Egy rég elfeledett fizikai Vénusz-kontakt, Dana Howard
Az első kapcsolata még 1939 júniusában volt, mikor a hölgy az erdőt járva egy csodálatos vénuszi lánnyal, Diane-nal találkozott.
Így írt később erről:
"Még mindig a lélek meleg mámorába burkolózva, tekintetem egy göcsörtös öreg fára tévedt, amely az özönvíz előtti dombokra nézett.
A groteszk törzsnek lazán odadőlve egy felülmúlhatatlan szépségű nő volt látható.
Fejét sugárkorona vette körül.
Tüzes arany hajszálak gyengéden ömlöttek gyönyörű, enyhén olajbogyó árnyalatú vállaira.
A furcsa, misztikus fény árasztotta el sötét, prófétai szemét, és minden más bája mellé valami vágyakozást is adott nekem.
Úgy tűnt, ritmikus lábakon siklottam e kedves teremtmény felé, mintha várt volna rám. Mosolygott miközben üdvözölt.
- "Ne félj, Föld gyermeke” – mondta a lány. - Nyíljanak meg elméd ajtajai, és mi, a távoli bolygókról beszélünk hozzád a művészetek révén versben és dalban.
Akkor figyeltem fel egy gyönyörű ovális alakú hajóra is, amely a levegőben volt körülbelül háromszáz lábnyira a földtől.
Halandó szavakkal nem lehet leírni a szépségét.
Úgy tűnt, mintha valamiféle áttetsző anyagból készült volna, és mintha arannyal és drágakövekkel díszítették volna, szinte láthatatlan "létra" nyúlt le a hajótól a földig, és én engedelmesen követtem a sugárzó lényt a fémes lépcsőn."
Dana Howardot még abban az évben elvitték a Vénuszra, mely utazásáról később könyvet is írt, de senki sem vette komolyan.
