Idézet N.D. Walsch 'Beszélgetések Istennel' III. könyvének 17-19. fejezetéből:

 

„...Tehát a leglényegesebb különbség a mi civilizációnk és a világegyetem egyéb civilizációi között, ez a bizonyos elképzelésünk a különállóságról.

Igen. A fejlett civilizációk alapvető irányelve az egység. Az Egy tudatosulása, és az élet szentsége. Ezért a fejlett társadalmakban az egyik egyén nem fosztja meg akarattal a fajtársát az életétől. Semmilyen körülmények között.

Semmilyen körülmények között ?

Így igaz.

Még akkor sem, ha megtámadják őket ?

Azoknál a fajoknál, azokban a társadalmakban nem fordulhat elő ilyen eset.

Nos, lehet, hogy a fajon belül nem, de mi a helyzet a külső tényezőkkel ?

Ha egy fejlett fajt megtámad egy másik, akkor egészen biztosra vehető, hogy a támadó a kevésbé fejlett. A támadó alapjában véve csakis primitív lény lehet. Mert egyetlen fejlett lény sem támadna meg másokat.

Értem.

Egyetlen oka lehet annak, hogy a megtámadott faj megöl egy másikat, hogy a megtámadott elfelejti, hogy Kicsoda Valójában. Ha az első lény azt hiszi, hogy azonos a testével - a fizikai megjelenésével -, megölheti a támadóját, mert félni fog az „élete elvesztésétől". Ám ha az első lény világosan érti, hogy nem azonos a testével, akkor nem szünteti meg egy másik lény testi formáját - mert nem lenne miért. Egyszerűen letenné saját testi valóját és belépne testetlen önmagába.

Mint Obi-Wan Kenobi ?

Nos, valahogy úgy. Azok az írók, akiket sci-fi szerzőknek neveztek, gyakran magasabb szintű igazságokra vezetnek rá benneteket...

…De vissza kell kérdeznem valamire, amit korábban mondtál. Azt mondtad, hogy a magasan fejlett lények...

... a továbbiakban rövidítsük MFL-nek. Hosszú ez a név ahhoz, hogy újra és újra végig kelljen mondanunk... hát még írnunk !

Legyen. Nos, azt mondtad, hogy az MFL-ek sohasem szüntetnék meg egy másik lény fizikai valóját az illető lény engedélye nélkül.

Így van.

De miért is adna engedélyt valamely lény egy másiknak arra, hogy megszüntesse a fizikai létét ?

Számtalan oka lehet. Felajánlhatja önmagát például táplálkozás céljára. Vagy hogy valamilyen más szükségletet elégítsen ki - mondjuk, ha ezzel véget vethet egy háborúnak.

Ez lehet az oka, hogy még a mi kultúráinkban is léteznek olyanok, akik nem ölnének meg a húsukért vagy irhájukért állatokat úgy, hogy előbb ne kérnének engedélyt a szellemétől.

Így van. Így járnak el Amerika őslakói, akik még egy virágot, egy fűszálat vagy egy növényt sem szakítanának le anélkül, hogy ezt megbeszélnék velük. Minden ősi kultúrában ugyanígy járnak el. Érdekes módon ezek azok a kultúrák és törzsek, amiket „primitívnek" neveztek.

Ejha ! Csak nem azt akarod mondani, hogy nem húzhatok ki egy retket a földből, anélkül hogy a jóváhagyását kérném ?

Azt teszel, amit csak akarsz. Ha azt kérdezed, az MFL-ek így tennének.

Ezek szerint az amerikai őslakosok magasan fejlett lények ?

Mint minden faj esetében elmondható, némelyikük az, némelyikük nem. Ez egyéni kérdés. Kultúraként azonban magas szintet értek el. Mítoszaik, amelyek sokat elárulnak tapasztalataikról, nagyon magas szinten állnak. De arra kényszerítettétek őket, hogy kulturális mítoszaikat a tieitekkel keverjék.

Álljunk meg egy pillanatra ! Mit beszélsz ? A rézbőrű vadember volt. Ezért kellett ezrével leöldösnünk őket és a többieket a rezervátumoknak nevezett fedetlen börtönökbe kényszerítenünk. Még ma is elvesszük szent területeiket, hogy golfpályákat építsünk rajtuk. Ezt kell tennünk. Máskülönben szent helyeiket tiszteletben tartják, nem felejtik el a mítoszaikat, szent rítusaikat megőrzik, ezt pedig nem tűrhetjük !

Értelek.

De igazán. Ha nem igáztuk volna le őket, és nem próbáltuk volna eltörölni kultúrájukat, ők befolyásolták volna a miénket ! Akkor hogyan kerekedtünk volna felül ? A földet és az eget tisztelnénk, tiltanánk folyóink mérgezését - és akkor hol tartana az iparunk ? Minden bizonnyal az egész lakosság, meztelenül bóklászna, minden szégyenérzet nélkül, a folyókban fürödne, a természetben élne felhőkarcolók, társasházak és gerendaházak helyett, és nem járna be dolgozni az aszfaltdzsungelbe - hogy tartanánk el akkor modern államunkat ? Hogyisne ! Bizonyára az ősi bölcs tanításokat hallgatnánk a tábortűz körül ülve, ahelyett, hogy tévét néznénk. Most mondd meg: mi lett volna a haladással ?

Nos, tiszta szerencse, hogy pontosan tudod, mi az, ami jó neked.

 

18.

Beszélj még a magasan fejlett civilizációkról és a magasan fejlett lényekről. Azon kívül, hogy semmilyen okból sem ölik meg egymást, miben különböznek még tőlünk ?

Osztoznak.

Várj ! Mi osztozunk.

Nem. Ők mindenben osztoznak. Mindenkivel. Senki sem marad ki. Világuk, környezetük minden természeti kincsét egyenlően osztják el, és mindenki kap belőle. Egy nemzet, egy csoport vagy egy kultúra nem „birtokolhat" valamely természeti kincset csak azért, mert történetesen azt a földrajzi helyet foglalja el, ahol az adott erőforrás található. A bolygót (vagy bolygókat), amelyet néhány faj az „otthonának" nevez, mindannyiukénak tekintik, a rendszer minden fajáénak. Sőt, magát a bolygót vagy a bolygócsoportot egyetlen rendszernek tekintik. Egységes rendszerként kezelik, nem kis részek vagy elemek együtteseként, mely elemeket aztán kiküszöbölhetnének, megtizedelhetnének, kiirthatnának a rendszer sérülése nélkül.

Ezt nevezzük mi ökoszisztémának.

Ez több annál. Nem csak ökológia, ami a bolygó természeti erőforrásainak és a bolygó lakóinak a viszonya. Ez a bolygólakók önmagukhoz, egymáshoz, környezetükhöz való viszonyát is jelenti. Ez minden élőlény kölcsönös kapcsolata.

„Fajszisztéma"

! Jó ! Tetszik ez a szó ! Találó kifejezés ! Mert amiről beszélünk, az több az ökoszisztémánál. Valóban, ez a fajszisztéma. Vagy miként azt a ti Buckminster Fulleretek nevezte, a nooszféra...

...Tehát a magasan fejlett társadalmakban a fajszisztéma a fontos.

Igen, de ez nem jelenti azt, hogy az egyedek nem számítanak. Éppen ellenkezőleg. Hogy az egyedek is számítanak, az abból is kitűnik, hogy a fajszisztémát érintő hatások az elsődlegesek, amikor valamilyen döntést hoznak. Értik, hogy a fajszisztéma biztosítja a legkedvezőbb szinten az életet és ugyanakkor minden egyes lény életét. Az, hogy semmilyen módon nem ártanak a fajszisztémának, azt jelenti, hogy minden egyedi lény lényeges. És nem csupán a tekintéllyel, befolyással vagy pénzzel rendelkező egyedi lények. Nem csupán az erős, a nagy termetű vagy a nagyobb elbizakodottsággal rendelkező egyedi lények. Hanem a rendszer valamennyi lénye és valamennyi faja.

Hogy lehet működésben tartani egy ilyen rendszert ? A mi bolygónkon bizonyos fajok akaratát és szükségletét alá kell rendelni mások akaratának és szükségletének, különben nem olyan lenne az életünk, amilyennek ismerjük.

Veszélyesen közeleg az az idő, amikor nem lesztek képesek úgy élni az életet, amilyennek ismeritek, éspedig éppen azért, mert igyekeztetek a legtöbb faj szükségletét alárendelni egyetlen fajénak.

Az emberi fajénak.

Igen. Ráadásul nem a faj minden egyedének, hanem csupán némelyiküknek. Nem is a többségnek (amiben még lenne némi logika), hanem a keveseknek.

A gazdagoknak és a hatalmasoknak.

Te mondád.

Itt tartunk. Újabb tiráda a gazdagok és a befolyásosok ellen.

Távolról sem ! Civilizációtok nem szolgált rá a tirádára, még annyira sem, amennyire egy szobára való gyermek megérdemelné. Az emberi lények tenni fogják, amit most is művelnek - önmagukkal és másokkal -, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy ez nem szolgálja az érdeküket. Ezen semmiféle szóáradat nem fog változtatni. Ha tirádákkal változtatni lehetne a dolgokon, a vallásaitok már régóta sokkal hatékonyabbak lennének.

Ez az ! Mindent bele ! Ma aztán gondoskodsz róla, hogy mindenki megkapja a magáét !

Semmi ilyesmit nem teszek. Zavarnak ezek az egyszerű észrevételek ? Nézz csak utána, miért ! Mindketten tudjuk. Az igazság gyakran kényelmetlen. De ennek a könyvnek az igazságot kell közvetítenie. Ahogy közvetítették más könyvek is, amelyeket én sugalmaztam. Filmek is. És tévéműsorok is.

Nem vagyok benne biztos, hogy szívesen buzdítanám tévénézésre az embereket.

Jó vagy rossz, ma a televízió a társadalmatok küzdőtere. Nem a média terel titeket olyan irányba, amelyről azt állítjátok, hogy nem szeretnétek arra haladni, hanem azok az üzenetek, amiknek helyet adtok benne. Ne a médiát szidd. Lehet, hogy egy szép napon te is igénybe veszed egy másik üzenet küldésére...

Engedd meg, hogy térjek vissza, ha lehet... az eredeti kérdésemhez. Továbbra is tudni szeretném, miként működhet a fajszisztéma, ha egyenlően ítélik meg a rendszer minden fajának az igényét.

Egyenlően bírálnak el minden igényt, de maguk az igények nem egyenlőek. Arány és egyensúly kérdése. A magasan fejlett lények mélyen átérzik, hogy fajszisztémán belül minden élőlény rendelkezik szükségletekkel és ezeket ki kell elégíteni, ha azt akarjuk, hogy a rendszert alkotó és fenntartó fizikai formák fennmaradjanak. Azt is tudják, hogy ezek a szükségletek nem egyenrangúak a rendszeren belüli fontosságuk tekintetében. Példaként a ti fajszisztémátokat hoznám fel.

Csak tessék...

Nézzünk két élő fajt: amit „fának", és amit „embernek" neveztek.

Figyelek.

A fáknak magától értetődően nincs szükségük annyi mindennapi „gondoskodásra", mint az embereknek. Tehát az igényeik sem egyenlőek. De kölcsönhatásban állnak. Azaz egyik faj függ a másiktól. Ugyanakkora figyelmet kell szentelned a fák szükségleteire mint az emberére, de maguk a szükségletek nem ugyanakkorák. Ha viszont nem veszed figyelembe egy élőlény igényét, azzal a saját sírodat ásod meg. Mindezt csodálatosan leírja az a könyv, amelyet korábban már döntő jelentőségűnek neveztem. Az ősi napfény végóráira gondolok. Leírja, hogyan vonnak ki a fák szén-dioxidot az atmoszférátokból, hogy szénhidrogénekké alakítsák át ennek a légköri gáznak a széntartalmát, azaz, hogy növekedjenek. (A növény szinte minden része, a gyökeret, törzset, leveleket, a magokat és a gyümölcsöket is beleértve, szénhidrogén.) Ugyanakkor a fák bocsátják ki ennek a gáznak az oxigéntartalmát. Ez a fák „salakanyaga".

Az emberi lényeknek oxigénre van szükségük az életben maradáshoz. A szén-dioxidot oxigénné átalakító fák nélkül - márpedig szén-dioxid bőven akad a légkörötökben, míg oxigén kevesebb - fajként nem tudnátok életben maradni. Ugyanakkor ti szén-dioxidot bocsátotok ki (lélegeztek ki), amire meg a fáknak van szükségük az életben maradáshoz. Érted az egyensúlyt ?

Persze. Ez egyszerű.

Helyes. Ennek őszintén örülök. Akkor most arra kérlek, hagyjatok fel a fák pusztításával.

Hiszen kettőt ültetünk minden kivágott fa helyére !

Igen ám, de 300 évbe fog telni, amíg azok a fák elérik azt a nagyságot, ami lehetővé teszi, hogy ugyanannyi oxigént termeljenek mint azok a kivágott öreg fák ! Az oxigéntermelő üzem, amit amazonasi esőerdőnek neveztek, mondjuk két-háromezer év alatt telepíthető újra, amennyiben ismét egyensúlyba kellene hoznotok bolygótok légkörét. Nem kell aggódni. Több ezer hektárt vágtok ki évente, de nem kell aggódni.

De miért ? Miért csináljuk ezt ?

Letaroljátok az erdőt, hogy marhákat tenyésszetek, amiket aztán lemészároltok, hogy megegyetek. A marhatenyésztés, úgymond jövedelmezőbb annak az országnak a lakói számára, ahol az esőerdők nőnek. Azt állítják tehát, hogy mindez a földek termékennyé tétele érdekében történik.

Ellenben a magasan fejlett civilizációkban a fajszisztéma pusztítását nem tekintik termelékenynek, hanem inkább rombolónak. Ezért az MFL-ek találtak egy megoldást arra, miként lehet kiegyensúlyozni a teljes fajszisztéma szükségleteit. Inkább ezt választották, semmint azt, hogy a rendszer egy kis hányadának a vágyait elégítsék ki, mert rájöttek, hogy a rendszeren belül egyetlen faj sem marad életben, ha maga a rendszer elpusztul.

Annyira nyilvánvaló ! Fájdalmasan nyilvánvaló...

Az elkövetkező években a Földön ez még fájdalmasabban „nyilvánvaló" lesz, ha az úgynevezett domináns faj nem ébred fel.

Értem. Nagyon is értem. És szeretnék tenni valamit ellene. De annyira tehetetlennek érzem magam. Mit tehetek, hogy változtassunk ?

Semmit nem kell tenned, de nagyon sok mindent tehetsz.

Légy a segítségemre !

Az emberi lények a cselekvés szintjén próbálják megoldani gondjaikat hosszú idő óta, de kevés sikerrel. Azért van ez, mert a valódi változás nem a „cselekvés", hanem a „valamilyenné válás" szintjén érhető el. Hát igen, tettetek felfedezéseket, rendben, és fejlesztettétek a technikátokat, és így tovább, és valamilyen módon könnyebbé tettétek az életeteket - de nem biztos, hogy jobbá tettétek. És az eszmék síkján nagyon szerény haladást értetek el. Számtalan olyan elvi kérdéssel találjátok szemben magatokat ma is, mint évszázadokkal ezelőtt. A legjobb példa erre az az elképzelésetek, hogy a Föld azért létezik, hogy a domináns faj kizsákmányolja. Nem fogtok egyértelműen változtatni a cselekedeteiteken, amíg nem változtattok azon, hogy milyenek vagytok. Meg kell változtatnotok a felfogásotokat arról, hogy Kik Vagytok a környezetetekhez való viszonyotokban, ha másként akartok cselekedni. Tudatosság kérdése. És fel kell ébresztenetek a tudatotokat, mielőtt meg tudnátok változtatni.

Hogy tudjuk ezt elérni ?

Ne hallgassatok tovább. Szólaljatok meg ! Csapjatok nagy zenebonát. Még akár a kollektív tudatot is felébreszthetitek. Hogy csak egy példát mondjak: miért nem termesztetek kendert a papírgyártáshoz ? Van fogalmad arról, mennyi fát kell kivágni csak azért, hogy világotokat ellássátok napilapokkal ? Hogy ne is beszéljünk a papírpoharakról, a papírzacskókról, a papírtörülközőkről.

A kender olcsón termeszthető, könnyen betakarítható, és nem csak papírgyártásra lehet használni, hanem a legerősebb kötelet, a legtartósabb ruhaneműket, sőt nagyon hatásos gyógyszereket lehet előállítani belőle. A cannabis olyan olcsón termeszthető, és annyira könnyen betakarítható, és oly sok csodálatos felhasználási módja van, hogy máris egy erős lobby dolgozik ellene.

Sokan túl sokat veszítenének, ha megengednék a világnak, hogy ezen egyszerű, szinte mindenütt megtermő növényke felé forduljon. Ez csak egy példája annak, hogy a bírvágy miként helyettesíti a józan észt az emberi dolgokban. Így hát add oda ezt a könyvet mindenkinek, akit csak ismersz. Nem csak azért, hogy ezt megértsék, hanem, hogy hozzájussanak minden egyébhez, amiről ez a könyv beszél. És sok minden még hátravan.

Igen, de kezdem szerencsétlenül érezni magam, miként mások is a Második könyvvel kapcsolatban. Egyre inkább arról esik szó, hogy miként pusztítunk el, miként szórunk szét mindent ? Mert nem biztos, hogy lelkesedem érte...

Kell-e neked a sugallatom ? Kívánod-e az izgalmat ? Mert tanulni és felfedezni azt, hogy más civilizációk - fejlett civilizációk - mit is csinálnak, inspirálni és izgatni fog. Gondolj a lehetőségekre ! Gondolj a minden utcasarkon lehetőségre váró aranyló holnapokra.

Már ha felébredünk.

Fel fogtok ébredni ! Már ébredeztek ! A paradigma változik. Változik a világ. A szemed előtt !

Ez a könyv is ennek a változásnak a része. Te is a része vagy. Ne feledd, a szobában vagy, hogy meggyógyítsd a szobát. A térben vagy, hogy meggyógyítsd a teret. Más értelme nincs annak, hogy itt vagy. Ne add fel ! Ne add fel ! Éppen csak elkezdődött a legnagyobb kaland !

Rendben. Úgy döntöttem, hogy hatni fog rám a magasan fejlett lények példája és bölcsessége, és nem fogok elbizonytalanodni.

Helyes. Bölcs döntés, ha azt nézzük, hogy fajként hova akartok eljutni. Sok mindenre emlékezni fogsz, ha odafigyelsz ezekre a lényekre. Az MFL-ek egységben élnek mélyen átérezve szoros kapcsolatukat. Viselkedésüket a Mögöttes Gondolatok határozzák meg - amit ti a társadalmuk alapvető irányelveinek nevezhetnétek. A ti viselkedéseteket is a ti Mögöttes Gondolataitok hozzák létre - avagy társadalmatok alapvető irányelvei.

Melyek az MFL-társadalom alapvető irányelvei ?

Első Irányelvük:

- Mindannyian Egy Vagyunk. Minden döntés, minden választás, minden, amit „erkölcsnek" és „etikának" neveznétek, ezen az elven nyugszik.

A Második Irányelv:

- az Egyben Minden Összefügg. Ennek az elvnek megfelelően valamely faj egyetlen tagja sem vonhat meg valamit egy másiktól csak azért, mert „ő szerezte meg hamarabb", vagy mert az ő „tulajdona", vagy mert „alig maradt". A fajszisztémán belül az élőlények kölcsönös függősége elismert és megbecsült. Mindig egyensúlyban tartják a rendszeren belüli minden faj viszonylagos igényét - mert erről sohasem feledkeznek meg.

Ez a Második Irányelv azt jelenti, hogy nincs olyasmi mint magántulajdon ?

Nem úgy nincs, ahogy te érted.

Az MFL úgy éli meg a „magántulajdont", hogy személyes felelősséget érez minden jó dologért, amit rábíztak. A ti nyelvetekben a legközelebbi megfelelője annak, amit egy magasan fejlett lény érez, az iránt, amit ti „értékes tulajdonnak" neveznétek, az a gondnokság. Az MFL gondnok, nem tulajdonos. A „birtokolni" szó és a mögötte rejlő tartalom nem része az MFL kultúrának. Nincs olyasmi, hogy „tulajdon", abban az értelemben, hogy bizonyos javak egy-egy személyhez tartoznának. Az MFL-ek nem birtokolnak, az MFL-ek megóvnak. Azaz, fenntartanak, felkarolnak, szeretnek, óvnak dolgokat, de nem birtokolják őket. Az emberek birtokolnak, az MFL-ek gondoskodnak. A különbséget talán így lehetne a legérzékletesebben megjeleníteni a ti nyelveteken.

Korábban az emberi történelem folyamán az emberek úgy érezték, hogy joguk van személyes tulajdonukba venni mindazt amire csak rátették a kezüket. Ebbe beletartoztak a nők és a gyerekek, a föld és a föld javai. Ez az elképzelés jórészt még mindig tartja magát az emberi társadalomban. Az emberek rögeszméjévé vált ez a „tulajdonlási" elv. Az MFL-ek, akik ezt távolról figyelték, „birtoklási rögeszmének" nevezték el.

Mármost, ahogy fejlődsz, egyre inkább megérted, hogy valójában semmit sem birtokolhattok - legkevésbé házastársatokat és gyermekeiteket. Ám közületek nagyon sokan mégis ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy birtokolhatnak földet, mindent ami rajta van, alatta és fölötte. (Igen, még a légtérre vonatkozó jogokat is emlegetitek ! ) A világmindenség MFL-jei ezzel ellentétben pontosan tudják, hogy a bolygó, amin járnak, nem olyasmi, amit bármelyikük is birtokolhatna -bár egy MFL egyednek kiutalhatnak társadalmának működési elvei alapján egy parcellát, amit gondozhat. Ha jó gondnoka a földnek, megengedhetik neki (megkérhetik rá), hogy a gondnokságot ruházza át az utódaira, azok meg a saját utódaikra. De ha bármikor kiderül, hogy ő vagy utóda rossz gondnoka a földnek, a továbbiakban nem bízzák rá.

Hűha ! Ha ez lenne az irányelv itt is, ebben a világban a gazdaságok legalább felét elvennék tulajdonosaiktól.

És a világ ökoszisztémája rövid idő alatt látványosan javulna. Tudod, a magasan fejlett társadalomban egy „társaság", ahogy nevezitek, sohasem kapna jogot arra, hogy kifossza a földet a profit érdekében, mert tisztán látnák, hogy azoknak az embereknek, akiké a társaság vagy akik dolgoznak neki, helyrehozhatatlanul sérül az életük minősége. Miféle hasznot lehetne abból nyerni ? !

Hát lehet, hogy a bajokat évekig nem érzékelik, míg a nyereség itt és most jelentkezik. Nevezhetnék ezt „Rövid Távú Haszon - Hosszú Távú Veszteség" alapelvnek. De ugyan ki törődik a Hosszú Távú Veszteséggel, ha egyszer már nem lesz ott, hogy a bőrén tapasztalja...

A magasan fejlett lények törődnek. És ezért sokkal tovább élnek.

Mennyivel ?

Sokkal. Egyes MFL-társadalmakban a lények örökké élnek - vagy addig, amíg testi alakjukban akarnak maradni. Így hát az MFL-társadalmakban a lények általában ott vannak, amikor tetteik hosszú távú következményei érvényesülnek, tehát igenis érzékelik azokat.

Hogyan sikerül olyan sokáig életben maradniuk ?

Természetesen sohasem lehetnek „nem életben" , ahogy ti sem, de értem, mire gondolsz. Úgy érted, „testben".

Igen. Hogyan sikerül a testükben maradniuk olyan hosszú ideig ?

Először is, nem szennyezik a levegőjüket, vizeiket és földjüket. Nem vegyszerezik például a földjüket, mert a vegyszereket átveszik a növények, majd az állatok, és végül az MFL-ek testébe kerülnének, amikor elfogyasztják a növényeket és állatokat. Az MFL öngyilkosságnak tartaná az ilyen folyamatot - és teljesen igaza is volna. Tehát az MFL-ek nem mérgezik a környezetüket, légkörüket, saját fizikai testüket, ahogy azt az emberek teszik. A ti testetek csodálatos alkotás, és úgy készült, hogy sokkal tovább tartson mint amennyit lehetővé tesztek a számára. Az MFL-ek az életet meghosszabbító pszichológiai viselkedésformákat is ismernek.

Például ?

Az MFL sohasem aggódik - és még csak meg sem értené az emberi „aggodalom" vagy „stressz" fogalmakat. Az MFL nem „gyűlölne", nem érezne „dühöt" vagy „féltékenységet" vagy pánikot. Ezért az MFL nem alakít ki olyan biokémiai reakciókat a testében, amelyek felemésztenék és elpusztítanák azt. Az MFL ezt „önfelfalásnak" nevezné, és az MFL nem fogyasztaná el önmagát, ahogy nem fogyasztana el más testi lényt sem.

Hogyan oldja ezt meg az MFL ? Az ember is képes lenne így uralkodni az érzelmein ?

Először is, az MFL megérti, hogy a dolgok tökéletesek, hogy az univerzum egy folyamat, ami magától végbemegy, és csak annyit kell tenniük, hogy ne avatkozzanak bele. Ezért az MFL sohasem aggódik, mert megérti a Folyamatot. És hogy a második kérdésedre is válaszoljak: igen, az emberek is rendelkeznek ezzel a képességgel, bár ezt nem hiszik el magukról, mások pedig egyszerűen nem is akarják gyakorolni. Azon kevesek, aki kísérletet tesznek a használatára, sokkal tovább élnek - feltéve ha a vegyszerek és a légköri mérgek nem ölik meg őket, és feltéve, hogy önként nem mérgezik magukat egyéb módszerekkel.

Várj csak ! Mi „önként mérgezzük magunkat" ?

Némelyikőtök igen.

Hogyan ?

Mint mondtam, mérgeket esztek. Némelyikőtök mérgeket iszik. Megint mások füsttel mérgezik magukat. Egy magasan fejlett lény érthetetlennek tartaná az ilyen viselkedést. Képtelen volna megérteni, miért juttattok készakarva olyan anyagokat a testetekbe, amikről tudjátok, hogy nem tesznek jót.

Nos, úgy találjuk, hogy élvezetes megenni, meginni, elszívni bizonyos dolgokat.

Az MFL az életet és a testet találja élvezetesnek, és nem tudja elképzelni, hogy olyat tegyen, ami leszűkítené vagy megszüntetné, esetleg fájdalmassá tenné az életét.

Néhányan közülünk nem hiszik, hogy a túlzott húsfogyasztás, az alkoholfogyasztás, a dohányzás lerövidíti, megszünteti vagy fájdalmassá teszi az életet.

Akkor elég tompa a megfigyelőképességetek. Élesebbé kéne tenni. Az MFL egyszerűen azt ajánlaná, hogy nézzetek körül.

Hát igen... Tudsz-e mondani egyebet arról, hogy milyen is az élet a világegyetem magasan fejlett társadalmaiban ( MFT )?

Nincsen szégyenkezés.

Semmiféle ?

Semmiféle. A bűnt sem ismerik.

És mi a helyzet, ha valaki földje rossz gondnokának bizonyul ? Azt mondtad, elveszik tőle a földet. Nem azt jelenti ez, hogy ítélkeztek fölötte és bűnösnek találták ?

Nem. Ez azt jelenti, hogy észrevették az alkalmatlanságát. Egy magasan fejlett kultúrában sohasem kérnének meg valakit, hogy olyasmit csináljon, amiről beigazolódott alkalmatlansága.

És mi lenne, ha mégis akarnák ?

Nem „akarnák".

Miért nem ?

Mert saját alkalmatlanságuk tudata elvenné a kedvüket. Ez természetes következménye annak a felfogásnak, hogy a valamire való alkalmatlanságuk esetleg árthat valaki másnak. Ilyet ők sohasem tennének, mert ártani a Másiknak, olyan mint ártani Önmaguknak, és ezt pontosan tudják.

Szóval mégis az „önfenntartás" mozgatja az életet ! Akárcsak a Földön.

Ugyanúgy! Az egyetlen különbség az „Én" meghatározásában rejlik. Az ember ezt nagyon szűken értelmezi. Ti a saját „Énetekről", saját „családotokról", saját „közösségetekről" beszéltek. Egy MFL egészen másképp értelmezi az „Ént" : ő az Énről, a családról, a közösségről beszél.

Mintha csak Egy lenne.

Mert csak Egy van. Ez a lényeg.

Értem.

Így egy magasan fejlett kultúrában valamely lény például soha nem ragaszkodna ahhoz, hogy felneveljen egy utódot, ha megbizonyosodott arról, hogy alkalmatlan erre a feladatra.

Ezért a magasan fejlett kultúrákban gyermekek nem nevelnek gyermekeket. Az utódokat az idősebbekre bízzák, hogy azok neveljék őket. Ez nem jelenti azt, hogy az utódokat elveszik azoktól, akik életet adtak nekik, hogy kiragadják őket a karjukból és idegeneknek adják nevelésre. Szó sincs ilyesmiről. Ezekben a kultúrákban az idősek együtt élnek a fiatalabbakkal. Nincsenek kitaszítva, hogy maguk között éljenek. Nincsenek elhanyagolva és nem hagyják őket magukra, hogy oldják meg egyedül sorsuk végső szakaszát. Tisztelik, becsülik őket, és a közelükben vannak, így részesei a szerető, gondoskodó, mozgalmas közösségnek. Amikor új utód érkezik, az idősek ott vannak a közösség és a család szívében, és az, hogy ők nevelik fel az utódot ugyanannyira természetes, mint ahogy a ti társadalmatokban az, hogy a szülő feladata a nevelés.

A különbség az, hogy habár mindig tudják, kik a „szüleik" - a legmegfelelőbb kifejezés a nyelvükben az „életadó" lenne - ezeknek az utódoknak nem olyan lényektől kell tanulniuk az élet alapjairól, akik maguk is éppen csak tanulgatják az élet alapjait. Az MFL-társadalmakban az idősek szervezik meg és ellenőrzik a tanulás folyamatát, akárcsak az otthoni életet, a táplálkozást és a gyermekfelügyeletet. Az utódok szeretetteljes és bölcs környezetben nevelkednek, nagy-nagy türelemben és mély megértésben van részük. A fiatalok, akik életet adnak nekik, általában másutt járnak, kihívásokkal találkoznak és fiatal életük örömeit élik. Annyi időt tölthetnek utódaikkal, amennyit csak akarnak. Akár ott is lakhatnak az idősek szállásán a gyermekekkel, hogy velük legyenek otthoni környezetben, és hogy a kicsik őket is az otthon részeként érzékeljék. Mindez nagyon teljes, egységes élmény. De az idősek nevelnek, ők vállalják ezért a felelősséget. És megtiszteltetés az, hogy az idősekre hárul a faj egész jövőjének felelőssége. Az MFL-társadalmakban elismerik, hogy ez nagyobb kötelezettség, mint amekkorát a fiataloktól el lehetne várni. Erről már szóltam, amikor arról beszéltünk, hogy hogyan nevelitek az utódaitokat a ti bolygótokon, és hogyan kellene változtatnotok rajta.

Igen. És köszönöm, hogy bővebben kifejtetted. Az MFL sohasem érez szégyent vagy bűntudatot, függetlenül attól, hogy mit tesz ?

Nem. Mert a bűntudat és a szégyen olyasmi, amit minden lényre kívülről kényszerítenek. Később belső érzéssé válhat, ez nem is kérdéses, de eredetileg külső hatás. Mindig. Egyetlen isteni lény sem (és minden lény isteni) gondolja magáról vagy arról, amit tesz, hogy az „szégyenletes" vagy „bűnös", amíg valaki kívülről rá nem aggatja ezt a címkét.

A ti kultúrátokban talán szégyenkezik egy kisbaba a „fürdőszobai szokásai" miatt ? Persze, hogy nem. Addig nem, amíg nem mondjátok azt neki, hogy ezt kell tennie. Bűnösnek érzi magát egy gyerek, amiért a nemi szervének örvendve eljátszadozik vele ? Persze, hogy nem. Amíg nem mondjátok meg neki, hogy érezzen bűntudatot. Egy kultúra fejlettségi fokát az szabja meg, hogy milyen mértékben ítél „szégyenletesnek" vagy „bűnösnek" egy lényt vagy egy tettet.

Semmilyen cselekedetet sem nevezhetünk szégyenletesnek ? Soha senki nem lehet bűnös, bármit is tesz ?

Miként azt már mondtam néhányszor, nincsen jó vagy rossz.

Akad néhány ember, aki ezt még mindig nem érti.

Ahhoz, hogy megértsék, miről van szó, teljes egészében el kell olvasni ezt a beszélgetést. Ha valamelyik kijelentést kiragadjuk a környezetéből, elveszítheti az értelmét. Az Első és a Második könyv tartalmaz részletes magyarázatokat a fenti bölcsességről. Most arra kértél, hogy írjam le neked a világegyetem magasan fejlett lényeit. Ők már értik ezt a bölcsességet.

Világos. Mi egyébben különböznek ezek a kultúrák a mienktől ?

Sok mindenben. Pl. nem versengenek. Rájöttek, hogy ha egy valaki veszít, akkor mindenki veszít. Ezért nem találnak ki olyan sportokat és játékokat, amelyek arra az elképesztő dologra tanítják a gyereket (és ami rögzül a felnőttekben), hogy ha valaki győz, míg másvalaki veszít, az szórakozás. Továbbá, miként mondtam, mindent elosztanak. Ha a másik szükséget szenved, nem is gondolnak arra, hogy megtartsák vagy elrakják azt amijük van, csak azért mert szűkösek a készletek. Ellenkezőleg, ez lesz a legnyomósabb okuk, hogy elosszák. A ti társadalmatokban annak az ára, ami ritka, emelkedik, ha egyáltalán hajlandók vagytok megosztani. Ezzel a módszerrel biztosítjátok, hogy ha el akartok osztani valamit, ami a „tulajdonotokat" képezi, legalább gazdagodjatok meg. A magasan fejlett lények ugyancsak meggazdagodnak, amikor ritka dolgokat osztanak szét. Az egyetlen különbség az MFL-ek és a földi emberek között az, hogy miként értelmezik az MFL-ek a „meggazdagodást". Az MFL „gazdagnak" érzi magát, ha mindent ingyen szétoszthat, anélkül, hogy „profitra" lenne szüksége. Sőt, maga ez az "érzés" jelenti csak a „profitot".

A kultúrátok néhány irányelve meghatározza a viselkedéseteket. Említettem már korábban a legalapvetőbbek egyikét, nevezetesen, hogy „a legalkalmasabb", a „legéletrevalóbb" a „legrátermettebb" marad életben. Ezt a Második Irányelveteknek is nevezhetnénk. Megmagyaráz mindent, amit a társadalmatok létrehozott. A gazdaságát. A politikáját. A vallásait. Az oktatását. A társadalmi felépítését. De egy magasan fejlett lény számára maga ez az elv is önellentmondásos. Miután egy MFL Első Irányelve az, hogy Mindannyian Egy Vagyunk, és az Egy ( az egyén ) nem lehet alkalmas addig, amíg az Egész ( a bolygó ) nem az. A „legalkalmasabb" fennmaradása ezért teljesen lehetetlen-elv - mert a „legalkalmasabb" addig nem lehet „alkalmas", amíg csak ő a legalkalmasabb! Tudsz követni ?

Igen. Ezt nevezzük kommunizmusnak.

A ti bolygótokon egyből elutasítottatok minden olyan rendszert, amelyik nem tűri el az egyik lény előretörését a másik rovására. Ha egy kormányzati vagy gazdasági rendszer megköveteli a „mindenki" által megtermelt nyereség, a „mindenki" tulajdonában lévő készletek méltányos elosztását „mindenki" között, rögtön azt mondtátok, hogy a szóban forgó rendszer vagy kormányzat sérti a természetes rendet. A magasan fejlett kultúrákban azonban a méltányos elosztás a természetes rend.

Akkor is, ha egy ember vagy egy csoport semmit sem tett azért, hogy kiérdemelje ? Akkor is, ha nem járult hozzá a közös javakhoz ? Akkor is, ha mondjuk gonoszak ?

A közös érték az élet. Ha élsz, hozzájárulsz a közös értékekhez. Nagyon nehéz egy léleknek fizikai alakban lennie. Bizonyos értelemben súlyos áldozat beleegyezni abba, hogy ilyen formát öltsön - de szükséges, sőt élvezetes, ha a Minden meg akarja tapasztalni önmagát, és ha újra meg akarja teremteni magát annak a nagyszerű elképzelésnek a soron következő legdicsőségesebb változatában, ami arról szól, hogy Kicsoda. Fontos megérteni és észben tartani, miért jöttünk ide.

Mármint mit ?

A lelkeket, mi magunkat, akik ezt a közösséget alkotjuk.

Én már itt eltévedtem...

Miként azt már elmagyaráztam, Egyetlen Lélek, Egyetlen Lény, Egyetlen Lényeg van. Némelyikőtök ezt Istennek hívja. Ez az Egyetlen Lényeg a Mindenségként egyéniesíti önmagát a világegyetemben - más szóval Minden Ami Van lesz belőle. Ebbe beleértendő az összes érző lény, akiket ti léleknek szoktatok nevezni.

Így hát „Isten" minden „létező" lélekkel azonos ?

Minden lélekkel, aki van, volt és valaha is lesz.

Akkor Isten egy „közösség" ?

Ezt a szót választottam, mert a nyelvetekben ez közelíti meg legjobban a fogalmat.

Nem egy fenséges lény, hanem egy közösség ?

Nem kell vagy az egyiknek, vagy a másiknak lennie. Lépj ki a szokásos skatulyáid közül !

Isten mindkettő ? Egyetlen Fenséges Lény, és az egyéniesített részek közössége ?

Jó ! Nagyon jó !

És miért jött ez a közösség a Földre ?

Hogy testileg megnyilvánuljék. Hogy tapasztalat által ismerje meg önmagát. Miként azt már részletesen kifejtettem az Első könyvben.

Azért teremtettél minket, hogy... hogy Te legyünk ?

Úgy van. Pontosan ezért teremtettelek.

És az embereket egy közösség teremtette ?

A Bibliátokban is ez áll: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra." Az élet az a folyamat, melyen át Isten megteremti önmagát és megtapasztalja a teremtést. A teremtésnek ez a folyamata állandó és örök. Minden időben történik. A viszonylagosság és a fizikai világ Isten eszközei. A tiszta energia (amit léleknek neveztek) maga Isten. Ez a Lényeg a valódi Szentlélek. Az energia anyaggá válásának folyamatában a lélek fizikailag megtestesül. Ez úgy történik, hogy az energia szó szerint lelassítja magát és megváltoztatja a rezgését. Ami a Mindent részletekben hajtja végre. Azaz az egész részei hajtják végre. A léleknek ezeket az egyéniesített részeit nevezitek lelkeknek. A valóságban Egyetlen Lélek létezik, amely újraformálja és újraalakítja önmagát. Mindannyian Alakulásban Lévő Istenek vagytok.

Ez a hozzájárulásotok, ami önmagában is elégséges. Egyszerűbben fogalmazva, azzal, hogy testet öltöttél, már éppen eleget tettél. Semmi többet nem kívánok tőled és nem is várok el. Hozzájárultál a közös jóhoz. Lehetővé tetted annak, ami közös - az Egy Közös Alkotóelemnek - hogy megtapasztalja azt, ami jó.

Azt is megírtátok, hogy Isten teremtette a mennyboltot és a Földet, és az állatokat a Földön, az ég madarait, a tenger halait, és ez mind nagyon jó volt. A „jó" nem létezik - nem létezhet - megtapasztalhatóan az ellentéte nélkül. Ezért teremtetted meg a gonoszt, ami a jó ellenirányú mozgása avagy ellentétes iránya. Mivel egyúttal az élet ellentéte is, megteremtettétek a halált. Ám a halál nem létezik végső valóságként, csak képzelgés, találmány, elképzelt élmény, melynek révén jobban tudod értékelni az életet. Nos, ha megérted ezt az egész kozmológiát, megérted a nagy igazságot. Akkor nem tudnád azt kérni egy másik lénytől, hogy adjon neked valamit, azért, hogy cserébe Te is megoszd vele a fizikai élethez szükséges javakat és erőforrásokat?

Bármennyire szép is mindez, még mindig akadnak emberek, akik ezt kommunizmusnak neveznék.

Ha így akarják, hát legyen. De bizony mondom: amíg lényeitek közössége csak elméletileg tud a közösségben létezésről, de gyakorlatban nem akarjátok megvalósítani, addig nem tapasztaljátok meg a Szent Egyesülést, nem tapasztalhatjátok meg, Aki Vagyok.

A világegyetem magasan fejlett lényei teljes egészében megértik az itt kifejtetteket. Azokban a kultúrákban lehetetlen nem elosztani azt, ami rendelkezésre áll. Az sem lenne lehetséges, hogy elképesztően magas „árakkal" „büntessünk" azért, mert a javak valamelyike ritkává vált. Ilyesmire csak a nagyon primitív társadalmakban kerülhet sor, a nagyon primitív lények tekintenék a létszükségletek hiányát nagyobb haszonszerzési lehetőségnek. Az MFL-rendszert nem a „kereslet és kínálat" irányítja. Ez ahhoz a rendszerhez tartozik, amelyikről az emberek azt állítják, hogy hozzájárul életük minőségéhez és az általános jóléthez. De a magasan fejlett lény nézőpontja szerint rendszeretek sérti az általános jót, mert megakadályozza, hogy közös élménnyé váljék a jó.

A magasan fejlett társadalmak egy másik eltérő és elbűvölő tulajdonsága, hogy ezekben nincs olyan szó vagy hang, semmiféle olyan kommunikációs elem, ami kifejezné az „enyém-tiéd" viszonylatot. Ezen kultúrák nyelve nem ismeri a birtokos jelzőt, sem a birtokragot, és ha valaki földi nyelven beszélne, ezek helyett csak névelőt használna. Eszerint Az „autóm": az autó, amelyikkel vagyok. A „társam" vagy a „gyermekeim": „a társ" vagy „a gyermekek, akikkel vagyok".

Az „amelyikkel vagyok" vagy az „akikkel vagyok" kifejezések annak felelnek meg, amit a nyelvetekben „tulajdonlásnak" vagy „birtoklásnak" neveznétek. Az, amivel „együtt vagy", ajándékká válik. Ezek az élet igazi ajándékai. Ezért a magasan fejlett kultúrák nyelvén nem is lehet olyan kifejezésekkel élni, mint „az én életem", csak azt lehet mondani, hogy „az élet, amelyiknek a megjelenésében vagyok". Ez hasonló ahhoz, mint amikor ti azt mondjátok a létről: „Isten jelenlétében". Isten jelenlétében (és mindig ott vagytok, amikor egymással vagytok) soha sem gondolnál arra, hogy ne add meg Istennek, ami Istené - azaz bármely részét Annak, Ami Van. Magától értetődően osztozkodnál, és egyenlően osztanád meg azt, ami Istené, Isten minden részével.

Ez az a spirituális felfogás, amely átszövi a magasan fejlett kultúrák egész társadalmi, politikai, gazdasági és vallási rendszerét. Ez az élet teljességének kozmológiája. És nincs nagyobb mulasztás, mint megfigyelni és megérteni ezt a kozmológiát - és ennek ellenére abban a kozmológiában élni, amelyik létrehozza tapasztalatod minden disszonanciáját a Földön.

 

19.

Milyenek az idegen bolygók lényei fizikailag ?

Olyan sokfélék, mint amilyen sokféle faj él a Földön. Ami azt illeti, még többfélék is.

Vannak hozzánk nagyon hasonló lények ?

Természetesen. Némelyik ugyanúgy néz ki, mint ti - apró eltérésekkel.

Hogyan élnek ? Mit esznek ? Hogyan öltözködnek ? Miképpen kommunikálnak ? Mindent meg akarok tudni a földönkívüliekről ! Nosza, ki vele !

Megértem a kíváncsiságodat, bár ezek a könyvek nem a kíváncsiság kielégítésére szolgálnak. Beszélgetésünknek az a célja, hogy a világodnak elvigyük az üzenetet.

Csak néhány kérdést ! Nem puszta kíváncsiságból. Elvégre ebből a témakörből is tanulhatunk. Pontosabban, visszaemlékezhetünk.

Így már valóban pontosabb. Hiszen nincs mit megtanulnotok, egyszerűen csak emlékeznetek kell arra, Akik Valójában Vagytok.

Az Első könyvben ezt ragyogóan tisztáztad. Az idegen bolygóknak ezek a lényei emlékeznek arra, hogy Kik Ők ?

Ahogy az várható is, a máshol élő lények a fejlődés különböző stádiumában vannak. De a magasan fejlett kultúrában élő lények emlékeznek is.

Hogyan élnek, dolgoznak, utaznak, kommunikálnak ?

Utazás, ahogy azt a ti kultúrátok értelmezi, a magasan fejlett társadalmakban nem létezik. A technikájuk sokkal fejlettebb annál, semhogy szükségük lenne fosszilis üzemanyagokkal hajtott hatalmas gépezetekbe szerelt motorokra, amelyek aztán mindenfelé szállítanák a testeket. Az új fizikai technikák mellett az elme és a fizikai világ természetének a megismerése is fejlett.

Az evolúciós haladás eme két típusának kombinációja eredményezte, hogy az MFL-ek számára lehetővé vált kedvük szerint szétszedni és összerakni a testüket, és így a legtöbb magasan fejlett kultúra legtöbb lénye ott lehet, ahol és amikor csak akar.

Akár több fényévnyi távolságra a világegyetemben ?

Igen. A legtöbb esetben igen. Egy ilyen „hosszú távú" utazás a galaxisokon keresztül, olyan, mint a vízen kacsázó kő pályája. Nem tesznek kísérletet arra, hogy áthatoljanak a Mátrixon, azaz magán a világegyetemen, hanem inkább „szökdécselnek" rajta. Nyelvetekben ez a képi megfogalmazás a legalkalmasabb arra, hogy érthetővé tegye a szóban forgó fizikát.

A legtöbb MFL-kultúra nem ismeri a társadalmatokban „munkának" nevezett elfoglaltságot - ilyen fogalom nem létezik. A feladatokat teljesítik és végrehajtják, de kizárólag azon az alapon, hogy az adott lény mit szeret csinálni, és mit tart Önmaga legmagasabb szintű kifejezésének.

Csodálatos, ha ezt valaki megengedheti magának, de akkor ki végzi el az alantas munkát ?

Nem létezik az „alantas munka" fogalma sem. Amit ti „alantasnak" neveznétek a társadalmatokban, az gyakran a legmegbecsültebb a magasan fejlett lények világában. Azokat az MFL-eket jutalmazzák a legbőségesebben, akik a társadalom működése érdekében mindennap elvégzendő feladatokat látják el, és ők a Minden szolgálatának leginkább kitüntetett „munkásai". Idézőjelbe teszem a „munkás" szót, mert egy MFL számára ez egyáltalán nem számít „munkának", hanem az Én legmagasabb rendű megnyilvánulásának.

Az elvek és élmények, amelyek az önkifejezéssel (amit ti munkának neveztek) kapcsolatban felmerülnek az emberekben, egyszerűen nem részei az MFL kultúrának. „Robot", „túlóra", „feszültség", és az ehhez hasonló élmények nem érintik a magasan fejlett lényeket, akik egyebek között nem igyekeznek „élre törni", „felmászni az uborkafára", „sikeressé válni". A „siker" fogalma, ahogyan azt ti értelmezitek, idegen az MFL-ek számára, mert annak ellentéte, a bukás sem létezik.

Akkor egy MFL miként részesülhet a teljesítmény vagy a beteljesülés élményében ?

Nem a „verseny", „győzelem" és „veszteség" alapján kidolgozott értékrend szerint, miként az a legtöbb emberi társadalomban és cselekedetben érvényesül - különös tekintettel iskoláitokra -, hanem a társadalom valódi értékeinek mély megértése és tisztelete által. A megvalósítást „érték létrehozásaként" értelmezik, nem úgy mint valamilyen tettet, amely érték létrehozásától függetlenül dicsőséget és vagyont eredményez.

Ezek szerint az MFL-eknek van „értékrendjük".

Hát persze. Természetesen. Csak éppen eltérő az emberitől. Az MFL-ek azt értékelik, ami a Minden hasznára válik.

Mi is !

Igen, de ti igencsak másképp értelmezitek a hasznot. Nagyobb hasznot láttok abban, ha egy dorongos ember felé hajítanak egy kicsiny fehér gömböt, vagy ha valaki leveszi a ruháit egy nagy, ezüstös vászon előtt, mint abban, ha valaki az utódokat próbálja rávezetni az élet nagy igazságaira, vagy ha feltárja egy társadalom lelki szükségleteit. Ezért jobban megbecsülitek és megfizetitek filmsztárjaitokat és labdajátékosaitokat, mint a tanáraitokat és a lelkészeiteket. Ebben nagyon el vagytok maradva attól, ahova társadalomként el akartok jutni.

Nem alakítottatok ki túlságosan érzékeny megfigyelőképességet. Az MFL-ek mindig látják, hogy „mi milyen", és azt teszik „ami működik". A földi emberek nagyon gyakran nem. Az MFL-ek nem azért becsülik azokat akik tanítanak vagy szolgálnak, mert ez „erkölcsileg helyes". Azért tesznek így, mert ez „működik", mivel abba az irányba akarják elmozdítani a társadalmukat.

De ahol létezik értékrend, ott létezniük kell olyanoknak, akik birtokolnak, és akik nem birtokolnak - valamit, ami az értékrendjük szerint értéknek számít. Ezért az MFL-társadalmakban a tanárok a gazdagok és híresek, a labdajátékosok pedig szegények.

Az MFL-társadalomban nincsenek nincstelenek. Senki sem él a megaláztatás olyan szakadékában, ahova ti oly sok embert hagytatok lezuhanni vagy egyenesen letaszítottatok. És senki nem hal éhen, mint óránként 400 gyermek, naponta pedig 30 000 ember a ti bolygótokon. És nincs „csendes kétségbeesésben" eltöltött élet, mint az emberi munkakultúrában. Nem. Az MFL-kultúrában nincsenek „nélkülözők" és „szegények".

Jó, jó, de hogyan érték el ?

Két alapelv alkalmazásával:

- Mindannyian Egy vagyunk.

- Van elegendő.

Az MFL-ek tudatában vannak, mennyi az elegendő és tudatosan meg is teremtik. Mivel az MFL-ek tudatában vannak annak, hogy minden dolog összefügg, szülőbolygójukon semmit nem pazarolnak és nem pusztítanak el természeti kincseikből. Így marad mindenkinek bőven -vagyis valóban „van elég".

Az az emberi érzés, mely szerint „nincs elég" a gyökere minden aggodalomnak, minden feszültségnek, minden versengésnek, féltékenységnek, dühnek, konfliktusnak, és végül, a bolygótokon bekövetkező minden gyilkosságnak.

Ez, valamint hogy az ember sokkal inkább hisz az elkülönülésben, mint minden dolgok egységében, okozta életetek nyomorúságának, történelmetek tragikumának a kilencven százalékát, és azt, hogy képtelenek vagytok megelőző intézkedésekkel jobbá tenni mindnyájatok életét.

Amennyiben megváltoztatjátok tudatotoknak ezt a két összetevőjét, minden megváltozik.

Hogyan ? Meg akarom tenni, de nem tudom, hogyan. Adj eszközt a kezembe, ne csak közhelyeket mondj !

Jól van. Ez így helyes. Íme az eszköz.

„Tégy úgy, mintha."

Tegyetek úgy mintha mindannyian Egy lennétek. Holnaptól viselkedjetek így. Tekints mindenkire úgy, mint magadra, amikor éppen nehéz napokat élsz át. Tekints mindenkire úgy mint magadra, amikor éppen valamilyen esélyre vársz. Tekints mindenkire úgy, mint magadra, amikor új élményben van részed.

Próbáld ki. Járj egyet holnap és próbáld ki. Mindenkire más szemmel fogsz nézni. Azután kezdj úgy viselkedni, mintha „lenne elég". Ha „elég" pénzed, szerelmed, időd lenne, mit tennél másképp ? Nyíltabban, szabadabban, tisztességesebben osztoznál ?

Ez érdekes, mert éppen ezt tesszük a természeti kincseinkkel. Nem győznek ostorozni miatta az ökológusaink: úgy értem, úgy viselkedünk, mintha „elegendő lenne".

Az a legérdekesebb, hogy úgy tesztek, mintha azokból a dolgokból, amelyekről azt hiszitek, hasznotokra vannak, kevés lenne, ezért nagyon odafigyeltek a készletekre - gyakran felhalmozzátok ezeket a dolgokat. Ugyanakkor könnyelműen bántok a környezetetekkel, a természeti kincseitekkel és az ökológiátokkal. Ezért azt kell feltételezni, hogy környezeteteket, természeti kincseiteket, ökológiátokat nem tekintitek hasznosnak.

Vagy „úgy teszünk mintha" lenne elég.

Nem. Ha úgy tennétek, sokkal tisztességesebben osztanátok el ezeket a készleteket. Még most is az emberiség egyötöde használja a világ készleteinek négyötödét. És semmi sem mutat arra, hogy szándékotokban állna változtatni ezen az arányon. Van elég mindnyájatoknak, ha nem tékozoljátok el ész nélkül az egészet arra a néhány kivételezettre. Ha minden ember bölcsen bánna a készletekkel, kevesebbet fogyasztanátok mint amennyit így, hogy néhány ember ostobán tékozolja. Használjátok a készleteket, de ne használjátok el a készleteket. Minden ökológus erre int.

Nahát, már megint elkedvetlenítettél. Örökösen ezt csinálod velem.

Ejha ! Egy elhagyatott úton hajtasz, eltévedtél, és elfelejtetted, hogyan juthatnál oda, ahova bevallásod szerint el akarsz jutni. Valaki felbukkan és útba igazit. Heuréka ! Elfog az örömmámor, igaz ? Hát nem. Nem igaz. Inkább lehangoltság vesz erőt rajtad. Meglepő.

Azért csüggedtem el, mert nem hiszem, hogy elfogadnánk ezeket az elveket, nem hiszem, hogy egyáltalán vágynánk rájuk. Úgy látom, egyenesen a falnak hajtunk, és mi tagadás, ez határozottan lehangol.

Nem használod a megfigyelőképességedet. Százezreket látok örvendezni, amikor ezeket a sorokat olvassák. Milliókat látok, akik felismerik ezeket az egyszerű igazságokat. És növekedni látok egy új, változást áhító erőt a bolygótokon. Egész eszmerendszerek veszítik el hitelességüket. Kormányzati módszerektől szabadultok meg. Újraértékelitek a gazdaságpolitikátokat. Újrafogalmazzátok a spirituális igazságokat.

Ébredezik a fajotok. Ne csüggesszenek el az ezeken az oldalakon felbukkanó célzások és megjegyzések. A felismerés, hogy igazak, mérhetetlenül bátorító lehet, amennyiben hagyod, hogy ez legyen a változás motorjának az üzemanyaga. És te vagy a szikra, amitől elindul a motor. Te vagy az, aki változást tud előidézni abban, ahogy az emberek megteremtik és megtapasztalják az életüket.

Hogyan ? Mit tehetek ?

Légy te a különbség. Légy a változás. Testesítsd meg a „Mindannyian Egy Vagyunk" és a „Van Elegendő" tudatosságát. Változtasd meg önmagad, változtasd meg a világot. Ezt a könyvet és a Beszélgetések Istennel egész anyagát te magad adtad az Énednek, ezért ismét emlékezhetsz arra, milyen is volt magasan fejlett lényként élni.

Akként éltünk valamikor régen, ugye ? Korábban említetted, hogy valamikor ilyenféleképpen is éltünk.

Igen. Ősi koroknak és ősi civilizációknak neveznéd. Annak a javát, amit itt leírtam, fajod már megtapasztalta korábban.

Most aztán még jobban el akar keseredni az énem egy része. Azt mondod, hogy eljutottunk odáig, és aztán elveszítettük az egészet ? Mi a jó ebben a körben járásban ?

Az evolúció ! Az evolúció nem egyenes vonalú. Most esélyetek nyílik arra, hogy újrateremtsétek ősi civilizációitok legjobb vívmányait és elkerüljétek a legrosszabbakat. Most megakadályozhatjátok, hogy személyes énetek és fejlett technikátok elpusztítsa társadalmatokat. Egyebet is tehettek. Ti - te - változtathattok. Nagyon izgalmas lenne, ha nem állnátok ellene, hogy így legyen.

Rendben. Felfogtam. És valahányszor megengedem magamnak, hogy így gondolkozzam, egyszerre fellelkesülök. És előidézem a különbséget ! Mondj még többet ! Annyit akarok tudni, amennyit csak lehet, arról, hogy milyen is volt, amikor fejlett, ősi civilizációban éltünk, és mi a helyzet ma a magasan fejlett lényekkel. Hogyan élnek ?

Csoportokban élnek, amit ti közösségeknek neveznétek, de többnyire elhagyták a ti „városaitok" vagy „nemzeteitek" ottani megfelelőit.

Miért ?

Mert a „városok" túlságosan megnőttek, és már nem segítették a csoportok létrejöttét, hanem ellene dolgoztak. „Tömegegyéneket" hoztak létre közösségi csoportok helyett.

Ugyanez a helyzet ezen a bolygón is. A közösségi érzés sokkal erősebb a kisvárosainkban és a falvainkban - még a tanyavilágban is -, mint legtöbb nagyvárosunkban.

Igen. Csakhogy van egy különbség ebből a szempontból a ti világotok és a szóban forgó bolygók között.

Micsoda ?

Azoknak a bolygóknak a lakói megtanulták ezt a leckét. Rájöttek, „mi működik", és aszerint rendezték át az életüket.

Mi ellenben továbbra is egyre nagyobb városokat hozunk létre, noha látjuk, hogyan semmisítik meg az életmódunkat.

Így igaz.

Még büszkék is vagyunk rá ! Ha a nagyvárosaink listáján az egyik metropolisz felkerül a tizenkettedik helyről a tizedikre, mindenki azt hiszi, hogy ez ok az ünneplésre. A kereskedelmi cégek még nagy reklámot is csapnak neki.

A primitív társadalmak egyik jellemzője, hogy haladásként éli meg a visszafejlődést.

Ezt nemrég már mondtad. Ismét elkeserítesz.

Nincs okod keseregni. Egyre többen vagytok, akik újraalkotjátok ezeket a „kívánatos" kis közösségeket.

Az a véleményed tehát, hogy hagyjuk el a metropoliszainkat és térjünk vissza a kisvárosainkba és falvainkba ?

Nem vagyok sem mellette, sem ellene. Egyszerűen tettem egy észrevételt.

Mint mindig. Nos, mi az észrevételed arról, hogy továbbra is egyre nagyobb és nagyobb városokba költözünk, annak ellenére, hogy tudjuk, semmi jó nem származik belőle ?

Mert a többségetek nem tudja, hogy ez nem jó neki. Azt hiszitek, hogy ha összezsúfolódtok a nagyvárosokban, az megoldja a gondjaitokat, pedig éppen az okozza őket. Igaz, hogy a nagyvárosokban olyan szolgáltatások, munkahelyek, szórakozási lehetőségek vannak, amilyeneket a kisebb városok nem nyújtanak. De az a ti hibátok, hogy értékeseknek tartjátok ezeket a dolgokat, holott tulajdonképpen ártalmasak.

Aha ! Szóval mégis csak van véleményed erről a kérdésről ! Most elárultad magad ! Azt mondtad, hogy a mi „hibánk".

Ha San Jose felé tartasz...

Na, már megint itt tartunk...

Nos, te ragaszkodsz ahhoz, hogy a megállapításokat „ítéleteknek" tartsd, a tények közlését pedig „részrehajlásnak", és mert tudom, hogy nagyobb pontosságot vársz el a kommunikációtokban és a felfogásotokban, minden alkalommal fel fogom hívni erre a figyelmedet.

Ha San Jose felé tartasz miközben egyre azt hajtogatod, hogy Seattle-be szeretnél jutni, helytelen-e az, ha a bámészkodó, akitől útbaigazítást kérsz, azt mondja, hogy „hibáztál" vagy tévedtél ? Részrehajlást fejez ki ezzel a bámészkodó ?

Azt hiszem, nem.

Azt hiszed ?

Jó, jó. Nem.

Akkor mit csinál ?

Csupán közli, mi a helyzet", tekintettel az úticélunkra.

Nagyszerű. Mégiscsak rájöttél.

De ehhez korábban is ragaszkodtál. Következetesen. Miért térek vissza mindegyre ahhoz az elképzeléshez, hogy ítéleteket alkotsz és bizonyos dolgok a kedvedre valók, mások pedig nem ?

Mert ilyen Istenről a mitológiátok számol be, és ebbe a kategóriába igyekszel sorolni engem is, valahányszor csak alkalmad nyílik rá. Egyébként, ha előnyben részesítenék valamit, az mindent megkönnyítene számodra. Akkor nem kellene magadnak rájönnöd dolgokra, saját következtetéseket levonnod. Csak azt kellene tenned, amit Én mondok. Természetesen lenne lehetőséged rá, hogy megtudd, mit is mondok, de mivel nem hiszed, hogy bármit is mondtam az elmúlt évezredekben, így hát nincs más választásod, mint azokban bízni, akik azt állítják, hogy az én szavaimat adják tovább azokból az időkből, amikor még szóba álltam az emberekkel. De még ez is gond, mert annyiféle tanítás és tanító van, ahány hajszál a fejeden. Így hát ugyanott vagy, ahonnan elindultál: saját következtetéseket kell levonnod.

Van „kiút", és meg is fogjátok találni. Egyszerűen csak fejlesztenetek kell megfigyelőképességeteket. Látnotok kell, hogy mi válik a hasznotokra. Ezt hívják „evolúciónak". Tulajdonképpen nem tudjátok „nem megtalálni" a kiutat. Nem bukhattok el. Az a kérdés, hogy mikor, nem az, hogy igen vagy nem.

De nem futunk ki az időből ezen a bolygón ?

Igen, ilyen körülmények között - ha még ezen a bolygón „rá akartok találni", vagyis , amíg ez a konkrét bolygó még eltart titeket - akkor, ebben az értelemben, jó lesz, ha igyekeztek.

Hogyan siethetnénk ? Segíts !

Segítek. Mit gondolsz, miről szól ez a beszélgetés ?

Rendben. Akkor segíts többet. Az előbb azt mondtad, hogy idegen bolygók magasan fejlett kultúráiban a lények a „nemzet" fogalmát is elvetették. Miért tették ezt ?

Mert látták, hogy az a fogalom, ami a ti „nacionalizmusotoknak" felelne meg, ellentmond az Első Irányelvüknek, annak, hogy MIND EGY VAGYUNK.

Másrészt viszont a nacionalizmus támogatja a Második Irányelvünket, azt, hogy MARADJON ÉLETBEN A LEGALKALMASABB.

Pontosan. Nemzetekre szakadtok, túlélési és biztonsági okokból - és éppen az ellenkezőjét éritek el. A magasan fejlett lények elutasítják a nemzetekbe való tömörülést. Egyszerűen egyetlen nemzetben hisznek. Úgy is mondhatod, hogy egy nemzetet alkotnak Isten előtt.

Ügyes. De megvalósult-e náluk a „szabadságot és igazságot mindenkinek" elve ?

Nálatok igen ?

Feladom.

A helyzet az, hogy minden faj és fajta fejlődik, és a fejlődés - annak az értelme, hogy keresed, mi jó neked, és amiért alkalmazkodsz viselkedésben -, úgy tűnik, egyetlen irányba halad, és távolodik a többitől. Az egység felé tart, és távolodik az elkülönüléstől. Ez nem meglepő, mivel az egység a Végső Igazság, és a fejlődés a „haladás az igazság felé".

Az is feltűnt, hogy „keresni azt, ami jó neked és viselkedésben alkalmazkodni" gyanúsan úgy hangzik mint a „maradjon életben a legalkalmasabb" - Irányelveink egyike.

Így van, hát nem ? Most már ideje észrevenni, hogy a „maradjon életben a legalkalmasabb" (azaz a fajok evolúciója) nem teljesedett ki, de egész fajok ítéltettek pusztulásra - pusztították el önmagukat - amiért „alapelvnek" kiáltottak ki egy „folyamatot".

Hoppá !

A folyamatot hívják „evolúciónak". A folyamatot irányító „alapelv", ami az evolúciótok folyamatát vezérli. Igazad van. Az evolúció a legtökéletesebb túlélés. Ez a folyamat. De ne keverd össze a „folyamatot" az „alapelvvel". Ha az „evolúció" és a „maradjon életben a legalkalmasabb" ugyanazt jelenti, és ha a „legtökéletesebb életben maradását" Irányelvnek tekintitek, akkor azt mondjátok, hogy „az Evolúció Irányelve az evolúció".

Az a faj állíthatja ezt, amelyik nem tudja, hogy képes befolyásolni a saját fejlődését. Egy olyan faj állíthatja ezt, amely azt hiszi, hogy arra van kárhoztatva, hogy saját fejlődésének egyszerű szemlélője legyen. Mert sok ember azt hiszi, hogy az „evolúció" egy folyamat, amely egyszerűen csak „végbemegy", és nem egy folyamat, amelyet ők irányítanak bizonyos alapelveknek megfelelően. És ezért a faj bejelenti, hogy „Fejlődünk az... evolúció elve alapján". De hogy mi is az az elv, arról nem beszélnek, mert az alapelvet és a folyamatot összekeverték! Másrészt viszont, azok a fajok, amelyek rájöttek, hogy az evolúció egy folyamat - de egy olyan folyamat, amelyet a faj ellenőrzése alatt tart -, nem tévesztették össze a „folyamatot" és az „elvet", hanem tudatosan olyan elvet választanak ki, amely irányítja és vezérli a folyamatot. Ezt nevezik tudatos evolúciónak, és a ti fajotok éppen most jutott el odáig.

Hűha ! Micsoda megérzés ! Ezért adtad Barbara Marx Hubbardnak azt a könyvet ! Mint mondtam, éppen a Tudatos evolúció címet adta neki.

Hát persze, hogy azt adta. Hiszen én mondtam neki.

Ó, ez nagyon tetszik. Nos... vissza szeretnék térni a földönkívüliekről való „beszélgetésünkhöz". Mibe szerveződnek ezek a magasan fejlett lények, ha nem nemzetekbe ? Miféle államuk van ?

Nem az „evolúciót" használják Fejlődésük Első Alapelveként, hanem észrevételeikre hagyatkozva inkább teremtettek egy elvet. Egyszerűen csak rájöttek, hogy mindannyian Egy, és kidolgoztak politikai, társadalmi, gazdasági és spirituális módszereket, amelyek inkább körülövezték semmint aláásták az Első Alapelvet.

Hogy néz ez ki ? Például a kormányzatban?

Ha csupán egy van belőled, hogyan kormányzod magad ?

Halljuk csak még egyszer !

Ha te vagy az egyetlen, aki létezik, hogyan irányítod a viselkedésedet ? Ki irányítja a viselkedésedet ? Kicsoda rajtad kívül ?

Senki. Ha teljesen egyedül vagyok - például, ha egy lakatlan szigeten lennék -, „rajtam kívüli" senki nem irányítaná vagy ellenőrizné viselkedésemet. Azt enném, úgy öltöznék, azt tenném, amit csak akarok. Valószínű, hogy egyáltalán nem öltöznék fel. Akkor ennék, amikor megéhezem, és azt, ami jólesik és amitől egészségesnek érezném magam. Azt tenném, amit jónak látnék, és olyasmit is, amit meg kéne tennem a túlélés érdekében.

Nos, mint mindig, bölcsesség beszél belőled. Mondtam már korábban is, hogy semmit sem kell megtanulnod, csak emlékezned kell.

Így van ez a fejlett civilizációkban ? Pucéron szaladgálnak fel és alá, bogyókat szednek, és kenut faragnak maguknak ? Úgy hangzik ez, mintha barbárok lennének.

Mit gondolsz, ki a boldogabb - és ki van közelebb Istenhez ?

Ezt már megbeszéltük.

Meg bizony! A primitív kultúra jellemzője, hogy az egyszerűséget barbárságnak tekinti, és hogy szerinte a bonyolult a magasan fejlett. Érdekes módon a magasan fejlettek éppen fordítva ítélnek.

De minden kultúra mozgásának iránya - maga az evolúció folyamata is - a magasabb és még magasabb szintű összetettség irányába mutat.

Bizonyos szempontból igen. De ne feledkezz meg a mindig jelen lévő legnagyobb Isteni Kettősségről:

A legbonyolultabb a legegyszerűbb. Minél „bonyolultabb" egy rendszer, annál egyszerűbb a megjelenési formája. Éppen az Egyszerűségében rejlik tökéletes eleganciája. A mester ezt megérti. Ezért van az, hogy a magasan fejlett lény tökéletes egyszerűségben él. Ezért van az, hogy a magasan fejlett rendszerek ugyancsak tökéletesen egyszerűek. A magasan fejlett kormányzati rendszerek, a magasan fejlett oktatási rendszerek, a magasan fejlett gazdasági vagy vallási rendszerek tökéletesen és elegánsan egyszerűek. A magasan fejlett kormányzati rendszer semmiféle kormányzatot nem jelent önmagunk kormányzásán kívül.

Mintha csak egyetlen lény venne részt benne. Mintha csak egyetlen lényt érintene.

Mert valójában csak egyet érint.

Amit a magasan fejlett kultúrák megértenek.

Pontosan.

Lassan kezd minden a helyére kerülni bennem.

Helyes...”