Sixto Pax-Wells kapcsolata a ganümédeszi civilizációval
A Ráma-misszió (összefoglaló)
Sixto Pax, egy a perui, Limában élő akkor 19 éves fiú 1974. február 7-én találkozott először egy ufóval, mely előre meg volt beszélve, mert néhány héttel korábban felvette velük a kapcsolatot oly módon, hogy automatikusan írni kezdete a földönkívüliek üzeneteit.
Az állandó földönkívüli kontaktpartnerét Oxalcnak hívták, aki a Morlenről, azaz a Ganümédészről jött.
Sixto Pax azonban nem csak maga ment ki a Limától délre lévő sivatagban erre a találkozásra, hanem 20 másik emberrel is, akik a családjának és spirituális csoportjának a tagjai voltak.
Sixto Pax ugyanis az akkor a legnagyobb perui ufókutatónak számító Carlos Garcia Paxnak a fia volt, így Sixto már nagyon korán be volt vezetve nem csak az ufó-realitások világába, hanem vele párhuzamosan a spiritualitás sok ágába, így a teozófikus és jóga-módszerekbe is.
Akkor, február 7-én tehát, ahogy előre meg volt beszélve, este 21-kor, a chilcai sivatagban elzúgott a fejük fölött 80 méterre egy ezüstös-fémes korong, melynek ablakai is voltak, és mögötte emberek is látszottak.
A csoport azonban, mely élőben először látott ufót, rögtön pánikba esett, azonban Sixto ekkor telepatikus üzenetet kapott: "Ne aggódjatok, nem fogunk leszállni addig, míg érzelmeiteket nem tudjátok uralni, ezért fel fogunk készíteni benneteket egy másik találkozásra, egy más helyen és más időpontban."
A következő találkozás azonban már egy hét múlva, február 14-én létrejött.
Előtte azonban Oxalc folyamatosan oktatta Sixto-t: "Olyan embereket keresünk, akik földi megjelenésünk okának valóban utána akarnak járni, akik nyitottak és nincsenek előítéleteik. Ezért keresünk köztetek folyamatosan szellemben fiatal embereket, akik készek minden nap új módon látni a világot, akiket aztán az űrhajóinkra tudjuk vinni, és őket ott oktatni."
A második találkozáskor már majdnem százan mentek ki Sixto-val.
Ekkor felettük alig 30 méterre két kisebb csészealj repült el, végül megjelent egy óriási, szivarformájú anyahajó is.
Majd ezután a következő hetekben is folytatódott tovább Sixto oktatása:
"A földi emberiség évmilliók óta egy ördögi körbe van zárva, mert ezalatt sok magasan fejlett civilizáció emelkedett fel majd pusztult el lakóinak büszkesége és egoizmusa miatt.
A mai emberiség ugyanez a helyzet előtt áll.
A földönkívüliek azért vannak itt, hogy a remény üzenetét hozzák el nektek, és lehetőséget adjanak arra, hogy ebből az aktuális korszakfordulóból most végre pozitív módon jöjjetek ki.
Közvetlenül azonban nem avatkozhatunk be, mi ugyanis a magasan fejlett világok egy galaktikus konföderációjának a tagjai vagyunk, melynek törvényei tiltják, hogy a magasan fejlett kozmikus fajok az alacsonyabb fejlettek életébe közvetlenül beavatkozhassanak.
Ezért tudunk csak követett módon hatni rátok, mely mégis a szellemi ébredéseteket szolgálja.
Veszély fenyegeti a Földet, amikor belép a negyedik dimenzióba.
Ekkor egy aszteroida súrolhatja a Földet, változást okozva a Föld elektromágneses mezejében.
A láncreakció során a Föld összes atomreaktora fel fog robbanni, mely egy olyan katasztrófa, amelynek az emberiség nagy része áldozatul esik.
A túlélő földi embereket azonban óriási anyahajókra viszik, és ott tanítják őket, hogy visszatértük után új korszakot indítsanak el a Földön.”
1974 júliusáig Sixto csoportjába további hat ember lépett be - ők automatikus írással kerültek kapcsolatba a földönkívüli vezetőkkel – akik szintén üzeneteket kaptak tőlük.
Sixto-nak ekkor azt mondták, hogy készüljön fel egy Xendrá-ra, (egy dimenziókapura) való átlépésre, ezért néhány napig csak gyümölcsöt egyen, és hat kontakt-barátjával menjen a Chilca melletti sivatagba.
Odaérve a csoport felállította a sátrait.
Sixto még emlékezett arra, hogyan beszélgetett egy fiatalemberrel ott a sátornál, aztán a kép megszakad…
és hirtelen egyedül találta magát…
egy régi bánya közelében, talán 1000 méterre a táboruktól.
Amikor Sixto zavartan vissza akart fordulni a táborba, különös izzást vett észre nem messze tőle egy domb mögött, ami egyre erősödött.
Sixto hozzá közeledve egy félgömb alakú, körülbelül 10 méter átmérőjű "buborékot" látott.
Amikor Sixto még mindig a furcsa fényt nézte, egy alak lépett ki belőle.
Sixto megijedt és el akart menekülni – de lebénult.
Aztán tisztán hallott egy hangot magában: „Gyere!”
A harmadik kérés után Sixto belépett a fénybe.
Olyan volt az egész, mint egy energiafal, és ahogy áthaladt rajta, érezte, hogy elveszti a súlyát, és szédül, hányingere van.
Különös melegség járta át a testét, nyomást érzett a homlokán és a tarkóján.
Azután rájött, hogy az előtte álló alak Oxalc.
Oxalc elmagyarázta neki, hogy nem kell félnie:
Most lépett be egy Xendrá-ba, egy fényfalon át egy másik dimenzióba.
Amikor kiléptek a Xendrá-ból, a táj Sixto körül teljesen megváltozott!
Egy másik égitesten voltak.
Sixto egy kupola alakú házak fényesen megvilágított városa előtt állt – Kristály városa, Morlen, Ganümédesz fővárosa előtt.
A Jupiter legnagyobb holdján vagyunk – magyarázta közben neki Oxalc.
Azután Sixto embereket is látott ott.
Úgy néztek ki, mint Oxalc: 180-200 cm magasak voltak, hosszú, egyenes hajjal és keleties arcvonásokkal.
De látott ott más földönkívüli fajokat is.
Morlen lakói Oxalc szerint eredetileg az Orion csillagkép Betelgeuze-, Bellatrix- és Rigel-csillagrendszereiből jöttek.
Őseik több, mint 40.000 évvel ezelőtt hagyták el az Orion csillagképbeli világaikat, és űrhajóik mintegy 20.000 évvel ezelőtt érkeztek meg a mi Naprendszerünkbe.
Akkoriban még nem volt élet a Ganümédeszen, és csak az ő technológiájuk révén alakult át úgy ez a világ, hogy lehetségessé váljon rajta a megtelepedés.
Itt találták rá az újonnan érkezők a céziumra, erre az alkáli fémre, amely rendkívül fontos volt a civilizációjuk számára.
A Jupiter Io holdján talált e kristályos anyag segítségével megépítették a kristályvárosaikat, melyek közül néhány a föld felszíne alatt van.
A Morlen-t a 12 fős Öregek Tanácsa vezeti, egy Tanács, amely része a Nagy Galaktikus Konföderációnak.
Lakói legyőzték az önzést, és egyfajta szellemi szuperkommunizmus uralkodik itt.
Sixto nem emlékezett pontosan, hogy meddig maradt a Morlen-en, de még mielőtt visszatért volna, Oxalc elmagyarázta neki, hogy mi lesz a küldetése a Földön.
A Xendrá-ba újra belépve Oxalc egy képernyőn megmutatta neki Sixto életét a születésétől fogva - és a jövőt.
Látta a kozmikus katasztrófát, a nukleáris robbanásokat és az evakuálást.
(Megjegyzés: 1974-ben még ez az idővonal volt a legvalószínűbb, hogy 1999 körül vége a világnak! – és sok százezer földönkívüli testvérünk névtelen áldozata kellett a mai napig, hogy ez a forgatókönyv későbbre tolódjon, bár nem a végtelenségig!)
Sixto leírta a katasztrófát:
„Láttam, hogyan súlyosbodnak a társadalmi problémák a Földön.
Megszaporodtak a természeti katasztrófák, az aszályok és a jelentős árvizek.
És mindez annak a következménye volt, hogy a félelemben élő elmék koncentrált negativizmust váltottak ki az országaik felett, és a bolygó, mint egy élőlény, megpróbálta lerázni magáról az ember okozta betegségeket.
Láttam a Földet fellázadni, mert vérét, folyóit és tengereit megmérgezték és halálra ítélték.
Aztán láttam, hogy megtörténik az elkerülhetetlen:
A fegyverraktárak és nukleáris reaktorok baleseteinek sorozata katasztrofális eseményeket okozott, és az embereknek túl későn jutott eszébe, hogy mindezek haszontalan büszkeségének a következményei.”
Majd amikor Sixto kilépett a Xendrá-ra, barátai éppen megérkeztek hozzá a bányához, mert észrevettek arra egy izzó fényt a domb mögött – azaz földi idő szerint Sixto csak 15 percet volt távol!
Két héttel később a csoport további hat tagja is beléphetett a Xendrá-ra.
Ekkor együtt mentek mind a hatan a régi bányához – Sixto nem volt velük -, majd észrevették az ismert ragyogást, és láttak egy tárgyat lebegni a fejük felett.
Most nem a Ganümédeszre mentek, hanem egy energiacsatornán keresztül a csoportot kivetítették a Galaktikus Konföderáció Főtanácsa 24 vénének a tanácstermébe.
24 különböző méretű, fajtájú és formájú lényt láttak benne, akiknek mindegyike elképzelhetetlen jóságot és bölcsességet sugárzott.
Egy fajta oltár is volt ott, amelyet a Legfelsőbb Lény számára tartottak fenn.
Tőlük mind a hat ember külön üzenetet kapott.
A Mesterek beszéltek Istenről, akit kifürkészhetetlenül mélynek neveztek, és arról, hogy az ember hogyan alkotott meg róla egy képet, amely saját érdekeinek és gyengeségeinek kivetülése.
Egy másik Mester elmagyarázta, hogy az új emberiség Dél-Amerikában, az Új Korszak kontinensén fog létrejönni; egy harmadik megemlítette, hogy Jézus Krisztust ők is Isten Fiaként tisztelik, hogy az emberek iránti szeretetből jött a Földre magasabb szintekről, hogy megkeményedett szívük megérintésével kisegítse az emberiséget a tudatlanság szakaszából.
Végül a hatok megtudták, miért hívták meg őket a Főtanács elé.
Vissza kell térniük a Földre, hogy megalapítsák a Ráma-missziót; a Ráma jelentése: Nap a Földön.
A már kialakított kommunikációs hidat meg kell őrizni, ki kell bővíteni és tökéletesíteni, végül meg kell tisztítani, mert akik ebben a küldetésben részt vesznek, azok lesznek az emberiség eljövendő tanítói.
A csoport egy sor kiválasztási folyamaton ment keresztül, és csak azok maradhattak, ők hatok, akik bátrak és önzetlenek voltak.
„Ti fiatalok... a Fény több százezer misszionáriusához hasonlóan ti is mentesek vagytok már azoktól a szervezetektől és struktúráktól, amelyek akadályozhatják a siker lehetőségét, különösen, ha példával, szeretettel és megértéssel való tanításról van szó.
Ne engedjétek, hogy bárki sarokba kényszerítse és aláássa a Misszióitokat.
Legyetek igazak és mindig készek együttműködni az Új Emberiség felépítésében, amely már ma is megjelennek az eszményeitek tisztaságában.”
A későbbi kapcsolatok során a csoport speciális mentális technikákat kapott, majd a kozmikus nevüket is elnyerték; a finom cézium kristályok pedig a testükbe lettek elhelyezve, melyek segítik őket abban, hogy a galaxis középpontjából származó ultraibolya sugárzást, amit Földünk az Új Korszak küszöbén kap, jobban be tudják fogadni.
Azt is megtudták, hogy a gízai piramisokat a negyedik, atlantiszi faj leszármazottai építették.
Ez a faj az földönkívüli kolóniákból származó hibrid lényekből származik, akik saját civilizációjukat akarták megalapítani Atlantiszon.
Végül a katasztrófák sorozata után, melyek Atlantisz elsüllyedéséhez vezettek, a piramisokat energiatárolóként építették fel, hogy helyreállítsák a Föld elveszett energetikai egyensúlyát.
Később a papok beavatási célokra használták őket.
Július végén a csoport visszament Chilcába, hogy gyakorolják azokat a meditációkat, amelyeket a földönkívüliek tanítottak nekik.
Ekkor ismét észrevettek egy erős fényt egy domb mögött, és közülük négyen odamentek, hogy megnézzék, mi az - és megláttak egy űrhajót, amely épp leszállt ott.
Az UFO-ból egy 250 cm magas lény bukkant elő, síruhához hasonló öltönyben, vállig érő, platinaszőke hajjal, enyhén ferde szemekkel és kiemelkedő állal.
Ez a lény nem a Ganümédészről jött, hanem az Apu-ról, az Alfa Centauri-rendszer egyik bolygójáról, mely 4,3 fényévnyire a Földtől.
Astar Seran volt az, a Ráma-küldetés UFO-flottájának a parancsnoka.
Astar Seran meghívta a négy fiatalt a lencse alakú űrhajóba.
Az űrhajóban belülről erősen meg volt világítva minden, de különösebb fényforrás nem volt látható sehol, és másik három, Astar Seran méretű ember ült az űrhajó vezérlőpultja előtt.
Astar elmagyarázta a négy fiatalnak, hogy a Ráma missziós feladata az, hogy felszabadítsa az embert a tudatlanság rabszolgaságából, és hogy megkönnyítse számára a negyedik dimenzióba való belépést.
Az ember talán elkerülhetné a pusztulást – mondta - ha meggondolná magát.
Mikor felhagy az önzéssel, és az emberiség többi részének az érdekében él.
Mikor az önzést a jósággal helyettesíti.
Astar Seran arra kérte a csoportot, hogy jöjjenek el egy Maracahuasi nevű helyre, egy fennsíkra az Andok középső részén, ahol az emberiség felébredésének kulcsa található.
A Maracahuasi egy ősi, elveszett kultúra emléke, amely hatalmas kőszobrokon keresztül nyilvánul meg.
Astar Seran azt is bejelentette, hogy a Ráma-misszió-t világszerte terjeszteni fogják a sajtón keresztül.
Ezután egy hírügynökségi jelentés beszámolt a Ráma-misszióról, amire egy a spanyol újságíró, J.J. Benitez is felfigyelt.
Ő Peruba utazott, és 1974. szeptember 7-én valóban látott egy űrhajót, majd visszatért Spanyolországba, ahol rögtön írt egy könyvet a csoportról: ’UFOk: SOS az emberiséghez’ címmel.
Hamarosan több, mint 600 Ráma-csoport alakult meg világszerte.
Magában Peruban a Ráma tömeges meditációkat és beavatásokat szervezett a sivatagban.
1979 júliusában 700 ember lépett be a Xendrá-ra és avattak be.
Az alapítók világméretű utazásai további Ráma-csoportok létrehozásához vezettek főleg Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban és Spanyolországban.
1983-ban Sixto azt a feladatot kapta, hogy hozzon létre egy nemzetközi közösséget.
Bejelentették továbbá a Nagy Fehér Testvériség könyvtárának hozzáférhetőségét; arról a világot irányít pozitív csoportról és azok szellemi kincseiről van szó, amellyel a Ráma-misszió szoros kapcsolatban áll, és akikkel a pozitív földönkívüliek mindig koordinálják földi küldetésük részleteit.
A Nagy Fehér Testvériség ellentéte a Fekete Páholy; e kettő küzdelme a Föld valódi irányítása.
1989. március 26-án a Ráma-misszió megkapta a földönkívüliek engedélyét, hogy munkájuk új szakaszba lépjen.
Ekkor Sixto Paz a világ minden tájáról újságírókat hívott Chilcába, hogy szemtanúi legyenek egy földönkívüli űrhajó bemutató repülésének.
És jöttek.
Különböző latin-amerikai országok rádióállomásai élőben közvetítettek, Miami/USA, Dominikai Köztársaság, Argentína és Peru televíziói, valamint több tucat újságriporter volt ott, miközben a Ráma tagjai körben ültek és meditáltak.
Aztán pontosan este 8-kor megjelent az első objektum: egy izzó korong, amely körülbelül tíz percig a legőrültebb manővereket hajtotta végre felettük, majd eltűnt.
Ezt a látványt 22 órakor, harmadszorra pedig éjfélkor ismételték meg.
A következő napokban az esemény az összes jelentős perui újság címlapja lesz.
Miért lépnek kapcsolatba a földönkívüliek a nagyon egyszerű és hétköznapi emberekkel? – kérdezték a riporterek.
A válasz:
„Az egyszerű ember a nagy tömeg jelképe, akiknek fizetniük kell kevesek önzéséért.
A kapcsolattartók üzenetei az egész emberiséghez szólnak, és céljuk, hogy megszabadítsák őket attól a jelenlegi nyomástól, amelybe a tudatlanságuk miatt kerültek.
Az egész emberiségnek fel kell készülnie a rohamosan közeledő fordulópontra, amelyben ítélet születik és az egyensúly helyreáll.
A jelenlegi válság gazdasági és társadalmi – a humanizmus és a jótékonyság hiánya miatt.
Ezzel szemben a mi szeretet-küldetésünk áll – mert Rama es amar – ami azt jelenti, hogy Ráma maga a szeretet.”