Az isteni testvéreink mindenütt ott vannak, most is!
Még azt sem tudhatod, hogy ki a szomszédod valójában!
Mert míg az érzékszervek illúziójából következően sok lélek-ember még most is átkozza a sorsát, hogy annyi szenvedésen kellett keresztülmennie, Isten testben most is mellette van folyamatosan, nem csak az asztrális vágyálmok szintjén!
Ennek a felfedezéséhez azonban bizonyos fokú lelki tisztaság kell, tiszta életmód, és ebből következően tiszta megfigyelés.
Elsődlegesen a vénuszi isteni testvéreink folyamatos jelenléte, ami meghatározó - mindenütt!
Az új spirituális világnézet alapjait is ők rakták le a Földön - nem most, hanem még Tesla idejében, akit szintén egy vénuszi űrhajóval hozták ide, és kicseréltek egy szerb magzattal.
Tesla kettős életet élt - mint minden küldött -, egyrészt feltaláló volt, hogy a 3D-s elavult földi technológiát és tudományt kicserélje egy 4D-s belső földi technológiával, másrészt a vénuszi tanok egy részét átadja néhány tanítványának, akik egyáltalán meg tudták érteni őt.
Ez a húszas-harmincas években csak 2 fő volt!
Az egyik Arthur Henry Matthews (1892-1986) angol mérnök, aki Francia-Kanadában telepedett le.
Ő a húszas-harmincas években gyakran felkereste Teslát, aki akkor már remetei magányban élt különböző New York-i szállodákban, és csak nagyon kevés embert engedett magához. Matthews volt az egyik.
Tesla halála után pedig Matthews folytatta tovább a saját birtokán Tesla félbemaradt kísérleteit, mert Tesla ezzel bízta meg.
Történetünk azonban, amit most itt folytatásban posztolni szeretnék, 1941. áprilisában kezdődik. Egy olyan 80 évvel ezelőtti világban, amikor Tesla belső tanait még csak 3-4 ember értette meg! - az egyik Matthews volt.
Így nem véletlen, bár a földi világ a mai napig szinte semmit sem tud róla, hogy ekkor a világtörténelem egyik legmeghatározóbb fizikai Vénusz-kontakt kapcsolata alakult ki Matthews és a vénuszi isteni testvéreink között! 6 évvel Kenneth Arnold és Roswell előtt, amikor az emberiség még a repülőcsészealj fogalmát sem ismerte!
Arthur Matthews majdnem 30 évig titokban tartotta ezt a kapcsolatot, amely ténylegesen 1941-től 1969-ig tartott, és csak a hetvenes évek elején írt egy rövid könyvecskét róla.
E mű első fejezetét kezdem most közölni:
Arthur Henry Matthews X-12, a vénuszi űrhajó (1. rész)
Előszó
Jelen beszámolóban, amit egy, a Lake Beauport-i birtokomon leszállt hatalmas űrhajóról írok, illetve a különös találkozásról, amit magukat vénuszinak tartó emberekkel folytattam, akiktől megtudtam, milyen az élet azon a bolygón.
Szeretném hangsúlyozni, hogy személyemnek a történetben csak csekély a jelentősége. Ha a nevem ismerős is lehet valakinek, az csak azért van, mert hosszú éveken keresztül Nikola Tesla barátja voltam, és tudatában vagyok, hogy ő milyen hatalmas munkát végzett az emberiségért.
Nézzek el, hogy bizonyos elégedettséggel tölt el az, hogy valószínűleg én vagyok az utolsó élő ember, aki még személyesen ismerhette és szerette Teslát. És készséggel elismerem azt is, hogy a Teslát magukénak valló vénusziak csak azért kerestek fel engem, mert a feltaláló megosztotta velem és a gondjaimra bízta néhány tervét.
Mivel a vénuszi űrhajó több alkalommal is felkeresett, terjedelmi okokból célszerűnek találtam egyetlen beszámolóba sűríteni azok történetét, s nem bajlódni a pontos dátumokkal.
A vénusziak első látogatására 1941 tavaszán került sor, amelyek kétévenként szakadatlanul folytatódtak egészen 1961-ig. (Megj. valójában 1969-ben még volt egy.) Ezek helyszíne a 100 holdas birtokom volt, egy tisztás mélyedésében, amit egyik oldalról egy meredek hegyoldal, másikon egy lejtő szegélyez.
1. fejezet
1941 tavaszi reggele volt, fiammal Humphrey-vel a műhelyem közelében álltunk, és az elektromos hullámokról beszélgettünk, mikor Humphrey hirtelen felnézett az égre, és felkiáltott: „Valami nincs rendben a Nappal!”
Keletre fordultam, és teljesen elképedtem. A napkorong kellős közepén egy fekete folt jelent meg, méretében nagyjából negyede a Napnak. Napfoltnak túl nagy volt, és azon kívül még mozgott is.
A folt lassan az napkorong pereme felé mozgott, és nagyjából 10 perc alatt eltűnt a szemünk elől. Aznap nem is láttuk többet.
Aznap este nem tudtam elaludni, éreztem, hogy valami különös dolog történt. Ekkor felöltöztem és újra kimentem az udvarra, de csak a csillagokat láttam, megint visszamentem, de hamarosan megszólalt a teslaszkóp figyelmeztető jele.
Kirohantam, majd valami különöset vettem észre a hegyoldalon: sötétebb volt a szokásosnál. S valóban: valami hatalmas tárgy szinte az egész hegyet kitakarta! Felé kezdtem sétálni, de a csűrnél két férfi állt az utamba.
Mindketten közel hat láb (kb. 180 cm) magasak voltak, és a csillagok fényénél még azt is ki tudtam venni, hogy szőkék és kék szeműek, de a legnagyobb hatást az egészséges, boldog kisugárzásuk gyakorolta rám.
Azonnal éreztem a belőlük áradó jó szándékot, ami el is oszlatta a szokásos gyanakvásomat.
Szürke kezeslábast viseltek, és valahogyan tudtam, hogy űrlények.
Érdeklődve figyeltem takaratlan fejüket: nem viseltek sisakot vagy bármilyen felszerelést, mégis könnyedén lélegezték be a földi levegőt.
Azóta már többen megkérdezték tőlem: van-e bármifajta fizikai eltérésük a vénusziaknak a földi emberektől? De csak annyit mondhatok erre, hogy látszólag nincs. De miért is lenne? Nemde mindannyian Isten képmására teremtettünk?
Akkor az egyik férfi jó angolsággal megszólalt:
„Jó reggelt, Arthur Matthews! Bemehetnénk Önnel a műhelyébe?”
Ha ezen meglepődtem, akkor azon, ami ezután következett, még jobban, mert így folytatta:
„A Vénuszról jöttünk, és szeretnénk látni, mihez kezdett Tesla találmányaival.
” Döbbenten csak ennyit tudtam mondani:
„Miért higgyem el, hogy a Vénuszról jöttek?”
Amelyik a vezetőnek tűnt, higgadtan válaszolt:
„Amint meglátja a hajónkat, elhiszi. De mielőtt odamennénk, felvázolom Önnek Tesla háborúellenes gépét. A Földön egyedül Ön ismeri a titkát. Ez már elég meggyőző?”
Bólintottam, és a műhelybe vezettem őket. Néhány elnagyolt vonallal lerajzolta a gépet, ezzel meggyőzött. Ezután röviden bemutattam és elmagyaráztam nekik a Tesla-féle szerkezeteket. Nem szóltak rá semmit, ezért csak feltételeztem, hogy kielégítettem a kíváncsiságukat.
Ekkor a két vénuszi azt mondta, elvisznek az űrhajójukhoz.
A hegy felé haladva hamarosan a szemem-szám tátva maradt az X-12 anyahajó méretei láttán. Alig hittem el, s csodálkozásomra két társam csak kuncogott.
A leszállt űrhajó mintha szürke fémből (?) készült volna, és két óriási, peremükkel egymásba illesztett csészealjra emlékeztetett. A peremektől nagyjából 20 lábnyira (kb. 6 m) mindenféle rögzítés nélküli gyűrű helyezkedett el (ez később vezérgyűrűnek nevezték), ami nem kapcsolódott a hajóhoz, s látszólag valami mágneses erő tartotta a levegőben.
A hajó közepén egy 50 láb (kb. 15 m) átmérőjű, 300 láb (kb. 90 m) magas csőszerű tengely emelkedett ki, aminek eleje és vége a peremes csészealjakban végződött – ezek 700 láb (kb. 210 m) átmérőjűek voltak. A hatalmas tengely alja a földön állt, itt egy nyitott ajtóban két idegen köszöntött bennünket tisztelgéssel.
A társaim invitáltak, hogy körbenézzek a hajó belsejében, s egy lift előtt álltunk meg, ami, mint mondták, nem kábelekkel, hanem akaraterővel működik! Megálltunk azon a szinten, amit az anyahajó által szállított 24 kisebb űrhajónak, földi járműveknek és más szerkezeteknek tartottak fenn.
A következő szinten kapott helyett a legénység szállása, a kertek, a pihenőhelyiségek, dolgozószobák és közösségi termek. A lakásokat egyszemélyesre vagy párosra alakították ki, ugyanis a legénységben mindkét nem helyet kapott.
Egy-egy ilyen lakásban volt egy kis előszoba, egy nagy nappali, hálószoba, fürdőszoba toalettel, és egy tároló helyiség. A szobákat valami rugalmas műanyag burkolta, a falakon gyönyörű festmények voltak.
Ekkor fedeztem fel, hogy a nappali külső fala valójában „átlátszó” volt, tökéletes látványt nyújtott a környezetre. Minden egyes lakás külső ajtaja egy kis virágoskertre nyílt. Amikor pedig megjegyzést tettem a konyha és annak eszközei hiányára, közölték velem, hogy a vénusziak sosem rontják el az ételeiket főzéssel. A fedélzeten termesztik a gyümölcseiket, és nyersen fogyasztják.
A pihenőhelyiséget valamiféle mesterséges fű borította, ezen a legénység néhány tagja valamilyen kosárlabda-szerű játékot játszott.
Itt volt alkalmam közelebbről is szemügyre venni a vénusziakat, és kijelenthetem, hogy 5 láb 6 hüvelyk és 6 láb (kb. 167-182 cm) közötti magasságúak. Kék szeműek, bőrük napbarnított, hajuk az aranyszőke és a vörösbarna között változik. Mind egészségesek, szemük az életerőtől csillog.
A harmadik szintre érve, úgy találtam, ez a kertészeti rész, ahol az élelmüket termesztik, s ahol a tetszetős kertek között a legénység tagjai pihentek és étkeztek.
A negyedik szintet több raktárra osztották: kisebb felderítő űrhajók, nehezebb anyagok, vízkészlet tárolása stb. az egyik oldalon, műhelyek a másikon.
Észrevettem, hogy az egész hajó padlóját mindenütt valami műanyag borította, és a külső falak mind átlátszóak voltak.
Minden falon volt egy kerek kijelző, olyan, mint valami televízió, ami pontosan jelezte a külső teret és az X-12 pontos helyzetét a többi bolygóhoz képest, és a pályáját is. Ezt a folyton változó képet az irányítótorony közvetítette a hajó minden részébe.
Arról is tájékoztattak, hogy a falakba akkumulátorok vannak építve, amelyek a napenergiát tárolják, s ezáltal állandó fényhez, meleghez és légkondicionáláshoz jutnak.
Felértünk s csőtengely nyitott tetejére, ami, mint megtudtam, az irányítóterem volt.
Földi elmémmel mindenféle bonyolult műszerre számítottam, amikkel ezt a hatalmas űrhajót irányítani lehetne, de legnagyobb meglepetésemre semmilyen látható szerkezetet nem találtam
. A helyiség közepén egy kiemelt, kör alakú állvány helyezkedett el, amit ülések szegélyeztek, háttal egymásnak, észak, dél, kelet és nyugat felé fordulva. Négyen ültek benne, két nő és két férfi.
Mint megtudtam, ezt a négy személyt a különleges mentális erőik miatt választották ki, ugyanis a hajót így vezérlik és irányítják.
Mindez teljesen hihetetlennek tűnt számomra, amíg eszembe nem jutott egy bibliai idézet: „A hit hegyeket mozgat meg”.
Ezután kalauzom egy alsóbb szintre kísért, és bemutatott egy bájos hölgynek, akit az „élettársaként” jellemzett.
Valóban szépséges teremtmény volt, zafírkék szemű, aranyszőke hajú és arcán olyan belső spirituális ragyogással, amit látni is öröm volt.
Egymás mellé álltak, és a kalauzom ezt mondta: Szólíthat bennünket Franknek és Francesnek, mert az Igazságot szolgáljuk.”
Észrevettem, hogy a lány egy hatalmas, üres képernyő előtt ült.
További meglepetések vártak rám, amikor megmutatta, miként képes a gondolatait kivetíteni a képernyőre, mint valami mozivászonra.
Legnagyobb megdöbbenésemre még azt is megmutatta, miként léptem ki a házamból, miként sétáltam el a műhelyig, majd hogyan beszélgettem a két űrbeli látogatóval.
Ezután a Vénuszról következtek képek: az ottani emberekről, otthonokról, városokról, s én csak csodálkoztam annak természeti szépségén.
Aztán valami különleges jelenségre került sor, ami, jól tudom, hihetetlennek fog hangzani, hiszen számomra is az volt, mert még mindig nem sokat tudunk az elme anyagra kifejtett hatásáról.
Ott sokáig teljesen tisztában voltam vele, hogy én, Arthur Matthews, fizikai testemben egy űrhajó fedélzetén állok, a saját telkemen, a francia-kanadai Lake Beauportban. Mégis vele párhuzamosan a kivetített képeknek is cselekvő részese lettem, elvegyültem a saját bolygójukon a sok millió mérföldre élő vénusziak tömegében.
Micsoda rejtély volt ez! Hisz nem csak láttam, de éreztem is őket, mintha nem pusztán lélekben, de testben is közöttük lennék!...
Spiritufó megjegyzése:
A magasan fejlett társadalmaknak nincs múltjuk és jövőjük!
A teljes energiájukat a mába fektetik be!
Mert ha hagynák, hogy a félelem, a kétely, az aggodalom beférkőzzön a szívükbe, akkor már módosították is a bolygójuk idővonalát a pusztulás felé!
Egy tiszta tudat sok ezer évet fog át egyszerre!
Sok ezer évnyi idővonal-lehetőséget.
És az, hogy egy bolygón pillanatnyilag paradicsomi állapotok vannak, a teljes pusztulás tudata miatt van!!!
Mármint ha egy pillanatra is eltérnének az isteni Törvénytől!!!
Egy paradicsomi bolygón valóban boldogság uralkodik mindenütt, de ezt az állandó éberséggel érik el!
Spirituális szinten egy másodpercre sem engedhetnek ki, mert akkor a végzet valamikor beteljesedik, lehet, hogy 10.000 év múlva, de beteljesedik!
32 évvel ezelőtt a magyar és összes népnek volt egy esélye, hogy elkerülje a biztos pusztulást!
Hogy rátér egy spirituális útra, de ezt nem használta ki, ezért azóta fénysebességgel rohanunk a teljes pusztulás felé.
Miközben mindenki úgy tesz, mintha semmi sem történne.
Egy tiszta tudat számára azonban a 100, vagy 1000, vagy 10.000 év múlva történő esemény is most van, vagyis az, hogy minden eddigi fejlődés értelmetlen volt!
Ha biztosan tudnád, hogy holnap meghalsz, akkor félnél-e pénz-hiánytól, az öregségtől, a halától, hogy párod megcsal stb...
Nem félnél, mert ezek a mai földi tudat számára, ami max. néhány napig tud előrelátni, már belekerültek abba szűk realitástartományába, ami miatt az emberiség fő problémái neki azonnal értelmetlenné váltak!
Egy isteni tiszta tudat számára azonban már az is a végső pusztulást jelenti, ha egy másik bolygón csak úgy megszokásból elhajítanak egy műanyagflakont!
Vagy ha egyetlen rossz szót kiejtenek, vagy ha valami negatívat kigondolnak - ez számára azonnali végső pusztulás!
Viszont egyedül az Őrültek bolygóján, a Földön azért magától értetődő, hogy az isteni Törvényt kultikusan minden másodpercben meggyalázzák, mert mindenki azt hiszi, hogy az örökkévalóságig él!
Ezért megtehetnek mindent!
Ellenben a valódi örökkévalóság-bolygókon pontosan tudják, hogy mindennap meg kell halniuk ahhoz, hogy örökké éljenek!
https://www.youtube.com/watch?v=9bE0Vlx2P3Q
