak magukba. A lakóhelyeik tehát nagyon elszórtan, decentralizáltan helyezkednek el.

K: Amikor az űremberek ismert földi személyekkel léptek kapcsolatba, azok miért nem beszéltek később az élményeikről?

V: Különösen a hivatalos kormányzati személyek tartózkodnak attól, hogy beszéljenek, mert az felbolygatná a gazdasági életünket. Azok az ismeretek, amelyekre az ilyen személyek szert tettek a kapcsolatok során, egy egészen más, a mienkétől különböző életmódot mutattak be nekik. Egy Isten törvénye szerinti életet, nem az emberi törvények szerintit. Legtöbb mai mechanikai energiaforrásunk elavulttá válna abban a világban. ( Megj : ami a földi kizsákmányolásunk alapja )

K: Vajon a Föld összes országával vettek már fel kapcsolatot?

V: A Föld összes országából származó emberrel vettek már fel kapcsolatot.

K: Miért csak bizonyos emberekkel lépnek kapcsolatba?

V: Bizonyos emberek belsőjükben az igazság ismeretével születnek, vagy más bolygóról inkarnáltak ide. Ilyen esetben az űremberek a saját fajtájúakat fogják felkeresni, miáltal ezen Földre inkarnált személyekben igazság kis szikrája lánggá terebélyesedhet, mert nagy bátorságuk kell rendelkezniük, meg azzal a képességgel is, hogy eltűrjék a velük szembeni állandó gúnyolódásokat és támadásokat.

K: Ha azért jönnek ide, hogy segítsenek nekünk, akkor miért titkolják el a kilétüket?

V: Nem tesznek semmi különöset azért, hogy elfedjék identitásukat, és azoknak, akikkel kapcsolatot létesítettek, felfedik magukat.

K: Élnek űremberek itt közöttünk a Földön?

V: Igen, más bolygók embereinek ezrei élnek közöttünk. Egyesek reinkarnáltak, mások közvetlenül űrhajóval jönnek a bolygójukról. Ők esetleg a szomszéd ajtód mögött élnek. Egyikük vagy másikuk talán a munkatársatok, vagy az a személy, aki kiszolgál benneteket egy étteremben vagy egy boltban. Nekik mind egy ismertetőjegyük van: a felebarát szeretete.

K: Miért nem mondják el nekünk, hogyan kell építeni egy űrhajót?

V: Mert ez ugyanolyan lenne, mintha egy gyerek kezébe adnánk egy petárdát, egy autót vagy egy fegyvert. Hogyan tudnánk mi együtt élni más bolygók embereivel, mikor arra sem vagyunk képesek, hogy földi szomszédainkkal jól kijöjjünk. Mi az űrhajók építésének tudását hódításra használnánk. A többi bolygón nincsenek háborúk, és ők azt szeretnék, hogy ez így is maradjon.

K: Néhány beszámolóból az derül ki, hogy különböző közforgalmi pilótáink is láttak „repülő csészealjakat”. De azt mondták, hogy ők hallucináltak vagy időjárási ballonokat láttak. Ilyenkor miért nem bocsátották el őket, hiszen a légi utasok biztonsága pilótáink megbízhatóságától függ?

V: Mert a hatóságok nagyon jól tudják, hogy ezek a pilóták nem hallucináltak. Tudják, hogy a pilóták az igazságot beszélik, és hogy túl sok repülős látott „csészealjakat”, miáltal a dolgot úgysem lehetne teljességgel elnyomni.

K: Mennyi az átlagos élettartam a többi bolygón?

V: Kb. 800 év. (Mózes 1.könyve 5.fejezetében az Ádám utáni ősatyák életkora 777 és 969 év között van megadva. Megj. a kiadótól)

K: Mutattak vagy adtak ide nekünk az űremberek valamilyen bolygóotthonukról készült képeket vagy filmeket?

V: Igen, a jövőben be lesznek mutatva azok a képek, amelyek más bolygókon készültek. Ezek kiterjednek a bolygó tájaira, lakóira, állatokra, stb.

K: Milyen ruházatot viselnek az űremberek?

V: A Vénuszon és néhány más bolygón a nők hosszú, libegő, tunikaszerű ruhákat hordanak, ami leér a bokájukig különböző pasztell színekben. Egyesek rövid ujjúak, mások meg hosszú, bő ujjúak.

A nők derekát néha egy ékszerkövekkel díszített öv tartja. Nem hordanak csípőövet vagy szűk alsóneműket. A ruhák kényelmesek, levegősek könnyedek, lazák és enyhén, finoman követik a nőies formák körvonalait.

A férfiak egyfajta sínadrágot viselnek, ami fényáteresztő és puha anyagból készül, hasonlít a nylonra. A férfi- és női ruházat is alkalmazkodik a testhőmérséklethez, úgy, hogy hűvösen vagy melegen tartja a testet akkor is, ha a külső hőmérséklet ingadozik. A férfiak és a nők is szandálszerű lábbelit hordanak. Tűsarkú cipő nem létezik.

K: Van családjuk, vannak gyerekeik? Milyen a szociális szervezetük?

V: Ha két ember teljesen illik egymáshoz, akkor együtt maradnak addig, amíg csak szeretnék, és amíg mindketten fejlődnek egymás mellett. Gyakran több életcikluson keresztül együtt élnek, amelyek a miénkének a többszörösei. Vannak gyermekeik, akiket azonban mindenki szeret. A gyermekek már nagyon korán érnek. A szociális berendezkedésük a közös gazdálkodáson alapul. Az élet minden javát megosztják egymással. Ha mégis valaki egyedül szeretne élni, azt bármikor megteheti. A szociális berendezkedésük a javak közös birtoklásán alapul.

K: Mikor érik el a gyerekek az érettségüket más bolygókon, pl. a Vénuszon; mikor számítanak már felnőttnek?

V: 3 – 5 év alatt nőnek fel. Egy vénuszi gyermek már a születésekor van olyan érett, mint egy 7 éves földi gyerek.

K: Az anyák maguk táplálják a gyermekeiket?

V: A gyermekek csak néhány hónapig szopós csecsemők. Akkor rászoktatják őket a természetes táplálékra, pl. gyümölcs- vagy zöldség-pürére. Állati tejet nem adnak nekik.

K: A gyerekek járnak iskolába?

V: Közösségi iskoláik vannak. Olyan helyek, ahol a gyermekeket a saját szellemi fejlődésükre tanítják. A legtöbb ismeret már ott lappang bennük és ezekben az iskolákban csak azok kifejlesztését segítik elő.

K: Dolgoznak ott az emberek?

V: Ott nincs olyan munka, mint amit mi ismerünk itt. Olyan fejlett technikájuk van, megfelelő gépek és készülékek, amelyek mindenféle munkát gyorsan és megfelelően elvégeznek. Ezért mindenféle szolgálat önkéntes és az emberek szeretetből tevékenykednek. Minden terméket megosztanak egymással. Vannak ugyan részben olyan épületek is, ahova az emberek azért mennek, hogy valamilyen munkát elvégezzenek, ahol a legkülönbözőbb gyakorlati használati cikket előállítják.

K: Milyen vallásúak? Hisznek Istenben? Hisznek Jézus Krisztusban?

V: Az a vallásuk, helyesebben mondva életmódjuk, hogy a Végtelen Atyának szolgálnak, ismereteket gyűjtsenek annak érdekében, hogy magasabb szinten tudjanak szolgálni a Teremtőjüknek. Jézusról tudnak; Ő a fejlődés legmagasabb fokán állt.

K: Hogy néznek ki a házaik?

V: A Vénuszon a házak kupola-alakúak és félig átszűrődik rajtuk a fény. Néhány ottani épület hasonlít a mi modern szerves építészetünkre.

K: Milyen az időjárás a többi bolygón? Vannak ott is évszakok?

V: Az évszakok nem annyira elkülönülőek, mint a Földön. A Vénuszon pl. olyan évszakok vannak, mint a Földön, csak épp a hőmérséklet az egész év folyamán majdnem azonos, mintha örök tavasz lenne. Csak egyes részeken váltakoznak hozzánk hasonlóan az évszakok, és van tél.

K: Elmehetnénk mi is más bolygókra és élhetnénk ott úgy, mint ők?

V: Általában nem. A fejlettségben, a rezgési frekvenciában, a légnyomásban stb. meglévő különbségek miatt ideg-összeroppanást szenvedhetnénk. Mégis voltak emberek, akiket űrhajókon fizikailag elvittek más bolygókra, és részben ott is maradtak; az ilyenek nem is akarnak visszatérni. Megint mások egy bizonyos tanulási időszak vagy látogatás után visszatértek, hogy földi testvéreik segítségére legyenek. A visszatértek azonban rendszerint hallgatnak ottani élményeikről. Nem akarnak bolondok házába kerülni vagy kigúnyolás tárgyává válni.

K: Vissza tud térni egy korong alakú űrhajó a Vénuszra anélkül, hogy egy anyahajó védelme alatt állna?

V: Igen, a járműnek meg van az a képessége, hogy saját erőből visszatérjen egy anyahajó szállítói segítsége nélkül.

K: Mi a célja egy anyahajónak vagy hordozóhajónak?

V: A hordozóhajót e Naprendszeren kívül a világűrben történő nagy távolságú utazásokhoz használják. Az ilyen terheket, ellátási javakat és embereket szállít nagyobb tömegben.

K: Az űremberek elvihetnek innen különböző javakat, növényeket, stb. a saját bolygójukra?

V: Igen, sok hajójukat küldik ide botanikus tanulmányok céljából, és azok sok növényünket viszik magukkal, hogy tanulmányozzák és elültessék őket.

K: Mi elültethetünk itt az ő bolygójukról származó növényeket?

V: Igen, a növények idővel képesek alkalmazkodni a különböző frekvenciákhoz.

K: Vannak olyan növényeink, amelyeket más bolygóról hoztak ide?

V: Igen, néhány növényünket a világűrből hoztak ide.

K: Ott a bolygók nevei különböznek azoktól, amelyeket mi használunk?

V: Egyes esetekben igen. Más esetekben a bolygókat szimbólumokkal jelölik. Pl. a mi Földünknek is van egy speciális jele.

K: Vannak szőrök a többi bolygó embereinek is a testén, mint nekünk?

V: Ők nem olyan szőrösek. Némely esetben azonban, ha egy vénuszi személy ide jön, akkor itt erősebben nőnek a szőrei, mint egy átlagos földi embernek. Ha aztán visszatér saját bolygójára, akkor újból elveszti a szőreit.

K: Befolyásolja egy bolygó frekvenciája a rajta élő emberek szellemi fejlődését?

V: Igen.

K: A férfiak és a nők szociálisan egyenrangúak a többi bolygón?

V: Igen, de fizikai szempontból kellemesebb nőnek lenni a többi bolygón. Pl. a gyermekek szülése ott egy valóban örömteljes és kellemes esemény és nem jár fájdalommal és kellemetlenséggel, mint itt a Földön.

K: Mi a különbség egy újraszületett és egy újból megtestesült lény között?

V: Egy reinkarnáció vagy újraszületés egy olyan lényre vonatkozik, aki önként határozta el, hogy egy fejlettebb bolygóról vagy egy magasabb dimenzióból egy misszió keretében erre a bolygóra jön, abból a célból, hogy itteni testvéreit tanítsa és segítsen nekik, hogy több és mélyebb betekintést nyerjenek a Teremtő egyetemes törvényeibe. Egy újból megtestesült lény viszont olyan valaki, aki közvetlenül ezen a bolygón születik újra az ok és okozatnak a fizikai illúzióban történő kiegyenlítő, születéssel együtt járó megnyilvánulása alapján, röviden karmikus összefonódások miatt. Az első csoporthoz tartozó újraszületettek azonban arra tanítanak minket, hogy lehet élni minden karmán túl is, és hogy az ismeret és a belső megbizonyosodás egy magasabb törvény alá vannak rendelve, mint az ok és okozat.

K: Nehéz egy újraszületőnek megértenie a földi emberek gondolkodásmódját?

V: Az újraszületők általában mesterek vagy majdnem-mesterek. Ezért számukra nem nehéz a földi emberek gondolkodásának megértése, ami azonban néha nehezükre esik, az a földi emberek közötti élet.

K: Mi a különbség egy mester és egy majdnem-mester között?

V: Egy mester mindent meg tud tenni, de nem teszi meg. Egy majdnem-mester majdnem mindent meg tud tenni, és meg is teszi azokat. Benne még működik az a kis százalék, ami előnyben részesíti azt, hogy valamit demonstráljon az énje által ahelyett, hogy hagyja működni Isten törvényeit minden formában és sok ember által. Egy mester zavartnak tűnik a zavartak között, hogy egy legyen közülük, de nem az. Egy majdnem-mester a zavartak között nyugodtnak és önmagát uralónak tűnik fel, de hajlik arra, hogy kivonja magát az emberek közül. Egy mester képes arra, hogy bármikor, mentálisan és éterikusan, amikor csak akarja, elhagyjon egy csoport szórakozó embert úgy, hogy azok nem veszik észre spirituális vagy részleges távollétét, mert egy mester egyszerre több helyen is képes lenni. Egy majdnem-mester úgy hagy el egy csoportot mentálisan vagy fizikailag, hogy akkor úgy tűnik fel azok előtt az emberek előtt, mint egy mester. Egy mester indirekt módon beküldi Isten törvényeit a körülötte lévő zavart emberekbe és amikor azok azt hiszik, hogy a saját gondolataik alapján cselekszenek, ezeket a cselekedeteket a tudatalattijuk felveszi; és a saját szellemi folyamatuk által tanulják meg azt, amit a mester már évszázadok óta tudott. Egy majdnem-mester azt küldi be az emberek lelkébe, amit ő tud Isten törvényeiről, miután az emberek megteszik azt fizikai illúziójukban; aztán azt gondolják, hogy a majdnem-mester helyesnek tartja cselekedetüket és nem tanulnak semmit, vagy nem sokat. A mi mai világunkban (1959) csak 4 igazi mester él. Egy az USA-ban, egy Indiában, egy Ausztráliában és egy Dél-Amerikában. A majdnem-mesterek nem tudnak semmit a mesterekről. A mesterek azonban ismerik a majdnem-mestereket és az újraszületetteket, akik azonban nem ismerik fel magukban, hogy ők majdnem-mesterek vagy újraszületettek. Egy majdnem-mesterségnek a felismerése általában a 30. és 40. életév között következik be.

K: A mesterek nem házasodnak?

V: Nem, Isten el van jegyezve a Végtelen Világegyetemmel. Minden mester házasságban él. Egy mestertől megköveteltetik, hogy megházasodjon és fizikailag megtegye azt, amiről magától értetődő, hogy egy mester nem tenné meg. Ez néha a kiválasztódásnak a dolga. A szexuális megnyilvánulás Isten legmagasabb kifejezési formáinak egyike, amennyiben az érintés érzését is magában foglalja. Amikor a nemiségről beszélünk, akkor úgy értjük, hogy az fizikai egyesülést jelent szeretet és megértés által. Nem önmagáért a nemiségért. Ha a nemi cselekedet csak a fizikai síkon valósul meg, önmagáért, és nem egy másik emberrel történő helyes lelki egyensúlyban, akkor az házasságtörő. Két különnemű emberi lénynek, akik minden területen stimmelnek, azaz szellemileg, lelkileg, érzelmileg és fizikailag, egyesülnie kellene. A házasságon belüli széthúzás maga a házasságtörés.

K: Mi egy villámszerű visszaemlékezés?

V: Valami átélt dolognak a szellemi képe, egy helyre vagy egy valamely bolygón eltöltött életszakaszra való visszaemlékezésnek az érzése. Csak az újraszületetteknek az agya és mentális felépítése képes ráállni ilyen visszaemlékezésekre, mert csak az agysejtjeikben lévő, korábban kialakult bizonyos szemcsék képesek reagálni ezekre az emlékező villámokra.

K: Miért nem emlékszünk a korábbi életeinkre?

V: A korábbi életekre való emlékezés gyerekkorunktól kezdve ki van törölve belőlünk. Egyes gyermeki fantáziák, beképzelések és játékok gyakran valódi visszaemlékezések.

K: Hogyan próbálják meg az űrből jött látogatók magasabb szintre emelni az emberek tömeges tudatát?

V: Különböző módszerekkel, mint pl. :

a) a „csészealj”-kutatás adatainak terjesztésével

b) a saját embereikkel történt kapcsolatfelvétel történetei által

c) égi jeleik által

d) mechanikusan, mentális betokozódás által és készülékekkel.

A mentális betokozódást hang, szín, rezgés által lehet kivetíteni. Egy magas rezgésű hang lehet egy mentális betokozódás, ugyanúgy egy dal is vagy bizonyos zeneszámok. A mentális betokozódás formájában elhangzó zene segít rátapintani „bizonyos gombokra” a kedélyben és szabaddá tesz valamit, ami ott rendelkezésre áll. Mégis az által, hogy hogyan táplálkozunk ezen a háromdimenziós bolygón, hogyan gondolkodunk és cselekszünk, ez az ismeret, ez a tudás néha több életcikluson keresztül csak ott lappang bennünk. Isten törvényei mégis érvényre fognak jutni.

Azok a készülékek, amelyek az ultrahang-magasfrekvenciás hangokat kibocsátják, egy ember testét végállomásokként használják, együtt a mentális betokozódással. Az USA minden államában 3 ilyen végállomásként szolgáló test van. A készülékek most egy zajmentes vivőhullámon működnek.

K: Mi az Atya akarata és hogyan lehet azt teljesíteni?

V: A Végtelen Atya akarata az, hogy az ő szeretete minden dimenzióban minden formában, színben, módon és egyéb ábrázolási formában kifejezésre jusson.

K: Létre fog-e valaha is jönni a mi Naprendszerünk bolygói között az embereknek, az eszméknek és kultúráknak a cseréje, úgy, hogy egy általános testvériség jöjjön létre az egész Naprendszerben?

V: Ez elkerülhetetlen. Isten tervét lehet ugyan fékezni, de megállítani soha. A bolygóközi testvériesség a földi emberek számára az ellenségesség fokának csökkenésétől és a felebarátaink iránt kinyilvánított tolerancia, szeretet és jóakarat fokától függ.

(II)

Egy bölcs tanító az űrből

1956 augusztusának végén volt részem talán mind közül a legemlékezetesebb találkozásban, amikor abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy találkozhattam egy másik bolygóról származó, rendkívül fejlett lénnyel.

Pontosan naplementekor mentem ki az 1-es számú helyszínre. A nyugat felől érkező jármű úgy nézett ki, mint egy hatalmas, égből leszálló nap.

Eszembe jutottak a fatimai csodáról szóló beszámolók. A szemtanúk egy hatalmas, tüzes gömböt írtak le, amelyről azt hitték, hogy a Nap az, és úgy mozgott az égen, mintha a Földnek tartana. Eltűnődtem, vajon volt-e valamilyen kapcsolat a távoli világok embereivel.

Ez a jármű sokkal másabbnak tűnt, mint a szokásos típusok. Valójában elmosolyodtam magamban, amikor észrevettem, hogy úgy néz ki, mint egy felfordított, áttetsző porceláncsésze (füle nélkül!), amelyet egy csészealjba helyeztek. Ez a hajó nagyobb volt a többinél, és négyesével elhelyezett ablakai voltak. Ahogy a mi repülőgépeink, úgy az űrlakók járművei is sokféle típusban és kivitelben készülnek.

Amikor leszállt, körülbelül harminc méterre megközelítettem, ekkor két férfi lépett ki belőle, és megálltak az ajtó két oldalán. Éreztem, hogy valami fontos és szokatlan dolog van készülőben. Közelebb léptem, majd megálltam, várva egy olyan érzésre vagy sugallatra, amely jelzi, hogy tovább haladhatok.

Ekkor egy fenséges jelenség bukkant fel az ajtóban. Egy magas, jóképű, vállig érő szőke hajú férfi állt toronymagasan a bejáratnál. Egyenesen rám nézett, miközben kilépett a hajóból.

Elindult felém. Úgy tűnt, mintha inkább lebegne vagy siklana, semmint járna. A teste súlytalannak látszott. Amikor körülbelül 8 méterre volt tőlem, megállt, én pedig továbbmentem felé. Amikor már csak kb. három méterre voltam ettől a csodálatos lénytől, felemelte a karját, jelezve, hogy álljak meg.

A férfi látványa teljesen lenyűgözött. Sugárzóan fehér, síruha-szerű egyenruhát viselt, derekán fehér övvel. Az öltözék a bokánál és a csuklónál szűk volt, az ingujjak mégis bőnek és lágy esésűnek tűntek; a nyakkivágás magas volt, mint egy garbóé. Az egyenruha felett világoskék, fluoreszkálónak tűnő köpenyt hordott, amelyet a bal vállán egy kerék alakú arany tű fogott össze.

Ajkán halvány, titokzatos mosoly játszott, miközben tekintetéből tiszta szeretet és megértés áradt. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyermek, alázatosnak és szeretettel telinek; át akartam ölelni őt, mint egy rég elveszett barátot vagy emlékezetes szerettet.

Azt hiszem, ugyanazt éreztem volna, ha Jézus mester lépett volna ki a járműből. Tanulmányoztam az arcát – csupa együttérzés és szeretet volt. Bőre finom és fehér, orra egyenes. Szemei olyan színűek voltak, mint az érett aranyvessző; sárgán ragyogtak, ahogy a lemenő nap ferde sugarai találkoztak szemének hasonlóan sugárzó fényével. Ujjai hosszúak és vékonyodók voltak. Valóban szép volt, mint egy nő, de egy erős, életerős férfi tartásával és férfiasságával rendelkezett.

Abban a pillanatban, ahogy felemelte a karját, telepatikusan kommunikálni kezdett velem. Öt perc alatt több tudást adott át ilyen módon, mint amennyit egy hétnyi megfeszített tanulással vagy szóbeli közléssel be lehetne fogadni. Ezt ahhoz a helyzethez tudnám hasonlítani, amikor egy haldokló előtt állítólag néhány másodperc alatt lepereg az egész élete. Ehhez hasonlóan, percek alatt kaptam meg bizonyos ismereteket az élettel és a jövővel kapcsolatban.

Ez az átvitel képek formájában történt. A gondolati úton közölt szavak túl sokáig tartottak volna, és ahogy a kínaiak mondják: „Egy kép többet ér ezer szónál.” Ezt egyfajta telepatikus televíziózáshoz hasonló kommunikációként lehetne leírni. A mentális képeket olyan gyorsan fogadtam, mint egy mozifilmet, és néha hallottam mély, telt hangját, amint beleolvad a képekbe. Néhány koncepció túl technikai és fejlett volt ahhoz, hogy megértsem, de biztosított róla, hogy a tudás egyfajta mentális „kapszulaként” megmarad bennem, és az idő múlásával, apránként kerül majd felszínre.

Ezt az információt akkor fogom átadni az embereknek, amikor kisebb-nagyobb csoportok előtt beszélek. Nem lesz szükségem előre megírt beszédre; a szavak maguktól jönnek majd, ahogy felidézem a most kapott ismereteket. Amikor az emberek kérdeznek (akkor még nem tudtam, mily sokan lesznek!), tudni fogom a válaszokat. Elmém mélységeibe ültették a tudást, és csak a tudatalattimhoz kell fordulnom, hogy előhívjam.

Soha nem felejtem el ezt a félelemmel vegyes, ámulatba ejtő élményt: túl mélyen vésődött a lelkembe e bölcs tanító szeretete, együttérzése és bölcsessége által. Ez a csodálatos lény feltárta saját lelkem kapuját, és néhány rövid pillanat alatt elvetette a végtelen tudás magvait a tudatalattimba, amely hónapok és évek alatt fokozatosan szivárog át a tudatos kifejezésembe. Ez Jézus tanítására emlékeztet. Az egész üzenete a szeretetről és a jóindulatról egy mentális kapszula volt korának emberei számára; és csak most kezd el kibontakozni lényének valódi igazsága, és most emelkedik ki nagy szeretetének megértése a félreértések futóhomokjából a Végtelen Atya tudatos elfogadásának fényébe.

A következőkben csupán gyenge kísérletet teszek arra, hogy lejegyezzem a szavakat, amelyeket ez a tanító mondott vagy közvetített nekem. Alázattal és hálával mutatom be őket földi testvéreimnek.

 

Az Igazság soha nem volt és soha nem lesz egy teória, sem az emberek bölcseletének elmélkedő rendszere, sem intellektuális felismerés az emberi elmében. Az Igazság VAN. Bolygótok nagy emberei más fényben gondolkodnak az igazságról, mint az „űrbéli” testvéreitek. Ezen emberek számára az Igazság a valósággal érintkezik, ami a hat érzékszervvel észlelt dolgok valódi természete. Az ember folyamatosan keresi Forrását, a Legfelsőbb Tudatosságot – és a szent irataitok azon nagy alakjai, akik megérintették ezt a Forrást, felfedezték az emberiség számára készült isteni tervet, amely a szeretetben gyökerezik; mert a Legfelsőbb Tudatosság maga a szeretet. Mi ezen isteni terv elkötelezett követei vagyunk a ti bolygótokon, azok számára, akik fejlett belátással rendelkeznek, mert ők lesznek azok, akik befogadnak minket.

Realizmussal kell cselekednetek az illúzióban, miközben a Végtelen Elme fényében jártok népetek között. Ti a valódi énetek egy adott dimenzióban megjelenő illúziói vagy kivetülései vagytok. Harmadik dimenziósnak nevezitek, de ez nem pontos, mert nem láthatnátok, hallhatnátok, ízlelhetnétek, szagolhatnátok vagy tapinthatnátok, ha nem lennétek valójában a negyedik dimenzió kivetített formájának kifejeződései.

Már az a tény, hogy képesek vagytok gondolkodni, negyedik dimenziós lénnyé tesz titeket. Az élettelen tárgyak, mint az asztalok, autók, házak, valójában harmadik dimenziósak. A gondolkodás a hatodik érzéketek, és nincs szükségetek az öt ismert érzékszerv egyikére sem ahhoz, hogy gondolkodjatok. Ugyanakkor egy mozifilm vagy televíziós kép is éppen ennyire valóságos, azzal a különbséggel, hogy a kivetített film vagy adás csupán egy tükröződés, nagyon korlátozott, mivel nem gondolkodik és nem irányítja önmagát.

Néhány nagy gondolkodótok kijelentette, hogy maga az idő a negyedik dimenzió. Az idő a negyedik dimenzió egyik állapota, mert nincs idő mozgás nélkül; nincs mozgás idő nélkül – és egyik sem létezik gondolat nélkül. Ti, mint kifejeződő, gondolkodó lények, mozgásból és időből álltok, ami negyedik dimenziós gondolkodó lénnyé tesz titeket.

Semmi, amit fizikai szemünkkel látunk, nem az Igazság, hanem egyszerűen valóság egy tükröződés vagy egy hatás dimenziójában, amely másodlagos természetű, és egy elsődleges Forrásból fakadó Okhoz kapcsolódik. Tudniillik azonban, az elme továbbra is gondolkodik az úgynevezett „halál” után is, amely a valóságban nem létezik. Valójában sem élet, sem halál nem létezik. Az Igazság VAN.

Az Igazság soha nem változik. Csak a valóság változik anyag, energia és idő formájában. Negyedik dimenziós testetek a végtelen szellemetek eszközeként fejeződik ki a lélek és az elme által, ahol az agy az elme eszközeként szolgál – ahogy a rádió vagy a számítógép fogadja az általatok elektromosságnak nevezett energiát, hogy aktiválja mozgásait, és zenével, hanggal vagy problémákra adott válaszokkal fejeződjön ki. Az elektromosság akkor is létezik, miután a rádió megsemmisült, bár mindkettő messze elmarad az elme és az agy mögött.

Néhány metafizikusotok azt mondja, hogy ti annak az összege vagytok, amik a múltbeli megnyilvánulásaitokban voltatok. Ez felettébb pontatlan. Csak akkor lehettek a múltbeli tapasztalatok összege, ha teljes mértékben tudatában vagytok azoknak a tapasztalatoknak és leckéknek. Az elfelejtett leckéket nem lehet hozzáadni az összeghez, amíg az ember újra tudatára nem ébred azoknak. Soha nem vagytok a „teljes összeg” egyetlen adott dimenzióban sem.

Népetek közül sokan önkéntesen öltenek testet (reinkarnálódtak) itt a Földön saját naprendszeretek más bolygóiról, hogy segítsenek egy egyetemes léptékű tervben. Ők korábbi bolygóikon a Végtelen Atya egyetemes törvényeinek sokkal magasabb szintű megértését élték meg és tapasztalták ki. Mi éppen csak elkezdtük felvenni velük a kapcsolatot, és megszabadítani őket egy emlékezeti blokktól, amely a ti Föld bolygótok alacsonyabb rezgésszáma miatt alakult ki. Mindazonáltal nem merünk beavatkozni erőszak vagy bármiféle irányítás formájában. Ez nem felelne meg az Atya törvényeinek, amelyeket követünk. Mi a haladásért vagyunk, képességeinkhez mérten teljesítve a Végtelen Atya akaratát. Felismerjük, hogy ha e törvények ellen cselekednénk, azok ellenünk fordulnának.

De nem ez az oka annak, hogy nem teszünk ellenük. Az ellene való cselekvés gátolná a kifejeződés fejlődését, éppen azt a haladást, amelynek elköteleztük magunkat. Sokatoknak, a Föld embereinek – azoknak a reinkarnálódott önkénteseknek – voltak már felvillanásai az igazságról, amelyeket a végtelen énetektől kapott az elmétek, de ezeket a gondolatokat képzelődésként vagy hallucinációként elvetettétek, és kiűztétek a tudatotokból. Könnyebb ezt tenni, mint figyelni és az igazság szerint cselekedni. Könnyebb alkalmazkodni világotok torz útjaihoz, mint kimondani a véleményeteket, és elveszíteni az úgynevezett barátokat, a presztízst, a pénzt, a hatalmat és a hamis biztonságot. Ez a különbség a tiáltalatok Jézusnak, Mózesnek, Buddhának, Konfuciusnak nevezett emberek és aközött, amit a királyok, tábornokok, zsarnokok és diktátorok képviselnek, akik a valóságban mind az emberek stratégiai gyilkosai.

Írásaitok beszélnek a gyilkosság és az üldöztetés bűnéről, ahogy azt Mózes és Jézus példázta. Az, hogy ez ellenkezik az általad Istennek nevezett „Lény” törvényeivel, nem változtatta meg a földi emberek gondolkodását. Még mindig felnéztek olyan emberekre, féltek tőlük vagy alkalmazkodtok hozzájuk, akik magas tisztséget vagy hatalmat szereztek testvéreik felett. Gondoljátok, hogy ez az Isten jóváhagyja az erőszakot, az üldöztetést, a gyilkosságot vagy a gonoszság bármilyen formáját? Biztosan nem. Azok, akik ezt teszik, egy hamis Istent imádnak, hogy saját céljaiknak megfeleljenek.

Fiam, a legközelebbi „barátaid” el fognak kerülni téged a közeljövőben, mert eltorzítva értelmezik majd a bekövetkező eseményeket, de ez szükséges, abban az értelemben, hogy egy nagy szűrési folyamat részévé válik. Ezt mind mi felügyeljük, akik a bolygótok körül keringünk válaszul a népetek – sokféle hitű, színű, meggyőződésű és fajtájú ember – segítségkérő imáira. Nem jönnénk a Föld segítségére, hacsak nem érkezne tömeges hívás. A ti időszámításotok szerinti 1945-ben a Végtelen Atyánk szolgáinak egy nagy csoportját mozgósítottuk – akiket írásaitok „angyaloknak” neveznek –, hogy segítsenek nektek gépeinkkel, amelyek gondolati impulzusokat vetítenek a káosz meghatározott területei felé. A légkörötökön kívüli űrhajóinkban műszereink fogadták, kivetítették és rögzítették milliók lelkének imáját, akik kétségbeesetten kérték saját „Istenüket”, hogy segítsen nekik szenvedéseikben.

Ezek a gondolati impulzusok – imák formájában – nagy koncentrációban jelentkeztek azon a területen, amelyet Japánnak hívtok, ahol a maghasadásos robbanások történtek, és több ezer testet pusztítottak el szörnyű módon. Egy másik területen, az Egyesült Államokban ezrek imádkoztak egy másik Istenhez, hogy segítsen seregeiknek mielőbb végezni a német vagy japán ellenséggel, és vessen véget a háborúnak, hogy szeretteik hazatérhessenek hozzájuk.

Nagy szomorúsággal és aggodalommal figyeltük és rögzítettük a tudatlanságotokból fakadó torz fogalmaitokat arról, mi is az Isten. Kijelzőinkön az Istenről alkotott gondolati minták sokféle formát és alakot öltöttek, de a legtöbbjük férfi volt: némelyik szakállas, némelyik magas, némelyik alacsony, és persze voltak kő-, fa- vagy fémbálványok is. Fiam, mi nem láttuk a Legfelsőbb Intelligenciát olyan értelemben, mint egy meghatározott formát vagy alakot. Isten nem egy férfi. Istent férfinak nevezni annyi, mint korlátozni őt. Isten minden.

Az ember korlátozott, de Isten korlátlan, végtelen, minden emberben és minden formában kifejeződik. Az emberek „tanuló istenek”, akik a kifejeződés iskoláját járják ezen a bolygón és sok máson is, keresve a tudást és a bölcsességet, hogy szolgálhassák testvéreiket és a teremtés Végtelen Atyját. Az ember folyamatosan halad felfelé a tökéletesség létráján, és bár egy-egy fok elnyomhatja számos hibájának súlya alatt, célja mégis az, hogy elérje a csúcsot és az egységet a Végtelen Atyával. Lelke minden tapasztalatot, gondolatot és hibát rögzít attól a pillanattól kezdve, hogy lélekké válik. Az emberi lélek – akárcsak az alacsonyabb életformák, például kutyák, macskák, tehenek, lovak stb. esetében – a tudatfejlődés folyamatának végösszege. Mindennek, ami teremtetett, van tudata, és a tudat a lélekpontig fejlődik, ahol magasabb formákban fejeződik ki, melyek közül az ember a legmagasabb. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyik a másikból fejlődik ki, hanem az evolúciónak számos ciklusa létezik. Az ember végtelen szelleme tökéletes, és egy véges testet használ egy adott dimenzióban, amely rendelkezik egy lélekkel – az „adatrögzítővel” –, amely szoros kapcsolatban áll az elmével. Az elme végzi a gondolkodást, felhasználva a véges agyat, mint az észlelés eszközét, az „öt” érzékszervvel összefüggésben.

Amit ti „reinkarnációnak” hívtok, azt megelőzi egy átmenet vagy változás, amit „halálnak” neveztek, de ez nem a tudat vége, hanem egyfajta tapasztalatszerzés folytatása, ahol bizonyos „érzékszerveket” a fizikai síkon hagyunk, és egy megvilágosodottabb tudatosságra ébredünk. Ekkor felfedezitek, hogy az agy eszköze nélkül is továbbra is gondolkodtok. Fiam, azt mondom neked, nincs olyan, hogy halál, semmilyen formában, mert ha lenne, te sem lennél most itt; mert mindig is voltál, és mindig is leszel – létezel, ahogy az univerzum is, és ahogy Teremtő Végtelen Atyánk is.

Tudósaitok szükségesek a haladás előmozdításához az élet minden területén a bolygótokon. Amikor a „tudomány” megjelenik, az ember elkezdi megtalálni a választ sok megfigyelt, de meg nem értett jelenségre. Mostanra azonban a tudomány valójában korlátozza önmagát és a népesség fejlődését azzal, hogy csak azt szentesíti, amit az objektív valóságon keresztül képes bizonyítani, nem pedig az igazsághoz kapcsolódó szubjektív valóságot. Egy tudós vizuálisan megfigyel egy kísérlet során egy eseményt, amely valóban megtörtént a szeme előtt, de mivel nem tudja, hogyan vagy miért történt, elutasítja azt. Nem válik „tudományos” ténnyé, amíg meg nem találja a választ az elfogadott tudományos elmélet keretein belül. Valószínűleg soha nem fogja megtalálni az összes választ a tudomány jelenlegi formáját használva, ezért korunk tudósaitól egy új tudománynak kell érkeznie – valaminek a tudományon túl –, mielőtt a fejlődés folytatódna ezen a téren.

 

Ez a mesteri ember az igazság képét közvetítette nekem, de belátom alkalmatlanságomat egy szavakkal kifejezhetetlen spirituális érzékelés átadására. Mindenki valószínűleg másképp értelmezné az üzenetét. Ez a szomorú része annak, hogy ezen a földi síkon lépnek kapcsolatba velünk, ahol nagyon korlátozottak vagyunk a mentális benyomások és jelentések szavakká formálásában. Az ilyen típusú továbbítás – egyik közegből (telepátia) a másikba (emlékezet) – ahhoz hasonlítható, mint amikor a szubjektív valóság az objektív valóság formájában tükröződik vissza. A gondolatközlés korlátozva van a nyelv által. A telepátia a legtisztább és legközvetlenebb útja a kommunikációnak.

Megpróbáltam felidézni a gondolati benyomások egy részét, amelyeket ettől a nagyszerű tanítótól kaptam. A találkozás ezzel az egyénnel bátorítást és ösztönzést adott munkám folytatásához.

(III) A kísérletek

Bár szerettem volna magamnak tulajdonítani az érdemet, azt hiszem, az űremberek voltak a felelősek azért, hogy 1956 elején végrehajthattam egy elképesztő kísérletet. Természetesen a találékonyság a családom vérében van. A nagyapám és a dédnagyapám is művészek és feltalálók voltak. Szeretem azt hinni, hogy ezen a téren hasonlítok hozzájuk.

Bár nem sokat gondoltam a dolgok feltalálására, életem korai szakaszában művész szerettem volna lenni; de számomra lehetetlen volt a szükséges képzés megszerzése. Talán ezt a késztetésemet a cégtáblafestés prózaibb foglalkozásában szublimáltam.

Gyakran előfordult azonban a műhelyben, munkaidő után, hogy csak matattam, megpróbálva új dolgokat alkotni.

Egy ilyen estén éppen befejeztem egy cégtáblát, és az ecseteket tisztítottam hazaindulás előtt, amikor megcsörrent a telefon. Beleszóltam, hogy "Halló!", de semmi válasz nem jött; úgyhogy többször is elmondtam: "Halló!". Mivel továbbra sem érkezett válasz, letettem. Azonnal egy késztetést éreztem azonban arra, hogy újra felemeljem a kagylót, és belehallgassak. Így is tettem, és nem volt tárcsahang; az áramkör még mindig bontva volt.

Hallgatóztam néhány pillanatig, és már épp tenni akartam vissza a kagylót, amikor egy magas, zümmögő hangot hallottam kijönni belőle. Visszatettem a fülemhez, de néhány másodperc múlva abbamaradt. Aztán letettem a telefont, és el is felejtettem az egészet.

Ahogy készültem bezárni a helyet, hirtelen és erős impulzust kaptam, hogy maradjak a műhelyben. Aztán szinte gépiesen elkezdtem mozogni, fadarabokat, egyéb anyagokat szedtem össze, és nekiláttam, hogy építsek valamit – hogy pontosan mit, azt magam sem tudtam. Bármit is csináltam, úgy tűnt, mintha irányítanának és vezetnének, úgy dolgozva, mintha egy tervrajz lett volna pont előttem, és pontosan tudtam volna minden mozdulatot, amit meg kell tennem.

Az összegyűjtött anyagokat a padra raktam. Egy 24 hüvelykes furnérlemez alapot használva, egy lyukat fúrtam félig a közepébe. A lyukba biztonságosan belehelyeztem egy törött zseblámpaelem szénrúdját. Következőként szereztem egy hasonló átmérőjű, nagy szeget, és 50 menetnyi nagyon finom rézhuzallal betekertem a szeget. Amikor lehúztam a kész tekercset a szegről, a megmaradt feltekeretlen huzalvégek körülbelül nyolc vagy tíz hüvelyk hosszúak voltak. Forrasztottam két extra csatlakozást: egyet felülről, egyet pedig alulról; a végek közül kettőt egy kis ceruza-zseblámpaelemhez csatlakoztattam. A huzalok egy részét a furnérlemez alaphoz tűztem, hogy a szerelvényt a helyén tartsam.

Ezután levettem a kis sárgaréz kupakot a nagyobb zseblámpaelemről, és pontosan egy 10 hüvelykes alumíniumkorong közepére ragasztottam, amelyet a lombfűrészen alakítottam ki, és kiegyensúlyozott helyzetben helyeztem el közvetlenül a szénrúd tetején. Arra határozottan emlékszem, hogy a drót négy vége a korong élei felé mutatott egymással pont ellentétesen, egy kereszt formájában, és körülbelül egy nyolcad hüvelyknyire a korong szélétől. Az egész berendezés egy piramis képzeletbeli formája szerint volt összeállítva.

Ezután elkészítettem két csatlakozást a készülék alján, ami nyilvánvalóan lezárta az áramkört – mert a korongot azonnal beburkolta egy kékes, forgó fény! Aztán, legnagyobb ámulatomra, felemelkedett az emelvényről, áttörte a 12 láb magas, alumíniumpapírból készült mennyezetet, látszólag lepattant a nyeregtetőről, majd ugyanazon a lyukon keresztül zuhant vissza, amelyen a felemelkedését tette!

Nagyobb erővel csapódott be, mint amit az alumínium súlya normálisan megengedne, szinte teljesen megsemmisítve önmagát, ami ezen konkrét modell újjáépítését illette.

Annyira meglepődtem és megdöbbentem, hogy leültem, és több percen keresztül teljes csendben gondolkodtam.

Vajon a kis elemből származó elektronok indítottak be valamit a légkörben valamilyen energia formájában, ami átvette az irányítást, miután a gépet "alapozták"? Az akkumulátorból származó apró energiatöbblet bizonyára sosem tudta volna a tárgyat semmilyen módon megmozdítani.

Túlságosan felkavarodtam ahhoz, hogy aznap éjjel még bármit is dolgozzak, de másnap reggel megpróbáltam megismételni a kísérletet, sikertelenül. Egyszerűen nem tudtam visszaemlékezni arra, hol mutatták meg látszólag, hogy végezzem el a különféle csatlakozásokat. Később annyira sikerült megismételnem a kísérletet, hogy a korong izzott; de soha többé nem mozdult meg. Ezt abban a reményben írom le, hogy valamelyik nyitott gondolkodású fizikus vagy elektronikai mérnök a fenti rövid beszámolómban talán észrevesz egy olyan kulcsot, amely ajtót nyit valamiféle szabad elsődleges energiának, amelyről az űremberek azt mondják, hogy mindenhol ott van körülöttünk, és csak arra vár, hogy megcsapolják.

Néhány kritikus, hallva a kísérleteimről, azt sugallta, hogy én fényképeztem le az ilyen modelleket repülés közben, és a megjegyzéseik lenyűgöznek engem; mert ha én képes lettem volna egy olyan modellt feltalálni, ami repülni is tud, az a tény önmagában is majdnem olyan megdöbbentő lenne, mint az űrhajók esete, aminek a meghamisításával vádolnak.

A kezdeti kísérletek sikere teljesen természetes módon egy olyan irányba terelte az elmémet, amit egy barátom úgy nevezett, hogy a "szabad energia őrület", és fokoztam a kísérleteimet a mágnesekkel, amik mindig is lenyűgöztek engem, és amikkel játszottam kis kísérletek keretében a műhelyben.

Ugyanez a barátom egyik nap elmondta nekem, hogy feltalált egy mágneses motort, és éppen folyamatban van a szabadalmaztatása. Lelkes lettem, és mivel segíteni akartam neki, hogy kapjon egy kis szükséges nyilvánosságot, azt javasoltam, hogy menjen be a Long John Show-ba, és mondja el a történetét. Azt is kértem, hogy hozzon magával egy modellt a motorból; ő beleegyezett, és én megtettem a szükséges előkészületeket a műsorban való szerepléséhez.

A műsor előtt két nappal kétségbeesetten felhívott, mondván, hogy egy új modellt kell építenie, és megkérdezte, átvinném-e néhány mágnesemet hozzá, hogy segítsek neki. Így hát elmentünk az ő egyik barátjának a laboratóriumába, aki egy elektronikai mérnök volt. Ott több órát dolgoztunk, de nem jártunk sikerrel egy olyan modell összeállításában, ami kielégítően működött volna.

Aznap este, amikor hazamentem, úgy döntöttem, sebtében összetákolok valamit a műsorra, mivel egy táviratban már megígértem, hogy hozom a férfit és a motort. Szóval egész éjszaka fenn voltam, és kidolgoztam a kiegyensúlyozatlan mágnesek egy rendszerét, amivel a mágnesek északi és déli pólusa egyensúlyt keresett és leállt. Ahhoz, hogy egy ilyen berendezést mozgásban tartsunk, fel kellett borítani annak a normális egyensúlyát. Ez – tenném hozzá – egy másik elv volt, mint ami a barátom találmányában szerepelt. Az ötletemet onnan vettem, hogy elgondolkodtam az univerzumon, amelyet a saját kiegyensúlyozatlansága tart mozgásban, ahogy egyensúlyra törekszik (ha valaha is elérné a természetes egyensúlyt, akkor minden mozgás megszűnne).

Az a modell, amit a műsorra építettem, körülbelül két percig teljesen magától működött, anélkül, hogy nekem bármilyen munkát kellett volna eszközölnöm a forgó, középpontból eltolt mágnesekkel. A műsorra való sietős építés közben azonban gyorsan száradó ragasztóval raktam össze, és az eltört.

Mivel nem volt idő egy új modellt építeni, összeszedtem az alkatrészeket, berohantam velük a stúdióba, és képes voltam valamennyire demonstrálni az abban lévő elvet.

Tudomásom szerint eddig még senki sem volt képes megismételni ezt az egyszerű berendezést.

Egyik legutóbbi kísérletem olyasmivel volt kapcsolatos, amit az emberek lehetetlennek neveztek – egy "egy-pólusú mágnessel". Abban a pillanatban, hogy valaki azt mondja, valami lehetetlen, az egy kihívás a számomra, ahogy ebben az esetben is az volt.

Vajon egy olyan mágnes, aminek csak egy pólusa van, megcáfolja Newton harmadik mozgástörvényét, amely kimondja, hogy minden erő vagy minden hatás egy egyenlő vagy ellentétes visszahatást vált ki? Akár így van, akár nem, sok tanú látta, ahogy demonstrálom az "egy-pólusú mágnest" egy nemrégiben tartott előadáson, amelyet a Philadelphiai Űrkeresők Társaságának (The Space Seekers Society) elnöke, Dr. Alfred Smith szponzorált.

Akárcsak az úgynevezett szabad energiájú motornál, ezeknek a mágneseknek egy sorozata megforgatott egy kis egyenáramú generátort, és kigyújtott egy kis zseblámpaizzót. Véleményem szerint ez egy példa arra, hogy egy szabad energiát fogunk be arra, hogy saját magától munkát végezzen, ami másodlagos energiát hoz létre annak a formájában, amit mi elektromosságnak vagy elektronoknak hívunk, s ez pedig aztán fényenergiát vagy hőt termel.

A mágneses jelenség a vonzás formájában, ahogy mi hívjuk, nem egy húzás, hanem egy nyomás egy olyan környező, láthatatlan mágneses örvénytölcsérből, amely ezt a bolygót beborítja, és amely önmagában is a mozgás egyensúlyát képviseli a kiegyensúlyozatlanság formájában, és amely folyamatosan egyensúlyt keres – ez egy olyan hatás, amely másodlagos, látható és láthatatlan energiákként jelenik meg, amelyek egy Láthatatlan Okból erednek, ami Végtelen.

(IV) A rejtélyes megjelenés

Szeretném beavatni önöket az egyik saját kísérletem hihetetlen eredményeibe, és azt hiszem, ezt a legjobban úgy tudom részletesen bemutatni, ha a Long John Show egyik adásából idézek, amikor Miss Maryvel készít interjút: (1957. január 11.)

LJ: Ma reggel Mr. és Mrs. Howard Mengerrel beszélgetünk a New Jersey állambeli High Bridge-ből. A fiatal pár már hét vagy nyolc alkalommal szerepelt a műsoromban, és beszámoltak a tapasztalataikról a világűrből származó emberekkel történt fizikai kapcsolataikról. Howardnak abban a lehetőségben volt része, hogy utazhatott is egy csészealjon. Itt van még velünk John Otto, Cortland Hastings, és egy fiatal hölgy, Howard sógornője, akit a "Mary" névvel fogunk azonosítani. A vezetéknevét nem fogjuk használni, mivel ő a saját találkozásairól fog nekünk mesélni a világűrből jött emberekkel. Mary, nekünk sosem volt még lehetőségünk arra, hogy a Party Line-on (a műsorban) vendégül lássunk téged, és a nővéred, Rose Menger*, valamint a sógorod, Howard Menger mondta nekünk, hogy neked is voltak meglehetősen szokatlan élményeid az elmúlt néhány hónapban. Az egyik konkrét eset egy pipa teleportálása volt. Ezt Howard írta le nekünk. Most, ahelyett, hogy jelen pillanatban bármilyen kérdést is feltennék, tegyük fel, hogy egyszerűen átveszed a szót, ha megkérhetlek, és elmeséled nekünk a saját szavaiddal, mi is történt, amikor Howard teleportálta a pipáját Pennsylvaniából.

*) A korábbi Mrs. Menger.

Mary: Rose és Howard nappalijában ültem, és hallottam ezt az ajtón való dörömbölést, így hát kimentem és kinyitottam, és megláttam ott Howardot.

LJ: Az ajtó előtt?

Mary: Az ajtó előtt. Tudtam, hogy Howard aznap éjjel a Pocono-hegység térségében volt. Bámul... csak bámult egyenesen maga elé. Nem mondott semmit, és a kezembe nyomott egy pipát. Nagyon furcsán éreztem magam... É-é-én egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy lehet ő ott. Ő volt... Nem kocsival vagy ilyesmivel jött fel. Kábé 10 perccel később ez megerősítést is nyert a számomra.

LJ: Hogy érted, hogy "megerősítést nyert", Mary?

Mary: Megjelent az ajtóban 20:20-kor aznap este, és 20:30 körül telefonált, hogy megerősítse, valóban ott volt.

LJ: Na, honnan hívott, Mary?

Mary: A Pocono-hegység térségéből hívott.

LJ: És honnan tudtad, hogy a Pocono-hegységből hív?

Mary: A hívás miatt. Távolságinak hangzott. Egy távolsági hívás volt.

LJ: Más szóval, amikor az ember felvesz egy távolsági hívást, azt általában meg tudja mondani, hogy messziről jön?

Mary: Igen, és aztán később kiderült az is, hogy látták őt abban a büfében, és voltak tanúi is rá, hogy abban a büfében volt, és velük is aláíratta a nevüket.

LJ: Na jó, vegyük csak lépésről lépésre. Amikor a kapcsoló... először is, ez egy "R-beszélgetés" [“collect call”] volt?

Mary: Nem, nem volt az.

LJ: Más szóval, Howard a maga oldalán fizetett érte. Howard egy büféből hívott a Poconosból. Van valami elképzelésed róla, hány mérföldre volt Howard akkoriban a te High Bridge-i otthonodtól – kábé?

Mary: Nem tudom, hány mérföldre, de azt mondanám, hogy ez egy másfél órás autóút, vagy valamivel több.

LJ: És miből ítéled meg, hogy ez egy másfél órás út a vezetés szempontjából; magyarán, tudtad azt a várost, ahonnan hívott?

Mary: Nem, nem tudtam.

LJ: Mary, most nem próbálok viccelődni, de a hangjának a tónusából biztosan nem tudod megítélni, hogy milyen messzire van; vagyis azt mondanád, hogy te azért gondoltad, hogy valami messzi távolságból beszél, mert nyilvánvalóan meglehetősen halk volt a hangja. Ezt akartad mondani?

Mary: Így van.

LJ: Tehát azt mondtad, hogy ő a Poconosban volt?

Mary: Igen. Azt mondta, körülbelül másfél óra múlva otthon lesz.

LJ: Így kaptad azt a gondolatot, hogy ez egy nagyjából másfél órás út?

Mary: Igen.

LJ: Vissza is ért másfél órán belül?

Mary: Nem, az egy kicsit tovább tartott.

LJ: Nos, talán az utak voltak egy kicsit rosszak, és Howard, ez után az élmény után, nem akart sietni. Te akarsz mondani valamit, Howard?

HM: Igen, a visszafelé úton, amikor Washingtonba, N.J.-be értem, áthaladtam Easton térségén, vagyis Pennsylvaniában. Megint akartam telefonálni, de valami azt mondta nekem, hogy ne. Így mentem még vagy 13 mérföldet, elértem a műhelybe Washingtonba, N.J.-be, és ehelyett onnan hívtam.

LJ: Most ez nem az a hívás, amiről ő azt hiszi, hogy a Poconosból jött?

HM: Ó, nem, nem.

LJ: Oké. Most, Mary, hogy egy pillanatra visszatérjek hozzád. Hogy nézett ki számodra Howard, amikor jött . . . amikor ajtót nyitottál aznap éjjel? Úgy tűnt, mintha a fizikai testében lenne, ahogy mi is ismerjük őt – ahogy ma este kinéz számunkra? Természetesen, feltételezem lett volna rajta egy felöltő és egy kalap, de más szóval, ugyanúgy nézett ki, ahogy ma este is kinéz?

Mary: Igen, úgy, de egyenesen maga elé bámult.

LJ: Mit mondott neked?

Mary: Nem mondott semmit; egyszerűen csak úgy tűnt, mintha automatikusan átadná nekem a pipát.

LJ: Ez egy fémcső volt vagy egy dohányzó pipa? (Angolban pipe = cső és pipa is)

Mary: Egy dohányzó pipa, és nálam hagyta, aztán eltűnt.

LJ: Amikor azt mondod, hogy "eltűnt" – akkor még nyitva volt az ajtó, vagy már becsuktad?

Mary: Igen, még mindig nyitva tartottam az ajtót.

LJ: Olyan mintha feloldódott, eltűnt volna (semmivé vált volna), vagy csak elsétált?

Mary: Tett pár lépést, aztán olyasformán eltűnt.

LJ: Nos, elképzelhető, hogy csak egyszerűen "eltűnt" az éjszakában? Be a sötétségbe? Nem vagyok ismerős High Bridge-ben, de New Yorkban rengeteg utcai lámpa van, és nem hiszem, hogy túl könnyen el lehetne tűnni. Azt mondod, tett néhány lépést, de először is, azt mondod, veled szemben állt, ugye ez helytálló?

Mary: Igen.

LJ: Kint volt már a pipa nála, amikor bekopogott az ajtón, vagy be kellett nyúlnia a kabátjába érte?

Mary: Nem, már kint volt nála a pipa, a kezében. Nekem adta, tett pár lépést; aztán láttam, ahogy eltűnik.

LJ: Akkor meg kellett hogy forduljon előtte, ugye?

Mary: Nem láttam, hogy megfordult volna. Szerintem hátrafelé tett pár lépést, aztán egyszerűen eltűnt. Nagyon furcsán éreztem magam. Nem tudtam megérteni.

LJ: Hát, ezzel én is be kell hogy álljak a sorba mögéd! Emlékszel, milyen nap volt ez – magyarán, szombat volt, vagy csütörtök – most nem a pontos dátumot keresem.

Mary: 1956. december 8.

HM: Felírtunk pár dátumot, Long John, de. . . .

Mary: Egy szombat éjszaka volt.

LJ: Nem számít. Na, hadd folytassam. Te a Mengerék otthonában laksz?

Mary: Nem, nem ott lakom.

LJ: Te ott laksz . . . anélkül, hogy megállapítanánk hol is laksz, valamekkora távolságra laksz onnan?

Mary: Kilenc mérföldre lakom.

LJ: Mikor érkeztél meg a Mengerékhez azon a bizonyos szombaton, nagyjából – délután vagy délelőtt?

Mary: Azt mondanám, olyan 6:30 körül este.

LJ: És mi volt a célja annak, hogy átjöttél? Gyerekfelvigyázó akartál lenni aznap este, esetleg, vagy csak látogató?

Mary: Nem, gyakran járok oda.

LJ: Vacsorára?

Mary: Igen.

LJ: Howard otthon volt abban az időben?

Mary: Nem, nem volt otthon.

LJ: Ő már elment, amikor te megérkeztél, körülbelül 6:30-kor?

Mary: Azt hiszem távol volt; igen, távol volt. Rose mondta nekem, hogy felment a Pocono-hegység térségébe.

LJ: Ezt a délután folyamán mondta neked?

Mary: Amikor megérkeztem oda. Ő (Howard) ezt mondta neki, amikor elment.

LJ: Szóval ő már el is ment. Remek. Na, ez kábé este hat óra körül volt. Rose a házban volt veled?

Mary: Igen. Rose pihent. Túl fáradt volt, és ő is hallotta a kopogást az ajtón.

LJ: És ő nem kelt fel?

Mary: Ő nem nyitott ajtót. Én mentem.

LJ: Ébren voltak a gyerekek?

Mary: Nem, a gyerekek ébren voltak.

LJ: Emlékszel, hol voltak akkor?

Mary: Az unokaöcsém, Ricky, ő ott volt; ő hallotta a kopogást. Ez a fiú kilenc éves.

LJ: És azt mondanád, amikor te kimentél ajtót nyitni – először is, a Menger gyerekek, amikor meghallják, hogy valaki kopog az ajtón, általában ők is kimennek az ajtóhoz, ahogy sok más gyerek is teszi?

Mary: Igen, ki szoktak.

LJ: Most is kimentek?

Mary: Nem, nem mentek. Ricky velem volt, amikor felvettem a telefont. Ő is beszélt az apjával a telefonon.

LJ: Na, csak hogy tisztán lássak egy pillanatra. Ez a telefonhívás azelőtt jött, hogy a pipa megérkezett volna Howarddal? Vagy utána?

Mary: Utána. Körülbelül 10 perccel később. 8:20 volt, amikor megjelent az ajtóban, és 8:30, amikor a telefonhívást kaptam.

LJ: Tegyük fel, hogy egy pillanatra megfeledkezünk a telefonról, mert azt az időpontot próbáljuk megtalálni, amikor Howard megjelent az ajtóban. Szeretnél valamit mondani, Howard?

HM (nevetve): Tudom, hogy mire gondolsz, Long John, és ehhez ESP (Erzékeken Túli Észlelés) sem kell, hogy lássam. Én is pont olyan meglepett voltam, amikor felhívtam High Bridge-et, és megkérdeztem Mary-t. Ez csak egy olyan megérzés-féle volt. Egy kísérlet a részemről. És őszintén meg voltam lepődve, és még mindig az vagyok, és nem tudom, mi is történt. Őszintén, nem tudom.

LJ: Ha tartanál velem, és megengednéd, hogy feltegyek még pár kérdést. . . .

HM: A pipa az arra szolgált, hogy bizonyítékul szolgáljon arra, hogy ott jártam, és én meg körülnéztem a kombiban, 70 vagy 80 mérfölddel távolabb, és nem találtam meg a pipát. Aztán elkezdtem azon gondolkozni: "talán jobb lenne, ha felhívnám őket. . . . Tényleg megtörtént ez az egész?"

LJ: Rendben, hadd folytassam, Howard, és még visszatérünk erre veled. Mary, amikor megérkeztél a nővéred házába aznap este kábé 6:30-kor, és ő azt mondta neked, hogy Howard felment Pennsylvaniába – valahova a Poconosba –, mondta azt neked, hogy Howard aznap éjjel megpróbál egy kapcsolatfelvételt?

Mary: Nem hiszem. Nem emlékszem ilyesmire.

LJ: Volt bármi sejtésed afelől, hogy Howard esetleg megpróbálkozna egy teleportációs kísérlettel?

Mary: Nem, nem volt, hogy őszinte legyek. . . .

LJ: Mi szeretnénk, ha az lennél.

Mary (nevetve): Nem sokat tudtam a teleportációról, de volt egy másik incidens, amiről tudom, hogy igaz.

LJ: Mármint egy másik eset a pipán kívül?

Mary: Igen.

LJ: Nos, vegyük csak a pipát, aztán utána minden bizonnyal áttérünk a másikra is. Azon az ominózus éjszakán, amikor a gyerekek játszanak a. . . .

Mary: A nappaliban.

LJ: Te pedig ott ültél velük?

Mary: Így van.

LJ: TV-t néztetek?

Mary: Úgy van.

LJ: És mindez körülbelül este 8:30-kor volt.

Mary: 8:20 volt.

LJ: 8:20 volt. Gratulálnom kell, de persze Howard mostanra már kiképzett téged, mert Howard tudja, hogy a dátumok és az időpontok nagyon fontosak. Emlékszel, milyen film ment éppen a televízióban?

Mary: Tyű, nem emlékszem.

LJ: Amúgy sincs nagy jelentősége, és nem hibáztatlak azért, ha elfelejtetted – mert az eléggé sokkoló kísérlet volt, enyhén szólva is.

Mary: Tényleg az volt.

LJ: Amikor meghallottad a kopogást az ajtón – vajon Howardnak van valami különleges kopogási stílusa?

Mary: Ő sosem kopog.

LJ: Hanem csak besétál.

Mary: Hát persze, ő csak besétál. Az az ő otthona.

LJ: Nem vagyok járatos a vidéki életben, de ott nem zárják be az ajtókat? Általában nyitva vannak?

Mary: Éjszaka, amikor az ember lefekszik aludni, általában bezárja őket.

LJ: Azért mondom ezt, mert ha eljössz az én lakásomba a városba, ott kopognod kellene, még akkor is, ha a család tagja lennél. Azt hiszem, ezt megérted – a városban élve? Egyszerűen nem érezzük biztonságosnak, hogy az ajtó nyitva maradjon. Szóval Howard alapesetben nem kopogna?

Mary: Nos, tudod, ahogy ez a kopogás hangzott – nagyon kitartó volt, olyan volt, mintha döngetnék, egy folyamatos dörömbölés – nagyon is más volt.

LJ: Folyamatos dörömbölés, jó hosszú ideig?

Mary: Igen, pont olyan, mintha csak ütné-verné.

LJ: Mi volt az oka ennek? Ha Howard volt ott, akár asztráltestben, akár fizikaiban, vagy akármiben is volt, miért kellett folyamatosan dörömbölnie? A nappali elég közel volt az ajtóhoz?

Mary: Hát, nem is mentem ajtót nyitni azonnal. Vártam egy-két percet. Azt hittem, Rose fog odamenni, meg ráadásul ez a hátsó ajtó volt.

LJ: A hátsó ajtó?

Mary: A hátsó ajtó.

LJ: Szóval, te kinyitod az ajtót, és Howard ott áll. Mi volt a te tapasztalatod abban az időben? Vagyis, mit éreztél?

Mary: Ahogy Howard kinézett, le voltam sokkolva.

LJ: Amikor azt mondod, hogy "kinézett", úgy érted, ahogy rád nézett, a szemei, a megjelenése?

Mary: Keresztülnézett rajtam. Egyenesen rajtam keresztül. Nagyon furcsa volt.

LJ: Mi volt a következő mozdulata?

Mary: A keze mintha csak úgy automatikusan kinyúlt volna, és a kezembe nyomta a pipát.

LJ: Más szóval, a pipa a kezében volt – vagy úgy vette elő a kabátjából?

Mary: Nem, a kezében volt.

LJ: A pipa meleg volt?

Mary: Nem, nem volt meleg.

LJ: Más szóval, Howard épp ebben a pillanatban is szív egy pipát. Megfognád egy percre azt a pipát (a lány megfogja a pipát)? Ez melegnek érződik, nem igaz?

Mary: Nem, ez nem olyan volt. Az nem volt meggyújtva. Meg volt töltve friss dohánnyal, de a pipa nem volt meggyújtva.

LJ: És te semmit sem szóltál?

Mary: Sokkot kaptam. Nem szóltam semmit. Csak átvettem a pipát, és bementem az ajtón belülre.

LJ: Mit csináltál ezután?

Mary: Szóltam Rose-nak, és mondtam neki: "Tyű, valami nagyon furcsa dolog történt", és elmeséltem neki az esetet. Aztán 10 perccel később jött a telefonhívás.

LJ: Mi volt Rose reakciója erre a furcsa jelenségre?

Mary: Hát, nem is tudom pontosan. Azt hiszem, ő is furcsának találta. Ő sem tudta, mi folyik itt.

LJ: Te miért érezted magad annyira furcsán?

Mary: Uhmmmmm (gondolkodik). . . .

LJ: Más szóval, tételezzük fel csak egy pillanatra: tudtad, hogy Howard fent volt a Poconosban?

Mary: Igen.

LJ: Azt viszont nem tudtad, hogy mikor jön vissza, ugye?

Mary: Nem.

LJ: Nos, nem teljesen lehetséges, hogy ha te megérkeztél az otthonába este 6:30-kor, vagy kábé abban az időben, és te azt mondtad nekünk, hogy másfél órába telik visszatérni onnan, ahol ő volt – mármint, ha abban az időben a Poconosban volt, mert 10 perccel később kaptad a hívást –, szóval nem lehetséges, hogy azt feltételezted, hogy Howard már visszatért ebből a Poconos-i útból, és csak megállt az ajtóban egy pillanatra, és átadta neked a pipát, mert mondjuk volt egy kis problémája az autóval?

Mary: Nem, mert ő azt mondta, hogy egy másfél óra múlva lesz otthon.

LJ: Ezt mikor mondta, hogy másfél óra múlva lesz otthon?

Mary: Amikor megkaptam a telefonhívást, tíz perccel később.

LJ: Igen, de a telefonhívást te akkor még nem kaptad meg. Te ott vagy még az ajtóban. A nappaliból jöttél. . . te televíziót néztél. . . és Howard bámul rád, egyenesen keresztülnéz rajtad, és átadja neked ezt a hideg pipát. Miért érezted úgy, hogy ez egy rejtélyes dolog?

Mary: Ha láttad volna őt, te is azt gondoltad volna, hogy ez rejtélyes dolog.

LJ: Ez egy jó válasz. Én nem voltam ott, és nem láttam őt. Na, térjünk rá a telefonhívásra.

Mary: Ez 10 perccel azután volt, hogy láttam Howardot az ajtóban.

LJ: Te vetted fel a telefont?

Mary: Ricky, az unokaöcsém vette fel.

LJ: Ő beszélt Howarddal?

Mary: Igen, és aztán én vettem át a telefont, azt hiszem, vagy pár másodperccel azután, hogy ő. . . .

LJ: Azt mondta Ricky, hogy "Szia, Apu?"

Mary: Nem tudta, ki az. Azt mondta: "Ki az?" és nem tudta átadni neki az üzenetet egyenesen, mert túlságosan messzinek hangzott. Távolságinak hangzott, és ő nem hallotta őt jól.

LJ: Rossz volt a vonal?

Mary: Igen.

LJ: Aztán te átvetted a telefont, és nem Rose?

Mary: Igen, és számomra is nagyon távolinak hangzott. Olyan rossz vonalnak mondanám.

LJ: Emlékszel a beszélgetésre, amit akkor folytattál Howarddal?

Mary: Ő azt mondta: "Szeretném ezt leellenőrizni: ott voltam?" Én meg azt mondtam: "Igen, még csak most voltál itt, úgy 10 perccel ezelőtt." És ő azt mondta: "Csak le akartam ellenőrizni. Fent vagyok a Poconosban, és másfél óra múlva otthon leszek."

LJ: Rose is beszélt vele?

Mary: Nem, nem beszélt vele.

LJ: De te nem is mondtad el Rose-nak? Mostanra már elmondtad neki, hogy megkaptad a pipát?

Mary: Igen, és meg is mutattam neki a pipát.

LJ: Rose nem volt izgatott, hogy beszélhessen Howarddal?

Mary: De, nagyon is.

LJ: És mégsem adtad át neki a telefont?

Mary: Ő pihent.

LJ: Úgy érted, hogy ő képes volt pihenni azután, hogy elmondtad neki, miszerint te egy ilyen furcsa módon kaptad meg a pipát?

Mary: Miután Howard teleportálta magát, bementem a hálószobába és elmeséltem Rose-nak, aztán . . .

LJ: Aztán csöngött a telefon?

Mary: Csöngött a telefon, én pedig odamentem és felvettem, aztán megint bementem hozzá, és mondtam neki, hogy Howard van a vonalban. Ő pedig pihent.

LJ: Még ezután az egész után is pihent?

Mary: Igen. Rose azonban aznap este mégis intézett egy telefonhívást. Felhívott egy barátot fent a Pocono-hegységben. Joe Bozacnak hívják az illetőt, és őt hívta fel, hogy megkérdezze, vajon Howard ott van-e. És Howard, te nem is voltál ott, ugye? (Howard megrázza a fejét) Nem is voltál azon a környéken? Ő nem volt ott.

LJ: Bocsáss meg egy percre, Mary; mikor döntött úgy Rose, hogy felhívja Joe Bozacot?

Mary: Közvetlenül azután, hogy megkaptam a telefonhívást, elmondtam neki, ő pedig azon nyomban felhívta Joe-t.

LJ: Na és, miután Howard visszatért körülbelül két óra múlva – bármennyi is volt a menetidő a Poconosból –, te esetleg megbeszélted ezt Howarddal?

Mary: Igen, és ő újra megkérdezte: "Tényleg ott voltam?" Én pedig azt mondtam neki, hogy "Igen", és leírtam, mit láttam, és hogyan adta a kezembe a pipát; az arckifejezését és azt is, hogyan viselkedett. Elmondtam neki, hogy nagyon furcsán éreztem magam tőle.

LJ: Na és, miután Howard megérkezett, és ott ültetek a. . . mindegy, hogy így volt vagy sem, meg tudom érteni, hogy ez nincs olyan frissen az emlékezetedben . . . szóval esetleg ittatok egy csésze kávét vagy teát és beszélgettetek . . . kábé mennyi idővel azután mentetek vissza a Poconosba? Úgy 15 perccel vagy fél órával azután mentél te, Rose és Howard is vissza a Poconosba?

Mary: 22:20-kor Rose, én, Howard és még két másik személy elindultunk a Poconosba, hogy elmenjünk Joe Bozac házához, vagy ahhoz a helyhez, ahol megszállt.

LJ: Mi történt, miután odaértetek?

Mary: Csak beszélgettünk róla.

LJ: Mármint beszélgettetek a teleportációról?

Mary: Így van.

LJ: Howard, amikor hazaértél, megmutatták neked a pipát?

HM: Igen, és el sem tudtam hinni.

LJ: Az a pipa volt az, amit magaddal vittél?

HM: Igen, pont ugyanaz a pipa volt, és használatlan, meg nem gyújtott dohány volt benne. És ami a legviccesebb, az az, hogy valóban hideg volt.

LJ: Ezen a ponton csak annyit szeretnék mondani a Party Line-on (a műsorban) lévő embereknek, hogy volt szerencsém már vagy három hónapja ismerni Howardot, és Howard nagy ember a pipa-részlegen (nagy pipás). Szóval bizonyára nem lenne tőle szokatlan, ha mondjuk két pipája is lenne a kombijában, és ha azt mondaná nekem, hogy akár hatot is tart magánál, azt is elhinném neki. Úgyhogy az a helyzet, hogy tudom, páran most talán azon tűnődnek, hogy miért nem kérdezem meg tőle, vajon ő maga egy pipát találna a kombijában, ugyanúgy, ahogy az otthonában lévőt is. Ez teljesen lehetséges lenne Howardnál, mert ő akár öt pipát is tudna mutatni, ha teleportál, hiszen sokat hord magánál.

HM: Engem nagyon is felzaklatott ez az eset, Long John, és amilyen hamar csak tudtam, fel akartam menni, hogy meglássam Joe Bozacot!

LJ: Akkor meg miért jöttél vissza?

HM: Hogy felvegyem ezeket az embereket, és utána rögtön induljunk is vissza.

LJ: Hogy felvedd a feleséged, Mary-t és még egy-két másik embert? Miért akartad őket magaddal vinni?

HM: Nos, azért, hogy minél több ember meg tudja érteni ezt a dolgot... pedig jelenleg én magam sem értem még. . . .

LJ: Mit gondolt erről Joe Bozac?

HM: Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez az én tisztem lenne elmondani. Szerintem ez Joe dolga. Tudom, hogy Joe érdeklődik az ilyen típusú dolgok iránt, és úgy gondoltam, hogy minél több információval kellene ellátnom őt erről.

Rose: Én megeresztettem egy hívást Joe Bozacnak olyan este 8:30 és 9:00 között, és pont ugyanabban az időben, amíg én tartottam a vonalat, ő is kapott egy másik hívást egy másik vonalon Howardtól; más szóval, felvett két telefont, én az egyiken voltam, Howard pedig a másikon.

LJ: Ezzel meg mit akarsz bizonyítani?

Rose: Hogy ő, mármint Howard, mondta meg neki, hogy a környéken van, és látni szeretné.

LJ: És Howard akkor végül meglátogatta Joe Bozacot?

Rose: Nem tudom. Howard, te meglátogattad?

HM: Nem, én először hazajöttem, aztán hoztam fel magammal ezeket az embereket is.

LJ: Hát jó, de akkor ez sem bizonyított be semmit, Rose – mármint azt, hogy Howard épp abban az adott időpontban a Poconosban volt.

Rose: Én úgy gondolom, hogy ez bizonyítja, mert Joe tudta, hogy ő a közelben van. Howard mondta neki.

LJ: Talán a hangja miatt?

Rose: Howard a büféből hívta.

Azért készítettem el ennek a bizonyos kazettás műsornak az átiratát, hogy bemutassam az olvasónak azt a kihallgatási stílust, amelynek a legtöbb tanúm is ki volt téve. Fontos szem előtt tartani, hogy ez egy barátságos és szívélyes kikérdezés volt; Long John Nebelt leszámítva azonban más kérdezősködők és nyomozók korántsem voltak ilyen barátságosak. A legtöbb kikérdezés arra szolgált, hogy "megtörjenek" egy történetet, ahelyett, hogy bemutatták volna azt.

A türelmüket kérve szeretnék bemutatni egy másik esetet is. Ez sokkal rövidebb lesz, de azt hiszem, ebből meg fogják érteni, hogy miért pazarlom az értékes helyet ezeknek a jelentéseknek a bemutatására:

1957. január 10. Egy kazettára vett telefonbeszélgetés egy bizonyos "Mr. X" és Long John között. "Mr. X" mesél Long Johnnak arról a tapasztalatáról, ami a földönkívüliekkel esett meg vele. "Mr. X" 15 évig fizikus volt, és most egy New York-i üzletember:

Mr. X: Tehát öten elmentünk, és ő egy nagyon egyenetlen, durva terepen vitt minket át. Az aljnövényzet eléggé sűrű volt.

LJ: Szóval öten mentetek?

Mr. X: Igen. Öten voltunk ott (Howard, Rose, "Mr. X", egy fiatal hölgy és az édesanyja), és Rose Menger rámutatott egy izzó fényre a fák között.

LJ: Te is láttad egyáltalán ezt a fényt?

Mr. X: Igen, határozottan. Egyre világosabb és világosabb lett. Ez egy nagyon lassú lüktetés volt. Körülbelül 15 másodpercbe telt, amíg elhalványult, majd egy újabb 30 másodpercbe, hogy megint kivilágosodjon. Körülbelül ilyen ütemben pulzált.

LJ: Milyen messze volt onnan ez a fény – ahonnan ti és a csoport álltatok?

Mr. X: Körülbelül 200 vagy 300 lábnyira. És csak a fákon keresztül lehetett észrevenni. Egy nagyjából 50 láb átmérőjű, nyílt tisztáson voltunk, és ennek a tisztásnak a végén voltak a fák, és ezeken a fákon keresztül láttuk a fényt.

LJ: Ezután mit csináltatok?

Mr. X: Howard Menger hirtelen azt mondta: "Várjatok itt," és ő maga elsétált a fény felé. Nem ment nagyon messzire. Kábé 40 láb lehetett az egész, aztán megállt, és mi hallottuk, amint két férfihang beszélget egymással.

LJ: Valami nyitott területen volt?

Mr. X: Nem, egyenesen a fák közé sétált. Valószínűleg körülbelül 15 vagy 20 lábnyira a fák közé merészkedett.

LJ: Volt nálatok valami zseblámpa vagy ilyesmi?

Mr. X: Igen, volt egy zseblámpánk, hogy eljussunk ahhoz a helyhez.

LJ: Be volt kapcsolva a zseblámpa, amikor Mr. Menger a facsoport felé sétált?

Mr. X: Nem, megkért minket, hogy kapcsoljuk ki.

LJ: És aztán hallott két hangot, amik közül az egyiket Mr. Mengerként azonosított – és vajon úgy gondolja, hogy a másik hang az talán ugyanúgy Mr. Mengeré lehetett?

Mr. X: Nem, annak egészen más minősége volt. Inkább olyan kántáló, daloló volt az övéhez képest.

LJ: Fel tud idézni bármit is a beszélgetésből?

Mr. X: Hát, nem értettem ki belőle egyetlen szót sem. Amilyen élesen csak tudtam, füleltem. Hallani akartam, hogy mi is folyik ott. De egyáltalán nem tudtam kivenni egyetlen szót sem. És ez a beszélgetés legalább egy jó fél órán keresztül zajlott.

LJ: Fél órán keresztül. És ti négyen pedig arra vártatok, hogy Mr. Menger visszatérjen a csoporthoz?

Mr. X: Pontosan. Mialatt ő beszélgetett, mi szemben álltunk Mr. Mengerrel és a másik személlyel – bárkivel is beszélgetett éppen.

LJ: Hát, úgyse tudták látni, vagy igen?

Mr. X: Egy sziluettet azért ki lehetett venni, egy sötét árnyékot.

LJ: Tehát biztos benne, hogy egy másik alak volt ott?

Mr. X: Úgy tűnt, mintha két alak lett volna. Egyetlen arcvonást sem tudtam kivenni. De két formát ki tudtam venni.

LJ: És az a másik egyén magasabb vagy alacsonyabb volt, mint Mr. Menger?

Mr. X: Azt mondanám, hogy a másik személy valamivel magasabb volt.

LJ: És ezután mi történt?

Mr. X: Miközben arrafelé figyeltünk, meghallottuk, hogy valaki elsétál a fák szélénél, méghozzá a mi jobb oldalunk felé sétál, majd kábé 90 fokban leállt tőlünk jobbra. Aztán meghallottuk, hogy egy másik személy is sétál. Hallottuk, ahogy az aljnövényzet ropog, és elsétáltak körben, majdnem mögénk, be a fák közé. Más szóval, be voltunk kerítve. Eleinte valami kísérteties volt az egész, és én úgy éreztem magam, mintha csak megfigyelnének minket. Mi nem láttuk őket, de én biztos vagyok benne, hogy ők láttak minket, mert mi egy tisztáson álltunk.

LJ: Maga az "őket" szót használta. Ezzel arra céloz, hogy többen is voltak?

Mr. X: Egészen biztos vagyok benne, hogy hárman voltak, mert kettőt egyértelműen a tőlünk jobbra lévő irányból lehetett hallani, majd pedig Howard Menger jött vissza, és azt mondta: "Ajjaj, nagyon sajnálom, tudom, hogy mit éreztek, de nem vihetlek fel oda benneteket."

LJ: És valami magyarázatot adott rá?

Mr. X: Nem, magyarázatot nem adott rá, és nagyon, de nagyon csalódottnak is látszott emiatt. Én biztos vagyok abban, hogy a részéről meg akarta mutatni, hogy mi folyik odafent.

LJ: És vajon utalt arra, hogy ezek az emberek esetleg a világűrből származnak?

Mr. X: Igen. Valóban azt mondta, hogy hárman voltak ott: két férfi és egy nő.

LJ: Vajon elmagyarázta, hogy miről is szólt maga a beszélgetés, hogy valami üzenetük volt-e?

Mr. X: Én megkérdeztem őt, hogy mit is mondtak, de ő annyit felelt: "Nem mondhatom el, amit mondtak; én szeretném elmondani, de nem tehetem", és nagyon személyesnek tűnt a dolog.

LJ: Mi történt ezek után?

Mr. X: Csak álltunk ott, majd ő (Howard) azt mondta: "Ha bármilyen impulzust vagy telepatikus üzenetet kaptok arról, hogy oda menjetek, akkor nyugodtan menjetek." Aztán ez a fiatal hölgy el is kezdett odasétálni, és felsétált a területre, és szerintem körül is nézett ott fent. Nem talált ott senkit, így hát visszajött. És, ahogy ott álldogáltunk, ismét hallottuk, hogy a tőlünk jobbra lévő két ember az aljnövényzetben mozog. Feltételezem, egyszerűen csak visszasétáltak, majd ott álltunk még vagy egy újabb fél órán át, és aztán semmi sem történt – csak reménykedtünk a remény ellenében, hogy talán láthatjuk majd ezeket az embereket. És aztán nem is történt semmi.

LJ: Végül hazatértek?

Mr. X: És aztán Howard Menger azt mondta: "Várjatok csak egy percet", majd ismét odasétált, és újra csak beszélt ott valakihez. Később visszajött, és azt mondta, hogy nincs értelme várni, mert ők épp most indulnak el. És mindezek után mi is otthagytuk azt a helyet.

LJ: Azzal véget is ért a ti éjszakátok?

Mr. X: Igen.

LJ: Lehetséges, hogy mindez valami megrendezett ("set up") dolog volt?

Mr. X: Hát, egyáltalán nem is volt egyszerű dolgunk, mire egyáltalán megtaláltuk azt a helyet. Howard Menger nem járt korábban ott. Nyilvánvaló volt, hogy el is tévedtünk, amikor nekiindultunk. És aztán nagyon nehezen jutottunk oda ahhoz a ponthoz is. Az aljnövényzeten hatoltunk át, és ott gyakorlatilag át kellett verekednünk magunkat a növényzeten. Úgyhogy eléggé biztos vagyok abban, hogy sohasem járt még ott azelőtt.

(V) Étrend

Az egyik legkiemelkedőbb jellemzőjük azoknak a más bolygókról származó embereknek, akikkel én találkoztam, a jó egészségük volt. A finom, tiszta bőrük, csillogó szemeik és élénk modoruk a kicsattanóan jó egészség eredménye. Ők nem szenvednek a mi betegségeinktől, megfázásunktól, fejfájásunktól, székrekedésünktől vagy más gyakori, de eléggé kínos betegségektől. Ebből következik, hogy nincs is szükségük orvosokra a betegségek gyógyítására, se a fájdalmak enyhítésére; ők az egészséghez olyan életmódként viszonyulnak, amely sokkal inkább a megelőzést, semmint a gyógyító orvoslást hangsúlyozza.

Az egészségük és a hosszú életük egyik fő fizikai oka pusztán az étkezési szokásaik. Az étrend náluk nem csupán az elfogyasztott élelmiszert foglalja magába, hanem azt is, hogyan dolgozzák fel, miként készítik el azt, és mi annak a talajnak a típusa, amelyből az élelem a tápanyagokat nyeri.

A többi bolygón a légkört, például a Vénuszon lévőt sem szennyezi ipari szmog, atomi sugárzás, füstgáz, vagy a szeméttelepekről származó bűzös kigőzölgés. A talaj ott egészséges, és a talajba csapódó porszemcsék is mentesek mindenféle szennyeződéstől. A Vénuszon csodálatos, egészséges búzamezők is vannak, és ott a búzaszemek a mieinknél legalább háromszor akkorák. És az ilyen mezőket azok ápolják, akik ezt szívesen végzik, szolgálatként. A Vénusziak ezenkívül mindenféle gabonát, gyümölcsöt és zöldséget termesztenek, benne még olyan káposztákat is, amik ötször is nagyobbak, mint a mieink földi változatai. Miután mondjuk egy szezont vagy kettőt is használtak már egy mezőt, a növényeket egyszerűen rotálják a többi mezőre, ezzel pedig hagyják a régit megpihenni és természetes módon is regenerálódni. Ők nem csupaszítják le, és nem pusztítják le az egész földet az összes növényzettől, hogy azután a talajt teljesen kopaszon tegyék ki az elemeknek egészen a következő ültetésig. A fel nem használt növényzetet, mondjuk a kukoricaszárat meghagyják, hogy lebomoljon ott a földeken, amivel új táplálékot is nyernek magának a talajnak.

És nem használnak műtrágyát, sem pedig permetezőszereket – ami felesleges, ha a talaj is egészséges. Mi olyannyira ostobák vagyunk, hogy ősszel minden falevelet is felgereblyézünk a füvünkről, miközben az a fű számára is sokkal jobbat tenne, ha meghagynák a füvön a faleveleket a talaj természetes táplálása végett. És a természet munkájára egy remek példa például egy erdő talaja, ahol a tápanyagban oly gazdag, sötét és organikus humusz, évszakonként mindig is gazdagítja a talajt egy aprócska magnak, amely ott a termékeny anyaméhben talál oly egészséges tápanyagot. Azokon a nagy farmokon, ahol ezek az élelmiszerek oly hatalmas mennyiségekben teremnek különféle bolygókon az emberek számára is, hosszú, némelyikben több mérföldes hosszúságú épületekben termesztik. Ott a termést tudományos irányítás alatt termesztik egy zselészerű anyagban, ami természetes egyensúlyát tartalmazza a vitaminoknak, az ásványi anyagoknak és még a többi szükséges elemnek is.

Az épületek természetes kő alapokból épülnek, átlátszó tetőzettel együtt. Kinn a nyílt mezőkön és benn a farm-gyár épületekben a munka minden részét gyorsan és hatékonyan elvégzik a rendelkezésükre álló különféle fejlett eszközöknek köszönhetően.

Botanikusok, vegyészek és élelmiszer-technikusok felügyelik az egész műveletet, miközben ezen kívül a képleteken is dolgoznak, sőt folytatják a saját kutatásukat is.  Az ezen a módon termesztett élelmiszer nem lesz alávetve olyan fajta támadásoknak, mint amit paraziták vagy akár bogarak végeznének el, bár úgy vélem abból amit összegyűjthettem, hogy náluk amúgy sincs semmiféle dögvész vagy más efféle a Vénuszon.

A betakarítás után az élelmiszert egy másik épületbe viszik, ahol hatalmas, folyadékkal teli kádakba helyezik, és néhány percig ázni hagyják. Ezután kiemelik a kádakból, és futószalagokra teszik. Abban a pillanatban, ahogy a szalagra kerül, egy kékesfehér sugárral világítják meg az ételt egy másodpercre; majd a szalag továbbviszi a várakozó járművekhez, ahol bepakolják. A feldolgozott élelmiszert ezután egy másik épületbe szállítják, ahol tárolják, készen a felhasználásra vagy a kiszállításra.

A friss gyümölcsöket és zöldségeket az emberek azonnal elfogyasztják. Elmennek egy élelmiszerraktárba, kiválasztják a szükséges élelmet, majd hazaviszik. Otthon a saját konyhájukban dolgozhatják fel vagy főzhetik meg. Hűtőszekrényük nincs, mivel nincs rá szükségük; ráadásul nem hisznek abban, hogy az emésztőrendszert szélsőségesen hideg vagy forró ételekkel és italokkal kellene sokkolni.

A feldolgozott gabonafélék korlátlan ideig elállnak. Nem fehérítik, nem permetezik és nem teszik tönkre a teljes kiőrlésű gabonáikat. Az ő kenyerük valóban az „élet alapja”. Sötét, lédús és gazdag a teljes kiőrlésű gabona jóságaiban.

Barátaim, a földi betegségeink közvetlen vádiratok a mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk ellen.

Italaik gyümölcs- és zöldséglevekből, valamint pörkölt gabonából készült meleg italokból állnak. Mindenféle zöldséglevest felszolgálnak. Édességeik természetes gyümölcscukrok és diófélék. Gyümölcslekvárjaikat természetes édesítőkkel készítik, mint például mézzel vagy természetes szirupokkal, hozzáadott tartósítószerek nélkül. A krémeket általában diófélékből vagy növényi olajokból készítik.

Nem forralják, nem sütik zsírban és nem főzik túl az ételeket. Az ételt azonnal, belülről kifelé főzik meg anélkül, hogy elpusztítanák a vitaminokat.

Szégyen, hogy a mi civilizációnkban szükségesnek találjuk az élelmiszereink permetezését, fehérítését, megölését, ásványi anyagoktól és vitaminoktól való megfosztását, majd a sarki gyógyszertárba rohanunk a hiányzó elemeket tartalmazó tablettákért – holott a szintetikus vitaminok nem azonosak azokkal, amelyek a megfelelő egyensúlyban találhatók meg az egészséges talajban termesztett élelmiszerekben.

Tejet sem felnőtteknek, sem csecsemőknek nem adnak.* A csecsemőket szoptatják, elválasztás után pedig kímélő zöldségeket és gyümölcsöket kapnak püré formájában. A vénusziak nem tenyésztenek állatokat tejért vagy húsért. Az állatokat a természetes egyensúlyra bízzák, és nincs állatállomány-túltermelés. Szabadon kószálnak. Mi vagyunk azok a Földön, akik a végletekig túlszaporítottuk az állatainkat a nevetséges feleslegig.

*A tej kalciumtartalmát a szervezet nem mindig képes könnyen asszimilálni a foszfor egyensúlyhiánya miatt, ami inkább kicsapja a kalciumot az emésztőrendszerben, ahelyett, hogy elérhetővé tenné a szervezet számára. A tehéntej kiváló a borjaknak, de nem a babáknak. Ha mégis babáknak kell adni, narancs- vagy citromlevet, esetleg acidofilust kell hozzáadni.

Az emberi szervezetünk a biokémiai hadviselés élő példája a gyógyszerek, injekciók, élettelen ételek, a dohány és az alkohol miatt. Ezek a világunk mérgei: az állati fehérjék túlfogyasztása, cukorkák, sütemények, pékáruk, fehér liszt, fehér cukor, alkohol, dohány, kábítószerek, szénsavas italok, fagylalt, és minden olyan étel, amelyet mérgező permetekkel, gázokkal, műtrágyákkal, fehérítőkkel stb. kezeltek. Azok a kitartó egyének, akik megpróbálnak természetes ételeket enni, a normál ár három-négyszeresét kénytelenek kifizetni az úgynevezett reformboltokban. Így az átlagcsalád nem engedheti meg magának a megfelelő ételeket, hacsak nem tudják maguk megtermelni.

Mezőgazdaságunk és élelmiszer-feldolgozó iparunk teljes átalakítására lenne szükség ahhoz, hogy az embereknek természetes, hamisítatlan élelmiszereket adjunk. Hosszú távon ez rengeteg pénzt takarítana meg, de a megalapozott élelmiszer-feldolgozásban, vágóhidakban, permetezőszer- és rovarirtó-iparban érdekelt nagytőke, a gyógyszergyárak és a dohányipari cégek hatalmas veszteségeket szenvednének el az átállás során. Egy ilyen átalakulás csak az emberek felvilágosításával és az élelmiszer-biztonsági törvények (Pure Food and Drug Act) megszigorításával jöhetne létre, amelyek továbbra is hatástalanok a gyártók és feldolgozók által nap mint nap az ételeinkhez adott tartósítószerek, vegyszerek és mérgek kumulatív hatásaival szembeni elsöprő bizonyítékok ellenére.

Ez elvezet minket az ivóvíz klórozásának és fluorizálásának kérdéséhez. A természetes fluor megelőzi a fogszuvasodást, ha természetes módon, élelmiszerekben visszük be; de a vízhálózatunk kémiai fluorizálása bűncselekmény az emberiség ellen. Tisztában vannak vele, hogy a nátrium-fluorid hozzáadása a vízkészletünkhöz befolyásolhatja az ítélőképességünket azáltal, hogy elkábítja az agy egy bizonyos területét, ami az egyént behódolóbbá és engedelmesebbé teszi, hasonlóan a frontális lobotómia sebészeti hatásához? Ezt az utóbbi aljasságot a náci rezsim áldozatain, és a közelmúltban gyanútlan elmebetegeken követték el.

Az ilyen típusú kémiai és sebészeti hadviselés az embereket alázatossá és könnyen irányíthatóvá teszi. A nátrium-fluorid az ivóvízben egyévnyi használat után befolyásolja az agy bal lebenyének hátsó részét (occiput), ahol egy kis agyszöveti terület felelős azért, hogy az egyén ellenálljon annak, ami idegen az alapvető jóságától. Ha ezek a szavak sokkolóak vagy erősek, csak abban a reményben íródtak, hogy felébresszék az embereket az összeesküvés hatalmas mértékére (a negatív gondolkodás és cselekvés felhalmozott tömegére), amely a rádión és a TV-n keresztül szisztematikusan negatív életfelfogást táplál a közönség agyába, aláásva ezzel az egyén méltóságát és tompítva szellemi érzékelését.

El tudják képzelni, mi történne New York lakosságával, ha mindannyian nátrium-fluoriddal szennyezett vizet fogyasztanának évekig? A sebészet és a gyógyszerek szélsőséges sürgősségi kezelések, és csak mértékkel szabadna alkalmazni őket.

Dr. Carlton Fredericks a WOR rádióállomástól egyik műsorában említette: „A holnap orvosa a dietetikus lesz, és fordítva, a holnap dietetikusa lesz az orvos.”

A holnap orvosa a rossz egészségi állapot problémáját a megfelelő csatatéren támadja meg: a vérben. Ha a vér egészségessé válik a megfelelő és terápiás étrend révén, ellen tud állni a támadásoknak. Információkat kaptam a fiam megfelelő étrendjéről is, aki abban az időben agydaganatban és rákban szenvedett.*

*Javasolták, hogy a fiamat gyümölcs- és zöldséglevekkel, ásványi anyagokkal, friss gyümölccsel és zöldségekkel etessem, mint például alma-banán kombináció, káposzta-petrezselyem-sárgarépa kombináció (nyersen). Az elképzelés az volt, hogy a vért folyamatosan lúgosan tartsuk. A savas vér tökéletes keltetője a betegségkórokozóknak.

Azt is javasolták, hogy keressem fel Dr. Thomast (a holnap igazi orvosát), aki több mint 20 rákos esetet gyógyított meg megfelelő étrenddel és optimális mennyiségű ásványi anyag alkalmazásával. Elmentem ehhez a kiváló úriemberhez, és kértem, hogy segítsen a fiamon, mire közölte velem, hogy felhagyott az orvosi gyakorlattal a talaj tápanyagtartalmával kapcsolatos biokémiai kutatások javára.

Azt mondta, belefáradt abba, hogy egy hatalmas orvosi szervezet kritizálja, mert nem ortodox módszerekkel győzte le a rákot – bár orvosok jártak hozzá tanulni és elsajátítani a technikáit.

Egy alkalommal, amikor termékei bírósági per tárgyát képezték, a bíró elé bizonyítékokat terjesztettek, köztük egy hólyagrákban szenvedő beteg kórtörténetét. A betegnek, aki jelen volt a bíróságon, a kórházi nyilvántartások szerint már két éve meg kellett volna halnia, és ez a tény arra késztette a bírót, hogy megjegyezze: „Leállítani Dr. Thomas munkáját egy évszázaddal vetné vissza ezt a tudományt. Minden évszázad kitermel egy géniuszt, mint Pasteur, Koch vagy Einstein; és Dr. Thomas sem kisebb alak náluk.” A bíró ezután elutasította az eljárást.

Dr. Thomas egy órán keresztül olvasta a bírónak a dolgozószobájában azon esetek történeteit, ahol orvosok és kórházak az ő termékeit és módszereit használták. Elmagyarázta, hogy 1908 és 1915 közötti biológiai kutatásai során felfedezett egy különös mikrobát, amely folyamatosan jelen volt a rákos szövetekben. Amikor azonban a vér regenerálódott, a mikroba növekedése megállt. Elmondta, hogyan kezdett ezután kutatásba egy teljes szerves műtrágya előállítására, amely kiegyensúlyozottabb élelmiszereket produkál a talajból.

*) 1953-ban a Columbia Egyetem kutatói felfedezték, hogy talajunk hiányos aminosavakban és nyomelemekben, amelyek ha visszakerülnének a talajba, megszüntetnék a betegségeket a növényekben, állatokban és az emberben.

Dr. G. H. Earp Thomas (aki ekkor már a 80-as éveiben járt) beleegyezett, hogy segít a fiamnak, ha sikerül egy hivatalos orvost találnom, aki együttműködik vele és elfogadja a technikáit. Megkértünk egy környékbeli orvost, hogy működjön együtt Dr Thomasszal, de ő – másokhoz hasonlóan – visszautasította, még azután is, hogy látta az idős doktor munkáját és rákos betegekkel elért sikereit igazoló dokumentumokat.

A fiamat ezután a pennsylvaniai Hoxsey Klinikára vittük vizsgálatra. A belső szerveket (különösen a májat) már túl rossz állapotban találták, ami akkora már nem javasolandóvá tette a kezelést. Hiszem, hogy ha a fiamat időben a klinikára visszük, a gyógyulás elérhető lett volna – vagy legalábbis a folyamatot meg lehetett volna állítani. És biztos vagyok benne, hogy ha Dr. Thomasnak engedték volna a kezelést, a rákos állapotot meg lehetett volna fékezni.

Mivel nem engedték neki, hogy rákgyógyításra használja technikáit, Dr. Thomas úgy döntött, hogy a betegségeket a forrásuknál támadja meg: a talaj tápanyagaiban és az ételben, amit megeszünk.

Kutatásai révén kifejlesztett egy szerves trágyát „Organo” márkanéven, amely pótolja a talaj ásványi anyagait, vitaminjait és nyomelemeit. Feltalált egy „emésztőt” (Digester) is, amely megemészti a hulladékot, és tökéletes szerves trágyát készít belőle. Nemrég azt is megtudtam, hogy Dr. Thomas hosszú évek óta kísérletezik kis növények zselében történő termesztésével. A zselé teljesen védett a baktériumoktól, a növények pedig egészségesek és erősek. Nemrég mutatott nekem egy ilyen növényt egy kémcsőben, amely zselatinos anyagban fejlődött. Ugyanezt vagy ehhez hasonló eljárást alkalmaznak más bolygókon is. Dr. Thomas valódi tudós és kutató, száz évvel megelőzte korát, és remélem, egy nap elismerik zsenialitását.

(VI) Egy új táplálkozási koncepció

Írta: G. H. Earp-Thomas, Earp Laboratories, High Bridge, N.J.

A szerző megjegyzése: A következőket azért mutatom be, mert úgy gondolom, hogy "kötelező" olvasmány azok számára, akiket érdekel a saját jó egészségük, gyermekeik egészsége és végül az egész emberiség jó egészsége és táplálkozása. Ez egy részlet G. H. Earp-Thomas "Cause of Disease Is Overcome By a New Concept of Complete Nutrition" (A betegségek okát egy új, teljes táplálkozási koncepció küzdi le) című kiadványának második kötetéből.

Dr. Thomas, aki a Duendin Egyetemen és a Trinity Egyetemen végzett, feltaláló, előadó, szerző, és nemzetközi hírű biológus, fejlesztette ki a Farmogerm-et, ami az első sikeres, tiszta nitrogénkultúra a hüvelyesek beoltására. Ő fejlesztette ki az első olyan komposztálási rendszert baktériumokkal, ami komposztcellákban történik – egy kinetikus talajelemző rendszert.

Egyéb eredményei közé tartoznak:

• az első komposztáló szabadalmaztatása a háztartási hulladék ártalmatlanítására;
• az első teljes szerves trágya;
• az első nyomelem-készítmény a hiánybetegségekre;
• a hüvelyes baktériumok első tiszta kompozit kultúrája;
• az első tejsav-kultúra a silókban lévő szilázs javítására;
• egy új, teljes értékű eledel a csincsillák számára;
• az első teljes szerves trágya, amely halból és növényi hulladékokból készült.

Mindezeket a fejlesztéseket és találmányokat sikerrel használták belföldön és külföldön egyaránt, néhányukat már hosszú évek óta. Készített egy új élelmiszert is az étkezések kiegészítésére, és ő volt az első, aki mind a 32, a táplálkozáshoz szükséges tényezőt belefoglalta abba. Ő mutatta be az orvostársadalomnak a betegségek egy új koncepcióját is, és előkészítette a nyomelemeket tartalmazó ételeket, hogy megalapozza az orvoslás egy új rendszerét, a Bio-Kémiai Terápiát, amiért az egyik orvosi kollégiumtól diplomát is kapott. Ezenfelül jól ismert rádiós és televíziós beszélő is – Howard Menger.

Több mint 6000 kórház működik az Egyesült Államokban napi 24 órában. Ezeknek a kórházaknak a kombinált kapacitása megközelítőleg 9 000 000 beteg. Mégis, az olyan betegségek, mint a szívbántalmak, a rák és az idegrendszeri rendellenességek egyre növekednek. Körülbelül 165 000 engedéllyel rendelkező orvos és valószínűleg négyszer annyi jogosulatlan gyógyító próbálja nap mint nap megfékezni a betegségeket. A halál lavinája azonban továbbra is feltartóztathatatlanul menetel előre.

Ennek a nemzetnek százával vannak laboratóriumai, kísérleti állomásai, klinikái és számtalan egészségügyi osztálya, amelyek olyan hatékonyan működnek, amennyire csak a dollárok végtelen áradata ezt lehetővé teszi. Nagy, az emberiség jobbítását célzó alapítványok, amelyeknek a civilizált világ minden részén vannak fiókjaik, folyamatosan adnak ki ragyogó jelentéseket a munkájukról. Így vezetik a nyilvánosságot abba a hitbe, hogy az egészségügyi aranykor már a küszöbön áll. De mindig – mindig valami közbeszól ezen álmok teljes beteljesülésének. A halálos áldozatok száma egyre csak emelkedik. Mindezen ügynökségek együttes erőfeszítései hiábavalónak tűnnek. Az egészségért folytatott csata egy elveszített csata. Minden egyes évben a Zord Kaszás egyre diadalmasabbnak bizonyul.

Ezek a tények nem puszta feltételezések. Sem pedig egy cenzúrázatlan pánikkeltő propagandája. Az adatok, amiket ellenőriztek és újra ellenőriztek, elmesélik a hátborzongató történetet. Semmilyen mennyiségű szép szó – semmilyen mennyiségű optimista (Polyanna) beszéd nem rejtheti el a lehangoló igazságot. Ami a civilizált egészséget illeti, a tudomány kudarcot vallott – siralmasan kudarcot vallott.

Ennek a kudarcnak oka van. A gondviselést nem lehet hibáztatni, a gondviselés nem vetett barátságtalan pillantást erre a mi földünkre. Egyáltalán nem. A kudarc egyenes következménye annak, hogy a tudomány körülbelül egy évszázaddal ezelőtt rossz útra tért. Elméleteket és szabályokat alkottak akkor megfelelő laboratóriumi kutatások nélkül. És ezen elméletek és szabályok közül, amelyeket akkor hoztak meg, sok azóta megalapozatlannak és megbízhatatlannak bizonyult. Mégis a tudomány messzire jutott ezen a hamis úton. Neheztelve elutasítja, hogy beismerje tévedéseit, és hogy visszakozzon. Nem fog tiszta lappal indulni, és elölről kezdeni. A tudomány ehelyett megpróbálja összehangolni a legújabb felfedezéseit a saját hamis pozíciójának képtelenségeivel. És ezt az összehangolást nem lehet sikeresen megvalósítani.

A korai orvosok értékelték az ásványi anyagokat

Körülbelül száz évvel ezelőtt az orvosok kezdték megérteni, hogy az emberi testnek különböző fajta ásványi anyagokra van szüksége az egészség megőrzéséhez. De csak puszta spekuláció volt, hogy mik is voltak ezek a szükséges ásványi anyagok. Úgy vélték, a testnek a csontokhoz és a fogakhoz mészre van szüksége – vagyis szaknyelven szólva kalciumra. Hitték, hogy az idegeknek a foszfor nevű ásványi anyagra van szükségük. De azt már nem tudták, hogy pontosan hogyan is hasznosítja a test ezeket az ásványi anyagokat. Azokban az időkben a kalcium közönséges mész volt. A foszfor pedig közönséges foszfor. Amit ezek az orvosok nem tudtak, amit nem ismertek fel, az az volt, hogy az ásványi anyagoknak, a kalciumnak, a foszfornak és a többinek egy határozott jellegbeli változáson kell keresztülmennie, mielőtt az emberi test hasznosítani tudná őket. Nem értették meg, hogy az ásványi anyagok a földben sokban különböznek a testünk által megevett élelmiszerből kinyert, azonos nevű ásványi anyagoktól. A közönséges kalcium ragyogóan alkalmas lehet egy pince kimeszelésére vagy egy fal bevakolására – de jelentős mértékben meg kell változnia ahhoz, hogy a testünk fel tudja használni a csontokhoz és a fogakhoz. És az emberi test egyedül nem képes végrehajtani ezt a változást. Mégis, a tudomány a mai napig is ragaszkodik ahhoz az elavult hithez, hogy bizonyos esetekben a test képes felhasználni az ilyen halott ásványi anyagokat.

A vas nem teljesen felszívódó

Persze bebizonyították, hogy ha egy ember vérébe halott vasat fecskendeznek, az egy határozott reakciót vált ki. A vér felizgatottá válik a külső elem jelenlététől, és a tudomány tévesen azt a következtetést vonja le ebből, hogy a vér puszta izgatottsága az abszolút bizonyítéka annak, hogy ezt a halott vasat a test felhasználja. Sajnálatos módon egy emberi vér mikroszkópos vizsgálata akár teljes tíz évvel egy ilyen injekció után is mutat majd fel nem szívódott vas nyomokat. A többi kiürül a vérből. Ugyanakkor mégis segít a szerves vasnak bejutni a véráramba a hemoglobin képzéséhez. Köztudott, hogy a szervetlen vas valóban bejut a véráramba, és egyetlen értéke az, hogy segíti az élelmiszerben esetlegesen jelenlévő szerves vas áthaladását. A szerves vas egyesül a vér hemoglobinjának képzésére, de a szervetlen vas nem teszi ezt meg, és mint haszontalan anyag, kiürül a vérből a test salakanyagaiban. Sőt mi több, ma még egyetlen laboratóriumi kísérlet sem bizonyította, hogy egy belülről bevitt vasszegből származó vasat a testünk képes lenne átalakítani azzá a vassal, amelyet a vérünk fel tudna használni tápanyagként. Elméletben megtörténik egy ilyen átalakulás a szervezetünkben. A tényleges gyakorlatban azonban hiányzik az erre utaló pozitív bizonyíték.

A száz évvel ezelőtti orvosok nem értették, hogy kémiai változások is szükségesek az ásványi anyagokban. Számukra a kalcium kalcium volt, függetlenül attól, hogy egy mészégető kemencéből származott-e, vagy abból az ételből, amit mi ettünk. A tudomány tehát elindult azon a hamis úton, amely az idő folyosóin keresztül a mai napig vezet.

A táplálkozás terén egyre növekvő tudás ellenére is, az ortodox tudomány állhatatosan megtagadja, hogy beismerje: az ásványi anyagokkal kapcsolatos eredeti felfogása téves.

Sok táplálkozáskutató azonban hamar rájött erre a hibára. De javaslataik, hogy különbséget tegyenek e kétféle ásványi anyag között, nagyrészt süket fülekre találtak.

A szerves ásványi vegyületek jobbak, mint a szervetlen ásványok

Ezek a táplálkozáskutatók azonban tovább folytatták kutatásaikat, és ezt a kétféle ásványi anyagot besorolták. Ezeket az ásványokat – ahogyan a földből származnak, mint a vas, kalcium, foszfor, szilícium, nátrium, stb. – "halott" anyagoknak jelölték ki. Ez azt jelenti, hogy nem alkalmasak tápláléknak. Manapság hivatalosan "szervetlen ásványi anyagoknak" hívják őket.

Ugyanazokat az ásványokat, miután már megtették az utat egy növény vagy egy mikroba emésztési folyamatain keresztül, és kémiailag úgy módosultak, hogy az emberi vér fel tudja szívni őket, "élő" anyagoknak nevezik. Ezek az ásványi anyagok már alkalmasak tápláléknak. Ezeket ma hivatalosan "szerves ásványoknak" hívják.

De a tudomány még így sem ismer el ilyen különbséget. A Nemzeti Jobb Üzleti Iroda (National Better Business Bureau) által kiadott "A Guide to National Advertising" (Útmutató a nemzeti reklámozáshoz) legutóbbi számában is egy határozott kijelentés található:

"Néhány hirdető úgy mutatta be a dolgot, hogy a szerves ásványi vegyületek jobbak, mint a szervetlenek, és hogy a szerves ásványi anyagok alkotják azt a 'szükséges' vagy 'megfelelő' formát, amelyben az ásványi anyagokat be kell vinni a szervezetbe. Általában nincs elfogadott tudományos alapja ennek a feltételezésnek, és bizonyos esetekben a tények épp az ellenkezőjét igazolják. Egy ásványi anyag rendelkezésre állása az emberi táplálkozásban nem attól függ, hogy az szerves vagy szervetlen állapotban van-e, hanem az oldhatóságától és más, még kutatás alatt álló tényezőktől."

A fentiek fényében érdemes észben tartani a híres rochesteri (Minnesota állam) Dr. Charles Mayo vallomását, amelyet nem is oly régen egy kongresszusi bizottságnak ajánlott fel Washington D.C. városában. Úgy vélte, hogy egyáltalán nincs semmilyen kapcsolat a megfelelő étrend és a betegségek között.

Milyen nagyot is változott ez a gondolat a tapasztalatok és laboratóriumi tesztek fényében az elmúlt évtized során! Megjegyzés: Ezeket a feljegyzéseket sok évvel ezelőtt készítettem.

Ma már elismerik, hogy a megfelelő étrend nemcsak szinte minden típusú betegséget enyhíthet, de a legtöbb esetben a megfelelő táplálkozás teljes mértékben meg is előzheti, hogy az emberi test "elkapja" a betegségeket. Később, a legújabb kutatásokból kiindulva ki fogom ezt fejteni a további oldalakon.

Még ma is, egyetlen épeszű tudós sem mondaná Önnek, hogy tegyen egy vasszeget vízbe, hagyja rozsdásodni, majd igya meg a rozsdás vizet, hogy vashoz jusson a vérének. Tudnák, hogy egy ilyen vas pusztán csak áthaladna a szervezetén, anélkül, hogy az bármilyen módon is felszívódna. Sőt mi több, a tudomány tudja, hogy a növényekből kivont vas – miután az "halott" vasból kémiailag módosult – már nem fog megolvadni. Ezt nem lehet újra egy szeggé formázni. Egyetlen az ember által ismert eljárás sem fogja azt újra "halottá" tenni.

És nem csak ez a helyzet, hanem egyetlen értelmes tudós sem mondaná Önnek azt sem, hogy törjön le egy darab vakolatot a falról, és nyelje le, hogy meszet szerezzen a vérének, a csontjainak és a fogainak. A tudomány tudja, hogy az ilyen mész – ilyen "halott" mész – teljesen haszontalan lenne a test számára.

Ennek ellenére a tudomány hivatalosan nem fogja beismerni, hogy ami az emberi szervezet szükségleteit illeti, bármilyen különbség is lenne a szerves és a szervetlen ásványok között.

Mindenképpen itt az ideje, hogy a nyilvánossággal is megértessék ezt az ásványi anyagokkal kapcsolatos helyzetet. Ideje, hogy az utca embere is olyan helyzetbe kerüljön, hogy képes legyen megítélni, pontosan milyen típusú ásványi anyagokra is van szüksége a testének. Biztosan itt van már az ideje, hogy mindenki értesüljön arról is, hogy minden ásványi anyagot, amelyet a test fel fog használni, először a gyümölcsöknek, zöldségeknek, a gabonának vagy a más egyéb növényzetnek meg kell emésztenie. A szervetlen ásványi anyagokra támaszkodni, legyen szó gyógyszerről vagy ételről, nemcsak, hogy oktalanság, de az egészségre nézve veszélyes is. Nem csoda, hogy a tudomány elrontotta a betegségek elleni küzdelmét. Mert egy hamis platformon áll. Nem is csoda, hogy az orvosi könyvekben feljegyzett tízezernyi betegség közül egyetlenegy sincs, ami után oda lehetne írni a szavakat, miszerint "tökéletes gyógyítás" (perfect cure) – mint ahogy a Q.E.D. (quod erat demonstrandum - Ezt kellett bizonyítani) szócska hozzáfűzhető a geometriában egy sikeresen kidolgozott tételhez.

A megfázás talán csak egy tünet

A Nemzeti Jobb Üzleti Iroda (National Better Business Bureau), amely mindig is éber a gyógyszerek reklámozása tekintetében bármilyen szóhasználattal is való visszaélés megelőzésében a nyomtatott füzeteiben enged a dolognak az abban az értelemben, hogy a nyomtatott füzeteiben elismeri, miszerint az ember által ismert egyetlen egy gyógymódot sem lehet feltétel nélkül arra használni, hogy az egyetlen egy betegségre is pozitív gyógymódot jelentsen.

Még a közönséges megfázás is, ami az Egyesült Államokban a legtöbb embert tesz munkaképtelenné, még mindig a rejtélyesség homályába burkolózik.

A megfázás oka ismeretlen. És mégis azt mondják, hogy minden második ember legalább évente kétszer-háromszor megfázik. Hogy a megfázás mégis hogyan is jut be az emberi szervezetbe, az még ma is rejtély. Az pedig, hogy mit művel a megfázás a testünkben való megérkezését követően, csupán a legbizonytalanabb fajta feltételezés.

És mégis, a megfázás az pusztán csak és szigorúan a mi civilizációnk terméke. A trópusi vadember és a sarkvidéki eszkimó nem is ismeri a megfázás okozta nyomorúságokat. Ezeket a támadásokat is csak akkor tapasztalják meg, ha "civilizálódnak".

Nem csak az, hogy a közönséges megfázás egy megválaszolatlan rejtély, de a tudomány mai állása szerint egyetlen ismert gyógymód sem létezik az olyan mindennapos nyavalyákra, mint például az ízületi gyulladás, a reuma, a szívbetegség, a vesebetegségek és a májbetegségek.

Még a "székrekedés" ("constipation") szót is betiltották, és a jó hírű rádióadókon már nem is lehet használni. Sok orvos egyenesen kijelenti, hogy olyan dolog nem is létezik, hogy székrekedés. Mégis, hogy másképp lehetne akkor megfelelően leírni azt, hogy az emberi emésztőrendszer erjedt salakanyagokkal eltömődik, nos ahhoz bizony szükség lenne egy Einstein és a közmondásos Philadelphiai ügyvéd együttműködésére. Néhány szakértő is azt állítja – és nincs is semmi okunk kételkedni bennük –, hogy gyakorlatilag minden civilizált felnőtt ember szenved bizonyos mértékben a székrekedéstől.

Itt lenne az ideje annak is, hogy valaki megmagyarázza azt, miért is történnek meg ezek a megmagyarázhatatlan zavarok is az emberi szervezetben. Ideje, hogy valaki megfeledkezzen végre a tünetekről – felejtse el az idegrendszeri zavarokat – felejtse el az ízületi gyulladásokat, a cukorbetegséget és a többi a létfontosságú szerveinket is érintő bajok oly sokaságát. Itt az ideje, hogy valaki egyszerű szavakkal megmagyarázza az összes rossz egészség pontos kiváltó okát.

Az élveboncolás (viviszekció) kevés haszonnal járt

Évek óta hallgatjuk a vitát az élő állatokon végzett laboratóriumi kísérletek erkölcsi mivoltáról. Sok lelkiismeretes ember állítja, hogy valójában semmi jó nem származik az ilyen modern kínzókamrákból. És ha az eredményeket nézzük, ezek az ellenzők nem is járnak messze az igazságtól. A tudomány az összes laboratóriumával együtt sem tulajdoníthatja magának egyetlen betegség meggyógyítását sem. A tudomány segíthet az emberi testben fellépő rendellenes állapotok kijavításában, de gyógyítani egyedül a Természet tud. A Természet az egyetlen gyógyító.

A számtalan korszakon át, mielőtt a tudomány egyáltalán kinőtt volna a pólyájából, a Természet egymaga gondoskodott az emberi lényekről, és sikeresen átvezette őket az évszázadokon.

Az elefánt annak ellenére is fennmaradt, hogy sem Jumbo, sem bármely más neves ormányos nem szerzett gyógyítói képesítést. A ló még mindig köztünk van, pedig egyetlen ló sem fejlesztett ki olyan intelligenciát, amely lehetővé tette volna számára, hogy diplomát szerezzen egy tudományos intézményben. Ez a túlélés nem puszta szerencse volt. Ez a túlélés a dolgok rendjének határozott része. A magukra hagyott állatok alkalmazkodnak a Természet törvényeihez. Az ember az egyetlen állat, amely dacolni próbál velük. Lássuk, hogyan járt az ember ezzel a dacolással.

Eredetileg a betegségek és bántalmak nem szerepeltek abban a jövőképben, amelyet a Természet az embernek szánt. A Természet mindent megadott a testünknek, ami ahhoz szükséges, hogy egészségesek maradjunk. De amikor az ember szembeszállt a Természet törvényeivel, felborította a dolgok rendjét. Megpróbálta az életét a saját elképzelései szerint élni, a saját kedve szerint.

A természetellenes élet, amit élünk

A Természet szándéka szerint az embernek állandóan a trópusokon kellene élnie. A forró égövben bőségesen ellátta őt tápláló élelemmel. Az éghajlat megfelelt teste szőrtelen állapotának.

Az ember azonban szívesebben utazott. Elhagyta a trópusokat, és hidegebb éghajlatok felé vette az irányt. Bolond népvándorlás volt ez. Az ember nem volt felkészülve az ilyen megváltozott körülményekre. Testéből hiányzott a védelmet nyújtó szőrzet, amely melegen tarthatta volna. Meztelenül képtelen volt elviselni a telek zordságát. Így a ruházat szükségessé vált.

A ruházat felöltésével a Természet emberi egészségre vonatkozó rendje azonnal kibillent az egyensúlyából. A ruházat elzárta a levegő szabad áramlását az emberi test körül, és megakadályozta, hogy ez a folyamatosan frissülő levegő elérje a bőr számos pórusát. Az ezekből a pórusokból származó mérgek így már nem tudtak könnyen elillanni. A testben visszamaradt felesleges mérgek pedig betegséget jelentettek.

Az embernek több melegre volt szüksége – így barlangokat keresett, ahol élhetett, és a tüzet sajátjává tette.

A Természet szándéka szerint az embernek a szabadban kellene élnie, és naptól napig aludnia. De amikor az ember feltalálta a tüzet, fényt nyert. Aztán jöttek a gyertyák, az olajlámpák, a gáz, végül pedig az elektromos izzó. E fényforrások egyike sem ért fel a nappal. Az ember szeme hamarosan meggyengült.

Később az ember felhagyott a barlanglakó élettel. Fából, kőből és téglából épített lakóhelyeket, a hideg kirekesztésére pedig üveget készített. Ezzel nemcsak a friss levegőt zárta ki, hanem az üveg használatával kiszűrte a nap legegészségesebb ultraibolya sugarait is.

Később az ember cipőt készített magának, hogy elfedje a lábát. Ezzel még több betegséget idézett elő, mivel elzárta a talpán lévő pórusokat. A talp nagy „elvezető csatornái” további kijáratot biztosítottak volna a testmérgeknek. Az ember figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Természet ezen mérgek földbe történő távozását szánta. Figyelmen kívül hagyta, hogy ezek a pórusok a teste nagyobb szellőzőnyílásai. A cipő használatával ezeket a mérgeket a lábfejénél és a bokájánál tartotta. Aztán sarkakat talált ki a cipőjéhez, hogy megemelje a lábát a forró homokról. És azzal, hogy ezt a természetellenes éket a sarka alá tette, az egész testét túlságosan előredöntötte. Ezzel szükségtelen terhelést rótt finoman kiegyensúlyozott létfontosságú szerveire. Igen, bizony, az ember maga hozta magára a betegségeket, bántalmakat és kényelmetlenségeket. Megtagadta az együttműködést a Természettel, és megpróbált ellene dolgozni.

De a Természet még így sem hagyta magára az embert. Továbbra is hősiesen küzdött, hogy távol tartsa a bántalmakat és betegségeket a testétől. A vérében egy védelmi sereget biztosított, remélve, hogy az ember ezt a sereget mindig első osztályú állapotban tartja.

Szem előtt kell tartani, hogy az emberi test nem más, mint egy vegyi laboratórium. Tele van apró, élő lényekkel, amelyek az életnek nevezett folyamatokat végzik. Ha az emberi test valamilyen módon elpusztítaná ezeket az apró lényeket, az élet azonnal megszűnne. Természetesen nem minden apró lény hasznos a testünkben. Soknak megvan a hatalma ahhoz, hogy valójában tönkretegye az egészségünket.

Az egyensúlyi állapot szükséges a jóléthez

Az egészséges ember az, akinek több ilyen hasznos kis lénye van, mint káros. Egészségének állapota elsősorban a testében lévő hasznos és káros organizmusok közötti egyensúlytól függ.

Vérünkben különböző típusú, élő, hasznos lények úsznak. Az egyik típusukat, amely hatalmas többségben van, vörösvértesteknek nevezzük. Ezek a vörösvértestek a csontvelőnkben és a lépünkben születnek. Igen, a csontvelőnk és a lépünk nem más, mint vörösvértest-gyártó üzemek.

Ha megadunk a testünknek mindent, amire ezeknek az apró vörös organizmusoknak a táplálásához szükségük van, ezzel lehetővé tesszük testünknek, hogy vörösvértestek milliárdjait hozza létre.

Ezek a vörösvértestek – melyek mindegyike él – mindössze harminc-kilencven napig élnek. Folyamatosan pótolni kell őket. Megvan a maguk gyermekkora, középkora és halálának ideje, pontosan úgy, ahogy az emberi testnek is megvan a maga élettartam-korlátja. Ezeknek a vörösvértesteknek a feladata a levegő gázainak szétválasztása. Oxigént gyűjtenek a levegőből. Ezek a vörösvértestek a vérünkben a vénáinkon keresztül a tüdőnkbe vándorolnak. A tüdőnkben megragadják a belélegzett levegőt, és kivonják belőle az oxigént. Ezt az oxigént azután az artériáinkon keresztül eljuttatják testünk minden részébe.

Ezt az oxigént sejtjeink arra használják, hogy elégessék és energiát termeljenek abból a táplálékból, amelyet sejtjeink az elfogyasztott ételből kaptak.

Ezekkel az apró vörös organizmusokkal együtt úsznak a vérünkben apró fehér organizmusok is. Ezeket az apró fehér organizmusokat fehérvérsejteknek nevezzük. Az ő feladatuk más, mint a vörösvértesteké. Ezek a fehér organizmusok alkotják védelmi seregünket. Ők a testi egészségünkért küzdő harcosok. És micsoda harcosok! Az ő feladatuk, hogy csapdába ejtsenek és elpusztítsanak minden káros kórokozót, amely a testünkbe kerülhet.

A legtöbben tudják, hogy a testünket körülvevő levegő – a levegő, amit belélegzünk – tele van mindenféle romboló organizmussal, amelyeket a tudomány bacilusoknak vagy baktériumoknak nevez. E káros kórokozók közül néhányan, ha találnak egy nekik tetsző helyet, fejlődnek és szaporodnak, amíg a testünkben ki nem alakul a diftéria (torokgyík) néven ismert állapot. Más káros kórokozók addig fejlődnek és szaporodnak, amíg olyan számban nem mutatkoznak meg, hogy a tudomány ezt az állapotot hastífusznak nevezi.

Ez minden egyes testi bántalom története.

Vérünkben a fehérvérsejtek folyamatosan figyelik az ilyen betolakodókat. Szennyezett levegőnk pedig minden egyes belégzéskor számtalan káros kórokozót juttat a testünkbe. Amikor megérkeznek a tüdőnkbe – és bejutnak a vérünkbe –, a fehérvérsejtek azonnal megtámadják őket. És ezek a fehérvérsejtek arra törekszenek, hogy emésztéssel darabokra tépjék ezeket a káros kórokozókat.

Fagociták – a fehérvérsejtek, a nagy takarítók

Mikroszkóp alatt a vérünkben lévő fehérvérsejtek olyan vadságot mutatnak, amelyhez egyetlen ragadozó fenevadé sem fogható. Úgy rontanak rá a káros kórokozókra és tépik szét őket, mint a rongybabát rázó bulldog. Falkákban vadásznak, mint a farkasok, körülveszik az áldozatot, és minden oldalról marcangolják.

Amíg ezek a fehérvérsejtek a vérünkben a legjobb állapotban vannak – amíg számuk eléri az előírt szintet –, képesek visszaverni szinte bármennyi betegségokozó organizmust, amely a testünkbe kerülhet. Csak emlékezzünk erre! Ha ezek a fehér organizmusok jól tápláltak – ha ez a kis védelmi sereg az elfogyasztott ételen keresztül jól fel van szerelve mindennel, amire saját céljaikhoz szükségük van –, aligha kell tartanunk attól, hogy a betegség vagy a gyengélkedés felülkerekedik.

Mégis, ha nem adjuk meg testünknek azt, amire szüksége van ahhoz, hogy ezt a védelmi sereget jól felszerelt és életerős állapotban tartsa – ha hagyjuk, hogy testünk kimerüljön, alultáplálttá váljon –, akkor a vérünkben lévő fehérvérsejt-védőosztagoknak vesztett csatát kell vívniuk, és betegségek következnek.

A betegség nem ok – hanem következmény. A betegség a Természet módja arra, hogy közölje velünk: valami elromlott a testünkben – életfolyamataink kényes egyensúlya felborult. Semmilyen rosszindulatú kórokozó nem maradhat sokáig életben az egészséges véráramban. A fehérvérsejtek elpusztítanák.

Az ételek ma már nem teljes értékűek

Amíg az emberi szervezet megkap mindent, amire szüksége van az elfogyasztott ételben, addig viszonylag jó egészségnek örvend. Annak ellenére, hogy az ember a természet törvényeivel való dacolása révén számos akadályt gördített a Természet elé, az továbbra is küzd az egészségünkért. Amíg az ember jó ételeket evett – olyan ételeket, amelyek tele voltak mindazzal, amire testének az életfunkcióihoz szüksége volt –, a Természet sikeresen vívta meg harcát. Azonban az ember, különösen az elmúlt száz évben, elkezdett beleavatkozni az élelmiszereibe. Azt hitte, tökéletesítheti a Természet alkotását.

Az ember fogta a búzát, ahogy a földekről bekerült, és hogy jobban nézzen ki, megfosztotta a héjától, amely a legtöbb tápláló elemet tartalmazta. Kivonta és kidobta a búza élet-elemét – a csírában lévő élet-elemet, amely lehetővé tette a búzaszem kicsírázását. Rájött ugyanis, hogy ezen élet-elem jelenléte megakadályozza, hogy a liszt évekig elálljon. Mire végzett, a kapott liszt egy fehér „szellem-étel” lett, amelyből a tápanyagok nagy részét kiselejtezték.

De az embernek tetszett ez az új liszt. Tiltakozott az ellen, hogy visszatérjen a teljes kiőrlésű búzából készült liszthez – ahhoz a liszthez, amelyet az emberiség az ősidők óta evett és amelyen felnőtt. A történelem feljegyezte, hogy amikor egy Sylvester Graham nevű New England-i férfi vissza akarta adni közösségének az ősi idők egészséges, teljes kiőrlésű lisztjét, Massachusetts jó népe fellázadt. Barátunkat, Grahamet megkövezték az utcán – a malmát szétszedték, a házát pedig porig égették.

Az ember nemcsak a lisztjét fosztotta meg az életenergiától és az ásványi anyagoktól, hanem a cukrot sem volt hajlandó természetes formájában fogyasztani. Fogta a cukornád levét, elszenesedett csontszűrőkön szűrte át, és eltávolította belőle a melaszt. Pedig ezzel a melasszal együtt távozott az eredeti cukorban lévő tápláló elemek nagy része is. Ennek a feldolgozásnak az eredménye a ma ismert csillogó fehér por – egy újabb „szellem-étel”, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elűzze a jó egészséget az emberi testből.

Az ember meghámozta a zöldségeit, és a héj kidobásával az étele elveszítette azon tápláló elemek nagy részét, amelyeket a Természet a héjban és közvetlenül a héj alatt tárolt el annak megőrzése érdekében. Az ember meg is főzte a zöldségeit, majd kiöntötte a vizet, amiben főttek. Soha nem döbbent rá, hogy a zöldségek számos tápláló eleme feloldódik a vízben, és táplálkozási szempontból gyakran a legértékesebb részüket hagyta lefolyni a konyhai lefolyón.

Ezerféleképpen avatkozott bele az ember a természetes ételekbe. Kezelte, szárította, tartósítószerekkel vonta be őket. Valójában az ember élelmiszerrel való visszaélésének siralmas története köteteket töltene meg. Ez egy önálló eposz, amely úgy vonul majd be a történelembe, mint az emberi faj tudattalan öngyilkossági kísérlete.

Mégis, az ember saját jólétével kapcsolatos rövidlátása ellenére a Természet tovább küzdött. Bőségesen ellátta őt gyümölcsökkel és zöldségekkel, amelyek gazdagok voltak az emberi szervezet megfelelő táplálásához szükséges alapvető elemekben. És amíg az ember támaszkodhatott erre az érintetlen tápanyagforrásra, bizonyos mértékig képes volt átvészelni saját kontár munkájának viharait.

A talaj ma hiányos

De az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az ember önzésében ténylegesen elpusztította annak a földnek a termékenységét, amelyben az étele termett. Ez volt az az időpont, amikor már a Természet sem volt képes felvenni a harcot a katasztrófával. Abban a pillanatban, amikor az ember annyira kizsigerelte a jó földet, hogy a rajta termő növények – a gyümölcsök, zöldségek és gabonák – már nem tudták kinyerni a talajból azokat a tápláló elemeket, amelyekre az embernek szüksége volt, a Természet mintha feltette volna a kezét, és hagyta volna, hogy az emberi lényeket elborítsák a bántalmak és a betegségek.

Ez az az állapot, amellyel a civilizált világ ma szembenéz: a talaj már nem hozza elő azt a bőséges táplálékot, amelyet a Természet az emberi lényeknek szánt.

Ez nem forgószékben ülő szakértők agyszüleménye – azoké az embereké, akik azt mondják, hogy a föld néhány millió év múlva szilárddá fagy. Ez nem feltűnési viszketegségben szenvedő, hóbortos kutatók jóslata. Ez azon táplálkozáskutatók józan következtetése, akik évek óta súlyos aggodalommal figyelik földjeink kifosztását. Ennek igazságát tükrözik az egészségügyi hatóságok és a szociális munkások jelentései mindenütt. Ezért ne tekintsék ezt a kijelentést egy elvont elméletnek arról, mi történhet valamikor a jövőben. Ez egy olyan állapot, ami már itt van velünk – egy olyan helyzet, amellyel azonnal, ma kell szembenéznünk.

Az élelmiszer elveszíti létfontosságú tényezőit

A szakértők szerint az Egyesült Államokban ma már létezik egy „Táplálkozási Front”. Azt mondják, hogy egyéb bajaink mellett fel kell készülnünk a nem megfelelő táplálkozás elleni harcra is. Félreérthetetlen nyelven figyelmeztetnek minket, hogy az amerikai nép által fogyasztott élelmiszerek nagy része silány. Tényekkel és számokkal mutatják be, hogy az egészségügyi törvények széles körű nem ismerése következtében fizikai és mentális állapotunk siralmas.

Ugyanezek a kutatók bejelentették, hogy ebben az országban legalább 45 000 000 ember alultáplált. Gondoljanak bele! Itt vagyunk a világ leggazdagabb országában, amely büszkélkedik több millió farmjával, horizonttól horizontig nyúló búza- és kukoricatábláival, és mégis kiderül, hogy embereink egyharmada ténylegesen alultáplált.

Az alultápláltság miatt utasítják el a katonajelölteket

Ez a szinte általános alultápláltság már évek óta ismert volt sok kutató és táplálkozási szakember előtt. Mégis, hiába kiabáltak, hiába „tekintettek aggodalommal” a jövőbe, nem tudták ráébreszteni a hatalmon lévőket a helyzet veszélyeire. Külső vészhelyzetre volt szükség ahhoz, hogy ez a széles körű alultápláltság az előtérbe kerüljön. Több tízezer sorozott férfi elutasítására volt szükség ahhoz, hogy ez az ország felébredjen fásultságából.

Például 1940 júniusa, júliusa és augusztusa folyamán körülbelül 6743 férfi jelentkezett önkéntes szolgálatra az Egyesült Államok fegyveres erőibe New York körzetében. Ezek az emberek meg akarták előzni a sorozást. Úgy érezték, olyan kiváló fizikai állapotban vannak, hogy a sorozóbizottságok később biztosan kiválasztanák őket. Önkéntességük fő oka az volt, hogy maguk akarták megválasztani a nekik tetsző szolgálati ágat. A vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a fiatalemberek gyakorlatilag az ország minden közösségéből érkeztek.

Mégis, a 6743 jelentkező közül több mint 2195-öt elutasítottak. Az elutasítottak több mint 25%-ának rosszak voltak a fogai. Mintegy 21%-uknak rossz volt a lába, 10%-uknak pedig hallásproblémái voltak. A súlyhiány miatt újabb 15%-ot zártak ki, így az elutasítások száma jóval 69% felett volt az úgynevezett kisebb hibák miatt. Az elutasítottak fennmaradó 29%-a különféle szervi rendellenességekben szenvedett.

És ami New Yorkban történt, az csak egy mintája annak, ami az Egyesült Államok minden toborzó körzetében megesett.

Nemcsak ez, hanem magában a sorozási folyamatban az elutasítások aránya még nagyobb volt. Pedig a sorozótisztek által közzétett fizikai követelmények semmilyen értelemben nem voltak szigorúak.

Az ortodox tudomány sok mindent hibáztathatott volna ezekért a szerencsétlen fizikai tökéletlenségekért. Átháríthatták volna a felelősséget. A rossz fogakat a fogkefe és a fogpor hiányának tulajdoníthatták volna. A rosszul illeszkedő cipőket hibáztathatták volna a lúdtalpságért. A nem megfelelő hallás okát modern életünk zajának, csörömpölésének és zörgésének számlájára írhatták volna. Még a szervi bajokat is beállíthatták volna a megfelelő orvosi ellátás hiányának közvetlen következményeként. De a tudomány nem hárította át a felelősséget. A tudomány félreérthetetlen nyelven ezen állapotokat az ország lakosságának szinte általános alultápláltságának tulajdonította.

Éhezünk a megterített asztal mellett?

De ne értsék félre ezt az alultápláltságot. Az Egyesült Államokban nincs éhezés a szó általános értelmében. Ezek az alultáplált emberek nem éhesek. Nincs hiány elegendő ételben. Az igazi hiány – az egyetlen hiány – a megfelelő fajtájú ételből van.

Ahogy egy prominens tisztviselő kijelentette:

„Mi Amerikában a bőség földjén élünk. Több az élelem, mint amennyit az ország lakói valaha is fel tudnának használni. Bizonyára nem szabadna alultápláltságnak lennie a bőség ezen földjén! Mégis van. Nemcsak előfordul az alultápláltság, hanem olyan széles körű, hogy ma már jelentős egészségügyi problémaként ismerik el. Bár paradoxnak tűnik, mégis igaz, hogy egy személy ehet elegendő mennyiségű ételt, és mégis szenvedhet a nem megfelelő táplálkozástól. A mennyiség önmagában tehát nem megoldása a problémának.”

Hasonló szellemben nyilatkozott az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálatának egyik vezetője egy neves orvosi szövetség folyóiratának nemrégiben megjelent számában (Megjegyzés: ez 1942 előtt íródott):

„Anélkül, hogy konkrét számot próbálnánk mondani az érintettek számáról, az adatok azt jelzik, hogy minden valószínűség szerint a táplálkozási betegségek jelentik a legnagyobb orvosi és közegészségügyi problémánkat, nem a halálozások szempontjából, hanem a munkaképtelenség és a gazdasági veszteség szempontjából; ez egy olyan tény, amellyel kapcsolatban félrevezettek minket a nagyon alacsony halálozási arány és a nem megfelelő diagnózis miatt.”

Időzzünk el ezeknél az utolsó szavaknál: „amellyel kapcsolatban félrevezettek minket a nagyon alacsony halálozási arány és a nem megfelelő diagnózis miatt.”

Vajon ki a felelős a nyilvánosság félrevezetéséért? Ki a felelős a „nem megfelelő diagnózisért”? Bizony, a tudománynak van oka szégyenkezve lehajtani a fejét.

Ezért jött el az idő – ahogy az Aliz Csodaországban osztrigája mondaná –, hogy őszintén beszéljünk ezekről a dolgokról. Itt a legmegfelelőbb alkalom rámutatni arra, hogy érthető okai vannak annak, miért alultáplált az ország lakosságának többsége.

A kalória mint hőenergia nem elég

A tudomány évek óta sulykolja a közönségbe, hogy mindenkinek meg kell kapnia az elfogyasztott ételben egy bizonyos mennyiségű energiát minden nap. Ezt az energiát a tudomány „kalóriákban” számolta ki. Nagyon részletes táblázatok készültek annak bemutatására, hogy pontosan hány ilyen kalóriára – vagy hőegységre – van szüksége az egyéneknek a különböző életpályákon. Ó, a tudósok rengeteg időt és kutatást szentelték a táplálkozás ezen ágának. Figyelték a kémcsöveiket, megbecsülték a különböző izmaink mozgatásához szükséges energiát, és végül előálltak a tanulmányaikból a táblázataikkal. Minden foglalkozástípust elemeztek. A számok pontosan megmutatják, hány kalória fogy el vasaláskor, mosáskor, alváskor, favágáskor vagy játék közben. Sőt, ezek a tudósok hajszálpontosan meg tudják mondani, mennyi energiát használ fel a szervezet egy tüsszentéshez vagy egy lélegzetvételhez.

Ha tudnánk az igazságot, mindezek a számítások nem érnének annyit, mint a papír, amelyre az összefoglalójukat végül írták. A kalória az a hőmennyiség, amely egy meghatározott mennyiségű anyag elégetésekor keletkezik. És amikor azt olvassuk, hogy testünknek naponta körülbelül 2500 kalóriára van szüksége, az azt jelenti, hogy az elfogyasztott ételnek annyi hőt kellene adnia a szervezetnek. De nem ez a legnagyobb veszély. Az ilyen számadatokra való hagyatkozás veszélye az, hogy egy személy, aki az adott foglalkozáshoz előírt számú kalóriát tartalmazó ételt eszi, valójában éhezhet a megfelelő tápanyagok hiánya miatt. A nagy mennyiségű kalóriát tartalmazó étel adhat energiát a testnek, de megeshet, hogy nem ad elég valódi táplálékot a vérnek, a szívnek, a fogaknak és a csontoknak. A táplálkozás kalóriarendszere elavult – félrevezető, és a mai denaturált, ásványi anyagoktól megfosztott, életenergiáját vesztett, feldolgozott élelmiszerek korában kifejezetten baljós veszély. El kellene vetni vagy módosítani kellene.

A kalóriatáblázatok helyett az élelmiszer-értékek új szabványának kellene létrejönnie. A táplálkozáskutatók ezt már évek óta tudják. A tápértékek új skáláját kell kialakítani, amely nem azon az energián alapul, amelyet egy élelmiszernek állítólag termelnie kell a szervezetben, hanem inkább azon a valódi tápanyagmennyiségen, amelyet az élelmiszer tartalmaz. És egy élelmiszer valódi tápértékét nemcsak az általa adott hő, hanem ásványianyag- és vitamintartalma alapján kell kiszámítani.

Az ásványi anyagok és vitaminok a legfontosabbak

A legtöbb ember tudja, hogy a szervezetnek körülbelül tizennyolc különböző fajta ásványi anyagra és körülbelül egy tucatnyi különböző vitaminra van szüksége a munkája megfelelő elvégzéséhez. A tudomány egyetért abban, hogy szinte lehetetlen olyan ételt enni, amely elegendőt ad a szervezetnek ezekből az ásványi anyagokból és vitaminokból, és közben ne kapna elég kalóriát az összes energiához, amire szüksége lehet. Másrészt ehetünk több ezer kalóriát tartalmazó ételt (például cukrot) anélkül, hogy egyetlen ásványi anyaghoz vagy vitaminhoz jutnánk.

Más szóval, a kalóriák csupán mellékes dolgok. A táplálkozási probléma helyes megoldása az, ha gondoskodunk arról, hogy szervezetünk minden nap megkapjon mindent, amire szüksége van a növekedéshez és az aktivitásunk során elhasználódott részek javításához. Az étel valódi tápértékét az ásványi anyagokon és vitaminokon kell alapozni, amelyeket tartalmaz – nem pedig csupán azon a feltételezett energián, amelyet a szervezetben termelhet.

Azt mondják, egy font zsír körülbelül 4000 kalória energiát ad a szervezetnek. És mégis – ennyi tárolt energia mellett egyetlen ásványi anyagot – vagy elegendő vitamint – sem tartalmaz ez a zsír. Ha kizárólag zsírt ennénk, nagyon rövid időn belül meghalnánk acidózisban (elsavasodásban). Szervezetünknek rendszeresen szüksége van bizonyos ásványi anyagokra és vitaminokra az életben maradáshoz.

Emlékeznünk kell arra, hogy e tizennyolc-egynéhány különböző ásványi anyag mindegyikének megvan a maga fontos szerepe az ember egészségében. Ha a tizennyolcból egyetlen ásványi anyag is hiányzik – vagy ha jelen van, de túl kis mennyiségben –, a jó egészség teljesen lehetetlen.

Ezen ásványi anyagok némelyikét nagy mennyiségben használja a szervezet. A kalcium például a csontok és a fogak nagy részét alkotja. Hasonlóképpen a foszfor is nagy mennyiségben használatos – az idegek és az agy főleg foszforból épülnek fel. A vasat a szervezet nagyon takarékosan használja, mégis jelen kell lennie, ha valaki jó, dús, vörös vért akar. Ha nincs jelen elég nagy mennyiségben, a vérszegénység (anémia) néven ismert betegség gyötör minket. Ha az elfogyasztott étellel nem jut elég jód a szervezetbe, a mellkas felső részén, közvetlenül a torok előtt lévő nagy mirigy (pajzsmirigy) megnagyobbodik, és a bajt golyvának nevezik. A kormány és az Amerikai Orvosi Szövetség adatai szerint ebben az országban mintegy 30 millió ember szenved jódhiányban.

Minden ásványi anyagnak és minden vitaminnak megvan a maga helye a dolgok rendjében. És egyikük sem hiányozhat. Mégis, ezen ásványi anyagok némelyike olyan apró mennyiségben található meg a szervezetben, hogy könnyen elférnének egy gombostű fején. Ennek ellenére a tudomány évekig nem értékelte az ásványi anyagok egészséggel kapcsolatos jelentőségét a szervezetben. Például ezen ásványi anyagok jelenlétét a testünkben vagy véletlennek, vagy lényegtelennek tekintették. A tudomány nem látta, hogy a fluornak lenne bármilyen különösebb funkciója. Ma már tudjuk, hogy ha nincs jelen elegendő mennyiségű fluor, a fogakban lévő kalcium, szilícium és egyéb ásványi anyagok megpuhulnak. Mégis kevés tankönyv említi egyáltalán a fluort.

Az erős fogak problémája nemzeti kérdés. És hogy az országban tapasztalható általános fogszuvasodás a szokásosan fogyasztott élelmiszerek kalcium-, foszfor-, fluor-, szilícium- vagy más ásványianyag-hiányának köszönhető-e, azt a tudomány még nem döntötte el. Mint egy társadalmi klub átlagos bizottsága, amely „jelentést tesz a haladásról” – a tudomány azt mondja, hogy a fogszuvasodás oka „még vizsgálat alatt áll”.

Mégis, a felfedezők és utazók azt mondják nekünk, hogy a kizárólag természetes ételeken élő vad törzseknél alig vagy egyáltalán nincs fogszuvasodás. A fogszuvasodást tehát valaminek a hiánya okozza a civilizált emberi szervezetben, amit az elfogyasztott ételből kellett volna megkapnia, beleértve a fluort is.

Az alultápláltság mint a fogszuvasodás oka

Nemrég a Kaliforniai Egyetem hallgatóit egy hozzáértő tudományos bizottság vizsgálta meg. Ez a bizottság arról számolt be, hogy 100 hallgatóból 95-nek rosszak voltak a fogai – azaz mintegy 5000 hallgató 95 százalékának. Emlékeznünk kell arra, hogy a Kaliforniai Egyetem hallgatói a jobb módú családokból származnak. Mivel a rossz fogak átlaga Amerikában körülbelül 97 a 100-ból – a Kaliforniai Egyetem hallgatóinak fogai mindössze 2 százalékkal voltak jobbak, mint az egész ország szörnyű átlaga.

Ugyanekkor, amikor ez a kaliforniai bejelentés megtörtént, egy igen tanulságos történet jelent meg az újságokban. Ez két utazó jelentése volt, akik éppen akkor tértek vissza a dél-amerikai Amazonas folyó felső szakaszáról. Ezek az utazók több száz őserdei törzshöz tartozó bennszülöttet vizsgáltak meg, és egyetlen lyukat sem találtak a fogaikban. Más szóval, a dél-amerikai civilizálatlan bennszülöttek „rágófelszerelése” tökéletes volt az állagmegóvást tekintve, míg a civilizált amerikaiak fogai szinte egyetemesen tökéletlenek.

A táplálkozáskutatók körében széles körben elfogadott, hogy a fogszuvasodás nagyon ritkán, ha egyáltalán valaha is, a fogon kívülről indul el. A napi kétszeri, háromszori vagy négyszeri fogmosás nem tartja meg azokat erősen, ha a szervezetéből hiányzik a megfelelő táplálék az ásványi anyagok tekintetében. A civilizált élelemből pedig nyilvánvalóan hiányoznak ezek az ásványi anyagok.

A jó fogak a jó ételből származnak

Ide vág egy másik későbbi vizsgálat is, amelyet egy neves philadelphiai tudós végzett a dél-amerikai fejvadászok körében. Két csoportot vizsgált meg ezeknél a vadaknál. Az egyik csoport 67 férfiból állt, akik soha nem kerültek kapcsolatba a külvilággal – az úgynevezett civilizációnkkal. Ezek az emberek soha nem kóstoltak civilizált ételt, és teljesen a trópusokon termő gyümölcsöktől és zöldségektől függtek. Ennek a 67 embernek – ezeknek a vadaknak – tökéletesek voltak a fogaik, ami az állapotukat és az erejüket illeti.

A fejvadászok második csoportja – szám szerint 80 – már évek óta élvezte a civilizált ételek „áldásait”. És íme a két különböző étkezési típus eredménye: Míg az első, természetes ételeken élő 67 fős csoportnak tökéletesek voltak a fogaik, a második – civilizált ételeket evő – 80 fős csoport tagjai „fogászati nyomorékokká” váltak. A civilizált ételeken élő csoport 80 tagja közül 77-nek – vagyis 3 kivételével mindenkinek – rosszak voltak a fogai.

Bár a civilizált ember rossz fogainak összehasonlítása az őserdei lakók jó fogaival rávilágít az Egyesült Államok táplálkozási hiányosságainak egyik szakaszára, a szuvas fogak valójában csak kisebb megnyilvánulásai az ország népének rossz egészségi állapotának. Az orvosi könyvekben több ezer olyan bántalom szerepel, amelynek kiváltó oka lehet egyik vagy másik ásványi anyag hiánya. Csak azért említem ezeket a vadakat, hogy mindenki számára világossá tegyem: az ország általános fogszuvasodásának okát nem lehet fogkefével vagy fogkrémmel eltüntetni. A civilizált élelmiszert újra életre kell kelteni – vissza kell adni neki a hiányzó tápanyagokat. Később bemutatom, hogyan lehet ezt elérni.

És ez sokkal mélyebbre megy, mint néhány javítás az élelmiszer-feldolgozási módszereinkben. Ha az élelmiszerből, ahogy az a földről bekerül, valójában hiányoznak a szükséges ásványi anyagok és vitaminok, semmilyen javított feldolgozás nem teszi azt a hiányos ételt jó étellé. Ezt ne felejtsük el.

Az élelmiszerből ma hiányoznak a vitaminok és ásványi anyagok

A vitaminok hiánya ugyanolyan romboló hatással van az emberi szervezetre, mint az ásványi anyagok hiánya. Természetesen a vitaminok tanulmányozása új terület. Újonnan érkeztek a tudomány mezőnyébe. Több nyilvánosságot kaptak, mint az ásványi anyagok. Mégis nagyon kevés ember érti, mit is csinálnak a vitaminok a szervezetben. Nagyon kevesen tudják, miért alapvetőek.

A vitamin nem tápanyag abban az értelemben, ahogy az ásványi anyagok azok. A vitaminok nem segítenek a sejtépítésben – nem hozzák létre a csontokat, a szöveteket és az izmokat, mint az ásványi anyagok. A vitamin hasonlít az autó motorjának szikrájához. Szikra nélkül a benzin nem gyulladhat meg, hogy erőt adjon a motornak. Vitamin nélkül pedig az elfogyasztott ételt nem tudja megfelelően hasznosítani a szervezet. Tudományos nyelven a vitamin hatása a szervezetben katalitikus. Egyszerűen fogalmazva ez egy olyan anyagot jelent, amely lehetővé teszi két másik elem összekapcsolódását, mint a hormonok.

A vitaminok ugyanolyan fontosak, mint az ásványi anyagok a táplálkozás terén, de más célt szolgálnak. Hadd ismételjem meg: nem tápanyagok. Jelenlétük csupán lehetővé teszi a szervezet számára, hogy kivegye az elfogyasztott ételből a szükséges tápanyagot – feltéve természetesen, ha az ételben benne van az a tápanyag. Sokszor a civilizált élelmiszer e tekintetben sajnálatosan hiányos. És ne feledjék: ha az elfogyasztott étel nem tartalmaz elegendő fehérjét és ásványi anyagot a szervezet igényeinek kielégítésére, a világ összes vitaminja sem ad majd jó egészséget.

A régi mondás, miszerint „a disznó az disznó”, nem vonatkozik az élelmiszerre – az „élelem” nem feltétlenül jelent „jó élelmet”. Nemcsak ez, hanem ugyanazon a földön termett ugyanazon élelmiszer jellege is változik évről évre. Ha a tápanyagot, amelyet minden egyes termés elrabol a földtől, nem pótolják, az azon a földön termett élelmiszer – bár pontosan úgy nézhet ki, mint a korábban ott termett – lehet, hogy feleannyi tápanyagot sem tartalmaz, mint az eredeti.

A növények ásványianyag- és vitamintartalma ugyanolyan mértékben változik, mint annak a földnek az ásványianyag-tartalma, amelyen nőnek. Ha sok olyan ásványi anyag van a talajban, amelyet a növények hasznosítani tudnak, a növények rengeteg ásványi anyagot fognak tartalmazni. Ha a talajban kevés a megfelelő ásványi anyag – a növények ugyan megnőnek, igen –, de hasonlóképpen hiányosak lesznek a tápérték tekintetében.

A silány növények silány embereket nevelnek

Sajnos az egész ország ilyen típusú, tápanyagban szegény élelmiszereket fogyaszt. A talajt oly gátlástalanul kirabolták, hogy a növények – bár ugyanúgy néznek ki – a tápérték tekintetében túl sokszor bizonyulnak káprázatnak és csapdának.

Amikor az első európaiak kikötöttek a nyugati félteke partjainál – mintegy 450 évvel ezelőtt –, a maitól gyökeresen eltérő kontinenst találtak. A talaj termékeny és önfenntartó volt. A föld burjánzott a dús vegetációtól.

Hatalmas erdők borították a hegyvidéki tájakat; a bőséges tavaszi eső beszivárgott a puha talajba, és ott tárolódott a forró nyári napokra. Csak a nagy nyugati síkságokon mutatkoztak a talaj gyengeségének jelei. De még abban a félsivatagos régióban is bőségesen nőtt a növényzet a patakok és folyók mentén, a síkságokat pedig vad bivalyfű borította.

Az ember azonban pusztító állat. Először a saját ideiglenes kényelmére gondol. Kevés figyelmet fordít arra, hogyan befolyásolja rövidlátása az eljövendő generációkat. Így fejszéjével letarolta a domboldalakat, gyáraival pedig beszennyezte a patakok vizét.

Röpke négy és fél évszázad alatt az ember elpusztította azt az egyensúlyt, amelyet a Természet millió és millió éveken át épített fel a talajban. A korai telepesek csak a felszíni jeleket nézték. Nem gondoltak a növénytáplálás bonyolult folyamataira, amelyek a föld mélyén, a szemük elől rejtve zajlottak. Számukra a termékenység a termést jelentette – és hittek abban, hogy a föld kimeríthetetlen képességgel bír az adásra, anélkül, hogy visszaadnák neki azokat az anyagokat, amelyektől megfosztották.

Ebben az ember hatalmasat hibázott.

A talaj termékenységének kimerülése

A föld termékenységének meghatározott forrásokból kell származnia: a földben lévő ásványi anyagokból, valamint a levegőben és a vízben lévő nitrogénből, oxigénből, hidrogénből és szénből. Ha az ásványi anyagok jelen is vannak – de nem olyan formában, amelyet a növények hasznosítani tudnak –, egyetlen növény sem maradhat fenn tartósan. Az ember kevés gondot fordított arra, hogyan bomlik le ez a levegő és víz olyan táplálékká, amelyet a növény felvehet. Kevés figyelmet szentelt ennek fontosságának. Elemzései azt mutatták, hogy a növényeknek bizonyos elemekre van szükségük az élethez, és ahogy talaja minden egyes betakarítással kevésbé termékennyé vált, vegyi ásványi anyagokat juttatott a földjébe, abban bízva, hogy magvai ezekben a mesterséges anyagokban megtalálják a szükséges tápanyagot.

Az ember csak most ébred rá a hibájára.

Természetesen az ember rendkívül magas árat fizetett a Természettel való dacolásért. Rossz egészségi állapotával fizetett – és fizet ma is –, amiért képtelen megérteni a természet azon közös folyamatait, amelyekbe oly könyörtelenül beavatkozott.

A civilizált ember megvetéssel tekint a sáros kunyhójában élő vademberre – a higiénia hiányára, és arra, hogy nem látja a rádió, a hűtőszekrény vagy a tűzhely előnyeit.

A civilizált ember hiszi, hogy gőzfűtéses lakása, a folyóvíz és a légkondicionált szobák egészségügyi szempontból sokkal felsőbbrendűbbek, mint az őslakosok durva, rovarokkal teli kunyhói. Mégis, a civilizált embernek több tízezer olyan betegsége és bántalma van, amelyek könyveket töltenének meg. Ezzel szemben a vadember – minden nyomorúsága ellenére – valószínűleg a két kezén meg tudná számolni a betegségeit. Nemcsak ez, de a vadember mentes az olyan félelmetes betegségektől, mint a rák, a cukorbetegség és egy sereg más hétköznapi veszély, amelyeket a civilizált egészségügyi hatóságok képtelenek megfékezni.

Az egészséges bennszülöttek sokáig és elégedetten élnek

Saját országunkban is találhatunk olyan élő példákat a jó egészségre, amelyek miatt a civilizált embernek szégyenkeznie kellene vétkei miatt. Florida „láz sújtotta” vidékén, az Everglades mocsaraiban – a nádasokkal benőtt patakok és holtágak szubtrópusi pusztaságában – él egy indián törzs, a szeminolok. Ezek az indiánok állhatatosan megtagadták a fehér ember életmódjának átvételét.

Ma is, primitív állapotukban, egészségesek és robusztusak maradnak. A babák minden felhajtás nélkül születnek meg. Nincs ott ápolónő vagy szemüveges orvos, hogy bölcs tanácsokat adjon az anyának. Ő általában egyedül, magányban hozza világra gyermekét, bármiféle segítség nélkül. Étrendje természetes: a szülőföld talajából származik, amelyet nem szennyeztek mesterséges műtrágyákkal.

A szeminol anyának nincs hűtőszekrénye, nincs melegvizes tömlője, nincs vérátömlesztése.

A tudósok kelletlenül bár, de elismerik – más indiánok sorsából ítélve –, hogy ha a szeminolok civilizálttá váltak volna, és átvették volna az úgynevezett civilizált újításokat, nem maradtak volna életben. Egyetlen védelmük az volt és marad, hogy nem kedvelik a fehér embert, és nem hajlandók utánozni őt vagy átvenni az életmódját. Pedig az Everglades tele van mindenféle rovarral, kártevővel és veszélyes kígyóval. Az egyszerű bennszülöttek azonban képesek megvédeni magukat a természetes ellenségektől.

Még a csörgőkígyó marása is – amely az Everglades átka – kevés hatással van ezekre a vadakra. Az indiánok olyan gyógynövényekkel rendelkeznek, amelyekkel a legsikeresebb módon semlegesítik a hüllőmérget. Ezek a gyógynövények a Természet orvosságai. Nem laboratóriumok termékei, és nincs szükségük tudományos kutatási igazolásra ahhoz, hogy „népszerűek” legyenek.

A szeminolok mint nép boldogok a szabadságukban. Életük nem ismeri a korlátozást, sem a társadalmi, sem a betegségek okozta fizikai gátakat. Ezeknek a vadaknak nincs szükségük gyógyszerekre az alváshoz, sem hashajtókra, hogy megtisztítsák eldugult testüket az egészségtelen ételek okozta mérgektől.

Ezzel a látszólagos immunitással szemben a civilizált ember bizonyosan nem volt szerencsés.

A korai ember erőteljes felépítésű volt

A korai korszakokban a civilizált ember jól táplált és jó testfelépítésű volt. Kultúrájának és tudásának előrehaladtával azonban az egészsége megromlott és visszafejlődött. Fizikailag hanyatlásnak indult. Rossz állapotának nagy része a táplálékát adó talaj kizsigerelésének köszönhető. Gátlástalanul felborította a Természet egyensúlyát – azt az egyensúlyt, amelyet az évezredek alatt lassan épített fel. Földjei kimerültek, ételeiből hiányzik a tápanyag, a férgek és kártevők pedig megfékezhetetlenné válnak. Megpróbálta technikai eszközökkel pótolni a Természet elleni vétkeit: hőt, jeget, tartósítószereket és konzerválást használ, hogy megvédje ételeit a romlástól. Az intelligens elme minden leleményességét beveti, hogy jobb és egészségesebb ételt kapjon, de nem néz szembe őszintén a helyzettel. A tüneteket próbálja enyhíteni anélkül, hogy megkísérelné orvosolni a valódi okot, amely az élelmiszer-problémáinak gyökere. A mai égető kérdés pedig ez: Sikerrel jár-e az ember erőfeszítéseiben? Az őszinte válasz – az egyetlen válasz – erre: „Az ember siralmas kudarcot vall!”

A csökkenő talaj-tápanyagok rejtett éhséget okoznak

Az emberiség már most is „éhező étrenden” él. A hiánybetegségek – amelyeket a szükséges ásványi anyagok és vitaminok hiánya okoz – elismerten növekednek. A jövő minden, csak nem megnyugtató.

A világ számos részén, és különösen az Egyesült Államokban, sok olyan hely van, ahol a talajt annyira tönkretette az ember, hogy az ott termelt élelmiszer kifejezetten veszélyes az egészségre. Nemcsak ez, de az Egyesült Államok minden részén határozott étrendi hiány mutatkozik két olyan fő ásványi anyagból, amelyre a szervezetnek szüksége van: a kalciumból és a foszforból. A kalcium alkotja csontjaink és fogaink nagy részét, a foszfor pedig az agyunkat és idegeinket táplálja.

Ez a kalcium- és foszforhiány kétszeresen is különös annak fényében, hogy a legtöbb kereskedelmi műtrágya gazdag ezekben az anyagokban. Mégis, azok a talajok, ahol ezeket a hagyományos műtrágyákat a legbőségesebben használják, valójában olyan élelmiszereket teremnek, amelyekből éppen ezek az ásványi anyagok hiányoznak.

Az ilyen hiányosságok például nyilvánvalóvá válnak Új-Anglia északi részén, ahol még a bőséges D-vitamin jelenléte sem tudja megakadályozni az angolkór terjedését. Floridában más ásványi anyagok hiányoznak, különösen a réz, a cink és a mangán. Az ország egyes részein hiány mutatkozik mészből, vasból, kénből, magnéziumból, foszforból, bórból, jódból és káliumból is.

Mégis, sok ilyen érintett területen bőségesen használtak hagyományos műtrágyákat, amelyek főként nitrogénből, foszforból és káliumból állnak.

Amikor Liebig tudós tökéletesített egy módszert a műtrágyaként használt ásványi anyagok koncentrált vegyi vegyületének előállítására, sok helyen messiásként ünnepelték. Azonban a könnyű talajú gazdaságokban az ilyen vegyi műtrágyák folyamatos használata az évek során gyakran csökkenti, nem pedig növeli a termelékenységet.

Bár ezek a műtrágyák adnak a talajnak bizonyos elemeket, amelyeket a növények hasznosíthatnak, sokukból hiányoznak a ritkább ásványi anyagok és más elemek, amelyekre a növényeknek a megfelelő növekedéshez szükségük lenne. Ezenkívül a hagyományos műtrágyák, ha szerves anyagban szegény földre juttatják őket, átszivárognak a talajon, és nagy részük már nem érhető el abban a formában, ahogy kijuttatták, egy részüket pedig az eső mossa el – így teljes veszteséggé válnak.

Mégis kész tény, hogy ha a talajt a betakarítással kirabolják, azt, amit elvettek, valamilyen módon vissza kell szolgáltatni.

Florida egyik részén megfigyeltem egy jól fekvő farmot, amely kimerült. Több ezer dollárnyi vegyi műtrágya sem tudta megmenteni a termelékenységét. Ezzel szemben közvetlenül ezen letarolt holdak mellett természetes dzsungelek burjánzanak dús vegetációval. Ezek a dzsungelek nem kaptak vegyi műtrágyát, nem kaptak emberi segítséget – és hozzátehetem –, nem érte őket emberi beavatkozás sem. A Természet mindent biztosított, amire ennek a gyönyörű növényzetnek szüksége volt. Volt-e valaha ennél megdöbbentőbb ellentét?

Nemcsak a talajunkból hiányoznak a növények megfelelő növekedéséhez szükséges elemek, hanem a gazdák egyhangúlag jelentik, hogy több rovarirtó szert kénytelenek használni, mint a múltban. Úgy tűnik, a bogarak és férgek a civilizációval együtt fejlődnek. Immunissá válnak azokra az egyszerű rovarirtókra, amelyek a múltban jól működtek. Minden egyes következő rovarnemzedék erősebbnek tűnik az előzőnél.

A rovarirtó szerek gyártóinak növelniük kell termékeik erősségét, hogy hatékonyak maradjanak. Mivel ezen mérgek egy része a betakarítás után is a terményen marad, automatikusan új veszély jelent meg az emberi egészségre. Ez az egészségügyi veszély nem csupán feltételezés: számos eset van, amikor emberek ténylegesen megmérgeződtek olyan gyümölcsök és zöldségek fogyasztásától, amelyekről nem távolították el a rovarirtókat. Szerencsére a szabályozások ma már gyakorlatilag felszámolták ezt a veszélyt.

A jól táplált növények természetes védelemmel bírnak

Az egészséges növénynek természetes védelmi mechanizmusai vannak, amelyek jó állapotban tartják. Ezek a védelmi eszközök sokféle formában jelennek meg, a növény igényeitől függően.

Az egészséges burgonya héjában van egy szolanin nevű kémiai elem. Ez méreg a rovarok számára, amelyek táplálkozni próbálnának belőle. Emellett a bőséges káliumellátás keménnyé teszi a héjat, ami élvezhetetlen a bogarak számára.

Az egészséges almának viasz van a héján, amely távol tartja a baktériumokat és a gombákat (mikrobákat). Az éretlen almában nagy mennyiségű almasav található, ami kiváló védelem – még a gyerekek ellen is. Ezek a savak cukrokká alakulnak, amint az alma beérik.

Hasonló védelem található az egészséges narancsban, grapefruitban és citromban is. Itt a héjban lévő olaj, a gyümölcsben lévő citromsav, valamint a vitaminok és ásványi anyagok formájában jelentkezik a védekezés.

Számos gyümölcsben a kiegyensúlyozott ásványianyag-ellátás szintén védelmet nyújt a baktériumok és gombák ellen.

Más szóval, az a növény, amely bőségesen el van látva a megfelelő tápanyagokkal, képes magát természetes rovarirtó szerekkel – cukrokkal, mézgákkal, viaszokkal, gyantákkal, valamint különféle savas vagy lúgos vegyületekkel – felvértezni. Természetesen, ha egy növény nem kapja meg a talajból ezeket az alapvető elemeket, nem tud védekezni a kártevők pusztítása ellen.

Egy egészséges, jól táplált növényt kevésbé fognak károsítani a férgek, bogarak, rovarok és egyéb kártevők, mint egy alultápláltat.

Ahogy a rovarok és férgek egyre szívósabbá válnak, úgy mennek keresztül változáson a táplálékunkat adó növények is. A talaj, amelyen nőnek, annyira általánosan hiányos sok olyan dologban, amelyet a növények a múltban a megfelelő táplálkozáshoz használtak, hogy nem meglepő, hogy ezek a növények hozzászoktak a szűkös fejadagokhoz. Látják, a Természet nem adja fel könnyen. A Természet makacsul küzd, hogy létrehozza vegetációját. De a Természet nem hagyhatja figyelmen kívül a tényeket. Ha a növények nem találnak elég vizet egy helyen – megváltoztatja a növények formáját, és kaktuszokat hoz létre. Ha a talaj túl nedves – hatalmas, szellőzőnyílásokkal ellátott elágazó gyökereket készít, hogy megtartsa a nehéz lombkoronát a puha talajban – és így kapjuk meg a mocsárciprust. Ezek a szellőzők az úgynevezett „légzőgyökerekben” találhatók. És amikor azt tapasztalta, hogy a civilizált világ gazdaságaiból hiányzik a tápanyag, aminek ott kellene lennie, a Természet nem habozott megváltoztatni a növények szerkezetét, hogy alkalmazkodjon ehhez a sanyarú léthez.

A Természet fokozatosan leegyszerűsített növényeket hozott létre lecsupaszított földjeink számára. Ezeknek a növényeknek egyre kevesebbre van szükségük bizonyos ásványi anyagokból. Kívülről ugyanúgy néznek ki, de a Természet gyakran más ásványi anyagokkal helyettesíti azokat, amelyeket a múltban oly hatékonyan használt.

A növények megjelenése csalóka

Az ásványi anyagok hiánya miatt létrejött növények megközelítőleg ugyanúgy nézhetnek ki, mint a régiek. De tartalmazhatnak olyan ásványi anyagokat, amelyek valójában károsak – ahelyett, hogy egészségesek lennének – az emberi szervezet számára. Ez olyasmi, amire a tudósok ritkán gondolnak. Pedig ez egy olyan állapot, amely már itt van velünk.

Az éhező növények néha más elemekkel, olykor mérgekkel (például szelénnel) helyettesítenek

Például, ha a Természet úgy találja, hogy a mész vagy a kálium hiányzik a talajból – vagy olyan formában van jelen, amelyet nem tud hasznosítani –, a növény táplálékaként magnéziummal és szódával helyettesíthet ezen anyagok helyett. Vagy a kén helyett szelént – egy olyan elemet, amely számos káros állapotot idézhet elő az emberi szervezetben. A szeléntartalmú ételeket fogyasztó személyeknél vakság, hajhullás és súlyos idegrendszeri zavarok léphetnek fel. Számos esetet jelentettek a Dakotáktól, ahol vakság, hajhullás és halál is előfordult, ami elértéktelenítette a földeket.

A talajkimerülés mára széles körben elterjedt

A Természetnek ez a változtatási folyamata nem korlátozódik egyetlen területre. Az utóbbi időben az ország számos részén felfedezték. Egy bizonyos változás nagy nyilvánosságot kapott: ez a mezei zsurló nevű közismert gyomnövénnyel kapcsolatos. Ennek a gyomnak a szerkezete fokozatosan úgy módosult, hogy a tudósok felfedezték: az egyik ásványi anyag, amelyet a Természet a növénybe fecskendezett, a közönséges arany. Igen, a zsurló „aranygyűjtővé” vált, és ahol van arany a talajban – de hiányoznak más alapvető ásványi anyagok –, a közönséges zsurló bányásszá válik.

Reméljük, hogy ez nem terjed át a kerti növényekre. Az arany jól mutat a pénztárcában, de belsőleg fogyasztva – például egy sárgarépában – a közönséges arany aligha segíti a szervezet táplálását, és vélhetően ártalmas is lehet.

Természetesen nem minden ásványianyag-helyettesítés káros, amit a Természet végez. De sok közülük az.

A betegségek visszavezethetők a talajhibákra

A tudósok azt is felfedezték, hogy amikor a talajból hiányzik egy bizonyos ásványi anyag – és nincs más, amivel helyettesíthetnék –, a növények úgy fejlődnek ki, hogy csak töredékét tartalmazzák annak az ásványi anyagnak, amelyet bőségesen kellene adniuk. A kalcium gyakran hiányzik sok modern kerti növényünkből. És amikor az ételünkből hiányzik a kalcium, különféle légzőszervi betegségekben szenvedhetünk, mint például tüdőgyulladás, hörghurut vagy arcüreggyulladás. Amikor kalciumot adnak az állati takarmányhoz, az meghosszabbítja az életüket.

Mi, a magunk részéről, hajlamosak vagyunk a kórokozókat hibáztatni ezekért az állapotokért. Az igazság az, hogy a kórokozó valószínűleg ártalmatlanná válna, ha lenne elég kalcium a szervezetünkben.

Sokan nem értik, hogyan veti meg a lábát egy betegségkórokozó az emberi testben. Például a tuberkulózis baktériuma savat használ, hogy elpusztítson egy kis pontot a szervezetben, hogy megfelelő helyet kapjon az induláshoz, mivel elpusztult szövetekkel táplálkozik.

Amikor bőséges kalcium van abban a szövetben, ahol a kórokozó megtelepszik – amikor az emberi test jól el van látva ezzel az alapvető ásványi anyaggal nemcsak a csontokban és a fogakban, hanem a vérben és minden sejtben –, ez a kalcium (mivel mészről van szó) semlegesíti a kórokozó által használt savat. Ezáltal a kolónia, amelyet a kórokozó indítana, még a valódi kezdete előtt megáll. A kórokozó savának és a kalciumnak ezt a semlegesített kombinációját kalcium-formiátnak nevezik. Kétségtelen, hogy a szervezetben lévő extra kalcium segít a tuberkulózis elleni küzdelemben és annak legyőzésében.

Az emberi lények lúgos természetűek. Élő szervezetük valamivel lúgosabb, mint a semleges állapot. Ezért táplálékuknak folyamatosan bőséges lúgos anyagot – ásványi anyagokat és vitaminokat – kell szolgáltatnia, hogy a véráram képes legyen ellátni a Természet által ráosztott feladatot. Ha a véráram akár csak kismértékben savassá válna, az emberi test meghalna. Valójában, amikor egy ember meghal, a teste savas és negatív lesz.

Mégis, az emberi test minden tevékenysége során savak képződnek. Tehát a szervezetben mindig jelen kell lennie egy tartalék lúgkészletnek, hogy semlegesítse ezeket a folyamatosan képződő savakat.

A hőenergia savvá alakul

Amikor mozgatja a karját, a karizmok sejtjeiben lévő energiacukor egy része savvá alakul. A vér azonnal semlegesíti ezt a savat. Ha a megterhelés következtében a savgyarapodás gyorsabb, mint ahogy a vér semlegesíteni tudja, az emberi test elfárad. A kimerültség nem más, mint a sav vagy a salakanyag feleslege az izmokban vagy a rendszerben. Ahogy az ásványianyag-tartalékok elfogynak, a vér elkezdi kifosztani a test szöveteit, hogy fenntartsa alapvető egyensúlyát, ezen szövetek rovására.

Amikor a vér egyensúlya megfelelő – amikor megkap az ételünkből mindent, amire a testben végzett munkájához szüksége van –, akkor mi is kicsattanó egészségnek örvendünk. Van egy régi mondás, miszerint annyira vagy jól, amennyire a véred jól van.

Ennek a kiegyensúlyozott állapotnak az eléréséhez a szervezetnek az ételben meg kell kapnia mindent, amire a test elhasználódott részeinek javításához szüksége van. Ez a táplálék pedig a belélegzett levegőből, a megivott vízből és az elfogyasztott ételből származik. Így a talaj, amely képes a megfelelő élelmiszer megtermelésére, alapvető fontosságú az egészségünk szempontjából.

Megállapították, hogy a talaj, amelyen élelmiszereink nagy részét termelik, annyira kimerült ásványi anyagokban, hogy az ott termett élelem nem biztosítja a szervezet számára a szükséges tápanyagot. Ezért eljutottunk oda, hogy a halálozás csökkentése érdekében szükségessé vált extra ásványi anyagok és vitaminok hozzáadása a tényleges táplálékunkhoz.

A megerősített állati takarmányok javították az egészséget

Gondosan elvégzett etetési tesztek során a kiegyensúlyozott ásványi anyagokkal ellátott csibéknél 75%-kal alacsonyabb volt a pusztulási arány.

Egy másik, értékes ezüstrókákkal végzett tesztben a kiegyensúlyozott ásványi anyagokkal etetett állatok nem voltak olyan idegesek, nem ették meg utódaikat, a szőrük finomabb textúrájú és színű volt, a prémek pedig magasabb áron keltek el.

Néhány Bang-kóros, tőgy-gyulladásos Guernsey-marha gyorsan felépült, amikor ásványi anyagokat adtak a takarmányukhoz, a tejelő teheneknél pedig javult a tej minősége és színe.

Az „utazási betegségben” szenvedő sertések hamar felgyógyultak az ásványi anyagok hatására, és pusztulási arányuk jelentősen csökkent.

Az emberi lények, ha ugyanezeket az ásványi anyagokat kapják finomított formában, kiemelkedő előnyökhöz jutottak belőlük. Amióta ez íródott, tudósok betegségek gyógyításáról számoltak be.

Számos egyéb eset is idézhető lenne hosszú időre visszamenőleg. Ez arra enged következtetni, hogy ami a csibékkel, rókákkal, tehenekkel, sertésekkel és emberekkel történt, az nem más, mint a helyes táplálás természetes következménye. Csak adjuk meg a Természetnek, amire szüksége van – adjuk meg neki a munkájához szükséges megfelelő anyagot –, és a betegségek, bántalmak jelentősen csökkenni fognak. A tudomány ma már megerősíti ezt a minőséget. (Lásd később).

Az elmúlt tizenöt évben ezerféleképpen bebizonyosodott, hogy az emberek és az állatok nem kapják meg a szervezetük egészségéhez szükséges ásványi anyagokat. Szintén bebizonyosodott, hogy az ásványi anyagok hozzáadása az élelemhez – feltéve, hogy azok „élő”, szerves ásványi anyagok – gyakran megoldja a rossz egészségi állapot kérdéseit. Ám az ásványi anyagok hozzáadása az étrendhez csupán pótcselekvés jellegű orvosság. Ez egy ideiglenes intézkedés anélkül, hogy bármilyen módon orvosolná az ásványianyag-hiány okát.

A Természet építi a talajt – a talaj mára újra életre kelthető

A helyzetet egy egészen más szögből kell megközelíteni. A talaj újra életre keltésén (revitalizálásán) keresztül, a Természet módszereivel való szorosabb együttműködés révén kell cselekednünk.

Megőrzésre (konzervációra) van szükség, de nem a ma általánosan értelmezett értelemben. Ez több, mint puszta vetésforgó – hogy egyik évben ezt, a másikban azt vetjük ugyanabba a parcellába. A vetésforgó valamennyit segít, de mivel minden egymást követő termés kivesz a talaj gazdagságából, a jelenlegi kezelés mellett minden egymást követő termés kifosztja a földet.

Hogyan oldották meg a talajproblémákat?

Itt az ideje egy „új alapnak” (new deal) a mezőgazdaság számára. Itt az ideje figyelmet fordítani arra, hogy a talaj miért is termel. Amíg ez meg nem történik, a lassú éhezés továbbra is elhatalmasodik ezen a nemzeten – és a világ minden nemzetén. Itt az ideje, hogy a gazdák ne „vakrepülésben” vessenek. Itt az ideje, hogy előre tudják, pontosan mit fog teremni az adott talajuk. Ismerniük kell a földjük reakcióihoz leginkább alkalmazkodó növényeket. Egyes növények lúgos talajban fejlődnek jól, sok a semlegesben, mások pedig a savasban. Egy kedvezőtlen reakciójú környezetben növő növény nem fog virulni, ezért a termelőnek a reakciónak és a talaj típusának megfelelő növényt kell ültetnie a jó eredmények érdekében.

E célból tökéletesítettem egy egyszerű talajvizsgálót. Használatával a talaj körülbelül egy perc alatt elemezhető. Egy egyszerű táblázat jelzi az adott talajhoz alkalmas növényfajtákat. Arra is használható, hogy megmutassa, milyen változtatásokat kell eszközölni a talajban, hogy alkalmassá tegyük bármely kívánt terményhez. Erre a célra terveztem egy kinetikus elemző gépet, amely felbecsülhetetlen értékűvé vált a talaj nyomelemeinek kimutatásában, mielőtt spektroszkóphoz jutottam volna.

Tehát az ország élelmiszer-javításának első lépése az, hogy kiiktassuk a találgatást a vetésből.

A következő lépés az, hogy visszajuttassuk a talajba azokat a dolgokat, amiket a növények már kivettek belőle. Ez a visszatérés a valódi termékenységhez a megfelelő növényi táplálék használatának kérdése.

Még 1900-ban a kiváló Crooks professzor határozottan kijelentette, hogy a talaj folyamatos kizsigerelése a nitrogén abszolút hiányát fogja eredményezni. Akkoriban a szerves nitrogénvegyületeknek csak egyetlen forrása volt: a Dél-Amerika chilei partjai mentén fekvő szigetek. Ez a forrás pedig gyorsan kimerült.

Tízezer éven át számtalan tengeri madár ürüléke tárolta ezt a szerves nitrogénben gazdag trágyát ezeken a száraz, kietlen sziklákon. Ám a világ több tízezer éhes farmjának hatalmas igénye miatt ez a madár-nitrát forrás gyorsan fogyott. Amikor elfogy – ami ötven éven belül bekövetkezett volna –, Crooks professzor nem látott mást a civilizáció számára, mint a lassú éhezést a szervezet számára szükséges elemeket tartalmazó élelem hiánya miatt.

Olcsó nitrogén már nyerhető baktériumokból az „Organo”-ban

De Crooks professzor feleslegesen volt pesszimista. A találmányok és az olcsó vízi energia kereskedelmileg is lehetővé tette a nitrogén mechanikus megkötését a levegőből. Így a nitrogénhiány elkerülhetővé vált. Az Egyesült Államok kormányának Tennessee-völgyben tett hatalmas beruházása részben Crooks professzor figyelmeztetéseinek eredménye. Hamarosan az amerikai gazdák – csakúgy, mint a robbanóanyag-gyártók – kimeríthetetlen nitrogénforrással rendelkeznek majd. A gazda különféle vegyületek formájában, műtrágyaként kapja meg ezt, és így független lesz a chilei madártrágyától.

Az ember mechanikusan és elektromosan próbálja megtenni azt, amit a Természet készségesen megtenne természetes úton. Ez a föld tízmillió éven át diadalmasan létezett, mielőtt egyetlen font madárürüléket hoztak volna Chiléből, vagy egyetlen köbméter levegőt préseltek volna a nitrátgyár kompresszoraiba. És a Természet nem hagyott el minket. Mindig kész kivonni a nitrogént a levegőből, és odaadni a növények gyökereinek, olyan bőségesen, mint valaha. Csak annyit kér, hogy ne avatkozzunk bele a kényes egyensúlyaiba úgy, ahogy azt a múltban tettük.

Itt az ideje rámutatni, hogy a jó föld valójában élő föld. A föld, amely finom, egészséges, tápláló növényeket terem, éppen olyan élő, mint maguk a növények. Az élő föld tele van mikrobákkal, szerves anyagokkal és ásványi anyagokkal. A növény gyökerei körüli talajnak hemzsegnie kell a mikroszkopikus élettől. Ha ezen organizmusok száma csökken – ha a nem megfelelő műtrágya használata vagy a rossz földkezelés megakadályozza szaporodásukat –, a felnövekvő növények nem lesznek életerősek, és élelmiszer-értékük csökkenni fog.

Természetesen 1900-ban, amikor Crooks professzor megtette komor jóslatát a nitrát-trágya-hiányról, kevesen tudták, hogy léteznek a talajban olyan baktériumok, amelyek képesek kivonni a nitrogént a levegőből. Egyesek azt hitték, hogy a növények közvetlenül a levegőből veszik fel a nitrogént, de ez nem így van. Ezt csak bizonyos baktériumcsoportok hajtják végre.

A pillangósok baktériumai gyűjtik a nitrogént

1905-ben tiszta baktériumtenyészeteket hoztam létre, amelyek különleges képességgel bírtak: kivonták a nitrogént a levegőből, és a növekvő pillangós növények gyökerein lévő gümőkben tárolták azt. Ezeket a nitrogéngyűjtő baktériumokat az egész Egyesült Államokban elterjesztettem. Akkoriban több prominens szaktekintély kételkedett az ilyen baktériumok hasznosságában. Az enyém előtt két korábbi kísérlet is kudarcba fulladt. Szavam bizony kiáltó szó volt a pusztában. A gazdák keveset tudtak – és még kevésbé törődtek – a talajukban lévő úgynevezett hasznos mikrobákkal vagy baktériumokkal. Csak azokat a mikrobákat ismerték, amiket ki akartak irtani – a kártevő baktériumokat, amik elpusztították a termést. Hogy egy csíra vagy baktérium hasznos legyen a növénynek... nos, az az átlagos gazda számára képtelenségnek, puszta humbugnak tűnt.

Annak ellenére, hogy a földművelők körében szinte általános volt ez a hitetlenkedés, sikerült bevezetnem ezeket a tiszta baktériumkultúrákat az ország különböző részein. Sikerük kiemelkedő volt. Olyan mértékben javították a termést ott, ahol használták őket, hogy az ismételt rendelések révén az üzlet hamarosan parttól partig elterjedt.

Néhány éven belül, az ilyen baktériumkultúrák iránti növekvő igény miatt, gyakorlatilag minden vetőmagkereskedő ajánlotta őket. Ezek a baktériumkultúrák a föld gazdagításának és trágyázásának egyik legjövedelmezőbb eszközévé váltak, amit a gazdák valaha használtak.

Ez sok évvel ezelőtt volt. Ma már egyetlen józan gazda sem mulasztaná el beoltani vetőmagját ilyen nitrogéngyűjtő baktériumokkal. A gazda rájött, hogy e baktériumok hozzáadása a vetőmaghoz sokszor a különbséget jelentette a termés sikere és kudarca között.

Természetesen a magok baktériumos oltásának is át kellett mennie a tűzpróbán. Sok neves mezőgazdasági szaktekintély elítélte a használatát. Csak akkor nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni az oltás lehetőségeit, amikor az eredmények már önmagukért beszéltek. Akkor ugyanazok a hatóságok, akik korábban hevesen támadták a gyakorlatot, elismerték, hogy a magoltás valóban hatékony. Ám még azután is, hogy véglegesen bebizonyosodott: a tiszta nitrogéngyűjtő baktériumkultúrák használata a legmegfelelőbb módszer a baktériumok célba juttatására, több hatóság megpróbálta ezt egyszerű, ilyen baktériumokkal átitatott talajjal helyettesíteni. Ez a helyettesítés nem vált be. Bár az ilyen talaj tartalmazott nitrogéngyűjtő baktériumokat, gyakran sok káros baktériumot is magában foglalt, amelyek nagy kárt tettek a magokban és a növények későbbi növekedésében. Így a próbálkozások és csalódások után ezt a módszert elvetették a magok tiszta kultúrával történő oltása javára.

Ahhoz, hogy a nitrogén a levegőből a talajba jusson – a növények gyökereihez, ahol hasznosítható –, ezeknek az apró, természetes gyárak milliárdjainak kell dolgozniuk minden egyes hold földben. Ezek a gyárak baktériumok formájában léteznek – kis élőlények, amelyeknek a saját hatókörükben éppúgy van életük, mint az embernek a sajátjában. Ezek a baktériumok csak megfelelő körülmények között maradhatnak fenn. E körülmények nélkül elpusztulnak.

Ezen apró organizmusok némelyike megköti vagy összegyűjti a levegő gázhalmazállapotú nitrogénjét, és táplálja vele a növény gyökereit. Ez az egyetlen céljuk abban a rendben, amit a Természet kitalált.

Az ember nem vette észre, hogy az a terület, amit termékenynek nevezett, egyszerűen egy olyan terület volt, ahol ezek a hasznos kis élőlények – a baktériumok – virulni és gyarapodni tudtak.

Ha egy adag gazdag vályogtalajt mikroszkóp alá tennénk, mozgó apró lények milliárdjait láthatnánk. A bomló növényi anyagot, amely a jó vályogot alkotja, egy élesztőhöz lehetne hasonlítani, ami nem más, mint apró élő organizmusok milliárdjaiból álló kocka.

Néhány évvel ezelőtt meghívtak Miami-ba (Florida), hogy beszéljek az állam vezető citrustermesztőinek gyűlésén. Hónapokon át utaztam Florida különböző megyéiben. Láttam a sok sorvadó és pusztuló citrusfát. Láttam több ezer holdnyi grapefruit-ültetvényt, amely a puszta létéért küzdött. Láttam rengeteg narancsot, amely éretlenül hullott le a földre. Mindez azért történt, mert a föld, amelyen nőttek, nem tudta biztosítani a számukra szükséges tápanyagot.

Egy trópusi pillangós segít majd minden forró talajon

Florida nagy része fehér homokból áll, amelyen egy vékony vályogréteg van, ami hamar kimerül.

Azon a bizonyos napon, amikor Dél-Floridán keresztül autóztam a Miami-i gyűlésre, óriási felfedezést tettem. Egy zöld növényzetfolt mellett elhaladva megállítottam az autót, és visszagyalogoltam az úton egy darabon. Ha egy angyalt láttam volna azon az elhagyatott helyen, akkor sem lepődtem volna meg jobban.

Útitársaim nem értették hirtelen támadt érdeklődésemet. Sietni akartak, mert már késtünk az ebédről. De ahogy lassan visszasétáltam az autóhoz – a kezemben egy kis csomó zöld lóherével –, a miami citrustermesztőkkel való találkozás sokkal fontosabb jelentőséget nyert.

Társaim mosolyogtak a lelkesedésemen e lóhere miatt. Néhány évvel korábban hozták Floridába számos más maggal együtt. Az, hogy túlélte és virult – számukra nem jelentett semmit. Számomra viszont rendkívül fontos volt. Úgy éreztem magam, mint egy modern Ponce de Leon, aki sokkal érdekesebb felfedezést tett, mint az örök ifjúság forrása. Ugyanis ennek a finomlevelű herének a gyökerein nitrogénbaktériumokkal teli kis gümők csüngtek – a légköri nitrogénvegyületek valóságos tárháza. Igen, ez az életerős here biztosította ennek a nagyszerű államnak a jövőbeli termékenységét – és kiváló takarmánynövény is egyben. Finom szárai és sok levele ideális zöldtrágyává tették a föld számára.

Nem csoda, hogy aznap délután, amikor a Florida Citrus Exchange tagjaihoz beszéltem Miamiban, az előre megírt beszédem letért az eredeti útról, és ennek a csodálatos herének a nagy értékére terelődött. Itt volt a forrása a Természet azon milliárdnyi kis nitrogéngyárának, amelyek a határtalan termékenység titkát őrizték. Ez volt az a növény, amit a floridai mezőgazdászok generációk óta kerestek: egy olyan here, amely kibírja a floridai hőséget.

A rögtönzött beszédem a here jövőbeli lehetőségeiről nem talált süket fülekre. A narancs- és grapefruit-termesztők akkor még nem fogták fel, hogy abban a kis csomó herében, amit mutattam nekik, valószínűleg ott rejlik sok nehézségük megoldása, de az érdeklődésüket felkeltettem. Az ilyen újításokhoz idő kell.

Ma azonban már látjuk, hogy ezen here előnyeit teljes mértékben elismerik. Nincs olyan mezőgazdasági szaklap Floridában és más déli vidékeken, amelyben ne hívná fel tucatnyi hirdetés a figyelmet az Alyce-here (Alyce clover) csodálatos talajjavító képességeire. Ez a növény – egy pillangós – csak egy a Természet módszerei közül a nitrogén levegőből való kivonására. Egy a Természet azon módszerei közül, amelyek sokkal hatékonyabbak, sokkal teljesebbek és sokkal olcsóbbak, mint bármelyik ember által feltalált mechanikus berendezés.

A jó talajnak sokféle hasznos baktériummal, a baktériumok életben tartásához megfelelő szerves anyaggal és különféle ásványi anyagokkal kell rendelkeznie, amelyeken ezek a baktériumok dolgozni tudnak.

A szerves komposzt változó minősége

Régóta tudjuk, hogy a közönséges istállótrágya segít a talajt gazdaggá tenni. Az istállótrágya sokkal nagyobb termőerőt ad a talajnak, mint az úgynevezett elismert ásványi műtrágyák, amelyek csak nitrogént, foszfort és káliumot tartalmaznak.

Ennek oka könnyen megérthető. Ahogy az istállótrágya bomlik, sokféle savat szabadít fel, amelyek feloldják a talaj ásványi anyagait. Továbbá a bomló istállótrágya kiváló táplálékot nyújt sokféle baktériumnak. Ezek a baktériumok viszont enzimeket és savakat termelnek, amelyek tovább segítik, hogy a talajban lévő ásványi anyagok a növények számára hozzáférhető táplálékká váljanak.

Ezek a trágyasavak és enzimek együttesen alakítják át az ásványi anyagokat – a nitrogént, foszfort és káliumot – olyan anyagokká, amelyeket a növények táplálékként hasznosíthatnak.

Ezért van szükség szerves – vagy „élő” – trágyára, hogy ezeket az ásványi anyagokat a növények számára elérhetővé tegyük. Ha a föld nem tudja kinevelni ezeket a baktériumokat, semmilyen mennyiségű vegyi műtrágya nem fogja tartósan jövedelmező termésre bírni a földet. Mondhatnánk, hogy egy darab föld termékenysége szoros arányban áll azzal a baktériummennyiséggel, amely azon a földön megterem. A vegyi műtrágyát élő szerves trágyának kell kísérnie, ha a talajt valóban produktívvá akarjuk tenni.

Talajtípusok és mikrobák

A talajoknak három változata van:

Első: azok a talajok, amelyek egyértelműen lúgos oldalon állnak, és bizonyos meghatározott, lúgos ásványi anyagokat tartalmazó növényeket teremnek.

Második: a semleges talajok – sem nem lúgosak, sem nem savasak –, amelyek a növények hatalmas választékát tartják el.

Harmadik: a savas talajok, amelyek csak korlátozott számú savas növényi növekedéshez alkalmazkodnak.

Vannak baktériumok – a Természet kis munkásai –, amelyek kényelmesen élnek mind a három különböző talajtípusban. A gazda kötelessége gondoskodni arról, hogy továbbra is jól fejlődjenek. Amíg a termelő életben és bőségben tartja a talajában a baktériumokat, terményei nagy hasznot fognak hozni egészségben és pénzben egyaránt.

Ha a talaj továbbra is csak vegyi műtrágyákat kap, és semmilyen kiegészítő szerves anyagot a baktériumok táplálására, a talaj természetes egyensúlya felborul, és a baktériumok táplálékául szolgáló szerves anyagok aránya elfogy. Így a baktériumok nem találnak elegendő élelmet, és nem szaporodnak eléggé. Valójában sokan közülük éhen halnak, és bár hatalmas mennyiségű vegyi műtrágyát használhatnak, a föld évről évre kevesebbet terem, és ráfizetésessé válik.

A szegény gazdaságok szegény mikrobákat rejtenek

A kimerült gazdaságok általában a nemtörődömség és a tudatlanság miatt alakulnak ki. Kevés gazda értékeli a baktériumok szükségességét a növényi élethez. Sok olyan mező, amelyben elég ásványi anyag van ahhoz, hogy ezer évig bőséges termést hozzon, ma kopár, pusztán azért, mert nincs benne megfelelő táplálék a baktériumok számára. Ez nem feltételezés. Sok-sok esetben bebizonyosodott.

Eltávolítjuk farmjaink talajáról a növényzetet a piac számára. Ennek a növényzetnek a nagy részét hulladékként kidobják, és égetőbe kerül vagy a tengerbe öntik. Ez örökre elveszett. Így lecsapoljuk talajunkból a baktériumokat tápláló anyagokat. Ostobán azt hisszük, hogy pótolni tudjuk ezt a veszteséget savas ásványi műtrágyákkal. De ez téves elképzelés. Sok farmunk a baktériumok hiánya miatt nemcsak képtelen megemészteni ezt a savas ásványi műtrágyát, hanem maga is szánalmasan hiányos sok olyan ásványi anyagban, amelyre a növényeknek szükségük van a megfelelő fennmaradáshoz. Különösen hiányzik a réz, a vas, a molibdén, a cink, a mangán, a bór és a kén. Így az élelmiszerek, amelyek végül kínkeservesen létrejönnek az ilyen fél-éhező gazdaságokban, gyakran nélkülözik az emberi szervezet növekedéséhez és egészségéhez szükséges alapvető ásványi anyagok nagy részét.

A talaj szervesanyag-veszteségei

Minden ásványi anyag, amire egy embernek naponta szüksége van az egészség fenntartásához, elférne egy teáskanálban. Mégis körülbelül két fontnyi (kb. 1 kg) étel kell ahhoz, hogy egy átlagos embert ellássunk ezekkel az alapvető tápanyagokkal. A tudósok bebizonyították, hogy ahhoz, hogy két fontnyi vegyes ételt juttassunk egy ember gyomrába, legalább tíz fontnyi növénynek kell kikerülnie a mezőről, a kertből vagy a ligetből. A pazarlás óriási.

A gazda először leszedi a külső leveleket – aztán a kereskedő is végez némi válogatást –, ezt követi a kiskereskedő kése, végül pedig a szakács ténykedése. Így ahhoz, hogy két fontnyi ételt tegyünk az emberi gyomorba, tíz fontnyi növényt veszünk el a farmtól. Ez tiszta és egyszerű pazarlás. Ennek a tíz fontnyi növénynek a nagy része a szemétbe kerül, a maradék pedig a csatornába vész. Az ember által megtartott rész könnyedén elférne egy teáskanál alján. A farm pedig, amelyen ezt a tíz fontnyi növényt nevelték, örökre elvesztette a bennük lévő anyagokat. Pedig ugyanez a tíz fontnyi növény – amit olyan könyörtelenül kidobnak – elegendő baktériumot tudna fenntartani a megfelelő ásványi anyagokkal, hogy egy egész holdnyi pompás termést hozzon. Ez pedig elég élelem egy ember fenntartásához egy egész évre!

A kiegyensúlyozott talajnak kevés segítség kell

Azt mondják, egy jó talaj soha nem használódhat el. Minél több rajta a növekedés, annál többet kellene teremnie. Ez a természetes út. Ez természetesen a baktériumok szerves táplálékának egyensúlyától függ. Csak emlékezzenek rá: a kőzetrészecskék – az ásványi anyagok, amelyekre a baktériumok hatnak –, mondhatni, leérnek Kínáig. Egy jó talajban ezen ásványok készlete szinte kimeríthetetlen. Természetesen az éghajlat, a víz és az eredeti talaj savassága fontos szerepet játszik abban, hogy egy adott földön mi fog teremni. A terményeknek alkalmazkodniuk kell a környezethez.

Láttam tényleges pusztaságokat, főleg homokból álló területeket, amelyeket helyes kezeléssel tartósan termékeny állapotba hoztak. Egy ilyen jellegű farm New York államban található. Rosszul kezelték. A tulajdonos gabonát próbált termeszteni – más szóval szénhidrátot akart előállítani –, amikor a talajvizsgálat kimutatta, hogy a terménynek fehérje természetűnek (például babnak, lucernának stb.) kellett volna lennie.

Természetesen az egész vállalkozás veszteséges volt. Az ember nem tud sikeresen szembeszállni a Természettel. Ezért kiegészítő szerves anyagokat vezettek be, hogy támogassák a fehérjeterméshez megfelelő baktériumfajtákat. Megváltoztatták a terményeket. Egyetlen szezon alatt ez a farm szokatlanul nyereségessé vált.

Mennyivel jobb, mennyivel ésszerűbb a földnek – cserébe az elvett élelemért – olyan szerves anyagokat visszaadni, amelyek táplálják az életadó baktériumokat abban a földben. És ennek a józan ész diktálta szerves trágyának a kijuttatása nem nehéz, mint majd látni fogják. Ezt a világ számos részén bebizonyították.

De a nyilvánosságot fel kell ébreszteni ennek sürgető szükségességére. A nyilvánosságnak késznek kell lennie az együttműködésre. Fel kell ismerniük, hogy ha jó ételeket akarnak enni, akkor az ezen ételeket termelő farmok talajában lévő baktériumoknak kielégítő és bőséges táplálékot kell kapniuk. Ha ez a szerves táplálék biztosított a talaj baktériumai számára, az azon a talajon termett növények tele lesznek ásványi anyagokkal és vitaminokkal, és tartalmazni fogják azokat az esszenciákat, amelyek a színt, az illatot – vagy mondhatnám az étel „parfümjét” – adják.

Az élelmiszerek nagyobb tápértéket mutatnak az Organo-val

Azt állítják, hogy az elemzések magasabb ásványianyag- és vitamintartalmat mutatnak az így kezelt narancsoknál. Ennek így is kell lennie, mert ez a szerves keverék minden olyan elemet tartalmaz, ami a növekedéshez szükséges, jól kiegyensúlyozott formában, így a növény jobban táplált. Gondolták, hogy a ritka elemeket a rendes vegyi műtrágyával is ki lehet juttatni, de úgy tűnik, azok nem produkálják ugyanazt a kielégítő eredményt, mint amikor a természet kombinálja össze őket szerves formában. Néhány elemre – mint a vas, bór, mangán, cink és réz – csak nagyon finom mennyiségben van szükség. A szerves termékekben ezek pontosan úgy vannak jelen, ahogy a Természet létrehozza őket, így természetesen a legmegfelelőbb mennyiségben állnak rendelkezésre a növekvő növény igényes szükségleteinek kielégítésére.

Az Organo megmentette a beteg fákat

Egy nagy floridai limetermesztő – sőt, az állam legnagyobbja – arról számolt be, hogy egész ligetét a pusztulás fenyegette a „gumosa” (mézgásodás) nevű betegség megjelenése miatt. A gumosa egyszerűen azt jelenti, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan okból a limefák kérge megrepedt, és a nedv kifolyt ahelyett, hogy a levelekhez és a gyümölcshöz jutott volna. Mezőgazdasági szakértők azt mondták a termesztőnek, hogy az esete reménytelen – azt javasolták, vágja ki az ültetvényt. Ez hatalmas pénz- és időveszteséggel járt volna. Így más tanács után nézett. Végül meggyőzték őt ennek a hulladékból anyagokból készült szerves típusú trágyának a kipróbálásáról. A baktériumok bőséges táplálékot találtak ebben a szerves trágyában, és nagy számban elszaporodtak. A talajban lévő élettelen ásványi anyagokat olyan táplálékká alakították át, amit a limefák hasznosítani tudtak. A fák pedig, amelyeket így megerősítettek a korábban hiányolt ásványi anyagokkal, felvették a harcot a gumosa ellen – és győztek. A sebek a kérgen bezárultak, a fák megmenekültek. Úgy tűnik, ez az átalakulás pusztán azzal valósult meg, hogy „kiegyensúlyozott” étrendet biztosítottak a fáknak, amelyek addig éhező étrenden éltek.

A gyümölcsöknek nagyobb az élelmiszer-értéke

Az ilyen típusú szerves trágyával termesztett narancsok sokkal kiválóbbak azoknál, ahol a fák semmi mást nem kapnak, csak vegyszereket. Több mint két éven át tartó szoros ellenőrzés kimutatta, hogy a szerves trágyával termesztett narancsok színe szebb, jobban érnek, lédúsabbak és édesebbek, jobban bírják a szállítást, több bennük a vitamin és az ásványi anyag.

Sőt, egy Orlando-hoz (Florida) közeli ültetvényen, ahol a termesztő mandarinra specializálódott, a szerves trágya hozzáadásának hatása kiemelkedő volt. Az itt termett mandarinok teljesen mások voltak, mint bármely más mandarin az államban. A tipikus mandarin helyett – ami egy kicsi, összeaszott gyümölcs ráncos héjban – ezek a mandarinok lédúsak voltak. Illatuk, zamatos savanykásságuk és fenséges ízük minden tekintetben feljebbvalóvá tette őket.

Ez az új típusú mandarin azonnali helyi piacra talált; soha nem hagyták el Florida államot. Mindet megvásárolták és megették a szomszédos Orlando városában – mert az ottani emberek, akik narancsligetek között élnek, felismerik a jó gyümölcsöt, ha látják és ízlelik. Ezeket az új stílusú mandarinokat – amelyek csupán az általam leírt szerves trágya használatának eredményei – ma már „Champaigne” mandarinnak hívják. Ez a név, amelyet gazdagon megérdemelnek. Nemcsak a gyümölcs jobb, de a fák hozama is – rövid három éven belül – megduplázódott.

Ez az organikus trágya azonban nem hozott létre új mandarin-fajtát. Egyáltalán nem. Ez az újfajta szerves trágya megadta a Természetnek azt, amire generációk óta először volt szüksége. A mandarin, ahogy ebben a bizonyos ligetben megjelent, az a mandarin volt, amilyennek a Természet szánta – a piacon kapható kicsi, ráncos héjú, félig telt mandarin egy kiéhezett gyümölcstípus, amely túl tisztán mutatja a táplálékhiányt.

Az ezzel a típusú szerves trágyával termesztett zeller is sokkal jobb, mint a hagyományosan termesztett. Ez a zeller – számos ásványi anyaggal megerősítve – nem hervad el olyan gyorsan, mint alultáplált testvére. Az organikus trágya nemcsak ellenállóbbá tette a zellert, de kevesebb rostot is tartalmaz, mint a közönséges zeller.

New Jersey államban egy nagy brokkoliültetvényt pontosan kettéosztottak. Az egyik oldalon a kereskedelemben kapható szokványos műtrágyát használták – a legjobbat, amit pénzért venni lehetett –, a másik oldal pedig csak az általam leírt szerves trágyát kapta. Az eredmény egyetlen szezon alatt kiemelkedő volt. A szokásos műtrágyán termesztett brokkoli átlagos, tucatáru lett, míg a másik felén – az organikusan trágyázott részen – termesztett brokkolinak nagyobb feje volt, finomabb volt az íze, és magasabb áron kelt el. Mellesleg sokkal kevesebb betegség fordult elő az organikusan táplált brokkolik között.

Delaware-ben jobb őszibarackot találunk. Long Islanden jobb uborkát. Connecticutban virágokat – szegfűt és rózsát –, amelyek erősebbek, nagyobbak és hosszabb szárúak. A távoli Kínából rizst és zöldségeket. Afrikából kukoricát és zabot. Manilából cukornádat, amelynek szára 2 egész 3/8 hüvelyk átmérőjű, szemben a szokásos 1 egész 1/2 hüvelykes szárral.

Megnyugtató kilátások a jobb élelmiszerekre

Vajon mit tartogat a jövő az Egyesült Államok népe számára? Lassú éhhalált az ásványi anyagok hiánya miatt, ahogy azt Crooks professzor 1900-ban felvázolta? Amerika népe fokozatosan leépül, elveszíti fogait, hallását, haját és végül magát az életét? Őszintén szólva, nem hiszem. A kép, ahogy én látom, minden, csak nem sötét. Bizalommal tekintek a jövőbe és a jelentősen javuló körülményekre. Még nem késő. A Természet nem hagyott el minket. Minden oldalon sokkal nagyobb hajlandóságot látok a tudomány részéről a növényi növekedés alapjainak vizsgálatára. Látom a vágyat a mezőgazdászok részében, hogy jobban megértsék ezt az iparágat, amit mezőgazdaságnak hívunk.

A jövő gazdálkodója tudományosan fog olyan terményeket termeszteni, amelyek ideálisan illeszkednek földjéhez, az éghajlathoz és a piaci igényekhez. A találgatást, ahol csak lehetséges, kiküszöbölik. A talajban lévő baktériumokat ugyanolyan gondosan fogják őrizni, mint az istállókat és az ólakat. A gazda visszaadja földjének azokat az ásványi anyagokat, amelyektől kirabolták. A növények egészségesebbek lesznek, jobban képesek lesznek megvívni saját harcaikat. Mindezt már 1941-ben hittem, aztán jött a háború, ami tízéves késedelmet okozott életművemben.

A spektroszkóp megmutatta a tudósoknak a betegségek okát

Nem is reméltem ekkora szerencsét: a Missouri Egyetem tudósainak felfedezése igazolta az ásványi anyagok értékét egyes állati és emberi betegségek legyőzésében. Kutatásuk teljesebb volt, mint az enyém, de hasonló módon fedezték fel: a talaj elemzésével, valamint a kísérleti alanyok vérének spektrográffal történő vizsgálatával. Ezáltal képesek voltak felfedezni a betegség okát. A vér kimutatta a hiányzó elemeket, amelyek a betegséget okozták, és amikor a betegeket ellátták a hiányzó tényezőkkel, néhány kivételével mindenki lassan, de teljesen felépült – még az olyan krónikus betegségekből is, amelyekre a szulfonamidok vagy az antibiotikumok nem hatottak. Megállapították, hogy a szarvasmarhák a nyomelemekben kimerült talaj miatt lettek betegek az alultápláltságtól. Ezután visszajuttatták a hiányzó ásványi anyagokat a talajba, és meglepetésükre a marhák felkeresték az így kezelt talajt, és túlélési ösztönüktől vezérelve kigyógyultak betegségeikből. Más állatok az eledelükben kapták meg az ásványi anyagokat, és ez ugyanilyen jól működött. Mind felépültek. Mindez ellenőrizhető a Missouri Egyetem, a Johns Hopkins Egyetem, a Merck & Company, Dr. Albrecht és Dr. Allison, valamint más híres munkatársak közleményeiben, nem hagyva kétséget e felfedezés jelentősége felől. Ez az egész emberiség számára a jobb élet jövőjét jelenti. Megszünteti számos rejtélyes betegség titkát, amelyeket hamarosan a talaj és a vér egyszerű elemzésével le lehet győzni, ahogy azt rágcsálókkal végzett kísérleteimben már évekkel ezelőtt jelentettem.

Feljegyzések a növényi és állati betegségek csökkenéséről

Később Sir Albert Howard félelem nélkül kezdte hirdetni a szarvasmarhák betegségmentességét a közönséges komposzttal végzett munkája révén. Ekkor már bátrabban beszéltem erről a lehetőségről. Később a Missouri Egyetem és más tudósok klasszikus munkája megmutatta: ha a talajt teljes értékű növényi táplálékkal látják el, az állati betegségek meggyógyulnak. Sőt, kimutatták, hogy a hiányos talajon termelt élelmiszereken élő állatok és emberek vére többféle betegséget is szerez, és amikor ezeket a hiányzó elemeket megadják a betegeknek, az egészségi állapotuk javul.

A tudósok szerint a feljavított talaj gyógyítja a betegségeket

Biztonságosnak érzem, hogy ezen oldalakon közzétegyem negyedszázaddal ezelőtt írt feljegyzéseimet, remélve, hogy lendületet adnak ennek a fontos fejlődésnek. Kutatásaim során még nem állt rendelkezésemre az értékes spektrográf, de szerencsére sikerült készítenem egy „kinetikai elemző gépnek” nevezett eszközt, amely jól működött, amíg meg nem tudtam vásárolni az egyik korai spektroszkópos mikroszkópot. Ez utóbbit nehezebb volt használni, de megerősítette a kinetikai elemzővel végzett munkámat. Kimutatta nekem a talajban lévő összes különféle nyomelemet és azok mennyiségét.

A kinetikai elemzés mentette meg az életemet

Dr. Cameron, a washingtoni amerikai talajtani osztály munkatársa 1910-ben, hallva a gépemről, meglátogatott, hogy lássa működés közben. Azt mondta, meglepték a talajjal kapcsolatos eredményeim, ahol javaslatot tettem a gazdáknak, mit és mennyit használjanak. Elmondta, hogy nekik nincs hasonló eszközük. Megnyugtattam, hogy mivel mi egy kis cég vagyunk, üzleti titokként kezeltük, de mivel Washingtonból jött, megmutatom neki, feltéve, ha nem árulja el senkinek. Beleegyezett. Kivittem a laboratóriumba, ahol hat lány tesztelte a gazdák talajmintáit. Naponta érkeztek ilyen minták. Volt egy nyomtatott ívünk, amelyen megjelöltük a talajnak szükséges elemeket az egészséges terméshez. Dr. Cameron nagyon meglepődött, és sajnálta, hogy nem viheti vissza Washingtonba. Megígérte, hogy titokban tartja.

Ezt az elemzőt használtam 1908-ban Mr. Jeffersnek (Walker Gordon Company), hogy megmutassam, hogyan építse fel gazdaságát Plainsboróban. A föld nagyon rossz állapotban volt néhány elem hiánya miatt. A lucerna koronarothadástól szenvedett, alig maradt belőle valami. Hat órámba telt meggyőzni Jefferst, hogy tudok segíteni. Csak akkor próbált ki négy holdat az új kezeléssel, mert a New Jersey-i Kísérleti Állomás azt mondta neki, a föld alkalmatlan lucerna termesztésére. Két éven belül az ország legszebb lucernáját termelte, és az egyik legjobb ügyfelem lett. Mr. Walker, a tulajdonos elmondta nekem, hogy a farmot korábban holdanként 40 dollárra értékelték, de valójában sosem ért annyit; amióta viszont feljavítottam a földet, a termelési értéke holdanként 400 dollárra nőtt. Azt akarta, hogy New Jersey összes földjét így fejlesszem fel, mivel a massachusettsi farmja is hasonlóan jó eredményeket mutatott. Azt mondta, New Jersey minden talaja feljavítható annyira, hogy holdanként 400 dollárt érjen. Ez a farm ma is híres termelési rekordjáról és tejének kiváló minőségéről.

Sosem árultam el Mr. Jeffersnek, hogyan csináltam. Ugyanez vonatkozik a dél-karolinai Gonzales-farmra, az ottani Fallens-farmra és Haywood kormányzóéra is. Említhetném a holdankénti három bála gyapotot, amit Boylsonnak termeltem, vagy azt a kétmillió dolláros növekedést, amelyet a sacramentói Liberty Farms számára értem el két éven belül egy csőd szélén álló gazdaságból. Természetesen sok más példa is volt, de ezek a legjobbak. Mindez a titkos elemzőm használatának eredménye.

A kinetikai elemzés, mint út az egészséghez

Az előnyöm óriási volt; a kémiai elemzés ilyen esetekben időpazarlás volt, és mindenkit megtévesztett. De ahogy a Missouri Egyetem nemrég bebizonyította, a talaj és a rajta élők élete teljes mértékben a kinetikai – vagy még inkább a spektrográfiai – elemzéstől függ, amely megmutatja, mennyire beteg a föld és a rajta élők. Körülbelül tíz évbe telik még, mire ezt a munkát teljes mértékben értékelik. Vannak még szkeptikusok, akik azt hiszik, ép testet lehet építeni a tökéletes egészséghez szükséges alapvető elemek nélkül. Amikor az élelmiszerből hiányoznak a létfontosságú elemek, egészségünk megromlik, és hormonokra (ACTH, kortizon) van szükségünk. Ha a talaj nem biztosít ásványi anyagokat és vitaminokat, az orvosok injekciókkal pótolják azokat – gyakran látványos eredménnyel –, ami mind felesleges lenne, ha helyreállítanánk a talajt, és a húsból, tojásból, tejből, zöldségből és gyümölcsből kapnánk meg ezeket az alapvető anyagokat. Nem számít, hogyan jutunk hozzájuk, amíg megkapjuk őket.

Az orvosok nem ismerik fel, hogy a halál a hiányosságokat követi

Kérdezhetjük, mit jelent mindez a történet az emberiség számára. Ez egy olyan kérdés, amit csak az idő tud megmondani, egy kérdés, ami elsősorban a valóságtartalomra vonatkozik. Aztán a végigvitel a képesített dolgozók által, hogy folytassák a szükséges kutatást minden egyes részlet logikus következtetésekig történő kiértékeléséhez. Az én törekvéseim csupán előzetesek voltak, amelyekbe azért botlottam bele, mert kidolgoztam egy kinetikus elemző eszközt, amely világosan rámutatott számomra az összes rendelkezésre álló alapvető növényi táplálék apadó készleteire. Ez azelőtt volt, hogy lettek volna más megfelelő eszközök erre.

A spektrográf bizonyította a kinetikus elemzés helyességét

A spektroszkóp és a spektrográf később jött, és szerencsére hozzáértő emberek használták annak megerősítésére is, hogy a talaj már nem tud kellő alapvető elemet szolgáltatni a betegségek megelőzésére, nem is beszélve a gyógyításukról. Most ennek a megdöbbentő felfedezésnek a megerősítéséért a témával foglalkozó Missouri Közlönyökhöz tudom önöket irányítani, valamint más kiadványokhoz, amelyek megerősítik ezeket az állításokat. Amikor később képes voltam beszerezni egy spektroszkópot, az megmutatta, hogy a kinetikus elemzőm helyes volt a működésében. Még a legapróbb mennyiségű rendelkezésre álló elemet is megmutatta a talajban. Azt is megmutatta, ha egy sem volt jelen. A spektroszkópot nem azért fogadtam el, mert pontosabb volt, hanem mert kevesebb idő és munka alatt adta meg a választ.

A tudósok úgy találják, a nyomelemek gyógyítják a betegséget. Dr. Nolfi könyve a betegek több mint 90%-ának gyógyulását mutatja, köztük néhány rosszindulatú, organikus étel adásával

Ha igazunk van a következtetéseinkben, és a már a Ludlum Steel Journal-ben, a Missouri Egyetem közlönyében, az Ozarks Csodájában, Dr. Nolfi Koppenhágában, Dániában kiadott könyvében, a Normal Agriculture magazinban közzétett felfedezésekben, valamint a teljesen jó talajból származó új táplálkozással a betegségek leküzdésében elért eredményekben, ahogyan azt Dr. Allison és Albrecht, és más nagyszerű tudósok felvetették, akkor a nem is olyan távoli jövőben kevesebb orvosra, kevesebb kórházra, kevesebb gyógyszerre, és egy boldogabb, gondtalanabb, hosszabb életre számíthatunk bőségesebb, jobb ízű és minőségű élelemmel.

Megtanuljuk, hogy a talaj megmérgezhet vagy meggyógyíthat

Amikor a talajelemzésünkből rájöttünk arra, hogy az étel már nem biztosítja a szükséges táplálékot az emberek normális jólétben tartásához, akkor elvégeztük a szükséges kutatást ezen szükséglet kielégítésére.

Készítettünk egy vegyületet a különböző nyomelemekből egy bázissal, hogy normális reakciót hozzon létre a vérben. Ezt követtük egy teljesen organikus élelem előállításával, amelyet gazdag organikus talajból neveltek, olyan elemzéssel, amely kimutatta, hogy tartalmazza mind a 32 alapvető tényezőt, oly gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és hormonokban, hogy kisebb költséggel adható el, mint a hasonló szintetikus készletek. Kiválasztottuk a jótékony fajtájú tejsavbaktériumokat is, amelyek gátolják a rothasztó baktériumok növekedését az emésztőrendszerben. Mindezen termékeket elküldtük független laboratóriumoknak, kórházaknak és orvosoknak ellenőrzésre, hogy a róluk tett minden állítást megalapozzák a hozzáértő tudósok által végzett különböző kutatások. Ezen kutatások némelyikét több mint egy éven át végezték, mivel abban az időben oly kevés tudás volt ezen munka bármelyikének értékéről. Hálás felhasználók levelei érkeztek mind ebből az országból, mind külföldről, orvosoktól, kórházaktól és betegektől, melyek mind azt mutatták, hogy a kutatások, amelyeket elvégeztünk, amikor a neki megfelelő szakmák és mások gyakorlati használatba vették őket, teljesen megalapozták az évekig tartó gondos vizsgálataink eredményeit ezen a fontos fejlesztésen.

A balra forgató tejsav készítését még 1905-ben kezdtük el, és azóta folyamatosan a piacon vannak. Abban az időben bevezettük a tejsavbaktériumokat a vaj minőségének javítására is.

1908-ban elkészítettük a nyomelem vegyületeket egy bázissal, hogy helyreállítsuk a vérben a hiányzó ásványi tényezőket, amelyeket a talaj hiányosságain keresztül fedeztünk fel, és azóta is a piacon vannak.

1910-ben ezen baktériumok vegyületét is elkészítettük a szükséges táplálékkal, hogy a silókba kerüljenek az ott lévő káros baktériumok elpusztítására, ami a jótékony tejsavakat is előállította a silótakarmány gyors és kielégítő módon történő érlelésére. A tejtermelők arról számoltak be, hogy ez nemcsak javította a tejük minőségét, hanem hogy azokat a borjakat, amelyeket borjúhúsként le kellett volna vágni, most meg lehet tartani a tejelő csorda feljavítására a javult csontszerkezetük miatt. Gazdag organikus talajból nevelt élelmünk volt, ezáltal teljes, fehérjében, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag élelmet biztosítva, az első klorofill terméket a piacon.

Eszközöket kellett kidolgoznunk a talaj elemzésére, hogy meghatározzuk a benne rendelkezésre álló elemeket, és szerencsések voltunk a kinetikus elemző gép felfedezésében. Aztán kellett egy egyszerű eszközünk a talaj reakciójának meghatározására, és tökéletesítettük az Earp-Thomas Talajtesztelőt, amelyet szabadalmaztattak. Ez a teljes organikus trágya előállításához vezetett a talaj felépítése céljából a teljes élelem megtermelésére, hogy az általunk készített különféle gyógymódokra többé ne legyen szükség. Ezt most az Organo nevű teljes organikus trágyával látják el, ami egy koncentrátum is minden tényezővel 100 fontban egy holdnyi föld kezelésére.

Úgy találtuk, hogy a közönséges komposztálás nem volt kielégítő, ezért kidolgoztuk az Earp-Thomas folyamatos áramlású emésztőt, ami ma már elfogadott tény, és különféle helységekben működik. Ahhoz, hogy folyamatos áramlással működjön, meg kellett találnunk a baktériumok azon szükséges csoportjait, amelyeknek nem voltak mérgező tulajdonságaik, hogy a legjobb minőségű komposztot készítsék el, amely, ha megerősítik, megfelel a talaj igényeinek. Számos állattal kellett rendelkeznünk a tesztekhez, és növényeket növeszteni zselében, hogy beinjekciózhassuk őket baktériumokkal, mielőtt elfogadnánk őket, mivel néhány mérgező volt mind a növényre, mind az állatra, még akkor is, ha jó tulajdonságaik voltak a komposzt előállítását illetően, de a trágyában lévő toxinjaik károsak lettek volna a növekvő növényre és azokra, akik elfogyasztják.

Egészen új keletű, hogy a tudósok elkezdték megvitatni az ásványi anyagok hiányát a talajainkban, és később, hogy témává vált, mint élelmezési probléma. Mindenki keveset gondolt az ásványi anyagok értékére, mivel feltételezték, hogy több mint elegendő állt rendelkezésre minden talajban és ételben. Most az ételekben lévő fehérjék minőségét megkérdőjelezik, mert azok fokozatosan elfajzottak, ahogy a talaj hanyatlott a jó élelemtermelésben. Most Acth-t és Kortizont adunk a betegek megsegítésére figyelemre méltó eredményekkel. Ez csak azért van, mert már nem kaphatunk ásványi anyagokat és jó fehérjéket a saját Kortizonunk és más hormonjaink előállításához. Amikor a termések és a farmok betegek, hogyan várhatjuk el, hogy megőrizzük az egészséget ilyen szegényes takarmányon. Ma már jól ismert a hatóságok által, hogy talajaink betegek az ásványi anyagok hiánya miatt. A kormányzati térképek kiterjedt szakaszokat mutatnak, amelyek hiányt szenvednek egy vagy több alapvető ásványi anyagban. Noha az ilyen térképeken nem mutatják az értékes fajtájú mikrobák hiányosságait, vagy a nem megfelelő fehérjéket, vitaminokat és hormonokat, az ilyen hiányok léteznek és meg is fogják mutatni őket. Most ez az információ másodkézből van meg nekünk a termések és azok különféle hiánybetegségeinek elemzésében, gyönyörűen illusztrálva a könyvekben. Sokféle termésről vannak képek, amelyek göcsörtös leveleket, nekrózist, foltos leveleket, lehullott leveleket és gyümölcsöt, a klorózis miatt kifehéredett leveleket, és olyan kéregbetegséget mutatnak, mint a nectria detessima stb. A képeket néző szakértő a legtöbb esetben meg tudja mondani, milyen hiányzó ásványi anyag okozta a betegséget, de amikor sok elem hiányzik, a növény elpusztul, így nincs mihez viszonyítani. Mégis ilyen szegényes talajból származó zöldségeket szolgálnak fel nekünk, amelyeket gyakran helyettesítő táplálékkal, például nitrátokkal, szulfátokkal és foszfátokkal növesztenek, bármivel, ami serkenti a növekedést, hogy a növény ízletesnek tűnjön, és ily módon álcázza a hamis tápértékét. Amikor ennek következtében szenvedünk, vitaminokat, hormonokat és ásványi anyagokat kapunk, hogy átmenetileg felépüljünk, amíg egy komolyabb szerv el nem romlik, és el nem kell távolítani. Amint az ásványi anyag, vitamin és hormon egyensúlyunk felborul, valamilyen bajunk van. Nem a beteg tehénre, vagy a beteg zöldségeinkre, vagy a kalciumban és vitaminokban hiányos szegényes tejünkre fogjuk a dolgot. Gyógyszereket szedünk, hogy álcázzuk a rejtett éhezésünket, hogy átsegítsenek az akut rosszulléten.

Egy narancs jól nézhet ki, mégis több mint ötven százalékos hiányt mutathat vitaminokból és ásványi anyagokból, ami az egészség fő támasza. Vannak képeim narancsokról, az egyik oldalon olyanok, amelyek a szállítás alatt megromlottak, melyek elemzése vitamin- és ásványianyag-hiányt mutatott, így megpenészedtek és elrohadtak. A másik oldalon jó talajon termesztett narancsokat mutatott, melyek elemzése kimutatta, hogy magas volt az ásványianyag- és vitamintartalma. Ezt a képet hitelesítették és elküldték nekem a jó narancsokkal, amelyek nem romlottak meg, hanem végül egészben kiszáradtak. Ezt mutatja be a 76 oldalas könyvem, sok más ilyen eredménnyel. Ezek nem elszigetelt esetek, hanem várhatóak ott, ahol a terméseket olyan talajon termesztik, amelyre teljes organikus trágyát alkalmaztak. A francia tisztviselők nemrégiben úgy találták, hogy ez igaz, mivel a gyümölcseik és zöldségeik egészségesebbek voltak. Azt még nem tanulták meg, hogy a családjaik is hasonlóképpen egészségesebbek lesznek, amíg az idő be nem bizonyítja számukra. Csak néhány részletet tettem közzé azokból a levelekből, amelyek bemutatják a zöldségek és gyümölcsök új, teljes módon történő termesztésének eredményeit.

Ha az ásványi anyagok nem tennének többet, mint hogy jó egészséget adnak a növényzetnek, jobb ízűvé teszik az ételt, és ellenállnak a betegségeknek, akkor értékesek lennének, de amint azt megmutattam, életadóak és alapvetőek a jólétünkhöz. Valóban szerencsések vagyunk, hogy most létezik egy olcsó gyakorlati mód a teljes organikus trágya mennyiségi előállítására, hogy enyhítsük ezt a súlyos fenyegetést az egészségünkre. A könyveimben vége-hossza nincs a bizonyítékoknak és tényeknek, amelyek ötven év kutatását fedik le, amelyet az csak részben fed le, de elegendő adatot ad ahhoz, hogy minden elfogulatlan olvasót kielégítsen afelől, hogy a talajok és az egészség világméretű javulásának új korszaka itt van, hogy mindenki élvezhesse. Olyan egészséges terméseket mutat, amelyek minden esetben teljesen befedik a talajt, világrekordokat gabonában, díjakat a termések minőségéért, amelyek mind az egészséget elősegítő tulajdonságaikat bizonyítják. Számomra furcsa, hogy az ilyen tudás nem széles körben elterjedt. Bőséges bizonyíték van arra, hogy szükség van rá az orvosi testületünk és a főiskolák körében. Az egyetlen ok, amiért rávettek, hogy írjak a témáról, az volt, hogy bemutassam azt a szenvedők jóléte érdekében, akiken segíteni kellene, és megmutassam, hogy vannak különbségek az organikus hulladékok között. Némelyik káros, és nem tud jó élelmet termelni, mert vad penészgombák, élesztőgombák és patogén baktériumok hulladékait hordozza, pontosan úgy, ahogy a varangygombák mérgezőek a penészvilágban, a csiperkegombák pedig egészségesek ugyanabban a penész- vagy gombavilágban. Egy teljes organikus trágya egészen más, mint egy közönséges komposzt, és bár a komposzt nagy termést hozhat, nem bizonyíték arra, hogy a termés rendelkezni fog az egészség elősegítéséhez elegendő vitamin, fehérje, hormon, ásványi anyag és esszencia teljes szükségletével. Csak a teljes organikus trágya tudja biztosítani ezt a minőséget. Még akkor is megfelelő ellenőrzés mellett kell elkészíteni a tisztaságának biztosítására. Ezért építtettem egy főiskolával egy emésztőt a diákok képzésére, hogy legyen hozzáértő segítség az organikus trágyát készítő üzemekből a jövő számára a jó minőség biztosítására.

Ezt a munkát egészen másképp végzik, mint a savas vegyi műtrágyák gyártását. Az ilyen műtrágyák három fő elemet hordoznak, nitrogént, foszfort és hamuzsírt. Néhány cég megpróbál hozzáadni néhányat a nyomelemekből. Másokat nem tudnak hozzáadni, mert összeférhetetlenek és tönkremennének a kombináció révén. Haszontalan lenne értékes baktériumokat hozzáadni, mert gyorsan elpusztulnának az ilyen koncentrált vegyszerekben, így nem tesznek róluk említést. Mégis ők tartják fenn a termékenységet, ahogy évszázadok óta teszik, minden megműveletlen talajban. Bőséges élelmet termelnek a világ összes nagy erdejének. Ők biztosítják a drága nitrogént, valamint a szenet, oxigént és hidrogént a termések szükségleteinek kielégítésére. A gazdáknak külön kell megvenniük a nitrogénbaktériumaikat, mivel nem kaphatják meg azokat a trágyájukkal, sem pedig nem fúrhatják a földbe a trágyával együtt.

Amikor 1905-ben bevezettem ezeket a baktériumokat tiszta kultúrában, nagyon keveset tudtak a használatukról, és némi meggyőzésbe került a gazdák számára, hogy megvásároljanak egy láthatatlan seregnyi baktériumot, de az eredmények olyan kiemelkedőek voltak, hogy öt éven belül a vetőmag-kereskedők több mint 90%-a a mi baktériumkultúráinkat árulta a gazdáknak országszerte. Most gazdák milliói használják őket hüvelyes terméseik javítására. Még mindig külön kell megvenniük őket a magjuk és talajuk kezeléséhez. Hamarosan megkapják őket, és más, értékesebb baktériumok csoportjait, mindent egy csomagban az összes trágyázó elemmel hiánytalanul. Nemcsak a baktériumokat fogja hordozni, hanem növeli a növekedésüket azáltal, hogy ellátja őket az organikus táplálékkal, amit minden baktérium megkíván. A jótékony baktériumok ezen seregei segítenek majd a földben oldhatatlan formában lekötött táplálékokat újra elérhetővé tenni, ezáltal gazdagítva a talajt a gazda számára további költségek nélkül.

Az organikus trágya nem savasítja a földet, hanem a bakteriális hatás által létrehozott oxidáció révén kedvezőbb reakciót idéz elő a talajban a megnövekedett terméshozam érdekében. Ezek a jótékony baktériumok ilyen kedvező organikus közegben olyan hatalmas számban nőnek, hogy leküzdik a mérgező kórokozókat a talajban azáltal, hogy elrabolják és elrontják a savas táplálékukat. A könyvemben ezt jól mutatják a mezőgazdasági hatóságok Franciaország és Marokkó számos tartományában, ahol a teljes organikus trágyámat növekvő mennyiségben készítik és használják. Ugyanez vonatkozik Japánra, és a Közép-Amerikából származó jelentésekre, ahol nagy tonnákban készül organikus trágya. Más képek az itt és külföldön termesztett terméseket mutatják, amelyek életerőben és hozamban felülmúlnak bármely más módszert. A legjobb az egészben, hogy bizonyítékot szolgáltat a termés, az állat és az ember jobb egészségének előnyéről. Ez nem csak az én történetem, hanem magában foglalja egy egyetem, annak tudósai és más ugyanilyen neves személyek támogató bizonyítékait, akik tanúbizonyságot tesznek a betegségek csökkenéséről az állatokban és az emberiségben, amikor a jó talaj teljes táplálkozást biztosít. Ezt a figyelemre méltó tényt a talaj és a betegek vérének elemzésével fedezték fel. Azt találták, hogy a talajból és a vérből hiányoztak bizonyos alapvető tényezők. Ezután ellátták a betegeket a hiányzó tényezőkkel, és mindenki javulást mutatott, és a legtöbbjük öt hónapon belül teljesen felépült. Így a jövőben, ha ezeket az alapvető tényezőket biztosítjuk a beteg talajnak, nem lesznek ilyen degeneratív betegségeink, és azok, akiknek vannak, evéssel javíthatják az egészségüket. Sok éven át előadásokat tartottam és írtam erről a kilátásról. Most ez nem egy kilátás, hanem egy befejezett tény, amelyet hozzáértő emberek igazoltak a krónikus betegségekből való sikeres felépülések százai során, túl a gyógyszerek vagy antibiotikumok segítségén.

Sok évvel ezelőtt, felismerve ezt a közeledő válságot a talajban, gondoskodtam a baj orvoslásáról. Készítettem egy gépet, mint egy hatalmas inkubátor mozgó alkatrészekkel, hogy a hulladék organikus bakteriális táplálékot lassan áthajtsa rajta, azzal az intézkedéssel, hogy fokozatos levegőt biztosítson a növekedésükhöz. Folyamatos áramlású emésztőnek neveztem el. Ez a legjobb eszköz a városi és vidéki hulladékok ártalmatlanítására, és egyúttal egy életmegőrző, teljes növényi táplálék készítésére. Képeket nyomtattam ezekről az emésztőkről, amelyek sok éven át működtek, és kiállításokat a pompás, gazdag élelemről, amit az organikus trágya megtermelt. Sok oldal van a könyvben, amelyek felbecsülhetetlen információt nyújtanak a természetes eszközökkel, a teljes táplálkozás révén elért javult egészség egész témájáról. Három könyvet is megtölthettem volna a hálás levelekkel és képekkel. Olyan emberektől kaptam, akik hasznot húztak ebből az új tudásból. Sok szó esik az ásványi tényezők kiváló minőségéről az életerő öregkorig történő megőrzésében.

Van két emésztőm, amelyek organikus trágyát készítenek a laboratóriumban, és egy kis lucit modellem. A modellt március 10-én állítottam ki a Dumont Televíziós hálózaton Philadelphiában (Pennsylvania). Nagy érdeklődést keltett, és első díjjal jutalmaztak minket. Meghívtak minket, hogy április 13-án este 9:00 órakor a Dumont Televízió országos kapcsolásában ismét mutassuk be működés közben a szeméttel, ahogy azt egy fekete oxidált, szagtalan humusszá alakítja át. Az anyag látható, amint áthalad az emésztőből a motor hatására, amely az anyagot keresztül- és kifelé mozgatja rajta. Ez az egyetlen gyors folyamat a világon. Kifejezetten azért építették, hogy a legértékesebb szolgálatot tegye, hogy kiválóbb növényi táplálékot készítsen a termés egészségének és annak felhasználóinak javítására.

Ezen a héten látogatóink vannak Angliából, Franciaországból és Olaszországból, hogy lássák az emésztőinket működés közben. Látogatók már hívtak Ausztráliából, ahol két nagy emésztő most alakítja át a városi szemetet értékes organikus trágyává. Mások Franciaországból, Marokkóból, Kubából és Mexikóból, a Dominikai Köztársaságból, Kanadából jöttek, valamint Floridából, Chicagóból, Iowából, Nevadából, Nebraskából, Mississippiből, New Yorkból, New Jerseyből, Kansasből, Oregonból, Washingtonból, Kaliforniából és Missouriból. Mindannyian azért, hogy bizonyítékot szerezzenek az emésztők használatáról. Most, hogy ismét vásárolhatunk acélt, meglehetősen sok emésztőt rendeltek és építenek. Nagyon kevés munkát igényel egy emésztő működtetése. A motorok végzik a munka nagy részét, mert a baktériumok termelik a hőt és feltörik a nekik táplált hulladékdarabokat, és a gépek teszik azt a zsákba. Mindez jól illusztrálva van képeken a könyvekben. Számos választ talál majd bennük a rossz egészségre, és arra, hogyan jött létre, és hogyan kerülhető el. Egy új koncepciót kaphat az életről és a kellemes életvitelről. Megmutatja az utat egy kellemesebb és bőségesebb élethez világszintű szempontból.

Ha az életem kis mértékben is hozzájárult ennek a fejlődésnek a segítéséhez, akkor nem éltem hiába. Úgy éreztem, hogy mivel életem jobbik részét ebben a kutatásban töltöttem, most írnom kellene róla, mivel annak megalapozottsága már nem volt a szkepticizmus vagy kétség felhője alatt. Amire most szükségünk van, azok a diákok, hogy folytassák és ellássák a világot a szükségleteivel. Remélem, hogy két könyvem és az illusztrációk elegendőek voltak annak megmutatására, hogy le lettek fektetve az alapok egy világszintű javuláshoz az organikus hulladékunk megőrzésében, az ártalmatlanítási rendszereinkben, valamint az egészségünkben és jólétünkben.

Amikor Douglas MacArthur tábornok Japánt igazgatta, ráakadt a műtrágyakészítési munkánk feljegyzéseire Joske Komorin, a japán ügynökömön keresztül. Megkérte a szárnysegédjét, McGimpsey kapitányt, hogy írjon nekünk, és mondja el, hogy a MacArthur csapat mindenben segíteni fog nekünk a műtrágyakészítés gyors újbóli létrehozásában Japánban.

Hart kapitány még japán műtrágyagyártó cégekkel is találkozott a munka újrakezdésének felgyorsítása érdekében, végül elküldött egy japánt, hogy találkozzon velem emiatt. MacArthur tábornok zsúfolt élete ellenére az volt az érdeke, hogy segítse a hazáját, valamint Japánt. Meglepetésünk és csodálatunk a férfi iránt határtalan volt. Egy mintalevél meg fogja mutatni, milyen mély és őszinte volt a nagy Főigazgató Tábornok.

Részleteket is mellékelünk néhány levélből referenciaként ezen új tudomány más nézeteivel kapcsolatban.

EGYESÜLT NEMZETEK (UN) EGÉSZSÉGÜGYI ÉS JÓLÉTI OSZTÁLY

IRENE BALINSKA

17 EAST 70TH STREET

NEW YORK 21, N. Y.

1951. április 9.

Kedves Dr. Earp-Thomas!

Épp most olvastam egy cikket a betegségek és a rák kialakulása közötti összefüggésről a népszerű francia „Constellation” magazinban.

Egy bécsi orvos, Dr. J. Kreitz eredményeiről szól, aki meg van győződve arról, hogy a megfelelő táplálkozás abszolút kulstfontosságú tényező a rák elleni küzdelemben. Ez Önt természetesen nem fogja meglepni. De gondoltam, szívesen hallana erről a Dr. Kreitzről. Amennyiben még nem hallott a munkásságáról, írjon nekem, és küldök egy vázlatos fordítást erről az érdekes cikkről – hacsak nem tudja eredetiben, azaz franciául elolvasni. A cikket egy Dr. F. M. Delacroit írta.

Biztos vagyok benne, hogy az sem fogja meglepni, hogy az általam csak „zöld pornak” nevezett készítményének rendszeres szedése az egész tél folyamán „zölden” és fitten tartott, megfázás és az influenza elkapása nélkül, amivel úgy tűnik, mindenki más küzdött.

Már sokszor készültem írni Önnek, de a Dr. Kreitzről szóló olvasmány végül kézzelfogható szándékká érlelte ezt az elhatározást. Legjobb üdvözletem Önnek és családjának.

(Aláírás) I. B. M.D.

Egyesült Nemzetek Egészségügyi és Jóléti Osztálya

COLUMBIA EGYETEM ÜZLETI ISKOLA NEW YORK VÁROSÁBAN

Swarthmore, Pa.

1945. március 31.

Dr. Earp-Thomas Bloomfield Laboratóriumok Bloomfield, N. J.

Igen meggyőző beszámolókat hallottam az Ön készítményének jótékony hatásairól az egészség javítása, különösen az ízületi gyulladás (arthritis) terén. Kérem, tegye meg a következőket:

(a) Küldje el nekem az ismertető anyagait.

Híve:

(Aláírás) J. Russell Smith, Sc.D

NEW YORK EGYETEM OKTATÁSI KAR

WASHINGTON SQUARE

NEW YORK 3, N. Y.

Testnevelési Tanszék

1945. augusztus 8.

Dr. Earp-Thomas Bloomfield Laboratóriumok Bloomfield, N. J.

Kedves Dr. Earp-Thomas!

Hiszem, hogy sikerült kifejlesztenie az élelmiszer-anyagok egy valóban figyelemre méltó kombinációját. Érdeklődéssel fogja hallani, hogy az ízületi gyulladás határozottan javult. A javulás nem téveszthető össze semmi mással.

Amit most tenni kellene, az az, hogy gondosan ellenőrzött laboratóriumi kísérleteket végezzünk állatokon. Szívesen látnék egy kísérletet fehér patkányokkal, a szokásos amerikai étrendet használva mind a kontroll, mind a kísérleti csoportnál, de a kísérleti csoportot ezen felül etetve ezen ételkombináció megfelelő mennyiségével, amelyet Ön kísérleti jelleggel ----- -nak nevezett el. Azt szeretném kideríteni, hogy a kísérleti csoport élettartama meghosszabbodik-e ezen anyag használatával. Emellett szívesen látnék ellenőrzött kísérleteket az ételkombináció használatával kapcsolatban különféle rendellenességek esetén is.

Tisztelettel:

(Aláírás) M. M. H.

Adjunktus

NEW YORK-I KÍSÉRLETI ÁLLOMÁS

GENEVA, NEW YORK

1914. szeptember 5.

Minden érdekeltnek:

Az Earp-Thomas Társaság titkos eljárásai pontosan azok, aminek mondják őket. A tesztek során még tovább is mentem: eltávolítottam a dugókat a növekvő növények csöveiből, és a növekvő növények csöveiben lévő zselé nem fertőződött meg.

(Aláírás) J. H. C.

Bakteriológus

Geneva Kísérleti Állomás, New York

TÁPLÁLKOZÁSKUTATÁS A KÖZÖSSÉG JOBB EGÉSZSÉGÉÉRT

1. O. GARTEN, D. O.

SZERZŐ, VILÁGJÁRÓ, ELŐADÓ

4103 PARK BOULEVARD

SAN DIEGO 3, CALIFORNIA

1951. augusztus 6.

Dr. G. H. Earp-Thomas igazgató Earp Laboratóriumok Hampton, New Jersey

Kedves Doktor Earp-Thomas!

Épp most fejeztem be az Ön cikkének olvasását a júliusi „Herald of Health”-ben, és úgy találtam, hogy az korunk egyik legfontosabb írása.

Indiában meglátogattam a hunzai hunza-kutokat, egy olyan népet, amely messze a 100 éves kor felett él mindenféle betegség nélkül. Szeptember 20-án indulok Argentínába, ahol szándékomban áll némi időt tölteni Dr. Raffóval az Argentin Rákkutató Kórházban.

Őszinte híve:

(Aláírás) M. O. Garten, D.C.

Cím: Jacumba Hot Springs, Jacumba, Calif.

1. H. R. C. F.1819 BROADWAY, ROOM 805, NEW YORK, N. Y.
2. február 17.

Earp Laboratóriumok Bloomfield, N. J.

Kedves Dr. Thomas!

Tegnap este a legnagyobb örömmel hallgattam az „Ásványianyag-hiány és a betegségek” című előadását. Érdekelne a ----- a pácienseim számára. Kérem, adjon további tájékoztatást az árról, stb., és arról, hogyan értékesíti ezt az orvosoknak. Várom szíves válaszát.

Őszintén:

(Aláírás) Dr. H. R. C. F.

Dr. MAURICE H. KOWAN

Orvos és sebész

LA CROSSE, VIRGINIA

1925. január 16.

Tisztelt Uraim!

Múlt júliusban írtam Önöknek egy gyermekről, akit az Önök ------ készítményére fogok fogni. Ez a gyermek egy ideje rossz egészségi állapotban volt. Körülbelül egy évvel ezelőtt konzultáltunk egy richmondi gyermekspecialistával, de semmit sem javult. A gyermek 4 és fél éves volt, amikor elkezdtem adni neki a ------ készítményt, és 33 és fél fontot nyomott. Megmérettem, amikor befejezte az üveg tartalmát, és ekkor 37 font 2 uncia volt a súlya. Még nem voltam meglátogatni a gyermeket, mivel hat mérföldre lakik kint vidéken, de az apja azt mondja, hogy soha nem látott még ilyen javulást senkinél. Amiért most írok Önöknek, az az, hogy sokat szenvedek gyomorgázoktól, és szeretném, ha küldenének nekem egy üveg ------ -t, magam fogom beszedni.

Tisztelettel:

(Aláírás) W. W. W., M.D.

105 EAST 10TH STREET NEW YORK CITY

Bloomfield Laboratóriumok Bloomfield, New Jersey

Uraim!

Csodálatos eredményeket érek el az Önök ----- készítményével. Több olyan impotenciás esetem volt, amelyet béltoxémia okozott két éven keresztül, és az eredmények igen gyorsak voltak. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi állapotot béltoxémia okoz.

Tisztelettel:

(Aláírás) J. A. P., M.D.

ATLANTA BILTMORE DÉL LEGKIVÁLÓBB SZÁLLODÁJA, ATLANTA, GA.

107-es szoba, 1944. július 24.

Kedves Dr. Thomas!

A folyosó túloldalán lévő szomszédom mesélt nekem az Ön csodálatos ásványi anyagairól és azokról a bámulatos eredményekről, amelyeket ő és mások értek el a használatukkal. Mrs. E. H. C.-re utalok, aki korábban Washington D. C.-ben lakott. ----- Lenyűgözött, amikor hallottam a munkájáról. További sok sikert és erőt kívánok Önnek!

Őszintén:

(Aláírás) Miss L. V.

PALATKA, FLORIDA S. L. F., INC.

1953. április 8.

Bloomfield Laboratories Corp. Hampton, New Jersey

Kedves Dr. Earp-Thomas!

Figyelemmel kísérjük az Ön értékes cikkeit a ----- magazinban. Mélyen értékeljük mindazt, amit mond. Az Ön nyomelemei határozottan nagy segítséget jelentettek a cerebrális parézissel (agyi bénulással) élő gyermekek kezelésében. Államunkban egyes csoportok még mindig keresik a módokat és eszközöket a felépülésük felgyorsítására, de mérhető siker nélkül. Pontosan úgy van, ahogy cikkeiben írta: a legtöbb értelmi fogyatékos és más különleges nevelési igényű gyermek azért olyan, amilyen, mert az anyjuk véréből hiányoztak a szükséges ásványi anyagok.

Őszinte híve:

(Mrs.) H. W. J.

New York, 1953. április 14.

Doctor Earp-Thomas Earp Laboratóriumok Hampton, New Jersey

Kedves Doktor Earp-Thomas!

Nagyon boldog vagyok, hogy eljöhettem az Egyesült Államokba azért, hogy megismerkedhessek Önnel. Valóban nagy megtiszteltetés számomra, hogy kezet rázhattam egy igaz tudóssal, akinek kutatásai oly fontos eredményeket hoztak akár az emberi egészség és élet javításában, akár – az Ön baktériumainak segítségével – a világ talajainak megújításában; azon talajokéban, amelyek hosszú évek óta kimerülőben vannak. És nem hagyom figyelmen kívül az Ön termékeit sem, amelyek az embereket és az állatokat is visszaadják az egészségnek.

Az elmúlt néhány hónapban hátfájástól szenvedtem. Megmondom Önnek, hogy 3 nappal azután, hogy beszedtem az Ön két termékét, a fájdalmak eltűntek. Valóban csoda. Csak túlságosan is jól értem, miért állja el általában a tudományos világ a haladás útját. Sajnos az Egyesült Államokban való tartózkodásom túl rövid volt, de az Ön szívélyes fogadtatása gyönyörűség volt számomra. Láthattam az Ön emésztőjét (Digestor) működés közben, valamint azt is, amelyet Mr. Haldane épít most, és amely néhány napon belül elkészül. Felmérem erőfeszítéseinek horderejét a nehézségek leküzdésében, amelyekkel szembenézett, mielőtt biztosította volna a tökéletes eredményt. Épp most tértem vissza Kanadából, ahol egy másik emésztőt (CRANE—EARP-THOMAS) láttam, egy olyan készüléket, amely szintén kielégítően fut.

Kedves Doktor Earp-Thomas, rájöttem, hogy a hivatalos titulusok és fokozatok nem jelentenek semmit. Csak az eredmények számítanak: MOZART mester volt, RODIN mester volt, mégsem volt egyiküknek sem titulusa vagy fokozata. Kérem, adja át üdvözletemet Mrs. Earp-Thomasnak és családjának, és fogadja köszönetemet szíves segítségéért.

Nagyon őszinte híve:

Armand G. Daudier

Összefoglaló a további eredményekről

Egy 1953. március 10-én tartott előadásában, a National Farm Chemurgic Council 18. éves konferenciáján St. Louis-ban (Missouri), egy kiváló biokémikus, Dr. H. G. P. fontos beszédet mondott „A hulladékok visszajuttatása a talajba” címmel.

Említést tett a különleges baktériumok használatáról, amelyeket a hulladékok átalakításának felgyorsítására használnak az Earp-Thomas folyamatos áramlású emésztőben és más komposztáló rendszerekben. Cikkének mind a 12 oldala hangsúlyozza a szerves anyagok alapvető szükségességét a talaj megfiatalításához, hogy nagyobb és jobb növényzetet hozzon létre. Volt annyi bátorsága, hogy az első tudósként kijelentse: bizonyítékok vannak arra, hogy a jó talaj kilátást nyújt a betegségek enyhítésére.

Azt mondja:

„Időről időre jelentik, hogy az életerős talajban termesztett növények ellenállóbbnak tűnnek a növénybetegségekkel szemben. Kölcsönvehetnénk egy oldalt az állati táplálkozási szakértők jegyzetfüzetéből, akik úgy találták, hogy az egészséges, gyors növekedés minimalizálja a fertőzéseket és a betegségekre való fogékonyságot.”

Kijelentése bátorságot adhat más tudósoknak, hogy kövessék a példáját. Sajnálom, hogy nem tudok több helyet szentelni kiváló cikkének. Minden gazda kezében ott kellene lennie. Dr. Nolfi nem takarékoskodik a szavakkal, hogy megmutassa: a jó organikus talaj olyan ételt terem, amely meggyógyítja legtöbb betegét dániai szanatóriumában. Ösztöne, hogy jó, tápláló élelmet termeljen organikus talajból, az organikus terápia úttörőjévé tette őt.

 

1. B. Brailey:

Isten világa

Vörösbe öltözött a domb,

hol tüzes levél hullt a fára,

s a patak menti völgy ölén

a holdfény táncol, mint egy álom.

 

Az éj vadja a cserjék közt

sietve barlangjába tart.

A madárnép ma elveszett,

a világ gondja elszakadt.

 

Lent fafüst illata lebeg,

távolban konduló harang,

az éj palástja rázárul

az emberre, ki rab marad.

 

Bár szűk az ember s a keret,

a lélekben a fény kigyúl,

s ki nem ismeri az Igazat,

az éj bájától elámul.

 

Eszmélete a fényt nem látja,

mely lelkének az étele,

bár földi útja veszteség,

s nincs kozmikus szerepe.

 

A gőg és hatalom szava

az éj redőnyét húzza le,

hogy Isten Örök Fénye ne

virradjon rá a szívére.

 

Tekints ki: Isten szép világa

ezer színnel sugárzik át!

Tekints be: tudd a szent világot,

mely hű bölcsekre várt!

 

Tudd: Isten Földje nem golyó,

de ismeretlen, tágas űr.

Hol szeretetnek fénye ég,

s Isten nagy műve tündököl.

KÉPEK