Egy hálóhelyiség az Apu-n
„Pedro…”
„Mi van, Ivánka?”
„Elfáradtam és szeretném kipihenni magam.”
„Akkor feküdj le. Időd van elég, mert az apui éjszakák négyszer hosszabbak, mint a földiek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész idő alatt sötét van. A pozitív ionok erőművei gondoskodnak a világításról ott, ahol szükséges. Hamarosan meglátod. Meg tudjuk világítani a bolygó egyes részeit, míg a többi helyen sötétség marad és fordítva. Még lesz kellő alkalmad arra, hogy megismerd az életünket és meglásd, hogyan uralkodunk a természeten.”
Ivánka megnyomta a megfelelő gombot és a virág-ágy kinyílt.
„Most már tudod, hogyan kapcsolhatod ki a fényt és megint be, ugye?”
„Igen, Pedro, nem fogom elfelejteni.”
„És tudod még azt is, hogyan kell bekapcsolni a képernyőket …?”
„Igen, tudom, jól megjegyeztem. És sok látnivaló van, ami érdekel engem.”
„Gondolj arra, Ivánka, hogy miután lefeküdtél, mindent a gondolataid impulzusai vezérelnek. Ha például nehézségi erő nélkül jobban érzed magad, akkor a kívánságod végbemegy. És ugyanígy van ez, ha a képernyőket szeretnéd bekapcsolni vagy a szobát szeretnéd teljesen vagy részben elsötétíteni vagy kivilágítani. Ilyen módon tudsz velem beszélni, vagy épp valamely személlyel Dubrovnikban, vagy egy másik helyen élő családdal. Földi másodpercek tört része alatt az utasításod valósággá válik.”
„És ez tulajdonképpen hogy megy végbe?”
„Ez a finom pehely, ami takaróul szolgál, fel van töltve pozitív ionokkal. Ezek annyira érzékenyek, hogy továbbítanak egy gondolatot egy másik ugyanolyan érzékeny készülékhez, ami aztán végrehajtja a kívánságot.”
„És ha valami ennivalót szeretnék megrendelni, azt is idehozzák?”
„Igen, így van!”
„És hogyan?”
„Úgy, mint ahogy az étteremben láttad. A tőled balra lévő készülék fog kiszolgálni téged.”
„Hát ti apuiak valóban mindent tudtok!”
„Igen, igyekszünk mindent a legjobban csinálni és rosszat nem teszünk.”
„Azt jelenti ez, hogy egy támadás esetén nem szállnátok harcba?”
„Így van.”
„Akkor megengednétek, hogy egy támadó megöljön benneteket?”
„Nem, egyszerűen semlegesítjük az ő erőit és visszairányítjuk azt a kiinduló helyére. A világűrben sok bolygó van, amelynek a lakói természeti jelenségek miatt nagyon agresszívek. Ezek sok problémát okoznak nekünk, de ezzel nem sokat törődünk. Ha megtámadnak minket, akkor magnetizáljuk őket pozitív ionokkal, amelyek hatástalanítják az ő negatív erőiket. Ekkor nem csak a támadási kedvük szűnik meg, hanem előnyükre megváltoznak és a békéért és a megértésért kezdenek el dolgozni.”
„Nem fogom elfelejteni, Pedro. Most el fogok aludni. Remélem tetszeni fog nekem ez az apun eltelő első éjszaka!”
„Ezt én is remélem. Ha szükséged lenne rám, akkor csak hívjál!”
„Nem fogom elfelejteni, Pedro. De alig hiszem, hogy fel fogok kelni azért, hogy hívjalak.”
„Nem kell felkelned. De hisz ezt már elmagyaráztam neked. Egy gondolat elég, hogy közöld velem a kívánságodat. Ha akarod, nappali fénybe is öltöztetheted a szobádat, hisz tudod, hogy kint nappal van. A szobák csak addig maradnak besötétítve, amíg akarjuk.”
„Nem fogom elfelejteni, tehát akkor holnapig.”
„Mindent a többiekért.”
„Mindent a többiekért, Pedro”, felelte Ivánka és arra gondolt, hogy az apuiak szent feladatuknak tekintik, hogy másokkal törődjenek.
Vége a második kötetnek.
