Tartalomjegyzék


7. fejezet

 

Találkozás az emberek között

 

Egy este meghívtam Tinát egy sétára a nervi strandra. Meghívtuk hozzá Paulót és Robertót is. Autónkat leállítottuk a vasútállomással szemben, majd útnak eredtünk a tengerpart felé. Varázslatos este volt, a levegő simogatóan enyhe. Egész hosszú ideig mentünk előre és meg-megálltunk csodálni a szikláknak csapódó habzó hullámok színjátékát. Valahogy úgy tűnt számunkra, mintha valamiinek történnie kellene. Gondolatban Rafaelhez fordultam, próbáltam kozmikus kapcsolatba kerülni vele, de nem kaptam választ. Megfordultunk és elindultunk visszafelé a vasútállomás irányába. Ahol azonban sétálgattunk visszafelé a széles pálmasétányon a finom tavaszi illatban, Tina és én egy szokatlan belső örömérzést észleltünk magunkban.

Majd hirtelen meglepett valami, mire megszorítottam Tina kezét. Ő nem mondott semmit, mert maga is észrevette, hogy mi csodálkoztatott el engem : az utca szemközti oldalán ott sétált Rafael. Kíséretében volt a másik mindenségbeli testvér. Mindketten lassan, gyermeki ártatlansággal ballagtak ott. Ha valaki nem tudta volna, hogy kik ezek a gyalogosok, biztosan két jó kinézetű és előkelő földi halandónak tartotta volna őket. Feltűnés nélkül leléptem a járdáról és átmentem hozzájuk. Tina a barátaink mellett maradt, akik nem törődtek azzal, hogy én miért mentem át a másik oldalra.

Rafael hátrafordult, mosolygott egy kicsit, de telepatikusan azt mondta nekem, hogy nem beszélgethetünk normál földi módon. Így hát kis távolsággal követtem őket, és íme : most megkaptam a bizonyosságot arra, hogy a testvérek valóban közöttünk vannak, abból a célból, hogy értünk tevékenykedjenek!

Rafael egy nagyon elegáns, kék, egészen könnyű anyagból készült öltönyt viselt. A másik testvér is elegáns volt, de inkább sportos. Amikor jobban belegondoltam ebbe, világossá vált számomra, hogy ezeknek az lényeknek a szeretete nem ismer határokat, és hogy valójában készek voltak arra, hogy mindent megtegyenek értünk.

"Ha beleolvasol a Bibliába," mondta Rafael nekem máris telepatikusan, " ott megtalálod leírva : a vendégszeretetről ne feledkezzetek meg, mert azáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat vendégelhetnek meg. "

Rafael folytatta a sétát a kísérőjével az oldalán. Én külsőleg lazán követtem őket, de közben elgondolkoztam az Írásnak ezen a szavain, Szinte felfoghatatlannak tűnt számomra, hogy ebben a könyvben, a Bibliában milyen világosan ki vannak fejezve azok a dolgok, amelyeket most saját magamon meg volt szabad élnem.

Rafael folytatta : "Időkkel ezelőtt szeretettel és tisztességgel fogadtak minket a földi testvérek, ma már azonban nem ilyen a fogadtatás. Földön - ismételjük - kevesebb szeretet van, mint az a levegő, amit belélegeztek." Aztán valami olyasmit mondott, mintha szórakozottan beszélne valakivel, majd hozzáfűzte :" Manapság már nem mutatkozhatnánk nyilvánosan. Aki a mi üzenetünk igazságában és jóságában hinni akar, az azért fogja ezt megtenni, mert párhuzamot talál benne azzal, ami az ő szívében él.

Aki nem akar hinni, az a mi jelenlétünket is az ő kénye-kedve szerint értelmezné. El fog jönni az idő, amikor nyíltan megmutathatjuk magunkat, és akkor a mi örömünk nagy lesz."

Ezen szavak után azt kívánta, hogy folytassuk örömmel a sétánkat a barátainkkal, és arra kért, hogy ne kövessem tovább. Hátrafordult és mosolygott, és ugyanúgy tett a kísérője is.