ANTONIO ROSSI
14. Fejezet
A repülő korongok műhelyeiben.
Miután elindulunk, a repülőkorongunk pillanatok alatt hihetetlen sebességre gyorsult fel, körülbelül 3000 kilométer/órás sebességgel kezdett száguldani a város felett.
Ilyen alacsony magasságban ekkora sebességgel repülve minden alaktalanul összemosódott számomra, mikor kinéztem a korong átlátszó falain.
Röviddel azután a repülőkorongban ülve megpróbáltam a doktorral egy újabb témában beszélgetést kezdeni.
- Úgy tűnik, mindent tudsz rólunk! Azt meg tudnád mondani, hogy a Földön létező vallások közül melyik a legigazabb?
- Nos, hangsúlyozni kell, hogy a kérdés megválaszolásánál figyelembe kell venni az ember szabad akaratát is, amit senki sem vehet el tőle, mivel Isten adományozta neki ezt a lehetőséget. Minden vallás szükséges még ugyan nálatok, de a földi ember feladata az, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól, amely képesség nélkül nem fogja elérni a következő evolúciós fokát!
- És milyen vallást gyakorolnak ezen a bolygón, ahol most vagyok?
– Itt a vallás, amit inkább spirituális szemléletnek hívunk, azt a felfogást követi, hogy mindent Istentől kaptunk, ami a világegyetemben létezik, ezért Ő az egyetlen egyetemes adakozó számunkra.
Ezért nekünk, itt élőknek, nem áll hatalmunkban semmit sem adni, bármilyen jelentéktelen dologról is legyen szó, és ha mégis, akkor az ellenkezőjét tesszük.
Azaz hogy világos legyen: az „én adok” fogalma nálunk önmagában nem létezik amit oly gyakran használnak a földiek. A fordítottja viszont igen! Kapok, ha adok!
Tehát CSAK AKKOR kapok egy almát, ha adok! És mivel mi mindig csak adunk, és mások is ezt teszik, ezért szinte végtelen bőség van itt! -
Majd a doktor részletesebben is kifejtette az ezen a bolygón urakodó erkölcsi elvet:
- Gondolj arra, hogy szigorúan véve nincs különbség egy fejlett lény és egy vadember a teljes tudatlanságában elkövetett bűncselekménye között. A tettük csak a következményeiben tér el egymástól az elkövető egyének megértési fokától függően.
Viszont e bolygó polgárai már olyan erkölcsi fejlődési szintet értek el, hogy nem csábítja el őket az anyagi gazdagság. Az anyagi javak felhalmozása már értelmetlennek tűnnek nekik, mivel meg vannak győződve arról, hogy csupán áthaladnak az Atya ezen lakóhelyén. Csak a jól ismert közmondás megvalósítására törekszenek: Mens sana in corpore sano (Ép testben ép lélek).
Az emberek a Föld bolygón általában azt gondolják, hogy ha nem lenne pénz, arany, luxus, akkor az emberek elvesztenék az élet iránti érdeklődésüket, elfogadva egyúttal azt a hamis feltételezést is, hogy így nem lenne több fejlődés, azaz minden stagnálna.
Ez a felfogásuk azonban téves.
Mi semmilyen haszonért nem dolgozunk a bolygónkon, főleg nem tisztességtelen haszonért, mivel egy józan és békés társadalmunk van, amely állandóan fejlődik. A pénz viszont, ellentétben azzal, amit a földiek hisznek róla, alapvetően hozzájárul az elkülönülés és a viszály létrejöttéhez, konfliktusokat teremtve az emberek között. Fenntartja az egoizmust és a kapzsiságot, háborúkat provokál ki, amikor az egyik nemzet nem birtokolhatja azt, amivel a másik rendelkezik.
A népeitek között kitört egymást követő háborúkat főként a pénz által teremtett gazdasági érdek táplálja! Ezért ha pénzt kiküszöböljük, a gonoszt küszöböljük ki, amely rögtön jótékony következményekkel jár a bolygó egészére nézve!
Viszont a földiek ragaszkodása az anyagi dolgokhoz elég gyerekes viselkedés, mivel úgy vélik, hogy lehetőségük van a halál után is birtokolni valamit, ami ösztön még mindig megfigyelhető bizonyos embercsoportoknál a bolygótokon.
Ez a földi emberiség történetének szomorú összefoglalása; mégis benne találjuk Jézus magasztos példáját is. Földi élete alatt soha nem gondolt anyagi javakra vagy a földi élet múlandó örömeire, mivel meg volt győződve a világotok múlandó dolgain túlmutató mérhetetlen nagyság létezéséről!
Azonban a fenségesség és az isteni nagyság a földi emberi tevékenység bármely területén is megtalálható, ez csak attól függ, hogy meg akarjátok-e találni ezeket az értékeket, feltéve, ha száműzitek a vagyon és hatalom utáni sóvárgást.
Mindeközben a repülőkorongunk leszállt a pilóta ügyes manőverezésével. Mintegy 350 kilométert tettünk meg ennek a csodálatos óriási városnak az egyik végétől a másikig.
Arra a területére szálltunk le, amelyről Dr. Jânsle azt mondta, hogy a tudósok épületeinek ad otthont, ahol orvostudományi, mérnöki és természettudományi tanulmányokat folytatnak; ahol laboratóriumok, műhelyek, valamint kiképző- és repülési kísérleti területek találhatók.
- Szóval, ide szálltam le eredetileg, mikor erre a bolygóra jöttem?
- Igen, de ennek a másik részében, ahol állandó leszállópályákat tartunk fenn a más bolygóról jött látogatók számára.-
Különböző méretű épületeket láthattam itt, melyeknek többsége 70-80 méter átmérőjű volt, és legalább 30-at számoltam meg belőlük. Ezek kutatólaboratóriumok voltak.
Körülbelül 50 méterre ezektől az épületektől, egy körülbelül két méter kerületű és egy méter magas platformon egyfajta távcső állt. Egy kúp alakú szerkezet, amelynek belső falain tizenkét függőlegesen elrendezett, hornyolt csőszerű csatorna volt látható.
A készülék alján egy teljesen fehér, félhold alakú golyó volt található, tejszerű színű, hasonlóan az épületeket megvilágító fénygömbökhöz.
Amikor a távcsövet egy távoli pontra fókuszálták, a csatornáiból a célpont felé furcsa sárgás golyók lövelltek ki, amelyeket kétmásodperces időközönként lőttek ki az űrbe.
Ezek a ragyogó gömbök, amikor kivetítették őket, egy világító kört hoztak létre a térben, melynek közepe egy hatalmas és egyenletes alagút benyomását keltette bennem, egy valóságos éteri nyílást, amely a látómező felé nyitott. Ahogy kiléptek a kúpból, könnyen láthatóak voltak egy folyamatos sorozatban, miután röviddel azután egyetlen, domináns nyomot hoztak létre, amely távolabb teljesen eltűnt, csak a kör által alkotott fényességet hagyva maguk után.
A célfelülettel érintkezve izzóvá váltak, hatalmas ragyogást terjesztve ki. Ezután a készülék alján egy tejszerű gömb villant fel, fénysugarat bocsátva ki az éteri világító alagút belsejében.
Ezek a hullámok folyamatosan emelkedtek a kialakult alagúton keresztül, és egy adott pontot elérve egy teleobjektív-látó rendszer (televízió és fényképezés) segítségével befogták a fent említett gömbök izzásából eredő vakító fényt.
A hullámok visszatértek, lefelé ereszkedtek, kékes színben, egy halvány, szinte észrevehetetlen kékben, mivel egy másik eszköz vonzotta őket, amelyet az egyik épület kupolájába szereltek fel, ahol egy adott feladattal megbízott tudósok dolgoztak. Az így befogott hullámok áthatoltak más bonyolult eszközökön, hogy aztán hihetetlen tisztasággal tükrözze a képfelvételt.
Kétségtelenül lenyűgöző látvány volt egy igazi automata távcsövet működés közben látni!
Megpróbáltam megkérdezni a doktort, hogy ezek a golyók képesek-e több ezer vagy millió kilométert megtenni anélkül, hogy eltérnének a célpontjuktól.
Erre azt mondta, hogy a távolság nem olyan jelentős, mint gondolnánk, és az egyenes vonal nem mindig a legrövidebb út két pont között.
Fontos figyelembe venni, hogy egy vizsgált bolygó közötti térben jelentős hidrogénjelenlét van. Ez a hidrogénjelenlét azonban fokozatosan megszűnik olyan mértékben, ahogy a vákuum létrejön.
Így sok-sok fényév vákuum is kialakulhat, ahol tér és idő gyakorlatilag nem létezik.
Ezért a leküzdendő távolságokat itt nem kilométerekben mérik, mivel a vákuum lehetővé teszi számukra a bolygóközi utazások rövid idő alatti megtételét. Továbbá fontos figyelembe venni, hogy ha a különböző bolygórendszerek lakói más bolygórendszerekbe utaznak, lehetetlen lenne ez számunkra vákuum nélkül sok-sok fényévekre lévő világokba eljutni.
Azonban a Legfelsőbb Akarat nem engedi azt, hogy különböző civilizációk el legyenek választva egymástól.
Végül a doktor hozzátette:
- A földi emberek folyamatosan visszaélnek a „lehetetlen” szóval, többek között akkor is, mikor a csillagközi közi utazást lehetetlennek nevezik.
– De a bolygói világokat továbbra is rejtélyek övezik, nem?
– Rejtélyek? – hangsúlyozta Dr. Jânsle határozottan. – Rejtélyek nincsenek! Csak logikus és természetes dolgok léteznek, még akkor is, ha azok most meghaladják a felfogóképességeitek.
Ugyanakkor ha a világotok minden lakója mégha felfedezne is valamilyen rejtélyes jelenséget, a számuk akkor sem merülne ki, még akkor is rengeteg felfedeznivaló való dolog lenne számotokra! -
Majd félbeszakítva a kérdést, amit éppen fel akartam tenni neki, megfogta a karomat, és az egyik közeli nagy épület felé vezetett.
- Változtassuk meg egy kicsit a programunkat! Kezdjük a látogatásunkat itt egy alkatrészkészítő műhellyel! - mondta.
(Fordító megjegyzése: itt most egy olyan rész következik, ahol teljesen e könyv szerzőjének szakmai érdeklődéséről van szó, mivel a földi munkája is hasonló, szerszámok megmunkálásával dolgozik.)
Beléptünk egy teljesen köralakú épületbe, amelynek mindegyik bejárata olyan volt, mint a kemence szája.
Jobbra tőlem egy hatalmas, láb nélküli lakatos munkapadot láttam, körülbelül 5 méter széles volt, mint egy hatalmas polc, amely az egyik bejárattól a másikig húzódott.
A többi, körülbelül 20 méter hosszú munkapad felett egy nagy, körülbelül egy méter magas kar nyúlt ki a falból, amely a munkapad széléig nyúlt, és amelynek végén egy "kukoricacsőhöz" hasonló, de nagyobb méretű eszköz lógott.
A terem közepén egy robosztus, kerek oszlopot figyeltem meg, körülbelül egy méter átmérőjűt és körülbelül három méter magassággal. A felső részéből, vízszintesen elosztva, nyolc egymás felé keskenyedő kar nyúlt ki, amelyek végein egy érdekes kialakítású eszköz lógott, amelyet megpróbálok leírni.
Egy körülbelül tenyérnyi hosszú, lefelé ívelt csőre hasonlítottak, amelybe egy apró, vonalakkal jelölt rozettákkal teli tüskéket illesztettek. Ezek a rozetták a tüske körül láthatóak voltak, és a rajtuk lévő vonalak a perforációk pontos átmérőjének szabályozására szolgáló beállító skálát jelezték.
A tüske elején egy felfelé ívelő, körülbelül féltenyérnyi hosszú cső volt, amely egyfajta videoérzékelőben végződött. Ez egy kereső volt, ami finom szálkereszttel rendelkezett és aminek középpontja egy apró átlátszó pont volt.
Az utolsó ilyen cső ívének elején, vízszintes helyzetben egy kerek tartály volt rögzítve, amely a fúrásból származó törmelékek összegyűjtésére szolgált.
A hatalmas oszlop tövéből, szinte a talajjal egy síkban, nyolc hosszú, ívelt kar emelkedett ki, egy méter távolságra a kerületétől, amelyeken két kerek, kör alakú cső nyugodott. Így az oszlopot körülvevő két fémkör sínként, mint egy asztal szolgált, ahol a darabokat elhelyezték, hogy kényelmesen lehessen velük dolgozni.
Miközben figyeltem a munkapadoknál végzett munkát, amelyek tetején egy kukoricacsőre emlékeztető eszköz volt, annál átfúrt lapokat vettek elő, és pontosan egymásra helyezik őket. Majd ezután csapokat helyeztek a megfelelő lyukakba.
Ezek egy darabból álló, fej nélküli szegecsek voltak, amelyek úgy illeszkedtek a lyukakba, mint a dugattyúk a mi autóinkba.
Ezután a darabot e kukoricacsőszerű hengeres szerkezet alá helyezték. Egy keskeny fénysugarat láttam a fúvókából a tűre vetülni, ekkor nagyon erős ütések érték és deformálódni kezdett; egy fejet képezett egészen addig, amíg teljesen egy szintbe nem került a lemezzel!
Miután vége lett a megmunkálásnak, meglepődve tapasztaltam, hogy a szegecs megkülönböztethetetlenné vált a lemeztől, semmilyen nyomot nem hagyott rajta, az egész egyetlen tömbbé vált.
- Eddig azt láttad, hogyan működnek a kalapácsaink. Most pedig nézzük meg, hogyan működnek a fúróink – mondta a Doktor.
Odalépett hozzám, és a terem közepére vezetett, egy oszlop mellé.
Abban a pillanatban egy munkás közeledett hozzánk, egy nagy darab anyagot cipelve, ami rendkívül nehéznek tűnt számomra és körülbelül 1 méter hosszú és 20 cm széles volt. Dr. Jânsle segítségére volt szükség ahhoz, hogy a sínekre, a tüske alá helyezzék.
Miután ezt az ismeretlen anyagból készült tömböt – egyfajta vasat – beállították a kör alakú tartón, Dr. Jânsle megkért, hogy nézzek be a kémlelőablakon, miközben ő az ujjaival forgatta a tüske rozettáit, és megpróbálta azokat a szándéka szerint beállítani. Ebben a kémlelőablakban – mint egy varázsszemben – egy tökéletes világító háromszöget láttam kialakulni
Miután befejezte az előkészületeket, megkért, hogy lépjek távolabb a géptől, és egy kart irányítva egy gombot kezdett mozgatni. A gomb egy világító pontot hozott létre, amely jól látható karcolásokat hozott létre az anyagon.
Alighogy a gombot elmozdította normál helyzetéből, egy háromszög alakú fénysugár vetült a belső csatornán kifelé az odahelyezett tárgyra. A fény pontosan akkora lyukat vájt a tárgyba, mint a keresőben kialakult háromszög.
Azonban ami a legjobban megdöbbentett, az a forgácsok és szilánkok teljes hiánya volt, mivel azok felemelkedtek a háromszög alakú fénysugár belsejében, hogy egy kerek hulladéktárolóba landoljanak!
Igencsak lenyűgözött az átható fény erőssége, mindent tisztán láttam, mert a gép anyaga átlátszó volt.
Dr. Jânsle ezután egy kicsit jobbra fordította a gombot, és a keletkező forgács mennyiségének növekedése miatt láttam, hogy a gép felgyorsult, vagy nagyobb teljesítményre kapcsolt.
A fénysugár úgy hatolt át az anyagon, mintha egy borotvaéles fúrófej lett volna, és kevesebb mint két perc alatt átfúrta a hatalmas darabot.
Dr. Jânsle ezután visszaállította a gombot az eredeti helyzetébe, így az automatikusan kikapcsolt minden, megszakítva a fényhullámot és leállítva a gépezetet.
Nagyon kiváncsi voltam az eredményre, és a doktor jelzett, hogy menjek, vizsgáljam meg a darabot, de eszembe jutott, hogy annak még biztos nagyon forrónak kell lennie.
- Nyugodtan megérintheted, mert hideg! – mondta a doktor.
Nem tudtam ellenállni a kíváncsiságomnak, és beledugtam az ujjaimat a háromszögbe. A darab falai olyan simák voltak, mint az üveg, a belseje pedig tökéletesen kidolgozott volt, egyetlen kidudorodást sem találtam benne!
Azt mondta nekem, hogy ezeken a rozettákon keresztül a fúró fénysugarakat tud kibocsátani, amelyekkel bármilyen típusú lyukat lehet fúrni.
- Lehetne akár konkáv vagy kidudorodó lyukat is készíteni?
- Természetesen. Ehhez a középpontot és a szomszédos sugarakat állító tárcsákat úgy kell beállítani, hogy a kialakított tárgy vetülete megfeleljen az eredetinek - válaszolta a segítőkész barátom.
- Kúpos lyukat is lehetne készíteni?
Kíváncsi voltam, hogy többet megtudjak az eszköz lehetőségeiről.
- Az is lehetséges. Készítek egyet, hogy megmutassam!
Elkezdte újra beállítani a tárcsákat, majd megmutatta nekem a kijelzőt. Ránéztem, és egy kifogástalan kúp körvonalait láttam kialakulni.
A fénysugár azonnal kúp alakban kezdett kivetülni, és átszúrta a darabot, ahogyan korábban is tette. A fénysugár vége körülbelül 15 milliméter hosszú volt, és ahogy elnyelte a darabot, fokozatosan kiszélesedett.
A gomb ismét visszakerült az eredeti helyére, majd magától kikapcsolt, és a lámpa kialudt.
Miután a darabot kivettem onnan, alaposan megvizsgáltam és megállapítottam, hogy minden tökéletes és hibamentes rajta, és hogy a munkadarabból készült kúp körülbelül 90 milliméter széles.
Számításaim szerint kb. egy kilónyi forgács keletkezhetett a perforációkból, mégis tökéletes tisztaság volt mindenütt, és a helyiség is olyan volt, mintha semmilyen munka nem folyt volna benne.
Mivel ez a tevékenység a szakterületem, engedje meg az olvasó, hogy kijelentsem, hogy csak egy képzett mesterember tudja igazán értékelni azokat eredményeket, amelyeket a furatok elkészítése során sikerült elérniük. Tekintettel arra, hogy az itt megmunkált anyag sokkal keményebb és ellenállóbb, mint a mi acélunk, csak egy szakember tudja igazán felmérni – mint mondottam – hogy milyen pontossággal, biztonsággal és gyorsasággal dolgoznak itt!
- Érdekes, hogy a munkások hogyan tudnak ilyen bonyolult alkatrészeket elkészíteni műszaki rajz nélkül – jegyzetem meg.
- Gyere velem, mutatok még neked valamit, ami jobban megismerteti veled a folyamatot – válaszolta a doktor.
Követtem őt, miközben elhagytuk a műhelyeket, hogy a közeli épületbe menjünk.
A séta közben megkérdeztem tőle:
- Miért van az, hogy egy fejlett civilizációban lehet ölni, lopni, rágalmazni következmények nélkül?
- Mert egy fejlett civilizációban nincsenek bírák, nincs rendőrség, nincsenek börtönök, a lakók magas fokú megértése és fejlett társadalma miatt. És mivel rendelkeznek ezzel a magas evolúciós fokkal, ölhetnek, lophatnak és rágalmazhatnak ugyan, de nem teszik, mert magas erkölcsi és spirituális természetük ezt nem engedi meg.
- És ha a bolygótok minden lakója olyan lenne, mint Jézus Krisztus? - kérdeztem
- Vajon az egyik Jézus kiirtaná a másikat? Természetesen nem! – válaszolta a doktor. - Bár ölhetne anélkül, hogy elszenvedné a következményeket, de ez soha nem történne meg. Világos?
- Teljesen világos, és köszönöm szépen a magyarázatot, kedves Doktor!
