ELŐSZÓ
Tim Good ebben a könyvben jelentős hozzájárulást tett az UFO-irodalomhoz. Az egyik legalaposabb és legjobban tájékozott kutatója ennek az ősi témának, és akik ismerik őt és a munkáját, azok el is várnák: könyvét szilárd tényekre és egy olyan, nagyon meggyőző bizonyítéktömegre alapozta, amilyet korábban nyomtatásban még nem láttam.
Manapság divatos — sőt, szinte kötelező —, hogy az UFO-k megvitatására irányuló bármiféle komoly kísérletet a média kigúnyoljon, a nagyközönség pedig vagy a tudományos fantasztikum egyik végleteként, vagy egy őrült munkájaként söpörje félre. Nem hiszem, hogy ami ezután következik, ilyen könnyen figyelmen kívül hagyható lenne bárki számára, aki képes mérlegelni a bizonyítékokat — én biztosan nem tudom ezt tenni.
Gyakran megkérdezték tőlem, miért érdekelnek engem ennyire az UFO-k; sokak számára különösnek tűnik, hogy valaki, aki hosszú éveken át ilyen szorosan kötődött a védelemhez, ennyire „egyszerű” legyen. Több okból is érdekel a téma. Először is olyan kutató elmével rendelkezem, amely szereti, ha a dolgok kielégítő magyarázatot nyernek, és számomra e kérdéskör egyik legszembetűnőbb aspektusa az, hogy az UFO-k nem nyertek számomra kielégítő magyarázatot. Valóban, amennyire meg tudom ítélni, az Egyesült Államok inkább a megmagyarázhatatlan kategóriát részesíti előnyben, mint az azonosítatlan-t. Másodszor, az UFO-kkal esetlegesen összefüggő, egyéb megmagyarázatlan jelenségek rendkívül széles skálájára figyeltem fel. Harmadszor pedig meg vagyok győződve arról, hogy hivatalos eltussolás folyik a kormányok részéről az UFO-k vizsgálatával kapcsolatban - az az Egyesült Államokban bizonyosan éa valószínűleg a mi országunkban is (ford. megj.: Egyesült Királyság), bár Franciaországban nem, és — legjobb tudomásom szerint — Oroszországban és más, egymástól olyan távoli országokban is, mint Argentína, Spanyolország, Ausztrália és Kína is, hogy csak néhányat említsek.
Számomra elsöprő erejűnek tűnik az a bizonyíték, hogy léteznek olyan objektumok, amelyeket légkörünkben, sőt még a földfelszínen is láttak, és amelyek sem ember alkotta tárgyakkal, sem pedig a tudósaink által ismert bármilyen fizikai erővel vagy hatással nem magyarázhatók. Elolvastam két-három tucat tekintélyes könyvet — és még sok mást is —, valamint meghallgattam egy tucatnál is több neves előadó beszámolóit, amelyekben igen nagyszámú észlelést igazoltak olyan személyek, akiknek a hitelessége megkérdőjelezhetetlennek tűnik számomra. Megdöbbentő, hogy ezek között igen sokan voltak kiképzett megfigyelők, például rendőrök, illetve polgári vagy katonai pilóták.
Ezeket a megfigyeléseket számos esetben — bár korántsem többségében — technikai eszközök, például radar, vagy még meggyőzőbb módon az észlelők állapotára vonatkozó látható bizonyítékok is alátámasztották — és ez sok eseménynél gyakori —, például valamiféle elektromos berendezés meghibásodása révén. Tim Good fejezetről fejezetre, versről versre számos példát sorol fel mindezekre, valamint nyugtalanító bizonyítékokat idéz az észlelések tanúitól, mind saját országunkból, mind az Egyesült Államokból, akik azt állítják, hogy azonosítatlan „kormányzati” tisztviselők elhallgattatták őket. Nehéz hitelt adni annak, hogy mindannyian vagy hazudtak, vagy hallucináltak volna.
A modern kori észlelések kitörésének legkorábbi napjaitól, mintegy negyven évvel ezelőttről kezdve, meglehetősen figyelemre méltó hasonlóság figyelhető meg a repülő járművek megfigyelői által adott leírások között. Még figyelemreméltóbb, hogy ezekből a jelentésekből tízezrek léteznek, olyan megfigyelőktől, akik az argentínai és spanyolországi írástudatlan parasztoktól kezdve más országok PhD-fokozattal rendelkező tudósaiig terjednek — és mindegyik beszámoló spontán módon született — ami az általános „repülő csészealj” kifejezés kialakulásához vezetett. Ennek többnek kell lennie puszta véletlennél.
Ami azokat az általam bizarrnak nevezett jelenségeket illeti, elég, ha azokra a megdöbbentő geometriai alakzatokra utalok, amelyek a dél-amerikai Altiplanón találhatók: ezek olyan óriási repülőterekhez hasonlítanak, amelyeket az őskorban alakítottak ki olyan eszközökkel, amelyek a mai technológia határait is feszegetnék. Vagy említhetném a piramisszerű képződményeket, illetve az úgynevezett navigációs jeladókat, amelyeknek csak egy olyan jármű számára lenne hasznuk, amely a Földhöz a légkörön kívülről közelít. Ezek fizikai jelenségek, amelyek léteznek, megfigyelhetők, lemérhetők; ám senki sem tudja, miként készültek, ki által, és milyen céllal.
Térjünk rá most néhány nézetre arról, amit én — és sokan mások — leplezésnek tartunk. Nem vitás, hogy az elmúlt negyven évben legalább két jelentős UFO-vizsgálat zajlott az Egyesült Államokban, és az is tény, hogy 1954 óta bevallottan volt francia kormányzati kivizsgálás is; ugyanakkor sem Nagy-Britanniában, sem máshol nem ismertek el nyilvánosan hasonló jellegű eljárásokat. Az amerikai vizsgálatokról soha semmilyen érdemi információt nem hoztak nyilvánosságra, és míg Franciaországban a kormány láthatóan igyekszik bevonni a közvéleményt, addig az Egyesült Államokra és Oroszországra épp az ellenkezője igaz, amint azt számos hivatalos nyilatkozat is hangsúlyozta. Bár nem tudom bizonyítani, hogy leplezés zajlik, úgy vélem, Tim Good könyve igenis ezt bizonyítja — legalábbis számomra. Kétséget kizáróan igazolja, hogy az Egyesült Államokban a nemrégiben elfogadott információszabadságról szóló törvény (Freedom of Information Act) ellenére léteznek titkos, sőt szigorúan titkos akták a témában, amelyeket nem hoztak nyilvánosságra, és hogy az, amit viszonylag nemrég – a Kormány elleni bírósági döntés eredményeként – nyilvánosságra hoztak, már önmagában is elég beszédes.
Számomra úgy tűnik, elsősorban legalább öt lehetséges magyarázat létezik a leplezésre, bár könnyen lehet, hogy vannak mások is. Az első lehetőség az, hogy az UFO-k emberi kéz alkotásai, az egyik vagy mindkét szuperhatalom által, és hogy nyilvánvaló fegyverként való alkalmazhatóságuk olyan fokú titkosságot követel, ami mellett a Szigorúan Titkos („Top Secret”) minősítés gyerekjátéknak tűnik. Azt kell mondanom, hogy én ezt egyszerűen nem hiszem el. Ha így lenne, biztos vagyok benne, hogy a Vezérkari Főnökként eltöltött időm alatt be kellett volna, hogy avassanak a titokba, de nem tettek, és ha megtették volna, most nem írnám ezeket a sorokat. Ráadásul az észlelésekből, sőt optikai és radarmérésekből származó bizonyítékok hatalmas és nagyon is következetes súlya számomra elég világossá teszi, hogy ezen eszközök szerkezeti és meghajtási technológiája messze meghaladja még az űrszondáinkét is, nemhogy az emberes űrrepüléseinkét. Biztos vagyok benne, hogy ha ilyen technológiát ténylegesen használnának bárhol a földön, az már felbukkant volna, akár háborúban, vagy ami még valószínűbb, az iparban. A végső érvem e hipotézis elutasítása mellett az, hogy nem látok semmilyen lehetséges okot arra, hogy amennyiben ezek az eszközök emberi alkotások, a szuperhatalmak nem mondanák el. Az utca embere aligha lehetne rémültebb, mint amennyire már most is fél az atomfegyverektől.
Másodszor, elterjedt az a nézet, hogy minden nagyhatalom arra törekszik, hogy elfogjon egy UFO-t, hogy megismerje annak titkait, és ha beismerik vagy nyilvánosságra hoznák a vizsgálataik eredményeit, a nagyközönség is beszállna a játszmába, és összekuszálná a terveiket.
Harmadszor, létezik ezen elképzelésnek egy változata, amely szerint egy vagy több hatalom ténylegesen elfogott már egy UFO-t (Tim Good a 16. fejezetben világosan állítja, hogy ez megtörtént az USA-ban), és attól tartanak, hogy a közérdeklődés kikényszeríti a tény feltárását, még mielőtt megkapnák a válaszokat. Minden bizonnyal, ha ezen valószínűtlen magyarázatok bármelyike igaz lenne, és a kétségtelen vizsgálatok eredményeit nyilvánosságra hoznák, talán lehetséges lenne a téma tájékozott kutatói számára, hogy többet fedezzenek fel, mint amit jónak látnak számukra. A magam részéről ezen magyarázatok bármelyikét kapásból elutasítom, részben azért, mert – ahogy az első lehetőségnél is – úgy gondolom, tudnom kellett volna róla (és akkor nem engedték volna, hogy ezt elmondjam), de gyakorlatilag inkább azért, mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a titok ne szivárgott volna ki. Gyakorlatilag minden más, fizikai és nem elvi természetű titok már széles körben ismert – bár a kormányok utálják ezt beismerni.
A listámon szereplő további két lehetőség mindegyike a félelmen alapul: a kormányok félelmén a nyilvánosság reakciójától. Az első lehetőség az, hogy a hivatalos vizsgálatok feltártak vagy felfedtek jó néhány dolgot az UFO-król, beleértve akár az eredetüket, a szerkezetüket, a meghajtásukat, és talán még a céljukat is. Ha ez így van, és ha hihetünk a hatalmas szakirodalomnak, akkor nyilvánvalóan nem létezik ellenük emberi védelem, amennyiben ellenségesek lennének. A feltételezés az, hogy a kormányok úgy vélik, ez akkora nyilvános „riadalmat és csüggedést” (ahogy a második világháborúban mondtuk) okozna, aminek még messzebb menő társadalmi és politikai hatásai lennének, mint az atomfegyverekkel szembeni jelenlegi ellenállásnak. Ezt, be kell vallanom, lehetségesnek tartom, bár én magam nem hiszek benne. Ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy ha ez igaz lenne, a közvéleményt viszonylag hidegen hagyná. Vagy nem hinnék el, vagy fásultságból, esetleg fatalizmusból inkább csak megvonnák a vállukat, és folytatnák azt, ami 1987-ben a puszta megélhetés nehéz feladatát jelenti; a totózást, a nyaralás tervezését vagy a sztrájkolást – vagy mind a négyet egyszerre.
Ezen utolsó két lehetőség közül a második az, hogy a vizsgálatok feltárták: az UFO-k nem fizikai jelenségek, hanem paranormálisak, nincs rájuk magyarázat. Az eredmények eltitkolásának oka ekkor az a vonakodás lehet, hogy nyilvánosan beismerjék: valami nagyon furcsa dolog zajlik, és a kormányok nem tudják, mi az. Ha így van, ugyanaz az érvrendszer érvényes a közösségi félelemmel kapcsolatban, és én ugyanazokat az ellenérveket használnám, mint az előbb.
Bárhogy is hasson önre ez az 5 lehetőség, a közös nevezőnek az tűnik, hogy ezrek, talán tízezrek észlelése, találkozás és fizikai kontaktja történt, és utóbbi esetben olyan emberektől származó beszámolókkal a világ minden tájáról, akiknek a bizonyítékaitt bármely más témában kérdés nélkül elfogadnák. Jelentős, harminc vagy negyven évig tartó vizsgálatokat folytattak az USA, Oroszország és Franciaország kormányai – ez biztos –, és valószínűleg Nagy-Britannia és más országok is. Mindezen dolgok végén ma nincs semmilyen kézzelfogható, hivatalos információnk, amit szembeállíthatnánk a magánszemélyek vagy csoportok által a témában írt több száz könyvvel. Állítom, hogy a vád, miszerint eltussolás zajlik, ezáltal bizonyítást nyert. Ami beismerem, kifog rajtam, és ennek ez a hihető oka.
Ez a kiváló könyv rengeteg bizonyítékot ad hozzá ehhez a témához, és melegen ajánlom mindazoknak, akiket érdekel ez a – legalábbis számomra – lenyűgöző rejtély.
Lord Hill-Norton flottatengernagy, G.C.B. (ford. megj: Bath-rend nagykeresztje)
