Van a „gonosznak” mint metafizikai fogalomnak egy korszerű, új spirituális megfogalmazása:
„Mi a gonosz? - Semmi más, mint a jó, csak nem megfelelő helyen és időben!”
Nos, ez a frappáns megfogalmazás valóban a lényegre tapint!
A teremtés kezdetén a mindenségi megnyilvánulás ( a világlélek, ősanyagi-Ősanyai mátrix ) tökéletesen tükrözte az Teremtőt ( a Szellemet, az Atyát ). Ekkor még nem létezett dualitás, minden szép, jó, tökéletes és örök volt. ( Ahogy a nirvánikus síkokon most is minden tökéletes és örök. )
A „jónak” ekkor nem volt ellentéte, már csak azért sem, mert az ellentét vagy ellenállás kialakulásához idő és tér kell, vagyis bizonyosfajta késleltetés és elhatárolódás az Egésztől, Attól, Ami/Aki mozdulatlan és örök.
A „nem-tökéletes” létrejötte pedig kezdetben nem volt más, mint az eszmei gondolati világnál alacsonyabb energiájú mentális kép, mivel az absztrakt fényvilág tökéletes statikus-eszmeiségéből lehívtak olyan szakrális geometriai mintákat, melyeket dinamizáltak, vagyis torzítottak és ezzel létrehozták a konkrét gondolati világok megszámlálhatatlan fényuniverzumait.
Ekkor megjelent a mulandóság.
De olyan mulandóság, mely eonokig tart, milliárd és trilliárd éveket átfogó ciklusokban!
Az ezután megjelenő végtelen számú asztrális és éteranyagi planetáris rendszer és ezeken élő lények fejlődése pedig ilyen ciklusokhoz van kötve.
Ezért a valódi tudás ott kezdődik, hogy egy alacsonyabb síkon teremtett értelmes lény, így az ember is, mennyire átfogó tudattal rendelkezik ahhoz, hogy ezen fejlődési menet óriási kozmikus kerekeinek mindenségbe kódolt információit megfejtse!
A Föld első spirituális civilizációi ( hiperborea, lemúria, korai atlantisz ) éppen ezért arra törekedtek, hogy megértsék és ezáltal lélek-nyereséggé változtassák ezt a kozmikus eonikus keringésről szóló ismeretet.
A legalapvetőbb ciklus pedig, amely mai napig meghatározó mértékben befolyásolja az emberiség életét a 25.920 éves precessziós ciklus. Nem véletlen, hogy a régi egyiptomi beavatás ( azaz asztrálszintű ismeretátadás arra érett személyeknek ) nagy súlyt fektetett ezen ciklus megértésre, mivel így az ember kezében tartja saját fejlődésének időkódjait.
Vagyis az ilyen tudásra érett személy már pontosan tudja, hogy mit hoz a jövő, mind egyéni, mind kollektív szinten - és az jön természetesen, ami már a múltban is lejátszódott, mivel minden érték, eszme és forma a mulandóság világában ugyanúgy ismétlődik, csak a különböző kozmikus időciklusok között van lényeges különbség.
A kozmosz legprimtívebb és legfejlettebb kultúrái/humanoid közösségei között éppen ezért nagyon mély hasonlóság van ( ezt az evidenciát a modern ember természetesen még képtelen felfogni ), mivel az egyik ( az abszolút primitív ) a ciklus elejét képviseli, míg a másik ( a szuperfejlett ) a ciklus végső pontját, mely egyben újra érintkezik a kezdettel!
Így ha egy szuperfejlett civilizáció túl akarja élni önmagát, akkor csak egy választása van: magasabb fejlődési spirálra kell ugrania!
Tehát figyelem! Nem fejlődnie kell, hanem ugrania! A fejlődés önmagában ugyanis semmi más - most már érthető -, mint egy ciklikusan befutott kör, amely valójában abban a dimenzióban nem vezet sehova, hiszen minden kezdődik elölről!
Az emberiséget pedig addig lehet még gyereknek nevezni a kozmikus tudat szempontjából, míg ezen öncélú keringési ciklusban akar maradni, mivel még mindig meg lehet lepni, még mindig el lehet játszani neki, hogy van valami új a nap alatt, azaz még mindig úgy viselkedik, mint egy éretlen kamasz, aki ki tudja milyen csodát vár el ettől az alacsony dimenziós élettől!
A kör azonban azonnal spirálissá változik, ha egy adott bolygói civilizáció lakosai fejlődésük omega-pontjához érve úgy döntenek ( legalábbis minimálisan az 1%-uk ), hogy magasabb spirituális értékek felé akarnak fejlődni. Akkor a régi modell szerint vagy levetik az éteranyagi testüket és csoportosan egy magasabb dimenziós bolygóra inkarnálnak/ költöznek, vagy az újabb lehetőségek alapján régi éteranyagi testük átdimenzionálásával mennek át egy magasabb bolygói/csillagrendszerbe.
Most pedig, miután az alapokat tisztáztuk, nézzük meg, hogy a hivatalos materialista tudomány milyen jövőképpel rendelkezik az emberiséget illetően.
És kihez máshoz tudnánk fordulni ebben a futurista témában, mint Michio Kakuhoz, aki most a hivatalos tudomány népszerűsítésben éppen kulcsszerepet játszik, vagyis a tudományos agytröszt megpróbálja a teljesen unalmassá, azaz hazuggá vált fizikába újra egy kis 19. századi vernegyulás kamasz-romantikát bevinni ( legalábbis az ismeretterjesztés szintjén ) azzal, hogy ez a japán származású fizikus oly meggyőzően naiv hittel tudja népszerűsíteni a legelképesztőbb rögeszméket is, hogy ezek a feltevések sok tudatlan, de tudomány iránt érdeklődő ember számára már-már tényeknek tűnnek:
https://www.youtube.com/watch?list=UULEPVsfzCZrRj2-i6hkpj0Q&v=C4ms4Kx1xjQ
Nos, először is Michio Kaku olyan tudományos elképzelésre utal, mely a hatvanas években született, mikor még a full-materialista tudományos világkép és az ebből származó futurista, sci-fis jóslatok majdnem 100%-os a társadalmi elfogadottságra találtak.
Gondoljunk csak bele, pl. még a hatvanas években egy átlag magyar ( azaz átlag agymosott ) felnőtt, városi embernél közkeletű volt az a hiedelem, hogy Isten azért nem létezik, mert akkor az űrhajósok is találkoztak volna vele!
Vagyis azt látjuk, hogy ekkor a materialista tudományok még megfellebbezhetetlen tekintélyt képviseltek, és a hivatalos tudománypolitika az ismeretterjesztéssel, mellyel egyértelműen a fiatalságot célozta meg, ennek a rögeszme-tudománynak akart romantikát csinálni, hogy olyan futurista jövőképet mutatott fel, amely nem kicsit hasonlított a 19. századi utópista szocializmus idealizált társadalmára.
Így a szocialista sci-fi írók regényeiben mindig feltűnt ez a bolygóméretűre nőtt, tökéletesen gépesített szocialista/kommunista társadalom, mint az anyagi fejlődés és a társadalmi haladás megkoronázása a majomtól az emberig.
Ellenben a nyugati sci-fi irodalomban állandóan a régmúlt galaktikus háborúinak techno-sötétsége ( persze mint fényes jövő ) van ábrázolva - mely tényre már sok cikkünkben utaltunk.
A Kardasev-féle társadalomkép tehát, melyre Michio Kaku is hivatkozik, inkább a szocialista optimista változatot tükrözi, azaz a semmiből kialakult világegyetem véletlenszerűen létrejött bolygója kaotikus őshúsleveséből megjelenő élet kemény létfenntartási harcok árán valahogy majomemberé fejlődött, mely végül lejött a fáról, hogy a munka emberré formálja és egyre öntudatosabb dolgozóvá tegye és hogy elzavarja az uralkodó osztályt, és így az egész Földön bevezessék a kommunizmust… nos, ennél a pontnál lép be a Kardasev I. típusú civilizációja!
Azaz a bolygó erőforrásain tökéletesen élősködő társadalom!
Mert az erőforrások minőségéről egy szó sem esik, de arról sem, hogy ezt hogyan állítják minden ember szolgálatába, hanem csak arról, hogy van egy I. típusúnak nevezett globális, klónszerű rabszolga-társadalom, mely tökéletesen képes a bolygószintű energiát manipulálni, a földrengéseket és az időjárást befolyásolni stb.
Az I. típusúnál mégsem az erőforrások globális ellenőrzése legfontosabb ( mármint a háttérhatalmi elit futurista-tudományos agytrösztje számára ), hanem az ezt a szintet elérő legfontosabb tényező megléte : az egységes multikulturális társadalom kialakulása!
Itt azonban most meg kell állnunk egy kicsit, mivel először is át kell tekintenünk, mit jelenet valójában NWO, az új világrend eszméje eredetileg, és hogy torzította el ezt a háttérhatalmi elit az utóbbi évszázadokban.
Mi tagadás: az igazságkeresők által is éveken át démonizált kifejezés: az „új világrend” szinte már az ördög szinonimája lett, ami nem is csoda, hiszen lassan 20 éve, hogy a David Icke-on szocializálódott fiatal indigó nemzedék számára teljesen világos: a hüllőelit minden áron be akarja vezetni az új világrendet, vagyis a teljes személyiségellenőrzést, összekötve egy gigantikus népirtással, azaz 500 millió főre akarják csökkenteni a Föld lakosságát.
Természetesen David Icke-nak és más hozzá hasonló háttérhatalom-kutatóknak alapvetően igazuk van, mégis van egy lényeges probléma ezzel az új indigó-világképpel kapcsolatban, melyre most fel szeretnénk hívni a figyelmet.
Először is arra, hogy az alternatív kutatók sem tudnak még igazán kilépni a dualitásból, ezért a másik oldalt itt is, mint a politikában, állandóan démonizálják, hogy értelmezni tudják saját magukat.
A Föld és az emberisége súlyos válságban van - ezt már a bolond is látja, ahogy ez már évtizedekkel korábban is látható volt, de ennek a globális válságnak a valódi okát sokszor mégsem akarják igazán megérteni.
Mert: a válság elsődleges oka természetesen a kozmikus asztrológiai korszakváltás kényszerítő energetikai változásaihoz köthető. És mivel energetikailag minden megváltozik, így az emberi tudatban is minden meg fog változni - ha akarja ezt az emberiség, ha nem!
Ezért: az az embercsoport, aki ezzel a kozmikus méretű és elutasíthatatlan Vízöntő-befolyással tisztában van, vagyis rendelkezik olyan bölcsességgel, hogy nem áll ellent a folyamatnak, hanem harmonikusan együttműködik vele, az azonnal az emberiség élcsapatává válik, olyan vezető testületévé, melynek kezében van az egész emberiség sorsa!
Most már csak az a kérdés, hogy ez a vezető testület melyik isteni erő szolgálatában fogja az emberiség vezetését átvenni és bevezetni a Vízöntő korszakba?!
Nos nyilvánvaló, hiszen a történelmi tények is bizonyítják, hogy már a 17-18. századra teljesen egy kézbe, egyetlen szűk csoport kezébe került az emberiség vezetése, mely következetesen tőr a célja elérésére, az új világrend bevezetésére.
Ez maga a háttérhatalom, mely természetéből következően titkos - ahogy középkor kezdete óta minden meghatározó történelemformáló erő titkos volt, mert a Halak korszakban már nem lehetett a nyílt szakrális királyság intézményével vezetni az emberiséget. Azok a vezetők pedig, akik láthatóak voltak, csak a láthatatlan hatalom bábjai mind a mai napig.
- Érhető már, folyamatosan attilakirályozó, szentistvánozó, szentkoronázó kedves nemzeti magyar barátaink??! A régi szakrális királyság már sohasem térhet vissza, mivel a Vízöntő teljesen új energetikai viszonyai ezt már nem engedik meg! Hanem éppen ellenkezőleg, kényszerítő erővel követeli meg minden embertől az új Vízöntő-társadalom eszméjének az elfogadását és az érte végzett állhatatos munkát!
Mik ezek az alapvető eszmék?
1. Az egységes planetáris irányítás
2. A nemzeti, faji, vallási, kulturális elkülönültség felszámolása
3. Egységes kulturális értékek bevezetése
4. Egységes nyelv
5. Mindenkire egységesen vonatkozó emberi jogok és kötelezettségek a galaktikus törvények alapján
6. Minden előjogból, birtokból és jövedelemből fakadó különbség felszámolása
7. Az alapvető létfenntartáshoz ( élelmiszer, lakhatás, ruházat, orvosi ellátás, közlekedés ) és minden kulturális értékhez való hozzáférés alanyi joga
A kulcs tehát az „egységben” keresendő, mely a Vízöntő alapeszméje.
A kérdés most már csupán az, hogy az emberiség egységesítéséért dolgozó titkos hatalom vajon a luciferi vagy a Krisztusi erőben végzi a munkát??!
Ám nem kell különösebb sok kutató munkát végezni, hogy rájöjjünk: az egységes társadalom, az új világrend bevezetése érdekében dolgozó titkos erő még teljesen luciferi energetikai képletet mutatja:
- a ’cél szentesíti az eszközt’-elv gátlástalan alkalmazása ( az alapvetően helyes célt a régi én-tudattal kierőszakolva akarják elérni )
- az egyetemesség elvét tudatosan lekorlátozzák a saját elit-érdekeik ( azaz a testiségük ) szintjére
- a saját felsőbbrendűségükben való megingathatatlan hit ( mint legfőbb luciferi alapelv )
Világos, hogy az elit ilyen luciferi hozzáállással az emberiséget ugyan be tudná vezetni - mert megvan hozzá a képessége - a Vízöntő korszakba, de ez az emberiség számára nem hozna igazi szabadságot ( a szabadság is Vízöntő-alapelv ), hanem csak formai változást, és legjobb esetben pl. egy olyan Venus project-szintű globális megvalósulást hozna, melynek eredményeként egy műszaki szinten tökéletesen működő klón-társadalom alakulna ki!
Aztán ott van a másik, sokszor még problémásabb oldal, ami mai napig sóbálványként áll a Vízöntő-eszmék előtt: az emberiség nagy részét kitevő konzervatív, nemzeti, hagyományos vallásos, fundamentalista, régi értékekhez ragaszkodó többség, melynek az életét és világát a háttérhatalmi elit bizony évszázadokig tartó módszeres kemény munkával ásta alá, döntötte romba, tette önmaga karikatúrájává, úgyhogy akárhogy is tiltakoznak kézzel-lábbal a konzervatívok és a fundamentalisták a globalizáció ellen, ellene már nem tudnak semmit sem tenni, mivel a kérdés most már csupán az - mint ezt fentebb már említettük -, hogy az emberiség egységesülése a luciferi vagy a Krisztusi erőtérben megy-e végbe?