X bolygó története a Thiaooubán

 

( Megj: Michel Desmarquet-t, egy francia származású ausztrál férfit 1987. június 26.- július 4. között a thiaooubai földönkívüliek a nagyon magas szintű spirituális bolygójukra vitték, mely minden valószínűség szerint a Plejád nyílthalmazban van.

 

 

Thiaoouba-könyv

 

Ott Michel többek között találkozott egy "Arki" nevezetű humanoid férfivel, aki elmesélte neki a földiek számára tanulságul a saját, meg nem nevezett X bolygójának azon történetét, mikor ott népi felkelés tört ki a zsarnokság ellen. )

„…Odamentünk egymáshoz, és kinyújtotta felém a karját. Csuklója előre nézett, kezét ökölbe szorította. Rám mosolygott, felvillantva ezzel szabályos, a miénkhez hasonló, azonban zöld színű fogsorát. Viszonzásképpen én is kinyújtottam a kezem, nem tudván, mi mást tehetnék. A saját nyelvén szólított meg, amit most tökéletesen értettem.

- Michel, szívből örvendek a találkozásnak, és örömmel látnálak vendégül a szülőbolygómon is!

- Hálásan megköszöntem üdvözlő szavait, ám érzéseimmel eltelve, franciául kezdtem a válaszom, és angolul fejeztem be. Ennek megértése azonban láthatólag az ő számára sem jelentett semmilyen problémát!

- A Nagy Thaóra kérésére jöttem Thiaooubára az X bolygóról, egy olyan helyről, ami sok szempontból emlékeztet a tiétekre - folytatta. - Kétszer akkora, mint a Föld, 15 milliárd lakossal, és a Földhöz, valamint más egyes kategóriájú bolygóhoz hasonlóan, ez is a „bánat planétája". A mi problémáink nagyon hasonlóak a tieitekhez; mióta ezen a bolygón élünk, kétszer dúlt nálunk atomháború; megtapasztaltunk diktatúrát, bűnözést, járványokat, kataklizmákat, a pénzrendszer uralmát, az összes velejárójukkal együtt: a vallásokkal, kultuszokkal és egyebekkel...

- Azonban jó 80 évvel ezelőtt ( a mi évünk 402 huszonegy órás napból áll ) gyökeres újításokba fogtunk. Valójában, ezeket a változásokat az egyik legnagyobb óceánunk partján, egy kis faluban lakó négy társunk indította el. Ez a négy ember, három férfi és egy nő, a békét, szeretetet és az önkifejezés szabadságát hirdették. Elvándoroltak országuk fővárosáig, hogy meghallgatást kérjenek vezetőiktől. Ám kérésüket elutasították, mivel a rendszer diktatórikus és militarista volt. Hat napon és öt éjszakán át ott aludtak a palota kapui előtt. Ezalatt semmit sem ettek, és csak egy kis vizet vettek magukhoz.

- Kitartásuk magára vonta az emberek figyelmét, és a hatodik napra mintegy 2000 fős tömeg gyűlt össze a kapuk előtt. A négy személy szelíd, békés hangon hirdette a tömegnek a szeretetben való egyesülés fontosságát, hogy megdöntsék az uralkodó rendszert. Ám az őrök hamarosan véget vetettek prédikációjuknak: lelőtték a négy zarándokot, és azzal fenyegetőztek, hogy belelőnek a tömegbe is, ha nem oszlik el. A jelenlévők félelmükben gyorsan szétszéledtek. Azonban az emberek fejében szöget ütött az eset. Ennek hatására ezrek ébredtek rá, hogy a békés egyetértés és közös nevezőre jutás nélkül gyengék, és teljesen tehetetlenek.

- A hír körbejárt az emberek - gazdag és szegény, főnök és beosztott, munkás és művezető - között, és egy szép napon, jó hat hónappal később, az egész ország egyszerre, mintegy varázsütésre leállt.

- Hogy érted azt, hogy leállt? - kérdeztem.

- A nukleáris erőműveket kikapcsolták, a tömegközlekedést beszüntették, az utakat eltorlaszolták. Minden megbénult. A farmerek nem szállították terményeiket; a rádió- és tévéállomások nem sugároztak több műsort, a kommunikációs rendszerek széthulltak. A rendőrség teljesen tehetetlen volt ilyen méretű egységes fellépéssel szemben, mivel órák

leforgása alatt sok millióan csatlakoztak a munka beszüntetéséhez. Úgy látszott, erre az időre mindenki elfelejtette saját kicsinyes gyűlölködéseit, irigységét, nézeteltéréseit, hogy egyesítsék erőiket az igazságtalanság és zsarnokság ellen. A rendőrség és a hadsereg is emberi lényekből állt, és a katonák hozzátartozói és barátai ott voltak a tömegben.

- Többé már nem négy felforgató alak elsöpréséről volt szó. Százezreket kellett volna kivégezniük csupán egyetlen erőmű „felszabadításához".

- Az emberek eltökéltségét látva, a rendőrség, a hadsereg és a diktátor kénytelen volt kapitulálni. Az egész incidens alatt mindössze 23 haláleset történt: azoké a fanatikusoké, akik a zsarnok személyes testőrségét alkották. A katonáknak le kellett lőniük őket, hogy a diktátorhoz jussanak.

- Kivégeztétek? - kérdeztem.

Arki elmosolyodott. - Nem, Michel. Az embereknek elegük lett az erőszakból. Ehelyett egy olyan helyre szállították, ahol nem okozhatott több kárt, és ami azt illeti, példájuk arra ösztönözte őt, hogy jó útra térjen. Ismét megtalálta a szeretetet, és a személyes szabadság tiszteletét. Bűnbánóan halt meg végül, őszintén sajnálva mindazt, amit elkövetett. Most az országunk a legsikeresebb és legvirágzóbb az egész bolygón. Ám ahogy nálatok, sajnos nálunk is akadnak még más népek, akik erőszakos, kegyetlen diktátorok uralma alatt sínylődnek, és mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk nekik.

- Tudatában vagyunk, hogy minden, amit ebben az életben teszünk, csupán tanulás és felkészülés, ami lehetőséget nyújt a számunkra, hogy felsőbbrendű létformát ölthessünk, és akár végleg meg is szabadulhassunk fizikai testünktől. Bizonyára azzal is tisztában vagy, hogy a bolygók különböző kategóriákba tartoznak, és akár egész népek költözhetnek egy új planétára, ha a sajátjuk veszélyben van. Ám ez csak akkor lehetséges, ha az új bolygó ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a szülőhelyük.

- Mivel túlnépesedtünk, és igen fejlett technológiával rendelkezünk, meglátogattuk a Földet is, hogy megvizsgáljuk a kolonizáció lehetőségét - ám elvetettük az ötletet, mivel a jelenlegi fejlettségi fokotok többet ártana nekünk, mint használna.

Kijelentése nem igazán volt hízelgő ránk nézve, és ezzel Arki is bizonyára teljesen tisztában volt, látva aurámat. Elmosolyodott, és folytatta:

- Sajnálom, Michel, de minden nagyképűség nélkül mondtam ezt. Továbbra is látogatjuk bolygótokat, ám csupán mint megfigyelők, akik szándéka a tanulás és a hibáitokból való okulás. Nem avatkozunk be semmibe, mivel nem a mi feladatunk, és soha nem szálljuk meg a Földet, hiszen az komoly visszalépést jelentene a számunkra. Nem vagytok irigylésre méltó helyzetben - sem anyagilag, és technológiailag, sem pedig spirituális szempontból.

- Visszatérve asztráltestünkhöz, teljességgel lehetetlen, hogy egy magasabb kategóriájú bolygóra váltson, ha nem fejlődött megfelelő szintre. Természetesen most spirituális, és nem technikai evolúcióról beszélek. Ez az evolúció a fizikai test segítségével zajlik. Már biztosan ismered a bolygók kilenc kategóriáját - a miénk legalul van a skálán. A bolygók fokozatosan jutnak egyre feljebb - egészen addig, míg elérik Thiaoouba fejlettségi fokát. Mi a jelenlegi fizikai testünkben legfeljebb kilenc napig maradhatunk itt. Az Univerzális Törvény értelmében, a tizedik napon fizikai testünk meghalna, és sem Thaó, sem a Nagy Thaórák, akik a halottakat is képesek feléleszteni, nem tudnák ezt megakadályozni, vagy visszafordítani a folyamatot. A Természet igen szigorú szabályokkal és jól megalapozott biztosítékokkal rendelkezik ezen a téren.

- De ha itt halnék meg, akkor talán az asztráltestem Thiaooubán maradhatna, és egy itteni csecsemőként reinkarnálódna...? - kérdeztem tele reménnyel, pillanatnyilag megfeledkezve szeretett földi családomról.

- Attól tartok, Michel, nem érted. Az Univerzális Törvény megkövetelné, hogy a Földön szüless újra, ha ott még nem fejezted be teendőidet. Az viszont lehetséges, hogy amikor meghalsz a Földön - ha eljön az ideje -, az asztráltested egy másik, magasabb szintű bolygón testesüljön meg újra... egy második, esetleg harmadik kategóriájú planétán, vagy akár ezen, az adott fejlettségi fokodtól függően.

- Lehetséges hát, hogy kihagyjuk az összes többi fokozatot, és egyből egy kilencedik kategóriájú helyen szülessünk újra? - kérdeztem, még mindig erősen reménykedve, hiszen Thiaooubát minden kétséget kizáróan valóságos édennek tartottam.

- Michel, vajon tudsz pusztán azzal tiszta acélt készíteni, hogy fogod a vasat és szenet, és a megfelelő hőmérsékletre hevíted őket? Nem! Először le kell súrolnod a szennyeződést a fémről; aztán az újra és újra visszakerül az olvasztótégelybe... egészen addig, míg első osztályú acél nem válik belőle. Nos, ugyanez érvényes ránk nézve is; Felettes Énünk újra meg újra „megmunkál" minket, míg tökéletessé nem válunk, hiszen végezetül újraegyesülünk majd a SZELLEM-mel, aki - lévén maga is tökéletes - a legkisebb hiányt vagy tökéletlenséget sem fogadhatja magába.

- Ez olyan bonyolultnak tűnik!

- A SZELLEM, aki mindent teremtett, így akarta, és bizonyos vagyok benne, hogy a számára mindez pofonegyszerű; ám elismerem, egyszerű emberi ésszel néha nem könnyű mindezt felfogni. És minél közelebb próbálunk kerülni a Forráshoz, a megértés annál nehezebbé válik. Épp ezért próbáljuk, néhol sikeresen, eltörölni a vallásokat és szektákat. Hiszen bár nyilvánvalóan azért akarják összegyűjteni az embereket, hogy segítsenek nekik; hogy együtt imádják Istent vagy az isteneket, és megpróbálják minél jobban megérteni (Istent); mégis, az egészet csak bonyolítják és teljesen érthetetlenné teszik rítusaik és a papok által kitalált törvények által, akik sokkal inkább a személyes érdekeiket nézik a Természet és az Univerzális törvények követése helyett. Látom az aurádon, hogy már te magad is rájöttél ezek közül bizonyos dolgokra.

Elmosolyodtam, mivel igaza volt, és megkérdeztem: - A Te bolygódon mindenki képes látni és olvasni az aurát?

- Néhányunk megtanulta, köztük jómagam is, ám ezen a területen alig vagyunk fejlettebbek nálatok. Ugyanakkor nagy erőket fektetünk a dolog elsajátításába, mivel tudjuk, hogy ez szükséges és fontos a fejlődésünkhöz. Ekkor váratlanul elhallgatott, és ráébredtem, hogy a Nagy Thaórától kapott telepatikus üzenet miatt tett így.

- Most mennem kell, Michel. Örömmel tölt el a tudat, ha a beszélgetésünkkel a te és társaid segítségére lehettem - a Földön és az egész Univerzumban…”

 

 

Ummo

 

 

Az Ummo bolygó élethűen

 

( Megj : Az Ummo bolygó 14,6 fényévre, a Szűz csillagkép Wolf 424 B törpecsillaga körül kering - a fenti kép az Ummo bolygó pontos animált képét mutatja. - Maguk az ummiták felfedező célból 1950. március 28. óta vannak titokban a Földön. Ám 1965 óta folyamatosan néhány spanyol kontaktán keresztül terjedelmes ismeretanyagot adtak át a földi emberiségnek. - Ummiták jelen korszakunkban ehhez hasonlóan néznek ki :

Ummita emberpár

- Az ummita tanítás magyar fordításának néhány részletét, mely a történelmükről szól, James Harris Exopédia c. könyve alapján idézzük. )

Az ummiták történelme

"A természeti adottságok gyors politikai centralizációt eredményeztek a bolygón. Amíg Földünk társadalma etnikailag erősen tagolt, addig az UMMO lakossága a bolygó minden területén ugyanazt a nyelvet, technológiát és kultúrát használta. A bolygónak mindössze egy diktatúrája volt, melyet két nő vezetett. Az egyik IE 456, a másik lánya, WIE 1 volt. Mivel családi viszony állt fenn, az erőviszonyok örökölhetők voltak lánya számára is. Mindketten pszichikai nyomást gyakoroltak a lakosságra, ahol az emberek elvesztették saját individualitásukat, az egyén, a személyiség alulmaradt. Annak oka, hogy miért szorult hátrányba az ummiták körében az egyén szerepe, ennek az időszaknak a következménye, ami fennmaradt az évezredek során.

Ez az időszak tehát kulcsfontosságú az UMMO bolygó történelmében. A két diktátor szerepe mély változást hozott a lakosok szociális struktúrájában. A korai időkben a bolygó társadalma elkülönült etnikai csoportokra volt felosztva, akik maguk választották meg vezetőiket. Később ezek a klánok elvesztették szerepüket és diktatórikus kormánnyá centralizálódtak, melynek a tanács volt az irányító testülete. Mint korábban említettük, az ummitáknak soha nem alakult ki vallása, nem voltak Istenségei, sem dogmái. Ehelyett a világ kérdéseire mindig metafizikai magyarázatokat kerestek, hol abszurdat, hol meglehetősen racionálisat. Abban biztosak voltak, hogy van valami, ami az egész Univerzumot irányítja, de ez számukra megfoghatatlan volt. Talán ezért volt olyan könnyű IE 456-nak átvennie a kontrollt, akinek jó intellektuális képességei voltak. Mielőtt átvette volna a hatalmat, a bolygót csak egy kormányzó irányította, aki messze állt a zsarnokságtól. Neki 20 tanácsadója volt. Amikor a kormányzó meghalt, a tanácsadó testület IE 456-ot választotta meg az utódjának. Az új kormányzó pedig olyan filozófiát terjesztett el, amely kimondja, hogy nem létezik más világ az UMMO-n kívül. ( Megj : a bolygócentrizmus rögeszméje, úgy látszik, törvényszerűen jelen van a kozmoszban egy bizonyos fejlődési szakaszban )

Amikor egy tudós felfedez valamit, vélte az új kormányzó, az csupán saját képzeletének a szüleménye, mert az amit felfedezett csak attól a pillanattól kezdve létezik, hogy felfedezte. Éppen ezért minden tudományos felfedezést kételkedve kell fogadni. A filozófiájának másik fő gondolata az volt, hogy az Univerzumban csak ummiták élnek. Ezt a fajta felfogást ummo-centrizmusnak nevezzük. IE 456 saját magát a bolygó és egyben az Univerzum olyan központi magjának tekintette, aki átveszi mindenki felett az uralmat, dönt mások helyett, élet és halál ura, a kozmosz központi koordinátora. Ez az a jelenség amikor egy vezető saját tanainak terjesztésével befolyásolni képes az embereket és ez által korlátlan hatalmat kap. Az emberek két csoportra lettek osztva.

Az egyikük csoportba azok tartoztak, akik jó intellektuális képességekkel rendelkeztek. Nekik dolgozniuk kellett az újabb és újabb tudás felfedezéséért. A másik csoport tagjai, akik ami nem rendelkezett jó képességekkel szolgaként funkcionáltak és elvesztették humán jogaikat, ezenkívül tudományos kísérleteknek vetették alá őket. Ilyen jelleg kísérletek voltak például az agykutatások, melynek során nem ritkán érzéstelenítés nélkül nyitották fel az alany koponyáját, hogy elemezzék az agy működését. IE 456 uralkodása során személyi kultuszt vezetett be. Az őt körülvevő eminens tudósok is csak korlátozott jogkörrel rendelkeztek.

A diktátornak személyes szolgái voltak, akik lesték uralkodójuk minden kívánságát. IE 456-ot 30-dik életévében meggyilkolták, 17 évnyi uralkodás után. A gyilkosság máig tisztázatlan. Házát felrobbantották, épp amikor otthon tartózkodott. Egyes magyarázatok szerint az egyik professzora végzett vele. A kormány rendőri szerve folyamatosan ellenőrizte a kommunikációt. Ugyanakkor megalakult egy lázadó csoport, akik 17.000-en voltak, menedékük egy vulkanikus környéken volt. Az ő vezetőjük YIIXEE 87 asztronómus volt. Uralkodása alatt IE 456 a hatalmát lassan átadta a lányának, aki ezt már 12 éves korában gyakorolhatta. A lány az anyától rengeteg szadista praktikát elsajátított.

Ez a fiatal lány igencsak el volt kényeztetve; már korai éveiben parancsolgató viselkedést mutatott és elvárta, hogy mások őt szolgálják. Rezsimjét azzal kezdte, hogy kivégeztette a hadsereg vezérét. Mivel keveset értett a tudományokhoz, a tudósokat arra kényszerítette, folytassák anyja tudományos projektjeit. Olyannyira elvetemült volt, hogy parancsba adta alattvalóinak, hogy egyék meg a székletét. Szolgálói óvatosan elmagyarázták, hogy annak elfogyasztása akár fertőzéseket is elindíthat a bolygón és az végzetes hatással lenne a lakosságra. Mivel ez a magyarázat nem tetszett a diktátornak, azt a köztes megoldást találták, hogy belekevertek egy nagyon kis mennyiséget a vízhálózatba.

Egyik kedvenc szórakozása az volt, hogy kiment az egyik vulkán lábához, leült egy IXXISOO (egy többlevelű növényfaj) árnyékába, és megparancsolta a tömegnek, hogy kenjék be magukat EYOUGII-val (egy gél, melyet a bőrre rákenve iszonyúan éget). Élvezettel nézte, ahogy az emberek szenvednek tőle. Utasítására a rendőrség a föld alatt kilakoltatta az ott élőket, otthonaiktól megfosztották őket, majd kiterelték a felszínre a tömeget. Ott a tisztek véletlenszerűen kiválasztottak embereket, elvették ruháikat és többlábú járművekbe irányították őket,

 

Ummita többlábú járművek

 

melynek úticélja munkatáborok voltak. Az utazás alatt homlokukba és hátukba égetett számokkal jelölték meg őket, majd rabruhát kaptak. Az egyik ilyen rabszolga volt Ummowoa 57, aki csatlakozott ahhoz a munkacsoporthoz, akiknek egy hatalmas napelemet kellett felépíteniük. A napelem célja az volt, hogy összegyűjtse az IUMMA sugarait és igen jelentős mennyiségű energiát termeljen.

Szüleiről nem sokat tudunk. Apja világítástechnikus volt, anyja zoológus. Nővére gyári munkás volt, testvére eltűnt a családjának szétválasztása során. Apja neve SOOAII 41 volt. A napelem olyannyira sikeres lett, hogy terveit tanítani kezdte. Ötletei igen gyorsan elterjedtek a bolygón, tekintettel a telepatikus kommunikációra. Szakértelme miatt hamarosan tisztelni kezdték. Azonban elsősorban nem emiatt tettünk róla említést, hanem mert ő volt a diktatórikus időszak nagy történetírója. Ezek az információk is tőle származnak. WIE 1 diktatúrája sok lázadást keltett, akik között több briliáns elméjű tudós is volt.

A rendőrség brutális módszerekkel vetett véget a lázadásoknak megölve több ezer ártatlant, akik közül pár ember fejét levágták és kitűzték a nyilvánosság elé megfélemlítésként. Ummowoa úgy véli, hogy WIE 1 valamilyen elmezavarban szenvedett és valószínűleg nem volt teljesen tudatában tetteinek. A diktátort szolgálói meggyilkolták. A hír hallatán az emberek felgyújtották a laboratóriumokat, a könyvtárakat, mely a diktatúra alatt felhalmozódott tudást tartalmazta, ezzel fejezték ki, hogy véget ért ez a sötét időszak. Ám a laboratóriumok, könyvek, feljegyzések elpusztítása a tudás lehanyatlásának hosszú időszakát vonta maga után. Az ummiták ezt követően elgondolkodtak azon, hogyan alapozzák meg az új tudást. Ekkor döntötték el, hogy a kiskorú gyermekeket új szabályok és törvények alapján izolálni kezdik több generáción keresztül egészen addig, amíg meg nem születik az új humanizmus, amely alapja a mai szociális szerveződésüknek."

 

 

Mars

 

( Megj : részlet Narcisio Genovese 1958-ban írt 'Yo he estado en Marte', A Marson voltam c. könyvéből,

 

A Marson voltam - Genovese könyv

 

mely elsősorban a világtörténelem egyik legnagyobb - melyet mai napig letagadnak vagy a mesék birodalmába utalnak - eseményéről tudósít : 1956. október 12-én egy 98 fős földi kutató csapata élén, saját-készítésű ufójukon Genovese 7 napig a Mars magasabb dimenziós fővárosába látogatott. - Az alábbi idézet viszont a könyvének csak egy rövid fejezete, mely utal a Mars 2000 évvel korábbi történetére is, mikor egy Krisztus-minőségű szellemi vezető,"Dani" a Mars fejlődésének teljesen új irányt szabott.)

 

"A Marson nincsenek országhatárok, sem politikai pártok, sem vallási szekták. Mert itt a közös túlélésért folytatott küzdelem 2000 évvel ezelőtt eldőlt azáltal, hogy egy „Dani” nevű szellemi vezető reformokat vezetett be, melyek segítségével a Mars minden lakosa egyesült egy olyan közösséggé, amely a bolygó összes addigi politikai, vallási és társadalmi eszményét egybefoglalta. "Dani" olyan alapértékekre helyezte a hangsúlyt, melyek szilárd alapot képeztek arra, hogy ez a társadalom folyamatos növekedési pályára álljon, mely mai napig e marsi civilizációnál töretlenül folytatódik.

A reform első pillanatától kezdve elindult egy nagyon értelmes átvizsgálása az addigi természettudományos kutatásoknak, hogy ezek mennyire egyeztethetők össze az emberi igényekkel. Ez a marsi civilizáció politikai, társadalmi, vallási és tudományos szervezeteit megingathatatlan alapelvekre helyezte, melyeket később sohasem kérdőjeleztek meg, illetőleg sohasem változtattak meg. Miközben pl. mi itt a Földön még mindig az utat keressük, valamilyen „bölcsek kövét”, addig a Marson ez az út már régen ismert; és mivel ott ez az irány egyszer már ismertté vált, éppen ezért minden marsi ember nemcsak arra törekszik, hogy a leghamarabb és a legjobb módon megismerje ezt az utat, hanem minden erejével arra törekszik, hogy ezt a fejlődési utat továbbtökéletesítse.

Képzeljük csak el, hogy azt a fejlődési fokot, amelyet mi, földiek jelenleg elértünk, a marsi társadalom már 20 évszázaddal korábban elérte. Ám az ő fejlődésük is akkor sok meggondolatlan döntés meghozatalával járt együtt, melyeknek igencsak szomorú következményei voltak, sőt, ez náluk is a bolygójuk, a Mars pusztulásával járt volna együtt. Azonban a „Dani” szellemi vezető által bevezetett alapvető reformok mégis egyesítették az akkori összes marsi tudományos intézetet, az összes iparicentumot és a Mars összes lakóját is. Ennek eredménye pedig csodálatos lett és azonnal hatott : az emberek belátták a tévedéseiket és kijavították a hibáikat, megerősítették a helyes alapelveiket és tökéletesítették a módszereiket.

A reformok legradikálisabb része az volt, hogy a Marson a természeti erőforrások túlzott kiaknázásának gyorsan véget vetettek, és a hangsúlyt azonnal a napenergia-kutatásokra helyezték, melyek támogatására a társadalmuk minden segítséget megadott. Így az évek során nagy előrelépés történt a tudomány fejlődésében, amely miatt napjainkban a marsi társadalom tagjai már a világűrben is szabadon tudnak közlekedni.

 

A német Genovese-könyv

 

( Megj : egy olyan bolygó, amelynek vezetése nem gátolja, hanem éppen ellenkezőleg minden lehetséges módon elősegíti a  tudomány fejlődését, már a racionális ész kifejlődésének korszakától kezdve akár néhány száz év alatt elérheti a galaktikus társadalom, a kozmikus űrhajó-építő civilizáció fejlettségének a szintjét! )

Ezt a (nap)energiát tehát már jól ismerik és régen használják a Marson, melyet mi még most a Földön csak villamosenergia formájában ismerünk. Ám a marsiak nem mentek keresztül a mi alapvető villamosenergia-termelési módszereink korszakán, melyek a molekuláris súrlódáson alapszanak; ők energianyerés céljából kezdetektől fogva a napenergiához fordultak.

Mindemellett náluk a nukleáris energia-felhasználás is egy jól ismert tudomány, ám a jelen fejlődésük kezdetén lemondtak ennek az alkalmazásáról. ( Megj : ezt minden civilizáció automatikusan megteszi, ahol már a Fény uralkodik és nem a sötétség. )

Ugyanakkor mi itt a Földön is nagyon gyorsan ilyen magas szintű fejlődést tudnák elérni, de ehhez nekünk egészen más módszereket kellene alkalmazni. Viszont az alacsony értelmi és még alacsonyabb morális színvonalunk vakká tesz bennünket és egyenesen a szakadék felé kormányoz minket. Így csak a ( fájdalmas ) fizikai tapasztalat lehet az egyetlen tanítómesterünk, amely gyakran igen kellemetlen meglepetéseket okoz nekünk. A korlátozott szellemi fejlődésünk következménye pl. a faji diszkrimináció vagy a bolygónkat felosztó nevetséges vonalak is, melyeket a földi ember határoknak nevez, ám minden elkülönülésre való hajlam csakis önzésből, gyűlöletből és a büszkeségből ered. És emellett mi állandóan fejlődésről szónokolunk, miközben a fejlődés valódi áldásait elrejtjük az emberek elől! Hát nem képez mindenki itt a földön egy sorsközösséget? Pedig az univerzum más lényeihez hasonlóan a mi  intelligenciánknak sincsenek korlátai...

...Tegyük hát félre a gyűlöletet, töröljük el a határokat, és egyesüljünk az intelligencia végtelen erejében! És ha mind a értelem, mind az érzelem elfogadja ezt az egységet, akkor a Földünk minden embere boldog, gazdag és sikeres lesz - mert ez a Messiás megjövendölte földi paradicsom.

De térjünk vissza a Marsra.

A Mars lakosainak érdeklődése minden tudományos titok felderítésére olyan természetesen, olyan mélyen van gyökerezve a lelkükben, mint ahogy pl. egykor nálunk a firenzeieknél volt megfigyelhető nagyfokú vonzalom a 15-16. században a művészet és az építészet iránt, vagy ahogy az olasz népre jellemző a zene iránti hajlam. A marsi társadalom politikai-szociális egysége és a kontinenseik földrajzi egysége pedig természetes módon lehetővé teszi a tudományos eredmények gyors kicserélését és egymással való összehangolását. Ott minden kutató a másik munkájáról folyamatosan tájékoztatva van.

A Marson minden mérsékelten lakott településen legalább egy oktatási központ található, melyet minden szomszéd településen lakó kutató is látogat. Ezekben a központokban a tudósok folyamatos tájékoztatást kapnak a legújabb kutatási eredményekről és a következő projektekről. Itt minden információt, minden kérést, minden különleges javaslatot összegyűjtenek és magasabb tudományos központoknak továbbítanak. Könnyen elképzelhető tehát, hogy ez a rendszer milyen hatalmas előnyöket nyújt a tudományos kutatásnak.

Így a legnehezebb tudományos/műszaki problémákat sokszor amatőr kutatók oldják meg. Mindez azonban logikus következménye annak, hogy nyilvános gondolatcserékkel ösztönözik a kutatásokat és bizonyos problémákat továbbküldenek más kutatási központokba. A Marson ezért a kutatók sohasem egyénileg alkotnak kiemelkedőt, hanem a legnagyobb tudományos eredmények mindig közös erőfeszítéssel jönnek létre. A bolygó három hatalmas ipari központjában végzik mind a gyakorlati kísérleteket, mind az eltervezett gépi berendezések kivitelezését a kutatás és az ipar egész területén, ami miatt a testvérbolygónk egyre növekvő mértékű társadalmi fejlődésen és tökélesedésen megy át."

 

A Mars fövárosának, Tanionak a képe

 

( A Mars fövárosának, Tanionak a képe, sugárutakkal és központi tudományos épületkomplexumával )