9. fejezet
Egy fény a tengeren
Június 15-én este otthon voltam, és épp bele akartam kezdeni a Genezis egyik szakaszának olvasásába, amikor kozmikus kapcsolatba kerültem. Firkon hangja hívott, hogy Tinával és a barátokkal menjünk Nervibe.
Szokás szerint leparkoltunk a vasútállomás közelében és sétába kezdtünk, de nem történt semmi. Én minden esetre nyugodt voltam, mert biztos voltam benne, hogy a testvérek meg fognak jelenni.
Besétáltunk a kis város belsejébe, majd visszatértünk a tengerparti sétányra. Gianna azt mondta, hogy ő kész lenne akár az egész éjszakát ott tölteni, csak lásson valamit. Azt válaszoltam neki, hogy a türelmet mindig megjutalmazzák, mégis szívemben félni kezdtem, hogy a testvérek valamilyen okból talán mégse mutatkoznak meg.
Hirtelen azonban a tenger felől egy fehér fényt láttunk közeledni, San Fruttuoso partja felől. Paolo lelkesedésében hangosan felkiáltott, önmérsékletre kellett intenem.
A fény körülbelül 50 m-re közelítette meg azt a strandot, amely mellett a sétaút elhaladt. Íme itt volt a repülő korong, mindenki számára jól láthatóan. Paolo és Gianna hangosan lelkesedtek: „Ők azok valójában! Ezek a testvérek!”
Paolo világos kozmikus kapcsolatba került és őt pontosan tájékoztatták előre a találkozás fázisairól.
„Most kapcsolják be a fehér fényt alul”, mondta Paolo, és a fény tényleg kigyúlt. „Most felerősítik a fényt!” És a fény világosabb lett. „Most lecsökkentik a fényerőt!” És a fények vesztettek erejükből.
És ez így ment tovább, Paolo hangosan bejelentette a piros, zöld és kék fényeket, amelyek azonnal felgyulladtak. A repülő korong felvett mindenféle színt, majd délnyugati irányba eltávolodott és eltűnt a láthatáron.
Kozmikus kapcsolatban Rafael hangja szólalt meg bennem, aki önmérsékletet ajánlott és érzékeltette, hogy jó lenne arról a helyről elmennünk. Én attól féltem, hogy azok az emberek, akik jelen voltak a korong közeljövetelénél, feltartanának minket és kérdéseket tennének föl, de Rafael biztosított, hogy erre nem kerül sor.
Jobb oldalamon két idős ember tartózkodott, akik szó szerint tátott szájjal álltak ott és figyelték az eget. Valószínűleg nem tudták elképzelni, hogy mi is történt. Talán azt hitték, hogy egy szokatlan repülőgépről van szó. Átfutott az agyamon, hogy valamilyen magyarázatot adjak nekik, de Rafael azt sugallta, hogy ne tegyem. Engedelmeskedtem, és elmentünk arról a helyről nagy örömmel szívünkben.
