Ez a középkorban volt, a 12-13. század időszakában, mikor Luca, azaz Lux, vagy Lux Lucis, a Fénynek a napja december 13-ra, a téli napfordulóra esett.
Mivel ekkor már legalább egy hetet sietett a Julián naptár a niceai zsinat által lerögzített dátumhoz képest. Így a tavaszi-őszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló is egy héttel korábbi időpontra került.
( Itt jegyeznénk meg azt is, hogy a gyermekeink lelkivilágát teljesen összezavaró Mikulás-Jézuska ajándékozási szokások összetorlódása is ebből a naptári zavarból magyarázható, mivel a középkorban, majd egészen az újkor elejéig, a Gergely-naptárreformig egyre korábbi időpontra kerültek a napéjegyenlőségek és a téli-nyári napfordulók, úgyhogy pl. a Miklós napot a 16. század végén alig 5 nap választotta el a téli napfordulótól, így a szláv hagyományok „Mikulásának” ekkor már teljesen Jézuska funkciója lett, melyet a török időkben a magyarok is átvettek. )
A rejtett Fény Luca napi megszületése a középkorban pedig egyértelműen az eredeti kereszténység újra-megszületését jelentette, mármint az egész akkori Európát behálózó gnosztikus csoportok számára, melyet az uralkodó egyház ( és persze a ma uralkodó történettudomány is ) „eretnekmozgalmaknak” nevez.
A bogumilok, katharok vagy albigensek, akik mögött az eredeti alexandriai-hermészi gnózis beavatott mesterei álltak, újra felelevenítették azt a lélek-ismeretet ( gnózist ), melyet Jézus, Tiannai Apollós és Mani is tanított: a lélekmegszabadulás útja, az eredeti kereszténység útja egy belső út, melynek semmi köze sincs egy külső személyhez, sem valami külső egyházi szervezethez, mivel a valódi kereszténység üdvtörténete a beavatásra váró személy saját aurájában játszódik le - micsoda különbség!
Az aura legalacsonyabb rezgésszintű megnyilvánulása pedig az éteri szint, majd az asztrális, mentális és kauzális szintek következnek.
Azaz az igazi belső kereszténység valójában egy négyszeres evangéliumi út, melyet az ókor végétől kezdve a gnosztikusok négy szárnyas lóval ábrázoltak, ezzel egyúttal titkos értelmet is adva az eredetileg a misztériumvallásokból származó jelképnek, a Héliosz napisten szekerét húzó égi lovaknak.
Négyszeres útról pedig azért lehet beszélni, mivel az eredeti kereszténység szerves folytatása a Bika korszak egyiptomi beavatásainak!
A Szíriusz-rendszerből jött papi-fáraói kaszt, a hosszúfejűek, az istenek fiai
a kerekfejű, 2 szálú DNS-sel rendelkező emberek irányítóivá válhattak szinte a teljes Bika korszak alatt, és létre tudtak hozni egy olyan kultúrát, melynek segítségével a súlyosan korlátolt felfogású és érzékszervű kerekfejű földi népesség is fejlődni tudott spirituálisan olyannyira, hogy egyes fejlettebb kerekfejűek is ebbe a kultúrába való többszörös inkarnálódás után megkaphatták az istenek fiainak a beavatását.
Az istenek fiai a Kos korszakban elhagyták Egyiptomot, csak néhány beavatott maradt vissza titkos helyeken. Egyiptom pedig továbbutánozta a régi kultúráját, minden belső tartalom nélkül ( ugye, milyen ismerős ez a nekünk? ), a papi kaszt dogmává merevedett régi elképzeléseit őrizte, a fáraók pedig a szokásos gazdagság- és hatalomvágyó politikai vezetők lettek.
Ehnaton fáraó volt az utolsó Isten fia, azaz hosszúfejű, aki még utoljára kísérletet tett a régi spirituális Egyiptom, azaz az eredeti kereszténység feltámasztására, de a papi kaszt ellenállása miatt elbukott.
Ezután jött Mózes, aki már egy teljesen más néppel próbálta ugyanezt megtenni, a következmények ismertek…
Ehnatonnal tehát végképp eltűntek a bolygónkról a szíriuszi isteni intelligenciák, és ittlétük ( öntudatlan ) nyomai esetleg csak a püspöki süvegben vagy a pápai tiarában nyilvánulnak meg.
Az emberiség magára maradt - a teljes sötétségben a sötét erők irányítása alatt - vagyis magára maradt volna, ha…
egy istenfiaknál is magasabb entitás nem inkarnál egy kerekfejű földi fajba, azaz emberfia nem lesz.
Ez azonban nem történhetett olyan egyszerűen, mivel ahhoz egy egész héber néptöredéknek, akik hűek maradtak az eredeti mózesi koncepcióhoz, az esszénusoknak már több száz évvel korábban erre az üdvtörténeti eseményre fel kellett készülniük!
Ilyen szintű entitás ugyanis csak egy abszolút tiszta étertestű anyaméhbe érkezhet meg, melyet a földi körülmények között egy kerekfejű fajnak legalább 7-10 nemzedékkel korábban abszolút tiszta és erkölcsileg rendkívül szigorú életmóddal elő kellett készítenie, vagyis gyakorlatilag az esszénusok évszázadokon át folyamatosan az ima, a böjt, a hermészi szövegek tanulmányozása és a némasági fogadalom állapotában voltak ( ezt próbálták később utánozni a kereszténynek mondott szerzetesrendek ), mely megteremtette azt a légkört és azt a tiszta női hordozót, hogy megjelenhessen végre az a Isten fia, aki először lett a világtörténelemben az emberfia.