Link: Társalgó Dobronay Lászlóval
A tökéletességgel való találkozásnak számtalan oldala van.
A halál utáni élmények megszaporodása a modern kórházi újraélesztési eljárások miatt a Vízöntő korszak egyik előszele.
Hogy egy perc valós tapasztalat is megsemmisít minden korábbi hitrendszert.
Dobronay László fenti linken közreadott élménye természetesen csak egy a sok millió lejegyzett tapasztalat közül, hogy a tökéletlen tudat hogyan semmisül meg a mennyhez közeledve a tökéletességben!
Minden halál utáni tapasztalat egyedi! Nincs két azonos. Holott az alapelemek mindegyikben felismerhetők.
Maga az Isten, az isteni élet tárul fel mindenki számára fokozatosan már asztrális szinten!
Mivel mindenki Isten része és Egésze.
Mi az Isten tehát?
Az, aki akkor is egészként kezel, mikor még rész vagy!
Mindig, minden körülmények között!
Ebben semmisül meg a mai emberi tudat - a halál után.
A Vízöntő korszakban azonban már nem kell meghalni ehhez!
- A legmegrázóbb test nélküli tapasztalatok a materialistáknál vannak. Olyanoknál, akik még megmenthetők egy ilyen élménnyel.
Itt van pl. ez az amerikai úr halál utáni élménye.
Ő is, mivel Istentagadó volt, a pokolban kezdi természetesen, egy pokolbeli hellyel, ahol rengetegen vannak, és akik mind átkozzák, gyűlölik Istent.
Nyilván épp ezért teremtik meg maguknak a poklot.
Ő azonban annyiban volt kivétel köztük, hogy józanul belátta ott a sötétségben, hogy az egész addigi élete tévedés volt, erre rögtön a feje fölött a feltétel nélküli szeretet fénye jelent meg.
Végül a fény egy 3-4 éves tökéletesen tiszta kislánnyá változott, és hívta őt, hogy a sötétségből lépjen a fénybe.
Amit a férfi meg is tett, majd utána rögtön a fizikai testében találta magát.
Ami ebben a tapasztalatban különlegesen egyedi, az az, hogy ez a kislány ugyanaz volt, mint az a megfogant kislánya, amit négy évvel korábban engedett elabortálni!
Ez abszolút megsemmisítő volt számára!
Hogy ezzel is Isten tökéletes szeretete bizonyította magát!
Hogy pont ez a kislány mentette meg a pokolból!
És ez nekünk is tanulság legyen!
Főleg akkor, mikor panaszkodni kezdesz!
Mert elfelejtkezel arról az alapvető vakságról, amivel születtél!
A tökéletesség nem-érzékeléséről.
