Elhallgatott tények

Az 1964. április 25-én az új-mexikói Holloman légi bázison történő földönkívüli leszállásról van szó. És azért sokadik, mert az „első kapcsolatfelvételek”, mind hivatalosan ( de titokban ), mind nem hivatalosan ( a kontakták révén ) már a negyvenes-ötvenes években is sorozatban megtörténtek.

A leghíresebb ( a hivatalosak közül ) persze az 1954. február 20-i Eisenhower-földönkívüli találkozás, mely szintén a Holloman légibázison történt.

Ám ezzel az aktuális 50. évfordulós hollomani kapcsolatfelvétellel már egy kicsivel szerencsésebbek vagyunk, mivel ezen események kiszivárogtatása bizonyos fokig 1972-ben elkezdődött, azaz:

 

1972 végén Emenegger és Allan Sandler filmproducerek éppen témát kerestek egy dokumentumfilmhez, amikor az Amerikai Légierő néhány tisztje felkereste őket és megkérdezte, nem érdekelné-e őket a kormány egyik titkos tervével kapcsolatos téma. A két producer nagyon meglepődött, mikor megtudták, hogy a film az ufókkal foglalkozna, mivel úgy tudták, hogy az ügyet a Blue Book-terv megszüntetésével ( 1969 ) lezártnak tekintik.

Emeneggert és Sandlert komolyan érdekelte az ajánlat, ezért meghívást kaptak a Pentagonba, ahol találkoztak a Légierő néhány magas rangú képviselőjével, köztük William Coleman és George Weinbrenner ezredesekkel, akik mindketten részt vettek a Blue Book-tervben. A producereket úgy tájékoztatták, hogy a Légierő hajlandó nyilvánosságra hozni a tényeket. Emenegger és Sandler legnagyobb megdöbbenésre fényképeket és filmeket mutattak nekik nemcsak az ufókról, hanem földönkívüli élőlényekről…

1973 elején Emenegger és Sandler meghívást kapott a kaliforniai San Bernardinóba, a Norton Légitámasztpontra, ahol találkoztak a Légierő Különleges Nyomozóirodájának ( Air Force Office of Special Investigation - AFOSI ) akkori vezetőjével és Paul Shartle-val, aki a nortoni audiovizuális program egykori biztonsági főnöke és gazdasági igazgatója volt.

A találkozón kiderült, hogy 1964 áprilisában egy űrhajó szállt le az új-mexikói Almogodróban lévő Holloman Légitámaszponton, előzetes megbeszélés alapján.

https://www.youtube.com/watch?v=0CJxCOX6qW4 

Földönkívüli élőlények szálltak ki az űrhajóból és kommunikáltak a tudósok egy csoportjával, illetve a támaszpont tisztjeivel. Mindezt filmre vették és Emeneggernek és Sandlernek 800 lábnyi ( 250 m ) anyagot ígértek belőle, amit felhasználhatnak majd a dokumentumfilmjükben. Ezenkívül még több ezer lábnyi más kiegészítő anyagot is kilátásba helyeztek.

Ám a film felhasználási jogát Coleman ezredes hirtelen visszavonta. Ezt azzal magyarázták, hogy a politikai időzítés nem a legmegfelelőbb a Watergate botrány miatt. Ennek ellenére engedélyt kaptak, hogy folytassák a dokumentumfilmet - Ufók, a csoda megtörtént / UFOs - It has Begun / címmel ( az Emeneggerék által készített 1976-os teljes film ):

https://www.youtube.com/watch?v=yGYg9jqOn14

- azzal a feltétellel, hogy a film a hollomani esetet csak mint feltételezést tartalmazhatja.

Emenegger 1974-es könyvében - UFOs Past, Present and Future ( Ufók, múlt, jelen és jövő ) - így írja le a hollomani esetet:

https://www.youtube.com/watch?v=7cgBWUx8IcQ

„Körülbelül reggel fél hatkor ( 1964. április 25-én ) megszólalt a telefon a Holloman Légitámaszpont vezérlőtermében, és Mann őrnagyot arról tájékoztatták, hogy egy azonosítatlan repülőgép közeledik a bázishoz. Számos radarjel tűnt fel a képernyőn. Ismétlem - jelentette a radarkezelő - azonosíthatatlan közelítő tárgyak a 49-es koordinátánál, 34 fokra délnyugati irányban egyenetlen pályán közelednek.”

Az irányítótoronyba visszatérve a rádiós megkísérelt kapcsolatba lépni az ismeretlen légi járművel: „Itt a Holloman Légitámaszpont irányítótoronya. Azonosítsa magát! Katonai légtérbe lépett. Figyelmeztetés… Mi az azonosító száma? A hadsereg légifolyosójában van.”

Nem érkezett válasz. A bázis parancsnoka, Horner ezredes parancsot adott a légiriadóra és kapcsolatba léptek a Wright Patterson, illetve az Edvards Légitámaszpontokkal, hogy megtudják, van-e valamilyen kísérleti légijármű a közelben. Két elfogó vadászgép szállt fel, hogy kikísérje a betolakodót a katonai területről.

Véletlenül néhány operatőr, egy technikus őrmester és a bázis fotós csoportjának őrmestere egy helikopterben éppen a levegőben tartózkodtak az eset idején, ( spiritufó megj: természetesen szó sem lehet véletlenről, hiszen maguk említik meg, hogy a leszállást a földönkívüliekkel előzetesen egyeztették ), és filmre vettek három különös tárgyat, amint azok a Holloman Légitámaszponthoz közelednek. Az egyik tárgy leszakadt a többitől és ereszkedni kezdett. Egy másik fotós csoport, fényérzékeny kamerákkal, amelyeket egy próbakilövéshez készítettek elő, körülbelül 600 lábnyi anyagot rögzített 16mm-es filmre a légijármű leszállásáról.

A tárgy ( amely az eredeti filmen „fürdőkád” alakú volt Emenegger beszámolója szerint ) körülbelül 10 lábnyira a föld felett lebegett egy percig, néha oldalra kilengett mint egy lehorgonyzott hajó, aztán kinyújtotta három lábát és leszállt. A bázis parancsnoka és két tiszt a légierő néhány tudósával addigra már a helyszínre érkezett.

A gép oldalán egy ajtó alakú tábla félrecsúszott és kilépett három ember,

 

 

akik testhez simuló ruhát viseltek és a leírás szerint „az emberi méreteknél talán valamivel alacsonyabbak voltak, arcszínük furcsa kékesszürke, szemeik távol álltak egymástól. Orruk feltűnő volt. A három földönkívüli 5 láb 2 hüvelyk ( 157 cm ) magasságú volt, és pupillájuk függőleges volt, mint a macskáké. Valamilyen fejfedőt is viseltek, ami úgy nézett ki, mintha kötélszerű anyagot tekertek volna a fejükre.

 

 

A parancsnok és két tudós előrelépett és kommunikált a földönkívüliekkel, akik láthatóan valamiféle fordítószerkezetet használtak.

A csoport azután visszavonult egy belső irodába a King 1-es körzetben, utána pedig a Mars Street végén lévő nyugati körzet 930-as épületéhez vezették őket.