Egy újabb ufó-történet összefoglalása:
Egy 1969 júliusi nyári éjszakán Toivo Kovanen képtelen volt elaludni vidéki otthonában, Mikkeli városa közelében, Délkelet-Finnországban. Felesége éppen dolgozott, miközben a vidéket a finn éjszakákra jellemző halvány nyári fény világította meg, amikor a teljes sötétség soha nem ereszkedik le teljesen, még a késői órákban sem.
Kovanen úgy döntött, hogy egy időre kimegy a szabadba, de alig lépett ki a házból, mikor észrevett egy férfit, aki csendben állt a háza egyik sarkánál.
A férfi megjelenése nem tűnt azonnal gyanúsnak, ezért Kovanen odament hozzá, és beszélgetni kezdett vele. Figyelmét ezután egy nagy fémtárgy keltette fel, amely a közeli mező szélén helyezkedett el.
A tárgy teljesen csendes és mozdulatlan volt, ami arra késztette, hogy megkérdezze a férfit, hogy mi az. A válasz azonban még furcsább volt, mint maga a látvány.
A férfi azt mondta neki, hogy még ha a környéken létező házak össze is omlanának, abban a pillanatban, senki sem venné észre, mivel a környéken mindenki olyan mély álomba merült, hogy nem lehet őket felébreszteni. (Megjegyzés: a földönkívüliek megjelenése rendszerint dimenzióátmenettel történik, minden lelassul, elcsendesedik, miközben akiket a találkozás megzavarhat, hogy ne tudjanak róla, álomállapotba kerülhetnek.)
Mielőtt Kovanennek ideje lett volna felfogni a hallottakat, valami még ennél is zavarba ejtőbb dolog történt. A különös férfi hirtelen eltűnt onnan, ahol állt, és a következő pillanatban megjelent a furcsa tárgy mellett, nagyjából tíz méterre attól, ahol korábban volt.
Kovanen nem látott semmit, hogy sétált volna vagy átszelte volna a távolságot; ehelyett úgy tűnt, mintha egyszerűen csak egy pillanat alatt egyik helyről a másikra mozdult volna el.
Kovanen leírása szerint a jármű ovális alakú, fémes megjelenésű és körülbelül öt méter magas volt. Felületét számos apró kiemelkedés borította, amelyek szegecsekre vagy fém szerelvényekre hasonlítottak, amelyek általában a repülőgépek szerkezetein találhatók. Úgy tűnt, mintha kissé a föld felett lebegne.
Pillanatokkal később a külseje egy tolóajtóhoz hasonlóan kinyílt, feltárva három kopasz, sápadt bőrű lényt, akik egyszerű, szűk ruhába öltöztek. Némán álltak, és figyelték őt anélkül, hogy bármilyen látható mozgást tettek volna. (Megjegyzés valószínűleg ezek is robotok voltak!)
A három lény egyszerre kezdett kommunikálni vele, de Kovanen nem hallott hangot. Ehelyett úgy érezte, mintha szavaik közvetlenül az elméjébe szállnának.
Az üzenet világos volt: meghívják őt, hogy jöjjön be a járművükbe.
De a félelem azonnal elöntötte Kovanent, és visszautasította az ajánlatot, majd visszaszaladt a háza felé. Menekülése közben azonban üzenetek továbbra is mentek tovább az elméjébe, annak ellenére, hogy semmit hangot sem hallott maga körül.
Mire a mező szélére ért, minden eltűnt: a jármű, a férfi és a három lény is anélkül, hogy bármi jele lett volna annak, hogyan távoztak vagy tűntek volna.
Körülbelül két héttel később ugyanaz a különös férfi ismét megjelent Kovanen otthonánál, ezúttal egy vasárnap reggel.
Kovanent már nem gyötörte az a félelem, mint az első találkozásukkor, így jobban megértette, hogy mi történik körülötte.
A látogató elmondta neki, hogy Kovanen általuk már 17 éves kora óta megfigyelés alatt áll, és hogy nem ő az egyetlen, akit ilyen megfigyelésnek vetnek alá.
Elmondása szerint Finnország különböző részein más egyszerű férfiakat és nőket is hasonló módon figyelik meg. De hogy mi okból, azt nem mondta el.
A találkozások a következő években is folytatódtak. Kovanen néha azt állította, hogy közvetlenül látja a lényeket, míg máskor a kommunikáció teljes egészében az elméjén keresztül zajlik, ami megnehezítette számára, hogy különbséget tegyen a körülötte zajló események és a saját gondolatai között.
Közben többször is meghívták a csészealjba, hogy csatlakozzon hozzájuk, ám ezt következetesen visszautasította.
A lények vallási témákról is beszélgettek vele, azt mondván, hogy a Biblia igazságokat és pontatlanságokat is tartalmaz.
Kovanen észrevette, hogy ajkaik mozognak, miközben látszólag beszélnek, mégsem jön ki hang belőlük. Ehelyett a szavaik továbbra is közvetlenül jutottak el hozzá, amit ő mentális kommunikációnak nevezett.
Amikor egyszer megkérdezte, honnan jöttek, kétértelmű választ kapott, amely kevés magyarázatot kínált: „Mindenhonnan jöttünk.”
Kovanen történetének részletei végül eljutottak Tapani Kuningas finn kutatóhoz és újságíróhoz, aki éveket töltött azonosítatlan repülő tárgyakkal és megmagyarázhatatlan jelenségekkel kapcsolatos beszámolók gyűjtésével Finnországban. Később az Ultra, egy megmagyarázhatatlan jelenségekre szakosodott magazin főszerkesztője lett, és megalapított egy egyesületet az UFO-k iránt érdeklődő finn kutatók számára. A több száz általa összegyűjtött beszámoló közül Kuningas Kovanen vallomását tartotta az egyik legrejtélyesebbnek és legnehezebben megmagyarázhatónak.
Kuningas nem tekintette az esetet elszigetelt esetnek. Ehelyett hasonlóságokat figyelt meg Kovanen beszámolója és más, ugyanebben az időszakban dokumentált jelentések között. Ezek az ismétlődő elemek magukban foglalták a telepatikus kommunikációt, a nyugodt és látszólag nem agresszív lényeket, a vidéki mezők felett megjelenő csendes űrhajókat, valamint azokat az állításokat, amelyek szerint bizonyos személyeket hosszú időn keresztül megfigyeltek.
