Élet a Logo bolygón
John körülnézett. A Kozmikus Bölcsesség Temploma magasodott előttük. Úgy tűnt, mintha fehér kőből épült volna, és körülötte egy hatalmas park terült el, tele csodálatosan színes ásványokkal és fák és bokrok élénk illatával. John életerejét megerősítette a jelenlétük.
Avu Johnra nézett, Avu azt javasolta, hogy pihenjenek egy kicsit, amíg John lelke jobban alkalmazkodik a Logo bolygó körülményeihez. „Szellemformánkban könnyen képesek leszünk bárhová repülni akaratunk és gondolataink erejével, és így legyőzni a szükséges nagy távolságokat” – mondta Avu. „Most egy kicsit átmegyünk a parkon, hogy találkozhassál bolygónk néhány polgárával.”
Sétájuk során számos látogatóval találkoztak a parkban. John különös figyelmet fordított a fizikai megjelenésükre. Ám az nem sokban különbözött a földlakóktól. A Logo bolygó lakói körülbelül fél méterrel voltak magasabbak hozzánk képest, mégis alapvetően ugyanazzal testalkattal és jellegzetes arckifejezéssel rendelkeztek, mint mi. A szemük egy kicsit kisebb volt, de fényesen ragyogott. Koponyájuk nagyobbak voltak a miénknél, és néhányan kopaszok voltak. Testük, mivel magasabbak és vékonyabbak voltak, könnyebbnek tűntek, és talán emiatt a járásuk is nagyon könnyű volt, az idő nagy részében úgy tűnt, mintha lebegnének. Avu kiegészítette ezt a megfigyelést azzal a megjegyzéssel, rámutatva a spirituális fejlődésükre, hogy sokan közülük képesek legyőzni a gravitációt, és képesek a levegőben repülni.
„Hogy tudd” – folytatta Avu a magyarázatát –, „Logo bolygó éghajlata meglehetősen enyhe. A napfény egyenletesen sugároz a világunk egész felszínére, így egész évben nincs nagy különbség a hideg és a meleg évszak között, mindig enyhe a hőmérséklet. Emellett a Logo levegője mérsékelten energiával van feltöltve, amelyet a lakók belélegeznek és asszimillálnak.
Logo bolygónk a Lobo nevű galaxisban fekszik. Naprendszerünk öt bolygóból áll. Rendszerünkben található az Aro bolygó is, amelyen olyan lények élnek, akik még magasabb evolúciós szinten vannak, mint a Logo civilizációja. Aro lényei szinte teljes egészében az asztrális szinten élnek, és tudatuk egy az Istenivel. A mindenség spirituális törvényeit követik, és teljes harmóniában vannak velük. Lehetséges, hogy később lehetőséged lesz jobban megismerkedni az életmódjukkal” – mondta Avu, befejezve a magyarázatát.
Avu arra kérte Johnt, hogy koncentrálja a gondolatait, és próbáljon meg lebegni a testével. Johnnak sikerült, és egy idő múlva már a Logo bolygó felszíne felett repültek. Logo természeti tájainak a színei nagyon élénkek voltak, a szivárvány színei domináltak. A földet fák és bokrok borították. Különösen szépek voltak a völgyek és a szivárványszínű virágok. A virágok nemcsak vizuális szépséget nyújtottak, hanem energiával teli illatot is árasztottak a természet légkörébe. Repülés közben John észrevette, hogy az alattuk lévő területen egyenletesen oszlanak el a megbúvó kis épületek a tavak, folyók és gyümölcsösök között.
Miután egy ideig repültek, leereszkedtek egy fehér házat körülvevő kertbe. „Most bemutatom neked Logo egyik spirituális mesterét” – mondta Avu, és elindultak a ház felé, amelynek fehér falai voltak, és a bejárat mindkét oldalán két oszlop állt. A lekerekített lépcsőn állt az, aki várta őket. Megjelenése ugyanolyan volt, mint a többieké, akiket John korábban látott a Logón, bár ennek a mesternek az arca kissé simább volt, és a szemében valami nagyobb, valami mélyebb tükröződött vissza. A mester egyenesen rájuk nézett, ahogy közeledtek. Amikor elébe álltak, egy kis meghajlással üdvözölte őket, amit Avu viszonzott, majd így szólt: „Omu, amint látod, egy olyan ember szellemével érkeztem, aki a Földön él, egy más galaxisbeli bolygón. Az asztrális síkon találkoztam vele, és felajánlottam neki a lehetőséget, hogy velem jöjjön ide a bolygónkra. Ez a szellem azonban egy John nevű férfi fizikai testben létezik.” A bemutatkozás után John ugyanúgy meghajolt, ahogy Avutól látta. Omu így szólt hozzá: „Jöjj, hadd lássa hát meg John lelke, hogyan élünk mi itt a Logó bolygón!”
John észrevette, hogy Omu ugyanolyan ruházatot visel, mint Avu, ami az ókori görögök egyszerű, tógaszerű ruházatára emlékeztette. Szövete könnyű anyagból készült. Avu és Omu felfigyeltek John gondolataira, és Avu elmagyarázta neki: „Számunkra az öltözködés nem pusztán a divat és a változás kérdése, hanem a praktikum és testünk minőségi védelmének kérdése. A szövete természetes anyagból készül, és gyártása során energiával töltődik fel, ez az energia pedig a szövetben marad, és rezgések révén szabadul fel a viselője számára. Az anyag rendszeresen feltöltődik, és segít viselőjének pozitív gondolatok és erősebb koncentrációs képesség elérésében. Mindenki a saját ízlése szerint alakítja és rendezi el a ruházatát, ami azt jelenti, hogy itt egy nagyon egyéni stílus- vagy divatérzékkel rendelkezünk, amely a szabadságon alapul. Később látni fogod, hogy a ruházat színei nálunk élénkek, és ha helyesen vannak elrendezve, akkor harmóniát teremtenek és békés gondolatokat keltenek.”
Egy nagy csarnokba léptek be, amelyből több bejárat vezet más helyiségekbe. John látta, hogy a bútorok világosak és levegősek. Omu intett a másik kettőnek, hogy kövessék őt, majd bementek az első bejáraton. „Ez egy spirituális szoba, vagyis a csend és a meditáció szobája” – magyarázta Omu, majd folytatta: „Ez a szoba a legfontosabb otthonainkban. Itt végzem minden reggel, délben és este a spirituális gyakorlataimat, ahogy e bolygó minden lakója a saját ehhez hasonló szobájában. Számunkra a Logón a fizikai és spirituális formák harmonikus egyesülése az élet fontos része.” John a kápolna mennyezetére tekintett, ahogy ő ezt a szobát magában nevezte, és látta, hogy piramis alakú. „A piramis-szerkezetnek” – jegyezte meg Avu – „egyetemes jelentősége van, mert erősíti a koncentrációs képességet, és segít felgyorsítani a spirituális felemelkedést. Gyakran látni ezt az építészeti szerkezetet itt a Logón.”
Elhagyták a csendes szobát, átmentek a folyosóra, és beléptek egy másik szobába, amiről Omu azt mondta, hogy az az energia befogadásának helye, és amelyet a Logón éjszakai alvókamraként használnak. John megtudta, hogy a Logón az éjszakák rövidebbek, mint a nappalok, így az energia befogadó szoba olyan volt, mint egy éjszakai generátor. A mennyezet és a falak kúpos alakúak voltak. A fal simasága és kereksége Omu szerint nyugalmat és kikapcsolódást sugárzott.
Ezután Omu átvezette őket a folyosón egy nagyobb szobába, amelyet a kreatív gondolkodás szobájának nevezett. „Ebben a szobában barátokkal találkozunk, hogy megbeszéljük, véleményt cseréljünk, és új gondolatokat és terveket alkossunk” – mondta Omu. John tudatában volt a szoba hangulatának, amely nagyon gyengéd volt, támogató rezgésekkel körülvéve. „A megbeszéléseink során a szoba hangulata és a kreatív gondolatok segítenek abban, hogy teljesen nyitottak legyünk és összhangban maradjunk egymással. Ha valaki új ötlettel áll elő, megpróbáljuk alkalmazni, hogy lássuk, hogyan segítheti az az egész civilizációnkat ezen a bolygón. Ez nagyon gyors technikai fejlődéshez vezet, amely az etikai törvényeken alapul.” Omu ezekkel a szavakkal zárta beszédét, amikor éppen visszaértek a nagy terembe.
„Most az energia-előkészítés szobájába értünk, ahol fizikai fogyasztásra szánt energiát készítjül elő, amelyet továbbra is étel formájában fogyasztunk el” – magyarázta Omu. John gondolatában ezt az étel-energia szoba egy földi konyhához hasonlított. Ez azonban sokkal egyszerűbb volt, mert Omu szerint az itteni élelmiszerek nagy részét nyersen fogyasztották. A legtöbb fogyasztási cikk gyümölcsökből és zöldségekből állt.
Omu így folytatta: „Ezért a Logo lakosságának a tápláléka csak gyümölcsökből és zöldségekből áll, amelyeket a talajból, fákból és bokrokból nyerünk. Ezek a természetből származó termékek sűrített fizikai energiának tekinthetők, amelyek újraélesztik a fizikai ént, amely, mint láthatod, könnyebb, mint a földlakók teste.” Johnnak el kellett ismernie, hogy ez igaz. Logo népének teste könnyebb és éterikusabb volt, mint saját földlakó társaié.
Avu befejezésül még azt tette hozzá, hogy a Logo bolygó lakói ismerik az energiaételeket, amelyeket étkezésként szolgálnak fel, és amelyek kombinálásával különböző típusú energiákat adnak a testhez. „Ez a tudás fontos az orvostudományunkban, amely az energia testbe juttatásának különböző módszerein alapul” – jegyezte meg, majd folytatta: „A természet törvényei szerint kombináljuk a talaj és a fák különböző termékeit, hogy a lehető legtöbb energiát nyerjünk ki mindegyikből, amely a szervezetünkbe jut. Az ételt úgy készítjük el és keverjük össze, hogy egy új egységet, egy energiagazdag összhatást alkosson, és így egyetlen energiaáramlatban növelje energiaértékét, amely erősíti a testet, de hatással van szellemi fejlődésünkre is.”
Az energia előkészítésre szolgáló szobában John észrevett egy készüléket, amely egy televíziós parabolaantennára hasonlított. Omu elmagyarázta neki, hogy ez a készülék az egész Logó bolygón sugárzott energiák vételére szolgál, amelyeket ezek a készülékek bárhol, vezetékek használata nélkül felvehetnek, és hogy ezek az eszközök működtetik az összes háztartási eszközt. John felismerte, hogy itt nincsenek vezetékek, csak tisztán továbbított energiaáramok, amelyeket bárhol és bármikor lehet fogni az egész bolygón. John az egészet továbbgondolva rájött, hogy ezeket az energiahullámokat az űrbe is továbbítani lehet, melyeket ugyanez a készülék fogja fel.
Omu ezután bevezette Johnt egy szobába, amely egy ásványfürdőre hasonlított. A falakból tiszta víz folyt ki egy tartályba, amely emberi testre hasonlított. „Ebben a szobában meghatározott ideig energizált vízben fekszünk, és hagyjuk, hogy energiájával megtisztítson minket, amely eltávolítja belőlünk a lemerítő energiát, és új energiával tölt fel minket. Ezt az energizált vizet speciális víztisztító eljárásokkal készítik elő ásványok és energiakövek felhasználásával. Energiájukat a vízbe sugározzák, amelyet az egész bolygón elosztunk.”
Amikor mindhárman kimentek a kertbe, John először vette észre a ház határozottan egyedi alakját. Falai inkább lekerekítettek voltak, mint szögletesek, a tető egyes részei pedig piramis vagy kupola alakúak voltak. „Az ok az volt” – magyarázta Omu –, „hogy a ház energiáját a lehető legegyszerűbben keringessék. Mivel a Logón nincsenek nagy hőmérséklet-ingadozások, a lakói a Logó bolygó légkörének hőjéből származó energiát használták fel. A házak tetejére helyezett háromszög alakú piramis segítségével ezt a tiszta energiát az egész ház számára össze lehetett gyűjteni.”
Avu azzal fejezte be az energiáról szóló magyarázatot, hogy „a Logón a lehető legkisebb súrlódási értékeket próbáljuk elérni, mert minél nagyobb a súrlódás, annál nagyobb az energiaveszteség. Ezért a legkisebb súrlódásra és a legkisebb fizikai ellenállásra vonatkozó fizikai törvényeket követjük, ami az egész technológiánk alapja.”
Kis távolságra állt egy másik ház, amely nagyon hasonló szerkezetű volt Omuéhoz, és amely előtt két gyerek játszott. Ez egy nagyon érdekes változás volt John számára. Omu hozzátette: „A gyermeknevelés fő gondolata, hogy a gyermekek erkölcsi és spirituális fejlődésben nevelkedjenek. A szülők erőfeszítése itt az, hogy a következő generációt spirituális és etikai nevelésen és tanuláson keresztül vezessék.Ennek különböző koncertek, galériák és színházak látogatása és a családi élet fontos és magától értetődő részét képezi.”
Avu és Omu elkezdték megbeszélni John bolygó látogatásának tervét, hogy hová vigye Avu Johnt, hogy John a lehető legtöbbet lássa Logóból az első látogatásra rendelkezésre álló időben. Ketten megegyeztek abban, hogy Johnnak meg kell látogatnia néhány múzeumot, egyetemet és templomot, hogy egy kicsit többet megtudjon meg a Logó bolygón zajló életről. Mivel mindketten gyorsan tudtak mozogni asztrális formájukban, nem volt probléma több, egymástól távol eső helyet meglátogatni. John úgy döntött, hogy egy történelmi múzeum meglátogatása jobban megértetné számára az itteni embereknek és a Logó bolygónak a történetét és evolúcióját.
Így hát elbúcsúztak Omutól, aki biztosította Johnt, hogy újra találkozni fognak. Ezután John és Avu a levegőbe emelkedtek, és a Logo Bolygó Történeti Múzeuma felé vették az irányt. Alattuk a ragyogó, szivárványszínű föld terült el. Az állatok is a saját színeikben ragyogtak. Avu rámutatott, hogy a Logo állatai magasabb fejlettségi szinten vannak, és tudatosan tudnak segíteni az embereken. A természet által termelt csodálatos illat betöltötte az egész bolygó légkörét.
Repülésük két folyó találkozása felett folytatódott, és John képtelen volt telepatikusan elrejteni csodálatát és áhítatát a két vízszivárvány egyesülésének látványától, mert a vízben annyi energiaelemet látott. Ahogy az energia mozgásban volt, színei folyamatosan változtak, így a folyó szivárványként mozgott a bolygó felszínén. John valami hasonlót látott a közeli tavakon is, ahogy a víz hullámai gyönyörű színhullámokká alakultak át. Avu hozzátette, hogy még az eső is tartalmaz energiát, és amikor lehullik, mert minden cseppje úgy néz ki, mint egy csillogó kristály, amely az égből hullik alá.
Néhány helyen John nagyon gyenge szelet érzett, amely kellemes illatot hozott magával. Avu telepatikusan azt mondta neki, hogy a szél itt egy gyengéd energia- és illatfolyam, amely az egész bolygón elviszi a természet illatait és hatásait. Mivel annyira kellemes és jótékony, nagyon kívánatos ekkor, hogy fújjon a szél.
Átrepültek egy domb felett, amely egy mély, széles völgy fölé magasodott. Johnt ez egy kicsit Kaliforniára emlékeztette. Azt is felismerte, milyen enyhe Logo légköre, és milyen erősen tükrözi lakóinak békés és pozitív gondolatait.
A természet gyönyörű színei lassan áradtak szét körülöttük, és a horizonton több apró domb kezdett megjelenni. „Majdnem ott vagyunk” – mondta Avu, és John előrenézett arra a helyre a horizonton, amiről Avu beszélt.
