A 2011. augusztusi Ufómagazin szerkesztői üzenete, bár éppen olyan tipikusan semmitmondó és félremagyarázó, mint amit az előző 238 szám tartalmazott, mégis most kommentálom, mivel egyszer már ideje lenne egy kis kiegészítést fűzni az ilyen mellébeszélésekhez, melyek 22. éve a magyar ufó-nemkutatás alaphangját is megadják. Részlet a szövegből: 

„Azt hiszem, az Ufómagazin olvasói is egyetértenek azzal, hogy a sokak által vallott nézettel, mely szerint az emberiség élete éppolyan elenyésző a csillagok örökkévalóságához képest, mint az egyes emberé. Az egész emberiség története ugyanis a világfejlődésben alig több, mint egy röpke pillanat. ( Itt Pusztay rögtön kezet is foghat a materialista történethamisítás-tudomány vezetőivel, akik az emberiséget egy véletlenszerű és esetleges anyagi folyamatok szűk téridő-keretébe helyezték – valóság ennek az ellenkezője : az emberiség mindig maga alakította ki a saját planetáris rendszereit milliárd évek óta és velük együtt fejlődött! ) A Földről megfigyelhető égbolt fénypontocskáiban és gömbjeiben az ember mindenkor az ismeretlen fénypontok megfejtésére törekszik. ( Törekedne, ha a hivatalos tudomány hagyná! )

Az elmúlt évszázadok ( évezredek ) elméleti, gyakorlati kutatásai, megfigyelései alapján a gondolkodó ember felismerte, hogy Földünk csupán részese egy bolygórendszernek, amelyből a mindenségben számtalan létezik. Egyes kutatók szerint felismerte azt is, hogy az égitestek legtávolabbjai is nagy valószínűséggel ugyanabból az anyagból, energiából keletkeztek, mint a saját világa. ( Hát nem azt ismerte fel, Sanyikám! Mert amit előre gyártott panelként mondasz, mint régi szocialista tudományos-ismeretterjesztő szövegelés, az csak ilyen formában Engels óta létezik, viszont a korábbi tudósok határozottan nem materialisták voltak, ezért nem is arra törekedtek, hogy bebizonyítsák azt az őrületet, hogy a világegyetem nem más, mint a földi-anyagival együtt rezonáló más alacsony energetikai-rezgési folyamatok összessége! Éppen ellenkezőleg : már Kepler leírta egy 1619-es tanulmányában/ melyet valójában a reneszánsz óta az újplatónikus iskolák 1470 óta tanítottak /, hogy a Föld, a bolygók, a csillagok mind holisztikus egységben léteznek, melyek keringési és mozgástörvényeit a szakrális geometria írja le! – mecsoda különbség! ) Sikerült megismerni azokat a távolságokat, amelyekből az égitestek fényüzeneteiket küldik, s meghatározták jelentős részük térben leírt pályáját, mozgását. ( 1. távoli csillagok távolságát általában még most is pontatlanul becslik meg; 2. mivel a dogmatikus tudomány szerint csak a földi-anyagival együtt rezonáló rezgésszint létezik, ezért bizonyos, hogy nem csak más, de saját Naprendszerünkről is csak hamis képet alakíthat ki – gondoljunk pl. a korábban megvitatott Szíriusz C problémájára, mely a mi rezgésszintünkön nem látható, de ugyanolyan valós égitest, mint az A és B, vagy gondoljuk Naprendszerünk sok magasztos civilizációjára, a vénuszira, marsira, szaturnuszira stb, melyek a mi rezgésszintünkön szintén nem érzékelhetők, de valójában legtöbb pozitív ufó-jelenség és üzenet az ötvenes évektől kezdve tőlük származik! – és itt már rögtön el is válik egymástól a spirituális ufó-kutatás, az „objektív”, materialista és szenzációhajhász, azaz csakis a negatív földönkívüliekre kiélezett ufó-kutatástól, mely a magasabb rezgésszinten lévő civilizációk létét ’a priori’ tagadja! ) Valamennyi űrkutatás középpontjában azaz emberi törekvés áll, hogy kijutva a világűrbe kifürkéssze a mindenséget és megismerje a földön kívüli világot. ( Valószínűleg ezért használ még 2011-ben is a hivatalos űrkutatás 1943-as német V2-es rakétatechnikát, és azért hamisít meg vagy tüntet el a NASA 1958 óta minden űrfelvételt! ) Nem csupán kíváncsiság, hanem kimondva-kimondatlanul tudományos vágy, hogy konkrét bizonyítékokkal társakat találjunk a világmindenségben. ( Ez olyan szép mondat volt az egykori szocialista-propagandista részéről, hogy rögtön magyarra kell fordítanunk : ’Nem lehet szó kíváncsiságról, mivel az a legnagyobb bűn egy modern tudósnál, hanem kimondva-kimondatlan tudományos terror mindenki ellen, aki bizonyítékokat talál, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben.’)

Ma már teljesen elfogadott nézet, kizárt dolog, hogy csak mi, a mindenség egyik zugának lakói lennénk az egyetlen gondolkozó, érző lény. ( Viszont ezek az együgyű megállapítások már eléggé uncsik, Pusztay úr, mivel Carl Sagan 40 évvel ezelőtt is hasonlókat mondott, azaz : elméletben hitegetni az embereket a földönkívüli élet lehetőségéről / hogy pl. a SETI-zabhegyezést is igazolják/ de a gyakorlatban a csillagos eget is letagadják ! ) E válasz keresése miatt építjük intergalaktikus űrhajóinkat, rakétáinkat, a nemzetközi űrállomásokat, a mozgó, keringő, óriási, nagy területet feltérképező távcsöveinket. ( Itt már a kábítás csúcsánál vagyunk : Milyen intergalaktikus űrhajókról van itt szó??? Vagy arra gondol Pusztay, hogy amivel Hollywood kábít minket virtuálisan évtizedek óta, azt valóságos űrkutatásnak vegyük? Aztán : milyen űrkutatásról beszél, ha 1972 óta V2-es bádogdobozokkal sem hajlandók a Holdra menni? Aztán : ha a nagy űrtávcsövek, mind a földön, mind az űrben valóban az űrkutatást szolgálnák, és nem a kozmosz valódi képének eltusolását / lásd pl. a Hubble egyetlen egy jó minőségű és nagy felbontású bolygóképet sem csinált / akkor már a földönkívüli civilizációk léte rég nem elméleti kérdés lenne! ) Bizonyosság kell, amelyek visszavonhatatlanul mindenki számára igazolják a Földön kívüli civilizációk, más csillaglakók létét. ( Mennyi bizonyosság? Ha ezren látják, akkor nem bizonyíték? Ha százezren, akkor nem bizonyíték? Ha tíz millióan, akkor nem bizonyíték? Ellenben a hivatalos tudomány olyan soha nem bizonyított elméletekre / mint pl. a termodinamikai tételek vagy gravitációs törvények /alapozza az asztrofizikai elképzeléseit, melyből a földönkívüli civilizációk lehetőségére következtet - lásd pl. a Drake-egyenlet. )...”