A felső részben lévő kabin görbületének kivételes tervezési jellemzői voltak.
Dinamikusan alkalmazkodott a repülőgép felső szárnya ívéhez.
A külső borítással azonos színben megjelenő ovális ablakai ellenálltak a maximális nyomásnak és a hőmérséklet ingadozásának, belülről azonban kiváló tiszta kilátást biztosítottak.
E fantasztikus repülőgépnek a teljes magassága padlótól a kabin legmagasabb domborulatáig körülbelül 8-10 méter volt, mert csak a nyárfák teteje látszott ki fölötte, amelyek előtt ez a hatalmas monstrum állt.
Rövid idő után visszamentem e furcsa lények közé.
Az óriás nagy mancsát finoman a vállamra tette, és szabad kezével többször is az űrhajóba vezető lépcsőre mutatott.
Azonnal megértettem, mit akart kifejezni: megkért, hogy szálljak be a járművükbe.
Ekkor egy pillanatra valami rossz érzés fogott el.
Földönkívüli tündérem ezt azonnal észrevette.
Barátságos pillantást vetett rám, és többször kecsesen bólintott.
Még egyszer megismételte a nagy lény kérését:
- Menj - mondta -, megígértük neked!
Csodálkoztam, hogy ez a lény honnan tudja, mit érzek abban a pillanatban.
Mindenesetre úgy éreztem, mintha valaki eltávolította volna belőlem az aggódó érzéseimet.
Furcsa módon egyszer csak nagyon bátornak éreztem magam.
Futottam néhány métert a lépcsőig, majd könnyedén felmásztam rá.
Éppen megfogtam a korlátot, mikor valaki belülről kinyújtotta karcsú, barna kezét, megragadott és szinte beemelt az űrhajóba.
Csak néhány másodpercig álltam e csodálatos repülő szerkezet belső terében, amikor ez a lény magas, szinte éneklő hangon beszélni kezdett velem, és folyton az arcomat simogatta.
Valószínűleg a maga nyelvén köszöntött, de én nem értettem belőle semmit.
Hirtelen halk fémes kattanást hallottam, a bejárati nyílás hermetikusan bezáródott mögöttem.
Körülbelül 45-50 négyzetméteres szobában találtam magam, úgy megvilágítva, mintha egy szép napsütéses késő nyári este. (Fordító megjegyzése: a paradicsomban vannak ilyen fényviszonyok!)
Félkörben egy patkó alakú vezérlőpanel volt tele elektronikus kijelzőkkel, mely előtt hat, forgatható világosbarna bőrből készült speciális fotel állt.
Jobb oldalon egy körülbelül 3 x 2 méter nagyságú hatalmas képernyő világított halvány világoskék fényben.
Különböző karok, gombok, számtalan különböző színben villogó fény, és további kis képernyők helyezkedtek el a kezelőpanelen.
A szoba túlsó végén két félkör alakú ajtó állt, mindegyiken valamilyen műszaki jelkép lüktetett, amelyek minden esetleges veszélyre figyelmeztettek.
Ilyen szimbólum volt egy közel nyolc hüvelyk nagyságú, boltozatos üveggyűrű alatt.
Alatta három egyenlő szárú háromszög hegyével megérintette egymást, és felváltva ragyogott vöröses, zöldes és kékes színben.
A második ajtó ugyanazzal az üvegezett gyűrűvel rendelkezett, amely mögött egy olyan mozgó szimbólum volt, melynek részei rotorszerűen forogtak.
A színek állandóan fehéres, zöldes, kékes és sárgás színűekben váltakoztak.
Kíváncsiságomtól vezérelve és azért is, mert még soha nem láttam ilyen színjátékot, odamentem ehhez az ajtóhoz.
Az a lény, aki nem rég behúzott az űrhajóba, sietve elállta az utamat.
Zavartan néztem rá, és csak bólintottam. Megértettem, hogy veszélyes lehet túl közel kerülnöm ezekhez az ajtókhoz.
Szégyenkezve visszafordultam.
Amikor megfordultam, láttam, hogy minden bent tartózkodó lény sisak nélküli volt.
Tekintetükön látszott: figyelmesen vizsgáltak, éppen ezért betolakodónak éreztem magam köztük.
Csak most lett világos számomra: három nővel és két férfival állok szemben.
Ha a tündérem körülbelül 2,20 m magas volt, akkor ezt a másik két nőt körülbelül 1,90 és 2,00 m magasnak becsültem.
A kisebbik nő karcsú volt.
Világos bőrszíne és ovális arcformája volt, amit valószínűleg a kiálló arccsontok okoztak.
Ezt követték a hasított szemek, lejtős, bolyhos szemöldökkel és csillogó sötét szemekkel.
Az egyenes orra, amely alatt egy jól formált, keskeny ajkú száj volt, valamint válláig érő vörösesbarna csillogó haja nagyon különös kinézetnek tűnt számomra.
Másrészt a magasabb női társa bőre kékesen csillogott.
Gömbölyded, mongoloid arca volt, fekete göndör haja, széles orra, kissé kidudorodott ajkai és öt ujj volt a kezén.
A nem túl terjedelmes, tőle egy fejjel kisebb férfilény is nagy tiszteletet ébresztet bennem.
Világos bőrű volt, és a közép-európai embertípus arcvonásai jellemezték.
Ha öt, azonos hosszú ujjával mozgatta erős kezét, amelyek egy túl rövid alkarokon helyezkedtek el, az egész számomra nagyon mókásnak tűnt.
Jóllehet szinte minden lény nagyon nagy, sőt, szinte óriás volt hozzám képest, már nem éreztem félelmet a jelenlétükben, mert hasonlóságuk hozzánk, emberekhez nagyon nyugtatóan hatott rám.
Földönkívüli tündérem, az óriásnő, aki kezdettől fogva vigyázott rám, megfogta a kezem és egy fürdőszoba méretű helyiségbe vezetett.
- Először le kell vetkőznöd - mondta a nő kedvesen -, majd ha végeztél, ráteszed arra a kezed!
Egy szimbólumra mutatott, amely egy csúcsára állított négyzet volt törött hullámvonalakkal.
És ahogy ajánlották, levetkőzésem után erre a szimbólumra tettem a kezemet.
Ekkor meleg, mohaszagú köd hullott rám néhány másodpercre.
Csak halk dúdolást hallottam közben különböző hangokon.
Majd a falon keresztül utasítások jöttek...”
2. fejezet
Az Arian faj az Aldebaran csillagrendszerből bemutatkozik
A folytatása a történetnek, hogy elindulnak űrhajóval a nagy anyahajó felé.
A Föld körül vagyunk:
„...Miután a kommunikáció sikeres volt (az anyahajóval), a képernyő visszatért a normál képre.
Bár az anyahajó még mindig nagyon fényes volt, furcsa kontúrjai egyre tisztábbnak tűntek.
- Nézd, Emberfia, már láthatjuk a nagy hajó körvonalait.
Az anyahajó teljes mérete még nem látható pontosan, de egy órán belül látható lesz.
Összességében 820 méter hosszú és 500 méter széles.
320 különböző világból érkező lény él és dolgozik rajta.
Az anyahajó súlya sok ezer tonna. Képes elérni a fénysebesség csaknem 500-szorosát.
Majd a tündérem rövid szünetet tartott, mert egy fontos irányítóeszközre koncentrált.
Eközben kétségbeesetten próbáltam valahogy az agyamba erőszakolni a korábbi rövid technikai előadása lényegét.
Mindent megpróbáltam, de nem tudtam követni. Fogalmam sem volt még akkor, hogy milyen elképesztő dolgokról beszélt.
Amikor megkérdezte, megértettem-e, csak engedelmesen bólintottam.
- Most van még egy kis időnk beszélgetni – állapította meg.
- A nevem Dagolo! – mutatkozott be a földönkívüli tündérem.
A "Da" szótagot úgy kiejtette ki, mint mi, ám a "Go" -t már torkából nyomta elő, és a "Lo" -t franciás orrhangon mondta, mintha erősen megfázott volna.
De az egészben az volt a furcsa, hogy mindig csodálatosan megértettem őt.
Sőt, komikus kiejtését kellemesnek találtam.
- 1230 éves vagyok - folytatta Dagolo -, amikor a ti földi időtök szerint számolok, de 61 éves, amikor a mi téridőnk szerint.
Az Arian bolygóról, az Aldebaran csillagrendszerből jöttem.
Az Arian a Földtől 59 fényévnyire van.
Arian a központi csillagának negyedik bolygója, ám nincs annyi vize, vagyis a szárazföldi területe nagyobb, mint a Földnek, de máskülönben az Arian nagyon hasonlít a Földre.
Viszont kevesebben élünk rajta, mint most az emberek létszáma a Földön.
Az ariániak akár 235 évet is élhetnek az ő téridejükben.(Fordító megjegyzése: mivel 1230/61 év hányadosa 20,16… szorzó, ezért 235 ariáni év megfelel 235 x 20,16 = 4738 földi évnek!)
Mi, az ariániak, a földi emberek távoli rokonai vagyunk, és időről időre meglátogatjuk a bolygótokat.
Foglalkozásom sokféle: antropológus, pszichológus, biológus, genetikus és nyelvész, az intergalaktikus nyelvek kutatója vagyok.
De ami különösen érdekel: a galaxisunkban élő férfiak fejlődése.
És most maradjunk annyiban: én Dagolo vagyok neked, te pedig Andreas nekem.
Egyetértesz vele?
- Igen.
De amikor kimondtam a nevét, elmosolyodott, a kiejtésemet biztos mókásnak találta…
Folyt. köv.
