A földi bázisok veszélyben
1975. július 9-én, hat nappal azután, hogy elbúcsúztunk Eeso-tól és 400 tanítványától, rutin gondolatátviteli összejövetelen találkoztunk a „Q” bázison.
Azon töprengtünk, hogy van-e olyan szövetségi hajó, amellyel kapcsolatba léphetnénk Eeso-val kapcsolatos hírekért, vagy esetleg szerencsés esetben kapcsolatba léphetnénk magával Eeso-val is, amíg elérhető közelségben van.
Gondolkodás nélkül úgy döntöttem, hogy most egy másik típusú hipnózist alkalmazok, hogy Eeso-val való kapcsolat miatt Edwint befogadó állapotba hozzam.
A Valdar által a fejhallgatón keresztül adott speciális hangok lejátszása helyett a hagyományos indukciós módszert alkalmaztam.
Miután leült a székére, rögtön Edwin elé álltam.
Edwin hamar válaszolt a hangomra, és lehunyt szemmel ellazult.
Abban a hitben, hogy most a parancsnoknak jó kedélye van, felhívtam Eeso-t:
- "Q" bázis hívja Eeso parancsnokot! –
Egy ideig ismételtem ezt a felszólítást, de Edwin hallgatott.
Majd úgy döntöttünk, hogy inkább egy szövetségi bázist hívunk fel a Vénuszon.
- Hívjuk a Vénuszt!...
Itt a "Q" bázisközösség! A szövetségi bázist hívjuk a Vénusz bolygón! –
Edwin hirtelen beszélni kezdett.
Halkan megszólalt: „Barátom…”
– Üdvözlöm, ott van Eeso parancsnok? – kérdeztem.
– Nem…, barátom.
– Megtudhatnánk a nevét? – kérdeztem.
– Goldar – jött a válasz azonnal.
– Ön a 12 Bolygó Szövetségének tagja? –
kérdeztem. – Igen – hangzott a válasza.
Az „igen” szót két szótagban ejtették ki, az első hang alacsonyabb volt, mint a második.
Ez határozottan nem az a beszélgetési stílus volt, amelyet megszoktunk, és ez aggodalomra adott nekünk okot.
Miután azonban elkezdtem ezzel a titokzatos Goldarral beszélgetni, úgy döntöttem, hogy végére járok a dolognak.
- Azt reméltük, hogy kapcsolatba léphetünk Eeso parancsnokkal, aki Kalsando nevű űrhajójában van.
Meg tudná mondani, hol van?
– Nem, nem tudom, hol van.
Egy pillanat múlva megkérdeztem:
- Hol tartózkodik ön most? A bolygónk körüli pályán van?
– Nem… nem a bolygótoknál.
- Ez meglepett.
Goldar folytatta:
– Miért hívod a Szövetség vénuszi bázisát?
Rögtön elmeséltem Goldarnak, hogy Eeso hogyan került bajba a mágneses vihar miatt, és hogy hogyan sikerült Eeso-nak az űrhajójával a Vénusz felé menekülnie.
- Hallottam ezekről a szövetségi emberekről, de nem tudom, hol vannak" - mondta Goldar.
Elhallgatott, majd folytatta:
– Ti honnan beszéltek?
Azt válaszoltam:
- A „Q” bázisról beszélek.
Ez Afrika kontinensén van, Durban város közelében.
És te honnan beszélsz, Goldar?
– Nem túl messze… – mondta Goldar ködösen.
– Az „A” bázison vagy? – kérdeztem.
- Az „A” bázis? - nem, hol van az „A” bázis?”
– Körülbelül 60 km-re tőlünk – válaszoltam.
– És mi a „Q” bázis? – kérdezte Goldar.
– Ez a 12 Bolygó Szövetségének bázisa – válaszoltam.
– De ki maga, Goldar parancsnok? Fizikai testben vagy?
– Igen – válaszolta -, de azt szeretném tudni, hol van a „Q” bázis?
– Ez a „Q” bázis Durban városában van – mondtam.
- És mit csináltok az „Q” bázison? - kérdezte Goldar.
– Kommunikálunk a Szövetséggel.
– És az „A” bázis? – kérdezte tovább Goldar
. - Az „A” bázis egy különleges bázis – mondtam.
(A fordító megj: a könyv írója, Carl van Vlierden, megint bevonzott a tudatlansága miatt egy negatív kapcsolatot, amivel halálos veszélybe hozta egy ideig a Szövetség földi bázisait!)
Hirtelen egy gyors kérdés jött egy másik hangon Edwinen keresztül:
– Ki az, aki Edwinen keresztül beszél?
Rövid szünet következett, majd a kérdés megismétlődött.
Mielőtt válaszolhattam volna, Goldar azt mondta:
– Itt Goldar beszél Edwinen keresztül.
Ám az új hang így szólt:
– Itt Gerry beszél Goldarnak.
Megparancsolom, hogy menjetek el innen, és ne beszéljetek többet ezen személyen keresztül!
Az ezt követő csend után megkérdeztem:
– Gerry… most veled beszélünk?
– Igen, velem…
– Jó estét, Gerry, örülünk, hogy kapcsolatba léphettünk veled.
– Carl, nem tudom, mi történt nálatok, de talán tájékoztathatnátok minket.
– Az volt a szándékunk, hogy kommunikáljunk Eesóval, de helyette Goldar jelent meg.
- Tudod, ki ez a Goldar?
- Nem tudom, de gyanítom, hogy nem a Szövetség tagja.
- Mennyi ideig folytattad ezt a beszélgetést vele?”
– Néhány percig – válaszoltam.
- Nyilvánvalóan meg akarta tudni tőled a „Q” és „A” bázisok helyét.
Nem lennék meglepve, ha az az északi-sarki régióból származna.
Mindenesetre vártalak titeket aznap este.
A módszer, amellyel Edwint transzba juttattad, olyan, mint egy „nyitott ház”.
Mások is meghallhatják!
Ezért használjuk azt a módszert, hogy hangok segítségével idézzünk elő befogadó állapotot, melyet ti is ismertek, mert Valdar vezette be nálatok 1974-ben.
- Igen, így van – mondtam neki.
- Kipróbáltuk ezt a módszert alternatívaként, hogy vészhelyzetben, amikor nincs felvevő berendezés vagy otthoni áram az aktiváláshoz, így kommunikálhassunk.
– Nos, nem hiszem, hogy bárkinek is ártani akartok ezzel, de az biztos, hogy még mindig lehallgatnak titeket - - mondta Gerry.
- Még mindig aggódunk Eeso miatt. Tudnál beszélni róla nekünk valamit? - kérdeztem.
- Eeso jól van. Elérték a Vénuszt, a hajójuk most körülötte kering. A diákokat a Vénusz felszínére vitték.
Még maradt bizonyos személyzet a hajón, azonban mindenki jól van. -
Gerry szünetet tartott, majd sóhajtva hozzátette:
– Jelenleg nem akarok sokat mondani erről a másik lehallgatós dologról…
Lehallgatóink kétségtelenül örülnek, hogy a Szövetség a mágneses zavar miatt már nincs itt.
Sajnos ez jelenleg szabad kezet ad nekik.
Szóval csak annyit mondanék, hogy a feltételek a kommunikációban még nem változtak, de hamarosan lesz javulás.
Egyelőre csak ennyit közölhetek. ¬-
– Igen, értem – mondtam.
– Gerry, áttérhetünk a Szövetség gondolati frekvenciájára, hogy szabadabban beszélhessünk?
Gerry ebbe beleegyezett, és Edwint visszajött a transzból.
Ezután Edwinnek elmagyaráztuk a helyzetet, aki ismét transzállapotba került, de ezúttal fejhallgatón keresztül, hogy hallja a különleges hangokat.
Amint készen volt, felhívtam Gerryt, aki azonnal válaszolt rá.
- Most már szabadon beszélhetünk – mondta.
- Ez most egy lecke volt számomra – válaszoltam.
- Nem hiszem, hogy bármi fontosat kiadtam volna, de mindannyian azt gyanítjuk, hogy Goldar mostanra kapcsolatba került valamilyen bázissal.
- Ó, igen, nagyon óvatosnak kell lenni – mondta Gerry.
Ezek a fickók csak egy ilyen lehetőségekre várnak... ezért használják a koldasiak ezt a módszert ezekkel a furcsa hangokkal a transzállapotba jutáshoz.
Ez biztonságos, mert nagyon magas gondolati rezgési frekvencián van; jóval magasabban a szokásosnál.
Ám sok úgynevezett médium a bázisainkon most szabad kezet kapott ezen a bolygón.
Ők őrjöngnek, mert koldasi barátaink nem érnek el minket ebben a mágneses zűrzavarban.
Nem tudjuk, meddig fog ez tartani.
A Melchort már kivitték ebből a naprendszerből, így nagyon kiszámíthatatlan a kommunikáció velük.
Most meg kell várni, hogy a körülmények visszatérjenek a normális kerékvágásba.
Mi itt az „A” bázison erre várunk.
Nincs mit tenni.
Az itt lévő Astrael űrhajó az egyetlen megmaradt kapcsolat a Szövetséggel, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármi is történjék vele.
Ez a kapcsolattartás velük.
Tudjátok, Eeso-nak odaadtuk az összes tartalék akkumulátorainkat, és nekünk nem maradt semmi.
Ezért itt az „A” bázison a hangárajtókat már kézzel nyitogatjuk.
Szerencsére létezik manuális mechanizmusa ezeknek az ajtóknak a nyitására és zárására, de általában energia-meghajtásúak.
Ezért megfontoltan használjuk fel az energiakészletünket.
Kommunikációs szinten most minden csendes.
Korábban áltag napi 35-40 adást bonyolítunk le, de jelenleg nincs semmi. –
Arra a kérdésünkre, hogy Gerry egyedül van-e az „A” bázison, azt válaszolta:
– Nem, ott van még e farm tulajdonosa (az „A” bázis egy farm központi lakóépülete) és még két másik személy.
Összesen négyen vagyunk.
Mindannyian tartalékba vagyunk helyezve, mint az összes többi bázis személyzete. –
– Előfordultak ilyen mágneses zavarok valamikor a múltban is? – kérdeztem.
– Az én életemben még nem – válaszolta Gerry.
- Nekem azt mondták, hogy ilyen megtörtént a múltban, de azt hiszem, akkoriban nem voltak itt bázisok.
Ez a jelenség még új számunkra.
Időnként ugyan előfordultak kisebb zavarok, de azok nem voltak nagy intenzitásúak.
Ezek inkább olyanok voltak, mint a mi elektromos viharaink.
Ám ez a legutóbbi mágneses vihar sokkal nagyobb léptékű volt, az egész naprendszerünkre kiterjed.
Gyakorlatilag elszakított minket a környező világűrtől, nagyon hatékonyan elszigetelve minket. –
– És mi a helyzet a velünk most kapcsolatba került északi-sarki terület feletti hajókkal? – kérdeztük.
- Az ő hajóik általában harang- vagy gombaalakúak és nagyon kicsik.
Csak néhány tagból áll a legénységük.
Nincsenek nagy hajóik, nem mágneses meghajtással működnek.
Elektromos turbó-meghajtó rendszereket használnak, így nem igazán tudnak messzire eljutni az űrben, de bajt okoznak bolygónk bizonyos területein. –
– Találkoztatok már ezzel a Goldarral, vagy úgy gondoljátok, hogy ez egy kitalált név? – kérdeztem.
– Még nem hallottam a nevet, ezt nehéz megmondani.
Általában Afrika nem vonzza őket; ez egy kicsit messzebbre van az otthonuktól.
Úgy tűnik, inkább a hűvösebb régiókat és az elszigetelt, növényzettel sűrűn borított területeket kedvelik.
Hajóik megbízhatatlanok, és úgy tűnik, néhány száz kilométer után le kell állniuk, valószínűleg azért, hogy energiát nyerjenek, hogy aztán újra elinduljanak.
Nehéz megmondani, hogy valójában kicsodák.
A koldasiak tudnak róluk és teljesen tisztában vannak a tevékenységükkel, de azt a parancsot kaptam tőlük, hogy ne foglalkozzam ezekekkel a földönkívüliekkel.
Nyilvánvalóan egy haldokló fajról van szó.
Korábban zavarokat, sőt vérontást is okoztak, de most általában normálisan viselkednek, és ritkán lehet látni őket.
Ám olyan földi személyeket, akik ezt a fajt egyáltalán látták, szerencsésnek lehet nevezni, hogy mégis hazatérhettek, mert ha ez a faj embereket rabol, azokat már sohasem fogják látni többé!
- Mi történne, ha meteor-vészhelyzet lenne most, amikor az „A” bázis csak tartalékon üzemel? – kérdeztem.
- Nos, ez jelenleg veszélyes helyzet lenne, ha valami ilyesmi történne…
Attól tartok, akkor nem tehetnénk semmit.
Látod, ez egy olyan körülmény, amelyben sajnos az egész mentési műveletet fel kellene hagyni.
Mágneses zavarok alatt egyszerűen nincs mit tenni.
A koldasiaknak a mágneses mezők energiájára és mozgékonyságára kell hagyatkozniuk.
A hajóik jelenleg használhatatlanok a Naprendszerünkben. –
– Most, hogy beszélni tudtunk veled, Gerry, lenne egy kérdésünk hozzád:
Hogyan kerültél, mint földi ember, ebbe a földönkívüli Szövetségbe, hogyan kezdődött ez az egész számodra?
- Nos, ennek a farmnak a tulajdonosa fogadott örökbe.
A szüleim autóbalesetben haltak meg, amikor 7 éves voltam.
Miután befejeztem az iskolát - ekkor megemlített egy jól ismert szakközépiskolát Natalban, Dél-Afrikában - a Szövetség vette át a képzésemet.
Most ez a munkám, a Szövetséget szolgálom egy egész életen át.
Van egy kis mezőgazdaságunk is…
- Igen, hallottunk a káposztáidról Eesotól – mondtuk és nevettünk közben.
- Ez tévedés volt részemről – mondta Gerry. - Nem vettem észre, hogy hiába termelek élelmiszert nekik, nincs főzési lehetőségük ezen a hajón.
Minden ételük előfőzött volt.
– Mindazonáltal jól átgondoltad, hogy ételt vigyél a hajóra.
Arra a kérdésünkre, hogy házas-e, azt válaszolta, hogy nem.
Aztán megkérdeztük tőle, hogy túl fiatal-e még ahhoz, hogy megházasodjon?
Azt mondta, hogy novemberben lesz 33 éves.
Majd hozzátette:
- Most Salamiába kellett volna utaznom volna, de a mágneses zavar miatt ez már nem biztos.
Megkérdeztük, járt-e már ott Salamián, és szeretne-e örökre ott maradni?
- Igen, minden évben három hétre ott vagyok.
Kellett még egy kis idő, hogy megszoktam az űrutazást, de néhány utazás után már könnyen ment.
Igen, Salamián akarok maradni!
Azt azonban közölték velem, hogy hamarosan Koldasra megyek; most minden a körülményektől függ.
– Milyen nagy élmény lehet egy ilyen utazás az antianyag-univerzumba! – mondtam sóhajtva.
- Bizony, nagyon boldog vagyok – válaszolta Gerry.
- Egyrészt Itt élek a Földön az örökbefogadó apámmal, egy csodálatos életben; nincs szükségünk semmire és nem akarunk semmit, nagy a szabadságunk.
Másrészt jöhetünk-mehetünk világűrben, ahogy akarunk, de nagyon el vagyunk foglalva.
– Ki az az Eeso? – kérdeztem újból.
- Eeso a Szövetség egy olyan bolygójáról származik, amely valójában evolúció kezdetibb fokán van a többihez képest.
A bolygóját Carmelnek hívják.
Azt is lehetne mondani, hogy fejlettségük nagyjából megfelel a Föld mai fejlettségi szintjének.
Így még egy kicsit nehézkesek, de nagyon jó emberek.
Megkérdeztük Gerryt, hogy látja-e Eeso űrhajóját, és tényleg akkora-e, mint mondta.
- Ó, igen, ez egy hatalmas űrhajó!
Ti még felmérni is alig tudjátok.
Ez egy régi típusú anyahajó.
Még nem olyan fejlettek, mint az előrehaladottabb fajok, de mindig el tudják végezni a munkát.
Még sohasem láttam ilyen típusú nagy hajót.
A sitoniak újabb modellje, már sokkal tömörebb szerkezetű, nem olyan nagy, de sok más szempontból tágasabb.
- Még 10 percig beszélgettünk vele különféle dolgokról, majd véget vetettünk a gondolat-kommunikációnknak.
Amikor legközelebb Gerryvel felvettük a kapcsolatot, az "A" bázisának körülményei drasztikusan megváltoztak.
