4. Fejezet
Bizonyítékok és a tagadás
Wy-Ora fején találta a szöget, amikor megkérdezte: - Mi a baj a "Q-bázissal? Egy ideje úgy érzem, hogy nem bíztok bennünk, a bolygónkban és a civilizációnkban. Több bizonyítékot kértél létezésünkről; fényképeket a hajóinkról, embereinkről és városainkról. Miért változott meg a szívetek? Mi történt a belénk vetett bizalommal?”
A rádióban beszélt néhány "Q" csoporttaggal, akik 1968. október 3-án, vasárnap reggel eljöttek Edwin otthonába hallgatni.
Sokan közülük több bizonyítékot követeltek.
Edwint a háta mögött csalással és összeesküvők csoportja által meghamisított rádióadásokkal vádolták őket. Nem hitték, hogy ezek az adások egy fejlett civilizációtól származnak.
A tartalom túl egyszerű volt, sőt, szerintük unalmas. A Szövetség előadói által használt terminológia számukra zavaró volt, mert az „univerzum” kifejezést használták a „dimenzió” helyett, és ezt ők buktatóként értelmezték.
Aztán valaki feljelentette Edwint a helyi rendőrségen, hogy illegális rádiót üzemeltet.
Megérkezett a rendőrfelügyelő és alaposan átkutatta az ingatlant.
Nem talált semmit, csak egy ártalmatlan vevőegységet, amely, hogy mindenkihez eljusson, egy régi modell volt.
Hogy ez valójában üzeneteket küld a világűr embereitől?! Óriási viccnek tekintette a dolgot.
Nagyon sokáig kárt okozott Edwinnek ez a csínytevés.
Wy-Ora így folytatta:
– Beszéltem a koldasi felettesemmel erről az ügyről, hogy ti több bizonyítékot kértek a létezésünkről.
Jelenleg azonban nem tudjuk megadni az általatok kért bizonyítékokat.
Ahogy korábban már említettem, ez megfosztaná vezetőiteket a Földön attól a szabadságuktól, hogy eldöntsék, elfogadnak vagy elutasítanak minket.
Ők még egyelőre nem jutottak konkrét döntésre ebben az ügyben, de továbbra is reméljük, hogy egy napon elfogadják ezt, mint ahogy például a Pyrole fogadta el a mi segítségünket.
De közben fogy az idő!
Ezért szeretnénk fokozatosan felkészíteni a Föld lakosságát arra, hogy elfogadják azt a gondolatot, hogy vannak más civilizációk is a bolygótokon kívül.
Óvatosnak kell lennünk, mert nem akarjuk, hogy ezek a rádióadások bármilyen módon veszélyeztessék a családotokat.
Hatóságaitok engedélyezik a rádióadást, feltéve, hogy nem adunk át nektek semmilyen tárgyi bizonyítékot vagy fényképeket rólunk.
Ezeket a közvetítéseket a lehető legegyszerűbb nyelven adjuk át, hogy még egy képzetlen elme se értse félre őket.
Tudom, hogy problémáink vannak a megfelelő szavak kiválasztásával, de ezen javítani fogunk.
Láthatjátok, néhányunknak nem sok gyakorlata volt az angol nyelvben.
Wy-Ora ezután elmagyarázta nekünk, mi történt hat hónappal korábban.
Az incidens következtében a Szövetség járőrhajói részlegesen kivonultak a Föld közvetlen közeléből.
Ez a két csillaghajó egyikét érintette, amelyeket kifejezetten oceanográfiai felmérésre terveztek.
Az óceán fenekének felfedezése közben földalatti alagutakra bukkantak, amelyek nagy, gázzal teli barlangokba vezettek.
Voltak már ott olyan robbanások, amelyeket tengervíz behatolása okozott.
Ezek a robbanások okozhatják egyes földrengéseinket.
Az egyik hajójuknak sikerült lezárnia néhány ilyen alagutat, hogy megakadályozza a további robbanásokat.
Közben kapcsolatot tartottak a Föld felett állomásozó járőrhajójukkal, hogy az adatokat elemzés céljából továbbítsa a Szövetségnek.
Ebből az alkalomból a hajójuk lezárta az egyik alagutat az Atlanti-óceán nyugati részén, és úgy döntöttek, hogy figyelmeztetik a közeli földi hatóságokat a lakosság miatti esetleges veszélyekre.
Az oceanográfiai megfigyelőhajó elhagyta a tengert, és a legközelebbi földi katonai bázis felé repült. Magasan a bázis felett lebegve az űrhajó rádiókapcsolatot létesített egy illetékes katonatiszttel, és figyelmeztették őt a lehetséges veszélyekre.
De a tiszt nem hitte el a kommunikációt, és azt mondta: "Nem fogadunk el figyelmeztetéseket földönkívüliektől!"
Majd követelte, hogy adják át a hajójukat nekik.
A koldasi parancsnok ekkor azt válaszolta, hogy semmi esetre sem adja át a hajóját.
Ezután egy elfogó vadászrepülőt láttak felszállni onnan rakétákkal a szárnyai alatt – de az űrhajójuk ekkor nagy sebességgel elrepült tőle.
Az űrhajó, miután elérte a Föld feletti járőrhajóját, az incidenst jelentette felettesének, aki megparancsolta neki, hogy térjenek vissza a koldasi bázisukra.
Amikor az űrhajó legénysége visszatért Koldasra, ott a fő kommunikációs épületben konferenciát tartottak és jelentést adtak ki erről.
Majd valamilyen földi képes újság borítójára hivatkozott Wy-Ora, amit maga előtt tartott, miközben tovább beszélt.
A képes újság borítóján egy gyönyörű kép volt látható a Földről, amit Wy-Ora így kommentált:
- A földi lények nem viselik el sokáig a rossz érzéseket, mert idővel megtanulják értékelni az igazi béke szépségét”, majd hozzátette:
- A Koldasi Tanács úgy döntött, hogy kivonja a járőrhajókat a Földről.
A Tanács úgy véli, hogy ez bölcs dolog, mivel a legénység élete veszélybe kerülhet.
Siton és Salamia azonban megállapodott abban, hogy továbbra is járőröznek a Föld és Melchor mágneses mezőiben.
Wy-Ora komolyan folytatta:
– Ez, barátaim, a mi feletteseink álláspontja és a miénk is.
Csalódottak vagyunk.
Több mint kétezer éve élünk békében, és fogalmunk sincs az erőszakról, a háborúról és a pusztításról...
A koldasiak, akik nem is használják a háború szót, akik békében élnek a bolygójukon, úgy érzik, mintha elveszítettek volna egy barátot.
Remélem, egy napon a Föld politikai vezetői is elfogadnak bennünket.
De személy szerint úgy gondolom, hogy ez már nem fog megtörténni a mi életünkben.
Nagyon sajnálom, Barátaim, és most indulnunk kell a járőrterületünkre.
Mielőtt azonban elindulnánk, szeretném kifejezni hálámat nektek, amiért terjesztettétek néhány rádióadásunk magnómásolatát.
Tudjuk, hogy vannak a bolygótokon olyanok, akiket érdekelnek az ilyen dolgok.
Aztán a következő két hónapban semmit sem lehet hallani a Szövetségről.
Végül egy szombat este létrejött egy adás, amelyet a fenti koldasi hajóról sugároztak le a földi vevőkészülékre.
Valdar volt az, aki azt mondta:
- Üdvözöljük mindannyiótokat! Wy-Ora megkért, hogy én beszéljek helyette, mivel ő nem tud itt lenni.
Most fejeztünk be egy őrjáratot a Pyrole-i rendszerben.
Örülök, hogy visszatérhetek ide és a házad felett lehetek, Edwin!
Valdar ezután megemlítette, hogy közeleg az 1968. év vége a Föld lakói számára, és így szeretné átadni Wy-Ora, a felesége és lányai karácsonyi és újévi üdvözletét, valamint a melchori űrállomás személyzetének a jókívánságait is.
Azt is megemlítette, hogy minden a 16. hónapban van egy hasonló rendezvényük otthon a Koldason, amely az ottani éves ciklusuk utolsó hónapja.
Ez az az időszak, mikor a lakosságuk nagy része visszatér otthonaiba a családjai tagjai köré, hogy együtt pihenjenek és ünnepeljenek.
Ennek az időszakban a fő hangsúly az életük spirituális aspektusán van, ünnepeik egy paradicsomi szigeten zajlik le, ahol sok színes fény, sokféle szórakozási forma, zenészek, színészek és tánccsoportok találhatók meg, akár más bolygókról is idejőve.
Mindenki olyan étel-italt kap, amit igazán szeret, sőt, a szomszédos bolygók finom ételeit is kínálják ekkor.
Valdar elmondta, hogy ilyenkor legjobban azokat az űrművészeti előadásokat szokta élvezni, amiket a Szövetség távolabbi részeiből érkező pilótacsapatok mutatnak be.
Ezeket az előadásokat akár sok ezer látogató is élvezheti órákon át.
Tehát ez az év olyan időszaka náluk, mikor a távoli rendszerekből származó emberek összejönnek, hogy megosszák egymással az ötleteiket.
Az ünnepségeket összehasonlítva Valdas elmondta:
- Míg ti a Földön a békéért imádkoztok, addig mi a Koldason nagyon boldogak vagyunk, mert a Teremtő az elmúlt évben is megáldott minket.
Majd Valdar ekkor nagy meghatottsággal közölte Edwinnel, régi földi barátjával, hogy szerelmes lett!
Valdar és menyasszonya e koldasi év végén – három hónap múlva – házasodnak össze.
Mennyasszonyát Koldas legszebb nőjének nevezte.
De miközben a közelgő esküvőjéről beszélt, a legénység tagjai többször megszakították a mondandóját. - Ne figyeljetek arra, amit a munkatársaim mondanak.
Folytatom. A szerelmem neve Clyveen.
Nem tudom elmagyarázni, mennyire szeretem őt.
Többet kellene mesélnem róla...
De Valdart ismét félbeszakították.
– Üdvözlöm, Edwin, itt Nokyle beszél, Valdar rádiósa vagyok.
Remélem, megbocsátjátok, hogy megszakítottam a tisztelt parancsnokunkat, de a legénységnek el kell mondani, hogy amióta hajónk Koldast elhagyta, parancsnokunk nem beszél másról, mint a szerelméről, olyannyira, hogy mi mindannyian úgy érezzük, hogy hamarosan összeházasodnak.
Szeretnénk megkérdezni parancsnokunkat, hogy az esküvője napján tervezi-e megfutni azt a távot a szerelmével, mint aminek mindannyian tanúi voltunk a Pyrole-on?
Reméljük, hogy parancsnokunk menyasszonya épp olyan gyorsan tud futni, mint ő!
De a viccet félretéve, mindannyian sok szerencsét kívánunk neki a jövőben a szerelmével, és most újra összekapcsollak vele.
Valdar folytatta a beszédet: - Köszönöm a kedves szavaitokat! De biztosak lehettek benne, hogy én nem szándékozok futni az esküvőnk napján!
És most hadd meséljek Edwinnek Clyveenről.
Ő egy magas, karcsú, szőke, kék szemű, gyönyörű koldasi hajú lány.
Szülei egy élelmiszerkutató állomáson élnek Koldas egyik legszebb részén.
A klímája friss és élénkítő.
A pihenőidőm nagy részét ott töltöm, és nemrég megkértem Clyveent, hogy legyen a feleségem.
Hamarosan összeházasodunk, és azt tervezzük, hogy gyermekeink legyenek.
Nokyle ismét közbeszólt, most egy koldasi nyelvű megjegyzéssel, amit Edwin nem értett.
Valdar azzal vágott vissza angolul, hogy „igen”, mi gyermeket szándékozunk vállalni.
- Úgy tűnik, a munkatársaim ezt nagyon furcsának tartják, de minél többet nézem őket, annál inkább a földi fák ágain himbálózó hosszú szőrű teremtményekre emlékeztetnek.
Bár ennek a hajónak a legénysége most áthalad a két univerzum időtlen alagútjain, ezeknek a teremtmények még nem szálltak le a fákról! – szól viccesen Vardar.
- Mindenesetre, ez Clyveen kívánsága is.
Mielőtt az adás befejeződött volna, ami, mint kiderült, Edwin számára ez az utolsó volt a 1968-as évben, Valdar a házassági szokásokról beszélt.
Tizenegy nappal a ceremónia előtt a pár megígéri egymásnak, hogy az esküvő napjáig nem látják egymást.
Ezalatt az idő alatt alaposan át kell gondolniuk a házassági törvényeket. A legfontosabb annak megállapítása, hogy szeretik-e egymást annyira, hogy olyan fogadalmat tegyenek, amely egy életre köti őket.
Mivel társadalmukban a válásnak nincs formája, sok bonyolult teszten mennek keresztül a kompatibilitás eldöntéséhez.
Ha egy pár nem felel meg minden követelménynek, nem házasodhatnak össze.
Életmódjuk alapköve a boldog, egy-két gyermekes család.
Ahogy 1969-es év elkezdődött a Földön, az események megváltoztatták Koldas bolygót és az ottani lakosok életmódját.
Ennek a „béke” néven ismert bolygó számára lejárt az idő.
Egy több mint 2000 éves háború nélkül időszak most kegyetlenül véget ér számukra az 1969-es földi évben. (Megj: itt arra utalnak, hogy ebben az évben a Koldas bolygót egy negatív faj fogja megtámadni!)
Bár koldasiak már időben és térben is tudnak utazni, de a jövőbeli eseményekről maguknak sincs tudomásuk.
Valdar a szokásos vidám hangulatban volt, mikor 1969. január 12-én, vasárnap újra megkezdte a rádiókapcsolatot Edwinnel.
– Üdvözlöm, barátom – mondta – itt Valdar.
Mivel ez az első adás a ti újévetekben, ezért azzal szeretném kezdeni, hogy mind a koldasi legénységem, mind jómagam nevében boldog újévet kívánok nektek!
Ezúton is szeretnék gratulálni nektek bolygótok látványos űrteljesítményéhez!
(Az Apolló-8 1968. december 21-én először kerülte meg Holdat.)
Elértétek azt a pontot, amikor az űrutazás számotokra közvetlen közelségbe került. Idővel az űrhajóitok messzebbre fog eljutni, mint a Hold.
Ezért bizonyos értelemben nagyon szomorú vagyok, mert elfoglaltátok a bolygótok és a holdja közti teret.
Tudnotok kell, hogy van egy törvényünk, amely szerint, ha egy bolygó lakossága már meghódította a körülötte lévő teret, akkor az a tér automatikusan ahhoz a bolygóhoz tartozik.
Ez azt jelenti, hogy már nincs jogunk belépni ebbe a térbe, hacsak nem kapunk engedélyt a bolygót irányító vezetőktől.
A Holdon túli tér továbbra is „szabad” tér, és bármely lehetséges bolygóról jövő bármilyen űrhajó átrepülhet rajta.
Amikor nem rég elhagytam a Koldast, feletteseink éppen ezt a fejleményt beszélték meg, és hamarosan megtudjuk, hogy mit döntöttek.
Remélem, továbbra is meglátogathatjuk bolygótokat, és folytathatjuk az adást.
Valdar ezután elmagyarázta, miért nem voltak több héten át rádióadások.
Wy-Ora és Valdar engedélyt kapott a két legújabb koldasi nagy hatótávolságú bolygóközi űrhajó tesztelésére.
Szükséges volt ezeket a hajókat tényleges körülmények között különböző bolygók vékony és sűrű légkörében, valamint a mechanikát és az elektromos eszközöket működési körülmények között tesztelni.
Valdar még meg akarta látogatni a Szövetség Salamia, Siton, Pyrc Furvey és Byronne bolygóit, majd visszatérni Koldasra.
Közben a 6. soniai járőrosztálynak időnként fel kellett vennie a kapcsolatot a "Q" csoportokkal az expedíció előrehaladtával.
Valdar megemlítette, hogy Wy-Ora és munkatársai izgatottak voltak, mert meglátogatják a Szövetség legszebb rendszereit.
Felkeresik a Grandor egyik nagy városát, amely bolygó egy iker-csillagrendszerben található.
A többi bolygó az útjuk során Leec Goran, a Sparlane, a Velaan és a Novan lesz, amely utolsó bolygó a Grandor csillagrendszerének a peremén található.
Azt mondják, hogy a grandoriak a legfejlettebbek a Szövetségben.
Valdar azt mondta, hogy a grandoriaknak fantasztikus űrrepülőgép-terveik vannak, amiket majd ott meg fognak tekinteni.
Amikor egy űrhajó Grandorhoz közeledik, rádiókommunikációt létesít a bolygó fő kommunikációs központjával, amely így az érkező űrhajó összes kezelőszervét semlegesre állítja.
A fő irányítóközpont ezután átveszi az irányítást, majd biztonságosan végigvezeti az érkező űrhajót a légkörön át, hogy leszálljon Grandor egyik űrkikötőjében.
