Kérdés :

Ha a Vénuszon van élet, miért nem fedezték fel eddig mi holdjaink?

Olyan meleg van a felszínen, hogy az egyes feltételezések szerint a felszínen valaha létezett, a földihez hasonló óceánok régen elpárologtak. A helyén csak sivatagszerű síkságok és szikladarabok maradtak. A leginkább elfogadott elmélet szerint az elpárolgott víz kivált, és a bolygó mágneses terének hiányát kihasználva a napszél szétterítette az űrben a hidrogénrészecskéket.

Ezek szerint ehhez az igen magas hőmérséklethez alkalmazkodtak, akik ott élnek? Ráadásul a légköre tele van kénnel. Ezek szerint ként is belélegeznek az ott élők?

A felszínén átlagosan 440 fok van!

Azzal a barátságos képpel, amit elmondasz a Vénuszról, valahogy ellentétes a Magellán egyik felszíni fotója:

 

 

Egy másik:

 

 

 

Hol van itt termőterület? Még extrém tűrőképesség? Organikus szervezetek is csak igen nehezen lennének képesek elviselni ezt a kegyetlen viszontagságú bolygót.

Válasz :

Hogyan kérdezhetsz ilyeneket?

Mert a kérdéseid olyanok, mintha természetesnek vennéd, hogy egy színvak embert küldenénk el egy expresszionista festészeti kiállításra szakvéleményt mondani!

Ugyanis az ÉRZÉKELŐ és az ÉRZÉKELT NINCS azonos frekvencián! Így az érzékelő CSAK AZT LÁTJA, AMI A SAJÁT FREKVENCIÁJÁNAK MEGFELEL! Tehát valami nagy butaságot!

Ez egy teljesen normális dolog!

Pedig olvashattad a cikkben, hogy a vénuszi civilizáció (is) 5D-s szinten van, vagyis a mi primitív 3D-s érzékelési tartományunkban láthatatlan. - Ahogy láthatatlanok a Közép- és a Belső-föld civilizációi is.

Látjátok, ez az átka a 3D-s érzékelési képességünknek : magasabb dimenziókat képtelen érzékelni! - Persze ez most hamarosan megváltozik!

És mivel megváltozik az érzékelőképesség, megváltozik a tudat is : az ember 13.000 éve tartó kozmikus magánya hamarosan véget ér!

Ekkor meg fogjuk érteni - ezt mostani tudatállapotunkban nem lehet -, hogy a világegyetemben NINCS két azonos frekvencián létező civilizáció, hanem tökéletesen el vannak osztva minden frekvencián és minden dimenzióban.

Egy Magasan Fejlett Társadalom rezgésképlete általában nagyon magas, amely miatt természettudományosan egy alacsonyabb rezgésű/dimenziójú társadalom nem tud hozzá férni, sőt érzékelni sem tudja - feltéve, ha magasabb erre nem hajlandó.

De egy Magasabb mágikusan-technológiailag is TÖKÉLETESEN LE VAN VÉDVE minden erőszakos behatolással szemben. Ezért van pl. a Vénusznak is sűrű felhőrétege - de ugyanez van a szaturnuszi civilizációnál is.

Ezekbe a magasztos társadalmakba még a 4. dimenzióban élő gyík- és egyéb negatív fajok sem tudnak behatolni, pedig ők a miénknél milliószor érzékenyebb és hatékonyabb technológiát használnak!

Nos, az ötvenes évek nagy Vénusz-kontaktái óta ( pl. George Adamski 1953-58-61-ben, Howard Menger 1956-ban, Dana Howard 1953-ban járt a Vénuszon ) a tudományos elitnek rendkívül fontos volt, hogy az általuk átadott üzenetet hiteltelenítse. Ezért amikor az első orosz Venyera-szondák 1965-ben leereszkedtek a Vénusz (3D-s!) felszínére, akkor az ott mért paraméterek úgy kellettek nekik, mint egy falat kenyér : 450 C hőmérséklet és 90 atm nyomás!

Így aztán mind a félhivatalos ufo-nemkutatás, mind a hivatalos tudomány képviselői jót röhögtek a klasszikus ufo-kontaktákon.

Ez tartott kb. a nyolcvanas évek végéig, amikor, hogy-hogy nem, a dicső tudományunk minden vívmánya és logikája ellenére, újra kezdtek fel-feltünedezni a Vénusz-kontakták (is) - vállalva ezzel együtt a "tökhülye idióta" állandó bélyegét.

Az igazi áttörést Omnec Onec hozta, az a bájos szőke nő, aki a 1991-es könyvében elmeséli az előző életét a Vénuszon, majd azt, hogy hogyan került 1955-ben 7 éves vénuszi lányként a Földre. De meg lehet említeni még Willaru Huayta, perui inka sámánt is, aki asztráltestben, 1997 szeptemberében járt a Vénuszon és az ott tapasztaltakról sok előadást tartott.