Napokban egy magyar portálon is közölni kezdték a Guardianben szeptember 1-én megjelent cikk
http://www.theguardian.com/science/2013/sep/01/20-big-questions-in-science
fordítását, mely a szokásos figyelemfelkelő cím, ’A húsz legnagyobb tudományos kérdés’ után már hozza is futószalagon az évtizedek alatt semmit sem változott panel-magyarázatokat.
A figyelemfelkeltés persze tudjuk, miért kell: a nem létező tudományos kutatás tényét ( kifelé, közönséges emberek felé ) már évtizedek óta úgy kell eladni, főleg az ifjúságnak, mint valami dinamikus, fejlődő, nagyszerű dolgot, ami az emberiség haladását szolgálja.
Ennek a „szakadatlan rohamléptekkel fejlődő tudomány” -mítosznak az aranykorszaka még kb. 1945-75 közötti időszak volt ( bár a szellemi előzménye a 19. század végétől főleg a Jules Verne-regényeken felnövekvő nemzedékek sora! ), nagyjából az első nagy olajválságig - legalábbis nyugaton, mivel keleten a szocializmus ezt a steril, materialista tudomány-optimizmust még mesterségesen el tudta nyújtani a nyolcvanas évek végig.
Gondoljunk csak bele, hazánkban 1983 tavaszán a Magyar Sajtó Házában még nyílt vitanapot rendeztek „Áltudomány elleni harc stratégiája” címmel azok részéről, akik a hivatalos akadémiai semmittevést most is kézben tartják!
30 év alatt tehát gyakorlatilag semmi sem változott a hivatalos részről - pontosabban csak rosszabb lett, mert már a hivatalos tudomány-romantikára sincs pénz ( a művelődési házak felszámolása, csillagászati klubok, sci-fi klubok megszűnése stb. ).
A mai idősebb felnőtt generáció pedig, akinek a szocializálódása a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években ment végbe, még az anyatejjel szívta magába ezt a optimista tudományhitet - és ez önmagában nem baj!
A baj csak ott van, hogy mindez nem fejlődött tovább, mivel a nyolcvanas évek végén meginduló tömeges spirituális ébredést nem követte a hivatalos tudományos és egyéb hatalmi szervek „ébredése”!
Hanem éppen ellenkezőleg: még jobban bekeményítettek, mivel az álrendszerváltás után ( hogy a fiatalkori munkanélküliség kezdetét kitolják ) tömegesítették a felsőoktatást, amely azelőtt csak a társadalom egy szűk ( legtöbbször elhivatott! ) szegmensét célozta meg. Így pillanatok alatt az érettségi egy darab toalettpapírral lett egyenértékű, a kilencvenes évek végétől pedig már az első diploma jutott ugyanilyen szintre. Azaz bekövetkezett az életfogytig tartó tanulás korszaka - mármint azoknak a magyar értelmiségieknek, akik egy osztrák vécés néni nettó keresetének egy negyedéért képesek a munkahelyük megtartása érdekében a mindennapi létharcot folyamatosan megvívni!
De ez csak az anyagi oldal, melyet manapság teljesen jogosan sokan bírálnak, mivel a magyar nép népirtással egyenlő arcpirító kizsákmányolását természetesen nem lehet szó nélkül hagyni.
Ám mi van tudati/lelki oldallal? Azt miért nem kérdőjelezi meg senki? Mert ha esetleg Magyarország valami csoda folytán végre elérné a sógorok hőn áhított életszínvonalát, akkor minden rendben lenne?
Akkor már nem lenne zavaró tényező, hogy bármilyen elviselhető egzisztencia elérésének a feltétele, hogy az óvodától az utolsó posztgradulális képzésig az ember tömje a fejébe a 100 éve elavult természet- és társadalomtudományos világképet? - Meg egyáltalán!? Hogy ezt törvénnyel kötelezővé is teszik?
Mert itt mutatkozik meg, mind a liberális, mind a konzervatív világnézet lényegi azonossága: vita csak a felszínes dolgokról folyik, hogy pl. most nemzeti érzésű vagy kozmopolita író legyen a bemagolandó tananyag, de hogy minden ilyen tanulási módszer egyenlő a lélekgyilkossággal, az már egyik vitatkozó félnek sem tudatos, mivel ennek a felismerése eleve a spiritualitásra való fogékonyságot feltételezi, ami viszont ellentmondana a saját gondosan felépített egziszenciájuknak - és ezzel a kör bezárult.
A hivatalos oktatás: lélekgyilkosság - ezt most már nyugodtan kijelenthetjük, mivel az emberiség bajainak jó része az utóbbi 300 évben ebből magyarázható.
Ezalatt a néhány száz év alatt az emberi közösségekben is megtörtént ugyanaz a „rendszerváltás”, mint nálunk a politikában az álrendszerváltás idején: a díszleteket átfestették vagy kicserélték, de a lényeg ugyanaz maradt, sőt, az egész életminőség még romlott is.
Mert ahogy régen az egyház képviselte az „örök és megváltozhatatlan” isteni hierarchiát, hogy igazolja az emberek elnyomását, tudatlanságban tartását és kizsákmányolását, úgy most az akadémiai papság hierarchiája tölti be ugyanezt a szent és sérthetetlen szerepet, olyannyira, hogy egy vezető természettudós magánélete még most is hétpecséttel lezárt titok, miközben a kulturális-művészeti szférában lévő meghatározó személyiségeknél szinte már kötelező az erkölcsi nihil és vele járó botrányos életmód, amely még ingyen reklámot is csinál nekik!
Nos, mi lenne, ha egyszer fény derülne az utóbbi néhány száz év természet- és társadalomtudós szentjeinek valódi életére is? Tehát nem arra, amit a hivatalos + wikipédiás életrajzok oly megszépítve elébünk tárnak, hanem a valódi cselekedeteire is?
Csak nem az történt, hogy olykor pénz fogadtak el? Csak nem az történt, hogy úgy váltogatták a világnézetüket, mint más a fehérneműjét, ha nekik az anyagi juttatások mellett hatalmat és tekintélyt is felajánlottak?
Vagy senkinek sem tűnt fel eddig, hogy pl. már Newtonnál is megtörtént az a bizonyos 180 fokos ideológiai fordulat, ahogy a természetet szemlélte? És azután, hogy-hogy nem, híres és gazdag lett!
Vagy miért lett olyan sürgős a 19. század végi hivatalos tudománynak, hogy bebizonyítsa mindenáron, hogy nincs éter, azaz nincs szabadenergia? Azért, mert az emberiség első, elemi szintű nagy spirituális ébredése - melyet 1875-től a teozófiai mozgalom indított el - a nyugati szellemi kereső értelmiség százezreit szembesítette a kozmosz alapvető spirituális törvényeivel, vagyis olyan ismeretekkel, melyeket 2000 éven át először az egyház majd a hivatalos tudomány próbált üldözni, letagadni, törvényen kívül helyezni.
Ezért kellett mind a mai napig futószalagon gyártani az ezoterikusnak látszó tudományos fikciókat a relativitáselmélettől a kvantummechanikán át egészen a húrelméletig, melyek mögött viszont nagyon is határozottan éppen a spirituális törvények és tények tagadása áll, olyan bonyolult formában, melyet az átlagember képtelen átlátni.
Például a relativitáselmélet pusztán két elemi spirituális-természettudományos tény megcáfolása érdekében született meg: az éter tagadása és a durvaanyagi közegű ( vákuum ) fénysebesség-határ abszolutizálása céljából. Vagyis Einsteinek pont ugyanazok voltak a szándékai, mint Newtonnak az ideológiai fordulata után: a világmindenség összes jelenségét a 100%-ban a durvaanyagi rezgésszinthez kötötte!
És miután idáig eljutottunk, vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben „a húsz legnagyobb tudományos kérdésből” az első hármat :
1. Miből áll a világegyetem?
A csillagászoknak egy igen kellemetlen problémával kell szembenézniük: valójában nem tudják, hogy miből áll az univerzum 95 százaléka. Ugyanis a számunkra oly ismerős atomokból csak az igen szerény 5 százaléka áll. Az elmúlt nyolcvan év kutatásai során az vált csak világossá, hogy az a nem elhanyagolható 95 százalék két, igen homályos dologból áll: sötét anyagból (23 százalék) és sötét energiából (72 százalék). Előbbinek a létezéséről már 1933 óta tudunk, pedig igen nehezen figyelhető meg csillagászati műszerekkel, ugyanis semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki, és nem is nyel el. Létezésére a gravitációs hatásából következtetnek a tudósok: úgy működik, mint egyfajta „ragasztó”, amely a galaxisokat egymáshoz köti. A sötét energia pedig az egész világegyetemben jelen van, és antigravitációs hatást fejt ki. A sötét energia létezésével magyarázzák azt, hogy a világegyetem gyorsulva tágul.
De nem csak a csillagászoknak kell ezzel a kellemetlen problémával szembenézniük, hanem minden hivatalosan futtatott fizikus-asztrofizikus megmondó embernek, mert először is teljesen más annak a kozmosznak a képe még 3D-s szinten is, mint amit a csillagászok és asztrofizikusuk a laikus emberiségnek akarnak beadni, miközben a maguk hiper-szuper műszereikkel minden másodpercben észlelik, mind a Föld körül, mind a Naprendszerben az óriási galaktikus flotta-jelenlétet, ugyanakkor a hivatalosan tanított és dogmává merevített világegyetem-felépítés és kozmológia vizuális, tapasztalati cáfolataival is nap mint nap szembesülnek, mégis inkább végletekig mellébeszélnek, csűrik-csavarják egy észlelt asztrofizikai anomáliánál a magyarázataikat, mintsem beismerjék, hogy az eddigi világegyetem-modelljük egy fabatkát sem ér! ( Például számtalanszor tapasztalnak a fénysebességnél jóval gyorsabb kozmikus anyagáramlásokat. )
Aztán: az a nem elhanyagolható 95% pont abból áll, amit Newton-Einstein-Heisenberg-Hawking stb. óta a hivatalos elméleti fizika 300 éve monomániásan tagad: éterből ( „sötét anyag” ) és még finomabb szubtanciából, asztrális anyagból ( „sötét energia” ).
És már az is botrányos, hogy az elméleti fizika meg az asztrofizika milyen cinikus fogalmakat használ a számára nem értett folyamatok megnevezésére! Gondoljanak csak az atommagok építőköveinek nevezett kvarkokra, melyek a „túróról” kapták az elnevezésüket, miközben a spirituális természettudomány ( mely természetesen a Vízöntő-korszak alaptudománya lesz ) már 120 éve tanítja, hogy a fizikai atomok és elemek az éteratomok bizonyos szakrálisgeometriai összerendeződéséből állnak össze, épp úgy az éteratomok bizonyos számú és formájú asztrálatomokból állnak. Amikor tehát a fizikai atomot felrobbantják, széthasítják, mint a klasszikus uránbombánál, akkor a fény felszabadulása mellett számos éter- és asztrálatom válik szabaddá, melyeket a részecskefizika mai napig sok furcsa névvel nevez, de lényeg mindig az, hogy egy igazságkereső ne ismerje fel a nevezéktan káosza mögött a nagyon is egyszerű építőelemeket, mint tiszta, egyszerű és logikus megoldást!
Ám egy materialista szemléletből nem csak felfogás nehézkessége és bonyolultsága következik, hanem az is, hogy önmaga sötétségét világosságnak, míg a világosságot sötétségnek nézi, mert: valójában a durvaanyagi mindenség alapszubtanciája a sötétség, minden más rezgésszint, már több fényt és életet tartalmaz. Így az éterkozmosz világűrje sem olyan éjfekete félelem-kozmosz, mint amit az emberiség az ő tudatalatti félelmeiben mindig maga fölé „objektíven” kivetít. Ezért az úgynevezett „sötét anyag” és „sötét energia” sokszor fényesebb, mint a Nap, mert a Fényt, a mikrofényatomokat, a mindenség legalapvetőbb építőköveit, sokkal plasztikusabban engedi át.
2. Hogyan alakult ki az élet?
Négymilliárd évvel ezelőtt valami elkezdődött az „őslevesben”: néhány egyszerű vegyület találkozott, és kialakult az élet… Azaz létrejöttek olyan nagyobb, szerves molekulák, amelyek képesek voltak lemásolni saját magukat. Mi, emberek is ezeknek a molekuláknak a kései leszármazottai vagyunk az evolúcióelmélet szerint. De hogy hogyan is találkoztak azok a bizonyos egyszerű kémiai anyagok, és hogyan keletkezett belőlük olyasmi, amit életnek nevezhetünk? – Több mint fél évszázaddal Stanley Miller kísérlete és „ősleves”-elmélete után a tudósok még mindig nem értenek egyet abban, hogy hogyan is történt az élet kialakulása. Van, aki úgy gondolja, hogy az élet a vulkánok melletti forró vizű pocsolyákban alakult ki, mások szerint azonban ott, ahol meteoritok csapódtak a tengerbe.
Ehhez a második kérdéshez adott magyarázat pedig egyenesen a legsötétebb materializmus engelsi anti-dühringes bugyrait idézi fel. Éppen ezért az is megfigyelhető, hogy az úgynevezett „élettudományokat” még mélyebben megtámadta a sötétség, mint a fizikát vagy a csillagászatot, mivel az élet eredetének ezen 19. századi vulgármaterialista koncepciója annyira nevetségen tükrözi vissza azt az erőlködést, hogy bebizonyítsa : egyszerű molekuláris építőelemekből „intelligens tervezés" nélkül rendkívül komplex molekulák jöhetnek létre, hogy nincs már az a normálisan gondolkozó ember, aki a 21. század elején ezeket az erőltetett magyarázatokat komolyan venné.
Korábban már utaltunk arra, hogy a hivatalos tudomány nemzetközi szinten is sztárolt megmondó emberei valójában kettős életet élnek, mivel egyrészt jó pénzért el kell játszaniuk azt a szerepet, hogy az „Úr hangjai” legyenek minden döntő tudományos kérdésben, melyekre a laikusoknak még évtizedek múltán is isteni kinyilatkoztatásként kell tekinteniük, másrészt viszont a szűk körből ( tudatosan ) kiszivárogtatott beszélgetéseikből és írásaikból világosan kitűnik, hogy maguk sem hisznek azokban a nevetséges elméletekben, melyeknek terjesztésére felkent prófétaként meg lettek bízva.
Fred Hoyle egykori vezető csillagász-tekintély ( és természetesen sztárolt sci-fi író is volt, hogy az ifjúság tudatát alapvetően befolyásolja ) híres mondása is épp ezt támasztja alá: „Az evolúcióban való hit hasonló ahhoz, mint hinni abban, hogy egy roncstelepen végigsöprő tornádó összeállíthat egy Boeing 747-es repülőgépet az ott található anyagokból.”
Fred Hoyle itt természetesen a földi élet feltételezett kezdetének molekuláris evolúciójára utalt, arra az arcátlan pimaszsággal, de egyben törvényben lerögzített tekintéllyel tanított képtelenségre, hogy az egyszerű szerves vegyületek csak úgy, maguktól, bizonyos külső fizikai-kémiai feltételek mellett összeállhatnak DNS-sé vagy legalábbis RNS-sé. - Ennek a valószínűsége azonban nulla. A másik szokásos hasonlat a hivatalosan tanított spontán kémiai evolúció képtelenségére: kb. annyi valószínűsége, hogy a molekuláris építőelemek összeálljanak DNS-sé, mint ha egy majmot az írógép elé ültetnénk, és az össze-vissza kopogva véletlenül leírja Shakespeare Rómeó és Julia c. drámáját.
Tehát a tudósoknak ezek szerint - ahogy ez a második kérdés magyarázataiból is kitűnik - nem az a fő problémájuk, hogy a spontán kémiai evolúciónak a valószínűsége nulla, hanem az, hogy ez az ősleves-katyvasz esetleg valami forró pocsolyában vagy meteorbecsapódás következtében vált-e tudatos önvisszacsatoló rendszerré, azaz: öntudatlan ősleves külső behatásra tudatosan kezdte felépíteni azokat az óriás molekulákat, melyeket mégis öntudatlanul, véletlenszerűen rakosgatott össze nagyon tudatosan egy belső terv szerint, amely terv megint csak véletlenszerűen volt tudatos terv stb… stb…
Nos, az ilyen érvrendszert nevezték régen a politikában ideológiai agymosásnak, ahol pl. a párt vezető propagandistái ( persze most is ezt csinálják ), hogy a nép elől letagadják a legnyilvánvalóbb tényeket is, melyeket már mindenki tudott, csak nem volt szabad kimondani, elkezdték úgy csűrni-csavarni híradások tényeit, ha az kellemetlen volt számukra, hogy vagy eufemisztikusan ( megszépítő beszéddel ), vagy roppant bonyolult magyarázatokkal próbálták elfedni azt az elemi tényt, hogy uralmuknak befellegzett!
3. Egyedül vagyunk az univerzumban?
Ez nem valószínű. A csillagászok az utóbbi időben igyekeznek felkutatni az Európától a Marsig és a Tejútrendszeren túl is mindazokat a helyeket az univerzumban, ahol a miénkhez hasonló élet kialakulhatott. A rádióteleszkópok folyamatosan hallgatóznak, hátha befognak valami jelet, amely idegen élőlényektől származhat. A csillagászati technika ma már képes arra, hogy feltérképezze az univerzumot abból a szempontból, hogy hol lehet oxigén és víz. A következő néhány évtizedben valószínűleg izgalmas fejezete fog következni az idegen lények utáni kutatásnak – ugyanis csak a Tejútrendszerben hatvanmilliárd potenciális planéta van.
Nos, már megint a probléma lényegénél vagyunk: a mai emberség mélységes tudatlanságának teljes panomtikumszerű bemutatóját Önök megtalálhatják éppen a harmadik (ál)kérdésre adott válaszokban!
Szerencsére azonban eljött az idő, hogy nyíltan lehessen beszélni az igazságról, ami nem jelent mást, mint teljes leleplezést, azaz: a szemlélet ( a tudat ) irányának teljes, 180 fokos megfordítását!
Ugyanis azokat az infantilis magyarázatokat, melyeket erre a még infantilisebb kérdésre ( Egyedül vagyunk az univerzumban? ) rutinból hallunk és olvasunk immár fél évszázada a hivatalos tudomány képviselői részéről, azért vehetik még komolyan a tudomány iránt érdeklődő emberek, mert nem csak ők maguk vannak alapvetően félretájékoztatva, nem csak a tanítóik és tekintélyeik voltak/vannak félretájékoztatva, hanem az egész emberiség is, mint kollektív tudat, mely egy hamis kozmosz félresikerült valóságshow-ját valódi világegyetemnek érzékeli!
Ebben kezet foghatnak mint a hivatalos, mint az alternatív kutatók egymással! Mert míg a hivatalos kutatók ( pl. a nem-beavatott természettudósok, de az amatőr csillagászok és az egész műszaki értelmiség is ) pártjuk és kormányuk, a NASA minden közleményét isteni kinyilakoztatásnak veszik, addig az alternatív kutatók szintén a NASA honlapját bámulják állandóan, hogy valami turpiságot keressenek rajta.
És hamisításokat bizony elég könnyen lehet találni, mivel úgy látszik a NASA-nál könnyedén kezelik a témát, és abszolút nem érdekli őket, hogy ki mit gondol róluk, mivel az ő céljuk csupán az ( legalábbis kép-kiretusálóknak ), hogy a Naprendszerben lévő életnyomokat a felvételeken azonnal eltüntessék.
Az alternatív kutatóknak ezért van kutatni való témájuk akár egy egész életre is, mert gyakorlatilag minden NASA-felvétel már önmagában is hamisítvány: vagy a színében, vagy a felbontásában, vagy a szögében, vagy arányaiban, vagy egyáltalán a formájában, amit a kép mutat.
A probléma pedig az, hogy mivel az emberiség az atlantiszi korszak vége óta nem rendelkezik spirituális érzékszervekkel, amivel azonnal meg tudná különböztetni az igazságot a hamisságtól, rákényszerült, hogy külső tekintélyek mondják meg neki, hogy miben higgyen és miben nem.
Éppen ezért minden szóbeszéddel ellentétben, minél egoistább szemléletű egy ember, annál inkább függ a külső tekintélyektől, még akkor is, ha ilyen ember általában nagy hangon az ő függetlenségét hirdeti. Ugyanis egy spirituálisan süket és vak ember gondolatképeit csakis a sötétségben élő emberiség kollektív tudatából merítheti, vagyis csakis régi gondolatminták alapján közelítheti meg az élő jelen minden másodpercben új követelményeit.
És az az arrogancia és cinizmus, amivel rutinszerűen találkozhatunk a tudományhívők körében szinte minden fórumon, blogon és honlapon, amikor alternatív kutatás eredményeit gúnyolják ki, éppen azt bizonyítja, hogy milyen rossz utat választ az olyan ember, aki pusztán csak az emberi ész mindenhatóságban hisz. Mert
1. Az emberi ész minősége önmagában nagyon is a 3D-s testtől ( és annak egészségétől ) függ, különösen a nagyagy állapotától, amely nem más, mint egy sivár binom kapcsolótábla.
2. Ha egy ember eleve értelmiségi családba születik, akkor már ez a nagyagy-állapot jobban elő van készítve a rutin kapcsolófolyamatokra, mint akinek nincs ilyen szerencséje.
3. A nagyagy önmagában képtelen bármiben is határozott véleményt mondani, mivel az állandó ( régivel való ) összehasonlítgatásokban, azaz az állandó kételkedésben merül ki a tevékenysége egy igen-nem binom-hálózaton.
4. Modern korszakunk az olyan embert tekinti ideálnak, akinek ez a mechanikus nagyagy-tevékenysége a leggyorsabb és leghatékonyabb: erre épül az egész oktatásunk, vagyis arra, hogy lehetőleg minden gyermek tudós legyen, mégpedig az alapkutatásban részt vevő elméleti tudós, még akkor is, ha gyermekek 99,99%-a teljesen más családi vagy kulturális háttérrel, vagy teljesen más velük született motivációval kényszerülnek törvényileg az iskolapadba - ez már önmagában is számtalan tragédia forrása.
5. Az egész kötelező tananyag úgy van felépítve, hogy csak egyetlen célt szolgáljon: a nagyagy kapcsolótábla-működésének a tökéletesítését, mely miatt az érzelmi élet és azon keresztül felvett intuitív információk ( a lélek hangja ) fokozatosan visszaszorulnak, elhalnak és míre eljön a kamaszkorszak, legtöbb gyermek a legsötétebb atlantiszi asztrális erők puszta lefolyó csatornája lesz, akiknek szinte minden gesztusuk önmagában is egy fekete mágikus felhívás - lásd pl. a graffitiket meg minden más épületfirkákat.
6. Az egyoldalú, nagyagy-központú oktatás tehát az oktatásban részvevő emberiség 99,99%-t automatikusan egy személyes válság, meghasonlás vagy tragédia felé viszi, míg a kicsiny 0,01%, akik általában több generációs értelmiségiek gyermekei, magától értetődően veszik az akadályokat, mivel érzelmileg már teljesen halottak, és a tanulmányaik végeztével elfoglalják a helyüket világot kontrolláló elit különböző végrehajtó intézményeiben, ahol a legarcátlanabb népelnyomó intézkedéseknek is hű és pontos végrehajtói - és ehhez járul még az általuk természetesnek tartott ( hisz’ olyan okosak ) magas jövedelem és társadalmi megbecsülés.
Vagyis megint eljutottunk oda, ahonnan elindultunk: az akadémiai papság, mely a saját érzelmi élete teljes megsemmisítésén keresztül a társadalmi tekintély csúcsára jutott, egy olyan tudományt délelget a keblén, és egy olyan rögeszme-világképet tesz kötelezővé, amely pusztán a nagyagy által felfogható érzéki világ jelzéseire redukálja magát - bár még ez sem közelíti meg teljesen a valóságot, mivel a gyakorlat még ennél is rosszabb: egy 100%-os agy-ember mindig egy fiktív elmélethez akarja hozzáigazítani az érzékelt világát, és ha az érzékelt világ mégsem az elméletet igazolja ( általában nem igazolja ), akkor természetesen rögtön az érzékelést tagadja ( káprázat, szemfényvesztés, fake, photoshop stb. ), nem azt az elméletet ( valójában ideológiát ), amelyben hisz.
Pedig megmondjuk őszintén: valójában minden egyszerű elfogulatlan érzékszervi észlelés is megtámadja már a materialista ember egész világnézetét, vagyis egész létét és egzisztenciáját, pusztán azzal, hogy van - mármint a jelenség, aminek nem kellene ott lennie!
Éppen ezért eljött az ideje annak is, hogy közöljük: pl. a videómegosztókra feltett ufós filmek legalább a 90% valódi felvételt tartalmaz, vagyis sokkal nagyobb az aránya a világhálón megjelenő igazságtartalomnak, mint ahogy ezt eddig feltételezték. De ezzel együtt leszámolhatunk most már azzal a félévszázados mítosszal is, amelyet az „ufókutatás Galileije”, Allen Hynek állított egykor ( és utána meg minden „objektív” ufókutató évtizedeken át kórusban fújta ), miszerint az ismeretlen légköri jelenségek 99%-a beazonosíthatóak valami ismert földi tárggyal vagy jelenséggel, míg csak az 1%-ukat lehet talán ufónak, be nem azonosított objektumnak, esetleg földönkívüli járműnek nevezni.
Az igazság ennek éppen az ellenkezője: a be nem azonosított repülő objektumok 99% földönkívüli eredetű - ahogy ezt már az ötvenes években is tudták, de mivel ez az érték akkor elég sokkolónak tűnt, kezdték mindenféle mellébeszéléssel lefaragni a százalékokat, valahogy úgy, ahogy arra már fentiekben utaltunk az ideológiai agymosás kapcsán. Nyilván Hynek volt megbízva, mivel a közönséges emberek szemében a csillagász tekintélyével léphetett fel, hogy roppant tudományosnak tűnő körmondatokban kimagyarázza egész ufójelenséget, vagyis elbagatellizálja.
Ugyanakkor csodálkozásunkat fejezzük ki, hogy a Hynek másik nagy klasszikus mellébeszélését, a földönkivüli találkozások osztályozását, amely kb. egy óvodás korú gyermek szemszögéből és tudatállapotából próbálja értelmezni a földönkívüli jelenlétet, az évtizedek alatt mennyire az objektív ufókutatás mindennapi szófordulatává vált, mint valami szómágia, amely mögött bizonyosan valami objektív és tudományos vizsgálati módszer rejlik.
A különböző típusú találkozásokról van szó természetesen.
Az infantilis szemlélet pedig az egészben az, hogy felszínes formai és viselkedési jegyek alapján csoportosítja ez a Hynek-módszer a földönkívüli jelenlétet, melyet határozottan a félelem motivál, hiszen pl. az első, második és harmadik típusú találkozások meghatározása éppen olyan, mint amikor egy kisgyermek fél a „mumus” vélhető közelségétől, és mindig azt lesi, hogy kellő távolságban van-e tőle az a „valami”. Épp ezért nem a megértésre, nem a kommunikációra helyezi hangsúlyt ( amely feloldaná a szorongását ), hanem az egyszerű formai oldalra, hogy az a rettentő „mumus” milyen távol van tőle, hogy néz ki, mit csinál, hogy befolyásolja környezetét, el jön-e oda hozzá stb.
És Hynek-nek ez a nevetséges csoportosítási módszere azért válhatott közismertté, persze nem kis háttérhatalmi hátszéllel, mert ez is az emberek tudatalatti félelmét erősítette az „idegenekkel” szemben.
Ám ezt a szót, hogy „idegenek” ( akik ugyan valósak, mégis nem mások, mint a tudatlan emberek állandó félelem-kivetülései által bevonzott alacsony rezgésszintű földönkívüli lények ), nem igazán van kedvünk a materialista ál-ufókutatás szokásos szenzációhajhász, ufó-szennylapos értelmében használni, mivel a 3. kérdésre lassan meg lehet adni a választ : Csak egyetlen „idegen” létezik, mind a Földön, mind a Naprendszerben, mint rákos daganat, és ez a Föld 3D-s felszínén élő ( felszínes tudatú ) emberiség!
Azaz, akármilyen fájdalmas is ez kezdetben, teljesen meg kell fordítanunk a gondolkozásunkat és szemléletünket, hogy helyes kérdéseket tegyünk fel, melyre végre valós válaszokat is kaphatunk!
Vagyis :
Egyedül vagyunk az univerzumban? - Csak az emberiség van egyedül, ellenben minden más normális civilizációnak isteni előjoga, hogy szabadon felfedezze a kozmoszt és közvetlenül megismerje annak megszámlálhatatlan életformáját, kultúráját és velük kapcsolatba lépjen.
Ez nem valószínű. - De nagyon is valószínű, sőt tény, hogy Galaktikus Tanács nem engedi, hogy az emberiség imperialista módon meghódítsa a Naprendszert, ahogy az Apolló-13-nak sem engedte, hogy atombombákat robbangasson a Holdon vagy később, a kilencvenes évek elején a különböző űrszondáknak, hogy radioaktív anyagokkal fertőzzék meg a Marsot és holdjait!
A csillagászok az utóbbi időben igyekeznek felkutatni az Európától a Marsig és a Tejútrendszeren túl is mindazokat a helyeket az univerzumban, ahol a miénkhez hasonló élet kialakulhatott. - Akik pedig a csillagászokat irányítják és minden bejövő adatot megszűrnek, azon igyekeznek immár fél évszázada, hogy az élettől és magasabb rezgésszinten civilizációktól nyüzsgő Naprendszer tényét a földi emberiség a legképtelenebb abszurditás kategóriájába sorolja. Ezt természetesen úgy tudták elérni, hogy 1957-től a nagyhatalmak elkezdtek egy kamu-űrprogramot ( valódi űrprogram mellett ) egy 2. világháborús ócskavas-rakétatechnikával, melyet viszont a legnagyobb tudós tekintélyek úgy kezdtek népszerűsíteni, mint az emberi haladás és technológia legmagasabb fokát.
A rádióteleszkópok folyamatosan hallgatóznak, hátha befognak valami jelet, amely idegen élőlényektől származhat. - Nos igen, valóban tudunk egy esetről, amikor a rádiójeleket valahol tényleg komolyan vették és azonnal reagáltak is rá : ez az Ummo bolygón történt, földi idő szerint 1948-ban, mikor is egy norvég sarkkutatóhajó rádiójelei, melyeket 1934. februárjában küldött az éterbe, 14 év múlva megérkeztek egy közeli naprendszer, a Wolf 424 B Ummo bolygójára. Az ottani lakosok pedig úgy döntöttek ennek hatására, hogy meglátogatnak minket, mely meg is történt 1950. március 28-án, mikor egy csészealjjal hat ummita titokban leereszkedett a Francia-Alpokba.
Hivatalos földi reagálásokról viszont nem tudunk, pedig már az 1920-as években is szinte megszakadtak a marsi testvércivilizációnk tudósai, hogy az ő egyértelmű üzeneteikre méltóztassunk már reagálni!
Ám kaptunk helyette később egy Carl Sagant, aki megírta, ugye, a Kapcsolat c. regényét, melyet 1997-ben meg is filmesítettek, így aztán mindenki nyugodtan elkönyvelhette, hogy a nagyon okos és értelmes földi emberiség, aki Jodie Foster személyében éjjel-nappal az eget lesi és folyton üzenet után kutat, már kész a kapcsolatra. És bizonyára amit szupersztárok megjelenítenek, az az igazság - vagy talán éppen ellenkezője, a teljes hazugság??!
A csillagászati technika ma már képes arra, hogy feltérképezze az univerzumot abból a szempontból, hogy hol lehet oxigén és víz. A következő néhány évtizedben valószínűleg izgalmas fejezete fog következni az idegen lények utáni kutatásnak – ugyanis csak a Tejútrendszerben hatvanmilliárd potenciális planéta van. - Izgalmas is lesz, mert az egész galaktikus közösséget annyira felháborítja a földi környezetszennyeződés, a vizek, a levegő bemocskolása, a növény- és állatvilág kiirtása, az emberiség nyomorba döntése, hogy a mi oxigén és víz után kutató alibiző tudósaink ( is ) ki lesznek penderítve a biztos egyetemi állásaikból, és visszamennek egy új típusú általános iskola első osztályába, egy teljesen Vízöntő korszak-szellemű elemi tanintézménybe, ahol az évszázadok alatt tudatukra rakódott természettudományos rögeszmék méteres aurikus betonfalait szét fogják robbantani - mi mással, mint teljes leleplezéssel!
Azzal, hogy érzékszervileg szembesíteni fogják őket a végtelenül változatos élő kozmosszal, minden dimenziójával, annak számtalan civilizációjával, melyekről gyakorlatilag a 21. századra az egész emberiség valamilyen szinten már tud, kivéve a hivatalos tudomány képviselőit és az akadémikus papságot, akik még most is a tíz körmükkel kapaszkodnak a materialista nihil látszatába, egy régi, korrupt, élet- és emberellenes világ mulandó kiváltságaiba.
A tudatilag felszabadult emberiség pedig úgy fog visszatekinteni az utóbbi 300 év tudománytörténetére, mint egy mulandó rossz álomra, egy sötét középkor még sötétebb folytatására, melynek azonnal véget vetett 2013-ban egy új, kozmikus tudatossági hullám Földre érkezése, egy fényrobbanásszerű esemény, mely minden embernél azonnal megnyitotta természetesen módon ( tehát nem erőltetett meditációval ) tobozmirigy fellobbanásán keresztül a harmadik szemet, ami azonnal beindította a kozmikus ősemlékezést, a milliárd éves galaktikus emberiségtörténet elsőkézből való szemléletét, mind pedig az egész Kozmosz, az egész Naprendszer, az egész emberiség isteni fejlődési tervének a látomását!
