Új spirituális szemlélet

 

 

 

"...És meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben

nagy hatalommal és dicsőséggel."

 

Mert : Isten mindig konkrét, sohasem elvont

 

 

 

A fenti címben leírt állítás egy mindennapi tapasztalat mindazok számára, akik a Fényt keresik és egy magasabb, megszentelt életre vágynak.

Isten tehát konkrét - de ez ránk vonatkoztatva aktuálisan mit jelent?

Azt például, hogy a most aktuális felemelkedés folyamata sem elvont lila gőzben fog végbe menni, hanem nagyon is konkrét, szinte hétköznapi tapasztalatokon keresztül!!!

Na, éppen ez az, amit az átlagember mindig negál : a hétköznapi tapasztalatokat, mert azok, ugye, túl ismertek, túl unalmasak! Ezért keres az ember azonnal valami narkózist, valami kábulatot, hogy a 3D-s lét unalmát elviselje. A gondolati narkózis természetesen az első, amellyel az földi ember állandóan él, olyannyira, hogy ez már az évszázadok folyamán szinte természetes mentális állapota lett a nyugati embernek - azaz itt is a beteges viselkedés lett a meghatározó norma.

Másodszor állandó külső kábulat is kell, hogy a testi elkülönültséggel járó fojtogató magányérzetet is egy rövid ideig elfelejtsék.

- Bizonyára ismerik azt a viccet, hogy Jézus megjelenik a 20. század hatvanas éveiben a hippiknél, és bemutatkozik nekik : "Én vagyok Jézus". Erre aztán kapásból jön a hippiktől a válasz : " Ugye, hogy jó az anyag, haver?!"

De milyen általános tanulságot tudnánk leszűrni ebből a viccből, mely persze jóval túl mutat a puszta poénon?

Azt, hogy Isten aktuális megnyilvánulása ( mert Istennek mindig aktuálisan kell megnyilvánulni ) sohasem veszi figyelembe az adott emberiség tudati elvárásait!

Miért nem? Azért, mert ezek az elvárások a múltból táplálkoznak - ahogy a földi ember teljes lénye is : társadalmi szokásokból, nagy, kulturális hitrendszerekből és karmikus múltból.

Ezeket pl. Lao-ce 'szalmakutyáknak' nevezi, nevetséges bábuknak, azzal összefüggésben, hogy a sors, Isten akarata, amely alakítja, mind az ember, mind a kozmosz életét, sohasem valamilyen "izmus" nevében cselekszik, és semmilyen jó-rossz elvárás nevében sem, mivel neki az élő jelenben kell hatnia, azaz mindig teljesen újnak kell lennie!!!

Isten aktuális megnyilvánulása azonban nem csak mindig új, hanem a Teremtő által megszentelt nagyon intelligens folyamat is, éppen ezért nem csinál egyetlen Isteni küldött sem magából bazári majmot, hogy az elfogadtatás érdekében igazodjon egy adott ember/ emberi közösség hitrendszeréhez - pl. ahogy ez a fent említett viccben is megjelenik! Ezért ha Jézus megjelenik - mert meg fog jelenni, mivel már 2000 évvel ezelőtt megígérte -, akkor ez éppen olyan konkrét és nem várt esemény lesz, mint a múltban minden isteni megnyilvánulás!

Így a címbeli megállapításunkhoz hozzátehetjük, hogy Isten a mi létezési szintünkön mindig

  1. konkrét
  2. új és
  3. nem-várt! - mármint a kollektív emberi tudat számára.

Ám ezt a kollektív emberi tudatot már az ötvenes évek óta eléggé nyugtalanítja egy nagyon feltűnő jelenség : az UFO-k, a földönkívüliek megjelenése a légkörünkben. Mivel azonban a kollektív emberi tudat még a tekintélyektől függ, és a saját tekintélyei még tagadják ezeket a jelenségeket, sőt, ha kell, akár a csillagos eget is lehazudják az égről, így minden földönkívüli tapasztalat besöprődik a tudatalattiba, ott óriási feszültségeket keltve.

Az ötvenes évek fizikai/ telepatikus UFO-kontakt kapcsolataiban viszont - melyről sok cikkünkben kiemelten szóltunk - először tudták a kiválasztott földi emberek átélni a Vízöntő-korszakba lépő emberiség új lélekérzését, az ezzel összefüggésben megjelenő újspirituális természet- és társadalomtudományos szemlélettel együtt.

Mert azok a földi kontakták, akik már akkor, az ötvenes években, jártak más bolygókon, gyakorlatilag a Naprendszerünkben létező magasan fejlett társadalmak mindennapi tapasztalatában részesültek : az egész saját csillagrendszerüket egyetlen közösség lakóhelyeként élték át!

A tudat tehát kitágult, és nem kötődött csak a Földhöz, ahhoz a beszűkült tudati formához, mely minden baj forrása volt az utóbbi 13.000 évben!

Ez a kitágult tudat és az ezáltal nyert tapasztalat pedig, kedves Barátaim, maga Jézus Krisztus újra eljövetele!

És ha Önök vágynak arra, hogy részesüljenek ebben a kitágult tudatban, ebben az egység-élményben, akkor nem lesz-e rögtön természetes az is, hogy régen nem látott testvéreikkel konkrétan találkozzanak, hogy tőlük segítséget kapjanak - amire ők is ugyanúgy vágynak időtlen idők óta!!!

Nem csak augusztus 4-én, hanem most már mindig!

Mert Isten mindig konkrét, sohasem elvont!

Ez a feltámadásszerű találkozás azonban olyan, mint egy misztikus halál - az ember régi természeti lénye szerint, aki 13.000 éve forgatja az önfenntartás véres kardját, és az egész eddigi kultúrája ennek a dicsőítésére épült! Ám ez az új kozmikus tudat szempontjában már semmit, abszolút semmi értéket sem jelent!

 

Ezt a misztikus halált és feltámadást mutatja nagyon szépen többek között az 'Excalibur' c. ír film utolsó jelenete is, Richard Wagner 'Siegfried gyászindulója' c. zenéjével.

A filmben a haldokló Arthur király megemlíti - bár ez itt nem derül ki teljesen, hanem az egész Arthur-történetből tudjuk -, hogy az Excaliburt azért kell Parsifalnak visszadobnia a tóba, mert lejárt az emberi tudat küzdelmeinek kozmikus történeti ideje, és a kardot már csak egy arra érdemes isteni küldött kaphatja meg ( Krisztus, Messiás, vagyis mindenki, aki kozmikus tudattal rendelkezik! ), aki a kardból ekevasat készít, az az,aki a rombolás energiáját halhatatlan életté változtatja :

https://www.youtube.com/watch?v=_dV_HaaQfLU

Megjegyzések a videóhoz :

 

  1. A vöröses, alkonyi Nap nem csak a sötétség galaktikus korszakának a végét jelképezi, hanem a vele párhuzamosan lezajló kozmikus eseményeket is :

A, Napunk vörös óriássá válását

B, Nibiru eljövetelét

  1. Az Arthur holttestét elhajózó jármű valójában egy Fény-anyahajó - mivel minden szent embert, így Jézust, Buddhát stb-t is, testi halála után egy Fény-anyahajóra vittek ( legtöbbször plejádi vagy szíriuszira ), ahol feltámasztották az eredeti éter-anyagi fénytestében.