Vízöntő-tudomány

A honlapunkra már két éve feltett cikket :

https://www.spiritufo.hu/tudomany/kozmografia/magasan-fejlett-tarsadalmak-leirasa/186-hogyan-mukodnek-a-magasan-fejlett-tarsadalmak

annak rendkívül fontos filozófiai-spirituális vonatkozásait szeretnénk most részletesebben megvizsgálni.

Ez egy rendkívül fontos párbeszéd-részlet a kilencvenes évek közepéről, mely talán az elsők között jutott el a spirituálisan ébredező tömegekhez világszerte, és sokaknál világossá is vált, hogy a galaktikus tudat-színtű magasan fejlett társadalmak nem csak milliószámra léteznek a kozmikus környezetünkben, hanem teljesen más módon működnek, teljesen más életelveken alapszik a létük, mint a mi földi civilizációnk.

Jóllehet mind a magasan fejlett társadalmak működéséről, mind az alapelveikről már jóval korábban is tudtunk, hiszen a spirituális kontakta-irodalom erről már az ötvenes évek óta folyamatosan beszámolt, de ezek a híradások legtöbbször megmaradtak valami belterjes ufó-kutató körben, ráadásul a hatvanas évektől, amióta a negatív ufó-kutatás felerősödött, sőt dominánssá vált, még az addig feltárt tényeket is vagy nevetségessé tették, vagy elbagatellizálták, vagy egyszerűen letagadták, éppen azért, mert a hatalomnak alapvető érdeke volt, hogy az „ufó-téma” - bármilyen összefüggésben is legyen róla szó - mindig valamilyen félelemkeltő kontextusban jöjjön elő.

Éppen ezért tartjuk egy kitűnő alapnak, a spirituális oktatás egyik standard szövegének pl. a Beszélgetés Istennel-könyvek párbeszédeit, melyeket időként minden fénymunkásnak/ csillagmagnak újra kellene olvasnia, mivel ahogy az idő halad, éppen ezért a tudat is egyre tágul és mélyül, mindig újabb kincseket lehet felfedezni a már rég ismert szövegrészletekben is – ahogy minden más spirituális könyvben is.

Persze azt azért meg kell jegyeznünk, hogy a Beszélgetés Istennel-könyveknek is megvannak a maga fogyatékosságai, de ez természetes, hiszen a szöveg az írómédium, egy tipikus amerikai személyiségén keresztül jött át, aki sokszor szintén nem tud felülemelkedni azon az átlag amerikai ( konzervatív keresztény ) csőlátáson, amellyel ott a fehér közösségek rendelkeznek.

Mégis ennek ellenére, vagy épp ezért végre milliók szembesülhettek világszerte azokkal a magasztos gondolatokkal és a spiritualitás mélyebb összefüggéseivel, sőt azoknak a mindennapi életben is folytatható EGYszerűségével, melyet korábban ilyen összefüggésben még egyetlen könyv sem tárgyalt ( talán csak a Seth-, Ramtha- és Ra-szövegek ), és éppen ezért mondjuk, hogy a Beszélgetések Istennel-trilógia megjelenésével az Új Spiritualitás filozófiája, melyet a Seth-könyvek vezettek be, felnőtté vált!

Felnőtté, mert az emberiség bizonyos része érett lett a teljes szabadság filozófiájának új összefüggései megértésére. Így az intellektuális keresőket azzal is fokozatosan szembesíteni lehetett, hogy észrevegyék azt a mélységes mély szakadékot, amely a földi civilizációjuk és egy magasan fejlett társadalom között fennáll.

Az idézett konkrét szövegben pedig ez az állandó ellentét és két szint összehasonlítása erőteljesen megmutatkozik. Éppen ezért tekintjük ezt a szövegrészletet akár egy eljövendő kozmikus szabadegyetem oktatási anyagának is, mert itt azok az EGYszerű alapelvek is közérthetően megtárgyalásra kerülnek, melyek a magasan fejlett társadalmak hihetetlenül csodálatos életének az alapjait is képezik.

Már rögtön a szöveg elején „Isten” megpróbálja a hagyományos földi tudat védekezés-támadás-reflexének értelmetlenségét tudatosítani. Annak az értelmetlenségét, mely reflexét az emberi génállományba a galaktikus háborúk korában ültették bele pl. az anunnakik.

( Az anunnakik pedig egyáltalán nem mesebeli lények voltak, akikről csak egy-két elszállt összeesküvéselmélet-hívő írogat monomániásan, hanem most is itt vannak pl. a Nibirun, amely most már Galaktikus Szövetség zászlóshajója és nem negatív bolygó, ami egykor volt, éppen ezért tudták megtenni a nibiruiak, hogy 2012 kora őszén látszólag eltűntek a Naprendszerből, hogy az év végi aktuális Nibiru-közelség ne okozzon katasztrófát. Közben pedig azt történt, hogy a Nibiru a Nap mögé került – most is ott van -, hogy a Föld felemelkedési folyamatát közvetlenül ne zavarja, másrészt viszont a 9D-s Nibiru-plejádi tanács onnan koordinálja a földi felemelkedést is. – A Nap mögé pedig azért tudtak kerülni, mert a Nibiru egy mesterséges bolygó, mely intelligens irányítás alatt áll, és a 3660 éves kötött pályájukról bármikor, ha szükség úgy hozza, pillanatok alatt le tudnak térni. )

Nos, ha Önök már szenteltek figyelmet bármilyen ufós-ezoterikus fórumra, és sok kommentet is olvastak már, akkor rögön szembeötlik, hogy a kommentelők, akik legnagyobb része természetesen fiatal, minden ufós témát mennyire automatikusan kötik össze valamilyen invázió gondolatával, azaz földönkívüli manók, mutánsok, hüllők, robotok stb-k. emberiség elleni feltételezett támadásával.

Ez azért van, mert a felnövekvő nemzedéket - különösen az ötvenes évektől szinte futószalagon előállított sci-fi regények, majd a nyolcvanas évektől megjelenő személyi számítógépek interaktív játékai, és persze a hollywoodi sci-fi filmek és sorozatok is – összekötötték, főleg a kamasz fiúkat a galaktikus ősmúlt háborúinak techno-sötétségével. Ezzel egy plusz réteg került arra a fájdalomtestre ( hogy Eckhart Tolle kifejezésével éljünk ) , amelyet már eddig is félelem táplált.

Az idézett szövegben ezzel kapcsolatban az áll :

„Ha egy fejlett fajt megtámad egy másik, akkor egészen biztosra vehető, hogy a támadó a kevésbé fejlett. A támadó alapjában véve csakis primitív lény lehet. Mert egyetlen fejlett lény sem támadna meg másokat…

Egyetlen oka lehet annak, hogy a megtámadott faj megöl egy másikat, hogy a megtámadott elfelejti, hogy Kicsoda Valójában.

Ha az első lény azt hiszi, hogy azonos a testével - a fizikai megjelenésével -, megölheti a támadóját, mert félni fog az „élete elvesztésétől".

Ám ha az első lény világosan érti, hogy nem azonos a testével, akkor nem szünteti meg egy másik lény testi formáját - mert nem lenne miért. Egyszerűen letenné saját testi valóját és belépne testetlen önmagába.”

Erről van szó! Egy nagyon egyszerű elvről, amely a magas fejlett társadalmaknál természetes módon megélt mindennapi gyakorlat is. Ám mi sem áll távolabb egy materialista és/vagy dogmatikus-vallásos földi társadalomtól, mint ennek az egyszerű elvnek a figyelembe vétele – mármint hogy mind EGYek vagyunk!

Az emberiség a maga fájdalomtestében élve cselekedeteiben minden másodpercben megtagadja ezt az elvet, még akkor is, ha évezredek óta, mind a vallás, mind a kultúra más területein olyan magas erkölcsiséget dörgölnek az orra alá, amelyet ilyen szétzilált idegrendszeri állapotában eleve nem tud teljesíteni! Sőt, az ellentétek törvénye miatt, épp azok fogják legelőször megtagadni ezeket a magas szintű erkölcsi elveket, akik leghangosabban prédikálják azokat!

( Gondoljunk pl. Kálvinra, a reformáció vezéralakjára, Genf diktátorára, „az eretnek eretnekégetőre”, ahogy egykor Anatole France nevezte őt, aki habozás nélkül elégettette Szervét Mihályt egy teológiai nézetkülönbség miatt. )

Minden bűnnek és bajnak a gyökere viszont, ahogy erre a szöveg is utal, a testi szemlélet, az a rögeszme, hogy a földi ember azt hiszi, egy a testével.

Ezért nem véletlen, hogy a sötét erők az embert egyedfejlődésében leginkább kamaszkor táján tudják megfogni, mivel ekkor a legerősebb a csakis-test-tudatosság!

Ilyenkor legerősebb a vágy az ifjú embereknél, hogy nyersen és lehetőleg minden áron anyagi célok megszerzésére tőrjenek, ám azt persze még ilyen korban nem ismerik fel, hogy az ő ( legtöbbször teljesíthetetlen és értelmetlen ) vágyaikat a sötét hatalom manipulálta a tudatukba, hogy ezzel lelki defektust okozzon nekik, és így automatikusan a szenvedélybetegségek felé taszítsa őket.

Ám fel lehet tenni a kérdést : Egy magasan fejlett társadalomban hogyan tudják megoldani, hogy a kamaszkor ne okozzon ennyi problémát?

Először is tudják, hogy a kamasz csak testileg többé-kevésbé felnőtt, de tudatilag még gyermek, éppen ezért ezt az ellentmondást ( amely fejlett társadalmakban is ellentmondásként jelentkezik ) nem letagadni vagy elfojtani akarják, hanem harmonikusan, fájdalommentesen feloldani, pl. a jelentkező szenvedélyek szabad kiélésével!

Persze mi földi társadalmunktól mi sem áll távolabb, mint a jelentkező szenvedélyeknek szabad folyást engedjen, mivel egyrészt nem hisz abban, hogy az ember szabad állapotában jót tehetne, másrészt a szenvedélyt eleve bűnnek bélyegzi meg, mivel annak ideiglenes zabolátlansága ellentmond egy végletekig kontrollált ( és épp ezért halálosan unalmas ) társadalom fent említett álerkölcsiségével.

Ugyanakkor egy olyan társadalomban, ahol a gyermeket már születésétől, sőt a fogantatásától kezdve az a légkör veszi kerül, hogy mindannyian EGYek, az kamaszkorban sem fog élvezetet találni semmilyen destruktív vágyban, hanem a szenvedélyeit valóban szenvedélyes módon fogja kiélni, amelyek lehetnek izgalmasak, lélegzetelállítóak, sőt halálosan veszélyesek is, de ezt a kalandot önként vállalja minden más lény megkárosítása nélkül.

A modern társadalmunk tehát egyértelműen test-központú lett, amely, mint egy rákos sejtburjánzás, az eszközöket folyamatosan és következetesen összekeveri a céllal!

Ennek a felismerésnek viszont nagyon mély filozófiai vonatkozásai is vannak, melyeknek az összefüggéseit ha megértjük, akkor a választ is megtalálhatjuk a földi emberiség most már kozmikus veszéllyé váló tudati válságának a megoldására.

Az idézet szöveg utolsó részében ezzel kapcsolatban azt olvashatjuk :

„A helyzet az, hogy minden faj és fajta fejlődik, és a fejlődés - annak az értelme, hogy keresed, mi jó neked, és amiért alkalmazkodsz viselkedésben -, úgy tűnik, egyetlen irányba halad, és távolodik a többitől. Az EGYség felé tart, és távolodik az elkülönüléstől.

Ez nem meglepő, mivel az egység a Végső Igazság, és a fejlődés a „haladás az igazság felé".

Az is feltűnt, hogy „keresni azt, ami jó neked és viselkedésben alkalmazkodni" gyanúsan úgy hangzik, mint a „maradjon életben a legalkalmasabb" - Irányelveink egyike.

Így van, hát nem ?

Most már ideje észrevenni, hogy a „maradjon életben a legalkalmasabb" ( azaz a fajok evolúciója ) nem teljesedett ki, de egész fajok ítéltettek pusztulásra - pusztították el önmagukat - amiért „alapelvnek" kiáltottak ki egy „folyamatot"

. Hoppá !

A folyamatot hívják „evolúciónak". A folyamatot irányító „alapelv", ami az evolúciótok folyamatát vezérli.

Igazad van. Az evolúció a legtökéletesebb túlélés. Ez a folyamat.De ne keverd össze a „folyamatot" az „alapelvvel".

Ha az „evolúció" és a „maradjon életben a legalkalmasabb" ugyanazt jelenti, és ha a „legtökéletesebb életben maradását" Irányelvnek tekintitek, akkor azt mondjátok, hogy „az Evolúció Irányelve az evolúció".

Az a faj állíthatja ezt, amelyik nem tudja, hogy képes befolyásolni a saját fejlődését. Egy olyan faj állíthatja ezt, amely azt hiszi, hogy arra van kárhoztatva, hogy saját fejlődésének egyszerű szemlélője legyen. Mert sok ember azt hiszi, hogy az „evolúció" egy folyamat, amely egyszerűen csak „végbemegy", és nem egy folyamat, amelyet ők irányítanak bizonyos alapelveknek megfelelően.

És ezért a faj bejelenti, hogy „Fejlődünk az... evolúció elve alapján". De hogy mi is az az elv, arról nem beszélnek, mert az alapelvet és a folyamatot összekeverték!

Másrészt viszont, azok a fajok, amelyek rájöttek, hogy az evolúció egy folyamat - de egy olyan folyamat, amelyet a faj ellenőrzése alatt tart -, nem tévesztették össze a „folyamatot" és az „elvet", hanem tudatosan olyan elvet választanak ki, amely irányítja és vezérli a folyamatot.

Ezt nevezik tudatos evolúciónak, és a ti fajotok éppen most jutott el odáig.”

A fenti idézetben „Isten” teljesen új értelmezést ad az „evolúció” eddig igencsak homályos, mégis állandó áltudományos varázsigeként használt fogalmáról, sőt, át is nyújtja nekünk azt a kulcsot, amelynek segítségével túlléphetünk nem csak a darwinizmussal kapcsolatos immár 150 éves meddő vitákon, hanem megérthetjük végre az „evolúció” kifejezés valódi, eredeti kozmikus jelentését is!

Tehát először is :

 

- addig nem lehet megérteni az evolúció fogalmát, amíg fel nem fedezzük, hogy az Omniverzumban minden lény, minden struktúra, minden szerveződési szint az EGYség felé tart

- halál, változás, átalakulás csak azért van mind mikrokozmikus, mind kozmikus, mind makrokozmikus szinten, mert minden lény, minden szerveződés belső ösztönzésként keresi a legjobb megoldást a túlélésre

- ám ameddig bizonyos lények a túlélésük zálogát nem az EGYségben találják meg, hanem az elkülönültségben, akkor ez elkerülhetetlenül katasztrófához fog vezetni, mivel az ilyen korlátolt tudat testközpontúsága miatt összekeveri a folyamatot a céllal, az EGYség felé tartó evolúciót az EGYségbe való megérkezéssel

És éppen ezért egyesek talán most már azt is megérthetik, hogy miért mondják évtizedek óta a földönkívüli testvéreink, hogy az emberiség szinte elviselhetetlen beképzeltsége és önhittsége miatt a normális kapcsolatfelvétel és kommunikáció még mindig lehetetlen közöttünk. Még mindig képtelenség, hogy nyíltan segítsenek nekünk, mivel ez a nevetségesen primitív lelki beállítódás, amellyel rendelkezünk, eleve elutasít minden más fejlett lényt önmagán kívül, és épp ezért minden valós információt is a kozmoszról!

Mert nem csak a viccek szintjén fordul elő, hogy pl. egy bogaras tudós, aki sohasem látott zsiráfot, az állatkertben kapásból kijelenti, hogy ilyen állat nem létezik, hanem ez nagyon is a mi mindennapjaink része. Mert mind a tömeg, mind a rögeszmés vezetői először is bizonyítékokat követelnek olyan jelenségekről, amelyeket belsőleg eleve elutasítanak ( mert félnek tőle ), ha aztán mégis valaki előáll bizonyítékokkal, sőt ha millióan is előállnak, akkor pedig rögtön azokra a fiktív elméleti alapokra hivatkoznak, ami miatt annak a bizonyos tapasztalatnak vagy bizonyítéknak létre sem szabadott volna jönnie!

Vagyis az elme-bebörtönzöttség tökéletes patológia esetét látjuk a földi emberiségnél, olyan tudati állapotot tehát, amely csak a világegyetemünk átokkal sújtott börtönbolygóin uralkodik!

Tragikomikus pedig egészben az - és a földönkívüli testvéreink sem tudják olykor, hogy sírjanak vagy nevessenek -, hogy ez a börtön- vagy karanténbolygón élő emberiség, amely minden magasabb tudástól és technikától alapvetően el van vágva, még a teremtés koronájának, az evolúció csúcslényének is képzeli magát!

No, ez már túl nagy pimaszság, túl nagy szemtelenség ahhoz, hogy a kozmosz magasan fejlett társadalmai ilyen végletesen önhitt emberi elvárásoknak megfeleljenek! Sőt, azt is megmondjuk, hogy vannak a földönkívülieknek egy olyan osztálya, akik évtizedek óta csak azért keresik fel a Földet és környezetét, hogy saját népük számára elrettentő példával szolgáljon, hogy mit is jelent a kozmikus evolúcióban az a válságos szakasz ( a kozmikus kamaszkor ), amikor a fejlődő tudat összetéveszti az eszközt a céllal, a folyamatot a megérkezéssel.

Mert a test egy eszköz, az emberi tudat egy eszköz, ahogy maga a bolygó is csak egy eszköz arra, hogy a mindenütt jelenlevő Szellem ösztönzésére az emberi lélek továbblépjen, továbbfejlődjön magasabb, boldogabb világok felé, egészen a halhatatlanságig, és azon is túl.

Így viszont most már azt is megérthetjük, hogy minden bűn és baj, minden negativitás a világegyetemben csak azért fordulhat elő, mert a szabad akaratot kapott lények egy bizonyos osztálya ( nem minden lénynek van szabad akarata ) visszautasítja a mindenütt jelenvaló Egyetemes Szellem mentális tervét, azaz azt, hogy ők folyamatosan fejlődésen, evolúción menjenek át, míg végül elérjék a tökéletességet, az EGYséget.

Azonban a lázadó lények ( ehhez tartozik az egész emberiség is ), mind gondolkozásukban, mind életmódjukban ellenállnak ennek a szellemi ösztönzésnek, azaz a valódi evolúciónak, és egy olyan fiktív evolúciós mesét találnak ki, mellyel azt igazolják, hogy ők állnak a fejlődés/teremtés csúcsán.

Ez egy nagyon lényeges pont!

Mert itt már jól látszik mind a materialista, mind az úgynevezett vallásos szemlélet alapvetően azonos ideológiai gyökere!

Éppen ezért magasabb szempontból teljesen mindegy, hogy az élővilág evolúcióját pusztán az anyag, a maga fizikai és kémiai törvényeivel spontán, véletlenszerűen irányítja, a természetes kiválasztódás elvét felhasználva, vagy valamilyen teremtő fabrikálja egyenként a fajokat evolúció nélkül, mert a lényeg akkor is ugyanaz : mindkét esetben a földi élet, és azon belül pedig a földi ember van a csúcson! ( Az Intelligens Tervezés-elmélet ezért valójában ugyanolyan rögeszme, mint a darwinizmus. )

Azaz mindkét szemlélet nemcsak betegesen geocentrikus, hanem a minden magasabb tudástól és tapasztalattól elzárt földi állatembert teszi meg az evolúció vagy éppen a teremtés koronájának!

A földönkívüli testvéreinknek, de épp úgy a földi felemelkedett mestereknek is ezért bizony alaposan meg kell fontolniuk, sőt, nagyon óvatosnak kell lenniük, mikor hozzánk akarnak közeledni, mivel mi, állatemberek már évezredek óta abban a rögeszmében élünk, hogy halhatatlanok vagyunk! – Ez az igazság!

És ez még akkor is igaz, ha ezt szemtől szembe letagadjuk, és esetleg eljátsszuk azt a szerény, jó gyermeket, aki még kettőig sem tud számolni. Ám a megvilágosodott embereket nem lehet becsapni! Mert ők sohasem azt nézik, hogy mit mondasz, hanem csakis azt, hogy mit csinálsz! ( Képzeljük csak el, meddig létezhetne a mai politikai cirkusz, ha a tömeg is csak a cselekedeteket nézné! )

Az egós elme belső, öntudatlan halhatatlanság-fölényéből következik például az is, hogy a földi ember képtelen arra, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért! Ez a másik lényeges pont, amiért olyan ez a világ, amilyen!

Ez a fölény-érzés már önmagában is a saját lényét helyezi minden más lény fölé, amely automatikusan mindenért felmentést is ad neki, vagyis minden emberi cselekedet mögött van egy mögöttes gondolat, hogy ha akármilyen hülyeséget is csinál az ember, ha esetleg milliók is pusztultak el miatta, ez nem olyan lényeges, mivel egy halhatatlan minden döntését következmények nélkül visszavonhatja!

Látható tehát, hogy a földi ember pusztán a testiségéhez való abnormális ragaszkodása miatt az idők során még számtalan más lelki-tudati patologikus viselkedési szokást is magára vett, hogy letagadja azt az egyszerű tényt, hogy nem ő az evolúció vagy a teremtés legfejlettebb isteni lénye.

És e tény folyamatos tagadásából született és születik minden tudományos és egyházi dogmatizmus, azaz a Szellem halála, a fejlődés, az evolúció leállása, az földi élet pusztulása! Minden dogmatikus rögeszme pedig egy zárt rendszer, egy öncélú mókuskerék-menet, amely mindig önmagát akarja igazolni, akár világ pusztulása árán is.

Mert a darwinizmus is pont olyan módszerekkel dolgozik, mint hajdan az egyházi elődjei, mikor arról a képtelenségről beszél ( amely logikai bukfenc is ), hogy pl. az evolúció irányelve maga az evolúció, amely ugyanaz, mint amikor a teológusok akarják kimagyarázni különböző logikai bukfencekkel egy általuk elképzelt tökéletes teremtő tökéletlen teremtését a bűn fogalmának bevezetésével.

És ki gondolta volna, hogy ugyanez az ótestamentumi „bűn”, mint mögöttes gondolat van jelen magában a darwinista elméletben is ( ahogy minden más tudományos elméletben is ), mikor az 'evolúció-irányelve-az-evolúció' dogmáját megalkották, mert ahogy „Isten” mondja :

 

„Az a faj állíthatja ezt, amelyik nem tudja, hogy képes befolyásolni a saját fejlődését. Egy olyan faj állíthatja ezt, amely azt hiszi, hogy arra van kárhoztatva, hogy saját fejlődésének egyszerű szemlélője legyen. Mert sok ember azt hiszi, hogy az „evolúció" egy folyamat, amely egyszerűen csak „végbemegy", és nem egy folyamat, amelyet ők irányítanak bizonyos alapelveknek megfelelően.”

 

A magasan fejlett társadalmakban viszont pontosan tudják, hogy evolúcióról csak akkor lehet beszélni, ha a fejlett lények közössége maga adja meg az életnek azt az alapelvet, azt az eszmét, amelyről ők úgy gondolják, hogy a leghatékonyabban fogja előre vinni őket az EGYség felé!

Ám az EGYség felé csak akkor fog elindulni egy társadalom, ha először is elfogadja az EGYség alapelvét, amelynek viszont az a feltétele, hogy a „bűn” mindenütt jelenlévő mögöttes gondolatától megszabaduljon! Vagyis attól, hogy most már ne csak egyszerű passzív szemlélője legyen az életnek a metafizikai „bűn” bénító ereje miatt, hanem aktív alakítója is!

Ezt nevezik tudatos evolúciónak, mely a galaktikus szintű társadalmak kimondhatatlan örömmel végzett napi gyakorlata.