Elhallgatott tények

Egy tipikus "összeesküvés-elméletes" cikk, melyet olyan szkeptikusak írtak, akik ugyan az átlagosnál nyitottabbak, de még ők sem tudnak megszabadulni a hivatalos tudomány módszeres hazudozásaitól - ez jellemző sok fiatal magyar értelmiségire.

Ezért, hogy tanuljunk belőle, közzéteszem azt a vitát, mely ez év ( 2011 ) tavaszán folyt le egy szkeptikus blogon.

 

A téma felvetése :

 

 

Apollo-20 - idegenek a Holdon - Elemzés

 

 

Az Apollo-20 az Apollo-program egyik törölt missziója, a programban fel nem használt Saturn V hordozórakétákat a Skylab pályára állítása, majd a közös amerikai-szovjet (Apollo-Szojuz-program) során használták fel. A program hátralévő részét az érdeklődés hiánya miatt törölték. Az Apollo-programot eredetileg 20, később költségvetési okok miatt 18 küldetésesre tervezték. Végül 17 küldetést hajtottak végre. Legalábbis így hangzik a hivatalos verzió, azonban többen úgy vélik, egészen más dolgok állnak az Apollo-program utolsó néhány küldetésének törlése mögött. Egyes kiszivárogtatott hírek szerint 1976-ban az Apollo-20 expedíció keretében titkos amerikai-szovjet holdmisszióra került sor egy hatalmas, több millió éve lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából. Az expedíció állítólagosan sikerrel zárult, és nem csak az idegen űrhajót sikerült megtalálni, hanem valami mást is…

A Hold, hűséges égi kísérőnk időtlen idők óta kíséri Földünk útját, s amióta az ember képes a repülésre, mindig is arról álmodott, hogy egy szép napon majd a felszínére léphet. A Holdat először egy szovjet űrszonda, a Luna–1 érte el 1959-ben a Luna-program keretében, ez azonban még csak elrepült mellette. Az első ember alkotta tárgy, amely valóban eljutott a Holdra, a Luna–2 szonda volt, szintén még 1959-ben, a szonda egyszerűen becsapódott a felszínbe és megsemmisült. A Luna–3 volt az első űreszköz, amely közelképet készített a holdfelszínről, amikor elrepült mellette. Az első sikeres sima leszállás a Luna-9 szondához fűződik, amikor 1966. február 3-án szállt le sikerrel a Oceanus Procellarumon (Ocean of Storms – Viharok Óceánja). Nem sokkal később, 1966. április 3-án a Luna-10 lett az első olyan szonda, amely Hold körüli pályára állt.

A Holdat azonban nemcsak űrszondákkal, és embertelen szerkezetekkel kutatták, hanem mindmáig ez az égitest az egyetlen az univerzumban, melyen ember járt, a szó szoros értelmében. A szondák után ugyanis az expedíciókat irányító, és finanszírozó (annak idején hőskorát élő) NASA emberes küldetéseket is a fejébe vett. Az amerikai Apollo-program keretében először 1968. december 24-én, az Apollo-8 repüléssel sikerült Hold körüli pályára állnia embereket szállító űrhajónak. A cél azonban nem a Hold körüli pálya volt, hanem a felszín, így az Apollo-11 űrhajósai, Neil Armstrong parancsnok, és Buzz Aldrin pilóta (a holdkomp pilótája) végül elérték a felszínt, s sikeres leszállással landoltak a Hold porában 1969. július 20-án, s küldetésük csúcspontjaként ki is léphettek a leszállóegységből a Mare Tranquilitatis-on (Sea of Tranquility – Nyugalom tengere). Eközben az Egyesült Államokban szintén pénzügyi okokból törölték az Apollo-program utolsó három repülését, így máig mindössze 12 amerikai űrhajósnak sikerült járnia a Holdon, közel 400 kg kőzetmintát gyűjtve és összesen több mint 90 órát töltve holdsétával a felszínen. Mindez roppant érdekfeszítő, azonban vegyük részre a furcsaságot: a NASA véget vet hirtelen jött sikersorozatának, és pénzügyi okokra hivatkozva az utolsó repüléseket törli, mintha sose léteztek volna. erős túlzással az összes Apollo-küldetés sikerrel zárult, mert valamilyen eredményt mindig hoztak, ez négyzetesen igaz az Apollo-11, és az után érkező expedíciókra, ezt figyelembe véve pedig kissé érthetetlen, hogy a sikert sikerre halmozó NASA miért küszködött pénzügyi gondokkal. (főleg, hogy azóta is hatalmas költségeken juttatnak űreszközöket az űrbe) Persze az egészet sokan azzal magyarázzák, hogy mindez az űrverseny számlájára írható, s mivel a Holdat az amerikaiak sikeresen meghódították, beelőzve ezzel a Szovjetuniót, úgy gondolták, hogy ezzel biztos a győzelmük, s fel is hagytak a további kutatásokkal szomszédunkon. Mások szerint viszont egész más dolgok állnak annak hátterében, hogy „hirtelen”, csapot-papot otthagyva a NASA nem tekintett többet az égre, szürke barátunkat kémlelve. Így vagy úgy, feltétlen meg kell jegyeznünk, roppant furcsa, hogy csak így lemondtunk róla, s jóformán azóta sem járt ember a holdon. Ezt korszerűbb robotokkal magyarázzák, illetve hogy túl drága lenne ismét embert röpíteni az űrbe, de ezen kijelentéseik inkább tűnnek mentegetőzésnek, mint valódi érveknek. Igaz, hogy költséges lenne egy emberes utazás, de amennyit fejlődött a technológia az elmúlt években, mára már egy emberes utazásnak majdnem olyan rutinosan kéne zajlania, mint egy dokkolásnak az űrállomáshoz. Arról nem is beszélve, hogy süket duma az, miszerint a Holdon már nincs mit „megnézni”, nincs mit kutatni, hisz rengeteg olyan anyag, és hely van, amit érdemes lenne nagyító alá venni. 1986-ban kutatások kimutatták, hogy nagy mennyiségű hélium-3 található a holdfelszínen. Ez az izotóp egy rendkívüli hatásfokú energiaforrás, melyből szakértők számításai szerint egyetlen űrhajónyi hélium-3 fedezni tudná az Amerikai Egyesült Államok teljes évi energiaszükségletét. A NASA-nak azonban esze ágában sincs a Holdra menni. Hogy miért?

Itt jön képbe egy sokat vitatott elmélet, egy puszta feltételezés, melyre később aztán rengeteg bizonyítékot találtak, s kitört a szóbeszéd skatulyájából. Egyes kiszivárogtatott hírek szerint 1976-ban (jóval az első Holdra szállást követően) az Apollo 20 expedíció keretében titkos amerikai-szovjet holdmisszióra került sor egy hatalmas, több millió éve lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából. Meredek feltételezés? Mi az, hogy? Lehetséges lenne? Nem tudni, mindenesetre az Amerikai Légierő egyik volt specialistája, a ma Ruandában élő 80 éves William Rutledge, a Bell Laboratories alkalmazottja szivárogtatta ki. A híresztelések szerint az idegen űrhajó a magyar csillagászról, Izsák Gyuláról elnevezett Izsak-D kráterben hevert, s a teljesen titkos küldetés ide érkezett meg. De hogyan lehetséges az, hogy mindez soha ne derüljön ki? Hisz egy ilyen misszió nem csak az űrhajósokon múlik, hanem több száz földi kiszolgáló személyzeten, és az ő közös, összehangolt munkájukon. Azonban a misszió nem a NASA, hanem az Amerikai Légierő titkos küldetése volt, ezért nem szivárgott ki semmiféle információ az Apollo-20 programot illetően. Arra ebben a cikkünkben nem térnénk ki (majd talán egy másikban) hogy mennyire vitatható, a Holdra szállás hitelessége, mindenesetre egy kis kitérővel, további furcsaságokkal szeretnénk bombázni olvasóinkat, mielőtt tovább vinnénk az Apollo-20 vonalat.

Vannak, akik szerint az 1969-ben bemutatott holdra szállási televíziós felvételek valójában 1957-ben készültek, tehát korábban, mint amikor hivatalosan először ember lépett a Holdra. Egyes információk szerint 1969 nyarán az „első” holdra szállás alkalmából Armstrong jelentősen túlrepülte a kitűzött leszállási helyet, kb. 63 km-rel. A leszállás után közel 4.5 órán át nem hagyták el a holdkompot. Állítólag azon vitáztak, ki lépjen le először Hold porába. Különös érv, hiszen tudjuk, Armstrong volt a rangidős, és az ajtó is őfelőle volt. A tény azonban az volt, hogy olyan helyen szálltak le, ahol nem lett volna szabad. Amikor Armstrong kilépett a kompból a Hold porába, ki is csúszott a száján a mondat: „Istenem, ezek itt vannak!!!” – melyet aztán másfél perc „adásszünet” követett. A 4.5 órás várakozás egyébként nem telt hiába, hiszen ezalatt kerítették elő az 1957-es holdra szállás televíziós felvételét. A felvétel kifejezetten rossz minőségűnek számított 1969-ben, de tökéletesen mutatta az 1957-es év színvonalát. Ezt a felvételt adták be aztán a 2 milliárd embernek, akik a tv-képernyők előtt szorongtak. A hangfelvétel azonban megmaradt 1969-es, így csúszhatott be a gikszer. Így valóban mindenki az első holdra szállást láthatta, csak az időpont nem stimmelt. A többi holdraszállásnál már nagyon vigyáztak és tanultak az oroszoktól is (pl. a Nyeljubov-Gagarin trükk). A következő Apollo-küldetésre szűk fél év múlva került sor. Televíziós felvételeknek nyomát sem lehetett látni, viszont láthattunk szebbnél szebb fotókat, melyekről többen úgy vélik a mai napig, hogy pusztán stúdiófelvételek.

Hogy miért csúszott ki a rejtélyes mondat Aldrin száján? Nos, egyesek szerint valami olyat látott, amit nem kellett volna, német vagy orosz holdbázist, esetleg idegeneket, s ezen meredek feltételezés szerint ez utóbbiakat pillantotta meg, máig nem tisztázott, hogy milyen formában. Ettől kezdve az Apollo-program sokkal „szűkszavúbbnak” tűnt információk tekintetében, elmaradtak az élő televíziós közvetítések, és hangfelvételek, helyette elmontírozott, agyonretusált képeket kaptunk, mint a holdra szállások mementói.

De térjünk vissza Rutledge-re, aki a téma iránt érdeklődőktől a „mély kürtő” becenevet kapta (a Watergate botrány névtelen informátora után, akit mélytorok álnéven ismert meg a világ) 2007 áprilisa óta tárta folyamatosan nyilvánosság elé a különféle írásos dokumentumokat, videofelvételeket, és fotókat az állítólagos Apollo-20 küldetésről. Ezen dokumentumok hitelességére ugyan semmiféle bizonyíték nincs, ellenben cáfolni sem tudták őket a szakemberek. E dokumentumok azt bizonygatják, hogy az 1971 júliusában fellőtt Apollo-15 holdra szállása során az űrhajósok (D. R. Scott, A. M. Worden, és J. Irwin) több felvételt (alul) is készítettek az Izsak D kráter térségéről a távolból, melyeken később tisztán kivehető volt egy különös, oda nem illő objektum, melyet sem sziklával, sem egyéb természeti, geológiai formációval nem lehetett összetéveszteni. Az objektum egy kisebb kráter oldalába fúródva nyugodott, s már félig-meddig eltakarta a hold pora.

1972. május 24-én Richard Nixon, az Egyesült Államok akkori elnöke Moszkvában aláírt egy egyezményt a hidegháború kellős közepén járva, ami lehetővé tette nemcsak a Szojuz-Apollo küldetést, hanem egyéb titkos szovjet-amerikai expedíciót is. Ezt követően azonnal leállították az Apollo-programot, így az Apollo-17 volt az utolsó, mely még a Holdon járt 1972 decemberében. A Szojuz-Apollo program előkészületei ezzel párhuzamosan megkezdődtek, méghozzá annyira gyorsan, amilyen gyorsan csak le lehetett zavarni a dolgot, így 1973-ra Párizsban már be is mutatták a küldetés résztvevőit egymásnak, akik Houstonban, és Csillagvárosban alaposan összecsiszolódtak, s természetesen megtanulták egymás nyelvét is, már amennyire a közelgő küldetés ezt megkívánta. A Szojuz-Apollo program sikerrel lezajlott, ám Rutledge szerint ezzel nem ért véget a küldetések sorozata, és az eredetileg 20 expedícióra tervezett Apollo- missziók folytatódtak, de a legnagyobb titokban. Egyes források Apollo-21-et is emlegetnek (Űrhajózási Lexikon (1984) magyar szerkesztői), húszat a holdra szálláshoz kapcsolva, egyet pedig a Szojuz-Apollo misszióhoz. Ellenben a Szojuz-Apollo program ismertetésnél nem említik meg az Apollo-18-at, mint a küldetés résztvevőjét, csak simán Apollo űrhajóként hivatkoznak rá.

Az Apollo-program tehát nem állt le, hanem az Amerikai Légierő vette át azokat a NASA felügyelete alól, így a legnagyobb titokban folyhatott le az egész esemény, anélkül, hogy bárki tudott volna róla a beavatottakon kívül. Így az Apollo-19-et, és az Apollo-20-at nem az eredetileg tervezett Kennedy Űrközpont helyett a kaliforniai Vandenberg Légibázisról indították. A cél ekkor már teljesen egyértelmű volt: az Izsak D kráterben fölfedezett csaknem 3500 méter hosszú feltehetőleg idegen eredetű űrhajó felkutatása, és feltárása. Eredetileg már az Apollo-19 küldetése is ez volt, azonban a legénység 1976 tavaszán, a földi kiképzés során halálos balesetet szenvedett. A baleset kapcsán két nevet emlegetnek, egyikük egy bizonyos Stephanie Ellis (1946-1976) aki az első amerikai űrhajósnő lett volna ha nem következik be a váratlan tragédia. Így viszont a megtisztelő címet 1983-ban a Challenger hetedik küldetésének specialistája, Sally K. Ride kapta meg. A másik űrhajós, nem más, mint Alekszej, Vasziljevics Szorokin (1931-1976), aki valóban űrhajós volt, annak ellenére, hogy az Űrhajózási lexikon meg sem említi, ráadásul ténylegesen ez idő tájt vesztette életét, így könnyen alátámaszthatja az elméletet. Az Apollo-20 missziójára eredetileg kijelölt Jack Robert Lousmát - aki az amerikai tengerészgyalogság ezredese volt – azonban a légierő lecserélte egy specialistára, így Lousma 1973 szeptemberében feljuthatott az űrbe a Skylab-3 személyzetének tagjaként. Az Apollo-19 űrhajó ekkor még a NASA tulajdonát képezte, és felhasználták a Skylab-programhoz.

Az ominózus küldetésre végül 1973 augusztusában került sor, amikor is az Apollo-20 legénysége egy orosz, és két amerikai űrhajóssal a fedélzetén egészen pontosan augusztus 16-án leszállt a Holdra, közel a korábban már említett Izsak D kráterhez. A legénység tagjai voltak többek között: John L. Swiger, Jr. az Apollo-13 korábbi űrhajósa, William Rutledge, az USAF küldetés sepcialistája, valamint Alekszej Arhipovics Leonov szovjet űrhajós. 144 órát töltöttek a holdfelszínen (és az űrhajó körül, illetve annak belsejében), ezalatt az idő alatt még a Luna-24 által titokban odaszállított szovjet holdjárót is beüzemelték, mely később folytatta a kutatásokat, illetve a magyar Pavlics Ferenc által tervezett holdautó egyik utolsó példányán közlekedve felmérték a terepet (és az idegen űrhajót). Különböző felvételeket készítettek (már leszálláskor is) fotók, és dokumentumok tucatjait, melyek mind ugyanarról szóltak: arról a csaknem három és fél kilométeres azonosítatlan objektumról, mely a kráter peremébe fúródva pihent, mintha már több ezer éve ott lett volna. A felvétel, melyet alább is megtalálhatnak az olvasók, nagyon homályos, és nehéz bármit is kivenni belőle, azonban a környezetbe nem illő, henger alakú, hosszúkás tárgyat még így sem lehet szem elől téveszteni. Szabályosnak tűnő minták vannak rajta, melyek egyesek szerint akár írásjelek is lehetnek.

Nem tudni mikor került oda pontosan, és azt sem, hogy egyszerű landolással, vagy kényszerleszállással érte-e el a holdfelszínt, mindössze annyi információmorzsa áll a rendelkezésünkre, amit a felvételről is megállapíthatunk. Egyes kutatók arra következtettek, hogy akár másfél milliárd éves is lehet az űrhajóroncs, ami 3,5 kilométer hosszú, és körülbelül 500 méter magas, vagyis magasabb, mint az Eiffel-torony, és hosszabb, mint a Queen Mary. Alant a méretbeli összehasonlítások mellett láthatunk egy olyan képet is, ami Manhattan területével, és épületeivel összemérve próbálja szemléltetni az idegen űrhajó nagyságát.

Kora alapján tehát matuzsálemnek is mondhatnánk, de nincs kizárva – éppen ellenkezőleg – hogy sokkal modernebb, mint a mi Földi gépeink együttvéve, elvégre egy hosszú űrutazást valósítottak meg egészen elképesztő méretekben, hisz egy ilyen méretű objektumban több száz ember is elférhetne. A felvételt kielemezve feltűnik, hogy különböző számok kúsznak át mintegy árnyékként a képkockákon. Nos, ezek nem képhibák, hanem a szonda ablakán helyet kapó LPD (Landing Point Designator – szabadfordításban leszállási pont jelölő) vonalait, és számait láthatjuk visszaköszönni a filmen.

A videón feltűnik, hogy megemlítik a Vandenberg Légibázist, ami ugyebár nagy szerepet játszott a titkos Apollo-sorozat fellövésében, hisz innen indították útjukra az Apollo be nem jelentett utolsó néhány expedíciójának holdkompjait. Ez szintén a teóriát erősíti. A felvétel kapcsán Rutledge megjegyezte (aki maga is részt vett a programban) hogy a tragikus balesetben megsemmisült Apollo-19, és későbbi társa más-más céllal indultak a Hold felé. Az Apollo-19 feltehetően a természetes körülményekből adódóan vált egyenlő a semmivel, tehát nem meghibásodás, vagy egyéb technikai probléma lépett föl, hanem egyszerűen nekiütközött egy műholdnak, vagy egy üstökösnek. Eme küldetés fő célja az volt, hogy az Izsak D kráternél leszállva egy roverrel vizsgálta volna meg az űrhajón tetejét. A cél ugyanaz volt, akárcsak a landolási helyszín, a felderítés metódusa azonban picit más. Az Apollo-19 és Apollo-20 komoly gondokkal küzdött a dokkolást illetően, s ezt a hibát sosem javították ki igazán. Rutledge magyarázatot adott arra is, hogy miért amerikai-szovjet űrküldetés volt. Szerinte az oroszok valahogy szintén a birtokába jutottak azon információknak, miszerint egy ismeretlen űrhajót talált az Apollo-15 legénysége. A Luna 15 (Szovjet szonda) 1969-ben csapódott be a Holdfelszínbe a szóban forgó 3,5 kilométeres objektum közelében. Különböző nagyfelbontású térképeket, felvételeket sikerült kinyerni adataiból, amiből megállapították, az űrhajó pontos méreteit, elhelyezkedését. A válasz tehát adott a kérdésre, mindkét fél tudott az idegen jármű létezéséről, s végül ez a megosztott tudás közös együttműködést szült.

Még mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy bejutottak-e az űrhajó belsejébe, és ha igen, pontosan mit is találtak benne, térjünk ki egy picit a csak „Holdvárosnak” becézett épületegyüttesre, melyet állítólag a roncs közvetlen közelében találtak. A Holdvárost a Földi irányítóközpontban eredetileg „Állomás 1”-nek keresztelték, legalábbis így szerepelt azon teendők listáján, melyen követnie kellett az expedíció legénységének. A helyszínen jelenlévők szerint azonban a város maga sokkal inkább hasonlított egy fémekből összehordott szeméttelepre, s lényegében egy struktúrát leszámítva – melyet katedrálisnak neveztek el – semmi sem tűnt mérnöki tekintetben épületnek. Az eldobált, földön (vagy inkább holdon) heverő fémdarabkákról fotókat is készítettek, ezt azonban Rutledge nem hozta nyilvánosságra, mert ezekhez az adatokhoz nem fért hozzá. A Holdváros ugyanolyan réginek tűnt, mint az űrhajó, és úgy tűnt, mintha az idegen jármű roncsaiból lenne az egész fölépítve. Rurledge megjegyezte, hogy a rover videón látható városka sokkal nagyobbnak, és magasabbnak tűnik, mint valójában volt.

Az idegen űrhajó körülbelül másfél milliárd éves lehetett, legalábbis a küldetés során ezt állapították meg a kutatók, akik különböző mintákat vettek a környékről, és kiderült többek között, hogy az ottani kőzet sokkal mélyebb rétegekben található, tehát csakis a hajó becsapódásakor kerülhettek felszínre. Ráadásul az objektumon meteor becsapódásokat is találtak (melyek a videón is kivehetők), s ezek együttes kalkulációja során következtettek a matuzsálemi korra. De ami a legérdekesebb az egész ügy kapcsán, s talán cikkünk tetőpontja is, az nem más, mint amit az űrhajó belsejében találtak. Arról nincsenek konkrétabb információink, hogy az expedíció bejárta-e a teljes objektum belsejét, vagy csupán véletlenszerűen tártak fel bizonyos részeket, mindenesetre rábukkantak egy később E.B.E. Mona Lisa-nak elnevezett földönkívüli űrhajósnő holttestére, amelyet visszaszállítottak a Földre tudományos vizsgálatok céljából. Minderről a világhálón tucatnyi kép, számtalan fórum és weboldal létezik, amelyeken rendre fellángol a vita a felvételek hitelességéről. Az alábbi videón szemügyre vehetjük a lényt, melyet később alapos vizsgálatoknak vetettek alá, noha ezen vizsgálatok eredményét máig nem hozta senki nyilvánosságra, mint ahogyan a videót sem, mert az puszta kiszivárogtatásnak köszönhetően került föl a netre.

Rézvörös árnyalatú bőr, nagy szemek, szokatlan arcszerkezet, mégis sokkal inkább hasonlít egy emberre, mint egy igazi földönkívülire. Legalábbis azokra a „kis szürkékként” emlegetett lényekre, melyekkel rendszerint mindenki azonosítja az űrlényeket.

Szemein, és száján valamiféle csontból készült merevítők voltak, mintha csak egyfajta rituálé részeként „temették volna el”. Nem tudni, hogy az űrhajón belül pontosan hol találták, sem azt, hogy rajta kívül találtak-e még hasonló holttesteket (vagy inkább múmiákat), de annyi bizonyos volt, hogy nem evilági lényről volt szó, még annak ellenére sem, hogy kísértetiesen hasonlított az emberre. A rajta lévő ruha rácsos szerkezetű volt. Rutledge már nem volt képes visszaemlékezni arra, hogy ő, vagy Leonov nevezte el a szokatlan teremtést, de fizikai/biológiai paraméterek pontos leírását tárta elénk. Eszerint az űrhajósnő körülbelül másfél méter magas volt, hat ujjal rendelkezett, amiből azt a következtetést vonták le a tudósok, hogy talán az egész matematikájuk a tucaton (12 db) alapult, mint egyfajta mértékegység. Nagy valószínűséggel pilóta lehetett, legalábbis az ujjaihoz rögzített szerkezet erről árulkodott, és az orrnyílásaiból kilógó két vékony kábel. Nem volt orrlyuka, vagy csak nagyon kicsi, s mikor a szemeiről is eltávolították a merevítőket, valamiféle vérszerű anyag folyt ki a száján, majd lassan megalvadt. A lény néhány testrésze kifejezetten jó állapotban volt, mint például a haja, vagy a bőre, melyet egy vékony, filmszerű réteg borított. Rutledge egy meredekebb állítása szerint a lény nem úgy tűnt, mint aki halott, de nem is élt. Különféle felszerelésekkel arra következett végül, hogy az űrhajós bizonyos életjeleket(?) ad, ami bizarr, és egyben nyomasztó felfedezés volt számukra, de ennél többet nem volt hajlandó elárulni. Egy második testet is találtak a hajóban, azonban ez olyannyira szét volt roncsolódva, hogy csak a fejet vitték vissza vizsgálatokra. Kékesszürke színű volt, a szemek alatt különös mintázatok feszengtek, és egyfajta pánt ölelte körbe a fejet, amin semmiféle írásjel nem volt. A pilótafülke tele volt hatszögletű, összevissza tekergő csövekkel, és különféle írásjelekkel, melyeket nem tudtak azonosítani. Egyes információk szerint tehát az először megtalált lény némileg „élt”, mikor visszaszállították a Földre, azonban miután ez megtörtént, onnantól nem rendelkezik senki semmiféle megbízható információval. A lénynek egyébként egy harmadik szemet is festettek, mintha csak hindu vallású lett volna. Erről a felvételről, illetve holdvárost bemutatóról valójában senki sem tudja, hogy hol készültek, így hitelességük is nagyban megkérdőjelezhető. Továbbá az is felettébb érdekes, hogy a csaknem három és fél kilométeres űrhajóban csupán két testet találtak, de persze nem kizárható, hogy jóval több is volt ott, de mindössze ennyiről „tudunk”.

Ellenben az űrhajóról készült fotó megtalálható a NASA hivatalos archívumában, igaz ez a felvétel jóval távolabbról készült, egész pontosan az űrből, melyet az Apollo-15 készített. Ismét beszúrva a képet vegyük jobban szemügyre a felvétel jobb oldali részének közepét, és könnyedén kiszúrhatjuk a szokatlan formációt. Az idegenek létezésében hívők szerint azért ennyire homályos, és látszólag sima a szóban forgó alakzat (objektum) mert rengeteg holdpor fedi, a fényviszonyok sem a legmegfelelőbbek, ráadásul nem kizárt, hogy a képeket a NASA megmásította a felismerhetetlenség érdekében.

Mivel közismert, hogy az Apollo-űrhajókat, a holdkompot, a műszaki és parancsnoki egységeket, a 111 méteres Saturn V rakétákat és a Pavlovics tervezte öt holdautót (Apollo-15-20) évekkel korábban elkezdték legyártani és összeállítani, ezekkel valamilyen szinten el kellene tehát tudni számolni. Aki azonban beleveti magát az Apollo-űrhajók leltárába, furcsa ellentmondásokra bukkanhat, és rá kell jönnie arra, hogy valami valóban nem stimmel az Apollo-missziók körül, s a megoldást talán épp az Apollo-20 eltitkolt küldetése jelentheti. Az Apollo-programot tehát eredetileg 20 küldetésre tervezték, és az ehhez szükséges valamennyi űrhajót meg is építették. Az Apollo 11-17 valóban járt a Holdon, de az Apollo-15 holdkompja helyett már a modernebb Apollo-16-ét használták, és így tovább, az Apollo-17 tehát az Apollo-18 holdkompját vitte magával. Az Apollo-15 holdkompja egyébként jelenleg a Kennedy Űrközpont látogatótermének mennyezetén csüngve díszeleg. Az Apollo-18 űrhajó a Szojuz-Apollo programban vett részt. 111 méteres hordozórakétája műemlékként a floridai Kennedy Űrközpont udvarán található egy csarnokban. S-IVB harmadik fokozatából alakították ki a Skylab űrállomást, míg a holdkompját felhasználták az Apollo-17 küldetésben. Holdautójának sorsa nem ismeretes. Az Apollo-19-et átkeresztelték Skylab 1-re, és ez juttatta fel a Skylab űrállomást, holdra szálló egységének alja a washingtoni Air and Space Museum-ban található, tetejéről a texasi Huntswille-i Múzeumba került makett. Az Apollo-19 műszaki-parancsnoki egységét a Kennedy Űrközpont Látogató Termében állították ki. Holdautójának sorsa ismeretlen. Az Apollo-20 missziójára szánt Saturn V rakéta a rakétagyárban szintén texasi Huntswille Space and Rocket Center múzeumában található. Az Apollo-20 teljes műszaki-parancsnoki egysége, holdkompja és holdautója állítólag nem készült el. De mi van akkor, ha mégis...csak épp titokban tartották ezt? Pavlics Ferenc saját állítása szerint öt holdautó (Apollo 15-20) megépítésére kapott megbízást, és tőle tudjuk, hogy Szojuz-Apollo misszióhoz két Apollo-űrhajót alakítottak át. Amennyiben tehát a Hold-missziókhoz létezett egy Saturn V tartalék rakéta, úgy annak felhasználásával lényegében minden készen állt egy titkos küldetés megvalósítására.

Az Apollo-11 űrhajósai készítettek egy olyan rejtélyes felvételt, amin egy szivar alakú, fényes objektum látszik, amint elhalad a Hold felszíne felett. Az űrkomp antennái ráadásul automatikusan ráfordultak erre az azonosítatlan repülő tárgyra, legalábbis annak irányába. A NASA-nak számos, a hivatalos archívumban is megtalálható anyaga van azonosítatlan objektumokról, melyekről a legtöbben valóban úgy tartják, hogy nem lehetnek mások, mint földönkívüliek. Hivatalos magyarázat azonban sohasem született ezekkel a felvételekkel kapcsolatban.

Az Apollo-20 teória szép, érdekes, és egyben hajmeresztő, a tudományos fantasztikum, és a sci-fi filmek világát is kimeríti, de vajon mennyi az igazságtartalma? Valóban lehetséges volna, hogy egy idegen űrhajót találtak a Holdon, melyet mindeddig teljes titokban tartottak? Érveket-ellenérveket lehetne ütköztetni egymással, vagy napestig vitatkozni, hisz mindkét tábor oldalán vannak olyan pontok, melyek megcáfolhatatlannak tűnnek. A kérdés az, hogy kinek van igaza? Tényleg megtörtént az Apollo-20 holdmisszió?

Akik szerint megtörtént

Bár ők vannak kevesebben, az utóbbi időben pedig még jobban megfogyatkozott a létszámuk, mégis, néhányan máig kitartanak Rutledge állításai mellett, s nem vonják kétségbe az általa szolgált felvételeket, fotókat, információkat. Ők arra alapozzák az elméletet, hogy a kormány, ha valamit el akar tusolni, akkor arra minden létező eszköz a rendelkezésére áll, tehát bárki, aki hivatalos sztorinak az ellenkezőjét állítja, az egy szinte legyőzhetetlen hatalmi apparátussal találja magát szemben. Sokan támadták Rutledge álláspontját, és azzal vádolták meg, hogy az egész története kitalált, és ő maga „fabrikálta” azt. Ennek azonban ellentmondani látszik az Apollo-programról nyújtott igen alapos, részletekbe menő tudása, jóformán mindent tudott a projektről, mindent, amit csak bennfentesek tudhatnak. Nem szabad megfeledkeznünk az Apollo-15 által korábban rögzített felszínképekről, melyeken szintén látszik az objektum, igaz nem a legtisztábban kivehetően. A teória mellett állók felhívják a figyelmet arra, hogy a NASA szándékosan dolgozik alacsony, kásás, homályos képekkel, így próbálják szemünk elől eltakarni az igazságot, vagyis azt, hogy a Holdon egy hatalmas nem evilági szerkezet maradványai hevernek, félig a felszínbe fúródva, a holdvárosról nem is beszélve.

A holdkomp ablakából rögzített felvételt kielemezve is arra a következtetésre juthatunk, hogy itt bizony eredeti anyaggal van dolgunk. A képkockákon lassan átsuhanó számok, és fehéres vonalak után kutatva egyértelműen rájöhetünk, hogy azok nem mások, mint az ablakon helyet kapó LPD (Leszállási pont jelölő) részei, mely minden Apollo holdkompon helyet kapott, és azóta is előszeretettel használják. A felvételen látott objektum továbbá méretarányosnak tűnik a felszíni fotók alapján bemért formációval, s mivel félig-meddig holdpor fedte, a kora is hihetőnek tűnik. Az űrhajó pilótájáról készült felvételt bár szintén meg lehetne cáfolni, egy ilyen méretű csalást véghezvinni anélkül, hogy bárki is rájöhetne merő képtelenség. Nem tudni, hogy vajon a vizsgálati eredmények mit mutattak, mennyire emberi élőlényről van szó, illetve milyen biológiai paraméterei vannak, továbbá szerintem sokan kíváncsiak lennénk arra, hogy DNS szinten milyen felépítéssel rendelkezik. Mindezek hiányában azonban csak annak lehetünk „tanúi”, amint a videón is látunk. Mégis, miért hamisítana valaki ennyi mindent meg bármilyen magyarázható ok nélkül?

Akik szerint nem történt meg

A történet legnagyobb támadói szerint az elmélet egyik leggyengébb pontja a holdváros,d e még mielőtt beleszaladnánk a sűrűjébe a dolgoknak, vegyük szépen sorjában, hogy a szkeptikusoknak mit sikerült megcáfolniuk az Apollo-20 sztoriból. Mindjárt a legelején a küldetés titokban tartásának oka merül föl, mint megválaszolatlan kérdés. Miért tartanának titokban egy ilyen fölfedezést, ráadásul pont a NASA, aki maga is örülne egy ilyen űrkutatási mérföldkőnek, nem beszélve arról, hogy igazolna minden elköltött dollárt, melyet az adófizetők pénzéből vertek el méregdrága űrkutatási projektekre. Tény és való, ebből az egészből a NASA jöhetett volna ki legjobban, így érthetetlen, miért tartották volna titokban a szenzációt. A költségvetési problémák a fentebb felvázoltakkal ellentétben jóval makacsabb méreteket öltöttek, ami előidézhette (elő is idézte) az Apollo-program megnyirbálását, ami abban merült ki, hogy az utolsó missziókat egyszerűen törölték azzal az indokkal, hogy egyszerűen már nincs mit kutatni a Holdon. Abban egyetértenek a szkeptikusok is, hogy ez nem volt a leghelyénvalóbb kijelentés, hisz azóta rengeteg biztató dolog kiderült szomszédunkról (vízjég található rajta, kőzeteiből energiát lehet nyerni), viszont felhívják a figyelmet arra, hogy az űrverseny az amerikaiak holdra szállásával be is fejeződött. Hisz az egész nem volt más, mint politikai versengés, puszta erőfitogtatás a Szovjetunió, és Amerika között. A hidegháború befejeztével nem volt olyan külső nyomás, mely arra kényszerítette volna az amerikaiakat, hogy ismét a Holdra utazzanak, ami nem különben igen költséges mulatság volt. Érdemes továbbá megtekinteni egy másik forrásból származó, szintén Apollo-űrhajó által készített képet arról a területről, ahol az állítólagos objektum hevert.

A felvételen jól látszik, hogy sokkal nagyobb felbontású, tehát nem fedezhető fel rajta szándékos kásásítás, homályosítás, de ezzel egy időben a rejtélyes ősi űrhajó is eltűnt a képről. Könnyen lehet tehát, hogy az idegen anyahajó soha nem is létezett, vagy valaki csupán merő jóhiszeműségből (vagy szándékosan) nézte mesterségesnek a fenti formációt, megindítva ezzel a legenda lavinát, és teóriák ingoványát. A madártávlati felvétellel, melyet az űrhajó felett készítettek, szintén gondok akadnak az ellenzők véleménye szerint. ha jobban megnézzük a videót, észrevehetjük, hogy a kamera bár időnként megmozdul, a rajta keresztülsuhanó számok is vele együtt mozognak, ami ellent mond annak a feltételezésnek, hogy belülről kamerázták az eseményeket, márpedig ez volt az egyetlen lehetséges módja ennek. Továbbá a Hold felszíne a videón látottaktól a valóságban eltér, hisz a holdpor barnának látszik inkább, mint szürkének. Az igazság az, hogy bizonyos fényviszonyok mellett valóban tűnhet barnás árnyalatúnak a holdfelszín, azonban többnyire elmondható, hogy szürkés színezetet vesz föl. A holdkomp a videó folyamán egyszer sem tesz igazán olyan manővert, mely jellemző lenne egy repülő eszközre, nem látunk élesebb kanyarulatot, fordulatokat, mintha csak egy „statikus” futószalagos kép pörögne a kamera és az ablak előtt. A szkeptikusok szerint az EBE Mona Lisáról készült videó is hamis, hisz maga az űrhajó sem létezhetett, az egész csak egy komputeranimált, vagy mechanikus modell segítségével készült olcsó tréfa. Többen még egy rugót, vagy ahhoz hasonló szerkezetet és fölfedezni véltek Rutledge egy feltöltött videójának képkockáján, ami szintén arra utalt, hogy az űrhajó nem valódi, hanem valami makett, vagy modell féleség lehet.

A Youtube videomegosztó portálon egyes információk szerint 2007. április elsején, vagyis bolondok napján került fel az első videó a férfitől, aki a „retiredafb” nicknéven vált ott ismertté. A hoaxer személyazonosságát azonban nehéz volt beazonosítani, mert ezzel egy időben több fiókból is feltöltötték a szóban forgó felvételt, így az eredeti forrást idővel csaknem lehetetlen volt megtalálni. Ugyanígy kétségbe vonható már ezek alapján a női idegen űrhajósról készült filmfelvétel is, mely feltehetően egy előre megkreált bábu rituálé-szerű vizsgálatát mutatta, nem többet. A felvételen a háttérben megfigyelt panelek, műszerfalak tipikusan emlékeztettek egy holdkomp belsejére, azonban ahhoz túl sok volt odabenn a hely, arról nem is beszélve, hogy állítólag a Földön került sor a lény anatómiai, és egyéb vizsgálatára. Érdekes lenne végigfutni az alábbi képet, mely arra próbál kilyukadni, hogy a hoaxer hogyan próbált egyszerre „több személy” bőrébe bújni az interneten keresztül, megalapozva ezzel az Apollo-20 legendát.

Ha ez még mindig nem lenne elég, csavarjuk meg még jobban a sztorit. William Rutledge, mint űrhajós személy soha nem létezett sem a NASA, sem más egyéb hivatalos szerv szerint. Az ember, aki Rutledge „személye” mögött állt mindvégig, az nem más, mint Thierry Speth, aki egy amolyan művész beállítottságú úriember, aki szereti digitális (vagy épp mechanikus) trükkökkel múlatni idejét. Speth később lerántotta a leplet magáról, noha ez már nem kapott akkora hírverést, mint az egész legenda, így máig rengetegen úgy tudják, az Apollo-20 titkos küldetése ténylegesen megtörtént. Rutledge, vagyis Thierry Speth többtucat videót töltött fel az Apollo-20-al kapcsolatban, melyek közül idő közben sokat saját maga törölt fiókjából. Így tett azzal a videóval is, melyen Leonov űrhajós látható, ugyanis egy szemfüles kommentelő észrevett egy kompozit során elkövetett baklövést 1:15-nél. itt ugyanis Leonov egy pillanatra lebegő törzzsé válik, s jól látható, ahogy a háttér belevág a derekába. Ez tipikusan akkor következhet be, ha egy több rétegből álló kompozitos felvételbe hiba csúszik.

Az egész legendának mégis a holdvárosról készült videó adta meg a kegyelemdöfést. Ha jobban megvizsgáljuk a felvételt, észrevehetjük az apróbb eltéréseket, mint például azt, hogy maga a város inkább kelt olyan hatást, mint egy festmény, mintsem egy fotó, főleg a kép többi részéhez viszonyítva. Amikor a kamera rázoomol a romokra, érezhetően látszik, hogy egy kétdimenziós előre megkomponált képre zoomol rá, tehát sehol a térbeli elhelyezés, sehol a három dimenzió mélysége. Plusz a kamera lencséjébe sütő fény is statikus, akárcsak egy egyszerű fényképen. Ha valóban videóról lenne szó, akkor a fények mozognának, és lenne mélysége is az adott távolságoknak. Végezetül, tekintsük meg az alábbi két képet: Nem kísérteties a hasonlóság? Az egyik a holdvárost ábrázolja, míg a másik egy a felszínen korábban készített felvétel. Jelen esetben a kép többet mond ezer szónál.

Azt le kell szögezni, hogy a hoax valós elemeket is felhasznált építkezés közben, hisz valóban létezett Alekszej Leonov nevű illető az ügy kapcsán, aki ténylegesen űrhajós volt. A hoaxer (Thierry Speth) tehát alaposan járt el. Az egész mítosz kiinduló pontjának az Apollo-15 által, hold körüli pályán készített képeket vette alapul, melyen egy első ránézésre mesterséges, jobban szemügyre véve azonban természetes formáció látható. Ezeket később felhasznált azzal a céllal, hogy egy idegen űrhajót varázsoljon a lerontott minőségű képre. Tehát a NASA fotók valódiak, ellenben az űrhajózási hivatal soha nem állította, hogy bármi is lenne a fotókon. Az űrutazás mindig is költséges dolog volt, hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nem az. A csaknem háromezer tonnás rakétából, melyet fellőttek, mindössze öt tonna, a parancsnoki kabin tért vissza a Földre. Ezt a fajta finanszírozási formát nem engedhette meg magának a NASA, ezért lett törölve az Apollo-19, Apollo-19, és Apollo-20. A vietnámi háború jelentősen csökkentette az amerikai kormány pénztárcáját, így nem csak az évről-évre egyre szokásosabb megnyirbálásokat hajtották végre, hanem sokkal jobban megfontolták, mire is költsenek, ezért történhetett az, hogy a NASA nem kapott pénzalapot, vagy legalábbis nem annyit, amennyivel kivitelezhető lett volna az utolsó pár misszió. John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök 1961-ben bocsátotta útjára a holdprogramot, azt ígérve, hogy még az évtized végén embert juttat égi szomszédunkra. Ez sikerült is neki, egészen addig viszont a Szovjetek álltak nyerésre az űrversenyben, hisz övék volt az első műhold, az első állat a világűrben (Lajka kutya), az első űrhajós az űrben (Gagarin), és az első női űrhajós is (Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova). Kiélezett helyzetben, a Vietnámi háború idején hadászati célokra kezdték el használnia világűrt is, így történhetett, hogy az Apollo-ból Skylab-program lett, a pénzt pedig a NASA helyett a Légierő kapta. Az Apollo-k bizonyos darabjaiból űrbázist építettek, ezért alakult úgy, hogy a holdkompok száma végül nem egyezett a hordozórakéták számával, és nem azért mert titkos küldetésen vettek részt. Darabra hiánytalanul megvannak az Apollo egységek. Az, hogy titokban a Vandenberg Légibázisról lőtték föl titokban az Apollo-kat, sem állja meg a helyét, pedig ez volt az elmélet egy másik erős pontja, hisz a másik tábor szerint ezért nem maradt nyoma a küldetésnek. A gond azonban az, hogy ott soha nem volt olyan indítókomplexum, amely alkalmas lenne az Apollo-program 110 méteres rakétáinak indítására.

Ezek fényében tehát kijelenthetjük, hogy az Apollo-20 legendája teljességgel hamis, s bár bizonyos pontokon valós eseményeket, személyeket, tényeket vesz alapul, a Rutledge (Speth) által felvázolt történet merő science fiction marad, annak minden bájával, és átkával. Persze a konklúziót levonva máig akadnak olyanok – és e cikk elolvasása után is lesznek – akik legbelül, mélyen adnak egy újabb esélyt a titkos küldetés valóságtartalmának lehetőségére. Elvégre, ha a kormány valamit el akar tusolni, akkor minden létező módon megpróbálja azt lejáratni, és nevetségessé tenni. Talán itt is ez történt?

 

Fontosabb reagálások :

 

Üdv ...!

A cikked addig komolynak és alaposnak tűnik, amíg a végén az egész írásod szkeptikusszerű/ UFO-magazinos fordulatot nem vesz, és kilépve az addigi többé-kevésbé pártatlanságból a szokásos szkeptikus, a földönkívüli jelenlétet mindenáron letagadó stílust fel nem vesz!

Viszont a cikk érdeme tulajdonképpen az, hogy elsők között ad tájékoztatást magyar nyelven Rutledge kiszivárogtatásáról - amely azonban még a valós információk jéghegycsúcsának csak egy atomja, kedves Barátom!

Mert miről is van szó?

Először is arról, hogy itt Magyarországon (is) évtizedek óta olyanok tartják kézben a kiszivárogtatott információk ( UFOk, titkos kutatások/programok stb-k )közzétételét, akik bizony egzisztenciálisan egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy a teljes igazság napvilágra kerüljenek, hanem éppen ellenkezőleg!

A módszer pedig már elég uncsi ( Nektek még nem unalmas? )hiszen 50-60 év óta ugyanazt csinálják : feldobnak egy VALÓS, de addig titkosított információt, majd várják a reagálást.

A vita pedig elindul pro és kontra, minden kommunikációs szinten, azaz hivatalos és fél/negyedhivatalos szinten is. Ekkor még hagynak egy kis időt, hogy az "összeesküvés-elmélet-hívők" még az alsóbb kommunikációs szinten egy kicsit szóhoz jussanak ( bár, ugye, a hivatalos médiában ekkor sem jelenhetnek meg ), aztán, miután a labdát feldobták, jön a hivatalos cáfolat vagy a labda lecsapásának az ideje, amikor, úgy mond, megcáfolhatatlan bizonyítékot tesznek közzé a hivatalos médiákban minden hullámhosszon, hogy lám a kótyagos összeesküvés-elmélet-hívőknek megint nem volt igazuk, hiszen itt van a megdönthetetlen bizonyíték, hogy pl. a Mars-arcot a marsi porviharok fújták össze játékos kedvükben vagy a szuperbonyolult és szakrális geometriailag tökéletesen szerkesztett gabonaköröket két angol kocsmatöltelék taposta ki illuminált állapotában egy nyári este alatt, stb...stb...

A módszer tehát mindig azonos volt és mai az : a valós információk végleges lejáratása, hiteltelenítése azáltal, hogy KISZIVÁROGTATJÁK EGY KIS RÉSZÉT, KIRAGADVA MÁS SZERVES ÖSSZEFÜGGÉSEKBŐL!

E kiszivárogtatott nyúlfarkincányi információ ( mármint ha azt az egészhez viszonyítjuk ) persze így is megdöbbentő és önmagában is elég lenne, hogy összeroppantsa az egész tudomány-média-hazugságipart - amely viszont egy alapvető tény MINDENÁRON való letagadásán tartja fenn magát : A FÖLDÖNKÍVÜLI ÉLET TAGADÁSÁN!

Miért olyan fontos a hatalom számára, hogy ezt az ELEMI tényt MINDENÁRON tagadja?

Azért, mert az emberiség egy olyan nagy tudati ébredés, egy olyan korszakváltás előtt áll, amelyet a földközpontú tudatból a galaktikus tudatba való átlépésnek is nevezhetünk - ez elkerülhetetlen, ezt az elit is tudja.

Viszont a lehető legtovább EL AKARJÁK ODÁZNI ezt a tudati ébredést, vagyis azt, hogy az ember valóban a Kozmosz állampolgárává, valóban FÜGGETLEN ÉS SZABAD személyiséggé váljon azáltal, hogy kozmikus magányérzetét és ezzel együtt a társadalmi és egyéni lelki elidegenedését a médiák és/vagy a kötelező oktatás révén a végsőkig fenntartják!

- A cikked pedig , tisztelt ..., minden sértő szándék nélkül mondom, szinte állatorvosi lova a mai érdeklődő/kereső-kutató ember mélységes, bár jó szándékú tudatlanságának a Kozmosz, a Naprendszer, Föld VALÓS folyamataival kapcsolatban!

Már cikked kezdete is olyan alapvető problémáról árulkodik, amely a mai magyar értelmiséginél is tipikus : TEKINTÉLYEKET KÖVETSZ, A HIVATALOS TUDOMÁNY ÉS ANNAK MEGNYILATKOZÁSAINAK A TEKINTÉLYÉT!

Ezért magától értető számodra pl. az is, hogy a HIVATALOS űrkutatást, vagy legalábbis azt, amit a szájtátó emberiségnek ebből bemutattak 1957. október 4-től mind a mai napig, annak BÁRMI KÖZE IS LENNE A VALÓDI ŰRKUTATÁSHOZ!

Vagy úgy gondolod, hogy már az ötvenes években ócskavasnak számító, 1943-as színvonalú, német V-2-es rakétatechnikával az oroszok vagy az amcsik bárhová is eljuthattak volna?

Az gondolod, hogy Wernher von Braunék olyan hülyék voltak, hogy már a negyvenes évek végén ne tudták volna, hogy ilyen bádogdobozokkal nem hogy a Kozmosz nem tudják meghódítani, de még a felső légkört is alig!

Ahhoz ugyanis teljes más technika kell, kedves ..., és azzal összefüggésben TELJESEN MÁS TUDOMÁNY IS!

És 1947 óta ez a teljesen más tudomány és technika az EGYETLEN mérvadó tényező; a kamutudomány, meg a kamutechnika, meg a kamuűrprogram pedig megmarad kábításnak mind a mai napig a vájt agyú entellektüelek számára, akik oly hűen és ezért oly humorosan játsszák el azt szerepüket, hogy ők TUDNAK!

 

Szia, bocs, de egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen információk birtokában lehetnél.

 

Szia, de mindenki csak olyan információ birtokán lehet, amit a hite megenged.

Így pl. ha kis korodtól elhitted, hogy az, amit a tanár bácsi vagy a tanár néni - olykor esetleg naiv jó szándékkal is - az óvodától az egyetemig tanított, annak bármi köze lenne ahhoz a valósághoz, amely körülvesz minket, akkor persze jogos a kérdésed.

De gondolj bele : ha az emberiségnek csupán az 1%-a olyan TUDATOS lenne, hogy AZONNAL felismerné egy információ igaz vagy hamis voltát, akkor ÍGY nézne ki a világunk?

Ennyire lepusztultan, ennyire kizsákmányoltan, ennyire igaztalanul?

Akkor lehetséges lenne, hogy gyakorlatilag 7 milliárd embert egy szűk kör az orránál fogva vezetheti, mind a tudományban, mind a vallásban, mind a művészetben, mind a politikában, mind a gazdaságban stb. pusztán azért, mert övék 101%-ban a média, az intézményesített tudomány és az erőszakszervezetek privilégiuma?

És hogy csak a fenti cikk témakörénél maradjunk :

Szerinted milyen tudatossági fokra vall a mai "művelt" magyar értelmiségnél, hogy pl. még 2007-ben is bevette Charles Simonyi "Gagarin-romantikáját", vagyis teljesen természetesnek vette, hogy a 21. században az a kémiai meghajtásos rakétatechnika, amely már a negyvenes évek végén is elavult volt, egy fejlett technikát képvisel, és Simonyi útja az emberiség hősi korszakának sikertörténetei közé tartozik?

 

Szerintem tényeken alapuló dolgok vizsgálata, és logikus következtetések nem férnek össze a hittel. Félre értés ne essék, én sem vagyok mindig biztos abban, hogy a tanárbácsi, vagy a tanárnéni igazat mondott, nyilván tévedhettek is.

Szerintem ha lenne ilyen hogy egy szűk kör az orránál fogva vezetné az embereket, az már rég nem maradt volna titokban. Túlságosan is globális lenne ahhoz, hogy titokban maradjon, mindamellett azzal egyetértek, hogy nem kizárt, hogy bizonyos érdekcsoportok befolyásolják a médiát kedvük szerint.

A kémiai rakétához meg annyit fűznék hozzá, hogy rengeteg más tényező magyarázatot adhat erre a „furcsaságra”. Például pénzügyi okok. A NASA-nak ha lenne elég pénze már rég nem itt tartanánk, de nincs neki. Évek óta pénzügyi gondokkal küszködik, csoda hogy még nem húzta le a rolót. Megnézném, hogy pénzcsap nélkül, tőkétlenül ki fogja megalkotni a jövő technikáját, merthogy ahhoz anyagi érdekek, befektetők, és sok-sok zöldhasú szükséges. A technológia mit sem ér, ha nincs miből kivitelezni.

Mi itt nem maradiak vagyunk, mert puszta logika alapján rakjuk össze a dolgokat. Egyszerűen szeretünk tiszta tények alapján dönteni, a józanész által. És amíg be nem bizonyítja valaki ezek ellenkezőjét, addig én személy szerint nem is fogok másban hinni. Ugye megértesz, ha nem vagyok hajlandó hinni valakinek, aki a másik szobából átordít, hogy itt van Jézus? Ne vedd gúnyolódásnak, nem sértésként szántam, de azt hiszem érted a példát. Átmegyek a másik szobába, és nem találok ott semmit, levonom magamban a következtetéseket, még akkor is, ha valaki továbbra is azt állítja, hogy ott van Jézus. Az ember leginkább magának hisz, abban amit tapasztal. Nagyon sokan hisznek bizonyos megmagyarázhatatlan jelenségekben, köztük én is, és a többi szerkesztő is, viszont mindenben mi sem tudunk, és nem is vagyunk hajlandóak hinni, főleg ha nincs valami alátámasztva, neadj’ Isten még meg is van cáfolva.

...Elolvastam a gondolatmenetedet, értem hova szeretnél kijutni ezzel, de sajnos hiányosságok vannak az állításaidban, nem teljesen összefüggő, továbbá a legsúlyosabb tény a komolyabb bizonyítékok hiánya.

Idézlek:

"...de mindenki csak olyan információ birtokában lehet, amit a hite megenged." Ez így is van rendjén ugyebár, ezért van iszonyatosan sok hoax és hamis információ a világon, nem feltétlen azért mert valaki hamissá tette ezeket, hanem azért mert rosszul hitték el vagy el sem hitték, mindenkinek más a felfogása ebből adódóan nem vehetsz rá egy csoportnyi embert hogy pont ugyanúgy értelmezzen egy adott információt. Ezért is vagyunk hajlamosak szinte semmit sem elhinni, holott a legtöbb információ merem fogadni hogy igaz is lehetne ha jobban átgondolnánk és közvetlenül a forrástól hallanánk nem 20 információsávon keresztül "szájról szájra terjedve", úgy is baromság és más lesz a végén (ne vegyük figyelembe a komolyabb kormánytitkokat meg ilyeneket most, csak az átlagos tényeket)…

Ennek a blognak pont az a célja hogy nem a hit által hanem annál inkább realitást tekintve vizsgálódjunk, nem "hihetünk" az információkban, racionálisan kell gondolkodni és alátámasztanunk azok valósság tartalmát (ebbe bele tartozik az is hogy logikus következtetések által igazoljuk/cáfoljuk meg az adott tényt)

Nem is számolva azzal hogy itt rengeteg üzleti/érdeki/hitvallási nézet van, ezek összeegyeztethetetlen dolgok, mindenki máshogy látja, túl sok a különböző ember, de az igazat megvallva... ennek így is kell rendjén lennie valahogy.

Kedves... ki is fejtette szépen az egyik pontomat: a mai gazdaság nélkülözhetetlen az ilyen dolgokhoz, mert ebben benne rejlik az egyén egyéni megélhetése is, manapság nem él az a tudat az emberiség számos tagjában hogy "az életemet adom ezért a célért"

Valamint számoljunk azzal hogy ha rendelkezik is valaki azzal a technológiával, tudással, és annál is inkább a megfelelő tőkével, akkor miért adja ki csak úgy ezt más embereknek? Jócselekedetből? Soha nem fogják ezt megtenni... itt érdekekről van szó, és ez pont olyan mint a fegyverkezési verseny: jobb lenni mint a másik. Továbbá csak úgy nem adunk oda valamit valakinek, általában elvárjuk hogy hasonló értékes dolgot kapjunk vissza cserébe nem?

Erre van egy jó mondás is: "A tudás hatalom, védd meg jól"

És így a végén a legelső cikkes posztodban láttam valamit amin megragadt a szemem, de nem pozitív értelemben... idézem:

"Azért, mert az emberiség egy olyan nagy tudati ébredés, egy olyan korszakváltás előtt áll, amelyet a földközpontú tudatból a galaktikus tudatba való átlépésnek is nevezhetünk - ez elkerülhetetlen, ezt az elit is tudja."

Az alábbi kérdésem az hogy ezt honnan veszed? Se evolúciós értelemben és sem tudományos értelemben nem tudjuk még elérni ezt a szintet, és sosem fogjuk tudni, hogy miért is? Mert már évezredek óta vannak bevált vagy nem túl sikeres rendszerek (de még funkcionálisak), mindig kell egy felsőbb hatalom ami összefogja az embereket, irányítja azokat, rendezi a dolgukat, megvédi őket és az érdekeiket ha úgy kívánja. Ezzel úgy érzem azt akartad sugallani hogy minden egyén egy adott szintre emelkedhet tudásban és szociális státuszban, ami valljuk be: LEHETETLEN.

És mit takar ez a galaktikus tudat? Nekem ugyanazt takarja mint a földi csak az űrben játszódik a dolog, játszunk el a gondolattal: létesítünk kolóniákat, stb, akkor nem ugyanez a politikai rendszer zajlana ott is? Dehogynem, sőt, kifejezetten alá lennének rendelve az emberek a Föld-nek, mert a Föld folyamatos támogatása nélkül szinte megint elképzelhetetlen a dolog.

Nah és még valami… ha ezzel csak előnyre tehetne szert egy csoport/kormány, akkor miért tagadná meg ezt saját magától is nem csak másoktól?

Lehet kicsit most elkalandoztam a dologban, de nem tudom egyszerűen máshogy értelmezni a gondolatmenetedet, mert ez hangzik csak reálisnak.

Szívesen meghallgatom a további véleményed és eszmefejtésedet, de kérlek a hangnemeden változtass (ne nézzük le a szerkesztőség tagjait, ennyi tiszteletet megkövetelünk azért), reális és szerkezetileg helyes érveket kérünk, továbbá ha van kritika az is konstruktív legyen, köszönöm.

 

"Szerinted milyen tudatossági fokra vall a mai "művelt" magyar értelmiségnél, hogy pl. még 2007-ben is bevette Charles Simonyi "Gagarin-romantikáját", vagyis teljesen természetesnek vette, hogy a 21. században az a kémiai meghajtásos rakétatechnika, amely már a negyvenes évek végén is elavult volt, egy fejlett technikát képvisel, és Simonyi útja az emberiség hősi korszakának sikertörténetei közé tartozik?"

Szia, ködösítesz. Ennek semmi köze ahhoz, hogy TE miről tudhatsz tényszerűen és miről nem. Én pedig nem hiszem el, hogy olyan tényekről tudhatsz, amikről az irományod alapján sejtetni engeded, hogy tudsz.

Persze, ez csak annyit jelent, hogy én nem hiszem el. Sem többet, sem kevesebbet.

 

Hogy mik a tények, és hogy ezekből milyen következtetéseket lehet levonni, kedves ..., az a mai embertípusnál sajnos nagyon is a hitétől, AZAZ EGZISZTENCIÁLIS ELKÖTELEZETTSÉGÉTŐL függ, és egyáltalán nem az "objektív" tapasztalatától!

És erre nem csak a rabszolga adófizetőgépként leélt mindennapjaink adnak ékes bizonyítékot - mármint azt, hogy az embereket korlátlanul lehet manipulálni, azaz becsapni -, hanem a földi emberiség oly dicső természet- és társadalomtudománya is!

Ez a tudomány viszont nem a semmiből keletkezett, hanem a középkori spekulatív teológiának ( tézis ) az antitéziseként, vagyis KIEGÉSZÍTŐ ellenpólusaként!

Mert ahogy a teológia 1000 év alatt spekulációval intézményesítette a hitet ( amely miatt persze az azonnal el is tűnt ), sőt, halálos fenyegetések mellett kötelezővé is tette ( ez az intézményesítés következménye, mivel állami intézményeket CSAK ERŐSZAKKAL lehet fenntartani ), épp úgy a hivatalos, intézményesített tudomány is csak erőszakkal tudja fenntartani azt a hamis vulgármaterialista világképet, amely már a megalkotása idején, 300 éve is elavult volt!

Éppen ezért ha teológia-tudománytörténetből bármilyen témát is előveszünk, jól látszik, hogy már az úgynevezett természeti jelenségeket is MINDIG ideológiai alapon vizsgálták, pontosabb értelmezték, és nem úgy, AHOGY VANNAK!

Vegyünk ehhez példaként kapásból egy egyszerű kérdést: Mi a Nap? - mármint az égitest.

Miből áll? Milyen tulajdonságai vannak? Miért ilyen forró és fényes? Hogyan keletkezett? Stb.

Ókor megadta erre a maga válaszát, főleg Anaxagorasz révén, miszerint a Nap egy nagy izzó kődarab, amely nagyobb a Peloponnészoszi-félszigetnél. Bár Anaxagoraszt ezért az AKKOR FORRADALMINAK SZÁMÍTÓ állításáért majdnem halálra ítélték, mivel a görög állami isteneket próbálta letaszítani a trónjukról, de végül is elképzelése a következő 2000 év alatt lassan polgárjogot nyert, hiszen az emberek világnézete ÚGY VÁLTOZOTT, hogy pont olyan ÉRTELMEZÉST kaptak, amely TÁMOGATTA a saját világképüket.

A 17. századtól kezdve azonban a Nap - mármint fizikai értelmezhetősége - egyre több gondot okozott az akkor kibontakozó materialista természettudomány vezető kutatóinak. Abban az időben még igazán a Nap belső természetével nem is tudtak igazán foglalkozni, csak a mechanikájával és napfoltmegfigyeléssel.

Viszont azt hozzá kell tennem, hogy szintén ez a korszak, 17-18. század volt az, amikor a tudósok legtöbbje még polihisztor volt, és nem csak egy agymosott, csőlátású szakbarbár és karrierista pedálgép, vagyis a HUMÁN műveltségük és olykor művészeti alkotó tevékenységük is sokszor UGYANOLYAN jelentős volt, mint a tudományos!

Erre talán az egyik jó példa William Herschel csillagász, az Uránusz bolygó felfedezője, aki csillagász karrierje előtt zeneszerzőként 24 szimfóniát alkotott.

És vajon Herschelnek mi volt a véleménye a Napról? Erről a MAI tudomány egy kissé lenézően gúnyosan tájékoztat :

"Fontos tudományos felfedezései ellenére hajlott a legvadabb spekulációkra is: minden bolygón, de még a Napon is elképzelhetőnek tartotta élet jelenlétét, elképzelése szerint a Nap forró légköre alatt egy hidegebb felszín található, ahol megfelelően alkalmazkodott lények élnek." - Hát igen, milyen jó a jelen korunkban élni, amely MINDENT JOBBAN tud! ( És ezért gondolkozni sem kell. )

De menjünk tovább :

Nos, ha valaha - legalábbis a gimnázium 3. osztályban, mint kötelező olvasmány - olvastátok a Madách Ember tragédiáját, akkor ott az Eszkimó-színben találkozhattatok a 19. század első felének Nap-elképzelésének a KÖVETKEZMÉNYÉVEL, mint akkori világképet meghatározó és félelemre okot adó tényezővel : 6000 év alatt a Nap kihűl!

Hiszen az akkori természettudományos világnézetből és A MINDENNAPI TAPASZTALATBÓL SZERVESEN KÖVETKEZETT, hogy MI MÁS LENNE a Nap egész energiáját biztosító folyamat, mint a TISZTA SZÉN!

És ugye azok a roppant komoly és tekintélyes tudósok pedig már akkor kiszámolták : ez a szénkészlet a Napnak pont 6000 évre lesz elegendő.

Bár szerintem Madách egy kissé lemaradt a 19. század második felében született Nap-elméletek megismeréséről, mivel az 1854-től kezdődő Helmholtz - Darwin vita is jól példázza mind a mai napig a modern materialista természettudomány rutinszerűen elkövetett manipulációt, vagyis azt, hogy AZ ELMÉLETHEZ IGAZÍTJÁK A TÉNYEKET!

De először nézzük, miről is volt szó :

"A vita a 19. század derekán a Hermann von Helmholtz és Charles Darwin által felvetett elméletek ellentéteiben csúcsosodtak ki. Helmholtz egy 1854-es előadásában fizikai magyarázatként azt vetette fel, hogy a Nap energiáját a hatalmas gáztömeg gravitációs összehúzódása szolgáltatja, az elmélet feltétlen hívévé váló Lord Kelvin pedig támogatandó az elméletet 24 millió éves élettartamot számított ki a folyamatra, amely elegendőnek látszott ahhoz, hogy „beleférjen a történelem”. Öt évvel Hemholtz elmélete után tette közzé Charles Darwin A fajok eredete című munkáját, amelyben az egyik angliai természeti képződmény kialakulását 300 millió évre becsülte."

A vita persze ott volt, ha az akkori kelvini angol tudományos közélet csak 24 millió évet engedélyezett a Napnak - és így a Föld történetének is - akkor Darwin elmélete hamis. ( Bár ne hullajtsunk egy könnycseppet sem a darwinizmusért, mivel a mai ortodox darwinista papság pont ugyanúgy viselkedik az őt támadó Intelligens Tervezés-elméletek kiviselőivel szemben, mint ahogy korábban az őt támadók viselkedtek! )

És egy közbevetés : nagy hiányosságnak mondható, ha valaki csak a HIVATALOS tudománytörténetet ismeri, mert az, Barátaim, tiszta IDEOLÓGIA, semmi más! Gondoljunk csak bele, Charles Simonyi apja, Simonyi Károly vagy 30 éve írt egy népszerű tudománytörténetet : 'A fizika kultúrtörténete' címmel, melyen egy egész generáció, magam is, nőtt fel. Nos, ebben a könyvben EGYETLEN EGYSZER SINCS MEGEMLÍTVE NIKOLA TESLA NEVE!

Miért fontos ez?

Azért, mert a 19. század végén MÉG MEG VOLT A LEHETŐSÉG, HOGY A MATERIALISTA, SPEKULATÍV SZEMLÉLETET FELVÁLTSUK EGY OLYAN EGYETEMES TERMÉSZETTUDOMÁNYOS SZEMLÉLETTEL, AMELY A KORLÁTLAN ENERGIAFORRÁSOK KÍSÉRLETI TAPASZTALATAI MAJD GYAKORLATI TECHNIKAI MEGVALÓSÍTÁSAI RÉVÉN AZ EGÉSZ EMBERISÉGET EGY ÚJ, KORLÁTLANUL SZABAD TÁRSADALOMMAL AJÁNDÉKOZTA VOLNA MEG! ( És ha valaki azt hiszi, hogy ez gyerekes utópia, az nem ismeri az utóbbi 120 év VALÓDI technika-történetét, sem azt, hogy hány ember lett ezért eltüntetve az ipari-gazdasági maffia extraprofitját sértő találmánya miatt - apropó : Ti hány százalékát fizetitek be sárga csekken a jövedelmeteknek? )

És - visszatérve a Naphoz - miután 1895-ben felfedezték a rádióaktivitást, mi más is lesz majd a Nap ( és a csillagok ) energiatermelését biztosító folyamata, mint a magfúzió, ahogy ezt 1938-39-ben Bethe-Weizsäcker elméletileg le is írta?

Hát nem nagyszerű? Még van 5 milliárd esztendőnk, hogy kényelmesen hátradöljünk, és kisded játékainkat - mondjuk a természet pusztítását és az emberek kizsákmányolását - tovább űzzük, sőt, ha lehet, a ATOMHALÁL civilizációját más bolygókra is exportáljuk.

( És még egy apropó : mit gondoltok MIÉRT vannak itt tömegesen 1945-től a földönkívüli civilizációk megfigyelőhajói a Föld körül? )

Igen, ez a magfúziós elmélet a hatalom számára olyan volt, mint egy falat kenyér : csak nyugi, 5 milliárd évünk van, hogy itt a Földön URALKODHASSUNK, úgyhogy mindenkinek kuss!

Azok a TÉNYEK persze egyáltalán nem zavarják az elméleti teoretikusokat, mondjuk egy Hawkingot meg a többieket, akiket a média minden hullámhosszon reklámoz, hogy a Nap és csillagok SOKKAL ÉLŐBB VALAMIK, SOKKAL GYORSABBAN ÉS DINAMIKUSABBAN VÁLTOZÓ STRUKTÚRÁK, mint azt a hivatalos elmélet megengedi!

A csillagászok már régen megfigyelték, hogy a csillagok pl. sokkal gyorsabban változtatják az alakjukat és színüket, mint az várható lenne.

A mostani Betelgeuse csillag színe- és alakváltozásával pedig igazán nem tudnak mit kezdeni, bár van más óriáscsillag is, mint pl. Deneb, amiről kussol a média - ez ugyanis szupernova-robbanás előtt áll!

De ez folyamat régen is ismert volt : pl. a Szíriusznál is, amely 2000 éve a Földről nézve még VÖRÖS csillag volt stb.

Nos, ezeket a gyors, dinamikus folyamatokat, melyeket a spekulatív elmélet az égitestek mai csillagfejlődési állapotából nem feltételeznek, EGYÁLTALÁN NEM LEHET MAGYARÁZNI A MAGFÚZIÓS FOLYAMATOKKAL!

És főleg nem a Napunk MOSTANI DRÁMAI VÁLTOZÁSAIT, MELYEK NEM CSAK A FÖLDÜNKRE, HANEM EGÉSZ NAPRENDSZERÜNKRE DRÁMAI MÓDON KIHATNAK!

 

Úgy érzem kezdünk nem is kicsit elkalandozni a témában, próbáljuk rövidre venni a keszekuszaságot elkerülve.

Szerintem hagyjuk ki a tudományos fejlődést a dologból, a történelemben visszamenőleg még nagyobb szerepet kapott a hitvallás (vagy valami más felső hatalomban való hiedelem), akkor nem volt még megfelelő se a tudomány se a technológia ezen dolgok megállapítására, és alapjáraton el is ítélték azt amíg el nem jött az ideje hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét (onnantól kezdve pedig hülyék is lettek volna elutasítani ezen fajta hasznos felfedezéseket). Hit alapján (mint ahogy előbb is említettem) nem alapozhatunk semmit, csak felesleges elképzeléseket.

Elég érdekesen kötötted össze a Nap működési teóriáját (ezen belül is annak a tudományosan megbecsült élettartamát) a különböző nagyhatalmi gondolkodásmódokkal, megpróbálom máshogy felvetni a dolgot a megértés céljából: ez a felfedezés (a legfrissebb, és mai tekintetben is a legbiztosabban igazolt, amíg nem fedezünk fel ennek ügyében valamit újat…) rendkívüli hatást gyakorolt az emberiségre, méghozzá a reményt, arra hogy az emberiségnek nem csak 6000 éve, hanem annál is több, 5 milliárd éve van hátra a Földön, hogy tovább létezhessen. Szerintem senki sem akar abban a félelemben élni hogy 6000 év múlva kihűl a nap annak ellenére hogy nem fogják rég megélni azt…

Itt azt próbáltad felvetni hogy:

”Még van 5 milliárd esztendőnk, hogy kényelmesen hátradőljünk, és kisded játékainkat - mondjuk a természet pusztítását és az emberek kizsákmányolását - tovább űzzük, sőt, ha lehet, a ATOMHALÁL civilizációját más bolygókra is exportáljuk.”

Szerintem inkább örüljünk ennek a ténynek hogy az emberiség egyhelytében még élhet ilyen sokáig, továbbá alábecsülöd az emberiséget és nem veszel figyelembe egy rendkívül fontos tényezőt, ami mindezt okozta és súlyosabb bűn mint a magántulajdon megjelenése: a túlnépesedés, ez az okozója az egyre nagyobb pusztításoknak, mindenki meg akar élni, és nem is akárhogyan, így mindent kihasználnak ennek érdekében, nem érdekli őket a közös tudatra való ébredés…

Valamint eléggé rossz dolog az ATOM szó használata oly módon hogy az emberiség egyértelmű rosszaságát valamint magának a faj életének végét jelöljük vele, szerintem az atom (avagy nukleáris energia) felfedezése az egyik legjobb dolog ami az emberiséggel történhetett annak ellenére hogy volt pár rosszindulatú használata a történelem során.

A többi teóriára is sorolhatnék hasonló példákat de úgy érzem sajnos sosem végeznénk a mondanivalónkkal, így úgy érzem felesleges felhozni őket és ahogy... is említette rengeteg a ködösítés, sőt, ehelyett azt a kifejezést használnám hogy „ezt eddig is tudtuk”, csak nem igazán foglalkoztunk vele, miért? Mert a legtöbb embert ez nem érdekli, számukra triviális, de csak addig amíg ki nem hatna az életükre a dolog, valamint gondoljunk csak bele, a legtöbb ember nem szeret úgy élni hogy túl sok információ birtokában van, egyszerűen ez egy kényelmetlen állapot a számukra így inkább a „tudatlanság” állapota a legkönnyebb és legbékésebb a számukra…

 

Egy elképzelés/ rögeszme tudománytörténeti változása csak azt érzékeltette, hogy az utóbbi több ezer évben a földi embert egyáltalán nem a VALÓSÁG izgatta, hanem mindig saját rögeszméjére keresett igazolást!

És az is bizonyos, hogy a babonaságban, zavaros hitrendszerek uralkodásában, fanatizmusban, vak hitben és barbárságban kétségtelenül A MI KORUNK VISZI EL A PÁLMÁT!

A sötét középkor ehhez képes babazsúr volt, kedves Barátom!

Például a mai barbár hitrendszer része, HOGY AMI BONYOLULTABB, AZ FEJLETTEBB IS!

Ezért az a önhittség, amivel a mai tudomány és benne hívői rendelkeznek, valójában jóval elvakultabb fanatizmusnak lehet nevezni, mint amit mondjuk a középkori kereszteslovagok képviseltek!

Mivel ez a lelki alapállás ELEVE meggátol minden alapvető tudományos vitát - pl. Magyarországon 1867 óta NINCS tudományos vita!

Aztán :

FEJLŐDÉSRŐL CSAK AKKOR BESZÉLHETÜNK az emberi vagy más humanoid/ nem-humanoid társadalommal kapcsolatban az egész világegyetemben, ha az adott bolygói közösség figyelembe veszi az Egyetemes Kozmikus alapelveket : elsősorban az élet szentséget - Tisztelt Barátaim!

Mert amíg a világ népességének 1-5%-a élvezi egy nyugati középosztály életszínvonalát, míg a többi lassan koldusbotra jut, vagy még tovább, az éhhalál széléig, akkor szabad-e megkérdezni, hogy az a rettentő fejlett tudomány és technika vajon KIKNEK az érdekét szolgálja?

És vajon KI védi ennek a bűnöző kisebbségnek az érdekét - csakis vak fanatikusok, Barátaim!

Aztán :

Hogy az atomtechnika BÉKÉS FELHASZNÁLÁSA MÉG VESZÉLYESEBB, MINT A HADI CÉLÚ, ezt Teller Edéék már akkor tudták, amikor még a világ semmit sem tudott az atombombákról!

DE CSAK A TE HITED AZ, AMIT BELÉD NEVELTEK, HITETI EL VELED, HOGY LEHET BÉKÉS CÉLÚ, BÉKÉS ÜZEMŰ NUKLEÁRIS TECHNOLÓGIA!

Ugyanakkor nem véletlenül említettem az 1945 utáni ufó-dömpinget, mert az a rettenet, ami itt a Földön akkor történt, EGY ÓRIÁSI FELHÁBORODÁSI HULLÁMOT INDÍTOTT EL AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEMBEN, EGY OLYAN LÁNCREAKCIÓT, AMELY MIATT A MAI EMBERISÉG KEZÉBŐL A GALAKTIKUS HIERARCHIA FOKOZATOSAN KIVESZI AZ IRÁNYÍTÁST, MIVEL ÓVODÁS ERKÖLCSI NÍVÓVAL ÉS EBBEN VALÓ VAK HITTEL A MAI EMBER MÉG NEM LEHET A KOZMOSZ ÁLLAMPOLGÁRA - csak ha tudatilag ALAPVETŐLEN megváltozik, azaz az egymás iránti való feltétlen tisztelet és szeretet törvénye lesz számára a mérvadó!

És amíg ilyen tudati változásra nem vagytok hajlandók, amíg egymás kizsákmányolását és a mindennapi létharcot találjátok szépnek, addig TELJESEN LEHETETLEN, hogy megismerjétek a Világmindenség valós folyamatait is!

Addig csak az elébetek tálalt rögeszmék hitével vagytok kénytelenek beérni!

Búcsúzom, kedves Barátaim!

Hamarosan majd más formában találkozunk.