(megjelent: 2013)
Egy percre sem megfeledkezve 2013 végi sorsdöntő napokról, mely idő alatt az emberiség sorsának további alakulása eldől, mégis szeretnénk Reinhold Schmidt földönkívüli-kontakta immár klasszikus történetéről készült két fordítás-változatról néhány megjegyzést tenni.
Az első rég ismert, mivel ez már az 1998. márciusi Színes UFO-ban jelent meg először 'Kiválasztottak történetei - figyelmeztetés az atomháború veszélyeire' címmel. A cikket Jóbi Árpád fordította, természetesen mi másból, mint Michael Hesemann német nyelvű alapművéből - jellemzően ennek a könyvnek mai napig még angol fordítása sincsen -, az 1990-ben először kiadott 'UFOs: die Kontakte'-ből.
Majd ugyanez a fordítás bekerült még abban az évben ( 1998-ban ) kiadott és Kriston Endre által szerkesztett 'A világ leghíresebb UFO-dossziéi 4. - Kiválasztottak' c. könyvbe is.
Ám ez az első fordítás-változat is már súlyos hiányosságokkal rendelkezett, mégpedig pont azon részek átírása vagy elhagyása miatt, melyek kidomborították volna a kapcsolat alapvetően spirituális jellegét, vagyis azt - mely ma már egyre több szellemi kereső által felismert triviális tény -, hogy a magasan fejlett civilizációk tudása és tevékenysége elválaszthatatlan a Teremtő iránti rendíthetetlen bízalomtól és az abból fakadó rendkívüli mély kozmikus felelősségérzettől.
Az idén júliusban a 'Rejtélyek szigete'-blogon posztolt fordítás-változat
majd ennek újformátumú megjelenése
pedig még az eredeti Színes UFO-s változatnál is hiányosabb szöveget tartalmaz. Mert ha ezt a változatot a mi Spirituális UFO-kutatás honlapunkon még múlt év augusztusában feltett új fordítással hasonlítjuk össze
akkor a különbségek igen szembetűnőek, mégpedig éppen a fajsúlyos részeknél. Például:
1. Kimaradt, hogy elmondásuk szerint a ( pozitív ) földönkívüliek viselik a felelősséget ( mind a mai napig ) az 1957-től kezdődő egész gyerekes és egyben rendkívül veszélyes földi kamu-űrprogramért.
2. A szaturnusziak konkrétan - nukleáris kataszrófa esetén - a Föld forgástengelyének kibillenésére utaltak, nem csak mágneses pólusváltásra.
3. Kimaradt, hogy Reinhold Schmidtet 1958. augusztus 14-én a szaturnusziak átvitték az északi sarkkörről az Antarktiszra, ahol a szaturnuszi anyahajó hagyta magát lefényképezni egy amerikai szállítógép legénysége által.
4. Nincs megmagyarázva, hogy az orosz és amerika rakétákat miért fogták be tömegesen a földönkívüliek - azért ugyanis, mert a hadászati rakéták felgyújtották volna az atmoszférát! ( Látszik, hogy ez a magyarázat már egy kissé kívül esik a fordító és/vagy a szerkesző természettudományos hitvilágán, ezért ezt a magyarázatot ösztönösen figyelmen kívül hagyták. )
5. És ami legfőképpen hiányzik: Reinhold Schmidtnél is bekövetkezett az, amit később Mágocsi Oszkár is átélt: térhatású, 3D-s kivetítőn először pillantott bele abba az alternatív idővonalba, amely még most is mint egyetlen lehetséges jövőalternatíva jelenik meg a hollywoodi filmekben, azaz egy atomháború utáni lepusztult állapot, egy Mad Max szerű világ, ahol szuperfegyverekkel, de ősemberi módon küzd mindenki egymás ellen a túlélésért. Ugyanakkor, miután Reinhold mélyen át tudta érezni a Földanya fájdalmát, megmutattak neki egy olyan alternatív idővonalat is, ahol az emberiség már pozitívan túljutott ezen a válságos egoista korszakon, azaz egy olyan magasabb dimenziós paradicsomi állapotba került, mely már a Naprendszerünk szinte minden bolygói társadalmának a sajátja.
6. De az sem lényegtelen, hogy az eredeti változatban Reinhold Schmidtnek nemcsak a látványosság kedvéért mutatták meg a szaturnusziak a Kheopsz piramis titkos kamrájában egy ufót, hanem azért, mert az 1998 utáni spirituális ébredés korszakában ez a jármű egyik alapvető bizonyítéka lesz Jézus földönkívüli eredetének.
Végül még egyszer hangsúlyozni szeretnénk, hogy éppen Reinhold Schmidt története egy igen jó példa arra, hogy igenis vannak egyértemű, kétségbevonhatatlan bizonyítékok egy spirituális UFO-kontakt kapcsolatra még a legelvakultabb szkeptikusok számára is, mivel Reinhold már 1960-ban tudósított arról az uráli atomkataszrófáról - mert a földönkívüli testvérek űrhajójában utazva személyesen látta -, amit a Szovjetunió hivatalosan csak 1988-ban ismert el.
Éppen ezért eljött az ideje annak is, hogy a kerek 20 esztendeje megjelent alapkönyv - mely a magyar antispirituális ufó-kutatási irány "szellemiségét" mai napig meghatározza -, az UFO Album 17. fejezetében leírt rágalmakat a fizika és/vagy telepatikus UFO-kontaktákra határozottan visszautasítsuk, és Reinhold Schmidt történetével is csak az a szándékunk, hogy újabb egyértelmű bizonyítékot adjunk a komoly szellemi keresőknek és csillagmagoknak, hogy az Igazság mindig létezett, létezik és létezni fog, mely közelebb van hozzájuk, mint a kezük és a lábuk!
