7. Fejezet
Egy térdere kényszerített bolygó
Közben a Föld bolygón szinte senki sem tudott erről a galdoniai háborúról.
(Ford. megjegyzése: a Koldas a Föld parallel-bolygója!)
Azon kevesek, akik mégis tudtak róla, a Szövetség "Q" csoportjainak tagjai és barátai voltak sok országban, akiket ezekről a hírekről magnófelvételek másolataival és az adások átirataival tájékoztattak.
1970. május 30.-án késő este Valdar ismét bejelentkezett a bolygója háborújának legfrissebb híreivel és az áldozatok listájával.
Komoly hangon elmondta, hogy a galdoniak kettős csapást mértek a Koldasra.
Az egyik dél felől jött, és nyilvánvalóan csak egy elterelés volt.
A galdoniak ezután megkezdték fő támadásukat északon, egy új fegyvert használva, amely sokkal halálosabb volt, mint a korábbi irányított rakétáik.
Halálos vírusokkal teli konténerek ezreit dobták le!
Igen – mondta komolyan Valdar –, Koldast valóban térdre kényszerítették.
Amint felismertük az északi félteke városainak nehéz helyzetét, több ezer hajót küldtünk oda, hogy evakuáljuk az embereket a katasztrófa sújtotta területekről.
De az evakuálásnál sokkal gyorsabban terjedt a vírus!
Sokan gyötrelmes kínok között haltak meg még mielőtt megmenthették volna őket.
A víz és az élelmiszer szennyezett volt, aminek következtében tömegével vesztették el az emberek az életüket.
Hatalmas számban kellett a halottakat sietve tömegsírokba temetni.
De nemcsak vírus pusztította el embereinket, hanem más járványként terjedő betegségek is.
Nyilvánvaló, hogy Valdart mélyen megrendítette a bolygója ellen indított legutóbbi horrorszerű támadás.
Majd miután a galdoniaiak ezt a szörnyű csapást végrehajtották, üzenetet küldtek Koldas lakosságának.
Ez volt az első alkalom, hogy felvették velük a kapcsolatot a támadások megindítása óta.
Koldasi nyelven figyelmeztették őket, hogy ha Koldas nem adja meg magát azonnal, akkor minden városa ugyanilyen csapásban részesül.
Valdar így folytatta:
– Tudjátok, mikor utoljára beszéltem veletek, éppen úton voltam a Szövetségünk Byronne bolygójára.
Amikor visszatértem a corynthiai hajókkal, elhatároztuk, hogy azonnal folytatjuk Galdonia bolygó keresését.
Űrhajóink végre megtalálták ezt a bolygót, amely oly sok szenvedést okozott nekünk.
Három nagyvárosát támadtunk meg, melyek emiatt teljesen megsemmisültek.
Szerintem a galdoniak megtorlásul indítottak vírustámadást a Koldas ellen.
Az egyik támadás a gyorsan a másik után történt meg... miközben sok ártatlan ember vesztette az életét.
A galdoniaknak azonban nem szabad figyelmen kívül hagyniuk azt a fontos tényt, hogy a Szövetség egyik bolygójának megtámadásával valójában az összes többi bolygót is megtámadják!
Byronne már rögtön kinyilvánította a segítségét azzal, amikor értesültek a tragikus helyzetünkről, hogy egy corynthiai flotta-hadosztályt küldtek nekünk.
Jelenleg az érkezésükre várunk.
Összesen 4075 csillaghajó fog összegyűlni, mikor a flottánk összeáll, hogy velük újra csapást mérjünk Galdoniára.
Vagy nyerünk, vagy veszítünk...
A byronne-i flotta-hadosztály segítségével úgy érzem, Galdoniának kevés esélye van arra, hogy túléljen egy ilyen hatalmas támadást.
Wy-Ora parancsnok irányítja a flottát és vezeti a támadást.
Én vagyok a helyettese -
Valdar az adást azzal zárta, hogy reményét fejezte ki, hamarosan bejelentheti a háború végét.
Wy-Ora jókívánságait is közvetítette a "Q" csoport minden tagjának.
Azután, amikor éppen befejezte, félbeszakították, és így szólt:
- Most kaptunk egy sürgős üzenetet Melchortól.
Szomorúan kell mondom nektek... most erősítették meg, hogy Mank-Ton és Kalaal is életét vesztette a Koldas feletti csatában.
Az utolsó támadás során ők és sok más hős parancsnok meghalt, és ezen ördögi támadások száma még mindig növekszik.
E komor megjegyzés után Valdar befejezte az adást és távozott.
Majd négy, feszültséggel teli nap következett, várva híreket, hogy mi történik Galdoniával, és mind Edwin, mind a többiek úgy érezték magukat, mintha tűkön ülnének.
Mi lett a harc eredménye?
Milyen következményekkel járna a Földre nézve, ha a Szövetség vereséget szenvedne?
1970. június 14-én ígéretes hírek érkeztek Edwinékhez Melchor űrállomás közvetítése által.
Ez egy azonnal átküldött adás volt Galdonia felszínéről, melyet egy technikailag fejlett koldasi flotta-előőrs közvetített.
Továbbá olyan hírek jöttek, hogy Wy-Ora megsérült a csatában.
Egy ismeretlen hang szólalt meg az elején és kijelentette:
- Az adás, amit hallatok, egy olyan felvétel, amely most Galdonia bolygón készült.
Megkértem a Melchor parancsnokát, aki megkapta ezt a felvételt, hogy amint lehetséges, továbbítsa nektek.
Majd egy másik ismeretlen hang szólalt meg:
– Üdvözlet minden koldasi és byronne-i személyzettől itt, Galdonia felszínén.
Jó hírünk van számotokra!
Galdonia nagy része jelenleg koldasi és byronne-i erők kezében van!
Bár sok központot még mindig a galdoniaiak birtokolnak, de erőink elfoglalták a kulcsfontosságú területeket és a fő kommunikációs központokat.
A hadiszerencse végre a mi javunkra fordult, így előrelépés történt számunkra ebben a hiábavaló és értelmetlen háborúban.
A kommunikáció a Koldassal helyreállt, így az üzeneteink ismét folyamatosan jöhetnek Galdoniáról.
A galdoniára leszálló koldasi szárazföldi erőket itt több csillaghajó-hadosztály támogatja a levegőből, és hamarosan megkezdődik a végső csata a szárazföldön és felette is.
A bolygó háromnegyedét már birtokba vettük, de még mindig van egy olyan hegyvidéki terület, ami nehézséget okoz nekünk, mely átnyúlik az bolygó egyenlítőjén.
Itt nehéz mind corynthiai hajóknak, mind a szárazföldi erőknek hadműveletet végezni.
A hang folytatta a bolygó felszíni leírását.
Galdonia nagy részét hatalmas sivatagos terület és perzselő homok alkotja, ahol a hőmérséklet hihetetlen magasságba emelkedhet a déli órákban.
Azt mondta, hogy még soha nem tapasztaltak ilyen rekkenő hőséget, mint ezen a sivár bolygón.
Bár volt néhány erdős terület – néhány nagyon sűrű dzsungel –, de a bolygó nagyrészt sivatagos.
- A bolygó csillaga most már a horizont alá süllyedt – mondta a hang.
– Miközben ezt az adást készítem, sötét lett.
Tőlem balra sok tűz parázs felvillanását látom a távolban. Egy másik várost támadtunk meg.
A sötét égen kék-fehér villámszerű sugarakat látok, amelyek észrevehetetlen célpontokba ütköznek.
Ezek a corynthiai hajók által kilőtt lézersugár-fegyverek.
Valahányszor villámot látok – és van most számtalan villámlás – megborzongok, vajon hány ember veszíti el most az életét?
Óriási megsemmisítő energia van ezekben a robbanásokban.
Galdonia városai pedig nagyon sűrűn lakottak!
Ez egy olyan látvány, amelynek reméltem, soha nem kell majd újra szemtanúja lennem. Í
gy folytatta:
- Szerencsére Galdonia városainak többsége megadta magát, és csak néhányan maradtak, amelyek ellenállást tanúsítanak.
A veszteségek mindkét oldalon súlyosak voltak.
Sok corynthiai hajónk odaveszett, csakúgy, mint más koldasi hajók a sivatagban.
De Byronne, a testvéri bolygó, amely azonnal a támogatásunkra sietett, a Szövetség oldalán szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket.
Mélységesen szomorú vagyok mindazok miatt, akik ezen a bolygón lelték a halálukat!
Mennyi bánatot és szenvedést hozott ez az átkozott bolygó a Koldasnak és az egész Szövetségnek!
- Edwin és a „Q” tagok számára ez a szemtanúi jelentés Galdonia felszínéről óriási érdeklődést keltett.
Majd ezután a kommunikátor borús képet festett a szövetségi erőket érintő állapotokról.
A bolygó hatalmas fehér sivatagi homokjába beásott állásaikról beszélt.
Ebből a pozícióból számos bevetést hajtottak végre a Szövetség szárazföldi erői.
Időnként elindultak innen a megmaradt galdoniai ellenállási helyek felé.
A tikkasztó hőség és a nehezen megvalósuló leszállás tovább fokozta a kínjukat.
A zenit fehér homokjában visszatükröződő gyors napfelkelték hatására (ford. megjegyzése: vagyis Galdonia egy több csillagos rendszerben van) sugárzás négyszeresére emelkedett, és a sivatagot a vakító fény kemencéjévé változtatta át.
Bizonytalanság volt náluk a Galdoniát támogató két szövetségest illetően.
Néhány furcsa alakú űrhajót láttak ugyan, de azok eddig nem tettek határozott erőfeszítéseket Galdonia harcának támogatására.
A Szövetség megfelelő flotta-különítményt tartott tartalékban arra az esetre, ha a Galdonia szövetségesei úgy döntenének, hogy támadnak.
Majd a beszélő leírta Wy-Ora saját űrhajójának szerencsétlen lezuhanását.
- Két nappal ezelőtt egy támadás során Wy-Ora parancsnok különítménye a szokásosnál nagyobb galdoniai csillaghajóval találkozott.
Parancsnokunk űrhajóját újra és újra rakéták találták el, így súlyos sérülésekkel kellett visszatérnie a bázisra.
Láttuk hajóját közeledni, és úgy tűnt, hogy irányítási problémái vannak.
Elrepült a bázis mellett, és lehozta a hajóját a sivatagba.
De közben olyan erővel zuhant le, hogy robbanás történt, ami ledobta a hajó átlátszó kupoláját.
Füst szállt ki az összes szellőzőnyíláson és ablakon keresztül.
A sérült irányítópanel ellenére igyekezett megőrizni a személyzetet és a hajót.
A legénysége három tagja mégis életét vesztette.
Wy-Ora parancsnoknak szerencséje volt, hogy a megfigyelő kupola széttörését megúszta.
A beszélő mély aggodalmának adott hangot népszerű vezetőjük állapota miatt, akit Koldasba kellett vinni.
Elsőre nem túl súlyosnak tűnő lábsérüléssel megúszta, később azonban sokkal rosszabbnak bizonyult a dolog.
Eközben Valdar a saját kezébe vette az ügyeket a régi mentorától, mert ő lett a felelős a Galdonián végzett hadműveletekért.
Beszámolójának befejezéseként az előadó néhány személyesebb észrevételt tett hozzá.
- Milyen visszataszító világ ez!
Valójában ez a legfurcsább bolygó, amelyre valaha is betettem a lábam, mert a galdoniai életmód annyira eltér a mi normáinktól!
Otthonaikban, mely téglalap alakúak, kevés a hely, zsúfoltan laknak.
Egyáltalán nem láttam emeletes épületeket, és az építési módszereik is nagyon durvának tűnnek számomra.
Nyomasztó légkör uralkodik mindenütt.
- És ezekkel az utolsó szavakkal véget ért az adás Galdoniából.
A következő 14 napban nem jött több hír.
Edwin és csoportja remélte, hogy többet fognak hallani Wy-Ora gyógyulásáról, bár úgy tűnt, hogy sérülései nem voltak olyan súlyosak.
Aztán egy délután egy rövid üzenet érkezett a hozzájuk:
- Egy Hold körül keringő Byronni űrhajóról.
Megbízatást kaptam, hogy tájékoztassalak benneteket, hogy 3 napon belül adás jön hozzátok a Melchortól.
3 órával a naplemente után fog jönni az adás.
Most elbúcsúzom a Föld bolygó népétől.
Byronne-i pilóta vagyok. –
A beígért adás július 1-jén megérkezett.
Ez Wy-Ora személyes üzenete volt.
Úgy tűnt, újra a régi önmaga jelentkezett be.
A szokásos nagyságával, karizmatikus személyiségével kezdte:
- Wy-Ora vagyok. Üdvözlet, barátaim!
Csodálatos, hogy újra kapcsolatba léphetek veletek, bár ezúttal műszaki segítségen keresztül.
Itt ülök egy gyönyörű fa alatt a koldasi otthonom kertjében.
Van egy nagy kertünk, fákkal és virágzó bokrokkal.
Csodálatosan zöld a fű és énekelnek a madarak.
Egy gyönyörű napra ébredtem itt, és ahogy kinézek, nem messze tőlem egy tavat látok egy festői szigettel.
Gyógyuló félben vagyok a lábam sérüléseiből.
– A hangjából ítélve egészségesnek tűnt.
Jó volt újra hallani felőle, és mindenki mély belső elégedettséget érzett, amikor meghallotta a hangját, mert hatalmas lelki erőt és együttérzést árasztott a beszéde.
Wy-Ora azzal folytatta, hogy megpróbált telepatikus úton gondolatokat küldeni a "Q" csoport minden tagjának.
Elizabeth, Edwin felesége megerősítette, hogy nagyon világos benyomásokat kapott.
Ez érdekes jelenség volt, és figyelembe véve a tér és idő óriási különbségeit.
(Ford. megjegyzése: mert a szerzőnek fogalma sincsen, hogy mentális szinten az információ nem függ a tértől és az időtől!)
– Mostanában lehetőségem volt pihenni, és sokat gondolok rátok.
Minden egyes "Q" bázistagnál a "gondolatátvitelre" vagy a telepátiára összpontosítottam, és erre némi megerősítést kaptam tőlük.
Főleg tőled, Elizabeth. Te voltál először a gondolataimban a lányod születése miatt.
Megbizonyosodtam arról, hogy kommunikáltunk, mivel tudatában voltam annak, hogy gondolataid eljutnak az elmémbe.
Szándékosan küldtem el neked egy gondolatmintát, amiben leírtam a lakókörnyezetemet.
Igen, annyi minden történt azóta, hogy utoljára felvettem veled a kapcsolatot.
A Szövetség most nem a Béke Szövetsége.
A háború csúnya jele mindenki zászlajára került, különösen Byronne-ban, Sitonban és Salamiában, azokon a hősies bolygókon, amelyek támogattak minket a harcunkban.
Wy-Ora folytatta a háborús helyzet leírását.
Azt mondta, hogy Galdonia nagy része most a Föderáció kezében van, bár még mindig vannak elszigetelt ellenállási helyek.
Megemlítette Galdonia két szövetségesét – Sakiradot és Banianlot. (a sakiradiak vezették a csatát Galdonián) A sakiradiak már megadták magukat, de a probléma a banianloiakkal volt.
A sakiradoiak láthatóan ugyanolyan fejlett faj, mint a koldasaiak, bár kisebb termetűek.
Különböznek a galdoniaktól, akiknek hosszú, sötét, vállon lógó rézszínű hajuk volt.
A sakiradoiak világos bőrűek.
Ők voltak Galdonia eredeti civilizálói, de régen a galdoniak elfordultak tőlük, és arra kényszerítették tudósaikat, hogy rakétákat és más pusztító fegyvereket építsenek, amelyeket később a Koldas elleni támadásban használtak fel.
Kénytelenek voltak megalkotni a Koldas ellen használt vírusfegyvereket is.
A Koldasnak a fertőzésből és pusztulásból hosszú időbe telt volna felépülni, és riasztó élelmiszerhiánnyal küszködött.
A Föderáció többi bolygója viszont hatalmas segítséget nyújtott neki a helyreállításhoz.
Wy-Ora érezte, hogy a konfliktus lassan a végéhez közeledik, így elkezdődhet a helyreállítás.
Nem történt további támadás Koldas ellen, de az egész lakossága örült, hogy a híres parancsnok, Zybo a 6. sitoni flotta-hadosztályával már meg tudta védte őket az ellenséges támadásoktól.
A 6. flotta-hadosztály az egyik legerősebb flottaegység volt, amely valaha is járőrözött az világűrben.
Wy-Ora lelkes szavakkal beszélt utódjáról.
Valdar iránti rajongása nyilvánvaló volt, amikor továbbra is példamutatóan folytatta flottaparancsnoki pozícióját, annak ellenére, hogy Clyveen, fiatal felesége eltűnt.
Wy-Ora elmondta, hogy Clyveen házát a Koldas északi oldalán sokszor eltalálták rakétákkal.
A koldasi tisztviselőknek azonban sikerült megtalálniuk sok eltűnt személyt.
Valdar azt mondja, biztos benne, hogy Clyveen él és jól van. Reméljük igaza van.
- Most be kell fejeznem ezt az adást- mondta Wy-Ora -, mert nemsokára el kell mennem a közeli városba kezeltetni a lábamat.
Szinte lehetetlennek tűnik számomra, hogy egy ilyen kegyetlen háború áldozatai lettünk. –
Tizennyolc nappal később, július 18-án 22:00 órakor újabb adás jött Edwinnek Wy-Orától.
Jellegzetes bemutatkozása után így szólt:
- Barátaim, itt nálam most hajnal 3 óra van napkelte előtt.
Éjszaka nem sokat aludtam, mert fájt a lábam.
A dolgozószobámban vagyok, és előttem van egy hatalmas üvegablak, amely a tóra néz.
Itt most hűvös van és csend.
Nehezen tudom leírni ezt a látványt a ti nyelveteken, de azt szeretném, hogy ezt velem együtt lássátok!
Úgy tűnik, az egész természet körülöttem nyugalomban van.
A feleségem és a két lányom alszanak.
Tőlem balra az adóvevőm közvetlenül a fal mellett áll, ebben a helyiségben most ez az egyetlen világítás, mint piros, zöld és narancssárga fények, melyek ebből az eszközből jönnek.
Mialatt ezt a mondatot elküldtem nektek, egy kicsit pihentebbnek érzem magam, mert a fájdalmam egy kissé alábbhagyott, eközben eléggé kényelembe helyezve magam.
Itt ülve gondolkodom a múlton... a sok mindenen.
Az jó, hogy most már a hadiszerencse kezd hozzánk szegődni.
Közvetlenül e felvétel készítésének megkezdése előtt felvettem a kapcsolatot az itteni fő kommunikációs központtal egy szintén falba épített videó adó-vevőm segítségével.
A Galdonián állomásozó flottánkkal való kapcsolattartás rendszeres eszköze volt ez.
Amikor felvettem a kapcsolatot a központtal, rögtön közölték, hogy Clyveent megtalálták és él!
Ettől a hírtől nagyon boldog lettem, és azonnal továbbítottam ezt az üzenetet Galdonia felé a kommunikációs műholdjainkon keresztül.
Valdarral személyesen vehettem fel a kapcsolatot, és boldog voltam, hogy én tájékoztathattam őt erről a csodálatos hírről, hogy szeretett párja életben van.
Valdar annyira meg volt hatva, hogy a sírástól egy ideig alig tudott beszélni.
Mindannyian, az egész flotta nagyon hálásak vagyunk a Teremtőnek, hogy Clyveen megmenekült.
Majd amikor összeszedte magát, Valdar közölte, hogy a hadműveletek még folynak, de az összecsapások az idő előrehaladtával egyre kevesebbek lesznek.
Arra számít, hogy a galdoniaiak hamarosan megadják magukat, és így visszatérhetnek a békés életükhöz.
Eközben Wy-Ora továbbra is kinéz az ablakon, és így folytatja:
- Több űrhajó azonosító fényét látom a fenn a csillagos égen. A színük alapján meg tudom állapítani, hogy pl. az egy járőrhajó a 6. sitoni flotta-hadosztályától.
Folyamatosan készenlétben vannak, hogy megvédjenek minket az ellenséges támadásoktól!
Ezek a sitoniak csodálatos emberek!
Kedvesek és megértőek, és mindig készek segíteni, ahol segítségre van szükség.
Hazatérésem óta rengeteg időm volt pihenni, és közben sokat lapozgattam a naplómat.
Éveken át jegyeztem fel őket folyamatosan, még akkor is, amikor a bolygótok körül járőröztünk.
Általában napi feljegyzéseket készítettem a földi eseményekről is. -
Miközben Wy-Ora a naplóját nézegette, megemlített egy koldasi felderítőhajó titokzatos eltűnésének esetét az Indiai-óceán felett Durban körül.
Mégis a terület azonnali átkutatása haszontalannak bizonyult.
Ezért az a döntés született akkor, hogy Wy-Ora és egy asszisztens személyes látogatást tesz Durban térségében, hogy kivizsgálják a hajó és személyzetének eltűnését.
A sötétség leple alatt szálltak le egy elhagyatott tengerparton Durbantől északra.
Itt találkoztak földi barátaikkal, akik elvitték őket egy közeli vidéki házba.
Majd újabb keresést szerveztek.
Egy bérelt motorcsónakon Wy-Ora speciális műszereket használva napokig körbejárták a környéket anélkül, hogy nyomát találták volna bármilyen hajójuknak vagy személyzetének.
Végül Wy-Ora úgy döntött, hogy kiterjeszti a keresést az egész part menti területre, nem csak arra, ahol a felderítőjükről azt hitték, hogy eltűnt.
Sok napot töltöttek szállodákban és panziókban, a folyosókon üldögélve, a látogatókkal szóba elegyedve abban a reményben, hogy a beszélgetésekből némi információt kapnak.
Hogy talán valaki látta a hajójukat a tengerbe zuhanni.
Ám amikor egy szállodai recepciós gyanút fogott, vissza kellett vonulniuk.
A nyomozást abba kellett hagyniuk, és visszatértek Koldasba.
Wy-Ora búcsúzóul ezt mondta:
- Miközben rögzítem ezt az adást, gyakran eszembe jutnak azok a hónapok, amelyeket én és hozzám hasonlók a gyönyörű bolygótokon töltöttem.
Mennyire más lett volna az egész, ha ott békében jöhettünk-mehetünk volna!
Milyen csodálatos lett volna koldasiként megjelenni ott, nem álcázva vagy elrejtőzve más földi emberek szeme elől.
Igen, az csodálatos lett volna! -
