5. fejezet

 

A mennyei lény

 

Rafael beszélt hozzánk újra és újra az éjszaka közepén és nappal is ( telepatikusan ). Azt mondta nekünk, hogy a velünk kapcsolatba lépésnek ezt a módját "kozmikus érintkezésnek" hívják, és ezáltal olyan gyakran, ahogy csak akarjuk, kapcsolatba léphetünk vele.

Adott nekünk néhány elővigyázatossági szabályt is : Minden alkalommal, amikor kozmikus érintkezésbe lépünk, előtte jó lenne kérnünk Mihály arkangyalt, hogy óvjon bennünket.

"Hívjátok Mihályt", mondta," és nem kell tovább félnetek semmitől!" És mi így tettünk.

Egy éjszaka az elalvás előtt Rafael azt mondta nekem : "Engedj most kiegyensúlyozott nyugalmat szétáradni magadban, mert látogatód lesz."

Egészen csendben maradtam, anélkül, hogy megmozdultam volna és eltűnődtem volna a szavain. Visszagondoltam arra a nagy ajándékra, amelyben részesítettek engem, mármint hogy kapcsolatban állhattam a testvérekkel.Tudtam, hogy a Föld minden testvére beszélhet szellemi úton minden testvéréhez. Megtanítottak, hogy a Kozmoszban senki sincs egyedül, és hogy a testvérek senkit sem hagynak el azok közül, akik a mi bolygónk nehézségei között élnek. Ők kísérik, segítik ezeket az embereket, és azok javára dolgoznak, akik engedik, hogy segítséget és vezetést kapjanak. Időnként úgy teszik ezt, hogy megmutatkoznak, más alkalmakkor jelet hagynak hátra cselekvésükről, és megint máskor pedig titokzatos úton jár a segítségük és kifelé egyáltalán nem tűnik fel.

Emlékeztem a Rafael által adott ajánlásra, hogy maradjak nyugodt és még jobban ellazultam, mint amennyire már voltam. Az éjszaka órái elszálltak, és az alvás már majdnem erőt vett rajtam, de nem történt semmi. Akkor azt gondoltam, hogy a számomra bejelentett látogatás talán álomban fog bekövetkezni. Tényleg azt is elmondta nekem Rafael, hogy az álom egy másik kozmikus vagy szellemi dimenzió életében való részvétel, amely bennünk van, és hogy még a látszólag összefüggéstelen és értelmetlen álmok is valójában nem azok.

Most már tudtam, hogy a mindenségbeli testvéreink álmok által is megnyilvánulnak számunkra, amely megnyilvánulások ebben az esetben valóságosak és tulajdonképpen kinyilatkoztatások. Az Írás is bővelkedik olyan eseményekben, amelyeknél Isten, az Úr álomban nyilvánította ki akaratát az embernek. Ebben az állapotban az ember ténylegesen sokkal fogékonyabb arra, hogy felülről jövő útmutatást és figyelmeztetést fogadjon be.

Ezekre a dolgokra gondoltam, és meg voltam győződve arról, hogy ez lesz a látogatóm eljövetelének módja, amikor magam előtt sejtető módon egy gyengéd, sokszínű fényt pillantottam meg. Pontosabban odanéztem, és észrevettem, hogy élénkebb lett. olyan volt, mintha egy nagy művész keze vonalak és fények segítségével alakítaná ki egy körülbelül harmincéves férfi arcvonásait és testének alakját.

Amikor befejeződött ez a mestermű megalkotása, egy csodálatos szépségű férfi alakja jelent meg a szemem előtt. Az egész lényem el volt ragadtatva tőle. Teste fehér tunikába volt öltözve, amelyet a lágyéknál egy zsinór tartott össze. Arckifejezése leírhatatlanul kedves volt. Homlokának és összes vonásának olyan harmóniája és nyugodt méltósága volt, amilyent én sose tudtam volna kitalálni magamnak. Kék szemei voltak és gesztenyebarna haja, amely a válláig ért le. Egy jó kinézésű szakáll tette teljessé ezt a fényalakot.

Ez a mennyei lény titokzatos és mély életerőt és végtelen kedvességet sugárzott magából, amely béke nyugalmát szállt rám. Egy egészen tiszta szeretetet éreztem benne, és olyan volt számomra, mintha azt gyengéden közvetítette volna felém.

Közelebb jött hozzám, mialatt egy finom mosoly fejezte ki egész kedvességét. Az kitöltötte az én egész lényemet, és képes voltam arra, hogy magamat őbenne ismerjem fel.

Finom, fenséges arcában önmagamat láttam, és a legtisztább, emésztő szeretetet éreztem magamban, amely ebből a lényből áradt ki. Olyan fennkölt érzéseim voltak, hogy nem tudom leírni azokat; a tökéletes boldogság és egyesülés állapotában voltam. Fénye áthatotta a testem minden sejtjét, és sugárzó szépsége nagy békességet és egy jóság és szeretet iránti mély vágyakozást kölcsönzött nekem.

Mikor lénye eltűnt, valami leírhatatlan öröm maradt bennem. Tudni akartam, vajon ki volt a látogatóm. Egy név úgy hangzott bennem, mint egy édes dallam, de nem mertem megerősíteni egy ilyen sejtést. Ekkor Rafael hangát hallottam :

"Viszont látni fogod őt más ruházatban.", mondta, és nem akart semmi mást hozzáfűzni.

Beszéltem Tinával erről. Tudtuk, hogy a következő vasárnapon új találkozásnak kell létrejönnie a testvérekkel. Az útmutatás úgy szólt, hogy térjünk rá az autópályára Rapallo irányába. Elmondtuk ezt a barátainknak, és ők boldogok voltak, hogy elkísérhetnek minket. Ezt az ő feltűnés nélküli és lelkes részvételüket én a testvérek további nagy ajándékának érzékeltem, akik immár részt vettek a mindennapi életünkben.

Autónkat Zoagli magaslatain hagytuk hátra. Paolo, Anna, Gianna és Roberto hátul maradtak egy réten. Tina és én gyalog mentünk tovább, mert ott már nem volt tovább kocsival járható út. Boldogan mentünk fel a hegynek, mint az olyan gyerekek, akik egy ünnepre mennek. Az esős időjárás és a hűvös levegő ellenére a fáradságos felfelé menet miatt megizzadtunk. Megjegyeztük, hogy abban az évben, 1980-ban nem akart valami szép idő lenni.

Körbe mentünk a lejtő körül, és egyszer csak egy völgy előtt álltunk, amelyik nagyon meredeken emelkedett. A távolban láthattuk a tengert és egy jó darabot a tengerpart csíkjából. Úgy döntöttünk, leülünk, hogy egy kicsit kifújjuk magunkat. A fű nedves volt, és úgy tűnt, hogy esni fog.

Kinyitottuk az esernyőt, amelyet magunkkal vittük, és folytattuk a felfelé menetet. Még csak néhány lépést tettünk meg, amikor egy könnyű, mély zümmögő hang érte el a fülünket. A magasba néztünk, és azt láttuk, hogy egy nagy diszkosz kör alakú mozgásokat végez fölöttünk, mintha egy szabad helyet keresne a leszálláshoz.

Az a könnyedség, amellyel a repülő valami a mozgásait végezte, szokatlan volt. Nem voltak égő fényei és sötét ezüst színűnek látszott. Mi szorongást éreztünk, mintha egész testünket szétnyomná valami. Tina felkiáltott :" Rafael, mi van?" Én a kozmikus kapcsolatot kerestem, hogy megtudjam, miért éreztük ezt az erős nyomást, amely egy bizonyos félelmet okozott bennünk. Az agyonnyomásnak ez az érzése még fokozódott ez az érzése még fokozódott. Aztán eltávolodott a korong, és azonnal újra jól éreztük magunkat.

Rafael hangja ekkor azt mondta nekünk : "Azért akartuk, hogy megéljétek ezt a nyomasztó érzést, hogy megértessük veletek, hogyan kell végbe menjen bennetek a velünk való miden találkozáskor az életenergiátok egy bizonyos megtisztulása és újjárendezése. Bolygótok el van szennyeződve, mert az emberek szíve tisztátlan. A Föld a békétlenségben van, és az olyan rendezetlen rezgések, mint azok a szenvedélyek, amelyek felkorbácsolják a földi embereket, egyre több olyan zónát hoznak létre a bolygón, amelyben az életenergia rendezetlenségben van. Egy napon meg fogjátok érteni ezeket a tényeket, melyeket a ti tudományotok még nem tud megérteni. Azt a kevés személyt viszont, akik kezdik felismerni ezen jelenségeket, meg nem értés veszi körül és magukra maradnak."

Hallgattam Rafaelre és attól féltem, nehogy megismétlődjön a nyomasztó érzés.

"Most eltávolodtunk", mondta Rafael a diszkoszalakú korong felől. "Kövessétek az utat. Feljebb újra fogunk találkozni".

Az eső és a sáros út miatt ezután nagyon fáradságosan jutottunk előre. A nedves fű süppedékes volt, és a felfelé menésnél azzal segítettük ki magunkat, hogy a bokrokban kapaszkodtunk meg, mígnem egy olyan gyalogútra értünk, amelyik egy kis rétbe torkollott. Még nem érkeztünk oda, amikor észrevettük a korongot, hogy néhány tucat méter távolságban ott áll a földön. Elcsodálkoztam, amikor láttam a három gömböt, amelyek a repülő korong alatt a talajon felülve, azzal a támasztó karokkal összekötve és a megfelelő hosszúságban kieresztve voltak, és így tökéletes egyensúlyban tartották a korongot a göröngyös talaj ellenére.

"Csodálatos!", kiáltott fel Tina.

Közöttünk és a korong között, néhány méter távolságban állt Rafael. Az eső láthatóan alábbhagyott, de a mindenségből jött ember egyáltalán nem látszott vizesnek. Ő szívélyesen üdvözölt minket és közelebb jött.

"Nagyon szép itt fent találkozni", mondta. "Ez a darabka Föld csinos!"

Tina felhívta a figyelmét a mindenségből jött látogatónak arra, hogy találkozásaink majdnem mindig esőben történnek.

"Nem mindig lesz Így", válaszolta Rafael. "De a Földet meg kell majd tisztítani. Sok víznek kell majd még lefolynia és nem csak annak."

Tina erre azt mondta, hogy ő nagyon boldog és hogy immár az eső is hozzátartozik a találkozásainkhoz, és hogy ő felfogta ennek a tisztításnak az értelmét, melyet a természetnek e nélkülözhetetlen eleme jelképezett.

Rafael arra biztatott minket, hogy hallgassuk az eső hangját. Azt mondta, hogy az emberek egyre inkább elvesztik a természet iránti érzéküket. "Ha valaki megtalálja újból a természetet, az azt jelenti, hogy sok bajtól megszabadul", fűzte hozzá.

Hallgatva álltunk ott. A víz zizegett a leveleken és a füvön. Ennek a lénynek a közelsége a szürke levegőnek és az esőtől átitatott természetnek új értelmet adott.

"Ha a Föld emberei nem térnek vissza a teremtéssel való békés viszonyba és nem tanulják meg a természet szemléletét, az nem fog megnyilvánulni a szívük számára. És nem fognak továbbfejlődni, minden tudományos felfedezésük ellenére sem. Az az igaz tudás, amellyel az Atyaisten gyermekeinek továbbfejlődése jár, magában foglalja a világegyetem azon végtelen világainak a valóságát is, melyek túlmennek a puszta anyagi dimenzión. A ti tudományotok, mely az anyagot kutatja és egyáltalán nem számol azzal, ami azt meghaladja, benneteket csak a teremtés felszínének a kikutatásáig vezet el, azzal a nagy veszéllyel együtt, hogy a lényeget szem elől tévesztitek. És emiatt van az, hogy vívmányaitokat mindig rosszra használjátok fel."

Időközben elállt az eső, és mi újra összezártuk az esernyőt. Rafael könnyedén egy fának támaszkodott, és újra és újra körbefuttatta a tekintetét, hogy csodálja ezt a virágzó növényvilágot. Mi úgy sejtettük, hogy a találkozás már nem túl sokáig tart.

Rafael hívott minket, hogy egy kicsit menjünk melléje abba az irányba, amely a korong leszállóhelyével ellentétes volt.

"A ti tudományotoknak", folytatta," fel kell ismernie a határait. Az anyag nem tudja leküzdeni az anyagot. Amit belátják az emberek, hogy az igaz ismeret más utakat is ismer, a tudomány is segítségetekre lesz a követendő utatokon. Viszont amilyenek most vagytok és amilyenek még maradni akartok, sose fogunk tudni magasabb ismeretekben részesíteni benneteket. Ezeket a ti emberi erőszakotok céljaira használnátok és ezért veszélyes lenne. Most pedig már azon vagytok, hogy a rendetlenséget és a szennyezést kivigyétek a világűr annak a térségébe is, amely körülveszi a Földet. De ébernek fogtok találni minket, mert nem lesz megengedve nektek, hogy a bolygón túlra juttassátok a pusztítást és a halált!"

Sétáltunk az úton, egyikünk a másik mellett. Rafael, aki nagy és méltóságteljes volt, Tina között és énköztem sétált. Lépte biztos és könnyed volt; zárt cipőt viselt egy olyan anyagból, amely pehelykönnyűnek tűnt és rézszínűnek látszott. Emellett egy meglehetősen szorosan illeszkedő repülősőltönyt hordott, melynek hasonló volt a színe, mint a cipőjének

"Ti az Egyetemes Szeretet Testvérközösségéhez tartoztok", jegyeztem meg. "Mit jelent akkor az a kijelentésed, hogy nem engednétek meg, hogy veszélyes földlakók behatoljanak a kozmikus térbe?"

"A mi eszközeink békések", válaszolta. Mindenesetre, ha folytatjátok a háborús terveiteket, és hamis békeprogramokat követtek, melyek mögött más szándékok is rejlenek, akkor nem fog sikerülni azokat megvalósítanotok. Mert azt nem fogjuk megengedni. Először a jóság, az egyetemes Igazságosság és szeretet leckéjét kell megtanulnotok, és csak ezután tehettek azt, amit szeretnétek."

"Ha jól értem", mondtam erre, "ez azt jelenti, hogy ti sohasem fogtok erőszakot alkalmazni annak érdekében, hogy megakadályozzátok a földi embereknek a mindenségbe való eljutást, de egy olyan módon fogtok cselekedni, hogy nem lesz lehetséges számukra. hogy mondjuk az atombombát meg mindent, ami a szennyezetlen világűrt megkárosíthatná, kivigyenek a Földről."

"Helyes", erősítette meg. "És ezt irányozzák elő az Atyaisten egyetemes törvényei is."

Egy szünetet tartott, majd azt nyilvánította ki, hogy az Írás áttekinthetővé teszi, hogy azon gyermekek számára, akik ellenszegülnek az Atya szeretetének, nem lesz lehetséges, hogy egy bizonyos, számukra engedélyezett határt átlépjenek. Csak a jóban nem szab az Atya határt azokon az utakon, amelyeken a jóakaratú gyermekei Hozzá vezettetnek.

"Az egész Kozmosz összes bolygója, mondta nyugodtan, "hozzátartozik az Egyetemes Szeretethez. Azok mind kötelezve vannak a versengésre a szeretetben és az egyiknek a másikkal szembeni segítőkészségben. Minden testvér azért érzi magát testvérnek, mert gyermeke az egyetlen Atyának és Teremtőnek. A tudás nálunk nem 'hatalmat' jelent, mint nálatok, hanem több segítőkészséget, több alázatot és jóságot. Szeretni annyit jelent, hogy úgy adunk, hogy nem várunk érte semmit. A kapás már benne van a szeretetben, de nem az a cél, ami minket arra visz, hogy szeressük egymást.

A Földön a tudást arra használják, hogy uralkodjanak a testvéreiken. Túl gyakran követ el igaztalanságot egy olyas valaki, aki a magasban van, és elfelejti, hogy mit is jelent lentebb lenni. Az egyetlen hatalom, amelyet mi ismerünk, az Égi Atyának a szeretetteljes hatalma. Az egyetlen hatalom az, amelyik a szeretetből fakad. A tudás és a felelősség tehát : szolgálat, jóság, alázat és egyszerűség a teremtés felmérhetetlen dolgaival szemben."

Tina egy kommentárt fűzött ehhez és megállapította, hogy milyen messze vagyunk még mi, földiek ettől az egyszerű és csodálatos valóságtól. Azt mondta, hogy az, amit Rafael nekünk az imént az Egyetemes Szeretethez tartozó bolygókról, az ott folyó életről mondott, olyan sok földlakónak az álma, akik békére és igazságosságra várnak.

"A Föld sok embere", egészítette ki Rafael, "nem veszi figyelembe a teremtés Egyetemes Törvényeit, és nem fogadja el azokat. Mások kiforgatták ezeket az igazságokat, és bonyolulttá tették azokat értelmük keménységének megfelelően, és azt tanítják az embereknek, hogy olyan terheket vegyenek magukra, amelyeket egyáltalán nem tudnak magukon hordozni. Ez is meg lett mondva és le lett írva. Így áll az elő, hogy sok földi testvér azért nem engedelmeskedik az isteni törvénynek, mert igazi lázadó, és mások meg azért, mert nem tartják azt valóságosnak és igazságosnak. Az ilyen rossz tanítóknak tehát nagy felelősségük van a saját testvéreikkel szemben. Az Írás nagyon szigorú ilyen emberek megítélésével kapcsolatban."

Én erre azt mondtam neki, hogy úgy hiszem, felismertem, hogy az általa említett igazságok közül néhányat már a nazareti Jézus is hirdetett kétezer évvel ezelőtt.

"Amikor majd ezeket a szavaimat továbbítani fogjátok földi testvéreiteknek", mondta Rafael," lesznek néhányan, akik azt mondják nektek, hogy mindez csak egy mese. Mások azt fogják mondani, hogy attól a pillanatól kezdve, amikor már kétezer évvel ezelőtt ugyanezt a kinyilatkozást megadták, nem látják szükségességét annak, hogy ugyanez újból hirdessék. Ők azon az állásponton lesznek, hogy egyáltalán nem szükséges azt kétszer kinyilatkoztatni, merthogy már ismert számukra. Az ilyenek előtt azonban legyetek résen! Mert ha a földi ember valóban befogadta volna és tettekre váltotta volna ezt a tanítást, akkor mi ma nem lennénk itt, hogy ezt a figyelmeztetést átadjuk nektek! Más szavakat mondanánk nektek és más dolgokról beszélnénk. Mindenesetre ne szomorkodjatok el túlságosan, mert sokan várnak a mi szavunkra és örülni fognak, hogy hallhatják azt."

Megálltunk egy nagyon különleges bokor mellett. Rafael megsimogatta, miközben beszélt, és úgy megcsodálta ezt a növényt, mint ha az egy emberi lény lenne.Tina újból kinyitotta az esernyőjét, mert megint elkezdett szemerkélni az eső. Rafael nem törődött azzal vízzel, ami a fejére csepegett. Haja száraz maradt, mely annak a feltételezésére késztetett engem, hogy neki egy különleges energia állt segítségére.

"A Föld", folytatta, Rafael, miközben a bokrot simogatta," egykor az Éden kertje volt, amint az Írásban is áll. Az Éden pedig az egész Kozmosz, amely hű maradt a teremtő Atya szeretetéhez :

Egy napon azonban a Föld emberei enni akartak a Jó és a Rossz tudásának a gyümölcséből. Ez meg volt tiltva, mert ezáltal a teremtményeknek káruk keletkezett. Az Atya megadta a figyelmeztetését. Az emberek azonban nem akartak hinni az Atya figyelmeztetésének, és így kezdték el a tapasztalataikat gyűjteni, és ezzel kezdődött a jelenlegi ciklus. Ők, akik az Egyetemes Szeretet végtelen gyümölcseiből táplálkoztak, egyetlen gyümölcsöt akartak élvezni, nevezetesen, hogy megkóstolják a gonosz nyomorúságos útjait. És mondták azt is, hogy az Egyetemes Szeretet egyhangú és unalmas, és ily módon megtagadták az isteni teremtő fantáziát. Az ember ezzel akkor a rosszat tette a jó helyébe, az önzést a szeretet helyébe, a háborút a béke helyébe és a hanyatlást a haladás helyére. Az ember elvadult, és ezért ráadásul még az Atyát okolta, aki szeretetében minden gyermekének egy méltóságteljes szabadságot engedett meg. Így valósultak meg a szavak : Ha esztek ebből a tiltott gyümölcsből, akkor meg fogtok halni."

A mindenségbeli testvér elkomolyodott, mely belső lelki fájdalmát fejezte ki, ami engem is a legmélyebben érintett meg. Tina a várakozás kifejezésével nézett rá. Viszont Rafael arcának sugárzása sosem lett gyengébb és felébresztette bennem a remény érzését. Az ő derült hangulatú nyugalma és arckifejezésének jósága a megmentésnek egy útját sejtette nekünk.

"Hogyan lesz lehetséges kijönni ilyen helyzetből," kérdezte Tina, "amelyik már évezredek óta tart a Földön?"

"Minden meg van írva," mondta Rafael, miközben eltávolodott a bokortól. " A földi emberek szabad választására vonatkozóan minden előre van látva és a megmentéshez minden előre el van rendezve egy nagy, szeretetteljes tervben az egyetemes törvények igazságosságának és jóságának megfelelően. Az ellenkező emberek sose lesznek magukra hagyva, hanem támogatást, vezetést, büntetést és vigasztalást kapnak. El fog jönni egy időpont, amikor Az, Akinek hatalom adatott az Égen és a Földön, az övéivel be fog avatkozni, és akkor el fog jönni a gonoszság vége, ahogy ez el van határozva. Akik pedig még nem lesznek készen a megmentésre, azokra az Atya fog gondolni. Mi akkor már nem tehetünk semmit. Mi végre fogjuk hajtani az Atya új tervét, amelyet előkészített, de az érintetteknek sok fájdalma és csalódása lesz amiatt, hogy nem értették meg, hogy ki kellett volna használniuk a megmentésnek e nagyszerű lehetőségét."

Ekkor elhallgatott. Majd hozzáfűzte : " Mi vagyunk az Írás Kerubjai. Isten maga állított minket az Éden őreivé.

 

Mi vagyunk az Írás Kerubjai

 

És sohasem fogjuk addig megengedni a földi embereknek, hogy belépjenek a szennyezetlen Éden-világmindenségbe, amíg a gonosz hatalmának szellemét elhagyva nem válnak újra az Egyetemes Szeretet szellemeivé! Tehát más világok tereinek meghódítását a földlakóknál az egyetemes törvények igazságossága gátolja meg. Mert előbb le kell mondaniuk a gonoszságról, mely miatt aztán a Föld újra az Éden kertje lesz, és így a Föld lakóit el tudja fogadni az Egyetemes Testvérközösség. El lesz tehát gördítve e bolygó lakói elől ez az akadály, és mi visszatérünk és újra szabadon fogunk tudni mozogni a Földön, de épp úgy a földiek is a mi világainkban - mint egykor a szembeszegülésük előtt!"

Tina mosolygott, és azt kívánta, hogy hamarosan jöjjön el ez a nap. Rafael olvasta a gondolataimat és megismételte, amit már mondott:

"Mi", mondta hangsúllyal,"egyetlen egy esetben sem alkalmazunk erőszakot. Az erőszak mindig erőszakot szül, a gyűlölet gyűlöletet és a halál halált hoz el. A mi fegyvereink a szeretet, az okosság, a bölcsesség és a türelem. Mi mindenesetre annyira hatékonyan tevékenykedünk, hogy az meghalad minden elképzeléseteket. Nem fogjuk megengedni, hogy a gonoszságot a földiek bevigyék a Kozmoszba, ahol harmónia, életerő és szeretet uralkodik. Mi örök idők óta lemondtunk a gonosz csábításairól. Korlátozott lehetőségű teremtménynek lenni azzal a kötelességgel jár, hogy bízzunk a Teremtőben, aki szabaddá és méltóságteljessé tett minket. Mi szeretjük az ő  törvényeit és tudjuk, hogy az ő szeretete végtelen utakat nyit az örök életre. Balga dolog nem akarni lemondani arról a kevésről, ami miatt sokat veszíthetünk és nem lehetünk boldogok. Szeretjük az Istent, Atyánkat, mert ő szeret minket. Ő feltétel nélkül szeret minket, és ugyanazt tesszük mi is, mert ez a helyes rend. Hamarosan a ti bolygótok is meg fogja ezt érteni és akkor számotokra is el fog jönni az a várva várt nap. Azt mondom, hamarosan.

A földön álló koronghoz sétáltunk vissza.

"Ez azt jelenti", fejezte be Rafael," hogy a Kerubok hamarosan közöttetek lesznek. A Föld újból az Egyetemes Szeretet bolygója lesz és többé nem a gonosz hatalmáé. Magunkkal fogunk titeket vinni a Mindenségbe és ti is utaztok majd az űrhajóitokkal más világokba. Fel fogjátok keresni az Atya házában való sok lakóhelyet és a szeretet új kora véget fog vetni annak a több évezredes történelemnek, amely háborúkat, halált és pusztítást látott köztetek."

Így fejeződött be ez a találkozás. Rafael üdvözölt minket és elindult az űrdiszkoszhoz, ami magára vonta a figyelmünket. Szívesen megnéztük volna azt, de Rafael felénk fordult és kifejezte sajnálatát amiatt, hogy még nem tudja kielégíteni ezt a kívánságunkat.

A kerek "ökörszem"-ablakon keresztül a diszkosz belsejében láttunk két nagyon szép arcot. Kézintéssel küldtünk üdvözletet, és válaszként ők is üdvözöltek. Az ajtó zajtalanul zárult be Rafael mögött. Akkor felgyulladt a fehér fény a kupola legmagasabb pontján. Egy zümmögést lehetett hallani, és láttuk, hogyan húzzák be a három gömböt, mialatt a repülő korong lebegve állva maradt a levegőben.

A fák ágai zúgtak, és a bokrok lelapultak egy erős széllökés hatására. Mi egy enyhe nyomást éreztünk a dobhártyánkon, és a diszkosz gyorsan felemelkedett függőlegesen a magasba, majd a repülés közben átlósan visszafordult és eltűnt a felhőben.

 

Kiemelt cikkek

Válasz az UFO-kutatás hét alapkérdésére 1. rész

Evukációs flották a Föld körül
Evukációs flották a Föld körül

 A kezdőlapon jó egy éve feltett hét alapkérdés megválaszolására eljött az idő :

1. Mik az ufók?

Olyan űrjárművek, melyeket a ( Földnél ) magasabban fejlett technikai civilizációk entitásai bolygók és/vagy naprendszerek közötti közlekedésre rutinszerűen használnak.

Azonban az „ufó” meghatározás természetesen nem pontos, sőt inkább cinizmusról és tudatlanságról tanúskodik, mivel ez a mozaikszó egyszerre tükrözi a mai ( bár már nem sokáig )  uralkodó, euro-amerikai típusú áltermészettudomány materialista szemléletét, másrészt azt is, hogy még a durvaanyagban észlelt jelenségeket is automatikusan letagadják, ha a mindennapi tapasztalat ellentmond a materialista elméleti rögeszméknek.

Bővebben ...

A kozmikus magyarság – a Mindenség kulcsa

A kozmikus magyarság – a Mindenség kulcsa

Most, hogy közeledünk a galaktikus együttállás sorsdöntő napjához, és az ezzel együtt járó kibírhatatlan lelki feszültségeket is megtapasztalva, melyet a remény és kétség szinte percenkénti váltakozása okoz a Fény után vágyakozó lélekben, eljött az ideje annak is, hogy beszéljünk a magyarság kozmikus küldetéséről, arról az örök és szent megbízatásról, melyet minden földi nép közül éppen a földi magyarság tagadott meg a legjobban!

Bővebben ...

Válasz az UFO-kutatás hét alapkérdésére 2. rész

Adamski találkozása Orthonnal
Adamski találkozása Orthonnal

2. Honnan jönnek?

 

Addig erre a kérdésre sem lehet kellő mélységben megadni a választ, amíg bizonyos tudati feltételekkel a kérdésfeltevő nem rendelkezik.

Mert ha az ilyen személy legalább elemi fokon nem alakított helyes képet az ufókról, hogy mik is lehetnek egyáltalán, addig a ’honnan jönnek?’ kérdésre adandó választ sem nagyon értheti meg.

Lássunk tisztán : az egész emberiség jelenlegi válságának a valódi oka magában a tudatban, az eddig évezredeken át kontrollált emberi tudatban keresendő, mely mai napig egy illúzió-világegyetemet érzékel maga körül, ami köszönő viszonyban sincs a világegyetemünkben lezajló valós folyamatokkal, a mindenséget irányító tényleges erőkkel és ezeknek a belső összefüggéseivel.

Bővebben ...

Idővonalunk csődje - és egy megoldás 1. rész

Idővonalunk csődje - és egy megoldás 1. rész

Elég furcsa idővonalon vagyunk - vagy inkább ebben rekedtünk, mivel az események itt még olyanok, mint amikor egy régi zenegép zsinórját lejátszás közben kihúzzák a konnektorból, így az utolsó, már senkit sem érdeklő zeneszám, egyre halkulva, egyre akadozva ugyan, de még továbbfolytatódik - viszont az új, korszerű lejátszó sehol sincs, így az új időknek új dalai sem hallhatóak még.

Ez a fő probléma.

Bővebben ...