Egy elfeledett, 72 éve, 1950-ben kiadott könyvecske magyar fordítása következik, amely már akkor, a maga korstílusában feltárja az igazságot a földönkívüliekről és űrhajóikról.
1950-ben még nem léteztek negatív földönkívüliek!
Akkor még csak pozitívak voltak itt, rendszerint a mi Naprendszerünk magasabb civilizációiból, a Vénuszról, a Marsról és Ganümédeszről.
Akkor még nem léteztek elrablások.
Akkor még nem indult be a földönkívülieket lejárató proganada a média, a filmipar, a tudomány és az ufókutatás részéről.
Nem volt NASA! Nem volt bolygóvilág-hamisítás futószalagon!
Ez a könyv az amerikai Eugene H. Drake tollából született, aki már 1930 óta kapcsolatban volt a pozitív földönkívüliekkel, tehát a róluk való tudás nem Roswell-el született, hanem már jóval korábban is voltak Mars- és Vénusz-kontaktok a 19. század végétől kezdve, akik folyamatosan adták az információkat a testvércivilizációinkról, de senki sem vette komolyan őket.
(Ne feledjük: Carl Gustav Jung doktori disszertációját 1903 körül a saját, idegbetegnek tartott 16 éves unokahúgáról írta, aki Mars-kontakt volt! - azért tartották elmebetegnek, mert LÁTTA a mars-csatonák fölött lebegő antigravitációs járműveket...)
Egy Dana Howard nevű amerikai hölgy már 1938-ban járt a Vénuszon, amit könyvben is leírt, de az akkori antispirituális korszak hogyan vette volna őt komolyan?!
Épp úgy Lobsang Rampa Vénusz-utazásának a történetét, amely 1925 körül játszódik, de csak 1959-ben jelent meg a leírása könyv alakban, akkor, mikor az ötvenes évek közepén ez a tibeti láma testet cserélt egy öngyilkosság előtt álló angol hajléktalannal, így a láma új testben egyből tudtott angolul, és le tudta írni a harminc évvel korábbi élményeit.
Eugene H. Drake e könyvének a címe:
Világűrbeli látogatók (Visitor from Space)
És rövid leírást ad a Föld és a Naprendszerünk tényleges viszonyairól, ahogy 1950 körül voltak, mindenki másnál korábban.
De már most külön felhívnám a figyelmet, hogy mit ír a Holdról:
"Nem csak ennek a naprendszernek a bolygói hordoznak életet, hanem a ti Holdatok is, bár az ott lakók annak terméketlen állapota miatt – különösen azon az oldalon, amelyet ti általában láttok – kénytelenek a felszín alatt élni, és ritkán jönnek fel a felszínre. Ők lent termesztik meg az élelmiszereiket és előbbre járnak fejlődésben a ti civilizációtoknál!
A Hold Földről nem látható oldalán, él egy másik emberfaj. Azon az oldalon van vegetáció és onnan sok űrhajó jön-megy folyamatosan.
Ezért ti, földi emberek ne ringassátok magatokat abban a hitben, hogy le tudtok szállni a Holdra, hogy uralmatok alá hajtsátok azt, és onnan a saját Földeteket is, mert más, fejlettebb embereket fogtok találni ott, akik már ott élnek, és akik a saját feladataikkal törődnek és nem azzal, hogy uralmuk alá hajtsák a Földet."
A szöveg Borosnyay Gábor fordítása.
"Miért figyelik meg bolygóközi űrhajók a Földünket?
Hosszú idő óta figyelik meg űrhajók a Földünket. Mi 1930 óta állunk velük kapcsolatban.
Ezen űrhajók között néhánynak óriásiak a méretei. A magasabb régiókban tartózkodó anyahajók egyike 2300 m hosszú, 165 m átmérőjű és kereken 2500 fős személyzete van, amely tisztekből, pilótákból, technikusokból és tudósokból, valamint az egyéb személyzetből áll.
(Spiritufó megjegyzés: A Titanic egykor 270 méter hosszú és 28 méter széles volt.)
Ezek elképzelhetetlen sebességgel képesek mozogni. A légkörünkben kb. 45 000 km/h-val, a világűrben azonban ennek az értéknek a sokszorosával is.
Nem kell, hogy üzemanyagot vigyenek magukkal, mint a mi repülőgépeink, hanem képesek arra, hogy a fényt elektromágneses erővé alakítsák át és azzal hajtsák a hajóikat.
Sugárszerű meghajtás alkalmazásával vákuumhoz hasonló állapotokat képesek létrehozni járművük fölött vagy körül, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy emelkedjenek, süllyedjenek, előre, oldalra vagy hátrafelé mozogjanak, egy helyen láthatóvá vagy láthatatlanná tegyék magukat, a hajójukat egyfajta magasabb állapotba vigyék és azáltal a legrövidebb időn belül a legtávolabbi területekre küldjék.
A mi légterünkbe nem szilárd, hanem egyfajta éteri állapotban jönnek.
Amint belépnek a légkörbe, nagy tudásuk által hajókonstrukcióik atomi összetételét meg tudják változtatni és össze tudják sűríteni, és ezáltal alkalmazkodni tudnak környezetükhöz.
Olyan elemek birtokában is vannak, amelyekről a mi tudósainknak fogalmuk sincs. Azokat át tudják alakítani, változtatni, ahogy csak akarják.
Az intergalaktikus űrhajók feladatai és védelmi intézkedései
Ők a Naprendszerünk Nagy Kozmikus Lénynek a megbízatását hajtják végre, Aki a nagy Teremtési Terv minden életét irányítja.
Légkörünk felső rétegeiben immár egyre nagyobb számban gyűltek össze űrhajók. Ezek össz-legénysége már meghaladta a 2,5 millió főt és további milliók vannak úton idefelé.
Ők magát a Földet akarják megvédeni, amelynek ők az őrzői, és amit ők elő akarnak készíteni egy új korszak eljövendő civilizációja számára.
Már ellenőrzésük alatt áll az egész Föld. Így a földi radioaktív anyagok sugárzását a szomszédos bolygók felé semlegesítették.
Földönkívüli űrhajók típusai és felszereltsége
Ezeknek az űrhajóknak kb. 250 fajtája és típusa létezik a Földünk körül.
A flottaparancsnokok 2300 m hosszú űrhajókat használnak. Ezek a nagy űrhajók minden támadás ellen védettek.
A Hold hátsó oldalát gyakran használják leszálló bázisként.
A nagy anyahajók leginkább szivar alakúak és ezüstös-aranyló fényt bocsátanak ki. A korongok némelyike lapos, némelyike kerek és ezüstös fényt sugároznak.
Az az erő azonban, amely mozgatja őket, a sebességtől függően kék, zöld, bordó, narancssárga és sárga színűnek látszik.
A kísérőhajók néhány száz méter hosszúak, mások 30 méteresek 3-7 m átmérővel.
Ezeknek a kisebb hajóknak a legénysége 20-50 fő.
A legkisebbekben azonban 2-8 fő tartózkodik. (Megj: ezek azok a repülőcsészealjak, amelyeket a földiek ufóknak neveznek.)
Azok lejönnek egészen közel a Föld-felszínig, sőt, kis időre le is szállnak elhagyatott helyeken.
Megfigyelik a repülőgépgyárainkat, repülőtereinket, laboratóriumainkat, a bombagyárainkat, valamint az uránbányáinkat is és a katonai arzenáljainkat.
Vannak azonban egészen kis repülő korongok is, melyek átmérője kb. 2 m, és távvezéreltek. Ezek éteri anyagból állnak, ami akkora sebességgel forog, hogy átlátszónak tűnik.
Egyfajta fényképezéshez használják őket, ami minden test külsejéről és belsejéről is készít felvételt. Hasonlít a mi radarunkhoz.
A képeket aztán az anyahajókon képernyőkön jelenítik meg, amelyek sokkal fejlettebbek, mint a mi TV-képernyőink.
Az űrtestvérek rendelkeznek távolbalátó készülékekkel is, amelyekkel nem csak, hogy meg tudják figyelni az embereket egy helységben, hanem a gondolati rezgéseiket is fel tudják venni, ami által az emberek szándékolt cselekedeteit is regisztrálni tudják.
Agysejtjeink színes fényeket bocsátanak ki, amint rezgésbe jönnek.
Némely agy csak gyengén rezeg. A mi földi lakosságunk legnagyobb részénél az agyi állomány egyfajta alvó állapotban van.
A világ összes vezetője szintén az ellenőrzésük alatt áll!
Minden úgynevezett földi titkos konferencia, terv, operáció, valamint konkrét leírás és rajz azonnal ismert az űrtestvérek előtt!
Láthatatlan megfigyelőik ott vannak az összes ilyen összejövetelen, hallanak, látnak és lefényképeznek minden fontosat, amit a földi vezetők ekkor a megsemmisítő terveikben elhatároznak.
A bolygóközi látogatók már sok földi lakossal felvették a kapcsolatot, hogy azokkal felépítsék a következő kor új civilizációját.
Ha ezekkel a kiválasztott kapcsolati személyekkel szemben a földi hatóságok erőszakkal lépnének fel, akkor a kiválasztottakat azonnal űrhajóikon helyeznék biztonságba."
Folytatás: Eugene H. Drake: Világűrbeli látogatók 2. rész