Visszatérés a Föld bolygóra
Miközben John az ágyában feküdt, ahol már órák óta volt, teste életjeleket kezdett mutatni. John nagyon lassan kinyitotta a szemét, és nyugodtan körülnézett a szobájában. Aztán újra becsukta a szemét, majd egy idő múlva újra kinyitotta, hogy megnyugodjon, hogy amit lát, az valóban a valóság.
Lassan elkezdte mozgatni a kezét, és egy kis idő múlva felült. Az ágyából kilátás nyílt az erdőre és az égre, és megnyugodott benne, hogy valóban visszaért oda, ahol lennie kell, otthon, a megfelelő bolygón. A Nap már mindenfelé sugarait szórta szét, és John úgy tippelte, hogy reggel 9 óra lehet. Azonban még mindig nem akart felkelni és elkezdeni a reggeli gyakorlatait. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és kezdett tisztán emlékezni mindarra, amit hosszú álma alatt tapasztalt.
Lelki szemei előtt az űr képei jelentek meg, majd a Logóé, a kékes-rózsaszín bolygóé, gyönyörű kertjeivel és templomaival, szokatlan házaival és szelíd embereivel. Mindezt egy szál kötötte össze Avu spirituális vezetővel, aki a valóság és a valódi megjelenés pecsétjét adta neki. Minél többet gondolkodott John ezen, annál valóságosabbá vált Avu személyisége és létezése. És nem csak ez, de ami még fontosabb, az az érzése is támadt, hogy mennyei barátságot ápol, amely nem ismeri az idő gátló hatásait, és amely örökké jelen van. A Logo bolygó képei úgy lebegtek a belső szeme előtt, mint egy fantasztikus film egy hollywoodi stúdióból, bár John számára ezek a képek élő valóságok voltak.
Lassan felkelt és felöltözött. Hirtelen kopogást hallott az ajtón. Kinyitotta, és ott állt Jean és Maureen, akik meghívták reggelire. Egy rövid erdei séta után megérkeztek a kis házukba, ahol a reggeli már várt rá az asztalon.
Ezen a napon, ahelyett, hogy a Woolman Hill-i erdőben sétálnának, John elhatározta, hogy Deerfield városába megy, hogy megnézze a boltokat és emberek között legyen. És mivel nagyon ismeretlen volt a városban, meghívta Jeant és Maureent, hogy tartsanak vele ebédelni. Deerfield egy tipikus csendes massachusettsi város volt számos kis, nyüzsgő üzlettel, valamint egy könnyen elérhető szupermarkettel. John leparkolta autóját a belvárosban, és mindhárman végigsétáltak Deerfield utcáin, ahol John szinte mindenről magyarázatot kapott, amit látott, mintha turista lenne. Volt ott egy kínai étterem is, és mivel mindhárman vegetáriánusok voltak, pontosan a zöldséges és rizzsel teli kínai ételt szerették volna rendelni. Visszafelé a parkolóba John vett egy újságot és egy Time magazint, hogy utolérje magát a világban történtekkel, amelyeket elhanyagolt a visszavonult élete alatt.
John Jeannel és Maureennel folytatott beszélgetésében meggyőződött arról, hogy a vallással kapcsolatos érdeklődésük és véleményük nagyon hasonló az övéhez. És amikor késő délután mindhárman egy asztalnál ültek egy kanna gőzölgő teával, John követte Jean megjegyzéseit az I Ching, a harmóniáról szóló kínai könyv használatával kapcsolatban.
Kint a Nap már lenyugodott, és az első csillagok kezdtek ragyogni az égen. John elbúcsúzott Jeantől és Maureentől, megköszönte nekik a reggelit és a délutáni teát, majd lassan elindult vissza a házikójába. Megállt a hatalmas birtokon, hogy még az utolsó pillanatban megnézhesse a naplementét, az éjszaka leszálltát és a birka távoli bégetését, amely a legelőről a nagy juhkarámba tért vissza.
John lassan visszatért az erdei ösvényen a házikójába. Itt csendben ült, és az ablakon kinézett a beköszöntő sötét éjszakára, gondolatban visszatérve a Logó bolygón tett látogatásához, és átgondolva az előző éjszaka összes élményét. Utána még sokáig írt az világűrben szerzett élményeiről.
Másnap reggel John átolvasta az újságot, a Time magazint, amit megvásárolt, és rájött, hogy a világ híreiből kiindulva minden politikai esemény rendszeresen változik, attól függően, hogy kinek van a legtöbb fegyvere, vagy ki a legerősebb gazdaságilag.
A nemzetek közötti gazdasági verseny egy véget nem érő küzdelem volt a világ új piacain, a nagyobb profitért és a lakosság bizonyos rétegeinek életszínvonalának emelkedéséért. Összehasonlításképpen, más országoknak attól kellett tartaniuk, hogy állampolgáraik nagy része, túlnyomórészt gyermekek, éhen halhatnak, vagy a kivándorlási hullámok részévé válhatnak, amelyek egyik országból a másikba özönlenek. Ez a probléma ördögi kör volt nemcsak az államférfiak, hanem – ami még fontosabb – az egyének számára is, akik egy szinte közömbös világban szenvedték el sorsukat.
A diktatúra rendszerei gyökereiben, a társadalom különböző hivatásaiban rombolták le az emberi alkotás lelkét, vagy egy bizonyos irányba terelték az emberi gondolkodást. A politikai események a résztvevők vagy a politikai inkognitó fátyla mögött állók igényei szerint változtatták formájukat. A történelem kulisszái mögött azonban végtelen hatalommal uralkodtak, politikai játékosok voltak egy sakkjátszmában, akik a történelem végzetes balesetei révén jutottak hatalomhoz.
A vallásos hit inkább bizonyos ideológiai csoportok kiegészítője volt, mintsem valódi spirituális erőfeszítés egy személyes úton Isten felé. A vallási dogma néha hasonló volt a politikai dogmához. Annak ellenére, hogy ebben a században nagyobb vallási tolerancia volt, mint talán bármikor korábban, az egy Isten valóságának egyetemes megértése még mindig hiányzott. A különböző vallású népek különböző neveket és tulajdonságokat adtak Istennek, társadalmuk igényei és gondolkodásuk jellege alapján. Csak akkor, amikor a vallási szavak és azok megnyilvánulásai lecsendesedtek, voltak képesek a különböző felekezetek hívői mély, csendes, kollektív meditációban érzékelni az egy Isten jelenlétét.
Ebben a szemszögből nézve a világ helyzetét, Johnnak eszébe jutott, hogy sok alapvető változás vár még a Föld bolygó világára, mielőtt az a Logo bolygó társadalma által választott útra léphetne. Ennek a fejlődésnek egy magasabb szintű érzékelésre és egy új, magasabb etikai értékeken alapuló társadalom megteremtésére kell irányulnia, amely mentes a csoportok és nemzetek egoista érdekeitől.
John megértette, hogy az egész bolygó nagyobb szolidaritásának és egységének kell lennie az alapvető vezérlőerőnek az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásához vezető úton, és hogy egy bizonyos világuniverzalizmusnak kell felváltania a széttöredezettséget vagy az érdekütközéseket. John egy olyan rendszert képzelt el, amely a Föld bolygó egyetemes egységének az elvén működik. Ha ez a rendszer a gazdaságban, a politikában, a vallásokban, az egészségügyben és más területeken is megvalósul, akkor lehetővé teszi a bolygó jövője érdekében tett gyors fejlődést. John ebben az egyetemes bolygóegységi rendszerben nem látta a nemzetiségek, vallások vagy nyelvek eltűnését, mert ezeket minden nemzet egyedi jellemzőinek tekintette. Azonban az egyetemes bolygóegységben látta a nemzetek korlátlan, és ami még fontosabb, önzetlen együttműködését, amely véget vetne a világot még mindig szükségtelenül irányító harcoknak és háborúknak.
John kezdte felismerni egy világméretű etikai parlament létrehozásának fontosságát is, hasonlóan az ENSZ-hez. Ez betöltené azokat az emberi, etikai és spirituális értékeket, amelyeket jelenleg a világ kormányzati szerveire hagytak. A spirituális és világi megközelítések közötti egyensúlyhiány a történelem során egyoldalú fókuszt eredményezett a világ fejlődésében. Ezért a spirituális etikának a kormányzati struktúrák tartós részévé kellett válnia.
John számára nyilvánvalóvá vált: az egyetemes egység és együttműködés rendszerének gondolata nemcsak koncepcióként, hanem a jelen vagy a közeljövő megértésének gyakorlati lépéseként is meglehetősen életképes. Állandóan szükség van új rendszerek létrehozására meghatározott időszakaszokban, hogy ösztönözze azok fejlődését, akik abban az időben élnek.
John ekkor néhány pontban fogalmazta meg az egyetemes egységre vonatkozó gondolatait. Hét egyetemes irányelvet írt le papírra, amelyek számára mintegy útmutatóul szolgáltak a jelenlegi világeseményekkel kapcsolatos saját nézőpontjának és megközelítésének az emeléséhez.
Az egyetemes egység hét pontja a következőket tartalmazta:
(1) Egység az emberek között – mivel minden embernek ugyanaz a Teremtője, ugyanaz az életforrása volt, látniuk kell minden ember egységét ezen a bolygón.
(2) Egység és megértés a családokban – a családban harmónia azt jelenti, hogy barátságban és megértésben élünk minden családtaggal.
(3) Egység a nemzetek között – miközben megvalósítjuk az egész emberiség egységét, meg kell próbálnunk barátságban élni a Föld bolygó minden emberével, függetlenül attól, hogy melyik nemzetiséghez vagy fajhoz tartoznak.
(4) Egység a természettel és minden teremtményével – az embereknek meg kell próbálniuk magukat a természeti világ gondviselőinek tekinteni, nem pedig felsőbbrendű uralkodóknak, akik megzavarják a harmonikus menetet és szenvedést okoznak a természet teremtményeinek.
(5) Egység és együttműködés a különböző vallások minden hívőjével – minden vallásnak ugyanaz a célja, hogy elvezesse híveit Isten jelenlétének megismeréséhez a saját szívükben és lelkükben.
(6) Minden életforma egysége – ennek el kell vezetnie ahhoz a felismeréshez, hogy az univerzumban csak egyetlen életforrás létezik, amely egy nagy ajándék, és minden teremtmény és ember alapja.
(7) Egység a lélek és Isten között – amikor a csend és a meditáció napi gyakorlata közvetlen kapcsolatba hozza az embereket Istennel vagy az Abszolútummal, és megérti Isten létezését.
Miután leírta a hét pontot, John rájött, hogy megváltozott a világról alkotott nézete és saját értékei is, és ha kreatív része akar lenni ennek a világnak, akkor meg kell próbálnia a gyakorlatban is megvalósítani ezeket a felismeréseket.
A Nap már elérte az égbolt legmagasabb pontját, John pedig egyszerre volt örömteli és szellemileg kimerült. Úgy döntött, hogy itt az ideje a pihenésnek és a kikapcsolódásnak. Bátorította üres, korgó gyomra, amely egyértelműen arra kérte Johnt, hogy szálljon le az élet szellemi szférájából, és gondoskodjon a testéről is, amely most egy jó ebédért könyörgött.
Amikor este John visszatért a délutáni sétájáról, leült és elkezdett ellazulni. Lassan meditációba merült, anélkül, hogy tudatában lett volna annak, hogy egy kellemes meglepetés vár rá. Minél jobban megtapasztalta a csendet az elméjében, annál gyorsabban emelkedett fel lelke a magasabb szférákba, ahol kellemes nyugalomrezgést érzett. Egy idő után John egy ragyogó fényt látott a belső szemén keresztül.
Végül felismerte Avu spirituális mester jelenlétét a Logo bolygó fényében.
Johnt nagy öröm töltötte el, mert Avu, bár fizikailag távol volt, barátjává vált, aki hihetetlen változást jelentett John életében. Ugyanez az öröm áradt Avu rezgéseiből is, aki azonnal telepatikusan elkezdte küldeni üzenetét Johnnak.
„Örülök, hogy újra látlak ebben a szférában” – mondta Avu. „Úgy hiszem, hogy a Logó meglátogatása nagy hatással volt rád, és így új tudatosságra tettél szert.” John csak egyetérteni tudott Avu szavaival, aki folytatta: „A Logó többi spirituális mesterének kívánsága alapján megkérdezem: szeretnél-e még egy utazásra eljönni a Logó bolygóra, hogy jobban megértsd az életét?” John tele volt meglepetéssel és örömmel, mert nem számított semmi ilyesmire. Másrészt viszont emberi félelmet érzett egy ilyen hosszú utazástól, messze a szülőbolygójától, ami életének alapvető része volt.
Avu látta John aurájának rezgésében az örömöt és a habozást, és így szólt: „Tudom, hogy egy kicsit aggódsz emiatt az utazás miatt, de nincs miért aggódni, mert ugyanolyan biztonságos lesz, mint az első. Ne feledd, hogy a lelked halhatatlan, és hogy semmi sem történhet vele.” E vigasztaló szavak után John beleegyezett a Logo bolygó második látogatásába. Ezután Avu rezgései szétszóródtak.
John lassan kijött a meditációból, és azonnal és tisztán emlékezett az Avuval való új találkozásra. Avu utolsó szavai azonban biztosították arról, hogy nincs mitől félnie.
John Avu üzenetét nagy ajándéknak tekintette, amiért hálásnak kellett lennie, mivel nemcsak azt tette lehetővé számára, hogy megvizsgálja az életet egy civilizált bolygón, hanem azt is, hogy rövid időre részévé váljon annak. Azt is felismerte, hogy emberi felfogása nem teszi lehetővé számára, hogy mindent befogadjon, ahogy szerette volna, de a Logón való jelenléte mégis nagyszerű élmény lehet, ami minden bizonnyal a tudata kitágulásához vezet.
Már késő este volt, mire mély álomba merült, hogy mindent előkészíthessen a holnapi hosszú űrutazásra.
A hold csendes ezüst sugarait vetette az erdős Woolman Hillre. Madarak hangja hallatszott a fák koronáiban, olyan madaraké, amelyek még nem rejtették el fejüket szárnyaik biztonsága alatt, és az alkonyatban a juhok bégetése is hallatszott meleg menedékükből. Béke borult az egész tájra, ahol még volt egy civilizációtól zavartalan hely, és ahol az éjszaka azzá válhatott, aminek lennie kell, vagyis a pihenés és a kikapcsolódás időszakává.
