ANTONIO ROSSI
16. FEJEZET
VISSZATÉRÉS A FÖLDRE
A hajó lassan emelkedni kezdett, és a búcsúzó emberek szemében irántam való együttérzést éreztem.
Felismerték a visszatérésem szükségességét egy kezdetlegesebb világba!
Szomorúan az űrhajó belsejébe mentem, hogy újra csatlakozzak az útitársaimhoz.
A hajó ablakain keresztül láttam, hogy férfiak, nők és gyerekek integetnek nekünk odalent, de már nem tudtam válaszolni az üdvözlésükre. Arra készítettem fel magamat, hogy most, miután egy békés és szeretetteljes világot hagyok el, szembenézzek újra egy küzdelmekkel és nyugtalansággal telivel.
Gondolatok zűrzavara vett körül.
Észre sem vettem, amikor becsukódott mögöttem az ajtó. Dr. Jânsle ujjainak szorítása rángatott ki ebből az elmélyült állapotból, aki átnyújtotta nekem azt a kis poharat, amelyben ugyanaz a folyadék volt, mint amit akkor fogyasztottam el, amikor elhagytuk a Földet.
Mivel nem maradt más hátra, mint hogy szép emlékek maradjanak erről az ismeretlen bolygóról és lakóiról, megittam ezt az értékes folyadékot, és leültem Dr. Jânsle mellé, hogyha lehetséges, néhány kérdést tegyek fel neki.
A tudós, megérezvén a szándékomat, elmosolyodott, és azt mondta:
- Gyerünk, ki vele!
- Először is négy kérdést szeretnék feltenni neked – mondtam.
1. Mi az oka annak, hogy a házak, tárgyak, kertek, vagyis szinte minden kerek nálatok?
2. Miért sokkal nagyobbak egyes bolygók, mint mások?
3. Miért nem érik el a bolygók a végpontjukat, ha mozgásban vannak és mindig mozognak?
4. Miért mondtad azt, hogy még ha tudósainknak sikerül is eljutniuk egy másik bolygóra, fennáll annak a lehetősége, hogy soha nem térnek vissza?
- Az első kérdésedre azt válaszolhatom:
Arra törekszünk, hogy mindent gömbölyűvé tegyünk, ahogyan maga a természet is ezt teszi a bölcs kifejeződéseiben. Ezt a format láthatod a gyümölcsöktől kezdve a mérhetetlen égi tömegekig, amelyek az űrben keringenek, és amelyek mind mutatják nekünk a gömbformára való hajlamot.
A természet bölcsességével nem egyet érteni, annyit jelentene, mint szembemenni a természet rendjével, megszegni a tanításait, ami nem helyes. Tehát mi eltávolodtunk a rendelleneségektől és a helyest, az igazt követjük.
A 2. és 3. kérdésedre azt kell mondanom: az egész univerzumban a bolygók, látható és láthatatlan részecskéikkel, fénnyel, hővel, hanggal, szubtanciával, anyaggal és elemekkel, minden gömbalakú világok méretükben és pompájukban a maximumig fejlődnek, ez billió évek alatt történik meg, hogy aztán szétessenek, csökkenjenek és részecskéiket, elemeiket más fejlődő bolygóknak ajándékozzák, amíg egy láthatatlan és felfoghatatlan minimumra nem redukálódnak, ami maga a Mag, a Kozmikus és Evolúciós Sugárzások Központja (AZ ÉLET).
Majd ismét a végtelen űrben barangolva ez a Mag látható formát kezd ölteni, és fejlődve gravitációt alakít ki a saját naprendszerén belül; anyagokat és elemeket vonz be más bolygókról, a maximum újra kifejlődik majd újra csökken, de mindig mozgásban van és körkörös pályán mozog, mert a hatalmas világegyetemben nincsenek egyenes vonalú mozgások.
Összefoglalva, mivel egy vonalnak vagy mozgásnak nincs kezdete vagy vége, végtelennek kell tekinteni.
A 4. kérdésedre azt kell mondanom: Az időbeli számítások a bolygóközi utazások esetében a világotokon belül és azon kívül jelentősen eltérhetnek. Hasonlóképpen a távolságok és a sebességek különböző bolygókon eltérőek lehetnek.
Ezt bővebben is kifejtem:
Az emberi agy a bolygója forgási üteméhez van hangolva, amelyen él. Ez a forgás pontos arányokat biztosít a vérkeringésében, agyi egyensúlyt és gondolkodást biztosít neki.
Ha egy földi ember egy másik bolygóra szeretne utazni, megteheti, amíg annak forgási sebessége megegyezik a Földével. Ellenkező esetben, amikor egy másik bolygóra száll le, az agya nem tud igazán gondolkodni és a vérkeringése is eltérő lesz, attól függően, hogy a meglátogatott bolygó forgási sebessége nagyobb vagy kisebb a Földéhez képest.
Tehát nem lesznek képesek túlélni! -
- Dr. Jânsle, korábban már utaltál a bolygókon kialakuló természetes fényre…
- Igen, amikor ez a veleszületett fény a csúcspontjához ér, a bolygó valóban megvilágított marad, mert ez a fény a Kozmikus és Evolúciós Sugárzás Központjából árad.
Valójában ez a fény már megjelent a bolygótokon, de szabad szemmel még láthatatlan. Ahogy telnek az évszázadok, és a Föld légköre ritkul, a napsugarak már nem lesznek olyan izzóak az oxigénnel érintkezve, és már nem fogják a mai elviselhetetlen hőséget produkálni; kellemes és élénkítő melegséggé válik a növények, az állatok és az emberek számára.
De ennek következményeként a napsugarak már nem ugyanazt az erősségű fényt fogják kibocsátani, ami azt jelenti, hogy a bolygód felhőssé kezd válni, ha nincs saját belső fénye. A Földnek ekkor megszűnik tengelydőlési szöge, merőleges lesz az egyenlítőre, így csak két évszaka lesz: három hónap ősz és kilenc hónap tavasz.
Most pedig azt szeretném kérdezni tőled: tetszett-e a világunk, ahol minden lekerekített?
- Szavakkal nem tudom kifejezni, mi van a lelkemben, sem hálámat mindenki iránt, de különösen irántad. Őszintén szólva mindent csodálatosnak találtam itt és minden elbűvölt. - És rövid szünetet tartva hozzátettem:
- Sajnálom, hogy nem maradhatok tovább, hogy nem folytathattom itt az életemet ebben a nyugodt és békés környezetben, ahol páratlan örömmel töltött el órákon át, hogy mindenki őszinte testvériséggel fogadott. Most már jobban értem, miért mondta Jézus: „Az én Atyám házában sok lakóhely van...”
- Testvérem, ne szomorkodj és ne bánkódj – vigasztalt a doktor - ,hogy nem maradhatsz velünk most, de egy napon megkapod majd a kegyelmet, hogy ezen a bolygón élhess!
- De meddig fog ez tartani? – kérdeztem kíváncsian.
- Számításaim szerint még nagyjából 28 különböző bolygón kell kemény munkával, tanulással és mások iránti szeretet továbbfejlesztésével eltöltened az idődet!
- Tehát lehet, hogy a bolygókon nem csak egy életforma létezik?
- Biztosíthatlak, hogy az élet egy és örök.
Azonban át kell mennünk a saját fejlődési szakaszainkon, különböző bolygókon töltve el az élet fázisait. Szinte mindig megismételjük a leckéinket háromszor, négyszer, nyolcszor, sőt tízszer is, ugyanazon a bolygón élve!
- Hogyan magyarázhatók ezek az életfázisok, doktor?
- Az életfázisaira egy hasonlat is adható... - folytatta, és néhány magyarázatot is adott ezzel kapcsolatban, melyeket megpróbálok összefoglalni:
- Vegyünk egy kúpformát, és helyezzük a hegyes végét lefelé.
Ennek a kúpformának az alsó, lefelé álló vége viszonylag nagy legyen, hogy egy 1 méter hosszú mérőszalagot köré lehessen tekerni. Tehát a kúp kerületére, az alsó végére rátekerjük a pontosan 1 méter hosszú gumiszalagot, amelynek a két vége pontosan összér, és amelynek mind az ezer millimétere be van jelölve.
Közvetlenül e felett az első szalag felett (a kúpon felfelé haladva, de nem átfedve egymást) helyezzünk el egy másik, szintén pontosan egy méter hosszúságú gumiszalagot a vastagodó kúp körül, de meg kell nyúlnia, mivel a kúp itt már szélesebb lesz. Ezért világos lesz, hogy ha nagyobb körfelületet akarunk lefedni, akkor ezt a gumimétert meg kell nyújtanunk, ami a milliméterek között tágulást okoz. Ennek következtében a második méterszalag milliméterei már távolabb esnek egymástól.
Ha a második méterszalag fölé egy harmadik méterszalagot helyezünk, nyilvánvaló, hogy ez a gumiszalag továbbnyúlik, így milliméterei kitágulnak.
Ha a harmadik méterszalag fölé egy negyedik gumi méterszalagot helyezzük el, az is nyilvánvalóan még jobban kinyúlik, és milliméterek közötti tér még nagyobb lesz, mivel a lefedendő felület megnőtt.
Ha így haladunk egymás után, hogy egy méter hosszú gumiszalaggal körültekerjük a kúpot, akkor végül elérjük a legnagyobb kerületet a kúp felső végén; nyilvánvaló, hogy az utolsó gumiszalag fog a legjobban megnyúlni, következésképpen annak a milliméterei lesznek legtávolabb egymástól. -
Idáig jutva megérintett az egyik kezével, és azt mondta:
- Figyelj oda, amit most mondok:
Ez a kúp maga az élet, és ezek a milliméterek azok a életfázisok, vagyis azok a különböző életszakaszaink, amiket első körbe érő méterszalagnál kezdünk el, és addig folytatjuk, amíg be nem fejezzük a kúp körüli első teljes kört.
A második körbe érő mérőszalaggal folytatjuk a következő élet másik ezer szakaszát, de ebben az esetben a méter már egy kicsit hosszabb lesz és a milliméterei távolabb fognak állni egymástól, így az újabb élet fázisai hosszabbak lesznek.
Éppen ezért csak sok-sok évnyi JÓSÁG gyakorlása, a kudarcok és nehézségek leküzdése után érjük el a harmadik méterszalagot.
Természetesen ennél a harmadik méterszalagnál a milliméterek közötti távolság még nagyobbak lesznek, és szabad akaratunk nagyobb gyakorlásával kell majd bejárnunk őket, érdemeket szerezve, hogy a negyedik szalagra juthassunk! Így fázisról fázisra, méterről méterre, evolúcióról evolúcióra haladunk körbe és körbe az Életet jelképező kúpon, az Életen, amelyet Isten fenséges nagylelkűségében méltóztatott nekünk ajándékozni. -
Majd magyarázatát befejezve hozzátette:
- Íme, ez az az evolúciós folyamat, amely megadja majd neked azt a hőn áhított lehetőséget, hogy a mi bolygónkon élhessél!
- Csodálatosnak találtam a magyarázatodat, és azt a hasonlatot, amivel megmutattad, mi az Élet. A magyarázat világosnak és átfogónak tűnt számomra.
Viszont megtudhatom ennek a kúpnak a magasságát és átmérőjét is?
- Testvérem, ennek a kúpnak a magassága maga az Univerzum magassága, amelyet határtalannak nevezhetünk, és az átmérője is ugyanilyen határtalan!
- És mi ennek a kúpnak az igazi alapja? Mik vagyunk azok, mit csinálunk ott és hová megyünk onnan? – vetettem fel tétovázva.
- Néhány szóban megpróbálom elmagyarázni – válaszolta Dr. Jânsle.
- Ennek a kúpnak az alapja három lényeges pontban foglalható össze: Születés, Érzés és Evolúció!
Mindegyiknek megvan a maga jelentése.
SZÜLETÉS: minden dolgok közül a legszentebb!
ÉRZÉS: a lét evolúciós formálódása!
EVOLÚCIÓ: minden teremtett dolog oka!
Így a születéssel megkapjuk a szentség szintézisét, amely isteni részecske és a szeretet szikrája; az érzéssel és a megértéssel elnyerjük a tökéletes teremtmények nagyságát és pompáját; az egymást követő evolúciós ciklusokkal közelebb kerülünk Istenhez, igazi célunkhoz!
Összefoglalva:
Egy isteni cselekedet eredményei vagyunk – Születés!
A jót műveljük és fejlesztjük magunkat – Érzés!
Az örök utazás örök utazói vagyunk – Evolúció! -
Teljes figyelmem a filozófiájára irányult, igyekezve megérteni szavainak a mély értelmét, amikor Dr. Jânsle, vigasztalni próbálva engem, hozzátette:
– Ne aggódj túlságosan ezért, hanem térj vissza a világodba, ami nagylelkű és vidám is lehet, ha tudod, hogyan éld az életedet. Ne keserítsd el töprengésekkel, ne tedd függővé ahhoz, amit most nem érhetsz el. Épp ellenkezőleg, a jövőben új cselekvési területed lesz számodra azáltal, hogy tágabb értelemben fogod felismerni a dolgok okát, és hasznosan fogod magadat olyan nemes munkáknak szentelni, amelyek belső elégedettséget hoznak neked. Próbáld meg terjeszteni azt, amit itt láttál és aminek e bolygón tanúja voltál, és ha tudsz, írj egy könyvet, amiben összefoglalhatod e kozmikus utazásodnak a tapasztalatait. Ígérjük, hogy majd visszatérünk hozzád, és a jövőben egy újabb utazást szervezünk neked.
- Szóval, azt akarod mondani, hogy újra megadatik nekem az a kaland, hogy ellátogassak a világodba? Bárcsak ez mielőbb megtörténne, ez a kívánságom! – válaszoltam neki különlegesen nagy lelkesedéssel!
- A következő űrkirándulásunkon még három bolygót mutatunk meg neked, hogy bepillantást nyerhess univerzumod felépítésének sokszínűségébe, az általad említett koncepcióval összhangban: “Az én Atyám házában sok lakóhely van” – majd folytatta:
- Egy korábbi beszélgetésben már volt alkalmam megemlíteni az elsőt. Ez a bolygó az özönvíz előtti fázisban van, a Föld egyfajta negyedidőszakában, ahol lakói puszta kézzel tépik ki a gyökereket a talajból, és falják fel azokat a szennyeződéseikkel együtt.
A második bolygónak, amit meg akarunk mutatni neked, víz borítja felszínének majdnem 96%-át.
Lakói ismerik a mezőgazdaságot, de óriási élelmiszerhiánnyal küzdenek.
Barátságtalan és egyenetlen talajba vetnek, és a növényeik kihajtanak ugyan, ha jól gondozzák őket, de csak egyetlen gyümölcsöt teremnek, és ez is nyolc földi hónapnyi időszakot vesz igénybe.
Egy babnövény csak egyetlen babot terem; egy tök csak egyetlen tököt; egy narancsfa csak egyetlen narancsot. Vedd tehát figyelembe, milyen küzdelmet vívnak ezek a lények, akik inkább a víz elemére, mint magára a talaj anyagára támaszkodnak.
Bár gyors úszók és profi búvárok, amit még a Föld legtehetségesebb úszói is megirigyelhetnének, mégis folyamatosan kénytelenek harcolni környezetük veszélyes lényeivel, amelyeket szörnyű és borzalmas vízi állatok képviselnek. Óriási gyíkok és más nagytestű állatok, például a kihalt brontosaurusok, dimetrodonok és más, özönvíz előtti korból származó hüllők támadják meg őket. Ezek a páratlan vadsággal felruházott állatok képesek szívással a szájukba szippantani a szerencsétlen áldozataikat!
Ezek a lények nem állnak messze a halak testének felépítésétől. A vízben erősek és ügyesek, de a vízen kívül elképesztően törékenyek, egy felnőtt lény legfeljebb egy 25 kilós terhet tud elbírni.
A harmadik bolygó nagyon fejlett, nevezhetjük a Fény bolygójának is; valószínűleg később lehetőséged lesz egy különleges védősiskakon keresztül megpillantani azt.
Ott lakóknak nincs olyan sűrű testük, mint nekünk, mondhatni csak félig anyagiak. A ti időtök szerint körülbelül 3600 évig élnek.
Nem esznek szilárd táplálékot és nem isznak folyadékot, hanem a légkörből veszik fel a táplálékot. Vagyis lélegéssel esznek.
Életük kivételes körülmények között zajlik; munkájuk kizárólag a szellemmel kapcsolatos dolgokra irányul, ezáltal olyan erőteljes mentális képességekkel rendelkeznek, hogy már önmagában az akaratuk is elég ahhoz, hogy bárkit öntudatlanná és mozdulatlanná tegyenek!
A tér és az idő nem jelenthet akadályt nekik, mert a gondolatuk erejével legyőzték a tér és az idő korlátozásait, és mindössze egyetlen gondolatképre van szükségük ahhoz, hogy a gondolatot materializálják!
Időről időre lehetőségünk nyílik arra, hogy televízióképernyőinken keresztül bepillanthassunk a világukba, ami rendkívül nagy előnyökkel jár nekünk: bátorítást ad a fejlődésünkhez, érzelmi felemelkedést biztosít számunkra, valamint azt a reményt nyújtja, hogy egy napon mi is az ő szintjükre jutunk! -
- De vajon lehetséges-e ekkora erővel bírni pusztán gondolattal?
- Emlékezz arra, testvérem, amit világosan tanítottak neked a bolygódon:
A hit hegyeket mozgat meg, a hit a szándék legtisztább kifejeződése!
– Biztos vagyok benne, hogy amikor megpróbálok ezekről a bolygókról beszélni a földi környezetemben, azt fogják mondani az emberek, hogy ostobaságot beszélnek - mondtam Dr. Jânsle-nek.
– Már felhívtam rá a figyelmedet, hogy amikor ez történik veled, csak testvériesen mosolyogj!
Aztán arról kérdeztem Dr. Jânsle-t, hogy a földi emberiség miért él állandó viták és félreértések szövevényében?
Erre Dr. Jânsle azt mondta nekem:
- Ha az emberiségetek a tagjai, akik meg vannak áldva nagy intelligenciával, hiúság és önzés nélkül, kölcsönös együttműködésben, a jóakarat szellemében folytatnák a hatékony munkát azzal a közös céllal, hogy enyhítsék embertársaik szenvedéseit; ha arra törekednének, hogy a kollektív haladáshoz elengedhetetlen tudományos ismereteket a kevésbé szerencsés népek felé terjesszék, akkor ez olyan valódi előnyökkel járna, amelyek 30 éven belül mintegy varázsütésre a következőkké alakulnának:
a) - a háború szelleme eltűnne az emberiség kollektív tudatából;
b) - A legtöbb mai betegség megszűnne, ezáltal sok, jelenleg szenvedő embert igazi Paradicsomba emelve;
c) – Meg lenne akadályozva a fiatalok munkavégzése felnőtt korukig, mivel a tanulás helyett a túl korai munka soha nem megengedett, sem az iparban, sem a kereskedelemben, mivel ez a környezet hozzájárul erkölcsi formálódásukhoz.
Ezeknek következményeként természetes módon megvalósulna a földi állat- és növényvilág védelme, elkerülve a kegyetlen pusztításukat, ami miatt így az emberiség túlélése is egyértelműen fenyegetve van; a földi emberek étrendje egyrészt mennyiségben csökkenne, másrészt minőségben javulna a húsevés következetes felszámolásával; a munkások és értelmiségiek közötti kulturális egyenértékűség létrejöttével; a kórházak, egészségügyi központok, büntetés-végrehajtási intézetek, börtönök és elmegyógyintézetek 90%-ának megszünésével; a munkaórák számának jelentős csökkenésével; a törvények és rendeletek puszta jogi előírásokká válásával (az erőszakszervezetek kiiktatásával); a fegyveres erők megszűnésével; és végül így mindenki még 40 évvel élne hosszabban és egészségesen; és mindenekelőtt:
a földi emberek ezáltal lassan ruhátlanná válnának!
30 év múlva az emberiség a harmadik évezred küszöbén áll majd, a bolygófelemelkedés folyamatában, és így az éves ciklusban mindössze két évszak lesz a Földön: az ősz és a tavasz (megj: forgástengely kiegyenesedése miatt). Abban az időben a táplálkozás már kizárólag gyümölcsökből, zöldségekből, tojásból, tejből és azok származékaiból fog állni, kiegészítve az óceánokból származó kimeríthetetlen vitamindús táplálékforrásokkal. -
Miután ezeket a nagyon értékes gondolatokat a doktor megosztotta vekem, egy hosszú szünet állt be.
Ezt kihasználva megragadtam az alkalmat, hogy egy újabb kérdést tegyek fel Dr. Jânsle-nak:
- Milyen gyorsak voltak azok a repülő járművek a bolygódon, amelyeket telefonon keresztül hívtunk?
- Amikor hívják őket, a sebességük kb. 2600 kilométer/óra (megj. kétszeres hangsebesség), de ennek harmincháromszorosát is elérhetik!
Fejben rögtön kiszámoltam, hogy mennyi 33 x 2600 kilométer/óra, majd megfogva a karját, felkiáltottam:
- Ez 85.000 kilométer óránként! Ugye, most nem viccelsz? (Megj. 1954-ben vagyunk, mikor ilyen nagyságú sebesességről a földi ember még nem hallott!)
- Miért viccelnék, amikor minden alkalommal őszintén válaszoltam neked, mikor kérdeztél!
- Bocsásd meg az akadékoskodásomat, kedves doktor, de azt hiszem, hogy ekkora sebességnél a járművet jelentősen befolyásolná a súrlódás, és így nem lenne képes ellenállni a keletkező hőnek!
- Ne haragudj, hogy ellentmondok neked, de nincs igazad! Mindjárt elmagyarázom, hogy miért.
Ekkor Dr. Jânsle elkezdett részletes felvilágosítást adni a repülő járműveik sebességéről:
- A járművek anyagai ugyan nagy sebességnek, éppen ezért nagy légköri nyomásnak vannak kitéve, ami miatt felmelegedhetnek és széteshetnek. De ennek az akadálynak a leküzdésére most egy hőelvezető rendszert használnunk, azaz egy hűtési folyamatot vezettünk be, és amikor jármű túllép egy bizonyos sebességet, üzembe helyezünk egy olyan eszközt, hogy ezúttal hőt termeljen!
Ennek a változásnak az az oka – ami számodra még ismeretlen –, hogy 6200 kilométer/órás sebesség felett a légkört szétbontó eszköz a rotor lehűlését okozza, amíg az teljesen meg nem fagy!
Ez azonban csak a légkörben történő repülésekre vonatkozik, amelynek alapelvei csak részben alkalmazhatók a csillagközi utazásokra. Bolygóközi utazások esetén, mint amilyenen jelenleg is vagyunk, a megfelelő mezők létrehozása a domináns rendszer, de ez más tényezőktől is függ.
Ezután egy komplex mágneses mezőrendszerről beszélt, melynek témája messze meghaladta a felfogóképességemet, és amelyből semmilyen következtetést nem tudtam levonni, mivel hiányoztak a szükséges ismereteim. Emlékszem azonban, hogy magyarázatát a következő szavakkal zárta:
— ...ezen a ponton már nem használunk nagy forgást!
Forgás nélkül repül — ami abszurdnak tűnhet számodra —, azonban a pórusok nyitva tartása, a nagy sebesség miatti energia felvétele és generálása révén megnyúlt alakot kezd felvenni. Amikor eléri ezt a sebességet, a pórusok szabályozása automatikus a repülő korong biztonsága érdekében.
A korábban általad vezetett korong fokozatosan növelhette volna a sebességét 300.000 kilométer/órára, ami a légkörben való mozgás maximális sebességét jelenti.
Ami a bolygóközi vagy csillagközi felhasználást illeti, ahogy mondtam, különböző tényezők játszanak szerepet, mivel diametrálisan ellentétes természetű akadályokon kell átkelnünk. Tekintettel a megteendő hatalmas távolságokra, a szokásos sebesség nagyságrendileg meghaladja az EGYMILLIÓT, amit "FÉNYTÁVOLSÁGNAK" nevezünk.
Végül még néhány apró részletet szeretnék megosztani veled, mert látom, hogy nagyon érdekel a téma – zárta a magyarázatát Dr. Jânsle.
Ám ekkor még egy kiváncsiskodó kérdést tettem fel neki:
- Lehetséges lenne egy földi tudós számára egy ilyen jármű építése az általad megadott részletek alapján?
- Ez attól függ, testvérem, hogy mire szánják ezt az eszközt! Ha nem JÓ, HUMANITÁRIUS CÉLOKRA akarják használni, akkor garantálom, hogy egyetlen földi tudós sem lesz képes azt megvalósítani!
- De mi köze az egyiknek a másikhoz? Milyen befolyása van a jónak a megvalósulásra?
- Az összefüggés világos és elvitathatatlan. A Szent Bölcsesség mindig helyes irányba tereli a jó szándékú kutatókat, feltalálókat.
Nem figyelted meg ezt az orvostudományotok, különösen a sebészetetek területén? A földi emberiség ott fejlettebb szinten van, de a harci fegyverek terén le van maradva.
Az evolúciós kereteken belüli eseményeket mindig az általános Törvény irányítja. Nem lehet disszonancia az anyagi haladás és a szellem evolúciója között!
Az orvostudományotok már olyan csodákat tesz (megjegyzés: az érzéstelenítés területén), amelyeket még a kutatóorvosaitok sem értenek igazán. Ugyanis ebbéli képességeitek kifejlődése csak azért volt lehetséges, mert a fájdalom és a szenvedés enyhítése volt a célotok; és ez az Isteni Inspirációnak volt köszönhető. Mert mindig az ELHIVATOTT IGAZLELKŰSÉG az, ami lehetővé teszi a magasabb evolúciós szint, a szent célotok elérését!
Amint a földi orvosaitok tudatára ébrednek igazi papi küldetésüknek, az orvostudományotok felfoghatatlan magasságokba fog elérni! Itt rejlik a kérdésednek és egyben a megoldásának is a kulcsa!
- De vajon a harci repülőgépeink, irányított rakétáink, radarjaink, atomágyúink, sőt még a hidrogénbombánk sem mind élvonalbeli találmányok?
Erre a doktor magabiztosan elmosolyodott, mint aki ura a helyzetnek és biztos minden tudásában, majd a távolba révedt a tekintete. Végül hozzátette:
- Megerősítve erőszakmentes életfelfogásunkat, álláspontodat értelmetlennek találjuk! Mi semmilyen körülmények között sem támadunk meg senkit, és nem is félünk semmilyen támadástól. Ezért biztosak vagyunk abban is, hogy azok a fegyveres erők, amiket az előbb említettél, feleslegesek!
Gondolj csak bele: ha van egy jó késed, amivel vághatsz, az isteni inspirációval szívedben azt csakis békés célokra fogod használ, például sajtvágásra; ám élő lelkiismeret nélkül bármilyen aljasságra is felhasználhatod, nem igaz? Azonban mindenféle dicsekvés nélkül, egyszerűen csak tényként közlöm veled, hogy már olyan szinten van a tudományunk, hogyha akarnánk, a Föld bolygótokat 20 kilométeres légköri magasságban speciális forgó sugarakkal húsz perc alatt megsemmisíthetnénk!
Bolygótok apró, vándorló üstökösök és meteorok milliárdjaivá alakulna át, amelyek szétszóródnának a Naprendszeretekben. Végül a kozmikus törvényeket követve, lassan újra egyesülve más, fejlődő világokba kerülnének, amelyek elkerülhetetlenül vonzanák őket.
- De milyen fantasztikus és számomra elképzelhetetlen ez! – kiáltottam fel. - Azokkal a forgó sugarakkal, amelyeket a műhelyetekben láttam, meg tudnátok semmisíteni a Földet? – kérdeztem őt még mindig elkápráztatva a felismeréstől.
– Igen, pontosan ugyanarról a sugárról van szó! – válaszolta a doktor. – De, kedves barátom, emlékezned kellene arra is, hogy ott arról is magyaráztam, hogy ezeket a forgó sugarakat csakis hasznos és békés célokra használjuk fel, de amikor magas frekvenciának tesszük ki, akkor elképzelhetetlenül romboló ereje van! A mindent porrá alakító romboló sugár, amit az emberiségetek nagyon szeretne birtokolni, nem más, mint a gamma-sugár más elemekkel való kombinációja, és az csupán a forgó sugaraink segédeszköze!
Így van alapod arra, hogy pusztító erejét felmérjed!
A Földön nincs olyan kemény fém, ami annyira ellenálló lenne, hogy ne tudnánk könnyen átszúrni a műhelyeinkben. Sőt, vegyed figyelembe, hogy amit láttál, az már „csökkentett teljesítményű” forgó sugár volt, vagyis mentes volt minden káros hatástól. Ezért a döbbentél meg most!
– Számomra – mondtam – a magyarázatod még transzcendensnek tűnik, mert az értelmem nem ismeri bizonyos lehetőségeket, amelyek most még szerény felfogásom szerint megvalósíthatatlanoknak tűnnek. Mindazonáltal őszintén elfogadom a magyarázataidat, és megtiszteltetésnek érzem a tiszteletedetedet irántam. A magyarázataid annyira érdekesek és emelkedettek voltak, hogy úgy érzem magam mellette, mint egy apró hal, amelyet egy nagy folyóba dobtak.
- Nem vagy olyan kicsi, mint hiszed, barátom!
Te is isteni szikrával vagy megáldva, akárcsak én!
Azt hiszem, jól szórakoztathattalak a beszédemmel, mert úgy tűnik, nem vetted észre, hogy hamarosan megérkezünk az otthonodba! Mindjárt leszállunk annak a helynek a közelébe, ahol korábban felvettünk téged. -
Azonnal a kilátóablakhoz rohantam, ahonnan rögtöm megláttam a tengert és egy hegyláncot, és úgy tűnt, mintha óriási sebességgel ferde szögben siklanánk lefelé, mikor a legénység egyik tagja megmozdította az irányítópanelen lévő karok egyikét, és az űrhajó rögtön függőlegesen kezdett süllyedni, de még mindig óriási sebességgel.
Most már alacsonyan voltunk; oldalt láttam egy várost, ami Paraibuna lehetett, amikor egy gyors fordulatot téve a csészealj hirtelen megállt.
Először az volt az érzésem, hogy a talajra zuhanunk, de a csészealj körülbelül 20 méter magasságból lassú leszállásba kezdett, finoman megállva fél méterre a talajtól.
