Elhallgatott tények

14. FEJEZET

A KÖZPONTI HÍRSZERZŐ ÜGYNÖKSÉG

A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) a brit Titkos Hírszerző Szolgálat (SIS vagy MI6)
amerikai megfelelője, és Britannia segítségével alakult a Stratégiai Szolgálatok Hivatalából
(OSS) és a Központi Hírszerző Csoportból 1947-ben. A CIA hivatalosan mintegy 16 000 fős
személyzetet foglalkoztat, de ez a szám nem veszi figyelembe külföldi ügynökeit vagy a
szerződéses személyzet ezreit, és nem tartalmazza az USA kormányának más ágaiból
származó kisegítő személyzetet sem. Becsült éves költségvetése 1 milliárd dollár.

A CIA négy Igazgatóságra oszlik, mindegyik Igazgatóság számos különböző hivatalt és
szolgálatot tartalmaz. A Műveleti Igazgatóság felügyeli a külföldi hírszerzést (kémkedés),
valamint az elhárítást, és magában foglalja a Fedett Akciók Csoportját (dezinformáció és
propaganda). A Tudományos és Technológiai Igazgatóság figyeli a tudományos és technikai
fejleményeket külföldi országokban, és magában foglalja a SIGINT (Jelhírszerzés) műveletek
Hivatalát, a Külföldi Adásokat Figyelő Szolgálatot és a Nemzeti Fényképészeti Kiértékelő
Központot. A Hírszerzési Igazgatóság nagyrészt a hírszerzési adatok elemzéséért felelős,
elemző hivatalokkal a Szovjetunió, Európa, Közel-Kelet és Dél-Ázsia, Afrika és Latin-
Amerika számára. Magában foglalja továbbá a Tudományos és Fegyverkutatási Hivatalt, a
Képelemző Hivatalt és a Globális Ügyek Hivatalát. Az Adminisztrációs Igazgatóság felelős a
személyzetért, képzésért, pénzügyekért, orvosi szolgáltatásokért, biztonságért, logisztikáért és
kommunikációért.

E négy Igazgatóság felett áll a Nemzeti Hírszerzési Tanács (korábban a Hírszerzési Erőforrás
Tanácsadó Bizottság), amely koordinálja a hírszerzés-gyűjtés különböző módszereit a hozzá
benyújtott kérésekhez rendelt prioritások szerint. Ugyanezen a hatásköri szinten vannak a
nemzeti hírszerző tisztek, akik előkészítik a nemzeti hírszerzési becsléseket, amelyek a
Nemzetbiztonsági Tanácshoz és néha az Elnökhöz kerülnek.

Todd Zechel, a Nemzetbiztonsági Ügynökség korábbi alkalmazottja szerint a CIA mind a
négy igazgatósága részt vett UFO adatok gyűjtésében, elemzésében és eltitkolásában 1948
óta. Zechel azt állítja, hogy a Nemzeti Fényképészeti Kiértékelő Központ, amelyet a
Tudományos és Technológiai Igazgatóságon belül hoztak létre 1953-ban, elemezte az összes
UFO fényképészeti adatot, és a Tudományos Hírszerzési Hivatal (ahogy akkor nevezték)
elemezte a világszintű UFO adatokat megalakulása óta, beleértve a nem fényképészeti
eseteket, fizikai bizonyítékokat és a fényképészeti esetek másodlagos elemzését.

Zechel továbbá azt állítja, hogy a hazai jelentéseket a CIA gyűjtötte a Légierőtől, a Pentagon
Aktuális Hírszerzési Hivatalán keresztül, és más hírszerző ügynökségektől, mint az NSA és a
Védelmi Hírszerző Ügynökség, a kommunikációs hálózataikkal való kapcsolatokon
keresztül. A hazai jelentéseket a CIA Hazai Műveletek Osztályának (Hazai Gyűjtő Osztály)
irodáiból gyűjtötték az Egyesült Államok városaiban, állítja Zechel. A külföldi jelentéseket a
Nemzeti Külföldi Értékelő Központ gyűjtötte a Külföldi Adások Információs Szolgálaton, az
Aktuális Hírszerzési Hivatalon és a Műveleti Hivatalon keresztül, ahogy ezeket az
osztályokat nevezték az 1970-es évekig. Zechel azt a nyugtalanító állítást is teszi, hogy a CIA
Műveleti Igazgatóságának ügynökei kihallgattak UFO tanúkat, és a Hazai Műveletek
Osztályának ügynökei részt vettek tanúk zaklatásában, megfélemlítésében és akár
elhallgattatásában. Van bármi bizonyíték ezekre az állításokra, amelyeket Zechel 1977-ben
tett?

A CIA ÉS AZ INFORMÁCIÓSZABADSÁG TÖRVÉNY

Nagyrészt Todd Zechel erőfeszítéseinek köszönhető, együttműködve William Spauldinggal a
Ground Saucer Watch-tól (GSW), egy arizonai székhelyű UFO kutató szervezettől, hogy
majdnem 1000 oldalnyi CIA UFO-kapcsolatú dokumentumot adtak ki az
Információszabadság Törvény (FOIA) rendelkezései alapján 1978-ban, hónapokig tartó jogi
csatákat követően. Henry Rothblatt és Peter Gersten, két New York-i ügyvéd, akik a GSW
nevében jártak el, beperelték a CIA-t 1977-ben a FOIA alapján egy sikeres kísérletben, hogy
kényszerítsék az Ügynökséget az UFO-aktáinak kiadására. 1978. december 20-án egy
sajtóközleményt osztottak szét a hírmédiának Washington, DC-ben, amely bejelentette: „A

CIA UFO dokumentumokat ad ki”. Ezt a Polgárok az UFO Titoktartás Ellen (CAUS)
készítette, egy szervezet, amelyet pár hónappal korábban alapított Todd Zechel.

Úgy vélik, hogy több mint 10 000 oldalnyi titkosított UFO dokumentum van a CIA
központjában Langley-ben, Virginiában, mégis az Ügynökség csak ötvenhét dokumentum
visszatartását ismerte el. Peter Gersten 1980-ban azt mondta nekem, hogy a CIA
elmulasztotta felfedni 200 vagy annál is több dokumentum létezését, a már kiadott iratokban
található hivatkozások alapján. Ez talán azzal magyarázható, hogy 1980-ban a Képviselőház
elfogadta a Külügyi Bizottság törvényjavaslatát, amely gyakorlatilag mentesítette a CIA-t az
FOIA (Információszabadságról szóló törvény) alapján beérkező kérelmek többsége alól.
Mégis, az FOIA alóli kilenc kivétel közül egy sem vonatkozik az UFO-aktákra. Amikor a
hozzám hasonló kutatók bizonyos UFO-aktákat kérnek a CIA-tól, az NSA-tól, a DIA-tól és
más ügynökségektől, gyakran azt a választ kapjuk, hogy azok nem adhatók ki
nemzetbiztonsági okokból, vagy hogy „az aktákat nem lehet kiadni, mert megsemmisítették
őket”, illetve hogy „az információ megfelelően minősített, és nem hozható nyilvánosságra”.
Milyen különös tehát, hogy az Amerikai Légierő hivatalos álláspontja szerint „egyetlen, a
Légierő által jelentett, kivizsgált és kiértékelt UFO sem utalt arra, hogy veszélyt jelentene
nemzetbiztonságunkra”.

A NYILVÁNOSSÁGRA HOZOTT CIA DOKUMENTUMOK

A CIA nyilvános álláspontja az UFO-kkal kapcsolatban – a dokumentumok nyilvánosságra
hozatala előtt – legjobban egy Bill Spauldingnak írt, 1976. március 26-i levélben foglalható
össze:

Hogy tisztában legyen a valós tényekkel a CIA részvételét illetően az UFO-jelenségek
kivizsgálásában, engedje meg, hogy rövid történeti áttekintést adjak. 1952 végén a
Nemzetbiztonsági Tanács (National Security Council) azt a követelményt támasztotta a CIA-
val szemben, hogy határozza meg, vajon az UFO-k létezése veszélyt jelent-e az Egyesült
Államok biztonságára. A Tudományos Hírszerzési Hivatal (Office of Scientific Intelligence)
létrehozta a Hírszerzési Tanácsadó Bizottságot az ügy tanulmányozására. Ez a bizottság tette
meg ajánlásait a Robertson-bizottság jelentésében. A CIA sem a Robertson-bizottság
megalakulása előtt, sem a bizottság jelentésének kiadását [1953. január] követően nem
foglalkozott az UFO-jelenségek tanulmányozásával. A Robertson-bizottság jelentése az
Ügynökség ezen ügyben való érdekeltségének és részvételének összegzése.

A nyilvánosságra hozott dokumentumok, amelyek többsége a birtokomban van,
kategorikusan megmutatják, hogy a CIA érdeklődése az UFO-k iránt megelőzte a
Nemzetbiztonsági Tanács utasítását a Robertson-bizottság felállítására. Valójában a CIA volt
az, amely sürgette az NSC-t (Nemzetbiztonsági Tanácsot) a vizsgálat lefolytatására, amint az
nyilvánvaló a következő kivonatokból, amelyek egy négyoldalas memorandumból
származnak, amelyet H. Marshall Chadwell, a Tudományos Hírszerzés igazgatóhelyettese írt
a CIA igazgatójának (DCI), Walter Bedell Smith tábornoknak, 1952. szeptember 24-i
dátummal:

1. Nemrégiben vizsgálatot folytatott a Tudományos Hírszerzési Hivatal annak
megállapítására, hogy vannak-e nemzetbiztonsági vonatkozásai az „azonosítatlan repülő
tárgyak”, azaz a repülő csészealjak problémájának; hogy jelenleg folyik-e megfelelő
tanulmányozás és kutatás e probléma kapcsán, annak nemzetbiztonsági vonatkozásaival
összefüggésben; és milyen további vizsgálatokat és kutatásokat kellene indítani, kinek a
részéről és milyen égisze alatt.

2. Megállapítást nyert, hogy a kormányzat egyetlen egysége, amely jelenleg tanulmányozza a
problémát, az USAF (Légierő) Hírszerzési Igazgatósága, amely a Légi Műszaki Hírszerzési
Központot (ATIC) bízta meg az észlelésekről szóló jelentések kivizsgálásával. ... Világméretű
jelentési rendszert vezettek be, és a nagyobb légierőbázisok parancsot kaptak az azonosítatlan
repülő tárgyak elfogására....

3. 1947 óta az ATIC körülbelül 1500 hivatalos jelentést kapott észlelésekről. ... Csak 1952-
ben a hivatalos jelentések száma elérte a 250-et. Az 1500 jelentésből a Légierő 20 százalékot
tart megmagyarázatlanként, az 1952 januárja és júliusa között érkezetteknek pedig 28
százalékát....

4. ... a közvélemény aggodalma a jelenségekkel kapcsolatban ... azt jelzi, hogy lakosságunk
egy szép hányada mentálisan kondicionálva van a hihetetlen elfogadására. Ebben a tényben
rejlik a tömeges hisztéria és pánik kirobbanásának lehetősége. ...

8. ... A pánik kockázatának minimalizálása érdekében nemzeti politikát kellene kialakítani
arra vonatkozóan, hogy mit mondjanak a nyilvánosságnak a jelenségekről....

11. Ezt a problémát olyan fontosságúnak tartom, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács figyelmébe
kell ajánlani, annak érdekében, hogy egy közösségi szintű, összehangolt erőfeszítést lehessen
kezdeményezni a megoldására.

Bár Marshall Chadwell a 2. bekezdésben kijelenti, hogy „a kormányzat egyetlen egysége,
amely jelenleg tanulmányozza a problémát, az USAF Hírszerzési Igazgatósága”, a CIA 1947
óta szorosan figyelemmel kísérte a jelenséget, ahogy azt a kiadott dokumentumok is
mutatják. Warren Smith oknyomozó újságíró szerint a CIA először még az 1947-es
megalakulása előtt kezdett érdeklődni az UFO-jelentések iránt, amikor még Stratégiai
Szolgálatok Hivatala (OSS) néven volt ismert, William („Vad Bill”) Donovan vezérőrnagy
vezetésével. A „foo-fightereket” (rejtélyes légi jelenségeket) egyre nagyobb számban
észlelték a második világháború utolsó szakaszaiban, és az OSS kezdetben meg volt
győződve arról, hogy ezek német pilóta nélküli szondák. Az OSS ügynökeinek európai
vizsgálatai azonban mást bizonyítottak, így Donovan és stábja úgy döntött, hogy a foo-
fighterek szokatlan, de ártalmatlan jelenségek.

Röviddel Kenneth Arnold híres, 1947. június 24-i észlelése után, Smith elmondása szerint az
OSS a tekintélyes New York-i Brooks Clubban találkozott, és megszervezett egy
finanszírozott erőfeszítést az igazság kiderítésére a repülő korongokról. Kezdetben azt hitték,
hogy az oroszok felelősek értük, elfogott német tudósok segítségével, de a jelentések
bizonyos jellemzői cáfolták ezt az elméletet. Az OSS aggódott, hogy az ilyen észlelések
pánikot okozhatnak, és hogy a telefonvonalakat és a katonai kommunikációs csatornákat
eláraszthatják a bejelentések. A repülő csészealjakat le kellett leplezni (meg kellett cáfolni).
Pszichológiai hadviselést és propagandát vetettek be, átveréseket, hamis észleléseket és vad
beszámolókat felhasználva. Repülő csészealjakat nevetségessé tevő cikkeket helyeztek el
országos újságokban és magazinokban.

Egy 1949. március 31-i CIA memorandum H. L. Bowerstől Dr. Machle-nek, „Jegyzetek és
megjegyzések az ’Azonosítatlan Repülő Tárgyakhoz’ – Project Sign” (egy korai amerikai
légierős tanulmány) tárgykörben, megerősíti:

Tanulmányok készültek a különböző lehetőségekről Dr. Langmuir (GE), Dr. Vall (MIT), Dr.
Lipp (Project Rand), Dr. Hynek (Ohio State) és az Aero Medical Lab (Repülőorvosi
Laboratórium) részéről.

Annak valószínűsége, hogy a tárgyak a világűrből származnak, vagy egy idegen hatalom
fejlett repülőgépei, csekély, de a fenti csoport arra a következtetésre jutott, hogy...

A Wright Patterson Légierőbázison folytatott megbeszélés során Mr. Deyarmond úgy vélte, és
én egyetértek vele, hogy a „repülő korongokról” ki fog derülni: csupán újabb „tengeri
kígyók”. Mindazonáltal, mivel fennáll a távoli lehetősége annak, hogy bolygóközi eredetűek
vagy idegen repülőgépek, minden észlelést szükséges kivizsgálni.

Annak bizonyítékát, hogy a CIA már évekkel az 1953-as Robertson-bizottság előtt is figyelte
az UFO-jelenséget, több dokumentum is tartalmazza. Az egyik, „Eyes Only” (Szigorúan
bizalmas / Csak saját szemre) minősítésű memorandum Ralph L. Clarktól, a Tudományos
Hírszerzési Hivatal megbízott igazgatóhelyettesétől a Hírszerzési Igazgatóhelyettesnek, 1952.
július 29-i dátummal:

Az elmúlt hetekben számos radaros és vizuális észlelést jelentettek azonosítatlan légi
tárgyakról. Bár ez a hivatal az elmúlt három évben folyamatosan felülvizsgálta az ilyen
jelentett észleléseket, egy speciális tanulmányozó csoport alakult a téma eddigi
áttekintésére... Az O/CI [Office of Current Intelligence – Aktuális Hírszerzési Hivatal] részt
vesz ebben a tanulmányban az O/SI-vel [Office of Scientific Intelligence – Tudományos
Hírszerzési Hivatal] együtt, és a jelentésnek augusztus 15-re kell elkészülnie. [Kiemelés
hozzáadva]

Egy másik dokumentum, egy informális memorandum, amely csak néhány nappal később
íródott, Edward Tausstól származik, aki akkoriban a Fegyver- és felszerelési részleg
megbízott vezetője volt a Tudományos Hírszerzési Hivatal (OSI) Felszerelési Osztályától az
OSI igazgatóhelyettesének. Bár szkepticizmusának adott hangot még a megmagyarázatlan
jelentések megbízhatóságát illetően is, Tauss mégis hozzátette:

... amíg a jelentések egy sorozata megmagyarázhatatlan marad (mivel a bolygóközi
vonatkozásokat és az idegen eredetet nem zárták ki teljesen a megfontolásból), az óvatosság
megkívánja, hogy a hírszerzés folytassa a téma figyelemmel kísérését... Javasolt, hogy a CIA
folytassa a tárgykör megfigyelését, összhangban az elsődleges műveleti érdekeltséggel
rendelkező illetékes hatóságokkal az ATIC-nál [Légi Műszaki Hírszerző Központ]. Erősen
sürgetett azonban, hogy a CIA érdeklődésének vagy aggodalmának semmilyen jele ne jusson
el a sajtóhoz vagy a nyilvánossághoz, tekintettel azok valószínűsíthető riadalmat keltő
hajlamára, hogy az ilyen érdeklődést az USA kormánya birtokában lévő „publikálatlan
tények” helytállóságának „megerősítéseként” fogadják el. [Kiemelés hozzáadva]

A CIA különleges tanulmányozó csoportját 1952 augusztusában hozták létre, és a
tájékoztatóhoz kapcsolódó dokumentumok érdekes olvasmányok; ezeket akkoriban titkosnak
minősítették. Az első dátuma augusztus 14.:

Az elmúlt hetekben, a Repülő Csészealj jelentések számának fenomenális növekedésével, mind
a közvélemény, mind a hivatalos szervek érdeklődése hatalmas mértékben megnőtt a téma
iránt. Információkérések árasztották el a Légierőt, beleértve a Fehér Ház hivatalos
érdeklődését is...

Ezen a ponton az OSI úgy vélte, időszerű lenne értékelni a Légierő tanulmányát, annak
módszertanát és lefedettségét, következtetéseinek viszonyát a különféle felvetett elméletekhez,
és megpróbálni valamilyen következtetésre jutni a probléma hírszerzési vonatkozásait illetően
– ha vannak ilyenek. Tekintettel az Ügynökségen belüli széles körű érdeklődésre, ezt a
tájékoztatót úgy szerveztük, hogy beszámolhassunk a felmérésről. Meg kell említeni, hogy az
Ügynökség Repülő Csészealjak iránti érdeklődésének kiszivárgása azzal a kockázattal jár,
hogy a problémát még súlyosabbá teszi a köztudatban, mint amilyen már most is, amit – a
Légierővel egyetértésben – el kell kerülni. [Kiemelés hozzáadva]

A jelentés hozzáteszi, hogy „áttekintettük saját hírszerzési adatainkat, visszamenőleg az
1946-os svéd észlelésekig”, és felsorolja a Légierőnek jelentett különféle UFO-típusokat:

Széles körben vizuális, radar, valamint kombinált vizuális és radar kategóriákba sorolva, az
ATIC két fő vizuális osztállyal rendelkezik – az első: gömb vagy ellipszis alakú tárgyak,
általában fényes fémes csillogással; némelyik kicsi (2-3 láb [kb. 60-90 cm] átmérőjű), a
legtöbbet 100 láb [kb. 30 m] átmérőjűre becsülik, néhányat pedig 1000 láb [kb. 300 m]
szélesre. Ebben a csoportban vannak változatok, mint például torpedó, háromszög, ceruza,
sőt matrac formájúak is. Ezek mind nappali észlelések.

A második vizuális csoport, csupa éjszakai jelentés, fényekből és különféle fényjelenségekből
áll, mint például zöld, lángvörös vagy kékesfehér tűzgömbök, mozgó fénypontok és fénylő
csóvák.

Mindkét kategóriát jelentették egyedülálló tárgyként, aszimmetrikus csoportokban és
különböző számú formációkban.

A jelentett jellemzők három általános sebességszintet tartalmaznak: lebegés; mérsékelt
sebesség, mint a hagyományos repülőgépeknél; és elképesztő, akár 18 000 mérföld/óra [kb.
29 000 km/h] a White Sands-i incidens során. Erőszakos manőverezést az esetek valamivel
kevesebb mint 10%-ában jelentettek. A gyorsulásokat akár 20 g-re is becsülték. Kevés
kivételtől eltekintve teljes volt a hang és a kondenzcsík hiánya. A megközelítésre adott kitérő
válasz gyakori.

A radarok sok azonosítatlan „jelet” (blip) mutattak, de nincs jelentett eset a maximális
hatótávolságon belüli és azon túli teljes követésre, és nincs jelentés állomásról állomásra
történő követésről. A jel szinte minden esetben áthaladt a képernyő középpontján.

Számos radar/vizuális észlelési esetet idéznek, köztük egyet, amely „néhány nappal ezelőtt
történt a Wright Fielden, és még nem elemezték teljesen. Két kamerával felszerelt F-94-est
irányítottak rá egy jelre. Mindkét pilóta észlelte a tárgyat, és az egyik befogta az AI [fedélzeti
radar] berendezésével. Maximális engedélyezett magasságát elérve elindította a kameráját, és
a negatívon látható ’egy tárgy’.”

A CIA megvizsgálta annak valószínűségét, hogy az UFO-k amerikai fegyverek, és arra a
következtetésre jutott, hogy ez a hipotézis tarthatatlan:

Ezt hivatalosan a legmagasabb kormányzati szinten tagadták, és a biztonság kedvéért
megkérdeztük Dr. Whitmant, a Kutatási és Fejlesztési Tanács elnökét. Szigorúan titkos alapon
ő is tagadja ezt. Azonban, tekintettel a Manhattan körzet korai szuperbiztonsági
intézkedéseire [az első amerikai atombombával kapcsolatban], két tényezőt említhetünk,
amelyek megerősítik tagadását – először is, a hivatalos intézkedést, amely minden Légierő
parancsnokságot riasztott az elfogásra, másodszor pedig az ilyen repülések hihetetlen
kockázati tényezőjét a kijelölt légi folyosókon.

A CIA kizárta annak lehetőségét is, hogy az UFO-k szovjet titkos fegyverek lennének. „Bár
tudjuk, hogy az oroszok dolgoztak elliptikus és delta-szárny elveken” – állítja a jelentés –,
„egyáltalán nincs hírszerzési adatunk olyan technológiai előrelépésről, amely itt akár a
tervezésben, akár az energiaforrásban megmutatkozna. Továbbá, úgy tűnik, nincs logikus ok
arra a biztonsági kockázatra, amivel ez járna, és nem volt jele felderítési mintázatnak sem.”

A földönkívüli hipotézist ezután vizsgálta felül a CIA/OSI különleges tanulmányozó
csoportja:

Még ha el is ismernénk, hogy értelmes élet létezhet máshol, és hogy az űrutazás lehetséges,
jelenleg nincs egy szikrányi bizonyíték sem, ami alátámasztaná ezt az elméletet. Nem voltak

csillagászati megfigyelések, amelyek megerősítenék – a legcsekélyebb jele sincs a
keringésnek, amely valószínűleg szükséges lenne, és nincs követés. Megjegyzendő azonban,
hogy McLaughlin parancsnok (a White Sands-i jelentésből), számos General Mills ballon-
szakértő és sokan mások a jelentések szerint meg vannak győződve erről az elméletről.

Bár a CIA különleges tanulmányozó csoportja kijelentette, hogy nincs egy szikrányi
bizonyíték sem a földönkívüli hipotézis alátámasztására, valójában egy lezuhant korongot
találtak az új-mexikói Roswellben 1947 júliusában, amelyről az érintett vizsgálók azt hitték,
hogy nem földi eredetű. Bármilyen abszurdnak is tűnhet ez, ma már hatalmas dokumentáció
áll rendelkezésre az esetről, amelyet a 11. fejezetben áttekintettem. De ha találtak egy
korongot, miért nem tájékoztatták róla a CIA-t? Mivel van bizonyíték arra, hogy az FBI
ismerte a lezuhant repülő korongokról szóló történeteket abban az időben, ez meglehetősen
rejtélyesnek tűnik. Nézetem szerint a magyarázat az, hogy a roswelli koronggal (és esetleg
másokkal) kapcsolatos valós tényeket a kicsi és szigorúan titkos csoportra, a Majestic 12-re
korlátozták, amelyet az elnök tájékoztatására és a vizsgálatok lefolytatására hoztak létre. Az
egyik tag Roscoe Hillenkoetter altengernagy volt, a CIA első igazgatója (1947–50), akinek az
UFO-k valóságát és nem földi eredetét tanúsító nyilatkozatai később szerepelnek ebben a
fejezetben. A hírszerzés szigorú kompartmentációja (elkülönítése) miatt erősen kétlem, hogy
az 1952-es CIA különleges tanulmányozó csoport tisztában volt-e a földönkívüli hipotézis
mellett szóló összes bizonyítékkal. Biztos vagyok benne, hogy a lezuhant korongokról szóló
jelentések dokumentációja létezik a CIA-n belül, de nagyon valószínűtlen, hogy azt még
sokáig nyilvánosságra hozzák.

Ami a CIA különleges tanulmányozó csoportjának azon állítását illeti, hogy nem voltak
csillagászati megfigyelések vagy bizonyítékok a keringésre, amelyek alátámasztanák a
földönkívüli hipotézist, Warren Smith egy érdekes történetet mesél el ezzel kapcsolatban.
Smithnek állítólag egy CIA informátor azt mondta, hogy 1953-ban az Amerikai Légierő
kifejlesztett egy kifinomult radarkövető rendszert, amely abban az évben tizenhárom
alkalommal észlelt hatalmas, azonosítatlan tárgyakat keringeni 100-500 mérföld [kb. 160-800
km] magasságban a Föld felett. Ezt a riasztó információt továbbították a Védelmi
Minisztériumnak és a CIA-nak, és egy követőállomást állítottak fel a White Sands-i kísérleti
terepen, Új-Mexikóban, a kiváló csillagász, Dr. Clyde Tombaugh irányítása alatt (aki 1930-
ban felfedezte a Plútót, és akinek magának is volt több megmagyarázhatatlan UFO-észlelése
az 1940-es évek végén).

Tombaugh megerősítette, hogy létezett ilyen követőrendszer egy 1954 februárjában a
Csendes-óceáni Csillagászati Társaság számára közzétett cikkben, de kijelentette, hogy a
projektet a Hadsereg Fegyverzeti Kutatási Osztálya szponzorálta az „űrben lévő természeti
jelenségek” pontos ellenőrzése céljából.

Végül ott van az 1952-es CIA csoport megjegyzése a negyedik fő elméletről, amelyet akkor a
Légierő vallott, miszerint az észlelések, megfelelő adatok birtokában, megmagyarázhatók
lennének ismert tárgyak félreértelmezésével vagy még kevéssé ismert természeti
jelenségekkel. Ezt az elméletet támogatta egy hosszabb tájékoztatóban egy Mr. Eng, aki
ennek ellenére arra a következtetésre jutott: „... UFO-észleléseket jelentettek Los Alamosból
és Oak Ridge-ből, egy olyan időszakban, amikor a háttérsugárzás szintje
megmagyarázhatatlanul megemelkedett. Itt kifogyunk még a képtelennek tűnő („blue
yonder”) magyarázatokból is, amelyek tarthatóak lehetnének, és még mindig marad számos
hihetetlen jelentésünk hiteles megfigyelőktől.”

A CIA/OSI tanulmányozó csoport megállapításainak egy másik áttekintése található egy
1952. augusztus 19-i keltezésű, eredetileg titkos minősítésű, hatoldalas dokumentum
cenzúrázott másolatában. A CIA-t zavarba ejtette, hogy nem talált „egyetlen jelentést vagy
megjegyzést, még szatirikusat sem, az orosz sajtóban. Ez csak egy hivatalos politikai döntés
eredménye lehet, és természetesen felveti a kérdést, hogy miért, és hogy vajon
felhasználhatják-e ezeket az észleléseket pszichológiai hadviselés szempontjából akár
támadólag, akár védekezésképpen”, és így folytatja:

A Légierő tisztában van ezzel, és kivizsgált számos civil csoportot, amelyek a téma követésére
alakultak. Az egyik – a Civil Csészealj Bizottság Kaliforniában – jelentős pénzeszközökkel
rendelkezik, erősen befolyásolja számos újság szerkesztőségi politikáját, és olyan vezetői
vannak, akiknek kapcsolatai megkérdőjelezhetőek lehetnek. A Légierő figyeli ezt a szervezetet,
mivel képes tömeges hisztériát és pánikot kiváltani. Talán nekünk, hírszerzési szempontból,
figyelnünk kellene az orosz erőfeszítések bármilyen jelére, hogy kihasználják ezt a jelenlegi
amerikai hiszékenységet.

Még nagyobb jelentőségű a második veszély. Légi előrejelző rendszerünk kétségtelenül mindig
a radarpásztázás és a vizuális megfigyelés kombinációjától fog függeni. Feltételezzük
Oroszországról, hogy képes légi támadást indítani ellenünk, ugyanakkor most bármelyik
pillanatban előfordulhat tucatnyi hivatalos azonosítatlan észlelés plusz számos nem hivatalos.
A támadás pillanatában hogyan fogjuk azonnali alapon megkülönböztetni a valós eszközt a
fantomtól?

A válasz természetesen [törölve az eredetiben] az, hogy amíg nem szerzünk sokkal nagyobb
tudást az észlelések mögött meghúzódó okokról – a [törölve] által leírt kevéssé ismert
jelenségekről –, addig a hamis riasztások növekvő kockázatát futjuk, és azt a még nagyobb
veszélyt, hogy a valódit hamisnak minősítjük.

Mindez teljesen érthető, és a CIA-t továbbra is kísértette a rémálom, hogy a szovjet
rakétáknak vagy repülőgépeknek nézett UFO-k miatt kirobbanhat a harmadik világháború. A
Tudományos Hírszerzési Hivatal továbbra is figyelemmel kíséri az orosz kutatás-fejlesztést
az érintett tudományos területeken – zárta a jelentés.

Néhány nappal később egy titkos memorandumban, amelyet George G. Carey, a műveleti
igazgatóhelyettes küldött a hírszerzési igazgatóhelyettesnek 1952. augusztus 22-i dátummal,
bizonyítékot idéztek arra vonatkozóan, hogy Oroszország először említette a témát. A
második bekezdés így szól:

Az FBID [Külföldi Adások Információs Osztálya] rendelkezik egy adással ebben a témában,
1951. június 10-i dátummal, amelyet az alábbiakban idézünk:

Összefoglaló – Abban, ami úgy tűnik, Moszkva első említése a Repülő Csészealjakról, a
„Hallgatók Postafiókja” válaszol a témával kapcsolatos kérdésekre, miszerint „Az USA
Haditengerészeti Kutatóirodájának Magfizikai Főnöke” nemrégiben úgy magyarázta őket,
mint amiket sztratoszféra-kutatásokhoz használnak. Az amerikai kormánykörök mindvégig
tudtak e tárgyak ártalmatlan természetéről, de ha tartózkodtak a „hamis jelentések”
cáfolatától, az ilyen taktika mögötti cél a háborús hisztéria szítása volt az országban.

1952. december 2-án H. Marshall Chadwell, a Tudományos Hírszerzés igazgatóhelyettese
titkos memorandumot küldött a CIA igazgatójának, amelyben a korábban említett
Nemzetbiztonsági Tanácsi Irányelv előkészítését tárgyalta. A 4. bekezdés különösen érdekes
olvasmány:

A CIA-hoz érkező legutóbbi jelentések azt jelezték, hogy további intézkedések kívánatosak, és
november 25-én újabb tájékoztatót tartottak az illetékes A-2 [Légierő Hírszerzés] és ATIC

[Légi Műszaki Hírszerző Központ] személyzet részvételével. Ekkorra az incidensekről szóló
jelentések meggyőztek bennünket arról, hogy valami olyan dolog történik, ami azonnali
figyelmet követel. A nagy magasságban és nagy sebességgel haladó megmagyarázhatatlan
tárgyak észlelése a jelentős amerikai védelmi létesítmények közelében olyan természetű, hogy
nem tulajdonítható természeti jelenségeknek vagy ismert típusú légi járműveknek. [Kiemelés
hozzáadva]

A ROBERTSON-BIZOTTSÁG JELENTÉSE

A helyzet nyilvánvalóan annyira aggasztóvá vált a CIA számára 1952 végére, hogy a
Tudományos Hírszerzési Hivatal tudósokból álló bizottságot hívott össze, és a titkos üléseket
a Pentagonban tartották 1953. január 14. és 17. között. Bár cenzúrázott másolatok elérhetőek
voltak bizonyos CIA-n kívüli hivatalnokok számára több éven át, a Robertson Panel Jelentés
(amelyet néha Durant-jelentésnek is neveznek) nem került teljes egészében nyilvánosságra
1975-ig, és még ma is vannak, akik úgy vélik, hogy a jelentést nem hozták nyilvánosságra
teljes terjedelmében. 1975-ben levelet írtam a CIA-nak, kérve egy példányt (a FOIA alapján),
és néhány hónappal később meg is érkezett.

A Tudományos Tanácsadó Testület tagjai voltak: Dr. H. P. Robertson (elnök), akinek
szakterülete a fizika és a fegyverrendszerek volt; Dr. Luis Alvarez (fizika és radar); Dr. Lloyd
V. Berkner (geofizika); Dr. Samuel Goudsmit (atomszerkezet és statisztikai problémák); Dr.
Thornton Page (csillagászat és asztrofizika). Társult tagok voltak Dr. J. Allen Hynek
(csillagászat) és Frederick C. Durant (rakéták és lövedékek).

A meghallgatott személyek Brigadier William H. Garland voltak, az Air Technical
Intelligence Center parancsnoka; Dr. H. Marshall Chadwell, az OSI/CIA igazgatójának
helyettese; Ralph L. Clark, az OSI/CIA igazgatóhelyettesének helyettese; C. C. Oder és D. B.
Stevenson alezredesek, az OSI állományának tagjai; Philip G. Strong, az OSI műveleti
törzsének vezetője; Stephen T. Possony, megbízott vezető, Special Study Group, a Légierő
Hírszerzési Igazgatóságán; William A. Adams és Wesley S. Smith ezredesek, szintén a
Légierő Hírszerzésétől; Dewey Fournet őrnagy, a Légierő Hírszerzési Megfigyelője az UFO
Projektben; Edward J. Ruppelt százados, az ATIC Légköri Jelenségek Osztályának vezetője;
R. S. Neasham hadnagy és Henry Woo az Amerikai Haditengerészet Fotóértelmező
Laboratóriumától; valamint Albert M. Chop, a Légierő sajtótisztje, aki az UFO-ügyekkel
foglalkozott.

Tizenkét órányi ülés után, amelyek során a testületnek UFO-filmeket vetítettek,
esettanulmányokat mutattak be az ATIC által készített észlelésekről, hírszerzési jelentéseket a
Szovjetunió amerikai észlelések iránti érdeklődéséről, valamint számos diagramot – például
az észlelések gyakoriságáról és földrajzi elhelyezkedéséről –, a testület nagyrészt szkeptikus
álláspontra jutott az UFO-helyzettel kapcsolatban, és a jelentés IV. részében, „A testület
megjegyzései és javaslatai” címmel, arra a következtetésre jutott, hogy „ésszerű
magyarázatok adhatók a legtöbb észlelésre … dedukció és tudományos módszer révén, és
következtetni lehet (további adatok birtokában) arra, hogy más esetek is hasonló módon
magyarázhatók.”

A testület egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy „nem volt bizonyíték a
nemzetbiztonságot közvetlenül fenyegető veszélyre az észlelt objektumokban”, és hogy
„bármiféle ‘hardver’ hiánya a megmagyarázatlan UFO-észlelésekből egy ‘lidércfény’ jellegű
problémává teszi az ATIC számára.” Vizsgálatuk eddigi eredményei erősen azt mutatják,

hogy nincs bizonyíték ellenséges cselekményre vagy veszélyre.” A testület azt sem találta
bizonyítottnak, hogy a megfigyelt, megmagyarázatlan objektumok földönkívüli eredetűek
lennének, mindazonáltal megjegyezte:

Fournet úr előadásában bemutatta, hogyan zárta ki az észlelések ismert és valószínű okait,
így sok esetben az „földönkívüli” maradt az egyetlen fennmaradó magyarázat. Fournet
repülőmérnöki és műszaki hírszerző tiszti (Project Officer, BLUEBOOK, 15 hónapon át)
hátterét nem lehet figyelmen kívül hagyni. A testület azonban nem fogadta el az általa
bemutatott eseteket, mert azok nyers, ki nem értékelt jelentések voltak. … Dr. Page
megjegyezte, hogy a Naprendszer jelenlegi csillagászati ismeretei alapján az intelligens
lények létezése a Földön kívül rendkívül valószínűtlen, és hogy a figyelem bármely
ellenőrizhető eszközzel való összpontosítása a Föld egyetlen kontinensére meglehetősen
képtelenség.

A testület tagjai egyetértettek az OSI véleményével abban, hogy bár nem volt bizonyíték az
észlelésekből fakadó közvetlen fenyegetésre, kapcsolódó veszélyek származhatnak a
következőkből: „(a) valódi ellenséges eszközök téves azonosítása a védelmi személyzet
részéről. (b) a sürgősségi jelentési csatornák túlterhelése ‘hamis’ információkkal … (c) a
közvélemény szubjektivitása tömeghisztériára és nagyobb sebezhetősége az esetleges
ellenséges pszichológiai hadviseléssel szemben.”

A testület egyik ajánlása az volt, hogy indítsanak politikát az UFO-jelentések „cáfolására”:

A „cáfolás” célja a „repülő csészealjak” iránti közérdeklődés csökkentése lenne, amely ma
erős pszichológiai reakciót vált ki. Ezt az oktatást tömegmédia – legalább televízió,
mozgóképes filmek és népszerű cikkek – segítségével lehetne megvalósítani. Az ilyen oktatás
alapja valós esettörténetek lennének, amelyeket először rejtélyként, majd később
megmagyarázva mutatnának be. Mivel a bűvésztrükkök esetében is így van, a „titok”
ismeretében sokkal kevésbé izgalmas a dolog. Egy ilyen program célja a közvélemény
hiszékenységének, és ezáltal az ügyes ellenséges propaganda iránti fogékonyságának
csökkentése lenne. A testület megjegyezte, hogy az orosz propaganda általános hiánya egy
olyan témában, amely annyi nyilvánvaló kihasználási lehetőséget kínál, esetleg lehetséges
hivatalos orosz politikára utalhat.

A testület megvitatta azokat a különféle alattomos módszereket, amelyekkel egy ilyen
program végrehajtható. „Erősen javasolták, hogy a tömeglélektanban jártas pszichológusok
adjanak tanácsot a program jellegéről és kiterjedéséről” – áll a jelentésben, és három konkrét
pszichológust javasoltak tanácsadóként. Dokumentumfilmek és rajzfilmek (az utóbbihoz a
Walt Disney Inc.-et ajánlották) kerültek javaslatra, és „úgy vélték, hogy az üzleti klubok,
középiskolák, főiskolák és televízióállomások szívesen együttműködnének dokumentum
jellegű mozgóképes filmek vetítésében, ha azokat érdekes módon készítik el. Valódi esetek
bemutatása, először a ‘rejtély’, majd a ‘magyarázat’ formájában, hatásos lenne.” Dr. Allen
Hynek javasolta, hogy az Egyesült Államok amatőr csillagászai lelkes és tehetséges forrást
jelenthetnének az „ige terjesztésében”.

A testület egy másik baljós ajánlása az volt, hogy a civil UFO-csoportokat figyelemmel kell
kísérni „mivel potenciálisan nagy befolyással lehetnek a tömeggondolkodásra, ha széles körű
észlelések történnek. A látszólagos felelőtlenséget és az ilyen csoportok esetleges felforgató
célokra való felhasználását szem előtt kell tartani.”

A testület arra a következtetésre jutott, hogy „e jelenségek jelentésének folyamatos
hangsúlyozása ezekben a veszélyes időkben veszélyt jelent az államszervezet védelmi
szerveinek rendezett működésére”, és a következőket ajánlotta:

a. Hogy a nemzetbiztonsági ügynökségek haladéktalanul tegyenek lépéseket annak érdekében,
hogy megfosszák az Azonosítatlan Repülő Tárgyakat attól a különleges státusztól, amelyet
kaptak, valamint attól a misztikum aurától, amelyet sajnálatos módon megszereztek;

b. Hogy a nemzetbiztonsági ügynökségek vezessenek be hírszerzési, kiképzési és közoktatási
politikákat, amelyek célja az ország anyagi védelmének és moráljának felkészítése arra, hogy
a lehető leggyorsabban felismerje és a leghatékonyabban reagáljon az ellenséges szándék
vagy cselekmény valódi jeleire.

Javasoljuk, hogy e célok egy integrált program révén érhetők el, amelynek célja a
közvélemény megnyugtatása a jelenségek mögött álló ellenséges erők bizonyítékának teljes
hiányáról, a személyzet kiképzése a téves jelzések gyors és hatékony felismerésére és
elutasítására, valamint a rendszeres csatornák megerősítése az ellenséges intézkedések valódi
jeleinek értékelésére és azonnali reagálására.

Egy, az üléseken jelen lévő Légierő Hírszerzési ezredes később panaszkodott, hogy a CIA
csupán el akarta temetni az ügyet. „Több mint száz erősen igazolt jelentésünk volt” – mondta
Donald Keyhoe őrnagynak. „Az ügynökök megkerülték a legjobbakat. A tudósok mindössze
tizenöt esetet láttak, és a CIA megpróbált lyukakat ütni rajtuk. Fournetnek magas rangú
katonai és légitársasági pilótáktól – sőt tudósoktól – származó észlelései voltak. Az ügynökök
úgy állították be, mintha a tanúk balekok lennének, így a tudósok félresöpörték Fournet teljes
jelentését. … Tudom, hogy ezek a CIA-ügynökök csak parancsot követtek, de egyszer-
kétszer majdnem felrobbantam.”

Dr. Allen Hynek, aki a Légierő csillagászati tanácsadója volt az UFO-k terén a Kék Könyv
Projektnél (Project Blue Book) a Robertson-bizottság előtt és után is 1986-ban bekövetkezett
haláláig a világ egyik vezető UFO-kutatójának számított, szintén kritikát fogalmazott meg.
„Társult tagja voltam annak a testületnek” – jelentette ki –, „de nem hívtak meg, hogy vegyek
részt minden ülésen. Már akkor is elégedetlen voltam azzal, ami számomra az adatok
rendkívül felületes vizsgálatának tűnt, és az előítéletes hozzáállással, amit a Testület
kíváncsiságának hiánya és a téma mélyebb feltárására való hajlandóság hiánya sugallt.”
Lehet, hogy elégedetlen volt, de Hynek láthatóan felajánlotta együttműködését a CIA-nak a
leleplező programban, ahogy a jelentés is mutatja.

Edward J. Ruppelt százados, az ATIC Légi Jelenségek Ágának vezetője azt mondta, hogy a
CIA utasította a Légierőt az észlelések megcáfolására és a szemtanúk hiteltelenítésére. „Azt a
parancsot kaptuk, hogy rejtsük el az észleléseket, amikor csak lehetséges” – mondta Keyhoe
őrnagynak –, „de ha egy erős jelentés mégis kiszivárog, gyors magyarázatot kell
közzétennünk – ki kell találnunk valamit, hogy gyorsan megöljük a jelentést, és nevetségessé
kell tennünk a szemtanút is, különösen, ha nem tudunk hihető választ adni. Még a saját
pilótáinkat is hiteltelenítenünk kell.”

Dr. David R. Saunders, aki a Coloradói Egyetem UFO Bizottságának tagja volt (lásd később
ebben a fejezetben), mielőtt undorodva lemondott volna a téma iránti elfogultság miatt, úgy
véli, hogy a Robertson-bizottság jelentése – ahogy azt nyilvánosságra hozták – nem más,
mint egy fedősztori, „amelyet kettős céllal találtak ki és hajtottak végre: a külföldi hírszerzés
megtévesztésére és a saját establishmentünk (vezetésünk) megnyugtatására. Bőséges
precedens van a biztonság ilyen kettős és hármas rétegeinek alkalmazására az igazán fontos

projektekkel kapcsolatban. Például maga a Manhattan Projekt létezése titok volt, de a projekt
természete és fontossága még nagyobb titok volt.”

TOVÁBBI DOKUMENTUMOK

A feloldott titkosítású CIA UFO-dokumentumok közül sok a világ minden tájáról származó
észlelési jelentésekre vonatkozik, amelyeket többnyire külföldi újságokból, folyóiratokból és
adásokból szereztek be. Mivel e jelentések közül sokat már publikáltak a Clear Intent (Tiszta
szándék) című könyvben, itt nem fogom őket szerepeltetni, néhány eset kivételével. Azok
számára, akik nem ismerik a hírszerző ügynökségek működését, meglepetést okozhat, hogy a
hírszerzési információgyűjtés körülbelül ötven százaléka nyílt forrásokból származik, mint
például újságok, filmek és beszédek. További negyven százalék felderítő műholdakról és
kémrepülőgépekről, lehallgató eszközökről és egyéb kütyüktől származik, míg csak tíz
százalék függ az emberi hírszerzéstől (HUMINT).

Zavarba ejtő hiányosság a kiadott CIA (és más hírszerző ügynökségi) jelentésekben külföldi
országokból Nagy-Britannia és Ausztrália. Mivel ezekben az országokban sok jelentős
észlelés történt, csak arra tudok következtetni, hogy hivatalos megállapodás született az ilyen
információk kizárásáról. Vajon a brit Védelmi Minisztérium hírszerzési főnökei
megvétózhattak minden hivatkozást az FOIA keretében feloldott dokumentumokban?
Bármilyen fantasztikusnak is tűnik a felvetés, a Titkos Hírszerző Szolgálat (SIS vagy MI6) és
a CIA közötti kapcsolat például majdnem olyan szoros, mint a Kormányzati Kommunikációs
Főhadiszállás (GCHQ) és a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) közötti. Gordon Creighton
volt hírszerző tiszt megerősítette nekem, hogy az 1950-es években volt kapcsolat UFO-
ügyekben a CIA és a Védelmi Minisztérium között, és logikusnak tűnne, hogy ez a kapcsolat
folytatódik Nagy-Britanniában, talán a CIA Közös Jelentési és Kutatási Egységével az USA
londoni nagykövetségén, amely hírszerzési értékeléseket cserél a Kabinetiroda Közös
Hírszerzési Törzsével. Erre azonban nincs bizonyítékom.

KANADA, 1950 ÉS 1955

Bár az UFO-jelentések többségét a CIA nyílt forrásokból szerezte be, néhányat közvetlenül
gyűjtöttek, mint például a következő esetet, amely egy észlelést foglal magában egy hajó
fedélzetén az Észak-Atlanti-óceánon, útban Új-Skóciából (Nova Scotia) egy kelet-amerikai
kikötő felé, 1950. augusztus 4-én. A jelentés forrását törölték, ahogy a szemtanúk neveit is,
akiket mind kihallgattak a hírszerző tisztek. Ez a harmadik tiszt beszámolója:

1950. augusztus 4-én délelőtt 10:00-kor, miközben az iránytűt ellenőriztem a középső hídon
egy hajóablakon keresztül, egy repülő tárgyat figyeltem meg a jobb oldali orr irányában.
Azonnal kiáltottam a kapitánynak, aki a térképszobában volt, és az első tisztnek, aki lent volt a
bal oldali fedélzeten, az észlelésemről, és magam is kimentem a repülőhídra. A tárgy
körülbelül 70 fokkal a horizont felett volt, 12 mérföld távolságban. Felénk tartott, majd a
miénkkel ellentétes irányra váltott, és eltűnt a horizonton északkelet felé. Tisztán láttam az
árnyékát a vízen. A benyomásom a tárgyról az volt, hogy elliptikus, alakjában nem
különbözött egy japán gyémánt alakú dobozsárkánytól. Nincs elképzelésem a méretéről, de a
hossza körülbelül hatszorosa volt a szélességének, és a mélysége (vastagsága) két-öt láb [kb.
0,6-1,5 m] lehetett. Nem adott ki hangot, és elképesztő sebességgel haladt. Miközben a
levegőben haladt, forgó vagy imbolygó mozgást végzett. Miután eltűnt a horizonton, néhány
másodperccel később láttam újra felbukkanni, még nagyobb sebességgel emelkedve, mint
amikor először megfigyeltem. Fogalmam sincs, mi volt ez a tárgy, soha nem láttam még hozzá
hasonlót, és ez volt az egyik legijesztőbb élményem, ami valaha történt velem. Durva

becslésem szerint a tárgy 28 mérföldet tett meg azalatt a 15 másodperc alatt, amíg
megfigyelés alatt tartottam.

A jelentés begyűjtőjének megjegyzése szerint „hatalmas eltérés volt a kapitány
sebességbecslése és a két tiszt becslése között, amit nem lehetett megmagyarázni, mivel
nagyon körültekintőek voltak nyilatkozataik megtételekor, és állították, hogy megfigyeléseik
helyesek voltak”, de arra a következtetésre jutott: „Mindhárom férfit egészen nyilvánvalóan
felzaklatta az észlelés. Az ellentmondásoktól eltekintve, a férfiakat kihallgató hírszerző
tisztek számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy bizonyosan láttak valami nagyon szokatlan
tárgyat, amelyet nem tudtak azonosítani, de amely ugyanolyan bizonyossággal nem
hagyományos típusú repülőgép volt.”

Egy 1955. július 12-i memorandum, amelyet a CIA Tudományos Hírszerzési Hivatal (OSI)
Fizikai és Elektronikai Osztályának vezetője, T. M. Odarenko írt a Tudományos Hírszerzésért
felelős megbízott igazgatóhelyettesnek, egy fontos radar/vizuális UFO-jelentést idéz, amelyet
a Pepperell Légierő Bázis (Új-Fundland) küldött az Ügynökségnek:

Lényegében a „tárgyat” látszólag egyidejűleg figyelte meg egy tartályrepülőgép (KC 97)
pilótája (vizuálisan) és egy földi radar (típusa ismeretlen) állomás (elektronikusan). Bár ilyen
kettős (vizuális és elektronikus) UFOB [Azonosítatlan Repülő Tárgy] észleléseket időről időre
jelentenek, ez a konkrét jelentés némileg egyedülálló abban, hogy:

a. Az Archie 29 pilótája fenntartotta a vizuális kapcsolatot a tárggyal, rádión bemondva a
tárgy irányváltoztatásait a (radar) állomásnak. Az irányváltoztatások pontosan korreláltak
azokkal, amelyeket az irányító a képernyőn látott.

b. A korábbi esetekben a kettős (vizuális és elektronikus) észlelések legfeljebb néhány percig
tartottak. Ezt az esetet radaron legalább 49 percig figyelték meg.

UFÓK – „MAXIMÁLIS BIZTONSÁG”

1954-ben Thomas Eickhoff kutató kísérletet tett arra, hogy George Adamski „kapcsolattartót”
szövetségi bíróság elé vigye, hogy utóbbi annak a két tudósnak a tanúvallomásával
bizonyíthassa be, akik Adamski állítása szerint szemtanúi voltak egyik állítólagos
űrutazásának, hogy valóban járt egy űrhajó fedélzetén. Ez a kormánynak is lehetőséget adott
volna az ügy kivizsgálására – érvelt Eickhoff –, és így, amikor Adamski (feltehetően)
képtelen lett volna előállítani a tudósokat, vádat emelhettek volna ellene „az amerikai
postarendszer illegális használatával elkövetett csalás bűntette miatt”.

Az ügyvédem [mondta Eickhoff] azt javasolta, hogy küldjünk egy érdeklődő levelet egy
bizonyos washingtoni ügynökségnek [a CIA-nak]... és behívott az irodájába. Megkapta a
választ, amely utasításokat is tartalmazott minden érintett fél számára, hogy tagadjanak
mindennemű kapcsolatot a nyilatkozattal, [amely] egy bizonyos Mr. [Allen Dullestól]
származott egy bizonyos washingtoni csúcsügynökségtől. [Dulles] ezt mondta: „Igen, valóban
volt egy ügyem a Szövetségi Bíróság számára.” Azonban [azt mondta], szükség esetén
bírósági végzéssel megakadályozná, hogy bárki tanúskodjon a bíróságon ezzel a könyvvel
[Inside the Space Ships – Az űrhajók belsejében] kapcsolatban, mert maximális biztonsági
fokozat van érvényben az UFO-k témakörében. [Kiemelés hozzáadva]

Allen Welsh Dulles 1953 és 1961 között volt a CIA igazgatója (DCI), és egy 1984-es, az
Ügynökséghez benyújtott FOIA-kérelem nyomán kaptam egy másolatot egy levélről, amelyet

Dulles írt a tiszteletreméltó Gordon H. Scherernek, a Képviselőház tagjának (Washington,
DC), 1955. október 4-i dátummal:

A kérdések, amelyeket Mr. Eickhoff felvetett levelében Önnek, nagyrészt kívül esnek ezen
Ügynökség joghatóságán. Az 1947. évi Nemzetbiztonsági Törvény 102(d) szakasza előírja,
hogy a CIA nem rendelkezhet rendőrségi, idézési, bűnüldözési jogkörrel vagy belső biztonsági
funkciókkal. Amennyiben Mr. Eickhoffot a postai csalás problémája érdekli George Adamski
„Inside The Space Ships” című könyvével kapcsolatban, úgy tűnik, ez bűnüldözési probléma,
amelytől a törvény kifejezetten eltilt minket.

A CIA, irányelvei szerint, nem kommentálja a könyvekben vagy más közzétett
nyilatkozatokban szereplő anyagok igazságtartalmát vagy hamisságát, ezért nincs abban a
helyzetben, hogy véleményt mondjon Mr. Adamski könyvéről vagy az abban található képek
hitelességéről.

Úgy tűnik, Mr. Adamski könyvének tárgya inkább a Védelmi Minisztérium és a Nemzeti
Tudományos Alapítvány hatáskörébe tartozik.

A CIA nem talált további dokumentumokat Adamskival kapcsolatban. Lehetséges, hogy
léteznek még, lehetséges, hogy nem, de az biztos, hogy az FBI-nak kiterjedt aktája volt róla,
és ezeket a dokumentumokat mostanra az FOIA keretében nyilvánosságra hozták.

1956-ban egy „Memorandum az irattárnak” (Memorandum for the Record) készült a CIA
Tudományos Hírszerzési Hivatal (OSI) Alkalmazott Tudományok Osztályának (ASD)
vezetője, W. E. Lexow tollából, megerősítve, hogy az ASD átvette a felelősséget az OSI-n
belül a „Nem Hagyományos Típusú Légi Járművekért”. Az ASD aktákat fog vezetni a
„beérkező nyers jelentésekről, ahol megítélésünk szerint a tárgykör információt szolgáltathat
külföldi fegyverrendszerek kutatásáról vagy fejlesztéséről”. Az ebbe a kategóriába tartozó
jelentéseket továbbítani kellett az „Alapvető Tudományok Területére” (Fundamental Science
Area – FSA) felülvizsgálatra, és azokat, amelyek nem illettek oda, az FSA-nak kellett
továbbítani megőrzésre vagy megsemmisítésre. A memorandum így folytatódott (2.
hivatkozás):

e. Az Egyesült Államok U.F.O. programjával kapcsolatos minden OSI levelezésről és
intézkedésről időrendi aktát tart fenn az ASD.

f. Az Egyesült Államok hírszerző közösségének tagjai által U.F.O. témában közzétett,
befejezetlen hírszerzési jelentések aktáját az ASD tartja fenn.

Az Alkalmazott Tudományok Osztálya igyekezett elkerülni az olyan jelentések
felhalmozását, „amelyekről a tapasztalat és a 2. hivatkozás megmutatta, hogy nem
elemezhetők az OSI számára hasznos módon küldetése teljesítése során. ... Javasolták, hogy
az Elektronikai Osztályon jelenleg nyilvántartott nyers hírszerzési anyagokat és az elavult
kész UFO-jelentéseket semmisítsék meg.”

Brad Sparks kutató szerint 1957. november elején a Kongresszus titokban nyomást gyakorolt
a CIA-ra egy akkor zajló országos UFO-„hullám” értékelése miatt. Az OSI utasította a
Műveleti Hivatal Kapcsolattartó Osztályát, hogy területi irodáival gyűjtessen UFO-adatokat a
következő egyhetes időszakra. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit még nem oldották fel a
titkosítás alól.

SOCORRO, 1964

A CIA 1956-tól kezdve továbbra is figyelemmel kísérte az UFO-jelenséget, és a Fawcett és
Greenwood által a Clear Intent-ben idézett számos érdekes jelentés közül az egyik egy
leszállt UFO észleléséről szól, két kis utassal együtt, amelyet Lonnie Zamora őrmester
jelentett 1964. április 24-én. Az esetet akkoriban a Légierő és az FBI vizsgálta ki, és Dr.
Allen Hyneknek is része volt a vizsgálatokban, csakúgy, mint más nyomozóknak, például
Ray Stanfordnak.

Zamora őrmester, az új-mexikói Socorro Rendőrkapitányságról, éppen egy gyorshajtó autót
üldözött a 85-ös számú amerikai főúton, amikor morajlást hallott és lángokat látott egy olyan
területen, ahol tudomása szerint egy dinamit raktárépület állt. Felhagyva az autós üldözéssel,
a terület felé vette az irányt, hogy felkutassa a zaj és a lángok okát. Végül rábukkant
valamire, amit felborult autónak vélt, és két utasra, akik mindketten kezeslábast viseltek.
Zamora rádiózott a rendőrkapitányságnak, és jelentette, hogy ki fog vizsgálni egy általa
autóbalesetnek vélt esetet. Továbbhaladva az úton egy olyan pontig, ahonnan megfigyelhette
a tárgyat, amely egy vízmosásban volt, Zamora megállította az autót, kiszállt, és a tárgy felé
indult. A dátum nélküli CIA-jelentés így folytatódik:

A tárgy gerendaszerű lábakon állt, fehér volt... és tojás vagy ovális alakú. Ahogy közeledett a
tárgyhoz, zajok hallatszottak, és láng és füst kezdett kijönni a jármű aljából. A zaj mély
tónusúról magasra váltott, különbözött egy sugárhajtású gép vagy helikopter hangjától, és
nem hasonlított semmihez, amit Zamora őrmester valaha hallott. A láng kék volt, mint egy
hegesztőpisztolyé, a végeinél narancssárgára vagy sárgára váltva. Azt gondolva, hogy a tárgy
fel fog robbani, megijedt. ... Megfordult, visszaiszkolt, hogy a rendőrautó mögé bújjon,
útközben beütötte a lábát és elvesztette a szemüvegét. Leguggolt, karjával eltakarva a szemét,
miközben a zaj további 10 másodpercig folytatódott. Ekkor a zaj megszűnt, és ő felnézett. A
tárgy felemelkedett egy, a talaj felett kb. 15-20 láb [kb. 4,5-6 m] magasan lévő pontra, és a
láng már nem jött a tárgyból. A tárgyon volt egy vörös jelzés, körülbelül 1 láb [30 cm] vagy
talán 18 hüvelyk [45 cm] magas, amely félhold alakú volt, függőleges nyíllal és alatta egy
vízszintes vonallal. A tárgy ezen a ponton lebegett néhány másodpercig, majd délnyugati
irányban elrepült, követve a vízmosás középvonalát. A dinamit raktárépületet legfeljebb 3
lábbal [kb. 1 m] kerülte el. Figyelte, ahogy a tárgy eltűnik a távolban a 85-ös főút egy pontja
felett, körülbelül 6 mérföldre [kb. 9,6 km] onnan, ahol ő állt. A tárgynak körülbelül 3 percébe
telt megtenni ezt a távolságot. Az eltűnés a távolba veszéssel történt, és egyetlen alkalommal
sem figyelte meg, hogy a tárgy 20 lábnál [kb. 6 m] magasabbra emelkedett volna a talajról.

Zamora rádiókapcsolatban maradt a rendőrkapitánysággal, miközben a helyszínre tartott, és
mivel az Állami Rendőrség ugyanazt a frekvenciát használja, hívását Chavez őrmester, az Új-
Mexikói Állami Rendőrség munkatársa is hallotta. Zamora megpróbálta a helyszínre
irányítani Chavezt, de az rossz úton ment, és lemaradt az észlelésről. Amikor végül elérte
Zamorát, három perccel a tárgy eltűnése után, azt tapasztalta, hogy „Zamora őrmester sápadt
volt és zaklatott a látottak miatt...” Chavez őrmester szkeptikus volt a helyzettel kapcsolatban,
és odament, ahol Zamora az UFO-t látta. „Itt nyomokat és égésnyomokat talált” – állítja a
CIA-jelentés. „Füst látszott felszállni egy bokorból, amely megégett, de lángok vagy parázs
nem voltak láthatók... A nyomok frissek voltak, és nem voltak más nyomok a területen. A
négy benyomódás átlói merőlegesen metszik egymást, és a nagyobb távolság körülbelül 13
lábnak [kb. 4 m] tűnik. Chavez őrmester biztosította a területet, és felvette a kapcsolatot a
helyi katonai hatóságokkal.”

Ennek a fontos esetnek a teljes körű megismeréséhez elengedhetetlen elolvasni Ray Stanford
kiváló könyvét, a Socorro „Saucer” in a Pentagon Pantry-t (Socorroi „Csészealj” egy

Pentagon-kamrában). Stanford például fémmintákat fedezett fel a leszállás helyszínén, és a
következő fejezetben elmesélem, mi történt ezekkel a mintákkal.

Bár nincs hivatalos megerősítés az incidensre, később megjelent egy cikk egy CIA
kiadványban, amelyben Hector Quintanella, a Légierő Kék Könyv Projektjének (Project Blue
Book) akkori vezetője utalt a socorroi esetre. A „Diagnózis: Megoldatlan” című bekezdésben
Quintanella kijelentette: „Kétségtelen, hogy Lonnie Zamora látott egy tárgyat, amely mély
benyomást tett rá. Zamora megbízhatósága sem kérdőjelezhető meg. Komoly tiszt,
egyházának oszlopa, és olyan ember, aki jól ismeri a légi járművek felismerését ezen a
területen. Értetlenül áll azelőtt, amit látott, és őszintén szólva mi is. Ez a legjobban
dokumentált eset a feljegyzésekben.”

A szkeptikus Philip Klass úgy véli, hogy a socorroi jelentést kitalálták, hogy fellendítsék a
helyi turizmust, és számos érvet sorol fel hipotézise alátámasztására. Rámutat például, hogy
az állítólagos leszállás Holm Bursum, Socorro akkori polgármestere és egy prominens bankár
tulajdonában lévő területen történt. Egy 1983-as interjúban Bursum nevetett ezen a
feltételezésen. „Az ember butaságokat beszél” – mondta. „Persze, az én földemen történt... és
én is ugyanolyan izgatott voltam, mint mindenki más. De biztos, hogy nem én terveztem el.”
Bursum azt az elképzelést is elveti, hogy Zamora találta volna ki a történetet. „Tudomásom
szerint Lonnie nem álmodozó típus. Nem egy tréfamester. Nagyon komoly ember, és mindig
is az volt.”

A COLORADÓI EGYETEM UFO PROJEKTJE

1966-ban az Amerikai Légierő megbízta a Coloradói Egyetemet, hogy készítsen tudományos
tanulmányt az UFO-król, Dr. Edward Condon vezetésével. 1967. február 20-án Dr. Condon,
Dr. Richard Low, Dr. David Saunders, Dr. William Price és Dr. Rachford társaságában
meglátogatta a CIA Nemzeti Fotóértelmező Központját (NPIC), hogy megismerkedjenek az
„NPIC kiválasztott fotóelemzési képességeivel”. A következő rövid kivonat egy 1967.
február 23-i CIA-memorandumból megmutatja, mennyire óvatos volt az Ügynökség azzal
kapcsolatban, hogy Condon csapata felfedje a CIA „nem hivatalos” érdeklődését az
ellentmondásos UFO-probléma iránt:

Az NPIC által Dr. Condon vizsgálatának segítésére végzett bármilyen munkát nem lehet a
CIA által elvégzett munkaként azonosítani. Mr. Lundahl azt tanácsolta Dr. Condonnak, hogy
ne hivatkozzon a CIA-ra ezzel a munkával kapcsolatban. Dr. Condon kijelentette, hogy ha
szükségesnek érzi hivatalos CIA-kommentár beszerzését, akkor külön, elkülönített
megkereséssel fordul a CIA-hoz, amely nem kapcsolódik az NPIC-vel való
kapcsolattartásához.

Azon pletykák, miszerint a CIA volt a felelős Dr. Condon elfogult, negatív
következtetéseiért, bőven keringtek azóta, hogy bizottságának Scientific Study of Unidentified
Flying Objects (Az azonosítatlan repülő tárgyak tudományos tanulmányozása) című
munkáját 1969-ben publikálták. Tagadhatatlan tény, hogy Condon és bizottságának néhány
kulcsfontosságú tagja szándékosan arra törekedett, hogy a tudományos pártatlanság képét
közvetítse a nyilvánosság felé, miközben szisztematikusan cáfolták (leleplezték) a témát,
ahogyan az kiderült egy Low-tól Condonnak írt kiszivárgott memorandumból, valamint Dr.
David Saunders könyvéből, amely a Coloradói Egyetem UFO-tanulmányának belső történetét
tárja fel.

Amikor a Coloradói Egyetem vizsgálata a következtetések levonásának folyamatában tartott,
Dr. Condon megkérdezte Dr. James Harder UFO-kutatót, mit tenne, ha ő lenne a felelős egy
olyan projektjelentésért, amely azt a következtetést tükrözhetné, hogy az UFO-k a
földönkívüli intelligencia megnyilvánulásai.

Azt mondtam, úgy gondolom, hogy lennének a tudományosakon kívül más kérdések is
[mondta Dr. Harder], különösen nemzetközi következmények és nemzetbiztonsági kérdések.
Olyan ember mosolyával mosolygott, aki saját véleményét látja visszaköszönni mások
véleményében, és azt mondta, hogy sokat gondolkodott az ügyön, és úgy döntött, ha a válasz
az ETH [Földönkívüli Hipotézis] pozitív megállapítása lenne, akkor nem hozná
nyilvánosságra a megállapítást, hanem elvinné a jelentést az aktatáskájában az elnök
tudományos tanácsadójához, és Washingtonban hozatná meg a döntést.

A CIA ÉS A NICAP

A kormányzati titkolózást ellenző leghangosabb civil UFO-kutató szervezet az ötvenes és
hatvanas években a National Investigations Committee on Aerial Phenomena (NICAP – Légi
Jelenségek Országos Vizsgálóbizottsága) volt, amelyet egy korábbi haditengerészeti fizikus,
Thomas Townsend Brown alapított 1956-ban, és sok éven át Donald Keyhoe őrnagy
(nyugalmazott tengerészgyalogos) vezetett. A NICAP Kormányzótanácsának egy időben
tagja volt a CIA korábbi igazgatója, Roscoe Hillenkoetter altengernagy is, aki a második
világháború alatt a hírszerzés csendes-óceáni parancsnoka volt.

Miközben a NICAP igazgatótanácsában tevékenykedett, számos rendkívüli nyilatkozatot tett,
amelyekben tanúsította az UFO-jelenség valóságát és komolyságát. Meg volt győződve arról,
hogy az UFO-k ismeretlen tárgyak, amelyek intelligens irányítás alatt működnek, és hogy „a
Légierő még mindig cenzúrázza az UFO-észleléseket. Veterán pilóták és más, műszakilag
képzett megfigyelők több száz hiteles jelentését nevették ki, vagy magyarázták félre
tévedésként, téveszmeként vagy átverésként... Elengedhetetlen, hogy megtudjuk...honnan
jönnek az UFO-k, és mi a céljuk. A nyilvánosságnak joga van tudni”.

Egy 1960. augusztus 22-i keltezésű, a Kongresszusnak küldött aláírt nyilatkozatában
Hillenkoetter a következőket mondta:

Ideje, hogy az igazság napvilágra kerüljön... A színfalak mögött magas rangú légierő-tisztek
komolyan aggódnak az UFO-k miatt. Ám a hivatalos titkolózás és nevetségessé tevés miatt sok
állampolgárt arra vezetnek, hogy azt higgye: az ismeretlen repülő tárgyak képtelenségek... Sürgős
kongresszusi intézkedést szorgalmazok az Azonosítatlan Repülő Tárgyakkal kapcsolatos
titkolózásból eredő veszélyek csökkentése érdekében... Két veszély növekszik folyamatosan:

1. A véletlen háború kockázata, amiatt, hogy az UFO-formációkat tévesen szovjet
meglepetésszerű támadásnak vélik.

2. Annak a veszélye, hogy a szovjet kormány egy kritikus pillanatban hamisan saját titkos
orosz fegyverének állítja be az UFO-kat, amelyekkel szemben védelmünk tehetetlen.

Ám 1962-ben Hillenkoetter hirtelen lemondott a NICAP-ban betöltött tisztségéről.
„Véleményem szerint a NICAP vizsgálata eljutott addig, ameddig lehetséges” – írta
lemondólevelében. „Tudom, hogy az UFO-k nem amerikai vagy szovjet eszközök. Most már
nem tehetünk mást, mint várunk valamilyen lépésre az UFO-k részéről. A Légierő a jelenlegi
körülmények között nem tehet többet. Nehéz feladat volt ez számukra, és úgy vélem, nem
kellene tovább bírálnunk a vizsgálataikat”. Keyhoe meg volt győződve arról, hogy

Hillenkoettert „nagyon magas szinten” helyezték nyomás alá, hogy mondjon le. Bármi is volt
az igazság, ez súlyos csapást mért a NICAP presztízsére, és Keyhoe keserűen csalódott volt.

A NICAP igazgatótanácsának egy másik volt CIA-tisztviselő tagja Joseph J. Bryan III
ezredes volt, a CIA Pszichológiai Hadviselési Törzsének alapítója és eredeti vezetője,
valamint a légierőért felelős államtitkár korábbi különleges tanácsadója és a NATO repülési
tanácsadója. Egy Keyhoe-nak írt levelében Bryan ezredes a következő pozitív kijelentést tette
az UFO-problémáról:

Tudatában vagyok annak, hogy katonai és légitársasági pilóták, repülőtéri személyzet,
csillagászok, rakétakövetők és más kompetens megfigyelők százai jelentettek UFO-
észleléseket. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezen UFO-k közül sokat formációban
manőverezve jelentettek, és hogy sokat közülük egyidejűleg követtek radarral. Véleményem
szerint:

A kompetens megfigyelők által jelentett UFO-k intelligens irányítás alatt álló eszközök.
Sebességük, manővereik és egyéb műszaki bizonyítékok igazolják, hogy felülmúlnak bármilyen
ismert, jelenleg a Földön gyártott repülőgépet vagy űreszközt. Ezek az UFO-k bolygóközi
eszközök, amelyek szisztematikusan megfigyelik a Földet, akár személyzettel, akár
távvezérléssel, vagy mindkettővel.

Az UFO-kra vonatkozó információkat, beleértve az észlelési jelentéseket, hivatalosan
visszatartották és még mindig visszatartják. Ez a politika veszélyes, különösen mivel az UFO-
k titkos orosz támadásként való téves azonosítása véletlenül háborút robbanthat ki. Hacsak
nem változtatják meg ezt a politikát, kongresszusi vizsgálatot kell tartani ezen és más
veszélyek csökkentése vagy kiküszöbölése érdekében.

Ez a nyilatkozat 1960-ban hangzott el, röviddel azután, hogy Bryan csatlakozott a NICAP-
hoz. Keyhoe nem tudott Bryan CIA-s érintettségéről, amely tényre csak 1977-ben derült fény,
amikor Bryan elismerte, hogy az Ügynökség korábbi fedett tisztviselője volt, és kérte, hogy
ezt ne hozzák nyilvánosságra, mivel „kínos lehetne a CIA számára”. Tagadta, hogy
bármilyen kapcsolata lett volna a CIA-val abban az időszakban, amikor a NICAP
igazgatótanácsában szolgált.

Beszivárgás

Todd Zechel számos bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy a CIA beszivárgott a
NICAP-ba. Bár a „leleplező” Philip Klass megpróbálta hitelteleníteni Zechel hírszerzési
területen szerzett hátterét, saját vizsgálataim megállapították, hogy Zechel valóban a
Hadsereg Biztonsági Szolgálatánál (Army Security Service), a Nemzetbiztonsági Ügynökség
(NSA) elődjénél, valamint magánál az NSA-nál is dolgozott. Emellett publikált cikkei széles
körű ismereteket tükröznek a hírszerző közösségről, ezért habozás nélkül szerepeltetem itt
vitatott anyagait. (A jegyzőkönyv kedvéért: Zechel azzal vádolja Klasst, hogy ő egy CIA
„ügynök/eszköz” [asset].)

Zechel szerint számos fedett CIA-ügynök dolgozta be magát kulcsfontosságú pozíciókba a
NICAP-nál. Az egyik a már elhunyt Nicolas de Rochefort gróf volt, aki a CIA Pszichológiai
Hadviselési Törzsének tagja volt, és aki a NICAP alelnöke lett az alapítás évében (1956). Egy
másik Bernard J. Carvalho volt, aki közvetítőként tevékenykedett olyan titokban birtokolt
cégek számára, mint a Fairway Corporation, egy charter légitársaság, amelyet CIA-vezetők
használtak. Carvalho-t egy időben a NICAP tagsági albizottságának elnökévé nevezték ki. Az
1960-as években Karl Pflock, a CIA korábbi eligazító tisztje (briefing officer) lett a NICAP

washingtoni albizottságának elnöke. Állítólag tagadta, hogy a CIA valaha is információt kért
volna tőle akár az UFO-król, akár a NICAP-ról.

Zechel továbbá azt állítja, hogy egy dátum nélküli, névtelenül írt CIA-dokumentum
ismeretséget jelez G. Stuart Nixonnal, a NICAP elnökének, John L. Acuffnak a korábbi
asszisztensével, és kijelenti, hogy az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején a NICAP
napi naplói azt mutatják, hogy Nixon találkozott számos korábbi és jelenlegi CIA
alkalmazottakkal. A CIA tisztviselők között állítólag ott volt Art Lundahl, a CIA Nemzeti
Fotóértelmező Központjának akkori igazgatója, Frederick Durant, a CIA Tudományos
Hírszerzési Hivatalának korábbi rakétaszakértője és a Robertson-bizottság jelentésének
szerzője, valamint Dr. Charles Sheldon, egy CIA tanácsadó.

Zechel szerint Keyhoe őrnagyot szándékosan távolították el a CIA beszivárgói 1969-ben, ami
után a Fényképészeti Tudósok és Mérnökök Társaságának egy korábbi vezetője (állítólagos
CIA kapcsolatokkal), John Acuff vette át az elnökséget. Zechel így következtetett:

Talán véletlen egybeesés, hogy a CIA Pszichológiai Hadviselési Törzsének alapítója közel
húsz éve az igazgatótanácsban [a NICAP-éban] van. Talán egy másik véletlen, hogy Charles
Lombard, egy korábbi fedett CIA alkalmazott (saját állítása szerint) egy nyugdíjas CIA
vezetőt keresett meg a szervezet vezetésére (azaz miután Jack Acuffot leváltották a nyugdíjas
CIA ügynökre, Alan N. Hallra 1979-ben!). ... Vagy talán mindannyian paranoiások vagyunk.
... Talán Keyhoe megérdemelte, hogy kirúgják abból a szervezetből, amelyet saját verítékével,
vérével és áldozatával épített fel. Az időzítés mindenesetre nem is lehetett volna jobb. Keyhoe
végül is kezdett a CIA-ra fókuszálni 1969-ben, a Légierő elleni csőlátású támadásai helyett...
ha el akarták volna pusztítani az 1960-as évek vezető titokellenes szervezetét, akkor sem
végezhettek volna jobb munkát, ha próbálták volna.

Egy dokumentált kapcsolat a NICAP és a CIA között egy 1973. szeptember 19-i levél Larry
Bryant kutatónak John Maurytól, a CIA Törvényhozási Tanácsától, amely az Ügynökség
Richard H. Hall-lal való 1965-ös kapcsolatfelvételére utal:

1965 januárjában az Ügynökség érdeklődött az UFO-észlelésekkel kapcsolatos kutatások
iránt, és kapcsolatba lépett Mr. Hall-lal, a Légi Jelenségek Országos Vizsgálóbizottsága
[NICAP] akkori megbízott igazgatójával. Mr. Hall elmagyarázta, hogyan működik a
szervezete, és kölcsönadta az Ügynökségnek több kiadványukat, amelyeket áttekintettek, majd
visszaküldtek. Nem készítettek kivonatokat a kiadványokból, és az Ügynökség nem jutott
semmilyen következtetésre a bennük foglaltak lényegét illetően. Nem volt további kapcsolat
Mr. Hall-lal vagy szervezete bármely más képviselőjével, és az Ügynökség nem mutatott
további érdeklődést az UFO-k témája iránt.

Ez a levél látszólag a NICAP CIA általi beszivárgása ellen szól, bár mutatja az Ügynökség
érdeklődését a szervezet iránt 1965-ben. Miért kellett volna Hallnak elmagyaráznia, „hogyan
működik a szervezete”, ha a CIA már 1956 óta beépült? Ha John Maury igazat mondott,
akkor feltételeznünk kell, hogy vagy (a) a bizonyított CIA-kapcsolatokkal rendelkező NICAP
tisztviselők hosszú listája teljesen a véletlen műve – azaz kizárólag személyes okokból
csatlakoztak a NICAP-hoz, vagy (b) hogy Maury nem volt tisztában a Hall-lal való találkozó
valódi céljával, és semmit sem tudott a CIA/NICAP háttérről. Természetesen az is lehetséges,
hogy Maury félrevezetett: a CIA végül is szükségszerűen nincs abban a szokásban, hogy
felfedje tetteit és indítékait!

Egy 1965. január 25-i memorandum, amelyben az író és a címzett nevét kitakarták („A
Kapcsolattartó Osztály Főnökének, Figyelem [törölve], a [törölve] Főnöktől”), további fényt
vet a Hall-lal való találkozóra. Így kezdődik: „Ez megerősíti [törölve] 1965. január 19-i
beszélgetését, amelynek során a NICAP-tól beszerzett különféle mintákat és UFO-észlelési
jelentéseket átadták [törölve]-nak az OSI részére történő továbbításra. Az információra az
OSI-nak volt szüksége, hogy segítse őket egy UFO-król szóló tanulmány elkészítésében
[törölve] számára.”

Ezután a NICAP vizsgálati eljárásainak leírása következik, különös tekintettel a Légierő
jelentéseire:

„A Légierő által a NICAP használatára készített nyomtatott űrlapot használják az interjú
során ... Úgy értesültünk, hogy ezen jelentések másolatai közvetlenül a különböző
légierőbázisokra kerülnek. Úgy tűnik, erős az az érzés a NICAP tisztviselői, azaz Kehoe [sic]
és Hall részéről, hogy a Légierő hajlamos leminősíteni az UFO-észlelések fontosságát, mert
ők (a Légierő) nem szeretnék, ha az amerikai sajtó túl nagy ügyet csinálna az észlelésekből...
Mr. Hall elmondta nekünk, hogy voltak esetek, amikor a Légierő megpróbálta megfélemlíteni
a tanúkat, és rávenni őket, hogy hamis nyilatkozatokat írjanak alá az UFO-észlelésekkel
kapcsolatban.”

Ezt követi a NICAP vizsgálatának részletes leírása az UFO-k radarkövetéséről a Patuxent
Tengerészeti Légibázison 1964 decemberében, valamint egy észlelésről „az elmúlt héten
vagy 10 napban” a Constitution Avenue-n, Washington DC-ben. A feljegyzés így zárul:
„[törölve] tájékoztatott minket, hogy biztonsági átvilágítást kér Mr. Hallra a [törölve] által
megadott életrajzi adatok alapján.”

Brad Sparks kutató szerint, aki a CIA témában való érintettségének tanulmányozására
szakosodott, John A. McCone korábbi CIA igazgató értékelést kért a Tudományos
Hírszerzési Hivataltól (OSI) az akkori washingtoni UFO-észlelési hullámról, valószínűleg –
mondja Sparks – a kongresszusi képviselők magánúton kifejezett aggodalmai miatt. Az OSI
utasította a CIA helyi Kapcsolattartó Osztályát, hogy keresse meg a NICAP-ot ezen
észlelések rövid összefoglalása érdekében. A Légierővel folytatott konzultáció után az OSI
tájékoztatta McCone-t a hullámmal kapcsolatos negatív következtetéseiről.

Magától értetődő, hogy a CIA már 1965-re – ha nem korábban – érdeklődni kezdett a NICAP
(Nemzeti Vizsgálóbizottság a Légi Jelenségekért) tevékenysége iránt. Egy dátum nélküli
CIA-memorandum, amelyről a Clear Intent szerzői azt állítják, hogy a korai 1970-es években
íródott, rendkívül részletes összefoglalót ad a NICAP szervezetéről és tanácsadó csoportjának
lenyűgöző megbízóleveleiről, továbbá megerősíti, hogy volt CIA-személyzet is helyet kapott
közöttük:

Ez a testület nagyban támaszkodik egy lazán szervezett tanácsadó csoportra és egy
meglehetősen jól elhelyezett nyomozói hálózatra. A tanácsadó csoport számos tudományág
szakértőiből áll, beleértve a fizikát, csillagászatot, antropológiát, orvostudományt és
pszichológiát. A csoportban találhatók volt CIA-s és védelmi hírszerzési szakemberek is, akik
tanácsot adnak a nyomozati technikák és a NICAP/kormányzati kapcsolatok terén.

A nyomozói rendszer jó... Néhány hónappal ezelőtt mintegy 35 nyomozó volt az ország
különböző pontjain, és a NICAP éppen továbbiak bevonásán dolgozott. A hátterük
megoszlása a következőképpen nézett ki: 7 PhD, 2 MA vagy MS, 23 BA vagy BS diploma, 1
AA, és 2 fő főiskolai végzettséggel, de diploma nélkül. Foglalkozásukat tekintve volt köztük 4
természettudós, 13 mérnök, 3 egyetemi professzor, 13 egyéb szakember, köztük orvos,

technikus, számítógép-programozó és üzletember. A 35 főből öten pilóták. [Kiemelés
hozzáadva]

Feltételezésem – amelyet más kutatók is osztanak – az, hogy a CIA-t aggasztotta az a
hatalmas befolyás, amelyet a NICAP kétségtelenül gyakorolt a közvéleményre abban az
időben. Egyetlen más UFO-szervezet sem kérdőjelezte meg azóta sem ilyen következetesen
és hatékonyan a téma hivatalos, lejárató kísérleteit. A CIA-nak szüksége volt arra, hogy a
NICAP képességeit és energiáját a saját céljai szolgálatába állítsa.

Nem meglepő, hogy a NICAP befolyása 1970-től kezdve jelentősen csökkent, bár ehhez más
tényezők is hozzájárulhattak, például a Condon-jelentés 1969-es negatív megállapításai. De
ahogy Lawrence Fawcett és Barry Greenwood rámutat, Keyhoe-t 1969 decemberében
távolították el a NICAP igazgatói székéből egy olyan frakció vezetésével, amelyet a testület
elnöke, Joseph Bryan III. ezredes, a CIA Pszichológiai Hadviselési Stábjának korábbi
vezetője irányított.

Helyét John Acuff vette át, aki gyenge szálakkal kötődött a CIA-hoz, őt pedig Alan Hall, egy
nyugdíjas CIA-alkalmazott követte, aki látszólag azt követően fogadta el a pozíciót, hogy
számos más volt CIA-személyzetnek is felajánlották az állást. A NICAP elnökségi tagja,
Charles Lombard, egy korábbi fedett CIA-alkalmazott, állítólag teljes támogatását adta
Hallnak. Súlyos vezetési problémák merültek fel, és a NICAP végül annyira hatástalanná
vált, hogy feloszlatták; aktáit 1973-ban Dr. Allen Hynek újonnan alapított UFO
Tanulmányok Központja (CUFOS) vette át az illinoisi Evanstonban.

A Clear Intent szerzői azon véleményüknek adnak hangot – amelyet én is osztok –, hogy a
CIA-nak a következő okokból volt szüksége a NICAPba való beépülésre: "(1) Hírszerzési
információk gyűjtése a NICAP nyomozói hálózatán keresztül. (2) A kormányzati forrásokból
származó kiszivárogtatások azonosítása és megszüntetése. (3) Más ellenséges hírszerző
ügynökségek megfigyelése (a NICAP több megkeresést kapott a szovjet KGB-től).

Fawcett és Greenwood továbbá azt feltételezik, hogy miután a NICAP a rossz vezetés miatt
CIA-fedőszervezetként elvesztette hatékonyságát, az Ügynökség hagyta, hogy a CUFOS
átvegye azt. Nem mennek el odáig, hogy azt sugallják, a CUFOS-ba is beépült vagy azt is
befolyásolta a CIA, de elméletük szerint ez bármelyik prominens UFO-csoporttal
megtörténhetne, ha túl hatékonnyá válna. Nem szabad elfelejteni, hogy a CIA Robertson-
panel jelentésének egyik ajánlása az volt, hogy a civil UFO-csoportokat figyelni kell, "mivel
széles körű észlelések esetén potenciálisan nagy befolyást gyakorolhatnak a
tömeggondolkodásra". Világszerte szerzett ismereteivel az UFO-csoportokról Dr. Hynek
felbecsülhetetlen értékű tanácsadója lehetett volna a CIA-nak, és lehetséges, hogy ebben a
minőségben tevékenykedett már azóta, hogy 1953-ban részt vett a Robertson-panel ülésén.

MEGFIGYELÉS

Egy másik csoport, amely szintén a CIA megfigyelése alá kerülhetett, az Aerial Phenomena
Research Organization (APRO - Légi Jelenségek Kutatási Szervezete), a világ legrégebb óta
működő UFO-csoportja, amelyet 1952-ben alapított Jim és Coral Lorenzen. Az APRO volt az
egyike annak a két civil csoportnak, amelyet a CIA Robertson-panel jelentése külön
megfigyelésre jelölt ki, így a feltételezés távolról sem légből kapott.

Az APRO egyik legkorábbi támogatója egy férfi volt, aki adományokkal és javaslatokkal
segítette a szervezetet. Azt is állította, hogy hírszerzési múlttal rendelkezik. Egy 1953
februárjában a Lorenzen házaspárnak írt levelét látszólag alátétként használták egy olyan
dokumentumhoz, ami hírszerzési jelentésnek tűnt Coralról, és véletlenül átütött a papírra. A
jelentés felsorolta korábbi lakhelyeit, majd személyes jellemével kapcsolatos benyomásokat
tartalmazott.

Más alkalmakkor különböző ügynökök jelentek meg a Lorenzen otthonban, akik azonban
csekély érdeklődést mutattak üzletük népszerűsítése iránt, ehelyett inkább beszélgetésbe
elegyedtek a házaspárral. De ahogy Lorenzenék gyorsan rámutatnak, ezek az esetek csak
közvetett bizonyítékot szolgáltatnak. Nincs bizonyíték arra, hogy a CIA érintett volt.
Lorenzenék azonban megállapították, hogy egy időben a helyi Légierő Különleges Nyomozó
Hivatala (AFOSI) megfigyelte őket, Coral egy munkatársa szerint, de a dosszié látszólag
kedvező volt, mivel sem őt, sem a férjét nem akadályozták meg abban, hogy megszerezzék a
magas szintű biztonsági engedélyeket, amelyeket akkori légierős munkájuk megkövetelt.

1974-ben Dr. Allen Hynek meglátogatta az APRO központját az arizonai Tucsonban, és
megpróbálta rávenni az igazgatótanácsot, hogy adják át neki az APRO terepi nyomozóinak
listáját, címeikkel és telefonszámaikkal együtt. Hynek indítékai lehettek ártatlanok, és talán a
javára kellene írnunk a kétséget, különösen, hogy 1986 áprilisában elhunyt. Mégis, bizonyos
kérdések megválaszolatlanok maradnak.

Dr. Robert Creegan, az APRO egyik társadalomtudományi tanácsadója szintén gyanújának
adott hangot Hynek UFO-színtéren betöltött szerepével kapcsolatban. "Hynek professzort
soha nem kérték fel, hogy legyen tagja sem az 1953-as Robertson-panelnek, sem az 1966-
1969-es Condon-bizottságnak. Mégis részt vehetett mindkettő legalább néhány ülésén" – írta
1985-ben. "Nem fogalmazott meg nyilvánvaló kritikát a következtetések kitérő jellegével
kapcsolatban egyik esetben sem. Sőt, a csillagász képes volt részt venni számos vagy a
legtöbb UFO-konferencián az USA-ban és külföldön, és elutazott a nagyobb észlelési
hullámok helyszíneire is. Nyilvánvalóan a források megfelelőek voltak.

Nem tudom, hogy Dr. Hynek ténylegesen a CIA tanácsadójaként volt-e alkalmazva a
Robertson-panel után, de nyilvánvalónak tűnik, hogy ő volt a legjobb helyzetben egy ilyen
funkció betöltésére, mivel hivatalos és nem hivatalos szinten is világméretű kapcsolatokkal
rendelkezett. Számos kutatótársam több országból egyetért velem abban, hogy bár Hynek
mindig érdekelt volt az információgyűjtésben, vonakodónak tűnt, hogy cserébe sokat adjon.
Ugyanakkor el kell mondani, hogy hozzájárulása e vitatott téma elfogadtatásában a
szkeptikus tudományos közösséggel hatalmas volt, amiért hálával tartozunk neki.

Saját tapasztalataim a CIA általi esetleges megfigyelésről szintén közvetettek. 1976
márciusában például írtam a CIA Információszabadság és Adatvédelmi Koordinátorának,
Gene F. Wilsonnak, megköszönve, hogy elküldte a Robertson-panel jelentésének egy
másolatát, és hozzátettem, hogy éppen egy egyesült államokbeli turnéra indulok a Londoni
Szimfonikus Zenekarral, amelynek során március 19. és 23. között Washingtonba is
ellátogatok. Amikor március 19-én délután megérkeztem a Statler Hilton Szállóba, a hallban
lefényképezett egy férfi egy nagy formátumú fényképezőgéppel és vakuval. Mielőtt
lehetőségem lett volna odalépni hozzá, sietve távozott. Lehet, hogy véletlen egybeesés volt,
de felmerült a gyanú, hogy a CIA volt a felelős, mivel szándékosan tájékoztattam őket a
közelgő látogatásomról, hogy lássam, mi történik.

1985-ben kérelmet nyújtottam be az Adatvédelmi Törvény (Privacy Act) alapján, hogy
betekinthessek az Ügynökségnél esetlegesen rólam vezetett aktába, és később közjegyző által
hitelesített nyilatkozatot küldtem személyazonosságom igazolására, a CIA adatvédelmi
szabályzatának megfelelően. Az Adatvédelmi Törvény értelmében az egyénnek joga van
megtekinteni a róla szóló aktát (ha létezik ilyen), hogy a benne lévő pontatlanságokat javítani
lehessen. Az Ügynökség Műveleti Igazgatóságának fő névjegyzéke állítólag mintegy 7,5
millió nevet és körülbelül 750 000 egyéni személyi aktát tartalmaz. A belföldi forrásokból
származó hírszerzési adatok gyűjtésére a CIA-nak állítólag van egy másik indexe is, amely
mintegy 150 000 nevet, valamint 50 000 "aktív" forrásról szóló aktát tartalmaz, míg a
Biztonsági Hivatal állítólag mintegy 900 000, főként egyénekre vonatkozó aktával
rendelkezik – beleértve a Kongresszus 75 tagját az 1970-es évek közepén –, valamint
nyilvántartást arról az 500 000 emberről, akik CIA-létesítményekben jártak.

Nem tartottam teljesen kizártnak, hogy tekintettel az Ügynökséggel folytatott tízéves
levelezésemre és az UFO-kutatásban való részvételük iránti több mint futólagos
érdeklődésemre, létezik rólam akta. Tévedtem – legalábbis látszólag. Közel egy évvel az
eredeti FOIA-kérelmem benyújtása után levelet kaptam Lee Stricklandtől, az Információs és
Adatvédelmi Koordinátortól, 1986. július 29-i dátummal, amely részben így szólt:
"Feldolgozásunk magában foglalta a nyilvántartások keresését az 1986. február 25-i elfogadó
levelünk dátumáig bezárólag. Kérelmének megfelelő iratokat nem találtunk... Köszönjük
türelmét és megértését a kérelem feldolgozásához szükséges idő alatt." A keresési költségek,
amelyek két online számítógépes keresésből, negyedóra szakmai munkaidőből és egy óra
adminisztrációs keresési időből álltak, szerencsére viszonylag szerény összeget tettek ki.

HIÁNYZÓ BIZONYÍTÉKOK

Bőségesen vannak olyan esetek, amelyek hiányzó filmekkel, fényképekkel és UFO-
észlelésekhez kapcsolódó tárgyi bizonyítékokkal foglalkoznak, de nehéz bizonyítani, hogy a
CIA a felelős. Mindazonáltal a szövetségi és katonai hírszerző ügynökségek határozottan
"kölcsönvettek" vagy elvittek olyan anyagokat, amelyeket soha nem adtak vissza, ahogy azt
könyvem más részein is említettem.

Todd Zechel azt állítja, hogy a Légierő Kék Könyv (Blue Book) projektjének aktáiból
hiányzó fényképészeti bizonyítékok végül az 1950-es években a CIA Tudományos
Hírszerzési Hivatalához kerültek, és számos filmfelvételt sorol fel, amelyek az új-mexikói
White Sands kísérleti telepen készültek: egy cine-teodolit (követőkamerás) felvételt, amelyet
egy kamerás követőállomás készített 1950. április 27-én; egy cine-teodolit felvételt, amelyet
két kameraállomás készített 1950. május 29-én, és amely állítólag két hatalmas, 2000
mérföld/órás sebességgel haladó UFO-t mutat; és egy 35 mm-es filmet, amelyet egy katonai
pilóta készített 1951. július 14-én. Zechel megemlít továbbá egy 16 mm-es fedélzeti
fegyverkamera-felvételt, amelyet egy katonai pilóta készített a dél-karolinai Rapid Citynél
1953. augusztus 12-én, egy 8 mm-es filmet, amely Port Moresbyben, Új-Guineában készült
1953. augusztus 31-én (lásd a 7. fejezetet), valamint egy felderítő fényképet, amelyet egy
RB-29-es repülőgép pilótája készített 1954. május 24-én Dayton (Ohio) közelében.

Zechel egy másik esetet is idéz, amely Ralph C. Mayher, a tengerészgyalogság fényképésze
által 1952. július 29-én Miamiban (Florida) készített 16 mm-es filmre vonatkozik. Mayher
azonnal előhívatta a filmet, és benyújtotta a Tengerészgyalogság Légi Állomására. Néhány
kockát kiadtak a helyi sajtónak és közzé is tettek, de néhány napon belül a Légierő és a CIA
nyomozói keresték fel Mayhert, és állítólag azt mondták neki, hogy hallgasson az incidensről.

Július 31-én a filmet átadták a Légierőnek elemzésre, és azóta soha többé nem látták. A
sajtónak átadott néhány kockát visszaküldték. 1975 júniusában William Spaulding, a Ground
Saucer Watch (Földi Csészealj Megfigyelő) igazgatója levelet írt a CIA-nak, amelyben
információt kért a filmről, és hosszadalmas levelezés következett. Spaulding nem járt sikerrel
a kívánt adatok megszerzésében, de a számára kiadott CIA-memorandumokból sikerült
felfedeznie, hogy a Mayher-filmre vonatkozó információk egy része még mindig titkosított.

A birtokomban lévő CIA-memorandumok nem tartalmaznak utalást arra, hogy az Ügynökség
megvizsgálta volna a filmet, de nyilvánvaló, hogy öt állóképet tanulmányoztak, és egy 1957.
november 7-i feljegyzés kijelenti, hogy "az eredeti negatívok a Légierő kezében vannak".
Egy másik, 1957. december 12-i feljegyzés hozzáteszi, hogy az "[törölve]-től kapott öt repülő
csészealj fényképet" visszaküldték, és hogy "[törölve] megkérdezte, lehetséges-e benyújtani
neki bármilyen értékelést, amely esetleg készült ezekről a fényképekről, amire azt
válaszoltam, hogy ez nagyon kétséges, de továbbítom a kérést a központnak.

A válasz 1957. december 20-án érkezett:

Nem kaptunk értékelést a forrás által benyújtott fényképanyagokról. Kizárólag az Ön
tájékoztatására: az anyagot "magas szinten" áttekintették, és megjegyzések nélkül
visszaküldték nekünk. Az UFO téma csak korlátozott ideig állt a CIA felülvizsgálata alatt. Ezt
egy "a dombról" (a Kongresszusból/Kormányzatból) érkező kérés okozta, amely a
közelmúltbeli UFO-észleléseknek adott nagy nyilvánosságból fakadt. Feltételezzük, hogy a
kérést teljesítették, mivel az ügyet lezárták, és a témát a CIA ejtette... Javasoljuk, hogy a
forrás minden témába vágó levelezést a Légierőhöz irányítson. Úgy tűnik, a forrás
megpróbálja magát helyi UFO-észlelési központként beállítani. Ha a forrás be akarja mutatni
fényképeit a TV-ben, ez az ő joga, természetesen bármilyen CIA-ra vonatkozó közlés nélkül, és
nekünk nem lehet ellene kifogásunk.

A kiadott dokumentumokban nincs bizonyíték arra, hogy a tényleges filmet átvizsgálták vagy
elkobozták volna. Valószínűleg az írók nem voltak tisztában a teljes képpel – a CIA UFO-
kutatásban való részvételével kapcsolatos megjegyzéseik jelentős tudatlanságról árulkodnak
–, vagy pedig a Légierő tartotta meg a filmet. A bizonyítékok önkényesek, de a filmet nem
adták vissza.

Warren Smith szabadúszó újságíró egy meglehetősen baljós találkozásról számol be
állítólagos CIA-ügynökökkel az 1970-es években, amikor kényszerítették, hogy adjon át egy
fémdarabot, amelyet egy farmertől szerzett. A gazda azt követően találta a töredékeket, hogy
egy UFO-t látott lebegni a gyümölcsöse felett Wisconsinban. Az eset híre elterjedt, és a
farmer arról számolt be, hogy később meglátogatta egy "műtrágyaügynök", akit jobban
érdekeltek a minták, mint a műtrágya eladása. A gazda közölte az "ügynökkel", hogy az
egyik darabot odaadta Smithnek.

Az ügynök azt mondta a farmernek, hogy egy motelben szállt meg, és megjegyezte, hogy
talán ugyanabban, mint Smith. Amikor utóbbi erről tudomást szerzett, elővigyázatosságból a
fémdarabot a Madison-i Holiday Inn motel szobájában lévő televízió belsejébe rögzítette.

"Egy napon belül én voltam a legnépszerűbb ember Madisonban, különösen, amikor házon
kívül voltam" – mondta Smith. "Megkértem a szobalányokat és a motel karbantartóját, hogy
figyeljék a szobámat távollétemben. Két férfi szobakulccsal költözött be, amint elmentem.
Egy szobalánynak volt bátorsága bemenni a szobába azzal az ürüggyel, hogy ellenőrzi a
tisztaságot. Elnézést kért, amikor látta, hogy a két férfi a bőröndömet kutatja át.

Amikor Smith újra meglátogatta a farmert, megtudta, hogy két légierős egyenruhát viselő
férfi rávette őt, hogy váljon meg a fémdarabjától, "nemzetbiztonsági okokra, a világot
fenyegető veszélyre és arra hivatkozva, hogy a kormány meg akarja szerezni azt a
fémdarabot". Smith visszatérésekor a két férfi már várta a motelben – egyikük az ágyon
hevert, a másik az íróasztalnál ült. Némi hamis bájcsevej után az egyik férfi azt mondta: "Van
önnél valami, ami nekünk kell. Egy farmer adott önnek egy fémdarabot a minap. A mi
feladatunk, hogy elvigyük.

Smith ameddig csak lehetett, mellébeszélt, azt színlelve, hogy elküldte a töredéket valaki
másnak, de a férfiak fenyegetőzni kezdtek, figyelmeztetve, hogy gondoljon a feleségére,
gyermekeire és karrierjére. Smith igazolványt kért. "Nevezze meg az ügynökséget, és mi
felmutatjuk" – válaszolták. "A Légierőt, az FBI-t vagy talán a NORAD-ot [Észak-Amerika
Légtérvédelmi Parancsnokság] szeretné?" Smith végül beleegyezett, hogy átadja nekik a
fémdarabot, azzal a feltétellel, ha válaszolnak néhány kérdésre, és a beszélgetést a motel
éttermében folytatták kávé mellett. A férfiak természetesen nem voltak hajlandók válaszolni a
kérdésekre, de távozás előtt elárulták, hogy "az UFO-k többet jelentenek, mint amit ön vagy
bármely civil felfoghat. Ezek a legfontosabb dolgok, és talán a legnagyobb veszély, amellyel
az emberiség valaha szembesült.

Ahogy a férfiak elhajtottak, Smith megjegyezte a rendszámot, és végül rendvédelmi
kapcsolatokkal rendelkező barátai segítségével kiderítette, hogy a ki nem adott
rendszámtáblát egy chicagói férfinak adták, aki szoros kapcsolatban állt a CIA-val.

Vagy legalábbis ezt állítja Smith. Nehéz eldönteni, mennyi hitelt érdemel a történet. Smith
elmulasztja megemlíteni a dátumot vagy a farmer nevét, akivel beszélt, így a tények
ellenőrzése nehéz. A Smithnek küldött levelem, amelyet New York-i kiadója címére küldtem,
"Ismeretlen" jelzéssel érkezett vissza, és brit kiadójának küldött másolatra sem kaptam még
választ. Ugyanakkor 1986-ban megvitattam az állítólagos incidenst Brad Steiger kutatóval és
szerzővel, akit Smith közvetlenül az eset után telefonon hívott. (Steiger korábban próbálta
elérni Smitht a motelben, de azt mondták neki, hogy nincs ott regisztrálva.) Brad elmondta
nekem, hogy bár Smith hajlamos volt alkalmanként túlozni a történeteiben és megtréfálni
másokat, ebben a konkrét esetben őszintén rémültnek hangzott az átélt élmény miatt.

DEZINFORMÁCIÓ

Miles Copeland, a CIA korábbi szervezője és hírszerző tisztje elmesélt nekem egy érdekes
történetet arról, hogy az Ügynökség egy alkalommal kitalált UFO-észleléseket próbált
felhasználni dezinformáció terjesztésére. A cél ebben az esetben az volt, hogy
"elkápráztassák"; és "megrészegítsék" a kínaiakat, akik maguk is több alkalommal
bolondították a CIA-t, hogy küldjön csapatokat a nyugat-kínai Hszincsiang tartomány
sivatagába nem létező földalatti "atomenergiák" felkutatására.

A gyakorlat a korai 1960-as években zajlott, mondta Copeland, és kitalált UFO-észlelési
jelentések elindítását foglalta magában számos különböző területről. A projektet Desmond
Fitzgerald vezette a Különleges Ügyek Stábjától (aki arról vált ismertté, hogy hajmeresztő
terveket eszelt ki Fidel Castro meggyilkolására). Az UFO-gyakorlat "csak arra szolgált, hogy
kibillentsük a kínaiakat az egyensúlyukból, és elhitessük velük, hogy olyan dolgokat
csinálunk, amiket valójában nem" – mondta Copeland. "A projekt emlékeim szerint elérte a
kívánt eredményt, kivéve, hogy valahogy felkapta egy csomó vallási fanatikus Iowában és

Nebraskában vagy valahol ott, akik elég komolyan vették ahhoz, hogy egy extra fejezettel
egészítsék ki az Újszövetség-verziójukat!"

"Nem tulajdonítanék ennek túl sok machiavellista hátsó szándékot" – tanácsolta Copeland –,
"mert azokban a napokban a CIA egyszerűen mindenféle dolgot csinált, amire jellemző volt,
hogy egy csomó gazdag fickó túl sok John Buchan-könyvet olvasott, és csak hülyéskedtek!"

Miles Copeland azt mondta, hogy nem emlékszik semmi másra a CIA UFO-kkal kapcsolatos
részvételéről, de ez aligha meglepő, hiszen ahogy ő maga is elismeri:

"Függetlenül attól, hogy mekkora bizalmat élvez egy alkalmazott, csak annyit tudhat,
amennyire a munkája elvégzéséhez szüksége van." Ráadásul ezek az ügynökségek úgy vannak
megszervezve, hogy titkaik szigorúan el vannak különítve. Még a Központi Hírszerző
Ügynökség igazgatóját is "védik" a tudnivaló-szükséglet (need-to-know) szabályai, amelyekelzárják tőle mindazokat az információkat, amelyek nem elengedhetetlenek a munkájához, és ez a szervezetében tárolt részletes információk szinte teljes egészét jelentené.

Warren Smith azt állítja, hogy rengeteg ismeretet szerzett a CIA UFO-kutatásban való
részvételéről egy ügynökségi forrástól, bár szabadon elismeri, hogy lehet, hogy hamis
információkkal etették. Smith informátora szerint a CIA világméretű megfigyelést tart fenn
az UFO-helyzettel kapcsolatban. A külföldi folyóiratokat például elküldik az Ügynökség
külföldi fordító osztályaira, és lefordítva betáplálják a számítógépekbe. "Az adatokat
keresztindexelik, és könnyen visszakereshetők" – mondja Smith. "Ha valaki tudni akarja,
hány alacsonyan szálló repülő csészealj-észlelést jelentettek egy adott országban vagy
világszerte, a számítógép összefoglalót ad... Több alkalommal is szereztem adatokat a
számítógéptől. Mindig nagyon precíz. Még mindig kicsit szkeptikus vagyok az informátorom
által nyújtott 'segítséggel' kapcsolatban. De mindig tényszerűnek bizonyult."

Smith állítólag sok információt kapott a CIA következtetéseiről a jelenséggel kapcsolatban.
Úgy hangzik, mintha egyenesen a The Invaders (A megszállók) című sorozatból vették volna,
de úgy érzem, mégis itt a helye. Smith informátora szerint az UFO-k egy fejlett technológiát
képviselnek egy másik bolygóról, amely sok tekintetben hasonlít a Földhöz. A probléma az,
hogy a napjuk haldoklik, és bolygójuk elkezdett lehűlni. "Az idegenek úgy döntöttek, hogy a
túlélés egyetlen módja, ha egy másik világba vándorolnak, amelynek környezete hasonló a
saját bolygójukéhoz" – mondták állítólag Smithnek. "A mi bolygónk jelenti az egyetlen
lehetőséget civilizációjuk fennmaradására. Az emberiség problémája az, hogy mi itt élünk."
Smith forrása elmagyarázta, hogy – nem meglepő módon – civilizációnk számára lehetetlen
lenne befogadni egy másik bolygóról érkező bevándorlókat.

"A társadalmi zűrzavar felfoghatatlan lenne. A gazdasági káosz, ami ezzel járna, lerombolná
életünk alapjait" – mondták Smithnek.

A CIA állítólag olyan adatokat szerzett, amelyek azt mutatják, hogy az UFO-k szisztematikus
megfigyelési tervet hajtottak végre, kezdve a növényi és állati minták gyűjtésével, majd
véletlenszerű kapcsolatfelvétellel az emberekkel. "Jelenleg biológiai tanulmányokat
folytatnak az embereken, hogy meghatározzák, miben különbözünk" – ajánlotta fel az
információt az informátor. "Azt vizsgálják, hogy a két fajunk képes-e szaporodni egymással,
és ha igen, hogyan fog kinézni a mutáns, milyen lesz a genetikai összetétele, és így tovább.
Azt is tudjuk, hogy tesztelték a védelmünket, hogy lássák, ellen tudunk-e állni egy
inváziónak. Ezért a jövőben arra számítunk, hogy az UFO-k egyre ellenségesebbé válnak."

Smith tudni akarta, hogy a világ kormányai tudnak-e erről a riasztó helyzetről. "Néhányan
igen" – mondták neki. "Mások csak a szükséges mértékben vannak tájékoztatva. Fenntartjuk
a titkosságot, mert az igazság elpusztíthatna minket." Miért kapta meg akkor Smith ezt az
információt? "Nincs rajta a hivatalos pecsét" – volt a válasz. "Nem ön az egyetlen személy, aki információkat kap. A tények lassú, fokozatos kiszivárogtatása megakadályozza a
pánikot."

Smith rákérdezett az UFO-kkal való találkozásokról szóló vadabb történetekre. "Ezek egy
része a kormányunktól származik, hogy összezavarja a tényeket" – mondta az informátor.
"Sok jelentést az idegenek generálnak ugyanezen célból. Az elmúlt néhány év hihetetlenül
vad kapcsolattartói beszámolókat eredményezett. Úgy véljük, a földönkívüliek a
pszichológiai hadviseléssel szembeni ellenállóképességünket tesztelik. Eddig a kiválasztott
emberek nem szerepeltek túl jól ebben a tekintetben."

A tisztviselő hozzátette, hogy a bizarr kapcsolattartói esetek növekedésére számít, mint
például azok, ahol a szemtanúkat UFO-k közelítették meg, majd törölték az emlékeiket.
(Mivel ez a beszélgetés a korai 1970-es években zajlott, az ilyen esetek száma valóban
megnőtt.) "Tudjuk, hogy cél van a tetteik mögött, és a végeredmény nem feltétlenül az
emberiség javát szolgálja" – mondta.

"Hihetünk a CIA történetének?" – kérdezi Warren Smith. "Vagy ez az ügynökség újabb
kísérlete a tények összezavarására az ufológiában?"

CSÖKKENŐ CIA ÉRDEKLŐDÉS?

A CIA Belföldi Gyűjtési Osztályának (Domestic Collection Division - DCD) 1976-ban írt,
nyilvánosságra hozott feljegyzései azt a benyomást keltik, hogy az Ügynökség ekkor már
nem foglalkozott aktívan UFO-kutatással, bár egy április 14-i feljegyzés megerősíti, hogy az
Ügynökség továbbra is alkalmazott szakértőket a témában: "A forrás útmutatást kér a CIA
UFO-szakértőitől arra vonatkozóan, hogy jelentésének mely részei maradjanak titkosítva."
Egy április 26-i feljegyzés megerősíti, hogy a CIA folytatta a jelenségek megfigyelését, de
nem hivatalos alapon:

Úgy tűnik, a kormánynak nincs folyamatban lévő hivatalos programja az UFO-jelenségek
azonosítására/megoldására. Dr. [törölve] úgy véli, hogy a független kutatók, [törölve],
erőfeszítései létfontosságúak a további előrelépéshez ezen a területen. Jelenleg vannak olyan
irodák és személyek az ügynökségen belül, akik figyelik az UFO-jelenségeket, de ismétlem,
ez jelenleg nem hivatalos alapon történik. Dr. [törölve] úgy véli, a legjobb megközelítés az
lenne, ha kapcsolatban maradnánk, és valójában jelentési csatornákat alakítanánk ki ezen a
területen, hogy tájékoztassuk az ügynökséget/közösséget minden új fejleményről. Különösen
minden olyan információ érdekes lenne, amely fenyegetési potenciálra utalhat, valamint az
UFO-kutatás külföldi fejleményeire vagy alkalmazásaira vonatkozó konkrét jelzések... Ismét
hangsúlyozni kívánjuk, hogy jelenleg úgy tűnik, nincs semmilyen speciális UFO-program a
hírszerző közösségen belül. [Kiemelés hozzáadva]

Egy másik CIA/DCD feljegyzés, amely egy hónappal később (1976. május 27.) íródott,
kijelenti:

Forrásunk úgy vélte, hogy [törölve] munkája érdekelheti az amerikai kormányt, és hogy azt
az Ügynökségnek kellene értékelnie. A forrás úgy vélte továbbá, hogy munkáját szükség

esetén elemezni lehetne az UFO-kapcsolat kontextusán kívül is, hogy ne keverjék egy vitatott
témával.

Mint korábban, most is azzal a problémával szembesülünk, hogy értékelnünk kellene olyan
UFO-val kapcsolatos adatokat, amelyeket S&T [Tudományos és Technológiai] forrásaink
potenciálisan fontosnak tartanak az USA számára. Mint tudja, jelenleg nincs olyan csatorna
vagy munkacsoport, amelyhez fordulhatnánk ilyen típusú elemzésért és terjesztésért. Így, ha
Önnek megfelel, továbbra is időszakosan tájékoztatjuk Önt vagy megbízottját minden új vagy
potenciálisan fontos FI [Külföldi Hírszerzési] fejleményről, amely az UFO-jelenségekkel
kapcsolatos jelenlegi független tudományos kutatásokból merülhet fel.

Végül egy 1976. július 14-i CIA/DCD feljegyzés további fényt vet a CIA témához való
akkori látszólagos hozzáállására:

Egy közelmúltbeli megbeszélésen, ahol [törölve]-től származó anyagokat értékeltünk, Ön
említette személyes érdeklődését az UFO-jelenségek iránt. Amint emlékezhet rá, én is
említettem saját érdeklődésemet a téma iránt, valamint azt a tényt, hogy a DCD UFO-val
kapcsolatos anyagokat kapott számos S&T forrásunktól, akik jelenleg kapcsolódó kutatásokat
végeznek. E tudósok között vannak olyanok, akik évek óta kapcsolatban állnak az
Ügynökséggel, és akiknek megbízóleveleik kiemelik őket a "bolondok" kategóriájából.

A csatolt anyag ezen források révén jutott el hozzám, és úgy tűnik, rendelkezik némi legitim FI
[Külföldi Hírszerzési] vagy közösségi érdeklődésre számot tartó potenciállal.

Dr. [törölve] által végzett [törölve] munkát S&T [Tudományos és Technológiai] forrásaink
nézete szerint az Ügynökségnek vagy a közösségnek értékelnie kellene.

Tekintettel az Ön hivatala által képviselt szakértelemre, valamint saját érdeklődésére a téma
iránt, úgy gondoltam, talán szeretné látni az anyagot.

Ezek a Belföldi Gyűjtési Osztálytól (Domestic Collection Division - DCD) származó
feljegyzések a CIA csökkenő részvételét jelzik az UFO-kutatásban, bár nyilvánvaló, hogy az
Ügynökség továbbra is figyelemmel kísérte a témát. Mivel a hírszerzés szigorúan rekeszekre
osztott (kompartmentalizált), fennáll a valószínűsége annak, hogy a DCD feljegyzések írói
nem fértek hozzá a Tudományos és Technológiai Igazgatóság vagy az Ügynökség más
részlegei által a témában megszerzett összes információhoz. Az is valószínű, hogy a DCD
tisztviselői nem voltak tisztában semmilyen hipotetikus, szigorúan titkos kutatással, amelyet a
CIA-n és más hírszerző ügynökségeken belül még mindig folytattak.

Az egyik utolsó CIA dokumentum, amelyet az Információszabadság Törvény (Freedom of
Information Act - FOIA) alapján kiadtak, egy értékeletlen Külföldi Hírszerzési Információs
Jelentés, amely a British Airways egyik repülőgépe személyzetének 1976. szeptember 10-i
észlelésére vonatkozik, amelyet a 10. fejezetben is szerepeltettem. Ezért nyilvánvaló, hogy az
Ügynökség továbbra is szoros figyelemmel kísérte az UFO-jelentéseket, és más ügynökségek
– például a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) – által kiadott frissebb dokumentumokból
nyilvánvaló, hogy a CIA továbbra is figyelemmel kísér minden UFO-jelentést, mivel ezeknek
a más ügynökségeknek látszólag parancsba adták, hogy a részleteket azonnal továbbítsák az
CIA-nak.

1983-ban írtam a CIA Információs és Adatvédelmi Koordinátorának, Larry R.
Strawdermannek, és a következő kérdéseket tettem fel: Még mindig részt vesz a CIA az
UFO-jelentések tanulmányozásában? Hány – vagy a jelentések hány százaléka – maradt
megmagyarázatlan? A megmagyarázatlan jelentések közül talált-e az Ügynökség bármilyen
bizonyítékot földönkívüli tevékenységre, abban az értelemben, hogy intelligensen irányított
járművek működnek a légkörünkben? A következő választ kaptam:

Nincs szervezett Központi Hírszerző Ügynökségi erőfeszítés az UFO-jelenségekkel
kapcsolatos kutatásra, és az 1950-es évek óta nem volt szervezett erőfeszítés az UFO-kkal
kapcsolatos hírszerzési adatok gyűjtésére sem. Azóta szórványos esetekben fordult elő a
témával foglalkozó levelezés és különféle UFO-észlelésekről szóló jelentések beérkezése.

Az Ügynökség érdeklődése az előrejelzési felelősségében rejlik. Ez az érdeklődés elsősorban
annak lehetőségére irányul, hogy egy ellenséges hatalom új fegyvert fejleszt vagy egy olyan
UFO-t, amely olyan jelenségeket mutathat, amelyeket egyesek [törölve]-ként
kategorizálhatnak.

Az Információszabadság Törvény értelmében hivatalom egyetlen szerepe az, hogy olyan
Ügynökségi nyilvántartásokat bocsásson rendelkezésre, amelyek leírhatók, így fellelhetők és
felülvizsgálhatók a minősítés feloldása és a nyilvánosság számára történő kiadás céljából.
Tekintettel erre, valamint arra a tényre, hogy ez az Ügynökség sok évvel ezelőtt megszüntette
az UFO-jelenségekkel kapcsolatos bármilyen vizsgálatban való aktív részvételt, sajnálattal
közlöm, hogy nem áll módomban foglalkozni a levelében feltett egyéb kérdésekkel.

Brian Freemantle, a CIA című könyv szerzője megerősítette nekem, hogy információi szerint
az Ügynökség részvétele az UFO-kérdésben főként az 1950-es évek elején volt jellemző, és
azóta jelentősen csökkent. Freemantle fontolgatta, hogy könyvében egy fejezetet szentel az
Ügynökség UFO-k iránti érdeklődésének, de nem tudott elegendő információt szerezni. "A
probléma az volt, hogy a CIA vizsgálatait nagyrészt a Tudományos és Technikai Részlegük
végezte, akikkel nem volt kapcsolatom" – magyarázta nekem."

Amint tudja, a hírszerző ügynökségek szigorúan rekeszekre osztottak, és azok az emberek, akik
segítettek nekem, nem fértek hozzá a sajátjukon kívüli részlegekhez. Egy szakaszban azonban
azt mondták nekem, hogy az Ügynökség kutatásainak egy részét a Stanford Egyetemnek (Palo
Alto, Kalifornia) adta ki szerződésben. Valamint az, hogy a megkeresések súlypontja – mind
az 1950-es évek elején, mind az azt követő időszakban – inkább a Légierő hírszerzésének és a
Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA) az ernyője alá tartozott – utóbbi elektronikai
szakértelme révén –, mintsem közvetlenül a CIA-hoz."

Todd Zechel, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) korábbi alkalmazottja azt állítja, hogy
az NSA ebben a tekintetben mindig is alárendelt szerepet játszott a CIA-val szemben, és
bármilyen UFO-adatot is gyűjtött, azt továbbította a [törölve], ahol a Tudományos
Hírszerzési Hivatal elemezte azt, miközben az NSA-t sötétben tartották a következtetéseket
illetően. Stansfield Turner tengernagy, a Központi Hírszerzés korábbi igazgatója (DCI)
megerősíti, hogy az NSA lényegében alárendeltje a Központi Hírszerzés igazgatójának, de
voltak olyan alkalmak, amikor saját elemzést végzett, és elmulasztotta átadni az anyagot a
CIA-nak. Turner kijelenti:

Az NSA feladata a hírszerzési adatok gyűjtése, nem azok elemzése. Csak annyi elemzést kell
végeznie az összegyűjtött adatokon, hogy eldöntse, mit gyűjtsön legközelebb. Az elemzésnek
ezt a szintjét "feldolgozásnak" nevezik. A feldolgozást az NSA rendszeresen kiterjeszti teljes
körű elemzéssé.... Bár az NSA kiváló elemzőkkel rendelkezik a feldolgozás elvégzésére, nem
rendelkezik a felelős elemzéshez szükséges elemzői tehetségek skálájával, sem az összes
releváns adatokkal a többi gyűjtő ügynökségtől, amelyek egy átfogó munkához szükségesek...
és kevésbé valószínű, hogy figyelembe veszi a fényképészeti vagy humán hírszerzést.

A szakmai rivalizálás úgy tűnik, jelentős problémákat okozott a két ügynökség között, jelenti
Turner.

Hogy ez a rivalizálás milyen mértékben okozott problémákat az UFO-kérdés elemzésével
kapcsolatban, nem tudom, és Turner tengernagynak az üggyel kapcsolatos megjegyzéseimre

265
adott válaszlevelei nem tértek ki erre. A tengernagytól a következőket is megkérdeztem: (a)
kapott-e tájékoztatást a témáról a DCI-vé való kinevezését követően; (b) lehetséges-e, hogy
hivatali ideje alatt visszatartottak tőle bizonyos szigorúan titkos információkat; és (c)
tudomása van-e a szigorúan titkos Majestic 12 csoportról. Barátságos és segítőkész
válaszaiban a korábbi DCI rámutatott, hogy nem kapott külön tájékoztatást a témáról, de
idővel megvizsgálta, milyen információkkal rendelkezik az Ügynökség. Úgy véli, hogy
megalapozatlan következtetéseket vonok le a rendelkezésre álló adatokból. Bármikor, amikor
UFO-észlelés történik – magyarázta –, a hírszerző ügynökségeknek érdeklődést kell
mutatniuk. A még mindig visszatartott információkkal kapcsolatban a tengernagy
hangsúlyozta, hogy csak viszonylag nemrégiben, az Információszabadság Törvény
értelmében oldották fel az addig titkos információk minősítését és hozták nyilvánosságra
azokat. A legcsekélyebb bizonyíték sem volt arra az elméletre, hogy érzékeny információkat
tartottak volna vissza tőle.

A tengernagy hangsúlyozott egy fontos és teljesen érthető pontot: valós aggodalomra ad okot,
hogy bármi, amit hírszerzési csatornákon írnak, és bármilyen hitelt ad az UFO-knak, a
nyilvánosságra hozatal során erősen eltorzítható. A Majestic 12-vel kapcsolatban semmilyen
módon nem kívánt nyilatkozni.

MIÉRT NINCSENEK KISZIVÁROGTATÁSOK?

A szkeptikus Philip Klass egyik fő kifogása az eltussolás-hipotézissel szemben az, hogy nem
szivárogtak ki információk hírszerzési forrásokból az UFO-k témájában, és hogy
Washingtonban szinte lehetetlen bármit is hosszú ideig titokban tartani. Eltekintve attól a
ténytől, hogy számos pozitív nyilatkozat hangzott el volt hírszerzési vezetőktől, alkalmanként
történtek kiszivárogtatások olyanoktól is, akik azt állították, hogy kapcsolatban állnak vagy
álltak hírszerző ügynökségekkel, amire ebben és más fejezetekben is utaltam.

Todd Zechel úgy véli, hogy az olyan korábbi hírszerzési alkalmazottak, mint Victor
Marchetti, John Marks és Philip Agee, akik rengeteg információt szivárogtattak ki
gyakorlatilag mindenről a CIA-val kapcsolatban, kivéve az UFO-kutatásban való részvételét,
soha nem fértek hozzá az UFO-adatokhoz. "Talán a terjesztés annyira korlátozott volt, hogy
nem voltak beavatva" – mondja. "Azok, akik tájékoztathatnának minket az UFO-król, nem
beszélnek – legalábbis nem nyilvánosan. Ez talán annak köszönhető – minden más
megfontolás mellett –, hogy a világ népességének nagy része pszichológiailag nem felkészült
a földönkívüli élet következményeinek kezelésére, és ezek az emberek úgy vélik, hogy most
nincs itt az ideje egy ilyen bejelentésnek".

Egy 1985-ben közzétett levélben Zechel meggyőzően érvel amellett, hogy a titkokat meg
lehet őrizni, egy olyan esetet idézve a Hadsereg Biztonsági Ügynökségénél (Army Security
Agency) töltött szolgálati idejéből, amikor egy szovjet rakétát és űrkapszulát szereztek meg,
részben épségben.

Összességében több száz ember vett részt a műveletben. A legtöbben nagyon magas biztonsági
engedéllyel rendelkező hírszerzők voltak. Egy idő után feltételezhetően akár 1000 ember is
hozzáférhetett a titokhoz. Mégis a mai napig egyetlen szó sem szivárgott ki a műveletről
sehová – kivéve, amit itt elárulok. Nyilvánvalóan az eseménynek nem volt ugyanolyan átütő
erejű hatása, mint egy lezuhant repülő csészealj megszerzésének, de modellt szolgáltat egy
hasonló nagy titokra, amelyet megőriztek. És ez bizonyítja, hogy a megfelelően motivált és
átvilágított személyzet képes titokban tartani valami szenzációs értékű dolgot.

EGY VOLT CIA-TISZTVISELŐ INDOKAI AZ ELTUSSOLÁSRA

1979-ben Victor Marchetti, a CIA igazgatóhelyettesének korábbi végrehajtó asszisztense és
az ügyvezető igazgató különleges asszisztense kijelentette, hogy az Ügynökségnél töltött
ideje alatt az UFO-kat általában nem vitatták meg, mert a téma a "nagyon érzékeny
tevékenységek" területéhez tartozott. Marchetti elmondta, hogy bár hallott pletykákat "magas
szintekről" az Ügynökségnél "kis szürke emberekről", akiknek a járműve lezuhant, és akiket a Légierő a Wright-Patterson Légibázis Külföldi Technológiai Osztályán őrzött, nem látott
semmilyen meggyőző bizonyítékot az UFO-k valódiságára. De elismeri, hogy a CIA
próbálkozásai a jelenség leplezésére/lejáratására az eltussolás minden klasszikus jegyét
magukon viselik.

Marchetti úgy véli, hogy a kiadott CIA/UFO információk talán többet árulnak el nekünk,
mint amennyit a kormány gondol. A CIA az 1947-es kezdettől fogva szorosan figyelemmel
kísérte az UFO-jelentéseket világszerte. Bár a legtöbb FOIA-dokumentum csak rutinszerű
érdeklődést jelez a probléma iránt, amelyet nagyrészt a Külföldi Rádiós Hírszolgálat (Foreign
Broadcast Information Service), a Külföldi Dokumentumok Osztálya (Foreign Documents
Division) és a Belföldi Kapcsolattartó Szolgálat (Contact Service) kezelt – mind ártalmatlan,
nem titkos egységek –, ezekből következtetéssel kiderül a Tudományos és Technológiai
Igazgatóság állandó igénye az UFO-adatok gyűjtésére. Ez viszont más gyűjtőegységekre utal,
mondja Marchetti, mint például a Titkosszolgálat (Clandestine Services), a CIA azon
igazgatósága, amelynek feladata az volt, hogy a világ minden tájáról információkat
szolgáltasson az UFO-jelenségről. "Azonban" – teszi hozzá – "kevés ilyen jelentést adtak ki – és ez eltussolásra utal!" Elmélete a következő:

valóban kapcsolatba léptek velünk – talán meg is látogattak minket – földönkívüli lények, és
az amerikai kormány, a föld többi nemzeti hatalmával összejátszva, elszántan titkolja ezt az
információt a nagyközönség elől. A nemzetközi összeesküvés célja a működőképes stabilitás
fenntartása a világ nemzetei között, és hogy azok viszont megőrizzék intézményi
ellenőrzésüket saját lakosságuk felett. Így, ha ezek a kormányok elismernék, hogy lények
vannak a világűrből... akiknek mentalitása és technológiai képességei nyilvánvalóan messze
felülmúlják a mieinket, az, ha egyszer az átlagember teljesen felfogná, alááshatná a Föld
hagyományos hatalmi struktúrájának alapjait. A politikai és jogi rendszerek, a vallások, a
gazdasági és társadalmi intézmények hamarosan mind értelmetlenné válhatnának a
nyilvánosság szemében. A nemzeti oligarchikus berendezkedések, sőt az általunk ismert
civilizáció is anarchiába süllyedhetne. Az ilyen szélsőséges következtetések nem feltétlenül
érvényesek, de valószínűleg pontosan tükrözik a nagy nemzetek "uralkodó osztályainak" félelmeit, akiknek vezetői (különösen a hírszerzési üzletágban) mindig is a túlzott kormányzati titoktartást szorgalmazták, mint ami szükséges a "nemzetbiztonság" megőrzéséhez.