Napokban egy olyan évforduló ünnepe érkezett el ( azok számára, akik tisztában vannak az elmúlt évtizedek földi-földönkívüli spirituális-kozmikus kapcsolatok rendkívüli fontosságával ), melyről bizonyosan sem a híradásokban, sem az újságokban, de még a mi szokásos bulvár-ufós-ezós horrormagazinjainkban se fognak egy szót sem ejteni!
George Adamskiről és az ő Első Kapcsolatfelvételéről ( az igazi First Contact-ról ! ) van szó, aki éppen 60 éve, 1952. november 20-án találkozott először személyesen ( jóllehet már korábban is sok képet készített az űrhajóikról ) egy vénuszlakóval - legalábbis egy olyan magasztos lénnyel, akit akkor Adamski még vénuszlakónak azonosított be.
A találkozás összefoglalása röviden ( ami erről magyar nyelven egyáltalán elérhető ):
"Minden 1952. november 20-án kezdődött. E napon Adamski és követői kis csoportja kiment egy kaliforniai sivatagba, hogy felvegye a kapcsolatot a repülő csészealjak utasaival. Adamski rávette a csoport valamennyi tagját, maradjanak visszább mintegy 500 méterrel, a biztonság kedvéért. A kapcsolat kicsivel dél után, 12.30-kor jött létre.
( Adamski találkozásának a fizikai helye )
A hátramaradt társaság először egy szivar alakú UFO-t pillantott meg, majd egy villanást látott az égen. ( megj : a földönkívüli űrhajók mindig villanásszerűen materializálódnak a denzitásunkban, ha hirtelen akarnak megjelenni! ) Adamski szerint ekkor vált le róla az a repülő csészealj ( megj : azaz az anyahajóról levált egy kis kutatóhajó ), mely tőle nem sokkal arrébb leszállt, és kilépett belőle a vénuszlakó, Orthon.
Adamski 7 tekercs filmet használt el 1/25-öd másodperces expozícióval az esemény megörökítésére, Alice K. Wells, egy étterem-tulajdonos pedig mindezt le is rajzolta, ő vadásztávcsövön kísérte biztonságos távolságról az eseményeket.
A repülő csészealj csillogott, prizmaszerűen szórta a fényt, leszálláskor három talpára ereszkedett. Adamski is mindent szorgalmasan lerajzolt; a bent ülők szépséges arcát is megörökítette.
A manapság bennünk élő beidegződések ellenére Orthonnak kerek arca volt, rendkívül magas homlokkal, szürkés-zöld ferde vágású szemekkel, a keleti népeknél megfigyeltnél is kiemelkedőbb járomcsonttal, kis orral és ragyogó hófehér fogakkal. Az idegen ujjai hosszúak és vékonyak voltak, akár egy nőnek. Adamski úgy gondolta, az idegen bizonnyal csodálatosan szép nő lenne, ha másképpen öltözne.
A látogató elkérte az egyik tekercs filmet, mire Adamski át is adta neki.
Amint az idegenek távoztak, Adamskihoz csatlakoztak társai a leszállási pont környékén, ahol George Hunt Williamson „levette” a később igencsak híressé vált lábnyomát Orthonnak.
Felpillantva, a csoport jól láthatta, az ég igencsak megtelt katonai gépekkel, beleértve a Légierő Edwárds-i Bázisról felszállt B36-os bombázóit. A gépek köröztek, egészen alacsonyra ereszkedtek Adamskiék feje fölé, majd visszatértek bázisukra.
Két héttel később ( megj : valójában 23 nappal később, december 13-án ) Adamski éppen egy repülő csészealjat fotózott,
( Ez az első "klasszikus" közeli Adamski-kép egy vénuszi felderítőhajóról, melyet 1952. december 13-án készített - de szinte mondani sem kell, hogy ezt a felvételt ( is ) az "objektív ufó-kutatás" a mai napig lámpabúrának tartja. )
amikor az mindössze száz méternyire megközelítette, egy nyílás tárult fel rajta, egy kéz nyúlt ki rajta, és kidobta a korábban elkért filmnegatívot - minden egyes kocka megvolt -, majd a kéz búcsút intett és a szerkezet elröppent."
Ezzel az eseménnyel indult hát hivatalosan a földi emberiség és a spirituálisan magasan fejlett földönkívüliek között mai napig tartó kontakta-kapcsolat, mely végül hozzájárult ahhoz is, hogy a Föld most már egy teljesen más idővonalon halad - aminek viszont 1952-ben még egyáltalán nem volt meg a realitása, hanem éppen ellenkezőleg : csak az atomháború általi biztos pusztulás volt akkor az egyetlen lehetséges idővonal!
Persze hozzá kell tenni, hogy szigorúan kronológiailag nézve nem Adamski volt az igazi 'First Contact'-ot kialakító személy, hanem ez már gyakorlatilag az 1920-as évektől elindult ( legalábbis amiről egyáltalán tudunk ). Például a kanadai Albert Coe a norkániakkal ( Tau Ceti-rendszerből származó földönkívüliekkel ) való fizikai kontaktkapcsolata már 1920-ban létre jött, jóllehet Coe ezt a kapcsolatát csak 38 évvel később, 1958-ban hozhatta nyilvánosságra.
És e későbbi nyilvánosságra hozatal miatt - ami minden más kortárs-kontaktára is vonatkozott - Adamski nevét kapta először szárnyra a világsajtó!
Ám Daniel Fry már 1949. júliusában kapcsolatba lépett egy kozmikus civilizációval ( a könyvében biztonsági okokból 1950-et ír ), de Eugenio Siragusa, Orfeo Angelucci, George Van Tassel, Truman Bethurum, Dana Howard, Dino Craspedon is Adamski előtt már néhány hónappal kontakt lett, Hans P. Klotzbach pedig már 1948. májusában stb.
Ezt viszont most csak azért említjük meg, mivel azt a majd' 60 éves rágalmat szeretnénk végleg eloszlatni, amit persze 1990-től itt Magyarországon is gondolkozás nélkül átvettek a mi "ufó-szakértőink", hogy minden spirituális ufó-kontakt-történet, mely jóságos földönkívüliekkel való kapcsolatot ír le és az ő magasztos tanításaikat közli, egy kaptafán készült, azaz George Adamskitől lopták, és éppen ezért nem is érdemes foglalkozni velük - mármint az 1952-től induló számtalan olyan spirituális kontakta-kapcsolattal, mely részletes tájékoztatás ad nem csak a földönkivüliek filozófiájáról, hanem azok magasan fejlett társadalmairól is!
Közben a hatvanas évektől, főleg az USA-ban a felerősödött negatív ufó-kutatás egyre inkább csak a gülüszemű kis szürkékre és azok horrorisztikus elrablásaira helyezte a hangsúlyt, olyannyira, hogy a nyolcvanas évekre már az angolszász ufóirodalom szinte egy lett az élveboncolássál és a hálószobákba besettenkedő "idegenek" rémképeivel, úgyhogy a kilencvenes évek elején itt Magyarországon is automatikusan ilyen jellegű műveket kezdek lefordítani, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne - hiszen ezzel is a "fejlett nyugathoz" csatlakozunk, nemde?
Éppen ezért még egyetlen spirituális kontakát sem rágalmaztak úgy az utóbbi 60 évben, mint George Adamskit, hiszen a hivatalos verzió szerint ő minden hamisításnak a kiindulópontja, sőt, atyja.
És mit ad Isten! Itt, Magyarországon, ahol 1945-90 között a kelet-európai országok közül talán legnagyobb volt a szellemi elnyomás ( nagyobb, mint a fizikai! ), ufókról egyáltalán három sornál hosszabb írások először az 1976 végi 22. Galaktikában jelentek meg! ( Gondoljuk csak bele, Lengyelországban már a hatvanas években is volt ufó-kutatás, és a lengyel kutatók akár külföldi konferenciákra is járhattak, ugyanakkor pl. 1972-ben Ljubjanában is elindult egy ufó-kutató szervezet. ) De mit látunk ebben az ominózus, ufókról szóló Galaktika-szám előszavában Kucka Péter, sztálinista házi költőtől, aki az akkori magyar sci-fi-könyvkiadás élethalál ura volt? Neki is rögtön Adamski lett a fő céltábla, mivel úgymond minden ufó-fantaszta Adamskitól lopta azt a mesét, amivel szerinte csak pénzt, hírnevet és feltűnést akarnak szerezni.
Most pedig egy az egyben közöljük annak az előszónak a második részét, amit Kucka Péter írt ezen hajdani Galaktika-ufó-számban, éppen azért, hogy a mai fiatal nemzedéknek is érzékeltessük, hogy milyen szinten lehetett csak beszélni az ufókról Magyarországon még a hetvenes években is egy sci-fi-könyvkiadónak, és hogy milyen materialista szellemi nyomor és csőlátás volt akkoriban ( vetekedve persze mai anyagi elnyomorodással és szellemi nihillel ) :
"...Szögezzük le, hogy az UFO nem jelent okvetlenül repülő csészealjakat, Marsról, Vénuszról vagy más galaxisokból érkező titokzatos űrhajókat. A „nem azonosított repülő tárgyak” (Unidentified Flying Objects) sokfélék lehetnek: meteorok, tűzgömbök, fényjelenségek, repülőgépek, műbolygók, rakétafokozatok, csillagok, felhők stb., stb. – tehát olyan jelenségek, amelyek nem lépik túl a természet általunk ismert törvényeit, s amelyekre viszonylag könnyen magyarázatot adhatunk. ( megj : Kucka itt rögtön átveszi azt az ufó-jelenséget elbagatellizáló panelszövegelést, amit már a hatvanas években közhelyszerűen ismételgetett pl. Allen Hynek vagy Jacques Vallée is! )
Az igazi, vérbeli ufológusok viszont nem tesznek különbséget – vagy csak ritkán – az ilyen természetes jelenségek és a repülő csészealjak között. ( megj : Nagyon is különbséget tesznek, mert még van szemük és józan paraszti eszük! Ezért nem néznek egy kivilágított repülőcsészealjt, melynél olykor még az utasai is látszanak, Vénusz bolygónak, vagy a felszínnel párhuzamosan ötszörös hangsebességgel száguldozó és egy mikromásodperc alatt kilencven fokban irányt váltó fénygömböket meteorológiai ballonnak vagy csillaghullásnak stb. ) Válogatás nélkül mindent beleszórnak egy óriási zsákba, s ez nem is csoda, hiszen akár hívők, akár cinikus hazudozók, mindenképpen az igazukat akarják bizonyítani. Ezzel a buzgalommal fordulnak a múlt felé is. Minden régi feljegyzésben, minden régi megfigyelésben, babonában vagy jósjelben megtalálják a maguk táplálékát. Mintha a múlt minden ismerete, a Bibliától a középkori krónikákon és alkimista könyveken át egészen Charles Fort gyűjteményéig, csak őket igazolná. Bőven merítenek is ezekből a forrásokból. Pedig valójában a hulladékokból élnek. Mítoszok, mesék, kezdetleges világképek, naiv hipotézisek hulladékaiból. A történelemre hivatkoznak, holott éppen a történelmet, a történetiséget vesztik szemük elől. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy az emberiség bizonyos nézeteket, ismereteket, gondolatokat túlhaladt, elhagyott, eldobott. ( megj : igen, a materialisták 300 évig dolgoztak azon - romboltak, pusztítottak, gyilkoltak -, hogy a Lélek minden nyomát és megnyilvánulását száműzzék, eltüntessék az emberi tudatból! ) Különös lomtárban élnek. Jégszekrényben hűtik az italt, de kés helyett kőbaltát használnak; villanyfőzőben főzik, de kézimalommal őrlik a kávét. ( megj : mert olykor próbálnak szabadulni a kontrollált társadalom költséges "áldásaitól" )
Mégis, hacsak nem teljesen cinikus üzletemberek vagy szélhámosok, még róluk sem beszélhetünk teljesen elítélően. Hiszen az ismeretek megszerzésének vágya munkál bennük. Igaz, hogy rossz irányban keresnek, de erről nemcsak ők tehetnek. Érdeklődésüket, kíváncsiságukat, problémáikat nem veszi észre és nem tereli helyes irányba a társadalom. Pedig csodavárásukat például jól kielégíthetné az amatőr csillagászat, tevékenységi, szereplési vágyukat valamilyen társadalmi mozgalom, olvasási igényeiket egy jó könyvtár. ( megj : ahogy ezt a szocialistának mondott társadalom nagyszerűen teljesítette : az 1945 előtti magyar meg a kortárs nyugati könyvek 99% indexen volt! )
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy az ember elég gyorsan rájön arra, hogy életének végessége és a világ végtelensége között feneketlen szakadék tátong. ( megj: hát még, ha az ember elég gyorsan rájön arra, hogy a materialista világmagyarázatok és az ő mindennapi tapasztalatai között is feneketlen szakadék tátong! ) És ilyenkor kérdezősködni kezd. Kielégítő vagy inkább megnyugtató választ akar. Szelleme, agya ilyenkor akár a felszántott, dús talaj. Bármilyen magot befogad, bármilyen növényt fellombosít.
Ha ilyenkor találkozik a repülő csészealjak meséjével vagy a misztikus küldöttek történetével vagy a végítélet próféciájával, akkor hinni kezd, s nehezen gyógyítható ki a hitéből. És mit mondjunk erről a hitről? Nevessük ki, gúnyolódjunk fölötte, vagy értsük meg, vegyük észre a mögötte meghúzódó egyéni és társadalmi okokat, és engedjük szabadjára? Mit mondjunk az úgynevezett „egyszerű” emberekről, amikor tudományosan képzett és művelt emberek is bevallják, hogy hisznek a spiritizmusban, a lélek halhatatlanságában vagy a repülő csészealjak földi látogatásaiban? ( megj : meg amikor a tudományosan képzett és művelt emberek is bevallják, hogy csak kényszerítő egzisztenciális okokból tanítják/ terjesztik azokat a 150 éve elavult áltermészettudományos dogmákat, amiben már senki sem hisz! )
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tarka, tetszetős, izgalmas hazugságot általában könnyebben elfogadjuk, mint a szürke, kemény és fárasztó igazságot. ( megj: Kucka Péter valaha költő volt, és vajon elfejtette már John Keats, angol költő híres aforizmáját, ami az egész spirituális világlátás alapja is: 'ami szép, az igaz, ami igaz, az szép!'* - éppen ezért, ami unalmas és szürke az emberi léleknek, az csak hazug lehet ! ) Szeretjük a mesét, vonzódunk a rejtélyekhez, titkokhoz, a képzelet szívesen játszik, és mi örülünk játékának. És a hétköznapok világa egyre kevesebb teret ad a képzeletnek.
Ennyit a hívőkről. Nem annyira védelmül, mint inkább magyarázatul.
De nézzük a hívőknek álcázott hitetleneket. (?) Ők írnak repülő csészealjakról szóló könyveket, szerkesztenek lapokat, folyóiratokat, szerveznek „kutatóintézeteket”, gyűjtenek jelentéseket, hamisítanak fényképeket és filmeket; ők mesélik, hogy utaztak az idegen űrhajókon, találkoztak „kis zöld törpékkel” vagy karcsú, szőke és telt keblű Vénusz-lakó nőkkel; ők érintkeznek telepatikusan vagy rádión az idegenekkel; ők becsmérlik a „hivatalos” tudományt, ők állítják, hogy a kormányok – persze csak UFO-ügyben – félrevezetik az Egyesült Államok lakosságát; ők követelnek vizsgálatokat és természetesen pénzt a vizsgálatok céljára; ők szerveznek kongresszusokat, és – összefoglalva – ők azok, akik bankszámlájukat erre a tevékenységre alapozzák.
( megj : de nézzük a 60 év óta százmilliók által megtapasztalt ufó-jelenségek letagadásának, elhallgattatásának tényeit is : ők azok, a katonaság, a különböző szolgálok és a hivatalos tudomány megbízott emberei, akik eltüntetik az utolsó morzsáig a lezuhant ufóroncsokat, majd dezinformációval árasztják el az egész világsajtót; ők azok, akik letiltják minden hivatalos tudományos lapban és oktatási intézményben, hogy e témával foglalkozzanak; ők azok, akik megfenyegetik azokat a tudósokat és alternatív kutatókat, akik mélyrehatóbb ismereteket akarnak szerezni ebben a témában; ők azok, akik szemtelenül meghamisítanak minden űrfelvételt, ugyanakkor 60 éve folyamatosan a szemünkbe hazudnak, hogy földönkívüliekről nincs tudomásuk; ők azok, akiknek valójában csak az ufókon jár az eszük, állandóan tőlük félnek, állandóan ellenük akarnak "védelmi" fegyver-rendszereket giga-pénzekből létrehozni, miközben valami marsi baktérium létéről/nem-létéről folytatnak évtizedes álvitákat meg a SETI-zabhegyezést akarják idegen civilizációk keresésének beállítani stb. )
Leveleket írnak a tudósoknak, tudományos intézeteknek, akadémiáknak, minisztériumoknak, közületeknek, s ha eszelős és provokatív szövegeikre nem kapnak választ, akkor szétkürtölik, hogy az illető szerv vagy személy is tagja a „hallgatás összeesküvésének”, ha pedig választ kapnak, akkor arra hivatkoznak, hogy „a kérdésről levelezést folytatnak az illetékes személlyel vagy szervvel”. Hatot vagy vakot vet a kocka, nekik minden jó az üzlethez. Mert üzletemberek ők, a „képzelet kizsákmányolói”. Ha valaki elolvas 10-15 könyvet a repülő csészealjakról, bizony alaposan elcsodálkozik e könyvek sikerén. Lapos, unalmas, az írni tudás minimumára sem figyelmező szövegek, egy kaptafára húzott történetek, sete-suta mondatok, rossz, publicisztikus „filozófiai” elmélkedések. ( Megj: a materialisták évszázadok óta pont ezt mondják az emberiség szent könyveire és erkölcsi tanításaira is : fikciók, unalmasak, együgyűek, mindig ugyanazok ismétlődnek, olvashatatlanok stb. - ellentétben a kőbevésett természettudományos dogmákkal és az azt terjesztő oktatás halálos unalmával, azaz gyermekeink kreativitásának kultikus meggyilkolásával! )
(+ megj. Fontos még azt is hozzátenni, hogy a pártállami diktatúrában bizonyos tiltott könyvek olvasása és birtoklása csak politikailag abszolút megbízhatóak előjoga volt! Mert hogyan is olvashatott pl. Kucka Péter már a hatvanas-hetvenes években 10-15 ufós könyvet angolul meg más nyelveken, ha neki nem lett volna meg ehhez az előjoga??? Miközben az egyszerű magyar bennszülötteknek kötelezően nyomták éjjel-nappal a dialektikus materializmust! Miközben éjjel-nappal arról papoltak az akkori tudomány ( sötétség által ) felkent papjai, hogy az ufók csak a dekadens nyugati fogyasztói társadalom szenzációéhes sajtójának a termékei. - Vagy olyan régen volt már 1983, mikor még Pesten konferenciát is rendeztek az úgynevezett "áltudományokról"? Melyen elsősorban az ufókról volt szó, meg arról, hogy a magyar szocialista dolgozók lelkét "megvédjék" ettől a nyugati mételytől; és akik akkor felszólaltak, most is ugyanazt csinálják, ugyanolyan társadalmi tekintéllyel és média-hátszéllel - éppen ezért nem beszélhetünk igazi rendszerváltásról sem! )
Ezek a szemfényvesztők hol ufológusoknak, hol kapcsolatteremtőnek vagy hasonlónak, de mindenkor bennfentesnek mondják magukat, s legtöbbször azzal kérkednek, hogy meghívást kaptak egy repülő csészealjra, megismerkedtek utasaival, az idegen bolygók életével, idegen társadalmak vezetőivel és filozófiájával, és felhatalmazást kaptak, hogy az üzeneteket átadják, és az emberiséget felvilágosítsák.
Élükön, legalábbis történelmi sorrendben, George Adamski áll, aki „szerényen” filozófusnak, tanárnak és ufológusnak mondja magát, holott a Palomar-hegy déli lejtőjén egy vendéglőben vagy büfében dolgozott,( megj : megint egy szokásos rágalom, melyet Kucka is gondolkozás nélkül átvesz, azaz hogy Adamski filozófusnak és tanárnak hazudja magát, holott csak egy szendvicsárus... ) és két kis amatőr teleszkóppal figyelte a csillagos eget.
Egészen addig, amíg 1946. október 9-én meg nem látott egy hatalmas űrhajót…
Mielőtt továbbmennénk, jegyezzük meg, hogy a Palomar-hegyen van a világ egyik legjobban felszerelt obszervatóriuma és egyik legnagyobb távcsöve. Ez azért fontos, mert az ott dolgozó csillagászok sohasem észleltek repülő csészealjakat, ( megj: a mai tudásunk alapján, miszerint a hatalom milyen könnyen el tud hallgattatni tudósokat, Kucka "naiv" tudomány-hite több, mint nevetséges ) ellenben Adamski rendszeresen megfigyelte és lefényképezte őket.
Elbeszélését azért ismertetjük kissé részletesebben, mert mintája, modellje lett szinte minden későbbi UFO-jelenségnek.
Tudnunk kell még, hogy ebben az időben az amerikai sajtó már elég gyakran adott hírt a titokzatos repülő szerkezetekről, s meglehetősen nagy érdeklődést és figyelmet keltett valószínűleg sugalmazott cikkeivel. Az amerikai közönség – ezt tudjuk Orson Welles hírhedt rádiójátékának esetéből – könnyen hívő és néha gyermekien naiv, ( megj : ellentétben pl. a szocialista propaganda agymosott tömegei "öntudatával", melyek még az "ufó" szót sem ismerték a hatvanas évekig ) hamar beugrik a szenzációs közleményeknek. A légkört figyelembe kell vennünk Adamski könyvének esetében is.
Adamski 1946-tól 1952-ig számtalanszor megfigyelte és lefényképezte a repülő csészealjakat,
Egy gyönyörű Adamski-felvétel : egy vénuszi kutatóhajó a Hold előtt 1950. június 6-án.
Vagy : egy vénuszi anyahajó 1952. május 1-én.
cikkeket írt, előadásokat tartott róluk. Volt eset, hogy több száz, zárt alakzatban repülő csészealjat látott.
Vagy : ufók alakzatban a Hold előtt 1950. május 29-én.
A Palomar-hegyi obszervatóriumban ezt a flottatüntetést sem észlelték! ( megj : ergo Adamski hazudik Kucka szerint, a szent Palomar-hegy pedig igazat... hallgat! )
Adamski híre hamarosan bejárta az Egyesült Államokat. Más forrásokból ismerjük egy-egy fellépésének leírását, az előadások tartalmát. Hívei és elszánt rajongói támadtak. Közülük néhányan meglátogatták 1952 novemberében, és arra kérték, hogy jelenlétükben vegye fel a kapcsolatot a repülő csészealjak személyzetével. Adamski elfogadta a javaslatot, és a társaság kirándult a sivatagba. Nem kellett sokáig várniuk.
Narancssárga fényben feltűnt egy űrhajó, és leszállt a dombok között. Adamski elindult az objektum felé, a többiek távolról, kb. egy kilométerről figyelték. Adamski észrevette, hogy tőle kb. 400 méterre megjelent a bokrok között egy férfi, és integetett. Adamski odaballagott, és azonnal látta, hogy az illető más bolygóról érkezett, mert a) haja a válláig ért, és mert b) az idegen „nadrágja egészen más volt, mint az enyém, formája szerint sínadrágnak látszott, és csodálkoztam is magamban, hogy miért visel ilyen helyen ilyesmit”. ( megj : figyelem! az előbbi mondat volt az első magyar nyelven, mely egy az egyben idézet volt egy spirituális kontakta-kapcsolatról szóló könyvből! - és utána negyed századig semmi!)
Gyorsan kiderült, hogy az érintkezésnek nincsenek nehézségei, mert a szemben álló felek jelekből, kézmozdulatokból és gondolatokból könnyen megértették egymást. Igen, gondolatokból, telepatikus úton! A férfiről kiderült, hogy Vénusz-lakó, és igen értelmes. Például az atomrobbantásokat őértelmessége (!) megfelelő kézmozdulatokkal és hangos bum-bummal jelezte.
Ezt így írja le a filozófus szerző:
„Neki (a Vénusz-lakónak) nem esett nehezére a felhőképződéseket kéz- és karmozdulatokkal kifejezni, de magát a robbantást jelezve mondta: bum-bum. Hogy pedig megértesse magát, először megérintett engem, aztán a növényzetet, ami mellettünk volt, végül a földre mutatott, és egy messze kiható kézmozdulatot tett, jelezve, hogy ez mind sok bum-bum által fog elpusztulni.”
A sci-fi olvasónak önkéntelenül az a novella jut eszébe, amelyben a Mars-lakók a Földre érkezve egy aranyásó öszvérével akarták felvenni a kapcsolatot. ( megj : igen, a normál, engedélyezett sci-fi-színvonal az, melynél a földönkivüliek hülyébbek egy értelmi fogyatékosnál is. )
De térjünk vissza a meséből a valóságba.
Adamski hosszan elbeszélgetett az idegennel. Azt is megtudta, hogy „a mi tudásunk felszínes, az övék mélyrehatóbb. A Földön kívüliek jobban vigyáznak a Teremtő törvényeire, mialatt a földiek a materializmus törvényeit tartják szem előtt”. ( megj : ez pontosan így is van! ) Az is kiderült, hogy a bolygók és a naprendszerek között az utazás általános jelenség; hogy az emberi forma is általános; hogy minden bolygónak vannak lakói, és hogy tudósaink általában tudatlanok és műveletlenek.
Az már tréfa – valószínűleg Adamski is nevetett, amikor leírta – ( megj : nem volt tréfa, hanem valóság ) ,hogy az idegen beszéde erősen hasonlított a kínaihoz.
De hát a legszebb találkozásnak is vége szakad egyszer. Az idegen beszállt űrhajójába, és zajtalanul távozott. Csak lábnyomait hagyta a homokon. Nyilván bizonyítékul, mert Adamskiék gipszöntvényeket készítettek a nyomokról. A gipsznyomokat Adamski elvitte előadásaira, és mindenütt nagy sikert aratott velük. Kiderült, hogy az idegen cipőtalpán hosszú szöveg volt titokzatos jelekből, megfejtésén „több tanult ember dolgozik, egyelőre eredménytelenül”.
A siker után Adamski társszerzőjével együtt újabb könyvet írt. Ebben a Vénusz-lakó visszatért, magával vitte az illusztris szerzőt, tanárt és filozófust az űrhajóra. Az űrhajón Mars- és Szaturnusz-lakókkal is találkozott az ufológus; megismerte az űrhajók működését, a szuperértelmes lények különféle szerkezeteit; találkozott néhány Mesterrel, akiktől sok titkot megtudott az emberiség történelméről; látott űrállomásokat és laboratóriumokat; látta a Hold túlsó oldalának vizeit és állatait; evett-ivott a távoli bolygók termékeiből; látta egy furcsa televízión a Vénusz világát – megtudott minden megtudhatót.
Kár, hogy az idegenek filozófust és tanárt, nem pedig fizikust és gépészmérnököt választottak a földiek közül. ( megj : miért nem egyenesen egy Kucka Péter-fajtát vittek magukkal, aki kereken szemükbe mondaná:"Uraim, maguk nem is léteznek!") Így csak néhány olcsó közhellyel gazdagodhatunk, és nem fizikai felfedezések meg gépek sorával. ( megj : mert egy materialistának a spirituális tapasztalatok/tanítások mindig olcsó közhelyek! - ugyanakkor érdekes, hogy ezzel a mondatával Kucka elismeri, hogy Adamski tapasztalata akár valós is lehetett, csak azon sajnálkozik, hogy ebből az emberiséget kontrolláló hatalom technikailag semmi sem tudott profitálni!)
Adamski két könyvében minden vagy majdnem minden megtalálható, ami a későbbiekben. Nem sok képzelőerőre vall, hogy a későbbi szerzők lényegében csak ismételték Adamski sztoriját, kibővítették, felnagyították egy-egy részletét. Az eltérések – s ez érdekes – inkább a részletekben találhatók, az idegenek, a szerkezetek, a bolygók, a „filozófiák” leírásában. Az eltérések párhuzamba állításával szépen kimutathatnánk a hazugságokat, de ehhez nincs sem kedvünk, sem terünk. Itt csak az alaptörténetet akartuk ismertetni.
Adamski nyomába százak léptek, amerikaiak, angolok, franciák, olaszok, spanyolok, portugálok, ausztráliaiak, dél-amerikaiak, németek, svédek, dánok, norvégek, magyarok – „közvetítők” az idegenek és a Föld együgyű lakói között. ( megj : igen, sok tízezren voltak a világ minden tájáról, sőt, még a Magyar Alföldről is voltak olyan egyszerű parasztemberek, akik először is rohantak elolvasni angolul Adamski 'Flying Saucers Have Landed'-jét, majd vártak 20-30 évig, az álrendszerváltásig, hogy az éppen arra kóborgó "objektív ufó-kutatók" szóba álljanak velük, de mivel ezek a parasztemberek nem tudtak semmilyen éjszakai elrablásos horrorról beszámolni, hanem csakis a jó indulatú földönkívüliekről, azok magas fokú spiritualitásáról, ezért a roppant objektív kutatók az ő elbeszéléseiket azonnal mesék kategóriájába utalták, és túlzott pálinkafogyasztásukban találták meg a történetük keletkezésének okát - és örök feledésre ítéltettek, mármint a magyarnak mondott ufó-kutatók és ufóújságok részéről, kivéve egy-két Mónika Showt, de erre is még vagy 20 évet kellett várniuk!)
A szövegek három irányba fejlődtek: politikai, vallási és „tudományos” irányba.
A politikai irány végső teljesítménye az az olasz könyv, amely bebizonyítja, hogy az elmúlt harminc év minden világpolitikai eseménye mögött az idegenek állnak, akik közben bázisokat is létesítettek a Földön, a föld alatt és a tenger fenekén. ( megj : ez pontosan így van ) És az idegenek itt vannak köztünk, embernek, közönséges földi halandónak álcázva…
A vallási irány azt bizonygatja, hogy sem az űrhajók, sem utasaik nem valóságosak fizikai értelemben, csak pszichikailag. Ezek a lények voltaképpen angyalok. Majdnem pontosan illik rájuk az egyház meghatározása: nincsenek helyhez kötve, egyes esetekben testet vehetnek fel, halhatatlanok, alig hat rájuk az idő, de teremteni és csodát tenni nem tudnak stb., stb. ( megj : egy materialistának nyilvánvalóan ezek a legfelháborítóbb tulajdonságok, de abban téved Kucka, hogy csodát tenni nem tudnak! ) Itt vannak köztünk, földi halandónak álcázva.
A „tudományos” irány aprólékos kutatásokba mélyül. Vizsgálja és osztályozza az űrhajók formáit, megjelenésük időpontjáról és leszállásaik helyéről készít statisztikákat, laboratóriumokba viszi az űrhajókról lehullott tárgyakat, fémdarabkákat, vizsgálja az űrhajók radioaktivitását, hipotéziseket állít fel hajtóműveikről, szerkezetükről, fordulékonyságuk okáról stb., stb. – folytathatnánk oldalakon keresztül. ( megj : most Kucka azokat sajnálja le, akik minden hátráltatás ellenére a jövő tudományának alapjait rakták le a hatvanas-hetvenes években! )
Adamski szétszórt magocskái jó talajra találtak, szárba szökkentek, jó termést hoztak. Mint a nadragulya… ( megj : a materialista nihil, elnyomás és hazugságáradat egyik szép metafórája...! )
De honnan jöttek ezek a történetek, hol találhatók Adamski irodalmi elődei?
A sci-fi előtörténetében tájékozott olvasó már biztosan rájött a titokra.
Igen, igen… Kicsit szomorkásan kell kimondanunk Verne Gyula nevét. Először (?) ő készítette el ezt az ételt.
A regény azzal kezdődik, hogy a Föld különböző pontjain éjszakánként zenét és trombitaszót hallanak az égből. Aztán látnak valamit, amiről azt hiszik, hogy meteor vagy repülő szerkezet, de az a furcsa, hogy nagyon gyorsan változtatja helyét. Arra is gondolnak, hogy ez az a bomba, amelyet Schultze mérnök lőtt ki, és amelyből amolyan műbolygó lett. Az egyik csillagász kijelenti, hogy a mozgó tárgynak „sem jellegéről, sem méreteiről, sem mozgássebességéről, sem mozgáspályájáról semmit sem lehetett biztonsággal megállapítani”. Valósággal láz tört ki a Földön, amikor olyan események következtek, „amelyeket lehetetlenség volt pusztán valamely kozmikus jelenséggel magyarázni”.
Zászlók jelentek meg a világ legmagasabb épületeinek tetején.
Kész. Innen származik Adamski története. ( megj : Kész bizony: Verne meg Andersentől vette, Andersen La Fontaine-től, ő meg Aesopustól stb. ) Igaz ugyan, hogy még hozzákevert egy kis misztikát Swedenborgból meg néhány ötletet a science fiction újabb terméséből, például a francia Renard Kék veszedelem című regényéből vagy az amerikai Doc Smith űroperettjeiből, esetleg képregényekből és filmekből, de az igazi ihlető Verne Gyula. Kár, hogy a keverékben az alapanyag is elromlott. Könyvéből ítélve rossz szakács lehetett Adamski abban a büfében vagy vendéglőben. ( megj : még kész szerencse, hogy George Adamski filozófiaprofesszor előbb hunyt el, mielőtt még Kucka Péter lefokozta volna egy Verne-regényeket átköltő, szenzációhajhász, ufó-bolond szendvicsárusnak! )
Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra. Nem tudjuk, mekkora szerepe volt Adamskinak „könyvei” megírásában. Életrajza szerint az ifjú George „csak rövid ideig járt iskolába” és később sem lázadozott azért, mert szüleinek körülményei nem tették lehetővé, hogy „megfelelő oktatásban részesítsék”. A gyanakvó olvasó félig-meddig jogosan kérdezheti: írt valamit Adamski? ( megj : egyáltalán tudott-e írni és olvasni ez a filozófiaprofesszor vagy a Verne-regényeket is felolvasták neki? - ezt itt a kérdés nyilvánvalóan! ) Vagy a Hódító Roburt csak a társszerző olvasta?"
* Pontosan John Keats 'Óda egy görög vázához' c. versének utolsó két sora :
„A Szép: igaz s az Igaz: szép! – sohse
áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!”
