Új spirituális szemlélet

  - Vízöntő 46. éve ( 2006 )

A Gaia Kormányzó Tanács fontos tanácskozásra hívja össze az újév, a tavaszi napéjegyenlőség utáni harmadik napjára az összes mérnöki, logisztikai, tudományos és művészeti Tanácsot a GKT Tahiti szigeti központi palotájába.

Az összegyűlt majd’ ezer tanácstag, akik eddig is szó szerint teljes felelősséget vállaltak azért, hogy a Gaia jövőbeli fejlődése a szeretett Teremtőnk kauzálsíkon örökké jelenvaló Terve szerint haladjon tovább, először a GKT-palota egyik nagy 3D-s vetítőtermébe megy, hogy megnézze a Gaia A és Gaia B fejlődésének filmszerűen megjelenített jövőbeli eseményeit.

Először egy rövidtávú, 20 évet átfogó eseménysor eljövendő képei jelentek meg, majd egy középtávú, 200 évet átfogó eseménysor, legvégén pedig egy hosszútávú, 2000 évet átölelő bolygó fejlődés élethű képei peregtek le a tanácstagok szeme előtt.

Az eljövendő 20 évet bemutató eseménysor ( Vizöntő 46. évétől a 66. évéig  /2006-2026/ ) először is az 52. évig tartó tökéletes előkészületeket mutatta meg ( a kauzálsíkról lehívott eseménysorok ugyanis mindig tökéletesek ) a Gaia A és Gaia B szétválásával kapcsolatban. A Gaia A, mint új asztrális égitest leválik Gaia B asztrális testéről, átmegy a Napkapun és elfoglalja helyét egy új, belső, 5D-s naprendszerben annak 12. bolygójaként.

Az az 500 millió Gaia polgár, aki szintén az új bolygóval tart, az indulás előtti években már fokozatosan átalakította a fizikai testét először 5D-s asztrális majd éteranyagi fénytestté. Sikerük záloga elsősorban annak az áldozatos munkának volt köszönhető, melyet a GKT megbízásából Georgi Stankov és Fénytest-átalakító Munkaközössége vitt végbe a Vízöntő 39. és 52. éve ( 1999-2012 ) között.

Ekkor a képek egy rövid időre megálltak, és a GKT egyik szellemi vezetője a tanácstagokhoz fordulva így szólt:

„Stankov testvérünknek és Munkacsapatának áldozatos munkája nélkül a szeretett Gaia A bolygónk még egyáltalán nem tudott volna megszületni, mivel egyetlen egy Gaia lakos se lett volna képes a fizikai testét fénytesté alakítani, csak egy további 2000 éves fejlődési ciklus keretében, melyen még Gaia B keresztülmegy.

Ez a fénytest-átalakító munka az új lakókörök mindennapi egyszerű, szeretetteljes alkotó és spirituális életére épített, vagyis tudatosan elutasított minden régi keleti metafizikai tant, mágikus és meditációs technikát, melyek a Gaia nagy ébredése és átalakítása előtt, mint egyik legnagyobb eonikus trükk, még teljesen fogva tartották a szellemi keresőket.

Vegyük figyelembe: a sokat szenvedett Gaiánk a Halak korszak végére a teljes megsemmisülés határára jutott, sőt, pusztulásával az egész kozmoszt is magával rántotta volna, százmilliók által naponta mormolt minden ima, mantram és könyörgés ellenére!

Mégis hogyan lehetséges, hogy szinte a semmiből ilyen radikális változás állt be az emberiség fejlődésben? Ez még az 1987-es idővonal-váltásból sem következik, mert az csak egyszerű megmenekülés-alternatívát biztosított János testvérünk jelenéseiben napra pontosan leírt 20. századi apokaliptikus eseményekre, de az uralkodó negatív erők ezzel még nem lettek volna eltávolítva.

Kulcs a hermetikus tudásban rejlik, melyet a legtisztább formában a gnosztikus kereszténység őrzött meg a legnagyobb titokban a Halak korszak végéig. A gnosztikus kereszténység, vagyis Jézus eredeti egyiptomi hermetikus tanításának a lényege ugyanis már évezredek óta a fénytest-átalakítási folyamat volt, vagyis az, hogy a földi ember örökre megszabaduljon a 3D-s fizikai testétől és annak világaitól, és belépjen Isten szeretetének és halhatatlan életének a fényvilágaiba.

Ezért az igazi kereszténység alkalmazása volt mindig is a kulcs az emberiség élő halálából való feltámasztásában, mivel a keleti vallások metafizikája és mágikus gyakorlata már régen elárulta ezt az utat azzal, hogy a fizikai testet és ezzel együtt a fizikai világot figyelmen kívül hagyta, és csak a finomanyagi testeivel akart betörni számtalan aszketikus és visszataszító gyakorlat árán a fény világaiba ( melyet aztán a középkor egyházi szentjei is átvettek! ), ami viszont lehetetlen, mivel a halhatatlan fényvilágokba nem lehet én-tudattal betörni.

Ezért a keleti aszkéták már jóval Buddha kora előtt kialakítottak maguknak eoni segítséggel egy ál-fényvilágot a Föld körül, egy olyan óriási asztrális területet, melyet teletöltöttek az éntudatuk vágyfantáziáinak a képeivel. A halál után pedig minden tudatlan hívő ebbe a „mennyországba” ment, legyen az keleti vagy nyugati vallásos!

A karmikus visszahatása ennek a keleti aszkétizmusnak pedig az lett, hogy a 20. századra nem csak az indiai szubkontinens államai, de az összes fejlődő ország az éhínségnek, a nyomornak, a kiszolgáltatottságnak és megalázottságnak olyan pokoli bugyraiba jutott, mely már önmagában is arculcsapása volt a tökéletes Isten Terv megvalósulásáért dolgozó fényerőknek!

Ezért mi, mint Szellemi Vezetők, látható formában addig nem vehettük át az emberiség irányítását, míg ezt az eonikus ál-mennyországot fel nem számoltuk a Föld körül, és el nem vágtuk azokat az energiacsatornákat, melyeken át folyamatosan éltették ezt az asztrálvilágot, különösen a sok new age-es guru és követőinek mindennapi mágikus-meditációs cselekedeteivel, de épp úgy a hagyományos keleti-nyugati egyházak atlantiszi sötét mágikus rítusaival is.

És Önök már odáig jutottak, hogy szinte el se tudják hinni, hogy milyen nyomorban élt még nem is olyan régen az emberiség, holott minden tanácstag testvér ifjúkorát még ebben a válságos időszakban töltötte.

Ez jó dolog. Mármint az, hogy lelkük teljesen újjászületett és kialakult Önöknél a teljes felelősségvállalás és a teljes áldozatvállalás képessége - a Gaiáért! Minden emberért, minden élethullámért!

Önök most már ebben a szent pillanatban azt is tudják, hogy mi a valódi kereszténység, mi az az egyetlen élő tan és gyakorlat, amiért minden pillanatban most már Önök is gondolkozás nélkül az életüket adnák, mivel nincsen énjük, és így nincsen testhez kötött tudatuk sem, ami miatt az ember korábban, még ha jó lélek is volt, először automatikusan önmagára gondolt!

És így most már megérhetik az a csodát is, mely az élő kereszténység alkalmazása nélkül soha sem következett volna be: a Gaia halálból való feltámasztását!

Ugyanakkor azt ajánljuk, hogy legyen mindig a szemük előtt: pont ugyanazon az ösvényen járunk most kozmikusan, bolygói és naprendszeri szinten, mint egykor Jézus Krisztus mesterünk és testvérünk járt mikrokozmikusan!

Ez azt jelenti, hogy a teljes felelősség- és áldozatvállalásunk isteni képessége nem csak arra biztosíték, hogy egyetlen egy Gaia lakos se szenvedjen hiányt semmiben, hanem arra is, hogy gondolkozás nélkül, ha a belső isteni parancsot megkapjuk, akár a pokoli bolygókra is leszálljunk, ahogy ebben egykor Echnaton fáraó, Jézus Krisztus, Mani, Buda fősámán vagy Mirdad testvérünk is példát mutatott.

Mert itt van például annak a 800 millió kitelepített nem-humanoidnak az ügye, akik most egy alacsony sűrűségű 3D-s realitásban éppen átélik a médiájuk és tudósaik által mindig is előrevetített apokalipszisnek egy futurisztikus változatát.

Megtehetnénk, hogy a kereszténység előtti fényerők energetikája alapján örökre elvágjuk magunkat tőlük, hiszen az igazságérzet is azt mondatja az emberrel, hogy akik ilyen súlyosan megterhelték magukat az emberiségellenes bűnökkel, azokkal nincs mit kezdeni, mivel nekik büntetésül vissza kell lépniük egy ember-alatti létformára, vagyis egy sok millió évig tartó csoportlélek-spirálra, sőt a főbűnösöket ennél alacsonyabb területre, a 3D-s világűr élettelen, sötét, hideg terének külső sötétségébe kell kivonni egészen addig, amíg néhány milliárd év alatt ez a kozmosz fel nem oszlik!

Ám az eredeti Krisztusi fényenergiák arra ösztönöznek bennünket, hogy lenyújtsuk a mentő kezünket magába a pokol legmélyebb bugyrába is azokért tékozló fiakért, akik már teljesen elvágták magukat a Teremtőtől, és pokoli létállapotukon kívül mást képtelenek felismerni.

A GKT, vagyis a bolygó Szellemi Vezetősége ezért úgy határozott, egyeztetve a magasabb naprendszeri és galaktikus tanácsokkal, hogy egy precessziós ciklus alatt ( 25.920 év ), ha lehetséges, fokozatosan kimenekítjük ebbe az alacsony 3D-s sűrűségbe rekedt 800 millió nem-humanoid egykori földi lakost. Segítségünkre lehet ebben a megmentési munkában az a tény, hogy az ő genetikájuk nem csak hüllőgéneket hordoz, hanem humanoidot is. Így ha a recesszív humanoid gént bennük fokozatosan dominánssá alakítjuk, akkor egy bizonyos pillanatban vissza tudjuk szerelni beléjük újra a Lelket, melynek jelenléte a feltétele, hogy őket magasabb bolygókra költöztessük.

Ezzel párhuzamosan természetesen nem felejtkezünk meg arról 2,5 milliárd alvó állapotú lélekről sem, akik most egyszerű, középkori, de tiszta és stresszmentes környezetben élnek. Ő hozzájuk már jövő évtől folyamatosan fogunk küldeni segítő-missziós űrcsapatokat. És ha minden jól megy, akkor három világhónap, 6480 év alatt vissza lehet őket költöztetni a Gaia B-re. A kiürült bolygójuk pedig majd később be tudja fogadni a visszaoperált lelkű egykori nem-humanoid lényeket, akik ekkor már nagyrészt humanoidok lesznek.”

A Szellemi Vezető ekkor befejezte a beszédét, és a film továbbfolytatódott.

A felidézett jelenetek még egy kissé visszapörögtek a felemelkedés előtti utolsó évekre, hogy mindenki számára világossá váljon: a Gaia A-ra felemelkedő emberiség nagyrészt azokból a lakókörök népességéből áll, akik már létrehozták egymást közt a teljes lelki egységet, így egy közös fény-étertesttel is rendelkeznek.

És ezt csak olyan emberek tudták elérni, akik már eleve csillagmagokként bizonyos lélektudatossággal inkarnáltak ide a Gaiára, vagy mostani inkarnációjukban ébredtek fel éppen a velük élő csillagmagok áldozatos munkájának az eredményeként.

A lakókörök egész élete így elsősorban ennek a felemelkedő embertípusnak a lelki fejlődését szolgálta az 52. évig, 2012-ig.

A Felemelkedés eseményét a legtöbb Gaia A-ra érkező polgár nappali tudatosan, fényhajó-utazásként élte át, a kisebb része álom-élményként, szintén fényhajókon utazva.

A Gaia A-ra vagy Celesztriára leszállva ( ahogy ezt a csodálatos bolygót már legtöbben nevezik ) ugyanazok a lakóotthonok, lakókörök várják őket, mint amiket Gaia B-n otthagytak, csak az épületek és az egész természeti környezet sokkal sugárzóbb és kristályszerűen átlátszó.

Majd a film megint felpörög, és a 66. év, a 2026. év eseményeit kezdi mutatni, mikor a Gaia A és a Gaia B 12-12 fős Szellemi Vezetése találkozik Celesztria kormányzói palotájában. ( Az eredeti GKT-ból csak 10-en emelkednek fel a Gaia A-ra, 2 Szellemi Vezető a Gaia B-n marad; a 10 új Gaia B GKT tagot a 12 eredeti vezető azelőtt kijelöli, mielőtt még különváltak volna - azokat, akiket a legalkalmasabbnak találtak az évekig tartó tesztelés után; ugyanakkor Georgi Stankovval és lélekpárjával egészül ki a Gaia A Kormányzó Tanács. )

Egy hatalmas hófehér-arany kristálytemplomot látunk, a szentély középen egy olyan kristállyal, melynek energiájával Agartha, a Belső Föld birodalmának belső Napja is csillagszerűen fénylik.

A központi kristályt 24 Szellemi Vezető veszi körbe. Egyszer csak egy hihetetlenül magas fényvibráció kezd kiáradni a kristályból, melyet egyetlen közönséges ember sem tudna elviselni. A 24 Szellemi Vezető azonnal kilép az éter-fizikai testéből és aranyfényben ragyogó asztráltestükben egy kört képezve és egymás kezét fogva egy élő Szent Grál-kehely alakját formálják, hogy képesek legyenek egyáltalán befogadni ezt a magas rezgést.

A kristálytemplom szó szerint lángolni kezd, mintha az egész épületet a Napra helyezték volna, majd ebben a fehéren izzó lángolásban megjelenik maga a Teremtő…

Körülötte a 24 Vénnel, a Világegyetemünk 24 eszmei energiájával, amelyből minden áll.

A Teremtő ezeket a szavat intézi a Szellemi Vezetőkhöz:

 

„Szeretett gyermekeim, végtelenül hálás vagyok érte, hogy befogadtátok az én megmentő Igémet, mely minden embert a szíve körül lélekfény formájában, számára még legtöbbször láthatatlanul, állandóan körülvesz.

E megmentő Ige, a tiszta kereszténység alkalmazása nélkül a szeretett Gaiámat sem lehetett volna megmenteni a biztos pusztulástól. Mégis Ti, szeretett gyermekeim, olvasni tudtatok ebből a mindenütt jelenlévő rejtett fényüzenetemből! Ez nagyszerű dolog! Melyre az egész Teremtésem, minden Fénygyermekem már milliárd évek óta várt!

Annak a szent pillanatnak az elérkezésére vártunk, hogy Lelkem tükröződései, Gaia szeretett gyermekei végre a bolygó fejlődés olyan szintjére jussanak, melyben már semmi sötétség nincs.

Gaiám feltámadása a halálból - miután már a sötét erők keresztre feszítették és teljesen elpusztították -, ez a hihetetlen csoda elsősorban a Ti érdemetek, a 24 fős Szellemi Vezetőségé, akik az életük példájával mutatták be az eredeti evangéliumom lángbetűkkel írt próféciáját: Krisztus második eljövetelét!

Így a Vízöntő kora minden Gaia polgár számára úgy köszöntött be, hogy lakóotthonaikban és lakóköreikben folyamatosan az Élő Krisztussal járhattak-kelhettek, mint egykor a mikrokozmikus Krisztus feltámadása után az emmauszi tanítványok.

Ez a hihetetlen történet azután a Krisztus kozmikus mennybemenetelével, Celesztriára való felemelkedés csodájával folytatódott, mely most már az emberiség új életterülete és egyben elérendő cél és példakép az emberiség még fel nem emelkedett tagjai számára.

A mennybemenetel dicsősége azonban nem egyszeri esemény, hanem egy soha véget nem érő kozmikus ünnep, mely erőről erőre, dicsőségről dicsőségre vezeti Celesztria bolygó társadalmát: az eljövendő korszakokban, mint a Kozmikus Krisztus központi bolygója és legfényesebb csillaga megszámlálhatatlanul sok kozmikus sorompón inneni bolygót fog átvinni a mulandóság határán, és őket fénycivilizációvá átalakítva segíteni fog nekik abban, hogy elfoglalják a helyüket az Atyai Házam örökkévaló fényvilágmindenségében.

Nagyon hálás vagyok ezért, szeretett gyermekeim, hogy Isteni szőlőskertem tökéletes és megrendíthetetlenül odaadó munkásai lettetek, mivel az Atya és a Fiú halhatatlan fényuniverzumai után segítetek, hogy a Szent Szellem mindenségeiben is a megmentő Krisztus-terv maradéktalanul érvényesülhessen.

Áldásom rátok!”

 

A megdöbbent ugyanakkor extatikus állapotba is került sok száz tanácstag szeme elől hirtelen eltűntek a képek, majd néhány perc csend következett, miközben a teremben egyre erősebb fényrezgés kezdett kialakulni, mely a mennybemenetel hitének, reményének és szeretetének az érzésével töltötte fel a jelenlévőket.

Ezután újra elindultak a jövő vetített képei, melyek most Gaia B elkövetkezendő mintegy 200 évét fogták át.

A Gaia B-n maradt 2 milliárd ember élete az előírt tervek szerint haladt tovább: a kialakított új éghajlati övezetesség még harmonikusabb feltételeket biztosított a lakosok számára arra, hogy az értelmi, érzelmi és spirituális fejlődésük megfelelő mértékben előrehaladjon, bár ekkor már az is látszott, hogy a Gaia B lenyűgöző természeti szépségeit és társadalmának nagyszerű vívmányait lakosai szinte „legfőbb jóként” fogták fel, ami miatt egy bizonyos fokú „beteljesedettség” érzése kezdett eluralkodni az emberek között.

A Gaia B polgárai természetesen nagyon boldogan és megelégedetten élték a mindennapi életüket, sehol sem lehetett látni egyelten szomorú arcot sem. Ezek a harmonikus feltételek, a szabadság légköre automatikusan az értelmi és érzelmi képességeket is további fejlődésre ösztönözték, ám a spirituális rész nem igazán akart fejlődni, mert a lélekben ekkor már sokaknál az említett „beteljesedettség” vagy „beérkezettség” érzése kezdett elhatalmasodni.

A Gaia Kormányzó Tanács rögtön észlelte ezt a problémát, ezért összehívta a GTTT-t ( Gaia Tudományos Tanácsadó Testület ) GŰB-t ( Gaia Űrprogram Bizottság ) és BKT-t ( Bolygóközi Kapcsolatok Tanácsa ), hogy állítsanak fel egy külön galaktikus történetet oktató és demonstráló űrcsapatot.

A Kormányzó Tanács egyik szellemi vezetője így szólt a megbízásra felkért tanácstagokhoz:

„Kedves testvérek! Amint tudják, szeretett Gaia B bolygónk fejlődése egy döntő elágazási ponthoz érkezett. Most a Vízöntő 239. évében ( 2199-ben ) választanunk kell, hogy az eredeti Isteni Terv szerinti úton megyünk tovább, Krisztus útján, vagy beleesünk ugyanazokba a hibákba, melyek egykor számtalan bolygói civilizáció fejlődését vitték helytelen irányba.

Önök pontosan ismerik, hogy az ember harmonikus, eredeti terv szerinti fejlődéséhez a testi, lelki és spirituális szintnek párhuzamosan kell fejlődnie, egymással szoros kölcsönhatásban. Bármelyik tényezőt is kiemeljük ebből az elválaszthatatlan hármasságból, a másik kettő sem működik megfelelően.

A Teremtés kezdetén minden tökéletes volt, azért, mert a Mennyei Atyánk is tökéletes. Az eredeti fejlődési tervtől való eltávolodás azonban ott következett be - és emiatt számtalan kisegítő-világegyetemet is kellett teremteni -, hogy ennek a szent háromságnak valamelyik tényezőjét vagy figyelmen kívül hagyták, vagy nem kellő súllyal kezelték.

Voltak olyan korszakok a Gaia régi történetében is, hogy a spirituális szint teljesen eltűnt, mintha sohasem létezett volna, ez volt a Halak korszak vége, amely nem csak a sokat szenvedett Gaiánk legválságosabb időszaka volt, hanem az egész világegyetemünknek is, mivel kisebb-nagyobb fejlődési spirálok ekkor egymással párhuzamosan fejeződtek be.

Ugyanakkor ha nyomon követjük a múltban, hogy ez a spirituális rész miért is tűnt el a társadalmi életből, akkor azt találjuk, hogy ennek oka legfőbbképpen az, hogy a héber nép megtagadta a hermészi beavatott Mózesük célkitűzéseit, és önálló útra tért, hogy a földi hatalmat szerezze meg.

Ez majdnem sikerült is nekik, holott az eredeti 12 héber törzsből csak 2 lett teljesen a sötét erők játékszere, a többi 10, elveszettnek nevezett törzs azonban a maga akkori tudatállapotának megfelelően végül befogadta a kereszténységet, vagyis a hermetikus alapon megreformált szíriuszi Anyahita-ősvallást.

Az eredeti mózesi célkitűzést így is legalább 7 héber törzs teljesítette, mivel India felé vették az irányt és a Hindukus lábainál találkoztak a Vénuszról származó árjákkal, akikkel hamarosan egy népet képeztek, és később az eurázsiai hun törzsszövetség nagy népvándorlási hullámához csatlakozva ezt az egyesített héber-árja népet már germánoknak nevezték.

Ám erre a történeti visszatekintésre csak azért van szükség, hogy megértsük, milyen tényezők vezethetnek el a Gaián is oda, hogy a hármasságból az egyik meghatározó tényező ideiglenesen eltűnjön. Mózes ugyanis a Sínai-hegyen a Szent Szellem misztériumát kapta JHWH-tól, ettől a Szaturnusz bolygóról jött testvértől, vagyis a feltámadás vagy bukás misztériumát, minden köztes megoldás nélkül, mivel olyan megátalkodott népet, mint a hébert, akkor csak így lehetett vezetni.

A szaturnuszi civilizáció pedig azért fordult akkor a nem héber Mózesen keresztül a héberekhez, mert látták, hogy ez a nép rendelkezik akkor a legfejlettebb én-tudattal, persze minden vészes következményével együtt. Ezért a vándorló héber törzseket rendkívül keményen regulázó szaturnuszi erőtér vette körül, mivel aki fejlett én-tudattal rendelkezik, az egyben a világegyetem legveszélyesebb lénye is!

A fejlett én-tudattal rendelkező embernek ezért mindig is egyetlen ösvénye volt, van és lesz: aláhanyatlani Krisztusban! - nincs más megoldás.

Ez a szaturnuszi fényerő pedig a hébereket keményen efelé terelte, az igaz kereszténység befogadása felé, hogy az egész emberiség élcsapata legyenek, hogy megmutassák: a Kos korszak idején szerzett kőkemény éntudatuk feláldozása révén harmonikusan tudják átvezetni az emberiséget a Halak korszak önfeláldozásán át a Vízöntő egyetemes testvériségéig, a galaktikus társadalom megvalósításáig.

Ezzel szemben mit történt? A héber nép egy része ellenállt ennek a nagyszerű spirituális küldetésének, ezért a Szent Szellem törvényei alapján, melyeknek keményen alá voltak vetve, az eredeti célkitűzésnek a tökéletes ellentétét valósították meg: a materializmust!

Így valójában már Salamon király utáni korszaktól kezdve - ennek az uralkodónak még segítettek a Fény erői -, teljesen elvált egymástól azoknak a hébereknek az útja, akik megtagadták az eredeti Mózesi tervet, azoktól a héberektől, akik végül befogadták a kereszténységet.

A 12 törzs szétszóratásával pedig már fajilag is elkülönültek egymástól, mivel az elvesztettnek nevezett 10 törzs közül 7 az árjákkal, 1 más indiai népekkel olvadt össze, míg 2 törzs a Szent Szellem vezetése alatt Észak-Amerikába hajózott, ahol összeolvadtak más, korábbi bibliai időkből odamenekült sémi törzsekkel, míg 1000 évig ott élve ki nem pusztultak. Ám ezek a mikrokozmoszok, akiknek a személyisége e két amerikai héber törzsben testesült meg, képezték később azt az inkarnációs vonalat is, amely megalapozta az Egyesült Államokban az angolszász protestáns kultúrát.

A babiloni fogság után Júdeába visszatért két törzs pedig, mely megtagadta az eredeti küldetését, a Szent Szellem azonnali ítélete következében elsüllyedt a materializmusban, vagyis a pénz- és aranyimádatban, az érzéki perverziókban és a mérhetetlen hatalomvágyban.

Ettől kezdve tulajdonképpen egy hadüzenet nélküli háború indult meg az egész emberiség ellen, de különösen azok ellen héber törzsek ellen, akik már felvették a kereszténységet.

A Halak korszak egész emberiségtörténete ezért valójában semmi másról nem szólt, mint a héber törzsek belháborújáról, mivel a két, Szent Szellem ítélete alatt lévő törzs addig nem nyugodhatott, míg önmaga pozitív tükröződéseit, a keresztény héber törzseket, akiket akkor már elsősorban germánoknak hívtak, el nem pusztítja.

A germán keresztény kultúra központi magját pedig a német nép képviselte, mely a 18. és 19. században, főleg a művészetek területén, a legmagasabb fokon tudta kifejezni a Lélek igaz kereszténység utáni vágyakozását, amely minden galaktikus tudatú társadalom megszületésének a lelki feltétele.

Ám a német nép vezetését is sötét erők vették át, akik valójában a nem-keresztény héber vonalhoz tartoztak, melynek következménye két világháború lett, és a német kultúrának, mint a keresztény lélek utolsó bástyájának a teljes lerombolása.

Evvel a két világháborúval azonban nem csak a német népet, hanem az egész emberiséget becsapták, mivel könnyen el lehetett volna kerülni, ha világ népei nem hódolnak be a materializmusnak, a Szent Szellem ítélete alatt élő néptöredék ideológiájának, amely már akkor nem csak a tudományos életet, hanem az élet szinte minden területét uralta.

Ezért felhívnám a kedves testvérek figyelmét, hogy ez a 20. század elején előállt kritikus emberiség-fejlődési elágazási pont nagyban hasonlít a mostani helyzetünkre! Bár természetesen a részletek és a körülmények lényegesen különböznek.

Mert nem véletlen, hogy viszonylag részletes áttekintést adtunk a Halak korszak történéseinek belső mozgatórugóiról. A 20. század legelején ugyanis kialakult egy rövid időre egy nagyon finom erőegyensúly a Fény és a sötétség erői között. Sok ígéretes lehetőség volt akkor a levegőben, mind a tudomány, mind az ezoterika területén, melyek csak arra vártak, hogy az emberiség életének a részévé váljanak, ugyanakkor döntő mértékben inspirálta volna a spirituális fejlődést is, amely a Halak korszak vége felé gyakorlatilag teljesen leállt, éppen az egyre erősödő materialista tendenciák miatt.

Ám ekkor nem csak a világot uraló negatív erők, hanem a spirituális rész felébresztésének a kulcsa is teljesen a héber eredetű népek kezében volt, elsősorban az angolszászéban és a németében, mivel ha a saját teozófikus és antropozófikus mozgalmaik tanításai a germán népek szellemi elitjéig is elér, akkor bizonyos, hogy nem tört volna ki két világháború, így a Vízöntő korszakba sem egy apokaliptikus méretű bolygói pusztulás fenyegető veszélyével léptünk volna be.

Másrészt ezek az új ezoterikus tanítások hathatós ellenszerei lettek volna a materialista természet- és társadalomtudományoknak, mivel mind a teozófia, mind az antropozófia a tudományos és a vallásos szemléletet egyesítette egy akkor korszerűnek nevezhető formában.

A tanításukban pedig központi szerep játszott az ősemlékezés felébresztése, mely minden spirituális munka alapja, azaz az emberiség valós kozmikus történetének a feltárása.

Mert ismeretes: aki nem tanul a múltból, azt megbünteti a jövő - ez vonatkozik arra a 20. század elejei kritikus elágazási pontra is, melyet az akkori társadalmi elitnek arra kellett volna kihasználnia, hogy befogadja az új ezoterikus iskolák Atlantiszról és Lemúriáról szóló tanítását, megismerje az előző emberiségek bukásainak az okait, így még egyszer ugyanabba a hibába nem eshettek volna.

Ám az emberiséget vezető törvénytelen elit elutasította ezt a tudást, mert a materializmus rögeszméi több vagyon és hatalom megszerzésével kecsegtettek, és a teozófus-antropozófus szemlélet megmaradt a germán világban csupán a felsőközéposztály egy részének az úri kedvtelése úgy, hogy a társadalmi élet egészét ez nemigen érintette meg, sőt a tömeg erkölcsi és tudati színvonala évről évre mélyebb szintre süllyedt, miközben észre sem vették, hogy a bálványozott tudományos, politikai és egyházi vezetőik egyre szorosabban tekerik köréjük a rabszolgaság láncait.

Egy kihasználatlan lehetőségről volt szó tehát eddig, kedves testvérek, arról, hogy amíg Gaia polgára nem ismeri vagy nem ismerheti meg a valóságos történelmét, addig időről időre ugyanabba hibába esik, amely végül katasztrófához vezet.

Mégis a 239. évünk jelen problémája a 20. század elejéhez csak annyiban hasonlítható, hogy a Gaia B lakossága sem rendelkezik még megfelelő történelmi ismeretekkel, hogy észrevegye: a spirituális fejlődését továbbra sem szabad elhanyagolnia, bármennyire is szeretetteljes, boldog, kiegyensúlyozott életet is él már mind a 2 milliárd testvérünk testi és lelki szint szerint - amelynek persze szívből örülünk.

Ám Önök, kedves testvérek, most joggal kérdezhetnék, hogy milyen történelmi ismeretek hiányára gondolunk, hiszen a Gaia-oktatásunkban immár 202 év óta benne foglaltatik a Földünk, a Naprendszerünk és a Tejutunk sok százmillió éves története?

A személyesen megélt, megtapasztalt ismeretekre!

Arra, hogy egy Gaia polgárnak legalább egyszer az életében személyesen is meg kellene látogatnia egy olyan bolygót, melynek a népessége, mikor a fejlődésében egy kritikus elágazási ponthoz érkezett - mely mindig egy idővonal-elágazás is -, rosszul döntött, és negatív vagy helytelen fejlődési pályára került, majd egy olyant, amely hallgatott a legbelső szellemi impulzusára, ezért a fejlődése az Isteni Terv szerint halad tovább.

Ezért hívtuk most Önöket össze, hogy az egyik, állandóan a Gaiánk körül keringő oktató-anyahajónkat készítsék fel 20 millió polgárunk galaktikus tanulmányútjára.

Ennyinek elég kell lennie, mivel hál’ Istennek a lakosságunk 1%-ának a tapasztalata is elég már, hogy szinte azonnal pozitív változásokat indítson az egész népességnél, mivel a lélekközösség a Gaián már kialakult.

A 20 millió testvérünket természetesen nem egyszerre szeretnénk indítani, hanem egy 80 hónapos időszak alatt hónaponként negyedmilliót.

Mindegyik csoport tanulmányútja két hetet venne igénybe, melynek helyszínének a következő rendszereket javasoljuk: a Proxima- és az Alfa Centauri-rendszert, a Barnard-rendszert, a Szíriusz-rendszert, az Epszilon Eridani-rendszert, a  Procyon-rendszert, a 61 Cygni-rendszert, a Tau Ceti-rendszert, a Kapteyn-rendszert, a Kruger 60-rendszert és a Wolf 424-rendszert, tehát a közeli naprendszereket, melyeknek a történetét éppen most kezdjük el az Gaia-oktatásunk keretében átadni. A közeli testvéri naprendszerek élettörténete így hamarosan a Gaia B bolygó polgárainak az alapműveltségéhez fog tartozni.

Mégis ennek a kozmikus tanulmányútnak a leglényegesebb célja, és ezt mindig tartsák szem előtt, hogy a Gaia B kollektív tudatát úgy befolyásoljuk, hogy 15 év múlva, a Vízöntő 254. évében ( 2214-ben ), ahogy ez a belső Isteni Tervben le van fektetve, fel tudjunk emelkedni a 4. dimenzióba, a Naprendszerünk asztrális civilizációinak a szintjére!"

A film vetítése hirtelen megszakadt, és néhány percre ismét teljes csend lett. Majd a film a Vízöntő utolsó, 2160. ( Kr. u. 4120 ) évére ugrik, mikor a Gaia B összes kozmikus bázisának a vezetőjét a Merkúr bolygóra hívják tanácskozásra.

( A Gaia B lakossága a 4. dimenzióba való felemelkedés után kozmikus társadalom lett, követve más hasonló civilizációk útját. Először a saját Naprendszerében alakított ki bázisokat, elsősorban a két új holdján / mivel a régi Hold visszatért a Kis Medve csillagkép egyik naprendszerébe /, majd a Merkúron, a Jupiter holdján, az Ion, az Uránusz holdján, a Titánián, végül a Proxima Centauri- és a Procyon-rendszerben. - Ahogy a Gaia B felemelkedett a 4. dimenzióba, feloldották az addigi szigorú kétgyermekes limitet / a két gyermek vállalása azonban addig is kötelező volt! / , mivel a Gaia B népessége fokozatosan más bolygókra települt. A Vízöntő kor végére pedig az lett a szokás, hogy minden évben, az első kozmikus bázis létrehozásának a napján, a Gaia Kozmikus Szövetség vezetői egy telepesbolygón összejönnek tanácskozásra. )

A merkúri Gaia Kozmikus Szövetség tanácskozóterme szentélyében jelen van a Gaia B Kormányzó Tanács mind a tizenkét Szellemi Vezetője ( ők most egyben a Gaia Kozmikus Szövetség vezetői is ) és az öt naprendszeren belüli és két naprendszeren kívüli telepesbolygó hét-hét vezetője, összesen negyvenkilencen.

A 12 Szellemi Vezető és a 49 bolygói vezető egy ideig mély csendben van, mivel mindannyian becsukott szemmel és az egyiptomi figyelem-testtartással ülve mentálisan a szentély központi kristályára irányulnak. A Szellemi Vezetők a jobb, a bolygói vezetők a baloldalon foglalnak helyet félkör alakban.

A belső mentális képükben a kristály izzani kezd, majd átvált egy fehéren izzó fényalakra, mely egy csecsemőre hasonlít. A fehéres izzás aranyra vált, és így a csecsemő is színarany lett, miközben vakító fehér fényt kezd sugározni magából.

A következő belső mentális kép az, hogy ez a csecsemő az eredeti Atya Ház minden lakosánál az emberi szív közepén foglal helyet.

Majd a kozmikus bukás belső képei következnek: Lucifer és követői az intellektus egyoldalú használata miatt ezt a belső Istengyermeket megölik, pontosabban tetszhalott állapotba süllyesztik önmagukban, mivel egy halhatatlan lényt nem lehet elpusztítani.

A következő belső kép egy hármas csillagrendszert mutat, a Szíriusz-rendszert, melynek Turul bolygóján a világegyetemünkben először fel tudták támasztani ezt a belső Istent.

Aztán a belső képek sorozata indul be: a Turul bolygóról egy űrhajó indul a Földre, az űrhajóban nyolcan vannak, köztük egy Anyahita napon született beavatott hölgy; az űrhajó a Földön balesetet szenved, nem tudnak visszatérni a bolygójukra; Anyahita beavatott a legkisebb gyermekének átadja a titkos lélektant, belső istengyermek feltámasztásának tudományát; a legkisebb gyermek lelki követő egy csoportot alkotnak, majd az utódaik, akiket akkor már magyaroknak hívnak, a vízözön után szétrajzanak az egész Földön; később ebből a magyarok nemzetségéből származik egy keleti birodalom hercege, akinek a lányát Miriamnak, az unokáját Jósuának hívják; Jósua Judeába megy, hogy a mózesi célokkal szembeszegülő és Szent Szellem ítélete alatt lévő két héber törzset megmentse végső pusztulástól; az ellenálló héberek nem fogadják be, ellenben megrágalmazzák és keresztre feszítik, ekkor azonban csoda történik, melyet csak a Jósua keresztfája alatt álló beavatottak láthatnak, az anyja, Miriam, és a legkedvesebb tanítvány, János: a gyermek jézus, mint lélekcsecsemő, megjelenik az egész Föld aurikus mezejében, míg közben a kárpit kettéhasad a jeruzsálemi templomban, így a régi, keleti, mágikus beavatások már semmi sem érnek; Jósua leszól a keresztről Miriamnak: „Asszony, imhol a te fiad,” és Jánosra mutat, az első igaz keresztényre, aki  következő inkarnációjában Maniként születik újjá, és az Uruki-Mani egyház főpapja és az egyesített hun-magyar szellemi birodalom vezetője lesz; Mani láthatatlan szellemi birodalmában minden ember szíve középpontjába megszületik újra a lélekcsecsemő, amely azonos a gyermek Jézussal; aki ezt felismeri és elfogadja, azt lehet kereszténynek nevezni; a felismerést gnózisnak, az elfogadást keresztútnak hívják; ezért a lélekember számára az egész Halak korszaka keresztút, mely a feltámadáshoz, a Gaia Kormányzó Tanács megalakulásához, és a mennybemenetelhez, a Celesztriára való felemelkedéshez vezet.

A belső képek sorozatai abbamaradnak. Közben a templom mély csendjét egy különleges erőtér mélyíti el, amely közvetlenül a formanélküli Szellem Birodalmából jön: minden végességtől való megszabadulás lelki öröme.

Végül, hosszú idő után, az egyik Szellemi Vezető feláll, és így szól:

„Kedves Testvérek!

A régi Gaiánk Atlantisz kontinensének elsüllyedése óta minden szíriuszi lélekbeavatott arra törekedett, hogy az emberiség tudatát felszabadítsa a geocentikus élet- és világszemlélet átka alól.

Ez a bolygóközpontúság akkor nem csak abban mutatkozott meg, hogy a Földet tekintették a teremtés központjának, hanem abban is, hogy a halál után is a Földön maradtak, a Föld asztrális területein, melyet telenépesítettek általuk elképzelt isteneikkel, mennyországaikkal és magasztos lényeikkel.

És ahogy minél jobban önálló életre keltek ezek az asztrális ál-mennyországok, annál inkább nyomorúságosabbra fordult a földi emberség helyzete a fizikai szinten!

A Halak korszaka volt a legkritikusabb időszak az emberiség számára, mivel a szíriuszi-hermészi gnózis tudatfelszabadító impulzusainak a képviselőit, akiket akkor a manicheus és az abból származó bogumil és kathar keresztény mozgalmak fejeztek ki legjobban, a sötét erők szó szerint halálra üldözték.

Ellenben az ál-mennyország minden küldöttét szentté avatták, gondoljanak csak Assisi Szent Ferencre, akit éppen az a III. Ince pápa legalizált, aki nemcsak a történelem leghatalomravágyóbb pápája volt, nemcsak az inkvizíciós terrort szervezte meg, hanem kiirtott egy egész népet is az akkori Aquitániában, mert felvette a kathar hitet.

Ez az árulás pedig az egész akkori korszakra jellemző volt, akár keleti, akár nyugati típusú vallásról is volt szó, mivel minden egyházi szervezetet ezek az asztrális ál-menyországok éltettek, éppen ezért a jóság és szeretet gyakorlása mindig egyet is jelentett egy geocentrikus eszmény szolgálatával.

Ezen tulajdonképpen még a 19. századtól feltámadó ezoterikus mozgalmak sem tudtak nagyon változtatni, mikor újraértelmezték az inkarnáció keleti vallásokban már megmerevedett tanát. Annál inkább viszont a 20. századtól a Föld légterében tömegesen megjelenő repülő csészealjak!

Puszta látványuk is megtámadta az ember tudatalattijában évezredek alatt rögzült geocentrikus világképet, amely a tudományos materializmus elterjedésével akkor már kozmikus méretűvé tágult - mivel a Föld durvaanyagi rezgési szintjét abszolutizálták az egész világegyetemre.

A 20. századi hivatalos tudomány persze hevesen tagadta, hogy a repülő csészealjak földönkívüli járművek lennének, mivel így azt is elismerték volna, hogy valóban léteznek olyan civilizációk, amelyek a Földtől, és főleg annak törvénytelen hatalmi elitjétől függetlenek.

A tömeg félelme így azonnal csökkent volna a hatalmi elit iránt. A félelem azonban a sötét erők kezében mindig is a tudatkontroll legfontosabb eleme volt, melyet éppen a geocentrikus világkép erőszakos fenntartásával értek el, először az egyházi dogmákkal, majd a materialista tudományokkal, melyeknek az oktatását kötelezővé tették.

A Vízöntő korszak első évtizedeiben, a nagy átalakítások idején, az emberiség Gaia B-n maradt része jóllehet örömmel fogadta az új társadalmi változásokat, de az évezredeken át beleívódott geocentrikus szemléletét még ebbe a lelki korba való belépéskor sem tudta teljesen levetkőzni. Ez veszélyeztette a Gaia B 23. századi 4. dimenzióba való emelkedését is.

Ezért a Szellemi Vezetőség akkor úgy határozott, hogy a lakosság 1%-t elviszi olyan bolygókra, melyek éppen a fejlődésük kritikus elágazási pontjain innen vagy túl voltak; ez gyakorlatilag időutazást jelentett a múltba és a jövőbe, nem csak térbeli módon léptek át más naprendszerekbe.

A bolygó-sorsfordulók tanulmányútjai végül sikeresek voltak, és a Gaia B kollektív tudatát azonnal pozitívan befolyásolták: a felemelkedés megtörténhetett, mert már nem csak egyes úttörő csoportok, hanem a lakosság egésze is el kezdett vágyni a kozmikus élményekre.

Így elindulhatott az állandó tartományi bázisok létrehozása is más bolygókon. Mégis felmerült egy további probléma, mely kezdetben lassította a kozmikus terjeszkedést, mert az még mindig a geocentrikus szemléletből fakadt: más bolygóról tudatalatt nem feltételezték, hogy ugyanolyan gyönyörű, paradicsomi hely lehet, mint a Föld.

Kezdetben ezért a bolygói bázisok létesítését is csak tudományos munkának tekintették, amely nem szolgál mást, mint a végtelen kozmoszban egy őrhelyet, a Gaia előretolt helyőrségét.

A nehézségek természetesen adottak voltak, hiszen amikor egy civilizáció első izgalmas felfedezőútjait éli át a kozmoszban, az nagyban hasonlítható egy kamasz gyermek kaland-romantikájához - és az is, csak magasabb oktávon!

Ilyenkor az anyagi szempontok erősebbek lehetnek, mint a lelkiek - mármint az, hogy más bolygókon is paradicsomi életet teremtsen az emberiség.

Szerencsére ezeket a kisebb lelki nehézségeket hamar leküzdöttük, és éppen ez a bolygó, ahol most vagyunk, a Merkúr volt az első, amely tökéletes mása lett Gaia paradicsomi világának, úgyhogy sokan már régen Merkúr-Gaiának nevezik.

Ám a Naprendszerünkben való terjeszkedésünk előtt természetesen engedélyt kellett kérni a 12 bolygó Naprendszeri Tanácsa Szellemi Vezetőitől, már csak azért is, mert csak velük egyeztetve tudtuk megkapni azt a frekvencia-tartományt, amely még szabad volt azon a bolygón, ahol a szeretett Gaia-világunkat létre akartuk hozni.

Szóba jöhettek volna számunkra akkor olyan meghatározó bolygók is, mint a Vénusz vagy a Mars, hiszen kaphattunk volna olyan szabad frekvencia-sávot, amely nem zavarhatta volna az ottani nagyon fejlett testvér-civilizációknak az életét, azonban mi még az árnyékát is el akartuk kerülni a nehézségeknek, hiszen annyira tiszteljük és szeretjük őket.

Egyetlen kisebb probléma csak az Ionál merült fel, mivel ezt a Jupiter holdat a testvéri ganümédeszi civilizációnk is fontos bázisnak, sőt, szinte már második bolygójuknak használja. De miután velük külön egyeztetést kértünk, szívélyesen ők maguk ajánlottak fel nekünk egy olyan frekvencia-sávot, amely semmiképpen sem zavarja az Ion lévő igen fejlett bázisuk életét.

Ugyanez történt a Proxima Centauri- és a Procyon-rendszernél is, mivel már megvolt az a térugrásosnál is fejlettebb technikánk, amellyel fél óra alatt ezekben a rendszerekben lehettünk.

A nagy Isteni Terv így megvalósult: a Vízöntő korszak végére a Gaia B társadalma galaktikus tudatú társadalommá vált, mivel létrehozott egy egész Gaia-kozmoszt, amely több naprendszert ölel át.

A Gaia-kozmosz emberiségének azonban, amely most már kilenc milliárd főt számlál, tovább kell lépnie a  fejlődésben, vagyis fel kell emelkednie az ötödik dimenzióba és csatlakoznia kell a testvérbolygója, a Gaia A, Celesztria kozmoszának a naprendszeréhez.

A felemelkedés kezdete a jövő évtől indul és mintegy 120 évig fog tartani; ezalatt minden 4D-s Gaia-kozmosz bolygót egész lakosságával együtt át tudjuk dimenzionálni és kozmikus sorompón túli Atyai Házba át tudjuk vinni.

Lesz azonban egy kisebb csoport, amely visszamarad – természetesen nem azért, mert tagjai nem érettek volna meg a felemelkedésre, hanem éppen ellenkezőleg: Ők az Őrzők, Ők azok, Akiknek névtelen áldozata nélkül már a régi Gaia is elpusztult volna minden lakosával együtt a Halak korszak végén. Ők az Élő Krisztus kicsiny közössége, Akiket senki sem ismerhet fel, még a közvetlen környezetük sem, csak Akit az Atya küldött.

Ez a kicsiny közösség azért marad vissza, mert Ők az Atya tökéletes szolgálatára esküdtek fel a világ teremtésekor, ez viszont az Isteni Terv tökéletes teljesítését is jelenti úgy, hogy egyetlen teremtmény se vesszen el.

A Gaiánál azonban a Terv nem teljesült tökéletesen ( ahogy egyetlen Atya Házán kívüli bolygónál sem ), mivel itt is vannak jócskán olyan bukott közösségek százmilliós létszámmal, akik nem tudtak lépést tartani sem a Gaia A, sem a Gaia B fejlődési vonalával, sőt, legnagyobb részük még mindig a 3D-s kozmosz legdurvább rezgésű pokoli bolygóin vesztegelnek.

Ezért a felemelkedés után is itt maradó Élő Krisztus Közössége úgy határozott, az Atya beleegyezésével, hogy újra megnyitja a régi Gaia idővonalát a Kr. u. 1809-es évre, és újra teremti az akkori kozmoszt, mert a régi Gaia idővonalának az elemzéséből számukra az derült ki, hogy a Gaián a Terv akkor teljesült volna a legeredményesebb, ha nem tőr ki a két világháború, ehhez viszont még száz évvel korábbra vissza kell menni az időben, a napóleoni korszakig, hogy a világháborúkhoz vezető okok szálait elvágják, másrészt ha a 20. századot sikerül békéssé átalakítani, akkor gyakorlatilag 1987-2012 közötti időszakban az egész emberiség fel tud készülni lelkileg a felemelkedésre!

Úgy legyen!”



Vége az idővonal-feltárásnak.