Régi bölcs megállapítás, hogy az idő maga a legjobb gyógyító. Nyilvánvaló, aki ezt itt a Földön először kimondta, azt tisztában volt néhány olyan evidenciával, melyet manapság egyszerűen csak bölcsességnek nevezünk, vagyis

1. aki az igazság birtokában van, az sosem vitatkozik, mivel csak azt nevezhetjük igazságnak, amely

A, Fénnyel rendelkezik

B, Élettel rendelkezik

C, Isteni intelligenciával rendelkezik

2. az Igazság tehát önmagát bizonyítja, puszta létével, melyet van, aki észre vesz, és van, aki nem.

3. Aki nem veszi észre az orra előtt lévő, mindenütt jelenlévő igazságot, az még valójában egy ki nem fejlett lény, akinek még idő kell, olykor eonok, hogy felnyíljon… mije is? - természetesen a harmadik szeme, az egyetlen valódi érzékszerve!

Tehát az, hogy a földi ember az öt természetes, állatinál is sokkal rosszabb érzékszervével mit ész-lel, azaz, hogy a bejövő képeket és érzeteket az agya a saját neveltetése és hite szerint éppen hogyan asszociálja össze, teljesen mellékes!

Ugyanakkor valószínűleg nem mondunk új dolgokat - különösen azoknak, akik már keleti metafizikát is tanulmányozták -, mikor megállapítjuk, hogy az öt természetes érzékszerv egy nagy csapda, sőt a legnagyobb akadályozó tényező is lehet egy olyan embernek, aki rálép a spiritualitás ösvényére.

Viszont ha „a spiritualitás ösvényére való rálépés” keleti vallásos hangulatától és asram-romantikájától a 21. század elején talán már meg tudunk szabadulni, akkor megérthetjük azt is, hogy nem kell visszadisszidálnunk a Bika-korszak hindu vágyvilágába ahhoz, hogy magasabb érzékszervi észleléshez jussunk. És nem kell szanszkrit mantramokat sem mormolni ahhoz, hogy már több ezer éve fizikai testüket levetett lényeket magunkhoz vonzzunk, és saját életenergiánkkal a „mesterek” életét abban az asztrálszférában meghosszabbítsuk!

De ez vonatkozik egyébként minden mágikus mantramra, amit egy régi, kihalt nyelven mondanak. Ezért ragaszkodnak mindig a történelmi vallások és egyházak a saját ősi nyelvhasználatukhoz, mivel így - a halottidézés mindennapi „istentiszteletén” kívül - a tömeg alacsony tudatosságát is folyamatosan fent tudják tartani a nyáj gondolatvilágának folyamatos múlthoz kötésével.

Az persze megint más kérdés, hogy az a múlt sem az eredeti múlt, hanem a sötét erők által átírt ideológiai tanmese. - De mi is az eredeti múlt tulajdonképpen?

Nos, ideje szembenézni azzal, hogy az eredeti múlt és az ideológiailag átírt múlt között nincs lényeges különbség, mivel mindkettő fikció, csak annyi, hogy eredeti múlt számtalan valóságalternatívája egyikének a megismerése segít az embernek itt és most a tudatossága kiterjesztésében, míg az ideológiailag átírt múlt tanulmányozása, bemagolása, tétellé vagy dogmává emelése stb. gátolja ezt a tudatosodási folyamatot!

https://www.youtube.com/watch?v=MoVo-YdmBbQ

( Ez a videó részletesen beszámol egy nyomozásról, mely egy kisfiú emlékei alapján akarja tudományosan bebizonyítani a reinkarnációt. És majdnem sikerül is neki, mivel Ian Stevenson, a világ egykori legnagyobb inkarnáció-kutatójának a munkatársa Skóciába jön, hogy ellenőrizza a fiú állításait. Azonban a gyermek visszaidézet emlékképei és jelenetei nem 100%-ban egyeztek meg a helyszínen fellelhető tárgyi emlékekkel és a még élő emberek visszaemlékezéseivel.

Ez a jelenség, ez a bizonytalansági tényező azonban csak azért jöhetett létre - és ezt az alapvető szempontot az inkarnáció-kutatók is elfelejtik -, mert a kisfiú nem az adott jelenből következő idővonalra, hanem egy alternatív múltra emlélkezett, mint abszolút realitásra, hiszen ő azt élte át! Az alternatív múltak pedig legtöbbször, 80-90%-ban megegyeznek a jelenből következő múlttal, de nem teljesen, mivel az ember puszta létezésével az adott jelenben mindig átírja a múltat és a jövendőt! - Ezért nem beszélhetünk soha objektivitásról sem a társadalom-, sem a természettudományokban, csak olyan fikciókról, melyek éppen szolgálják, vagy nem szolgálják egy ideig az ember tudatosodását! )

A gátló tényező pedig elsősorban abban jelentkezik, hogy az (f)egyházak egy nem-3D-s folyamatot denaturálnak, vagyis egy multidimenzionális személy életét lineáris történetté, „sztorivá” fokoznak le! Ez történt minden isteni küldöttel, aki eddig a Földön járt : csodálatos módon megszületett, csodatévően tanított és különös módon meghalt - legalábbis a „hagyomány” ezt tartja, mely érdekes módon mindig kielégíti a tömeg bálványimádó ösztönét is!

Maga a „hagyomány”-szó pedig a 19. század második felétől szinte mágikus varázsige lett az akkori konzervatív kultúrkritika jóvoltából, melyet mi magyarok a 20. században főleg Hamvas Béla szellemiségén keresztül ismertük meg, és mai napig a sok alternatív ősmagyar- és egyéb kutató varázsigeként használja, mikor a saját fiktív történelemképét a legújabb nemzetmentő ideológiai alátámasztására akarja felhasználni.

Ezek az alternatív őstörténészek és kutatók azonban ugyanolyan hibába esnek, mint az (f)egyház teológusai vagy az akadémia történészei, mikor egy nem-3D-s folyamatot lineáris történetté próbálnak összegyúrni, hogy végül önmagukat folyamatosan reklámozva minden alternatív tudományos konferencián meg minden videomegosztón csakis velük találkozhassunk.

Tehát a multidimenzionalitás figyelmen kívül hagyása sajnos, úgy néz ki, még általános tendencia a magyar(nak mondott) alternatív természet- és társadalomkutatóknál, ezért az általuk vázolt történetek és elméletek sem léphetnek túl a szokásos spekulatív fél/negyedigazságok szintjénél.

De hogy ne beszéljünk rébuszokban, és hogy mi se használjuk pl. a „multidimenzionalitás” szót valami érthetetlen mágikus mantramként, amely önmagában mindent megmagyaráz, ezért nézzük meg Jézus, mint legismertebb isteni küldött életének a történetét multidimenzionális szempontból :

A négy kanonizált evangéliumon kívül még kb. 100 olyan apokrif forrás maradt fenn, mely utal Jézus életére vagy feltámadás utáni cselekedeteire, és szinte mondani sem kell, hogy mindegyik több-kevesebb eltéréssel mutatja be ezen isteni személy élettörténetét.

De ha nem is maradt volna fenn semmilyen apokrif evangélium vagy más apokrif tanítványi irat ( persze az egyház mindent megtett, hogy ez legyen a helyzet ), akkor is a négy kanonizált evangélium már önmagában annyira ellentmond egymásnak Jézus életével kapcsolatban, hogy joggal felmerül a kérdés : vajon az egyházak által dogmatizált és tanított hivatalos Jézus-élettörténet igaz-e?

Az egyházak ( független attól, hogy katolikus, protestáns vagy modern szektás ) természetesen mindig azon erőlködnek, hogy 3D-s, lineáris és durvaanyagi szinten próbálják bemutatni Jézus életét! Ez azért fontos számukra, mivel a tömeg vallásos részét a koraközépkortól kezdve ( a Halak-korszak eszményiségnek megfelelően ) egy bálvánnyá emelt isteni személyen és annak egyszeri látszólagos drámáján keresztül lehetett bűntudatterhelt érzelmekkel és gondolatokkal fogva tartani a durvaanyagi rezgésszinten - épp úgy, ahogy a modern, átmeneti korunkban a materialista tömeg érzelmi életét és gondolatvilágát az „isteni képességgel” felruházott hollywoodi sztárok töltik ki, mint mintaadók.

Valójában azonban amikor egy isteni küldött ( minden csillaggyermek ) a Földre inkarnál, nem csak durvaanyagi szinten kell élnie és működnie tudatosan, hanem párhuzamosan magasabb rezgésszinten, azaz az éter-, asztrál- és mentális területen is!

Vagyis egyszerre legalább négy, de lehet, hogy sokkal több szinten kell végbemennie azoknak az alternatív élettörténeteknek, melyek a kvantumtéridő végtelen lehetőségei közül legalább egy durvaanyagi és három finomanyagi szinten megvalósulnak.

A biblia négy evangéliuma is - bár erősen meg vannak csonkítva és át vannak írva - erről szól természetesen, és nem egy történelmi személyről négy olyan nézőpontból, melyeknek alapvető ellentmondásai miatt már eleve nem is írhatják le egy 3D-s történelmi személy „sztoriját”.

A négy evangélista hellénisztikus korból eredő jelképei pedig egyértelműen utalnak arra, hogy melyik evangélium melyik rezgésszintet képviseli :

 

 

( Héliosz napisten, ugyanaz a hellénisztikus korban, mint később Jézus, a Krisztus, akinek szintén négyszeres megnyilvánulása van, azaz négyszeres erővel terjeszti a Fényt a mindenség területén! )

1. Máté, jelképe ember vagy angyal, asztrológiai jele : Vízöntő - éteri szint

2. Márk, jelképe az oroszlán, asztrológiai jele : Oroszlán - asztrális szint

3. Lukács, jelképe a bika, asztrológiai jele : Bika - fizikai szint

4. János, jelképe a sas, asztrológiai jele : Skorpió - mentális szint

Így már érthető az is, hogy miért éppen a János evangélium az, amely teljesen kilóg a négy kanonizált Jézus-történet sorából. Mert először is az is csodának mondható, hogy a sötét erők által irányított egyházatyák egyáltalán engedélyezték ennek a tipikus gnosztikus iratnak a bibliába emelését, másodszor a János evangélium határozottan visszatükrözi Hermész Triszmegisztosz több tízezer éves ősbölcsességét már az első soroktól kezdve.

János evangélium ugyanis a tiszta mentális univerzum megteremtésének a leírásával kezdődik, egy isteni alapgondolat, egy rezgés, egy „ige” megjelenésével, amely maga az Isten a mi univerzumunkban. Minden formamegnyilvánulás belőle indul ki, mely Fény és Élet is - ellentétben a sötétség teremtményeivel, akiket Fény, azaz Szeretet nélküli energia teremt, létrehozva az univerzumunkon belül számtalan látszatvilágot, számtalan szuperfejlett technikával rendelkező klóntársadalmat, melyek mégis semmik a legegyszerűbb földi emberhez képest is, aki Fénnyel, azaz Szeretettel rendelkezik!

Mert a Fény mindig világít a sötétségben, de a sötétség - most már érthető - azt alapvetően nem tudja befogadni!

A sötétség lényeire ugyanis halálos a Fény, mivel genetikailag is másképp vannak teremtve, ezért csak élősködni tudnak, önálló teremtésre képtelenek. Ezért forszírozzák a világegyetem minden bolygóján, ahol ők hatalomra jutnak vagy befolyást nyernek, az egyoldalú tudományos fejlődést párhuzamosan a spirituális fejlődés kiiktatásával. Ez az egyoldalúan fejlett technika biztosítja az ő túlélésüket, ugyanakkor az elnyomást és a kontrollt is más népek és bolygók felett.

Éppen ezért nevezhető alapvető naivitásnak minden olyan jó szándékú és humanista kezdeményezés, amely úgy törekszik a világunk megjavítására, hogy a hermészi gnózis alapvető duális szemléletét ( Fény-sötétség ) figyelmen kívül akarja hagyni, mely természetesen Jézus szemlélete is volt!

Itt persze olyan duális nézőpontról van szó, amely az egyetemes Fény egységében születik meg és nem arról a mindennapi dualitásról beszélünk, melyet a meg nem világosodott tudat állandó belső meghasonlottságának, azaz a jobb és bal agyfélteke folyamatos harcának a következménye.

Arról van szó ugyanis, hogy akinél a Fény valóban megszületett, az a sötétség működésébe is jobban bele tud látni - ez tulajdonképpen az önbeavatás első fázisának a lezárása, vagyis az, hogy az ilyen képességgel felruházott személy már el tudja viselni azt az igazságot, hogy az a világ, amelyben él, teljesen menthetetlen!

Itt azonban szó sincs valami beteges pesszimizmusról, hanem a magasabb tudatból következő objektív látásmódról.

Mert ez a vízválasztó : a közönséges földi ember - teljes mindegy, hogy csúcsértelmiségi vagy akár analfabéta - a maga életében folyton önigazolást keres, ezért olyan eszmékhez, olyan körülményekhez, olyan emberekhez vonzódik, akik megerősítik azt a rögeszméjét, hogy amit csinál, ahogyan él, amiben hisz, az helyes.

Ez persze egy normális természetösztön, ami a testiséggel függ össze, és önmagában ez nem is lenne baj, ha a földi ember az évezredek folyamán nem felejtette volna el azt az alapvető hermészi tanítást, hogy nem ez a 3D-s Föld az igazi otthona!

A igazi otthona ugyanis a lélekvilágban és az ilyen minőségű bolygókon van, melyek minimum az 5D-s rezgésszinten kezdődnek, de ez a szint is csak kezdet a lélek örökké tartó evolúciója számára, melyet alapvetően a halhatatlanság jellemez, ellentétben a lélek korábbi eonokig tartó involúciós szakaszával, ahol az állandó inkarnációkkal kellett pótolni a helytelen életvitel és gondolkozás következében idő előtt elvesztett testeit.

A lélek számára pedig a 3D-s világ maga a börtön, még akkor is, ha az utóbbi néhány száz év minden humanistájának minden vágyálma beteljesülne, és tökéletes egyenlőség lenne az emberek között; ha mindenkinek alanyi jogon lenne alapjövedelme; ha tökéletesen megtisztulna a környezetünk; ha mindenki önellátó módon tudná termeli az alapvető élelmiszereket és az energiát; ha mindenki minden információhoz, kulturális javakhoz és szolgáltatáshoz alanyi jogon hozzájuthatna stb.

A humanista gondolkodók évszázados tévedése tehát abban áll, hogy a magasabb eszméket, melyek a multiverzum végtelen számú magasan fejlett fénycivilizációinak természetes alapjait képezik, lehúzzák a 3D-s szintre, ahol ezek a rendkívül sűrű denzitás miatt sohasem valósulhatnak meg igazán, legfeljebb csak rendkívül nagy energiabefektetéssel valami utánzat formájában.

Persze megértjük, hogy ezen humanista lelki fázison sok kereső embernek végig kell mennie, hogy eljusson aztán törvényszerűen a teljes csalódás és letargia szakaszába, épp úgy, ahogy a 19. században már nagy európai romantikus alkotók is eljutottak.

A Föld és az emberiség alapvető megújulása, a Vízöntő-korszakba való belépése tehát nem 3D-s szinten fog végbemenni, mert a 3D-s világ mindig is börtön volt, és az is marad, még akkor is, ha különböző eszmékkel kitapétázzuk a falait.

Az emberiségnek pedig - mivel nem egységes faj, mert különböző bolygókról származik - a Vízöntőbe való belépése is differenciált lesz : lesznek olyanok, akik a 4D-s világokba, lesznek, akik 5D-s világokba és lesznek, akik 6D-s világokba emelkednek.

A 3D-s Föld viszont teljes megszűnik, megsemmisül, mivel a világegyetem ezen rákos daganatát már nem lehet másképp gyógyítani. - Gondoljanak csak az utóbbi 20-30 év sok hollywoodi, sci-fis antiutópia-filmjeire, melyek mind valami közeli jövőben játszódnak, rendszerint egy atomháború vagy más katasztrófával sújtott amerikai nagyvárosban, ahol az emberek ősember módjára, de hiperszuper fegyverekkel küzdenek a mindennapi túlélésért!

Nos, ez az antiutópia igaz - a 3D-s Föld jövője szempontjából! Mivel ott már csak a mai világrend bűnösei maradnak!

Ellenben minden olyan ember, bármelyik fajhoz tartozik is, akinek a szívében egy minimális szeret is megmaradt az évezredek elembertelenítő álkultúrája ellenére, az a saját lelki természete szerinti „Új Földre”, egy lélegzetelállítóan tiszta környezetbe és megszentelt emberi közösségbe kerül.

Úgy legyen!