Vízöntő-tudomány

A legújabb Aranyi László-videó a világegyetemmel, annak hivatalos tudományos keletkezési elméletével/ elméleteivel, majd annak tételes cáfolatával foglalkozik, hosszú-hosszú monológszerű előadás formájában:

 

https://www.youtube.com/watch?v=ucvif1LwNyk

 (a link nem működik)

 

A videó legvégén pedig az előadó felsorol 19 pontot, melyben összefoglalja, hogy szerinte a világegyetemünk milyen ( örök ) tulajdonságokkal rendelkezik.

Mi ezt a 19 pontot most a spirituális ufó-kutatás 60 éves kutatási és tapasztalati eredményei szempontjából vizsgáljuk meg, és saját kritikai véleményünket fűzzük hozzá ( rózsaszín kiemelés ) minden egyes tételszerű kijelentéshez:

1. A világegyetem nem „keletkezett”. Sem ősrobbanással, sem teremtéssel.

Az első állítás igaz, a második részben. Mivel a második állítással csak akkor tudunk egyetérteni, ha ez a teológiai ( spekulatív ) teremtéselméletek teljes elutasításra vonatkozik. Ám, úgy néz ki, hogy a szerző itt minden ’semmiből-való-teremtés’ lehetőségét elutasítja, azaz materialista álláspontot képvisel, csak éppen nem a hivatalos materialista álláspontot.

Mégis minden materialista kozmológiai és kozmogóniai megközelítés mögött, függetlenül attól, hogy akadémiailag szentesített-e vagy sem, határozott félelem rejlik egy tudatos Teremtőtől, Aki képes a semmiből „valamit” teremteni.

Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy amikor a materialisták a semmiből való teremtést elutasítják ( és ezáltal a Teremtőt is ), akkor rögtön önmagukat is manipulálják, mivel az anyagon kívüli létezést semminek fogják fel, és nem végtelen energiának, amelynek csak az egyik, nagyon is esetleges megnyilvánulása az anyagi világegyetem(ek)! Éppen ezért, lényegében teljesen mindegy, hogy anyagi szempontból végesnek vagy végtelennek fogjuk fel a világegyetemet, hiszen a lényegi része, a tiszta energia amúgy is örök!

A szerző viszont ezt nem tudja, vagy nem akarja tudni, így tulajdonképpen olyan lényegtelen kérdés igazsága mellett kardoskodik mind az egész videójában, mind a végkonklúzióként megfogalmazott 19 pontjában, amely csak a materialista megközelítés szempontjából fontos, mégis spirituális szempontból erre a multidimenzionális is-is válasz adható.

2. Nem volt tehát „kezdet”, tehát „vég” sem lesz.

Tehát folytatódnak tovább azok az aximómaszerű állítások, melyek folyamatosan ( és nagyon is tudatosan ) két alapvető fogalom, az anyag és az energia tulajdonságai felcseréléseinek a tévedéséből származnak!

A materialisták örök vágya ugyanis, hogy az anyag „örök” legyen, még akkor is, ha ezt itt a szerző csak burkoltan fogalmazza meg, mikor nem egy konkrét anyagi forma, hanem csak az anyagi világegyetem örök jellegére utal – ami képtelenség, mivel az anyag még legmagasabb szintű strukturált állapotában sem lehet örök.

3. A világegyetem térben és időben végtelen kiterjedésű.

Ez az állítás is fából vaskarika, mivel már a tér és az idő puszta megjelenése is a végességet, mint Örök Szellemi létezéstől elkülönült, eltávolodott állapotot fejezi ki!

4. A világegyetem mindkét irányban végtelen kiterjedésű (a parányok /elemi részek/ és a gigászok /galaktikus szuperhalmazok/ világa felé egyaránt).

Csakhogy ha a világegyetemünk valóban úgy lenne két irányból végtelen, ahogy ezt a szerző elképzeli, akkor egy rendkívül primitív ( felszínes, két dimenziós! ) kaotikus létezést kapnánk, ahol semmilyen szervező erő, azaz semmilyen tudat sem lehetne jelen!

Miért?

Mert nincs feedback, nincs visszacsatolás, nincs öntükröződés, nincs reflexió, amely viszont a tudat megjelenésének egyik alapvető feltétele!

De hogyan is jelenhetne meg bármiféle tudat egy olyan világegyetemben, amelynek legkisebb egységei nem kapcsolódnak a legnagyobbal?

Hogyan is lehetne rend, vagyis szakrális matematikai és geometriai strukturáltság egy olyan világegyetemben, ahol nincsenek elemi építőkövek, és amelyek ráadásul a legnagyobb struktúrákkal sem kapcsolódhatnak?!!

Itt azonban egy olyan ponthoz jutottunk, amelynek látszólagos paradox voltát a mai emberi tudat még nem igazán akarja megérteni, holott olyan rögeszmék, mint pl. a határozatlansági reláció vagy az ikerparadoxon-effektus régen a hivatalos tudomány szintjén legalizálódtak, azt azonban még a legtöbb alternatív kutató sem hajlandó belátni, hogy a végtelenségbe mutató koordinátatengelyek egyáltalán nem lineárisak, hanem spirálvonalszerűen görbültek, ahogy minden folyamat a mindenségben, amihez az élethez köze van!

A spirálforma pedig többek között azt biztosítja, hogy a legnagyobb és a legkisebb egy bizony fejlődési szinten találkozzon, mégpedig nem csak két koordináta tengely által meghatározott térben, hanem végtelen dimenziószámú térben!

A végtelen dimenziószámú tér adja valójában a világegyetem valódi végtelenségét, mint mindennek minden irányú elvi lehetőségét, melyből a Teremtő által életre hívott tudati energiák, még a legegyetemesebb, legátfogóbb tudati energiák is csak egy részét tudják felhasználni az elvi végtelen lehetőségeknek!

A szerző viszont, az alapvető anyagi szemlélete miatt, a világegyetem végtelenségét a szokásos primitív tudományos-ismeretterjesztő megközelítéssel magyarázza, vagyishogy készpénznek veszi, hogy a mi eléggé fejletlen műszereinkkel, melyek valójában még mindig csak a mikro- és makrokozmosz felszínét kaparásszák, elértek volna olyan felbontási határhoz, hogy általánosan ki lehessen jelenteni: nincsenek elemi részecskék, melyek ráadásul nem azonosak a világegyetem legnagyobb struktúráival!

Ennek valójában pont az ellenkezője igaz! Mivel a Teremtő által biztosított élet maga a végtelen lehetőségek élete!

5. A világegyetemnek minden része, semmi sem létezik a világegyetemen kívül. 

A világegyetemnek akkor lenne minden a része, ha csak egy világegyetem létezne!

Azonban sok, sőt megszámlálhatatlan van, mivel a végtelen lehetőségek törvénye ilyen szintre is érvényes.

A szerző 5. tétele így lényegében nem különbözik a korábbi vallási vagy tudományos dogmatikus kijelentésektől sem, melyek mindig az adott emberi tudati szint által érzékelt valóságot akarták abszolutizálni!

6. A világegyetemet anyag tölti ki.

A 6. tétel pedig már a szerző szellemi materializmusának az esszenciáját fejezi ki: az anyag elsődlegességének súlyosan téves hitét!

Ha most csak a mi világegyetemünkre szorítkozunk, akkor is ki kell jelenteni, hogy az anyag valójában nem létezik - ez az egyik legnagyobb illúzió, amelynek fogságában Atlantisz korszaka óta az emberiség tudatilag sínylődik.

A világegyetemben csak energiák léteznek végtelenszámú rezgési szinteken, melynek egyik legextrémebb határhelyzetében az energiák, mint szinuszos regések, állóhullám alakjában is megjelenhetnek, létre hozva ideiglenesen a 3D-s világ illúzióját három halmazállapotban, melyek azonban egy másodpercig sem állhatnának fenn, ha állandó energiacsere, vagyis folyamatos oda-visszaalakulás nem történne a négy éteri halmazállapot energiaszintjeivel, amelyek nem csak kívülről, hanem teljesen belül is áthatják a 3D-s világot, neki energiát, mozgást, életet ajándékozva egészen az atomi szintekig.

Jó példa erre maga az elektron ( antivilágegyetem-párunkban pedig a pozitron ), melynek a földi tudomány által érzékelt úgynevezett dualitását, hogy egyszerre lehet részecske és hullám, vagyis anyag és energia, mai napig nem tudják igazán tudósok megérteni, éppen azért, mivel az anyag elsődlegességének a rögeszméjéből kiindulva nem akarják észrevenni, hogy az elektron-hullám is egy olyan tudati energia, amely a visszatükröző éter tulajdonságait hordozza, azaz mindig olyan alakot vesz fel, amilyen tudati energia hat rá, vagyis legtöbbször részecskealakot ( ami szintén hullám, csak állóhullám ), mivel a kutatók ezt várják el! Ám amikor ez az „elvárás” megszűnik, az elektron visszaalakul igazi kiterjedt energiahullám-formájába.

Ugyanakkor már a hivatalos tudomány is felfedezte a világegyetem 94%-t kitöltő sötét anyagot és a sötét energiát ( alacsonyabb és magasabb éteri energiákat ), éppen ezért különösen furcsa a szerző részéről ez a merev dogmatikus kijelentés, mellyel mintha dacosan az bizonygatná, hogy hiába is feszegeti látszatra az elméleteivel a hivatalos tudomány határait, mégis megmarad azokon a dogmatikus-materialista alapokon, melyeket éppen az alternatív tudományos kutatásaival szeretne megkérdőjelezni! - Nos, ez a tudati hozzáállás nem más, mint nagyon is öntudatos elutasítása a korszerű Vízöntő kori tudományos szemléletnek.

7. Világegyetemben valamennyi viselkedést anyag hordoz.

Az anyag tehát önmagában semmi, olyannyira, hogy anyagi atom valójában nem is létezik, mivel csak puszta burka, edénye a magasabb éterenergiáknak az elektronszinten, és az asztrális energiáknak az atommagszinten!

Így a szerző hiába is erőlködik, hogy a további pontokban az anyag elsődlegességét kiáltványszerűen deklarálja, valójában világnézete a 18. századi felvilágosult racionalizmusnál is reakciósabb: a Feuerbachtól induló kőkemény materialista természetszemlélet szerint jár el, amely a 20. századra a földi tudomány és társadalom teljes csődjéhez vezetett.

8. Az anyag élő, intelligens, önszervező rendszer.

Éppen ellenkezőleg: csak a 3D-s durvaanyagot kitöltő finomanyagi rezgések ( persze a mindenütt jelen lévő Szellem ösztönzésére ) tehetik az anyagot élő, intelligens, önszervező rendszerré.

De még a teremtés alacsonyabb, azaz az ember saját belső világtól elszakadt puszta értelmi szintjén sem lehet anyagba életet lehelni, nemhogy még élő, intelligens és önszervező rendszerré is alakítani, mivel az anyag önmagában az élet legelemibb tulajdonságaival sem rendelkezik: nincs tudata, nincs fénye, nincs dinamizmusa, nincs vonzó-taszító és reprodukciós képessége, nincs saját karaktere – ezért képtelen a materialista tudomány mesterségesen akárcsak egy legegyszerűbb sejtet is létrehozni, mivel az élet megértésének a kulcsát prekoncepciószerűen tagadja éppen azáltal, hogy az anyag elsődlegességének a rögeszméjéhez ragaszkodik.

Ám közben a morfogenetikus terek elméletének megszületésével végre az élet új tudományának az alapjait is lerakták éppen azáltal, hogy az elkülönült anyagi szemlélet helyett most már az energetikai megközelítésének kerültek előtérbe.

9. Az anyag elválaszthatatlan az energiától és az információtól (a tudat).

Az anyag valóban elválaszthatatlan az energiától, fordítva viszont nem igaz ( itt most ismét az elavult haeckeli monista filozófiát látjuk újra megelevenedni ); de az sem, hogy az anyag ’a priori’ bármilyen információt tudna tárolni – információt tárolni legfeljebb csak az anyagba zárt rezgések tudnak, amelyek viszont nem-anyagiak, hanem fényből állnak, mivel minden rezgés egyben fényfrekvencia is.

Az információ pedig nem azonos a tudattal; a tudattal ugyanis csak egy élő szervezet rendelkezhet ( éppen azért élő! ), amelynek a saját tudati rezgési képlete szerinti testi formával és érzékszervi képességekkel is rendelkezik; és az érzékszervek által szolgáltatott információkra a tudat vagy reagál vagy nem reagál, vagy elraktározhatja a hatás élményét a tudatalattiban ( növényeknél és állatoknál a csoportlélektudatban, vagyis a közös morfogenetikai mezőben ).

Az embernél pedig a magasabb tudatosodási folyamatának egyik fontos része, hogy mennyire idegenedett már el a saját érzékszervi világától, és így megjelenhetnek nála magasabb dimenziós tudati, érzelmi és érzéki tapasztalások is, amelyek esetleg teljesen felülírhatják a puszta racionális szinten nyert információk valóságértékét!

10. Az anyag megjelenési formáinak szintjei vannak.

Ellenkezőleg: az energiáknak végtelenszámú ( elvi ) megjelenési formái és szintjei vannak minden denzitásban és minden dimenzióban.

Ennek a tudománynak, a rezgések tanának az ismerete a kulcsa a földönkívüli testvéreink számára, hogy a mindenségben korlátlanul tudjanak közlekedni.

11. Az anyag minden egyes megjelenési szintjén korlátozott számú megnyilvánulási lehetőség áll csak rendelkezésre.

Ellenkezőleg: az Mindenség ( az Egyetemes Mátrix ) elvben az energiák végtelenszámú anyagi és nem-anyagi megnyilvánulási lehetőségét biztosítja minden szinten, melyből az anyagi vagy nem-anyagi tudati szintek létrehozzák a maguk korlátozott megnyilvánulási téridő-valóságát.

12. Az anyag megjelenési formái egymásra épülnek.

A korlátozott durvaanyagi szemlélet szerint talán így látszik. Hogy az anyagi rendszerek hierarchikusan egymásra épülnek, és hogy a nagyobb dirigálja a kisebbet.

Ezért alakulhatott ki az a rögeszme a modern tudománynál, hogy pl. az egyszerűbb szervezetek koraibb fejlődési állapotokat és primitívebb tudati színvonalat képviselnek. Sokszor azonban pont fordított a helyzet, mivel energetikailag minden mindennel azonos értékű kapcsolatban van - melyet azonban egy egyházi/szektás vallásos meg egy tudományhívő materialista sohasem ismerhet el, hiszen a geocentrikus világképből kiindulva a teremtés koronájának képzeli magát!

13. Az anyag megjelenési formáinak, szintjeinek a száma akár végtelen is lehet.

Tehát még egyszer: az energiák megjelenési formáinak és szintjeinek a száma akár végtelen is lehet.

14. Az ember az anyag megjelenési formáinak szintjeiből az elektron méretétől a szuperhalmazok méretéig képes átlátni a teret. Ez a távolság megközelítőleg 100 nagyságrendet tesz ki (kettes számrendszerben) – és növekszik.

Pontosítsunk: a materialista tudomány az emberiségnek kiadott ( mivel titkos kutatásaikban jóval messzebb járnak és jóval többet érzékelnek ) mérési eredményei szerint a szubatomi részecskéktől a galaxis-szuperhalmazokig tudja érzékelni a mikro- és makrokozmoszt – ráadásul csak a mi világegyetemünkön belül!

Ez a ( hivatalos ) érzékelési határ viszont egyáltalán nem vonatkozik magára az emberre, mivel a spirituális tudati ébredésével párhuzamosan fokozatosan meg tud szabadulni a korlátozott anyagi érzékszerveinek érzékelési tartományától, de ami még ennél is fontosabb: végleg meg tud szabadulni minden idealista vallásos és materialista természettudományos szemlélettől is, melyek eddig tudatilag gátolták, hogy a világegyetemet elsősorban energetikai egységként tekintse és ne különálló anyaghalmazok kaotikus rendszereinek, melyeket egy diktátor-isten vagy személytelen természeti törvények irányítanak.

15. A világegyetem fraktális szerkezetű.

Majdnem: a világegyetem holografikus szerkezetű, éppen a végtelen lehetőségek törvényének egyik következménye miatt: minden ( energetikai ) rész tartalmazza az egész rendszer energetikáját - amely ráadásul bármikor megváltoztatható, és így az egész világegyetem is azonnal megváltozik.

16. Az anyag a megnyilvánulási formáinak lehetőségeit (természeti törvények) egyszerű (statisztikai jellegű) szabályrendszerek írják le, ezek a szabályrendszerek (megnyilvánulási formák) az anyag elidegeníthetetlen tulajdonságai, leválaszthatatlanok az anyagtól, azzal együtt léteznek.

Az anyagnak önmagában nincsenek sem megnyilvánulási formái, sem hozzákapcsolódó elidegeníthetetlen és leválaszthatatlan természeti törvényszerűségei ( már megint ez a monisztikus rögeszme jelenik meg itt ), melyek leírnák és szabályoznák a megnyilvánulását, hanem az egész világegyetem egyetlen élő rendszer, melynek minden része egyenértékű energetikai kapcsolatban van egymással, még akkor is, ha különböző tudati állapotokkal rendelkező lények számára ez még nem tudatos.

Az anyagszintű megnyilvánulások ( melyek egyáltalán nem szükségszerűek ) megtapasztalására csak a világegyetem nagyon korlátozott tudatú lénycsoportjainak van szüksége, melyek maguk teremtik meg az anyagi feltételeiket a tudati energiájuk fejlettségi szintje alapján.

Éppen ezért az úgynevezett természeti törvények és szabályrendszerek is az anyagi megnyilvánulásokkal együtt változnak, követve az anyagi rendszereket generáló tudatnak/ tudatoknak a változásait.

17. Az anyag megnyilvánulásai energiaváltozásokban és/vagy információváltozásokban öltenek testet.

Lásd még egyszer a 16. pont kommentárját.

18. Mivel az anyag leválaszthatatlan tulajdonságai között az energia mellett a tudatot (az információt is megtaláljuk), ezért az anyag megnyilvánulási formái tudatos úton is megváltoztathatók.

Sőt, meg is szüntethetők! Ám ha megszűnik, akkor mi lesz a fenti monisztikus tételeddel, Laci? Ha az anyagot a tudat feloszlathatja tiszta energiává, akkor valójában mi a tudat?

Nem ugyanolyan tiszta energia? Amelyet ráadásul sohasem lehet megsemmisíteni, csak átalakítani, ha ezt a tudat maga is akarja!

Vagyis a tudat halhatatlan.

Hány millió halál után visszatért személy élménye és leírása kell még, hogy ezt az elemi tényt minden földi ember belássa?

19. A végtelen anyagban rendelkezésre álló, végtelen mennyiségű tudást (információt) tekinthetjük Istennek.

Igen, és ezt mi pedig szellemi materializmusnak tekintjük, mivel így a legmagasabb rendű szellemi tulajdonságok is az anyag ’a priori’ részévé válnak.

Ezáltal viszont a szellemi tulajdonságoknak is addig kellene létezniük, amíg az anyag létezik - pl. abban a strukturált formájában is, mint az emberi test.

És a fenti tétel szerint bár az ember a semmiből a semmibe megy, a tudat mégis azzal vigasztalhatja magát, hogy hát az anyag mégis végtelen, és a testem anyaga ( amelyben Isten is végtelen mennyiségű tudásként benne van ) esetleg - ki tudja, mikor? -valami másik előlénnyé fog átalakulni…

Hát ez egy nagyszerű filozófiai távlat a magyar szellemi keresők számára!

Mi ebből azonban nem kérünk! Sőt, határozottan vissza kell utasítanunk ezt a monisztikus-materialista megközelítést, mely már annyi kárt okozott az emberiség tudati ébredésének a folyamatában az elmúlt évszázadok folyamán is!

Ám szerencsére eljött az az idő, mikor ennek a torz ( és egyben gyerekes és nevetséges ) anyagi természetszemléletnek már semmilyen létalapja sincs, mivel olyan korszakban vagyunk, mikor a tudat végre belsőleg, elsőkézből tapasztalja meg az anyagtól független tiszta energetikai létezés hiperrealitását, mely egy másodperc alatt megérteti a személyiséggel azt, amit eddig egy egész életen át képtelen volt felfogni: ő egy halhatatlan isteni lélek!