Én vagyok, Wy-Ora...
Ez volt a rá jellemző mondata minden rádióadása kezdeténél és befejezésénél. Nagyon lágy, mély, zengő, magával ragadó hangja volt. Örömömre szolgált, hogy számos alkalommal hallhattam beszélni ezeken a szalagokon. - Miért különböznek egymástól annyira a földi emberek? – kérdezte Wy-Ora egy rádióadásban Edwin földi „Q-bázisát”, amelynek Wy-Ora adta ezt a nevet.
- Univerzumunk számos más bolygóinak vezetői tárt karokkal fogadnak bennünket. Valójában a Koldas a közelmúltban baráti-kereskedelmi kapcsolatokat épített ki a Pyrole-lal, egy olyan bolygóval, amely a Földdel azonos evolúciós szintet ért el. Most baráti kötelék van Pyrole népe és a Föderáció között.
Miért ennyire mások a Föld vezetői? Sokszor gondolkodtam ezen a problémán. Bárcsak elfogadnák a barátságunkat! Biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor megszületik az a döntés a bolygótokon, hogy elfogadnak minket és találkoznak velünk. Akkor minden tudást, amit elértünk eddig, átadunk nektek. Megismeritek a Földeteken túli univerzumok, galaxisok és naprendszerek titkait is.
Ha nem akadályoznának bennünket, megtennénk, de addig sajnos ezt a feletteseink nem engedik. Néha úgy érzem, hogy be kellene lépnem a légkörötökbe, és meg kellene mutatnom a csillaghajónkat. Ám a földi hatalom ellenségeskedése miatt nem veszélyeztethetem annak a személyzetnek az életét, akikért felelős vagyok. Számolnom kell családjaikkal és rokonaikkal is a Koldason. Jóllehet biztos vagyok benne, ha megkérném őket, hogy jöjjenek velem, nem utasítanák vissza. De ezt a kockázatot nem vállalhatom.
Ahhoz, hogy nyíltan leszállhassunk a bolygótokra, jóváhagyást kell szereznünk a koldasi feletteseinktől, de ezt addig nem adják meg, amíg a kormányaitok az összes országban el nem fogadják a Szövetséget.
Békével jöttünk! Nem fogjuk megtámadni a bolygótokat! Vezetőiteknek saját szabad akaratukból kell elfogadniuk minket. Csak boldogságot, békét és jobb életformát akarunk hozni nektek. Más bolygók megtanulták megosztani tudásukat, és ezzel minden bolygó automatikusan feljebb lép egy fokozattal.
Megmutathatnánk csillaghajóinkból álló flottánkat a földlakók millióinak. A manővert könnyen megoldható lenne, ha alacsonyan repülne a Föld összes nagyvárosa felett. De ha ezt megtennénk, megfosztanánk uralkodóitokat attól a szabadságtól, hogy elfogadjanak vagy elutasítsanak minket.
Igen, a vezetőitek tudnak rólunk. Tudnak arról a munkáról, amit a bolygótok tengerei felett és alatt végzünk és végeztünk a múltban. Mindig a hatalmon lévőkkel lépünk kapcsolatba először, amikor egy új bolygói civilizációt fedezünk fel. De a Föld lakosságának nagy része nem hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy a bolygóján túl is van élet.
A földönkívüli élet fokozatos elfogadása nagyobb eséllyel mehet végbe hosszabb időn keresztül. Ezért adtuk nektek ezt a rádióvevőt, hogy egy földi Q-bázis legyen. Reméljük, hogy ez több fényt hoz el számotokra. Szeretnénk elmondani valamit nektek a Koldasról és a Szövetségről, a két univerzumról, és hogy rámutassunk saját univerzumunk peremjelenségeinek negatív elemeire, amelyeket külső világokként ismerünk. Bolygótok soha nem bánná meg, hogy a Koldassal barátságba lépett. Ha összebarátkozna, megváltoznának a földi feltételek: nem lenne többé szegénység és háború! Megtanulnátok békében élni. Mi különleges embereknek tartunk titeket ott a Q- bázison. Ti pedig barátnak fogadtok el minket. Sok ilyen kis közösség van a Földön…
Ez volt az első üzenetük része. Még 1962-ben, azelőtt, hogy a mai szörnyű fegyverek hatalmas arzenáljával rendelkeztünk volna, mielőtt még a Föld körül keringő műholdak sokasága lett volna, és mielőtt még embereket küldtünk volna az űrbe. A koldasiak szerint kapcsolatba akartak lépni a földi hatalommal, de ők ezt elutasították.
Hat év is elmúlt már azóta, hogy Valdar elhagyta Richards Bay-t, a durbani horgászöblöt, mikor 1968-ra egy csoport gyűlt össze Edwin körül, akik rendszeres időközönként hallgatták és tanulmányozták a koldasi Szövetség űrhajóiról érkező rádióüzeneteket. A legtöbb ilyen adás Wy-Orától és Valdartól jött, de időnként a 12 bolygó Szövetségéhez tartozó más űrparancsnokok is tartottak rövid előadásokat bizonyos témákról.
Az első 5 évben Edwin még nem vette fel a rádióadásait, csak a csoportja megalakulása után, mikor Wy-Ora egy új, magyarázó beszélgetéssorozatba kezdett, rögzítette ezeket szalagra, majd átírta őket füzet formájában és ezek az üzeneteket csoport egyes tagjai és más érdeklődők számára terjesztette.
Az első korai adásában Wy-Ora még ezt mondta: - Sokat kell mesélnünk az utazásainkról, de először is azt akarjuk mondani, hogy békével jöttünk. Csak békét akarunk hozni a ti bolygótokra. Van egy ősi szólásunk: "Mulga Koldas", ami azt jelenti, hogy "békével jöttünk"! Ezt a szólást mindenhol elismerik! És ez a hívás hangzik el először, mielőtt mi a Szövetség nevében egy bolygóra leszállunk.
A Koldas, Wy-Ora és Valdar szülőbolygója, egy 8 bolygós naprendszer egyik bolygója, és ez a Koldas bolygó egy 12 bolygóból, pontosabban 12 naprendszerből álló Szövetség része. A Koldas nagyobb, mint a Föld, és 8 bolygós naprendszerének fő bolygója, lakossága nagy részének az otthona. A Szövetség összes bolygója egy másik univerzumban van. Földi mértékkel mérve a távolság sok-sok fényévnyi utazás lenne a 12 bolygó között, de a Szövetség űrhajói rendelkeznek az „időgép”-jellemzőkkel, úgyhogy az utazást a Szövetség bolygói között hihetetlenül rövid idő alatt meg tudják tenni.
Teher- és utasszállító űrhajóik nagy flottája siklik gyorsan a világűr mágneses energiaútjain. Néhány űrhajójuk több ezer ember befogadására alkalmas. Távolsági szállítóhajók és űrhajók kötik össze a Koldas bolygó naprendszerét a Szövetség többi tagjával.
Annak a naprendszernek ipari tevékenysége nagy része Koldason és szomszédos bolygókon folyik. Itt készülnek a csillaghajók és a hatalmas űrcirkálók. A többi bolygón mezőgazdasági tevékenység és gazdag ásványlelőhelyek bányászata folyik. A Koldas-naprendszer bolygóinak városait rádiós, televíziós kommunikációs és közlekedési hálózat köti össze.
Wy-Ora azt mondta, hogy jelenlegi civilizációs és technológiai fejlettségüket a Grandor bolygó lakóinak köszönhetik, akik megtanították egykor primitív őseiket egy jobb életmódra. Az ősmúltban elvittek néhány koldasit a Grandorra, ahol bölcs és csodálatos tanárok tanították őket.
A Grandor a Szövetség "anyabolygója". Ez egy ősi bolygó, és lakói az általunk ismert legrégebbi fajok. Végtelen energiafolyosókon haladtak át a világűrben űrhajóikkal új bolygók után kutatva, és így fedezték fel Koldast. Találtak ott egy olyan emberfajtát, akik primitívek voltak, és tudásuk nem terjedt túl a saját látókörükön. Grandori misszionáriusok szálltak le a Koldason, miután engedélyt kaptak errre a helyi uralkodóktól. Magukkal hozták nagyon fejlett civilizációjukat, végül a grandoriak és a koldasaiak összeházasodtak, és így egy új korszak virradt fel a koldasi naprendszer számára.
Wy-Ora később beszélt a családjáról is, feleségéről, Sharonról és lányairól; és hogy mennyire lenyűgözték őket a bolygónkra való utazásának és a Q-bázisról szóló történetei, különösen Edwin kis csoportja a rádióadásokkal. Feleségét, Sharont körülbelül 180 cm magasnak, vékonynak írta le, krizantémsárga hajjal és világos arcbőrrel. Két lánya, Rama (Hajnalcsillag) és Tana (Napfény) feltűnően hasonlít Sharonra. Wy-Ora elmesélte, hogy mi a szokás náluk, ha a családtagjai és a barátai látják, hogy indulni készülnek a Földre. Ekkor mindenki felmegy a csillaghajójuk fedélzetére, hogy frissítőket igyanak a búcsúparti részeként. És a legénység mindig ragaszkodik ahhoz, hogy Wy-Ora lányai ilyenkor énekeljenek egy dalt, mielőtt útra kelnének.
A Q-bázisnak adott közvetítés során Wy-Ora beszélt arról a kiképzésről is, amelyen átesett, hogy űrpilótává váljon. Öt földi évükbe telt. Az első három évet az anyabolygójukon, a Koldason töltik, miközben megtanulják a csillaghajók navigálását és a létfontosságú alkatrészek javítását. Minden pilótának megtanítják annak a Naprendszernek az elsődleges nyelvét, amelyben járőrözni fognak. Az utolsó két évben a kiválasztott bolygóval foglalkoznak, ezalatt tanulnak vallásairól, szokásairól, hagyományairól, valamint az ott beszélt nyelvekről.
Wy-Ora leírta, hogyan végződött a saját kiképzési időszaka egy teszttel, amelynek során 1942-ben egy csillaghajót kellett vezetnie a Naprendszerünkbe. Ekkor egy tapasztalt űrpilóta felügyelte és megbízta őt, hogy amikor elérik a Földet, tegye le a hajót egy elhagyatott tengerparton, a dél-afrikai Natal tartomány északi partszakaszán. Egy férfi és felesége várt ott rá, hogy üdvözöljék őt, majd autóval elvitték egy nyaralóhoz a tengerparton, körülbelül 25 kilométerre Durbantől. Wy-Ora itt töltötte első hat hónapját újságok és egyéb irodalmak tanulmányozásával, hogy fejleszthesse az angol nyelvtudását és megismerje a földi élet jellemzőit, különösen a vallásokat. Az idő többi részében szívesen sétált a kis házából le a tengerpartra, hogy pihenjen és lazítson egy kicsit. A következő hat hónapban egy elektronikára szakosodott cégnél kellett dolgoznia. Ez lehetőséget adott arra is, hogy környező városokba, településekre utazzon.
Miután egy évet Dél-Afrikában töltött, Wy-Ora csillaghajójával Nagy-Britanniába és Amerikába ment, ahol elsősorban a gyógyítás módszerei érdekelték. Itt előadásokat tartott az orvostudomány későbbi fejlődéséről. 1943 végén visszament Dél-Afrikába a barátaihoz egy rövid ideig.
Majd visszatért ahhoz az elhagyatott tengerparthoz, ahol egykor landolt, és ahol most is az a csillaghajó várta őt, hogy hazavigye. Amikor visszatért a Koldasra, alaposan letesztelték a személyiségét mindabból, amit a Földön szerzett tapasztalatai során tanult.
Nagy nap volt ez egy koldasi űrpilóta életében, amikor azt a parancsot kapta, hogy jelentkezzen a fő kommunikációs központban, hogy megkapja az új színbeosztását. Wy-Ora egyike volt annak a csoportnak, akik ekkor a főtér felé sétáltak a csillagpilóta egyenruhájában. Világoskék, szűk szabású szkafanderekben voltak, ezüst kesztyűkkel, amelyek a csuklójukon, és csizmák, amelyek a bokájukon lógtak. Mindegyikük egy világos, ezüst űrsisakot tartott a hóna alatt.
Félkört formáltak, és a vezetőik bemutatták nekik a színeiket. Ezek váll-lapok fomájában látszottak. Wy-Ora színei zöldek voltak, ami a Föld naprendszerét jelképezte. A többi pilóta olyan színeket kapott, amilyen naprendszerben járőröznek. Minden új parancsnokot bemutattak a legénységnek, akik elkísérték őket az őrjárataikra.
Wy-Ora teljesen beleszeretett a Föld bolygóba, és egyszer azt mondta: „Gyakran próbáltam leírni a bolygótok csodálatosságát a családomnak és a barátaimnak. De hegyeiteket és tengereiteket nem lehet leírni; ezeket személyesen kell látni és átélni. A földi tartózkodásom valóban csodálatos volt. Azóta nagy ambícióm az, hogy járőrözzem a naprendszeretekben.
A legtöbb rádióadás személyes ügyekről szólt a Q-bázis egyes tagjai számára. Pl. 1967 végén Wy-Ora mindenkinek boldog karácsonyt kívánt, majd így szólt:
- Van egy üzenetem a legénységemtől. Arra kérnélek benneteket, ha lehetséges lenne, mindegyikük számára tegyetek félre egy darabot a karácsonyi süteményből! Mert eléggé kétlem, hogy tudnák, mi az, ha nem kóstolnák meg, még akkor is, ha képernyőn látnák!
1968 jó év volt a Q-bázisnak, a rádióadások legalább havonta egyszer érkeztek. Bár nem volt rendszeres időköz, sok adás mégis vasárnap délelőtt jött, mikor Edwin csoportjának tagjai gyakrabban jöttek össze, mivel Edwint a hét folyamán esténként figyelmeztették, hogy van lehetőség a kora reggeli adásokra is; máskor meg még éjfél után is volt adás, ekkor is Wy-Ora és Valdar voltak a fő felszólalók, bár Wy-Ora 5 fős legénységből mások is beszéltek, név szerint Mank-Ton, Kashendo és Zybo.
1968 elején Wy-Ora megosztotta a hallgatóságával a Szövetség történetének és a 20. században bolygónkon tett látogatásaiknak főbb eseményeit. Bár a grandoriak egy korábbi korszakban már leszálltak Egyiptomban, a Szövetség 1927-ben döntött úgy, hogy rendszeres járőrözést végez Naprendszerünk védelme érdekében. Őrjárataik fő célja a nagy meteoritok feltérképezése és eltüntetése volt, amint azok belépnek bolygónk mágneses mezejébe.
A meteoritok veszélyt jelentenek a mágneses meghajtású űrhajóikra is. E járőröknek az útvonala Naprendszerünk külső szélétől egészen Föld felszíne feletti 536 km-ig tartott. Ezeknek a meteor-járőrhajóknak nem az volt a feladata, hogy belépjenek a Föld légkörébe. Mert más típusú felderítőhajókat használnak Földre való leszállásra, minták gyűjtésére, olyan konkrét feladatokhoz, mint landolási feladatok begyakorlása vagy kezdő pilóták képzése. Ezt a naprendszerünkbeli járőr-programukat 1941-re teljesen begyakorolták.
Wy-Ora visszaidézte azt az eseményt is, amikor Edwin jelen volt az egyik felderítőhajójuk leszállásánál. És így ott a Patterson-mólónál Edwin megbizonyosodott barátja valódi kilétéről és a földönkívüli űrhajók valóságáról. Azért jöttek, hogy Föld-megismerési programja végén Valdart felvegyék az űrhajóba és hazatérjen. Wy-Ora hozzátette: - Megbeszéltük, hogy akkor este 10 órakor felvegyem őt a kijelölt helyen a tengerparton, így közvetlenül Valdar és Edwin előtt landoltam a hajómmal. Sietnem kellett, mert utána találkozónk volt egy másik járőrhajóval. Mikor hazatért, megállapították: Valdar teljesítette a próbát, így a Koldason felvették űrpilótának. Azután csatlakozott a járőrhajóim flottájához, és most már az egyik legjobb pilótám.
Egy évközi rutin rádióadás során Wy-Ora közölte, hogy Valdart előléptették. A Pyrole bolygó naprendszeréhez rendelt csillaghajó-különítményben kell posztot betöltenie. Az asszisztense Mank-Ton volt, aki akkor volt felelős pilóta itt, mikor Valdar visszament Koldasra pihenőidejét tölteni. Wy-Ora irányítja a Föld naprendszere körüli őrjáratokat.
Az adás során egy rövid ideig Valdar vette át a szót, aki azt mondta:
- Olyan boldog vagyok, hogy újra felvehetem veletek a kapcsolatot a Q-bázison. Hallottam, Wy-Ora mesélt nektek az előléptetésemről. Megtiszteltetés számomra, hogy jó barátom, Mank-Ton került a helyembe. Nagyon fog hiányozni a naprendszeretek. Nagyon szeretjük a bolygótokat. Nem fogunk tudni olyan gyakran adást közvetíteni, mint régen, de amikor tudunk, akkor igen. Most visszaadom Wy-Ora-nak, és a legjobb egészséget kívánjuk nektek, míg újra sugározni nem tudunk.
Wy-Ora ezután azt közölte, hogy négy nap múlva, a helyi idő szerint 21:00-kor különleges adást fognak adni arról az avatóünnepségről, az első adást, amit az a mesterséges műhold fog közvetíteni, mely a Pyrole naprendszerében van. Egy pirole-i tisztviselő elfordítja a főkapcsolót, hogy aktiválja a műholdat. Majd rövid köszönetet mondanak a koldasiaknak és a Szövetségnek, hogy lehetővé tették ennek a mesterséges műholdnak az üzembe helyezését.
A Pyrole és naprendszere szintén abban a másik univerzumban található, mint a Szövetség bolygói és naprendszerei. Lakói ugyanolyan emberi vonásokkal és tulajdonságokkal rendelkeznek, mint mi. Egy férfi átlagos magassága ott 165 cm körül van; jól fejlett testalkatúak, sötétbarna hajjal, barna szemmel, mélyen cserzett bőrrel, a nők pedig általában vékonyak, átlagosan 150 cm-esek, és hosszú hajat viselnek. A földi szépségeszmények szerint vonzó kinézetűek.
A pyrole-iak halk szavú emberek, akik szeretnek sportolni és szabad levegőn lenni. A Pyrole csillagrendszerük fő bolygója, és nagyobb, mint a Vénusz. A Vénuszhoz hasonlóan állandó felhőréteggel rendelkezik, amely eltakarja a felszíni jellemzőket. 12 nagyobb városa van, melyeknek fővárosa Grenova, azaz „sziget”. Találó elnevezése arra utal, hogy egy olyan sziget, melyet egy áthatolhatatlan mocsárvidék vesz körül. A terület felett északról nyugat felé repülve azt gondolhatnánk, hogy folyamatosan zöld gyepeket látunk, de ezek valójában zöld algákkal borított mocsarak. Délen óriási fák emelkednek 100-120 méter magasra, alattuk örökzöld mocsárral. A 10 km-rel délebbre fekvő mocsaras dzsungelben egy sor hegy található, ahol két aktív vulkán is működik. Keleten nagyon kevés mocsár és dzsungel található. Pyrole gazdag ásványi lelőhelyei egy alacsonyan fekvő, dombokkal szegélyezett fennsíkon található. A Pyrole mocsaras viszonyai miatt nagyon kevés úthálózat van. Ehelyett kiterjedt légi közlekedési rendszer köti össze a fővárost a városokkal és falvakkal.
A Pyrole uralkodói és kormánytagjai kedvezően fogadták a koldasi csillaghajó látogatását, mikor a bolygójukat vizsgálták. Ezek a látogatások évtizedeken át egészen 1968 végéig folytatódtak. A koldasiakkal folytatott korai őszinte, toleráns kapcsolatuk kettőjük közötti barátsághoz vezettek, és egy kereskedelmi megállapodás létrejöttében csúcsosodott ki. A pyrole-i kormányzat meghívott egy koldasi kormánytisztviselőt, hogy tegyen baráti látogatást a bolygójukon, akit a pyrole-i kormányzat által szervezett szívélyes ünnepi keretek közt fogadták. Ez alkalomból a koldasiak 150 csillaghajót ajánlottak fel a pyrole-iaknak, cserébe azért, mert ők a koldasiak iránt meleg barátságot tanúsítottak. A pirole-iak nagyon örültek ennek a nagylelkű gesztusnak, amely mindenki számára messzemenő előnyökkel járt.
Ezek a csillaghajók felváltják a pyrole-i űrhajókat, amelyek eddig sugárhajtóművel és rakétával rendelkeztek, ezért nem voltak képesek hosszú távú bolygóközi utazásokra. Ez új életmódot nyit a pyrole-iak számára. Most már képesek osztozni eddig csak a Szövetség civilizációinak járó előnyökben.
Az első feladat, ami a Szövetség segítségével elkezdődött, egy új műhold megépítése és felbocsátása, valamint a mágneses mezők teljes felmérése, diagramja volt. A műholdra azért volt szükség, hogy a csillaghajók kommunikálni tudjanak a saját otthoni rendszereikkel, valamint a Pyrole és Szövetség között is. A műholdat Grenovának nevezték el a főváros után, egy sziget az űrben, melyet a pyrole-i vezetők ünnepélyesen adták át a rendeltetésének.
Pyrole-i tudósokból, mérnökökből és technikusokból álló csoportokat hoztak létre, hogy Koldasra vigyék őket képzésre. A technikusok és a tudósok egy összeszerelő üzemekbe mentek, ahol a csillaghajókat terveznek és gyártanak. Ott tanulták meg az érintett technológiák működési elveit. Másokat pilótáknak képeztek ki, hogy el tudják vezetni az új hajókat Pyrole-ba.
Wy-Ora egy megható megjegyzést tett az elbeszélése vége előtt:
- Miközben itt ülök és beszélek hozzátok, lenézek a gyönyörű bolygótokra. És sokat tűnődöm: miért olyan különbözőek az emberek a Földön? Két évet eltöltöttem ott, és rengeteg ötletem támadt azzal kapcsolatban, hogy mit gondoltok a világűrbeli emberekről és más bolygók életéről. Úgy tűnik, népeitek többsége azt hiszi, hogy a Föld az egyetlen lakott bolygó a mennyben. Barátaim, amikor a Mindenható megteremtette a bolygótokat, nem állt le, hanem más bolygókat is teremtett. Nemcsak a Földet ruházták fel élettel, hanem sok más világban is életet teremtett, és intelligenciát adott nekik. Aztán vannak emberek, akik azt hiszik, hogy más bolygók lakói csúnyák és torz arcvonásokkal rendelkeznek, és ártani akarnak nektek. Ám mi is ugyanarra a képre és hasonlatosságra teremtettünk! De a legfurcsább hiedelem, amit nálatok találtam, az volt, hogy az űrlények szellemek, és nem testben léteznek; hogy ezek a szellemek át tudnak menni ajtókon és falakon, és nem halhatnak meg! De biztosíthatlak benneteket: hús-vér testünk van, halandók vagyunk. Fájdalmat, szomorúságot és boldogságot is érzünk. Minden naprendszernek, amelyeket az őseim meglátogattak, és amelyeket én is meglátogattam, hús-vér lakói vannak.
Wy-Ora szomorúan folytatta:
- Ha országaitok kormányai békében egyesülnének, és elküldenének nekünk egy meghívást, az egetek tele lenne mágneses hajóink zümmögésével.
Minden tudásunk a tiétek lenne. Mindazt, amit az évszázadok során elértünk, ingyen kapnátok meg. De sajnos nem változtathatjuk meg a vezetőitek véleményét. Sok mindent elmondanak nekünk, miért nem tudnak elfogadni minket. De mindez abban a tényben csúcsosodik ki, hogy ez sok változást hozna a Földön, és felborítaná a "dolgok jelenlegi egyensúlyát"
. Aztán bocsánatkérően így szólt:
- Bocsáss meg, jó barátom, ha a szavaim kissé keménynek tűnnek, de sokszor eltűnődöm a Föld és lakói helyzetén. Bízzunk benne, hogy egy napon a vezetőitek majd meggondolják magukat.
